A rossz főnök és a rossz házasság megbetegít

A mérgező kapcsolatok ugyanakkora rizikófaktort jelentenek, mint a dohányzás, az elhízás vagy a magas koleszterin.

Vekerdy Tamás pszichológus szinte minden interjújában elmondja, hogy az ember sokféle intelligenciával rendelkezik, ám a magyar iskola ebből csak kettőre kíváncsi: a nyelvire és a logikai-matematikaira.

Pedig a világban való boldogulásunkhoz és a kiegyensúlyozott élethez sokszor nagyobb szükségünk van a többire, különösen a személyes (vagy érzelmi) és a társas intelligenciára.


A többszörös intelligencia elméletét Howard Gardner, a Harvard pszichológiaprofesszora dolgozta ki a ’80-as években. Kezdetben hét, majd kilenc intelligenciatípust különböztetett meg egymástól: nyelvi, logikai-matematikai, képi-térbeli, zenei, testi-mozgásos, természeti, társas, személyes és egzisztenciális intelligenciát. A standard intelligenciatesztek az első hármat mérik. Ha az iskolai nehézségekkel küzdő gyerek ezeken gyenge eredményt produkál, könnyen rásütik a bélyeget: buta szegény.

20110530posztveke1.jpg

Sokféle intelligencia van


Máshogy is lehet okosnak lenni
Na, már megint feltalálta valaki a spanyolviaszt, mondhatnánk. Persze hogy az egyik ember ügyesebb a sportban, a másik a rajzolásban, a harmadik a zenében vagy a matematikában, ehhez igazán nem kell professzornak lenni a Harvardon. De Gardner elmélete nem is ettől volt újszerű, hanem attól, hogy rámutatott, máshogy is lehet okosnak lenni.

Az is lehet tehetséges és sikeres, aki a hagyományos IQ-teszten átlagos vagy az alatti pontszámot produkál, és fordítva: a kimagasló IQ nem garancia arra, hogy sikeres, pláne boldog élet vár ránk. Vekerdy Tamás ezzel kapcsolatban arra az utánkövetéses vizsgálatra szokott utalni, amely kimutatta, hogy az egykori kitűnő tanulók a szakmai előmenetelükben sokkal kevésbé sikeresek, mint az iskolában anno gyengébben vagy hektikusan teljesítő társaik.

20150422gardner.jpg

A többszörös intelligencia elméletét Howard Gardner dolgozta ki


Daniel Goleman pszichológus, újságíró, maga is a Harvard előadója 1994-ben egy egész könyvet szentelt annak, hogy bemutassa az érzelmi intelligencia jelentőségét az életünkben. Golemannak sikerült az, ami a mai tudósoknak ritkán: közérthető nyelven, sok-sok érdekes sztorival (kísérletek leírásával) fűszerezve bevezetni a laikusokat a tudomány legújabb felfedezéseibe. A kötet világszerte bestseller lett, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma az érzelmi intelligencia fogalma valamennyiünk számára ismerősen cseng.

Valamennyien gondolatolvasók vagyunk
Tíz évvel később újabb kötettel rukkolt elő, ezúttal a társas (interperszonális vagy szociális) intelligencia fogalmát járta körbe. A téma rendkívül szerteágazó és legalább olyan izgalmas, mint egy jól megírt sci-fi.

Megtudhatjuk, mi zajlik az agyunk különböző tájain, amikor egy másik ember arcába nézünk. Kiderül, hogy valamennyien gondolatolvasók vagyunk, vagy legalábbis képesek vagyunk letapogatni a velünk kontaktusba kerülő ember hangulati-érzelmi hullámzásait, méghozzá minél magasabb a társas intelligenciánk, annál ügyesebben.

Hogy fantázia és valóság között a biológia szintjén nincs különbség: az érzelem, amelyet egy könyv olvasása vagy egy film nézése vált ki belőlünk, ugyanolyan folyamatokat indít el az agyunkban, mintha ténylegesen megtörténne velünk az élmény. Hogy a környezetünkben élő emberek akkor is nagy hatással vannak ránk, ha nem tulajdonítunk nekik különösebb jelentőséget. Mert az érzelem éppoly ragályos, mint az influenza.

És ami talán a kötet legfontosabb üzenete: emberi kapcsolataink alapvetően határozzák meg életminőségünket, és konkrét, kimutatható nyomokat hagynak fizikumunkban. Konfliktusokkal terhelt, mérgező kapcsolataink megbetegítenek és megrövidítik az életünket, harmonikus együttléteink viszont erősítik immunrendszerünket.

Ha szeretsz valakit, annak könnyebb lesz az élete
De mit is értünk társas intelligencián? Azt a képességet, hogy értelmezni tudjuk a másik ember nem verbális jeleit, szándékait és érzéseit. Hogy együtt tudunk érezni vele, hogy figyelni tudunk rá, hogy fel- és elismerjük igényeit, és a másikkal való interakciót tudatosan alakítjuk úgy, hogy egyikünk se sérüljön közben.

Az a tény, hogy az emberek nemcsak egymás hangulatát, de biológiai működését is befolyásolják, különös felelősséggel ruház fel bennünket. Emberi kapcsolataink értékét az mutatja, milyen hatással vagyunk egymásra. Feldmár András a maga radikális módján ezt úgy fogalmazta meg: onnan tudhatod, hogy tényleg szeretsz valakit, hogy az illetőnek melletted jobb, könnyebb lesz az élete.

20140919feldmar-andras.jpg

Onnan tudhatod, hogy tényleg szeretsz valakit, hogy az illetőnek melletted jobb, könnyebb lesz az élete


Mindezek alapján, a neurobiológia legújabb felfedezéseire hivatkozva így hangozhatna a 21. századi ember erkölcsi maximája: viselkedj úgy, hogy jó hatással légy azokra, akikkel kapcsolatba kerülsz. (Mellesleg Jézus is valami hasonlót mondott: „És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal.”)

Visszatükrözzük a másik ember érzelmeit
Az agykutatás új eredményeinek másik fontos tanulsága, hogy agyunk szociábilis, azaz eredendően kapcsolódásra van hangolva. Nem egoistának, akarnoknak, hatalomra éhezőnek születünk, hanem eleve szeretettel és empátiával fordulunk a többiek felé. Alapvető szükségletünk, hogy hasonlóan érezzünk-gondolkodjunk, mint akikkel kapcsolatban állunk, és ha az összhang valamiért nem működik, kudarcként éljük meg, lehangoltak vagy dühösek leszünk.

20150402apakomplexus2.jpg

Visszatükrözzük a másik érzelmeit


Tükörneuronoknak hívják azokat az idegsejteket, amelyek mások érzéseit továbbítják felénk. Ezek a neuronok nem szöveges üzeneteket küldenek nekünk (pl. nézd a fickó mimikáját, egyértelmű, hogy valami nyomasztja, miközben a szavai azt sugallják, hogy tök jól érzi magát), hanem lemásolják beszélgetőpartnerünk érzéseit. Vagyis a saját testünkben érezzük, visszatükrözzük a másikból áradó emóciót, még ha legtöbbször nem is vagyunk tudatában, mi történik velünk. Így terjed az érzelmi járvány, legyen az pozitív vagy negatív.

Ez magyarázza, hogy a színészek, akiknél az empátia szakmai ártalom, pontosan érzékelik a közönségből áradó általános hangulatot, vagy hogy egy érzékeny tanár az osztályba lépve azonnal fel tudja mérni a gyerekek aznapi állapotát. De így lehetséges az is, hogy akár egyetlen ember képes meghatározni egy egész munkahely légkörét. Gyakran megfordulok például egy közértben, ahol a pénztárosnők folyton viccelődnek egymással és a vevőkkel. Másrészt ki ne ismerne olyan munkahelyet, ahol a kés megáll a levegőben a fojtogató feszültségtől?

A rossz főnök, a rossz házasság megbetegít
Az empátia biológiai társastánc, mondja Goleman. Ténylegesen részt veszünk a másik érzelmi állapotaiban, tudattalanul utánozzuk azokat. Egy kísérlet során például leendő kollégiumi szobatársakkal nézettek filmeket. Amikor a srácok még nem ismerték egymást, reakcióik eltérőek voltak, de két hónap együttlakás után már nagyon hasonlóan reagáltak, függetlenül attól, hogy közelebbi barátok lettek-e, vagy sem.

20150420the-new-reality-of-consumer.jpg

Az empátia biológiai társastánc, mondja Goleman


Egy másik kísérlet során két, munkahelyi döntéseket megvitató csoportba a résztvevők tudta nélkül egy-egy színészt raktak. A beépített ember az egyikben támogatta a csoport tagjainak elképzeléseit, a másikban szembeszállt velük. Ennek az egy embernek a viselkedése alapvetően határozta meg az egész csoport hangulatát. Az első esetben valamennyien elégedetten távoztak, a másikban mindenkinek felszökött a vérnyomása az idegességtől.

Ugyanez történt egy másik kísérleti csoportban is: a közutálatnak örvendő főorvos ügyeleti napjain a dolgozók vérnyomása szignifikánsan magasabb volt, mint a többi napon. Több ezer ember munkahelyi körülményeit vizsgálva kimutatták, hogy a szívkoszorúér-betegség gyakoribb az olyan beosztottaknál, akiknek zsarnokoskodó főnökeik vannak. A kiszolgáltatott helyzet, az indulatok, érzelmek elfojtása egyértelműen megbetegít. Még az influenzát is könnyebben kapják el azok, akik folyamatos konfliktusban élnek.

Íme, itt a tudományos bizonyíték arra, hogy környezetünket mi magunk alakítjuk. Szűkebb és tágabb ismeretségi körünk testi-lelki jólétét valamennyien befolyásolni tudjuk, ha kellő tudatossággal felül tudunk emelkedni rossz reflexeinken, vagyis ha fejlesztjük társas intelligenciánkat.

A gonoszság az empátia kikapcsolásával születik meg
Hogy kinek mennyi adatik az intelligenciának ebből a fajtájából, éppúgy a kisgyerekkorban dől el, mint annyi minden. Az empátia velünk születő adottság, amelyet életünk során fejleszthetünk, de amelyet – súlyos traumák hatására – ki is kapcsolhatunk magunkban.

Amikor egy gyerek érzi, hogy szeretik, törődnek vele, hogy szerettei szemében értékes, írja Goleman, olyan pozitivitástartalékot halmoz fel, amely egész életére kihat, és amely energiát biztosít számára, hogy fel akarja fedezni a világot. Jobb lesz a stressztűrő képessége, márpedig ez a boldogság egyik, ha nem a legfőbb záloga.

20150420goleman.jpg

Goleman


Ha azonban egy kisgyereket elutasítanak, ha elhanyagolják, ha igényeit semmibe veszik, ha bántalmazzák, akkor a túlélés érdekében egy idő után elnyomja magában az érzelmeit, és apatikusan reagál. Aki pedig saját kiskori szenvedéseivel szemben érzéketlenné válik, másokét sem fogja tudni átérezni.

Súlyos esetben elképzelhető, hogy az ember teljesen kikapcsolja magában az empátia képességét. Ezzel az aktussal születik meg a gonoszság, a kegyetlenség. A narcisztikus és a machiavelliánus (zsarnoki) személyiség céljai érdekében simán átgyalogol a másik emberen, a pszichopata pedig egyszerűen képtelen átérezni mások fájdalmát, ezért bűntudata sincsen.

Jó iskolára leginkább a nehéz sorsú gyerekeknek van szükségük
De Goleman, igazi amerikai módjára alapvetően optimistán áll a tárgyához. Bár a szociális intelligencia alapkészségei gyerekkorunkban rögződnek bennünk, mégis egész életünkben fejleszthetők. Az iskolának ebben óriási szerepe lehetne, ha végre elszakadna a szóbeli közlés, memorizálás, számonkérés szentháromságától, és sokkal több játékot, interakciót vinne az információátadásba.

A játék ugyanis – a közfelfogással ellentétben – nem csupán szórakozás a gyerek számára, hanem komoly munka, amelynek során elképesztő mennyiségű tudásra tesz szert: megtanul együttműködni, kompromisszumokat kötni, a másik érdekeit figyelembe venni, saját és mások képességeit helyesen felmérni, és még sorolhatnánk.

Amikor a gyerek játszik, a lehető legkevesebb szorongással próbál ki új dolgokat, él át félelmetes szituációkat és érzelmeket. Ennek a szorongásmentes tanulásnak a megtapasztalására éppen a legveszélyeztetettebb gyerekeknek lenne a legnagyobb szükségük. Azoknak, akik számára az otthon sem tud biztonságot nyújtani.

Origo

rossz-hazassag-parkapcsolati-valsag.jpg
 
"elképzelhető, hogy az ember teljesen kikapcsolja magában az empátia képességét. Ezzel az aktussal születik meg a gonoszság, a kegyetlenség"
- ezzel a résszel nem tudok egyetérteni bár amúgy érdekesnek találom a cikket
- ha már témánál vagyunk ez is (gonoszság, kegyetlenség) inkább egyfajta (un)intelligencia kérdése inkább. "Ami jó dolog van az életben az erkölcstelen, törvénybe ütköző vagy hizlal". Van aki tudja, hogy "rosszat" tesz de pont ez adja a dolog "izgalmát". Ilyen emberekkel inkább találkoztam (tanárok, főnök) akiken néha kijött a szadista hajlam és ettől roppant jól érezték magukat
 
Nekiindultam Goleman könyveit beszerezni :)

Első nekifutásra azt is lehetne mondani, hogy itt fel lett találva a spanyolviasz. Jobban megvizsgálva azonban látszik, hogy komoly kísérletek és gyakorlati tapasztalatok rejlenek a gondolatok mögött. Így zanzásítva a gondolatok veszítenek jelentőségükből, de jobban elmélyedve bennük igen komoly dolgokra világítanak rá.
 
- "egykori kitűnő tanulók a szakmai előmenetelükben sokkal kevésbé sikeresek, mint az iskolában anno gyengébben vagy hektikusan teljesítő társaik" Ezt a pontot személy szerint hitelesíteni tudom :) Szerintem nem volt olyan intézmény, amiből a magatartásom és "szorgalmam" miatt ne lógott volna ki a lábam időnként, mára azonban úgy érzem, hogy bár messze nem vagyok tökéletes, de szakmai szempontból túlszárnyaltam egyes egykori kitűnőket.

- "emberi kapcsolataink alapvetően határozzák meg életminőségünket, és konkrét, kimutatható nyomokat hagynak fizikumunkban. Konfliktusokkal terhelt, mérgező kapcsolataink megbetegítenek és megrövidítik az életünket" Szerintem ezt ő sokadikként írja le. Egyes pszichológusok odáig mennek - ami elég nehezen vitatható - hogy az általunk ismert krónikus halálos betegségek, mint a rák, érrendszeri betegségek, stb. valójában soha nem jönnének létre külső negatív pszichés tényezők nélkül. Azaz ezek a betegségek valójában nem mások, mint visszajelzések a szervezet részéről, amiért a konfliktusok elnyelésével büntettük. Ehhez képest a dohányzás teljesen nyilvánvaló apróság, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Európa legnagyobb dohányzói a görögök igen elöl járnak az átlagéletkorban.

- Egyetértek vele, hogy a játék igenis nagyon fontos. Ha a gyerekekkel el tudjuk hitetni, hogy a tanulás egyfajta játék és nem valami kötelező dolog, ha élvezetessé tudjuk tenni, akkor nem hogy kerülni próbálják az iskolát, hanem igazi büntetés számukra, ha nem mehetnek be 1-1 órára. Igen, ettől állunk igazán messze...

A pszichológia sosem lesz matematika, mert nem lehet ránk egyértelmű mindig is érvényesülő szabályokat húzni, de ettől még vannak általános szabályok, amik ugyan kisebb matematika hibával, de mindig teljesülnek.
 
"elképzelhető, hogy az ember teljesen kikapcsolja magában az empátia képességét. Ezzel az aktussal születik meg a gonoszság, a kegyetlenség"
- ezzel a résszel nem tudok egyetérteni bár amúgy érdekesnek találom a cikket
- ha már témánál vagyunk ez is (gonoszság, kegyetlenség) inkább egyfajta (un)intelligencia kérdése inkább. "Ami jó dolog van az életben az erkölcstelen, törvénybe ütköző vagy hizlal". Van aki tudja, hogy "rosszat" tesz de pont ez adja a dolog "izgalmát". Ilyen emberekkel inkább találkoztam (tanárok, főnök) akiken néha kijött a szadista hajlam és ettől roppant jól érezték magukat

És ha van többfajta gonoszság is? Úgy értem, több forrása is lehet a gonoszságnak? Mert én elhiszem hogy az empátia kikapcsolása gonoszságot indukálhat. De veled is egyetértek, mert magam is találkoztam bőven olyan emberekkel, akik nagyonis jól tudták hogy gonoszságot tesznek, mégis megtették habozás nélkül. Sőt, azután is hogy figyelmeztettem rá őt (őket). Ha kaptam választ egyáltalán a figyelmeztetésre, az csak valami eféle volt hogy „leszarom, nem érdekel, akkor is megteszem”.
 
Az én megfigyelésem az, hogy aki az általános iskolában (esetleg a gimnáziumban is) minden tantárgyból jeles (vagy legalábbis majdnem mindenből, s amiben nem, azokban is négyes) — nos, azokból általában nem lesz SEMMI. Úgy értem, nem viszik sokra, nem érnek el látványos karriert, s főleg nem fedeznek fel semmit, nem alkotnak nagyot.

Ezek apuci-anyuci „jó kislányai” (kisfiai esetleg, bár inkább lányokra jellemző e mentalitás), akik nem amiatt tanulnak meg mindent jól mert érdekli őket, hanem mert meg akarnak felelni az elvárásoknak, s ehhez van is némi szorgalmuk. Ezek a „magolók”, a „stréberek”.

Amint kikerülnek az Életbe, elszakadnak a családjuktól ahol volt fölöttük egy elismert tekintély aki az elvárásokat közvetítette feléjük, megszűnik a kényszer, s hajlamosak lesznek „kiengedni”, s lustálkodni, és semmit se tenni-tanulni-alkotni.

A nagy tudományos felfedezéseket azok hozzák, a híres, sikeres vállalatokat azok alapítják, szóval azok lesznek „valakik”, akik NEM jelesek mindenből. Akik makacsok, öntudatosak: azt tanulják, ami ÉRDEKLI őket! De azt nagyon, ott nem elégszenek meg az iskola által tanított tudásmennyiséggel, hanem bőven előretanulnak. (Én ötödik és hatodik általános iskolás korom közt kezdtem érdeklődni a matematika iránt, s azon az egyetlen nyári szüneten megtanultam annyi matematikát, hogy gimnázium végéig aztán bele se kellett néznem a matekkönyvbe, de annyira nem hogy többnyire magammal se vittem az iskolába mert mi a fenének... Az egyetemi anyag jó felével is tisztában voltam ugyanis már, még az integrálással is. Egyszer a tanár észrevette hogy a matekórán krimit olvasok. Szólt hogy úgy látja mintha nem a tankönyvet olvasnám... Erre visszakérdeztem, úgy véli-e a tanár úr hogy nem tudom az anyagot? Erre azt mondta ha ilyen magabiztos vagyok, lássuk, le tudom-e adni helyette az osztálynak! És beült helyettem a padba, engem meg kiküldött a katedrára. Erre megkérdeztem mi az aznapi anyag, mert annyira fogalmam se volt arról hol tart az osztály hogy azt se tudtam... Megmondta. Leadtam az anyagot, holott bele se néztem a tankönyvbe ehhez. Ezek után szabad volt nem odafigyelnem az órákon...).

Ezzel párhuzamosan viszont ami NEM érdekli őket, azt nagy ívben letojják, bár annyira sose, hogy megbukjanak belőle. De mert jó eszük van, annyi ragad rájuk tanulás nélkül is, mindössze az órán hallottakra emlékezve, hogy legalább egy hármast elérjenek, s annyi nekik már elég is. Szóval ezekből lesznek az ALKOTÓK... Ezek viszik valamire, vagy legalábbis akik viszik valamire, ezek közül kerülnek ki. Aki mindenből jeles, annak jó esélye van rá hogy semmi se lesz belőle soha, legfeljebb afféle derék, szürke, tisztességes kispolgár. Egy a sokmillióból.
 
Egyszer a tanár észrevette hogy a matekórán krimit olvasok. Szólt hogy úgy látja mintha nem a tankönyvet olvasnám... Erre visszakérdeztem, úgy véli-e a tanár úr hogy nem tudom az anyagot? Erre azt mondta ha ilyen magabiztos vagyok, lássuk, le tudom-e adni helyette az osztálynak! És beült helyettem a padba, engem meg kiküldött a katedrára. Erre megkérdeztem mi az aznapi anyag, mert annyira fogalmam se volt arról hol tart az osztály hogy azt se tudtam... Megmondta. Leadtam az anyagot, holott bele se néztem a tankönyvbe ehhez. Ezek után szabad volt nem odafigyelnem az órákon...).

Jó tanárod volt, irigyellek érte! Hasonló szituációban amikor nekem kellett volna az anyagot leadnom, szintén nem tudtam, mi a téma. A tanárom erre úgy válaszolt, hogy na ezért kellet volna figyelned és kaptam egy egyest. Az egyik osztálytársam gyorsan elárulta, hogy mi a téma, és már el is kezdtem volna, de a tanár leállított, mondván most már késő (kb 10 másodperc alatt zajlott le a fenti beszélgetés, értelemszerűen tehát 10 mp-et késtem...) :mad:
 
A nagy tudományos felfedezéseket azok hozzák, a híres, sikeres vállalatokat azok alapítják, szóval azok lesznek „valakik”, akik NEM jelesek mindenből

Ennek magyarázatát abban látom, hogy az intelligencia=/=tudás. Nehéz magát az intelligenciát megfogalmazni, nem véletlenül van rá több irány és így több elv. Azonban kijelenthetjük, hogy az intelligencia - ami alapvetően megkülönböztet bennünket egy géptől - nem csupán a megszerzett ismeretek jó alkalmazása, hanem az a képesség, hogy a megszerzett tudást homlokegyenest más helyzetben is alkalmazni tudjuk, így egészen új helyzeteket is meg tudunk oldani. A másik komponense, ami talán még ennél is fontosabb, hogy képesek vagyunk elrugaszkodni a konvencióktól, azaz máshogy dönteni és más utat választani, mint az a megszerzett tudás szerint "logikus" lenne. Ezért is nehéz mesterséges intelligenciáról beszélni, hiszen egy gépet felruházhatunk t9bb tízezer helyzetre vonatkozó szükséges reakciókkal, de az sosem fog úgy dönteni, hogy akkor mégis máshogy kellene próbálkozni. Nyilván azok az emberek fognak újítani és sikeresek lenni, akik egy egészséges mértékben képesek szakítani azzal amit tanultak és amit a társadalom elvár tőlük.

Ezért is lehetséges, hogy ilyen döntési intelligenciát nem igénylő feladatokban a gépek mára erősebbek tudnak lenni. 1997-re megfelelő számítási kapacitással sikerült olyan sakkprogramot írni, ami legyőzi az embert, hiszen egy olyan játékban, ahol a variációk száma véges(még ha a sakk esetében ez egy óriási szám is) puszta erővel meg lehet oldani a feladatot. Ami nehéz a programozásban, hogy mi a jó algoritmus a lépésvariációk számának a csökkentésére, hiszen "a laikus fejében sok megoldási lehetőség kínálkozik, a nagymesterében csak kevés". De minél nagyobb a számítási kapacitás annál kevésbé kell megnyirbálni a fát.
A dáma már el is ért abban a fázisba lassan 10 éve, hogy a Chinook nevű szoftver ismeri azt az 500 milliárd*milliárd variációt, ami csak lejátszódhat egy 8*8-as táblán, így a gép verhetetlen. A legrosszabb eredmény amit el tud érni a döntetlen, de egyetlen hiba a játékos részéről tuti vereség részére. A sakkban még nem járunk itt, de az biztos, hogy eljuthatunk odáig.
De valódi intelligenciát és vázlatoktól való elrugaszkodást igénylő feladatokban én jelenleg nem látom az esélyét, hogy a gép az ember fölé emelkedjen.
 
Ennek magyarázatát abban látom, hogy az intelligencia=/=tudás. Nehéz magát az intelligenciát megfogalmazni, nem véletlenül van rá több irány és így több elv. Azonban kijelenthetjük, hogy az intelligencia - ami alapvetően megkülönböztet bennünket egy géptől - nem csupán a megszerzett ismeretek jó alkalmazása, hanem az a képesség, hogy a megszerzett tudást homlokegyenest más helyzetben is alkalmazni tudjuk, így egészen új helyzeteket is meg tudunk oldani. A másik komponense, ami talán még ennél is fontosabb, hogy képesek vagyunk elrugaszkodni a konvencióktól, azaz máshogy dönteni és más utat választani, mint az a megszerzett tudás szerint "logikus" lenne. Ezért is nehéz mesterséges intelligenciáról beszélni, hiszen egy gépet felruházhatunk t9bb tízezer helyzetre vonatkozó szükséges reakciókkal, de az sosem fog úgy dönteni, hogy akkor mégis máshogy kellene próbálkozni. Nyilván azok az emberek fognak újítani és sikeresek lenni, akik egy egészséges mértékben képesek szakítani azzal amit tanultak és amit a társadalom elvár tőlük.

Ezért is lehetséges, hogy ilyen döntési intelligenciát nem igénylő feladatokban a gépek mára erősebbek tudnak lenni. 1997-re megfelelő számítási kapacitással sikerült olyan sakkprogramot írni, ami legyőzi az embert, hiszen egy olyan játékban, ahol a variációk száma véges(még ha a sakk esetében ez egy óriási szám is) puszta erővel meg lehet oldani a feladatot. Ami nehéz a programozásban, hogy mi a jó algoritmus a lépésvariációk számának a csökkentésére, hiszen "a laikus fejében sok megoldási lehetőség kínálkozik, a nagymesterében csak kevés". De minél nagyobb a számítási kapacitás annál kevésbé kell megnyirbálni a fát.
A dáma már el is ért abban a fázisba lassan 10 éve, hogy a Chinook nevű szoftver ismeri azt az 500 milliárd*milliárd variációt, ami csak lejátszódhat egy 8*8-as táblán, így a gép verhetetlen. A legrosszabb eredmény amit el tud érni a döntetlen, de egyetlen hiba a játékos részéről tuti vereség részére. A sakkban még nem járunk itt, de az biztos, hogy eljuthatunk odáig.
De valódi intelligenciát és vázlatoktól való elrugaszkodást igénylő feladatokban én jelenleg nem látom az esélyét, hogy a gép az ember fölé emelkedjen.

Teljes mértékben egyetértek veled. Mint programozó mondom ezt hogy egyetértzek, én is így látom a helyzetet. Szeretem, imádom a számítógépeket, a laptopomat tartom az „igazi feleségemnek” (nem is sajnáltam rá a pénzt hogy olyat vegyek ami akkoriban belekerült mintegy fél millióba...) de én is azt mondom ami az INTELLIGENCIÁT illeti, mindegyik számítógép csak egy elektronikus IDIÓTA. Az az előnyük az emberekkel szemben, hogy rohadtul gyorsan GONDOLKODNAK, s képtelenek a feledésre. De intelligencia szintjén kb egy giliszta színvonalán állnak. Azt is csak akkor, ha ügyesen programozták be őket.

Ettől még hiszek abban, ha még nagyobb lesz a kapacitásuk ÉS UGYANAKKOR ügyes programot tudunk írni rájuk, „öntudatra ébredhetnek”. Igen, én ebben hiszek, de abban is hogy azt én már nem fogom megélni, az optimistán tekintve is szerintem minimum 100+ év még... Szóval mint szakember mondom, a Skynettől fölösleges félnie ennek a generációnak.
 
Egyébként pont az teszi lehetővé a jó logikai feladatok elkészítését, hogy a legtöbb esetben egy elsajátított séma mentén gondolkodunk és ritkán használjuk az intelligencia spontán voltát. Így a legjobb logikai feladat ami a kezdet kezdetén bevisz minket a saját gondolkodásunk zsákutcájába, egyféle megoldás felé terel, és amikor ott állunk, hogy már tizedik alkalommal futjuk végig az utcát falnak ütközve kétségbeesünk. Holott csak ki kellene futni a zsákutcából.
Kiváló példái ennek a "gyufás" feladatok, mint ez:

negyzet1.gif


Vegyél el két gyufaszálat úgy, hogy csak 2 db négyzet maradjon. Aki ismeri a megoldást annak már könnyű, de aki nem, az bele fog ütközni egy logikai buktatóba.
 
Egyébként pont az teszi lehetővé a jó logikai feladatok elkészítését, hogy a legtöbb esetben egy elsajátított séma mentén gondolkodunk és ritkán használjuk az intelligencia spontán voltát. Így a legjobb logikai feladat ami a kezdet kezdetén bevisz minket a saját gondolkodásunk zsákutcájába, egyféle megoldás felé terel, és amikor ott állunk, hogy már tizedik alkalommal futjuk végig az utcát falnak ütközve kétségbeesünk. Holott csak ki kellene futni a zsákutcából.
Kiváló példái ennek a "gyufás" feladatok, mint ez:

Csatolás megtekintése 1338654

Vegyél el két gyufaszálat úgy, hogy csak 2 db négyzet maradjon. Aki ismeri a megoldást annak már könnyű, de aki nem, az bele fog ütközni egy logikai buktatóba.

Én GYŰLÖLÖM az efféle feladatokat, amik holmi ÁBRÁKAT igényelnek, s amiatt, mert mindegyik amivel találkoztam arra épül, hogy a feladat specifikációja HIÁNYOS, azaz rosszul definiált fogalmakkal operál.

Itt van például ez az általad feladott is. Nem ismertem korábban. Most elgondolkozva azon, mi lehet a megoldás, azt tippelem, megoldásnak tartod talán azt, ha a belső + jelet alkotó 4 gyufaszál közül vesszük el mondjuk a felsőt és a jobboldalit (Tehát ami koordinátarendszerben az Y és ami az X tengely pozitív részét alkotná). Ezesetben ugyanis csak 2 négyzet marad: a bal alsó sarokban egy pici, s a nagy külső ami e kicsit tartalmazza.

Hasonlóképp lehetnek más megoldások is.

Na de ezzel nekem az a bajom, hogy a számomra ez a megoldás nem EGYÉRTELMŰ, amennyiben itt mégsem CSAK 2 négyzet marad, mert a szememben síkidomnak számít a külső négyzet és a belső négyzet által határolt L alakú terület is, ami határozottan NEM négyzet, s emiatt nem igaz az hogy CSAK 2 négyzet marad! Azaz ez a példa becsapja az embereket, arra épít, hogy a CSAK szónak eltérő értelmezései lehetségesek:

1. CSAK 2 négyzet és SEMMI MÁS EGYÉB, olyasmi se ami nem négyzet (Én e szigorú értelmezést tartom rokonszenvesnek)
2. Négyzetből csak 2, de maradhat más egyéb objektum (síkidom) ami NEM négyzet..

A megoldás amit közöltem e 2. variáció szerinti, s megtippelem ez az „igazi” megoldás, amit az átlagember elfogad, de ÉN NEM. Mert e logikából kiindulva az is megoldás lehet ha elvesszük valamelyik balfelső sarokban levő gyufaszálat és ugyanakkor valamelyik jobbalsó sarokban levőt is. Mert EKKOR IS 2 négyzet marad csak, bár marad mindkét sarokban 1-1 szál magányos gyufaszál is. A CSAK szó 2. -es típusú értelmezése azonban ezt is megengedi! Azonban nincs megadva a feladat specifikációjában, hogy magányos gyufaszálak nem maradhatnak. Ha azonban nem maradhat magányos gyufaszál, akkor nem tudom mi jogon maradhatna közbezárt, L alakú terület?

Szóval ez becsapás, arra épül hogy a magyar nyelvben a szavak jelentése nem olyan egyértelműen rögzített mint egy programnyelvben. (Emiatt is szeretek programozni szívesebben).
 
Most elgondolkozva azon, mi lehet a megoldás, azt tippelem, megoldásnak tartod talán azt, ha a belső + jelet alkotó 4 gyufaszál közül vesszük el mondjuk a felsőt és a jobboldalit (Tehát ami koordinátarendszerben az Y és ami az X tengely pozitív részét alkotná). Ezesetben ugyanis csak 2 négyzet marad: a bal alsó sarokban egy pici, s a nagy külső ami e kicsit tartalmazza.
Szóval ez becsapás, arra épül hogy a magyar nyelvben a szavak jelentése nem olyan egyértelműen rögzített mint egy programnyelvben. (Emiatt is szeretek programozni szívesebben).

A megoldás amit vázoltál a feladat megoldása. Igaz ez egy primitív példán keresztül, de bemutatja, hogy a "nyelvi" és logikai szálak kuszálása jelentősen meg tud nehezíteni egy feladatot, ahol a megoldás nem is feltétlenül megoldás. De amikor valaki már gyököl rajta egy ideje el fogja fogadni, és ez a lényeges a készítőnek :)
Igen, a szöveges logikai feladatok jobbak, mert még jobba el tudnak vinni, hiszen magyarázó ábra sincs :)
 
A megoldás amit vázoltál a feladat megoldása. Igaz ez egy primitív példán keresztül, de bemutatja, hogy a "nyelvi" és logikai szálak kuszálása jelentősen meg tud nehezíteni egy feladatot, ahol a megoldás nem is feltétlenül megoldás. De amikor valaki már gyököl rajta egy ideje el fogja fogadni, és ez a lényeges a készítőnek :)
Igen, a szöveges logikai feladatok jobbak, mert még jobba el tudnak vinni, hiszen magyarázó ábra sincs :)

Na de épp ez az hogy ÉN bizony NEM fogadom el megoldásnak! Azt írtam csak, megtippelem hogy egy ÁTLAGEMBER ezt ESETLEG elfogadja megoldásnak, tehát az hogy erre a „megoldásra” én „rájöttem”, az csak olyasmit jelent hogy picit ismerem az átlagemberek elvárásait, gondolkodásuk felületességét. Nem azt jelenti azonban hogy egyetértek vele!

Ez azt jelenti, a logikai intelligenciám mellett van valami csökevényes kis empátiám is érzelmileg feléjük. Olyasmi, mint amikor a hülye főnöknek fingja sincs a programozásról, felvázol nekem valami problémát amire kéne program, hadovál összevissza, amikor visszakérdezek kiderül neki magának még arról sincs fogalma se legalább Ő MAGA MIT SZERETNE NAGYJÁBÓL, hogy mit csináljon az a program (hogy hogyan, arról már soha nem is beszélek senkivel se, reménytelen...), szóval a végén annyi marad bennem hogy a főnöknek bizonytalan és rossz a közérzete mert szeretné ha lenne valami progi ami nagyjából ebben a témakörben művelne VALAMIT, tökmindegy mit, csak segítse egy picit az ő mindennapi munkáját. És akkor találjam ki miféle program lenne az aminek örülne.

És akkor meg kell csináljam, s remélhetőleg örülni fog neki. De nem 100%-ig, mert tuti közben eszébe jut néhány ficsőr, s akkor én leszek a szemében az idióta, mert hogyhogy nem gondoltam arra is, amikor ő olyan világosan felvázolta a problémát. (Ja, szerinte...)

Szóval e gyufaszálas példát efféleképp „oldottam meg”. Közöltem egy szerintem ROSSZ és ELFOGADHATATLAN „megoldást”, amiről tudom hogy a legtöbben igazi megoldásnak tartják, de az én szememben legjobb esetben se más, mint (programozási szakszóval élve) egy RÉM OCSMÁNY HACK.
 
Na de épp ez az hogy ÉN bizony NEM fogadom el megoldásnak! Azt írtam csak, megtippelem hogy egy ÁTLAGEMBER ezt ESETLEG elfogadja megoldásnak, tehát az hogy erre a „megoldásra” én „rájöttem”, az csak olyasmit jelent hogy picit ismerem az átlagemberek elvárásait, gondolkodásuk felületességét. Nem azt jelenti azonban hogy egyetértek vele!

Ez azt jelenti, a logikai intelligenciám mellett van valami csökevényes kis empátiám is érzelmileg feléjük. Olyasmi, mint amikor a hülye főnöknek fingja sincs a programozásról, felvázol nekem valami problémát amire kéne program, hadovál összevissza, amikor visszakérdezek kiderül neki magának még arról sincs fogalma se legalább Ő MAGA MIT SZERETNE NAGYJÁBÓL, hogy mit csináljon az a program (hogy hogyan, arról már soha nem is beszélek senkivel se, reménytelen...), szóval a végén annyi marad bennem hogy a főnöknek bizonytalan és rossz a közérzete mert szeretné ha lenne valami progi ami nagyjából ebben a témakörben művelne VALAMIT, tökmindegy mit, csak segítse egy picit az ő mindennapi munkáját. És akkor találjam ki miféle program lenne az aminek örülne.

És akkor meg kell csináljam, s remélhetőleg örülni fog neki. De nem 100%-ig, mert tuti közben eszébe jut néhány ficsőr, s akkor én leszek a szemében az idióta, mert hogyhogy nem gondoltam arra is, amikor ő olyan világosan felvázolta a problémát. (Ja, szerinte...)

Szóval e gyufaszálas példát efféleképp „oldottam meg”. Közöltem egy szerintem ROSSZ és ELFOGADHATATLAN „megoldást”, amiről tudom hogy a legtöbben igazi megoldásnak tartják, de az én szememben legjobb esetben se más, mint (programozási szakszóval élve) egy RÉM OCSMÁNY HACK.

Majd legközelebb jobban igyekszem szemléltető példát választani a témához :) Egyébként igazad van, csak egyszerű feladatot akartam választani.
NO, vissza a témához, sok érdekességet rejt még ez a cikk.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Melitta wrote on Kata1002's profile.
Teljes jogu tag vagy a 20 hozzaszolas utan.
Remélem frissül 1 óra múlva!
Szoboszlai Béla wrote on bejelentkezés's profile.
Heló! Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetek rendes tag?
sancsa wrote on Ajuda67's profile.
Nagyon köszönöm a fordításaid, kedvencem az Ősi fajok.

Statisztikák

Témák
36,874
Üzenet
4,491,194
Tagok
596,016
Legújabb tagunk
Lavass
Oldal tetejére