Pályinka, asz bizony jóravalóital, A zunni kumm, asz meg gyogyszer. Tán beteg vagy?
Másnaposságrais jó, de emlékek, meg álmok ellen is.
Régen álmodosztam én is.
Amikor egy hosszabb út után, mint matróc kiérdemeltem, hogy éccakára mint strázsa benn maradhatok a hajón a kerékállásban, és egyedül voltam. Csak akkor még nem vótak ijjen csudi dig átállásos fényező képgépek, hogy meg legyen örökösítve énszépségem amint kerekezik. Pedig naggyon keményen néztem a kormányt markolva Szabaccsághíd irányába, és bizton állíthatom nemvót nállam hírhedetteb kalóckapitán az egész pesti Dunaszakaszon, támmég a Svarcwaldtól a Svarcmerig sem. Mellettem Long Silver John és Tam o'Hara csak inasok lehettek. Esetleg eza zújfiú, eza Csekkszperó, ez rúkhatott vón laptába, de aziscsak kicsit. Amikoris már kilőttem a harmadik sortűzet, tuttam itt az ideje meginni a harmadik vótkátis, és kitenni a zasztalra az éccakára a remdőrnek szánt 50 Ft-ot, hogy ne kelcsen fel, és lemenni a kisszalonba alunni a szandúkon, álmomban továbbharcolni az álomtengereken, majd elvitorlázni a lenyugvó nap irányába. (srévizavé)( néha még ma is álmodom hajókkal, vizekkel, de már nem harcolok.)
