Kanada észak-atlanti partjainál van egy aprócska sziget, amely immár több mint kétszáz éve kincskeresők zarándokhelye. Egy titokzatos és igen mély gödör tartja lázban az ide érkezőket.
A szkeptikusok szerint csak a természet űz furcsa tréfát a pénzsóvár kincsvadászokkal, mások szerint milliós aranykincset, Shakespeare-kéziratokat vagy szabadkőművesek titkait rejti. Mi lehet a tölgy-szigeti „pénzgödör” mélyén. Kutatása kétszáz év alatt dollármilliókat emésztett fel, és hat ember életét követelte.
A rejtélyes gödörre a történet szerint először egy tizennyolc éves fiatalember akadt rá 1795-ben. Fényeket látott az új-skóciai Tölgy-szigeten (Oak Island, Kanada). Amikor odament, hogy utánanézzen a fény eredetének, egy kerek mélyedést talált a talajban, egy közeli fán pedig egy, az építkezéseknél is használatos, nehéz tárgyak emelésére alkalmas csiga lógott.
Nosza, segítőtársaival neki is esett, hogy rábukkanjanak a mélyedés titkára, mivel arra gyanakodtak, hogy kalózok kincse lehet a föld alatt. Miután ásni kezdtek, hamarosan egy lapos kövekből álló réteget kellett áttörniük, majd három méterenként farönkök álltak az ásás útjába. Lelkesedésüket növelte, hogy a gödör földje lazább volt, mint a környező talaj, és a falakon korábbi csákánynyomokat véltek felfedezni. Végül azonban kilenc méter mélységben feladták az ásást.
Pár év múlva mások folytatták a kutatást, és nagyjából három méterenként tölgyfarönköket találtak, no meg néhol agyagot, faszenet és kókuszrostot (ne feledjük, Kanada észak-atlanti partjainál járunk, errefelé nemigen nőnek kókuszpálmák). 80-90 láb (körülbelül 25-28 méter) mélységben ráakadtak egy nagyobb kőlapra, amelyen rejtélyes szimbólumok sora állt – az egyik megfejtés szerint az írás negyven lábbal mélyebben fekvő „kétmillió fontos” kincsre utalt.
Furcsa alagút
A csapat – mint utóbb kiderült – a kőlap kiemelésével megbolygatott egy alagutat, amely a tenger felé biztosított átjárást, így a gödröt a tengerszintig feltöltötte a víz. Több mint négy évtized után, 1849-ben egy, a kincsvadászatra létrejött befektetői csoport, a Truro Company újra hozzáfogott a gödör feltárásához, és immár fúrással újabb izgalmas rétegeket, fenyőt, tölgyet és fémdarabokat talált, mígnem a fúró eljutott egy legalább két méter vastag agyagrétegig, és itt abbahagyták a kutatást.
Időközben megtalálták a tengervizet hozó alagút forrását, és arra a következtetésre jutottak, hogy szándékosan kiépített védőmechanizmusról lehet szó, mivel úgy tűnt, hogy az alagút tengerparti nyílásánál a vízzáró agyagot eltávolították, és a helyére kövekből, növényi részekből és kókuszrostból összeállított „szűrőt” helyeztek, amely azt a célt szolgálta, hogy a víz bejöhessen, de a bemosódó anyag ne tömje be a járatot. Megkísérelték gáttal elzárni a víz útját, de nem jártak sikerrel.
A pénzgödör (Money Pit) és környéke egy 1931-es légi felvételen
Forrás: Wikimedia Commons
A következő kutatást már egy másik csapat, az Oak Island Association végezte 12 év elteltével. Folyamatosan pumpálták ki a vizet az aknából, és minden eddiginél mélyebbre jutottak, azonban fúrás közben átszakították egy üreg falát, és a gödör tartalma jó néhány métert zuhant. Még az is felmerült, hogy a kincs elrejtőinek ügyes csapdájáról van szó, és a milliókat rejtő ládikó a fúrás nyomán a mélybe hullott.
A társaság pénzügyi forrásai kimerültek, így kényszerűen feladták a kutatást, azonban ez nem szegte kedvét a kétmillió font után ácsingózó kincskeresőknek, akik – nem kismértékben az időről időre az újságokban megjelenő beszámolók hatására – újra meg újra próbálkoztak az ásással, egyre modernebb eszközökkel.
Furcsa felirat
Az 1893-ban a The Oak Island Treasure Company folytatta a kutatást. Ahogy a beomlott gödörben lejjebb hatoltak, feltehetően az előző állványzat lesüllyedt roncsaiba ütköztek, majd kékesszürke vízzáró agyagréteget találtak, ez alatt pedig egy üreget, benne valamilyen faanyaggal, fémdarabokkal. Majd amikor kihúzták a fúrót, egy kis pergamendarabra leltek, melyen két betű állt (vi, ui vagy wi – nem lehetett pontosan kivenni). A pergamen többi része nem került elő.
Forrás: Közkincs
Később újabb aknákat ástak az eredeti gödör mellett, újabb elárasztó alagútra bukkantak, majd az 1960-as években még 200 méteres töltést és rajta futó utat is építettek a sziget és a szárazföld között, hogy odavihessenek egy hetventonnás darus markológépet. Ezzel a gödröt 41 méter mélyre ásták, és 30 méter átmérőjűre szélesítették, mindeközben tüzetesen átvizsgálták a kitermelt földet, azonban kincsnek vagy bárminek, ami erre utalt volna, nyomát sem lelték.
Az 1960-as évek végén egy Triton Alliance nevű társaság megvásárolta a sziget nagy részét, és oldalirányból aláfúrtak az eddigi gödörnek. Leeresztettek egy kamerát, és a zajos képeken ládák darabjait, emberi maradványokat és különféle szerszámokat véltek felfedezni, azonban konkrét, fizikai bizonyítékot nem tudtak felmutatni, miután az üreg beomlott.
Turistalátványosság
Egy újabb, ezúttal 55 méteres mélységbe hatoló sikertelen fúrás után a kutatások leálltak, és a következő évek a Triton tagjai közti jogi huzavonával teltek. Végül a sziget feltételezett kincset rejtő része az 1990-es években az Oak Island Tours nevű cég kezébe került. A cég a kanadai kormány jóváhagyásával folytathatja a kutatást, illetve teret adhat a kincsvadászoknak. A vállalat két többségi tulajdonosa, Rick and Marty Lagina 2014-ben egy tévétársasággal együttműködve The Curse of Oak Island címmel doku-reality sorozatot kezdett forgatni a helyszínen, hogy a tévénézők figyelmétől követve oldják meg egyszer s mindenkorra ezt az immár több mint két évszázados rejtélyt.
A pénzgödör rekonstruált szerkezete a leírások alapján. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát!
Forrás: Origo/Gilicze Bálint
Mi a csuda lehet a gödör mélyén?
Az első, már igencsak a múlt ködébe vesző történet kalózok kincséről szólt. Azonban ahogy egymásra rakódtak a kincsvadászok adomái, kétszáz év alatt született pár verzió, amelyeket érdemes legalább címszavakban bemutatunk.
A kincs történetének korai leírásaiban rengeteg apró eltérés fedezhető fel (ezekről jó összefoglalót ad a szabadkőműves-elméletnél már említett szkeptikus elemző, Joe Nickell), és a leírásokban szereplő konkrét bizonyítékok – a rejtjeles felirattal ellátott kődarab, a kétbetűs pergamen, egy, a fúrásnál előkerült aranylánc szemei stb. – többsége elkallódott az idők során.
Ráadásul 200 év kincskeresése során rengeteg ember által készített tárgy került a szigetre és a gödörbe (szerszámok, ruhadarabok, a korábbi állványzat darabjai stb.), no meg a kiábrándult, vicces kedvű, vagy a keresés folytatásához további anyagi forrásokat remélő kincsvadászok maguk is elhelyeztek pár félrevezető jelet a szigeten. Ezek egyike lehetett az a kődarab, amelyen az 1704-es évszám volt olvasható.
Képeslap a Tölgy-szigetről az 1800-as évekből
Forrás: Közkincs
Sok pénzt érő legenda
Az összevissza furkált talaj, a sziget mészköves alapkőzetét behálózó, tengervíz járta csatornák, és annak lehetősége, hogy a közelben valóban süllyedhettek el hajók az évszázadok során, tökéletes alapokat adnak egy megfejthetetlennek tűnő rejtély képzetének kialakulásához. Akit pedig egyszer megérintett a kincsvadászat érzése, és időt-pénzt nem kímélve kutatni kezdett, éppen saját addig meghozott áldozatai teszik nyitottá bármilyen reményt keltő értelmezésre. Ebből a játékból igen fájdalmasan lehet csak kiszállni.
A pénzgödör titokzatos tartalma mindmáig sok kincsvadász fantáziáját foglalkoztatja, azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a tévésorozat jogai és a történet reklámértéke feltehetően önmagában is többet ér, mint bármilyen, esetleg konkrétan létező kincs. Sőt a rejtély feltárása, és egy mindenkit megnyugtató magyarázat valójában komoly veszteségeket okozna a terület birtokosainak, akik így búcsút mondhatnának az aranytojást tojó tyúknak.
Akárhogy is, némi esélyt azért adhatunk a kalózok, a francia katonák, Francis Bacon vagy a templomosok zsenialitásának, és reménykedhetünk benne, hogy a Tölgy-sziget titokzatos pénzgödre mélyén nem csak egy geológiai érdekesség rejlik.
A szkeptikusok szerint csak a természet űz furcsa tréfát a pénzsóvár kincsvadászokkal, mások szerint milliós aranykincset, Shakespeare-kéziratokat vagy szabadkőművesek titkait rejti. Mi lehet a tölgy-szigeti „pénzgödör” mélyén. Kutatása kétszáz év alatt dollármilliókat emésztett fel, és hat ember életét követelte.
A rejtélyes gödörre a történet szerint először egy tizennyolc éves fiatalember akadt rá 1795-ben. Fényeket látott az új-skóciai Tölgy-szigeten (Oak Island, Kanada). Amikor odament, hogy utánanézzen a fény eredetének, egy kerek mélyedést talált a talajban, egy közeli fán pedig egy, az építkezéseknél is használatos, nehéz tárgyak emelésére alkalmas csiga lógott.
Nosza, segítőtársaival neki is esett, hogy rábukkanjanak a mélyedés titkára, mivel arra gyanakodtak, hogy kalózok kincse lehet a föld alatt. Miután ásni kezdtek, hamarosan egy lapos kövekből álló réteget kellett áttörniük, majd három méterenként farönkök álltak az ásás útjába. Lelkesedésüket növelte, hogy a gödör földje lazább volt, mint a környező talaj, és a falakon korábbi csákánynyomokat véltek felfedezni. Végül azonban kilenc méter mélységben feladták az ásást.
Pár év múlva mások folytatták a kutatást, és nagyjából három méterenként tölgyfarönköket találtak, no meg néhol agyagot, faszenet és kókuszrostot (ne feledjük, Kanada észak-atlanti partjainál járunk, errefelé nemigen nőnek kókuszpálmák). 80-90 láb (körülbelül 25-28 méter) mélységben ráakadtak egy nagyobb kőlapra, amelyen rejtélyes szimbólumok sora állt – az egyik megfejtés szerint az írás negyven lábbal mélyebben fekvő „kétmillió fontos” kincsre utalt.
Furcsa alagút
A csapat – mint utóbb kiderült – a kőlap kiemelésével megbolygatott egy alagutat, amely a tenger felé biztosított átjárást, így a gödröt a tengerszintig feltöltötte a víz. Több mint négy évtized után, 1849-ben egy, a kincsvadászatra létrejött befektetői csoport, a Truro Company újra hozzáfogott a gödör feltárásához, és immár fúrással újabb izgalmas rétegeket, fenyőt, tölgyet és fémdarabokat talált, mígnem a fúró eljutott egy legalább két méter vastag agyagrétegig, és itt abbahagyták a kutatást.
Időközben megtalálták a tengervizet hozó alagút forrását, és arra a következtetésre jutottak, hogy szándékosan kiépített védőmechanizmusról lehet szó, mivel úgy tűnt, hogy az alagút tengerparti nyílásánál a vízzáró agyagot eltávolították, és a helyére kövekből, növényi részekből és kókuszrostból összeállított „szűrőt” helyeztek, amely azt a célt szolgálta, hogy a víz bejöhessen, de a bemosódó anyag ne tömje be a járatot. Megkísérelték gáttal elzárni a víz útját, de nem jártak sikerrel.
A pénzgödör (Money Pit) és környéke egy 1931-es légi felvételen
Forrás: Wikimedia Commons
A következő kutatást már egy másik csapat, az Oak Island Association végezte 12 év elteltével. Folyamatosan pumpálták ki a vizet az aknából, és minden eddiginél mélyebbre jutottak, azonban fúrás közben átszakították egy üreg falát, és a gödör tartalma jó néhány métert zuhant. Még az is felmerült, hogy a kincs elrejtőinek ügyes csapdájáról van szó, és a milliókat rejtő ládikó a fúrás nyomán a mélybe hullott.
A társaság pénzügyi forrásai kimerültek, így kényszerűen feladták a kutatást, azonban ez nem szegte kedvét a kétmillió font után ácsingózó kincskeresőknek, akik – nem kismértékben az időről időre az újságokban megjelenő beszámolók hatására – újra meg újra próbálkoztak az ásással, egyre modernebb eszközökkel.
Furcsa felirat
Az 1893-ban a The Oak Island Treasure Company folytatta a kutatást. Ahogy a beomlott gödörben lejjebb hatoltak, feltehetően az előző állványzat lesüllyedt roncsaiba ütköztek, majd kékesszürke vízzáró agyagréteget találtak, ez alatt pedig egy üreget, benne valamilyen faanyaggal, fémdarabokkal. Majd amikor kihúzták a fúrót, egy kis pergamendarabra leltek, melyen két betű állt (vi, ui vagy wi – nem lehetett pontosan kivenni). A pergamen többi része nem került elő.
Forrás: Közkincs
Később újabb aknákat ástak az eredeti gödör mellett, újabb elárasztó alagútra bukkantak, majd az 1960-as években még 200 méteres töltést és rajta futó utat is építettek a sziget és a szárazföld között, hogy odavihessenek egy hetventonnás darus markológépet. Ezzel a gödröt 41 méter mélyre ásták, és 30 méter átmérőjűre szélesítették, mindeközben tüzetesen átvizsgálták a kitermelt földet, azonban kincsnek vagy bárminek, ami erre utalt volna, nyomát sem lelték.
Az 1960-as évek végén egy Triton Alliance nevű társaság megvásárolta a sziget nagy részét, és oldalirányból aláfúrtak az eddigi gödörnek. Leeresztettek egy kamerát, és a zajos képeken ládák darabjait, emberi maradványokat és különféle szerszámokat véltek felfedezni, azonban konkrét, fizikai bizonyítékot nem tudtak felmutatni, miután az üreg beomlott.
Turistalátványosság
Egy újabb, ezúttal 55 méteres mélységbe hatoló sikertelen fúrás után a kutatások leálltak, és a következő évek a Triton tagjai közti jogi huzavonával teltek. Végül a sziget feltételezett kincset rejtő része az 1990-es években az Oak Island Tours nevű cég kezébe került. A cég a kanadai kormány jóváhagyásával folytathatja a kutatást, illetve teret adhat a kincsvadászoknak. A vállalat két többségi tulajdonosa, Rick and Marty Lagina 2014-ben egy tévétársasággal együttműködve The Curse of Oak Island címmel doku-reality sorozatot kezdett forgatni a helyszínen, hogy a tévénézők figyelmétől követve oldják meg egyszer s mindenkorra ezt az immár több mint két évszázados rejtélyt.
A pénzgödör rekonstruált szerkezete a leírások alapján. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát!
Forrás: Origo/Gilicze Bálint
Mi a csuda lehet a gödör mélyén?
Az első, már igencsak a múlt ködébe vesző történet kalózok kincséről szólt. Azonban ahogy egymásra rakódtak a kincsvadászok adomái, kétszáz év alatt született pár verzió, amelyeket érdemes legalább címszavakban bemutatunk.
- Kalózok kincse – Kidd kapitány és Feketeszakáll előkelő helyen áll a feltételezett kincsgazdák sorában, azonban a gödör első felfedezője az ő fényeiket biztosan nem láthatta, hiszen nagyjából egy évszázaddal korábban mindketten meghaltak.
- Katonák kincse – Ilyen bonyolult kincsrejteket e feltételezés szerint nem építhettek holmi kalózok: katonai fegyelemre és mérnöki tudásra volt szükség hozzá. E kettő pedig éppen együtt volt a pár száz kilométerre fekvő Louisburg francia helyőrségénél, akik a brit csapatok elől menekíthették ide a kincstár tartamát.
- Marie Antoinette ékszerei – Eszerint a francia királyné a forradalom alatt ékszereit szolgálólányára bízta, aki Új-Skóciába utazott, és ott a francia haditengerészet segítségével igen gyorsan (emlékezzünk vissza: a gödör 1795-ben már ismert volt) megépítették ezt a fifikás rejtekhelyet.
- Shakespeare-kéziratok – Ez az elmélet azt állítja, hogy a rejtélyes gödör mélyén lennének azok az iratok, amelyek bizonyítják, hogy a Shakespeare-műveket valójában Francis Bacon írta.
- Templomosok kincse – Talán egyszerűbb lenne azt kérdezni, hol nincs elrejtve templomos illetőségű kincs, egy jó kis Szent Grál, vagy más hasonló ereklye. Ráadásul ide köthető az a legenda, hogy a kincs megtalálásához hét embernek kell meghalnia a kutatás közben. A gyászos számláló jelenleg hatnál tart. Találtak hat sziklát a szigeten, amelyek felülről nézve egy óriási, majdnem 300 méter hosszú keresztet adnak ki, ami egyesek számára ezt a verziót erősíti. De persze hat sziklát a természet szeszélye is elhelyezhet ilyen alakzatban (ráadásul a sziget többi sziklájáról nem szól a fáma).
- Szabadkőművesek munkája – Van, aki szabadkőműves jeleket fedezett fel a szigeten, és az elrejtett kincs keresését valamiféle titkos beavatási rítus részének tartja. Eszerint az gödör és az alagutak természetes úton alakultak ki, erre épült rá egy szabadkőműves „színjáték”, amelyben nem annyira a konkrét kincs az érdekes, hanem a rejtett érték keresésének szimbolikája. Az ásatásokban maga Franklin D. Roosevelt is részt vett 1909-ben, szabadkőműves beavatása két évvel később volt.
- Viking hajó – Ha hiszünk Sukhwant Singhnek, a titokzatos gödör tartalma nem más, mint egy tatjára állított viking hajó. A szabályos sorrendben egymást követő farétegek az evezősök háttámlái, a kókuszrostdarabok pedig viking párnákból származnak. Szép elmélet, de a radiokarbonos kormeghatározás szerint a gödörben talált faanyag jó ötszáz évvel a vikingek kora után még lábon állt valamelyik északi erdőségben.
- Végül: egyszerűen egy természetes víznyelő – Sokan vannak, akik csak mosolyognak a kincskeresőkön, és úgy látják, hogy a gödör egy természetes jelenség révén jött létre. A sziget mészkő alapkőzetét keresztül-kasul járják az üregek (ilyen lehetett a csapdának vélt alagút is), és gyakran jelennek meg víznyelők, amelyekben sok esetben furcsán szabályosan halmozódnak fel a különféle törmelékek. Az ilyen víznyelőkben összegyűlt talaj szerkezete laza (mintha visszatemették volna), és a fából álló rétegek sem ritkák, hiszen valamilyen nagyobb természeti csapás – például erdőtűz vagy hatalmas vihar – után egyszerre kerülhet a víznyelőbe nagyobb mennyiségű faanyag, majd utána évekig semmi. Az elárasztó alagutak szabályosnak tűnő „szűrője” szintén kialakulhatott természetes folyamatok eredményeként. Ráadásul magán a Tölgy-szigeten is találtak olyan víznyelőt, amelyet a kő- és farétegek miatt kezdetben „második pénzgödörnek” tartottak.
A kincs történetének korai leírásaiban rengeteg apró eltérés fedezhető fel (ezekről jó összefoglalót ad a szabadkőműves-elméletnél már említett szkeptikus elemző, Joe Nickell), és a leírásokban szereplő konkrét bizonyítékok – a rejtjeles felirattal ellátott kődarab, a kétbetűs pergamen, egy, a fúrásnál előkerült aranylánc szemei stb. – többsége elkallódott az idők során.
Ráadásul 200 év kincskeresése során rengeteg ember által készített tárgy került a szigetre és a gödörbe (szerszámok, ruhadarabok, a korábbi állványzat darabjai stb.), no meg a kiábrándult, vicces kedvű, vagy a keresés folytatásához további anyagi forrásokat remélő kincsvadászok maguk is elhelyeztek pár félrevezető jelet a szigeten. Ezek egyike lehetett az a kődarab, amelyen az 1704-es évszám volt olvasható.
Képeslap a Tölgy-szigetről az 1800-as évekből
Forrás: Közkincs
Sok pénzt érő legenda
Az összevissza furkált talaj, a sziget mészköves alapkőzetét behálózó, tengervíz járta csatornák, és annak lehetősége, hogy a közelben valóban süllyedhettek el hajók az évszázadok során, tökéletes alapokat adnak egy megfejthetetlennek tűnő rejtély képzetének kialakulásához. Akit pedig egyszer megérintett a kincsvadászat érzése, és időt-pénzt nem kímélve kutatni kezdett, éppen saját addig meghozott áldozatai teszik nyitottá bármilyen reményt keltő értelmezésre. Ebből a játékból igen fájdalmasan lehet csak kiszállni.
A pénzgödör titokzatos tartalma mindmáig sok kincsvadász fantáziáját foglalkoztatja, azonban érdemes megjegyeznünk, hogy a tévésorozat jogai és a történet reklámértéke feltehetően önmagában is többet ér, mint bármilyen, esetleg konkrétan létező kincs. Sőt a rejtély feltárása, és egy mindenkit megnyugtató magyarázat valójában komoly veszteségeket okozna a terület birtokosainak, akik így búcsút mondhatnának az aranytojást tojó tyúknak.
Akárhogy is, némi esélyt azért adhatunk a kalózok, a francia katonák, Francis Bacon vagy a templomosok zsenialitásának, és reménykedhetünk benne, hogy a Tölgy-sziget titokzatos pénzgödre mélyén nem csak egy geológiai érdekesség rejlik.