A whiskey története, ahogy én ismerem, 1. by Fábián István

Aki ért a whiskyhez, kérem, hogy ne olvassa tovább.

Sokáig szinte semmit nem tudtam a whiskyről. Tartottam egy üveg 12 éves Johnny Walkert vendéglátási célzattal, de ez volt minden. Alkoholt nem ittam ötven éves koromig, nem érdekelt ez az élvezett, mert rossz beidegződésem értelmetlen dolognak tartotta.

Ekkor történt, hogy egy kongresszusra kellett mennünk Dublinba. Mielőtt bármi félreértés kerekedne, én a kíséretet adtam. Természetesen, ha már arra jártunk, átmentünk Walesbe és Skóciába is. Skóciában feleségem benevezett bennünket egy busztúrára, mely Rosslynba és a Melrose apátsághoz vitt minket. Visszafelé betértünk egy whiskylepárlóba, ahol a nemes ital készítését tanulmányozhattuk, turista módon. S itt, a Glenkinchie distillery-ben megtörtént a csoda. A vezető olyan szeretettel beszélt erről az nedűről, hogy az avatatlan is láthatta, itt egészen másról van szó. A whisky nem egy folyadék, hanem egy élőlény, akit nevelgetnek, becéznek, kényeztetnek, végül pedig élvezettel elfogyasztanak. A jó lepárlómester többet tölt folyékony szeretteivel, mint a családjával.

Elkészítésének eredete a történelem homályába vezet. A szintén malátából készülő sör félét már az egyiptomiak is főztek. Ezen enyhébb alkoholok párlásának tudománya pedig Kínából került a Fáraók birodalmába. Később héber és arab közvetítéssel került Európába. Persze egyáltalán ne gondoljunk a mai italra! A zavaros lé, amit ittak akkoriban, nem hasonlított sem a mai sörre, sem egyéb alkoholos frissítőre. Tulajdonképpen a whisky készítés alapjául szolgáló büdös italt a sok melléktermék alól szívószállal itták ki. Brrr.

A whisky ital pontos eredete sem ismert pontosan. Amit tudunk, 1170-ben már pároltak szeszt az ír szigeten. 1494-ben keletkezett az első írásos emlék Skóciából. IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzéke szerint John Cor szerzetes 8 hordó malátát kapott a királytól „aqua vitae” (kelta nyelven „uisge beatha”, azaz az élet vize) előállítása céljából. Ez a mennyiség körülbelül 1.500 palack akkori whisky készítésére volt elegendő. 1505-ben az Edinburgh-i felcserek jogot kaptak „aqua vitae”, vagyis whisky készítésére. 1527-ből származik az első olyan angol nyelvű kiadvány, Hieronymus Braunschweig könyvének fordítása, amelyben szó esik az „aqua vitae” készítésének módjáról, jóllehet szigorúan gyógyászati szempontok alapján. 1579-ben keltezték az első olyan törvényt Skóciában, mely az „aqua vitae” előállítását szabályozza. 1690-ban jegyezték fel az első lepárló üzemet, Ferintosh név alatt Skóciában. Ezeket a hiányos adathalmaz áll rendelkezésünkre, de a köztes történéseket nem tudhatjuk biztosan. Az tény, hogy a gyógyászatra használt ital, hamar élvezeti cikk lett. Gomba módra szaporodtak a lepárlók, de az angol adótörvények miatt, nem alakulhatott ki gyorsan a whiskyfőzés mai gyakorlata. Zuglepárlók alakultak, szerte a Brit szigeteken. Dupla falu házakban főzték a szeszt, a két fal között volt a főző üst, de a fináncok a füst után járva, sokat lefüleltek. Az ügyesebbek, kocsira rakták, és mikor meglátták a fináncot, egyszerűen odébb tolták. Mivel akkoriban a lakott települések többsége a fa- és szénfűtés miatt füstbe burkolóztak. Edinburgh szinte állandóan sötét, szürke felhőben élt. Ez megkönnyítette a zuglepárlók dolgát, és persze nehezítette a fináncokét. Szép lassan az ellenállás főmódszere lett a zug-whiskyfőzés az angolok ellen. Ez annyira komoly dologgá vált, hogy tudunk olyan lepárlót, amely majdnem tönkre ment, amikor legalizálta magát. Skót hazafi többet nem vásárolt nála.

A Bushmills, mint vezető ír lepárló ugyan 1608-ból származtatja magát, de ez így nem egészen fedi a valóságot. De tény, hogy annak ellenére, hogy brit területen maradt, igazi háromszor lepárolt whiskeyt gyárt. Whiskey az ír neve, míg a whisky a skót elnevezése, így jelölik az egyértelmű különbséget. Az írek háromszor párolnak, ezzel finomabb szeszt állítanak elő, mint a skótok a kétszeri lepárlással. Persze a fejlődés útja megállíthatatlan, ma már két és félszer is párolt italt is készítenek (Springbank Distillery, Campbeltown régió).

*

Míg az írek nem használták a tőzeg füstjét, addig a skótok előszeretettel füstölik a whiskyjüket. A tőzeget használják a fűtéshez. ehhez az is kell persze, hogy a Brit szigeteken van a világ tőzegállományának 90%-a. A gabona (a gabona itt az árpát jelöli) szárításánál az írek nem engedik át a füstöt, a skótok általában igen. A legfüstösebb whiskyket Islay szigetén gyártják, ahol is az Ardbeg, a Laphroaig és a Bruichladdich, Caol Ila, Bowmore, Kilchoman, Bunnahabbhain lepárlói bújnak meg. A füst-tartalmat ppm-ben mérik. Egy füstös whisky 50 ppm körül van, kivéve az Octomore nevű füstös “szörnyeteget”, amely 167ppm-el, és 63.5 fokos alkoholtartalommal bír. Embert próbáló ital. Aki Laphroaig-t vesz, az örökös birtokul kap Islay szigetén egy négyzetláb földet. Ha ellátogat a lepárlóba, akkor biztosítanak neki egy pár gumicsizmát, egy GPS készüléket, hogy el tudjon látogatni a földjére. Kiszáradás ellen kap egy kis flaska 10 éves itókát az útra. Ezután választhat egy zászlót, és kitűzheti a saját tőzegföldjére. Minderről persze papírt kap bizonyítékul. Büszkén akasztottuk ki a két bizonyítványunkat. Egyébként a 10 éves Laphroaig Charles Walesi Herceg hivatalos kedvence.

A whisky árpából készül. A tisztes whiskyt maltnak, ill. keveretlen formáját single maltnak nevezik. Természetesen gyártanak minden féle gabonából hasonló italt, de ezek mind kényszer szülte megoldások. Persze nem minden esetben rosszak. Párolnak búzából, rozsból, zabból, kukoricából.

A régi whisky nem is hasonlít a ma gyártott italokra. Lepárolták, hordóba töltötték, és már vitték is a kocsmákba. Víz színű, maró folyadék. Ma Poitin néven forgalmazzák az Offaly megyei Kilbeggan városában az ős whiskeynek tartott folyadékot. Állíthatom, hogy rettenetes, élvezhetetlen ital. Egyetlen haszna az alkohol hatása.

A korai whiskyzés addig tartott, míg színre nem lépett egy fiatal gyermek, kinek meghalt az édesapja. A neki juttatott kártérítésből vásárolt egy boltot, ahol whiskyt is árult. Rájött, ha keveri a whiskyfajtákat, akkor ihatóbb, finomabb szeszt lehet előállítani. Ezt a fiút Johnny Walkernek hívták. Első raktára még mindig látható Kilmarnockban, Skóciában, előtte a szobrával. Így megszületett a blend (avagy blended) kevert whisky, amely nagy karriert futott be. Állítólag a fekete Johnny Walker 58 féle italból van összekeverve. A whiskykeverés mestermunka, sok év tanulás, és nagy talentum kell hozzá. Egészen az elmúlt évtizedekig voltak a Johnny Walker és kevert társai a Whisky, nagy betűvel.

Jaj de nehezen foglalta el helyét a nemes alkoholok rangsorában. A gazdagabb emberek konyakot ittak, és erről a szokásukról nem akartak lemondani. Ekkor jött a tragédia, az európai szőlőket megtámadta egy szörnyű betegség, a peronoszpóra járvány, majdnem kiirtva minden szőlőt. Konyak nem volt, és a pénzesek a whisky felé fordultak. Először helyettesítették, majd mellette is maradtak.

Amerikába természetesen az Európából származó elsősorban ír és skót telepesek elkezdtek szeszt párolni, de az árpa nem volt megfelelő ezen a tájon. De megtermett a kukorica, és a whiskyfőzésre jól hasznosítható volt. Megszületett tehát a bourbon. Előállítása különbözik a malátawhisky előállításától. Íz világa is eltér, de Amerikában hatalmas sikert futott be. Sok finom van köztük, nekem a Four Roses Single Barrel a kedvencem. A bourbont hatalmas raktárakban érlelik. Mindig új tölgyhordóban tárolják. A nagy raktár miatt különböző az ital minősége. Ezt úgy oldják meg, hogy összeöntik az hordók tartalmát. Szentségtörés. Persze a nagyon jól sikerülteket kiveszik, és úgynevezett single barrel megjelöléssel palackozzák. Megszámozzák őket, így tudni lehet, melyik hordóból, hányadik palack lett a miénk. A single barrel és a “sima” amerikai whisky között ég és föld a különbség!

Kanadában is gyártják, de a kanadai tér el talán legjobban az ősi gyártástól. Ugyanis engedélyezett 10% más alkohol keverése a whiskyhez. Náluk talán a Királynő tiszteletére gyártott Crown Royal a leg finomabb. A hölgyek pedig imádni fogják a szép, puha, lila-arany zsákocskát, amiben csomagolják. Persze leginkább angol nyelvterületen zajlik a párlás és általában a skót gyártási módot használják.

Új-Zéland, Ausztrália, és a Világ legnagyobb gyártója, India is a sorban áll. Indiával vigyázni kell, mert melaszból is gyártanak whiskynek nevezett valamit. Aki Amrut márkát vesz, az nem csalódhat. A Himalája lábánál termelik az árpát és az Óceán partján érlelik az italt.

Japán már régen gyártja, de gyártják Svédországban, Németországban, Ausztriában és Csehországban. Utolsóként beszállt az üzletbe Taiwan, ahol termékdíjas nedűt gyártanak (Kavalan). Sajnos az éghajlat miatt nagy az érlelési vesztesség. Fiatal, drága, de nagyon finom.

Az érlelés alatt, párolog az alkohol. Évente átlag 2% a veszteség. Minél tovább érlelik, annál több párolog el. Ezt az angyalok részének nevezik. A hordóba felszívódó részt ellenben az ördögök részének nevezik az alkotók. Az amerikaiak képesek a hordó fájából kivonni és vissza hígítani az elnyelt alkoholt, így készül a Jim Beam Devil’s Cut-ja.

Van még a vatted whisky, ami különböző malt whiskyk keveréke. Ilyen viszonylag kevés van, nem használják a lepárlók ezt a módszert. Talán legismertebb a zöld Johnny Walker.

A grain whisky a gabona whisky, ami nem tartalmaz malátát.

A bourbon, mely kukoricából készül Amerikában. Két fajtája van, egyik a Kentucky. Ha a Kentucky-t átszűrjük aktív szénen, akkor keletkezik a Tennessee whisky.

Az évmegjelölés egyszerű dolog. Single maltnál a a kort jelzi. A blendnél a legfiatalabb összetevő korát lehet megadni. Ezért van, hogy például a kék Johnny Walker korát nem

adják meg. Miután állítólag van benne 90 éves összetevő is, nem írják rá a legfiatalabb korát, hiszen félrevezető lenne. Ezek az évjárat megjelölés nélküli kiadások.

A nagy robbanás 1890-ben következett be, mikor Campbeltown lett a whiskygyártás központja. Legális lepárlói száma túlnőtt a harmincon, illegális lepárlói száma a 292-t. Hatalmas vagyonok keletkeztek, az úgynevezett whiskybárók palotái ott sorakoztak a tó partján. Még dal is született a tó vízéről, miszerint de jó lenne, ha whiskyvé válna. Megkóstoltam, sajnos víz maradt. A paloták nagyon szépek, volt szerencsém az egyikben lakni. A csillogás addig tartott, amíg be nem vezették az amerikai szesztilalmat, és Campbeltown tönkre ment. Tönkre ment, mert termelése nagy része Amerikába ment. A megmaradásért küzdve, egyre rosszabb minőségű italt gyártottak, egyre olcsóbban. Borítékolva volt a csőd. Hozzá jött, hogy könnyű whiskyt gyártottak, és a világ akkor kezdet a nehéz, súlyos nedűk felé fordulni. Most egy elszegényedett városka. De megint elkezdődött valami. Megnyílt harmadik lepárlója a Glengyle, így a Springbank és a Glen Scotia után él a remény a feltámadásra. A városkában sétálva mindenhol ott van a múlt. Egy malátázóból Tesco lett, egy másikból buszgarázs stb. De megint önálló régió lett!

A skót whiskyket régiók szerint, Highland, Lowland, Speyside, Islay és Campbeltown köré csoportosítják.

Még egy apróság, előszeretettel használják a “Glen” előszót. Ez régen minőséget jelentett. De ma már használja olyan lepárló is, aki nem “érdemli” ki a nemesi előnevet.

Skóciában komolyan veszik a whiskygyártást, komoly törvényekkel védik. Először is kimondták, mi a skót whisky. A skót whiskyt az Egyesült Királyság Parlamentje által hozott törvény (The Scotch Whisky Regulations 2009) [1] szabályozza. Ennek értelmében a skót whisky: skóciai lepárlóban készül vízből, malátázott árpából és más fajtájú kizárólag egész gabonaszemekből amit ebben a lepárlóban dolgoztak fel péppé, erjeszthetővé kizárólag endogén enzimrendszerek segítségével (tehát hozzáadott enzimek nélkül) tették, kizárólag élesztő hozzáadásával erjesztették, kevesebb, mint 94,8 térfogat %-osra desztillálták, hogy aromákat nyerhessen a felhasznált nyersanyagokból. Skóciai adóraktárban érlelték legalább 3 évig nem nagyobb, mint 700 literes tölgyfahordóban, amelyik őrzik a nyersanyagokból és készítési eljárásból nyert színét, aromáját és ízét, s amihez vízen és szeszkaramellen kívül más alkotórészt nem adtak; legalább 40%-os alkoholtartalommal kerül palackba.


DSC_6308.jpg
 
A whiskey története, ahogy én ismerem, 2. by Fábián István

Az illető tölgyhordó ma már kizárólagosan bourbon-ös hordó. Ennek darabját 40-50 fontért szerzik be Amerikából. Ez után még áthelyezhetik különböző boroshordókba, úgynevezett utó-érlelésre. Ezt persze jelzik. A különböző boroshordók fantasztikus ízeket és színeket adnak a whiskyhez.

Az érlelésnél sok minden játszik. A hordó nagysága, fajtája. A raktár nagysága, elhelyezkedése. Az időtartam nagyon fontos. Általános szabály, hogy minél tovább érlelődik, annál jobb a szesz. De ez nem matematika, mert a “túlérlelés” sokat ronthat az italon. Rengeteg buktató van a gyártásban, sok helyen félre lehet siklani. A boros hordóval nagyon kell vigyázni. Nagyon gyorsan elrontja az italt. Példa rá a Tokaji hordó, amit csak rövid ideig szabad használni, mert nagyon erős. Kevés lepárló használja éppen ezért.

Skóciában maradt a kis lepárlók divatja, míg Írországban központosították őket. Írországban már csak Bushmills, Coolay és Midleton gyárt whiskeyt. Újdonság, hogy Kilbeggan kis tételben megint gyárt italt. Idáig Cooley gyártotta le, és Kilbeggan csak az érlelést végezte. A 18 éves blendjük a blendek csúcspontja. Egy másik Midland-i lepárló, a Tullamore már nem gyárt. Most újították fel a múzeumukat, gyönyörű lett. Volt szerencsénk nyitás előtti “nulladik” látogatónak lenni. Nehéz dolog volt a múzeum létrehozása, mert 7 kilométerre van a Kilbeggan (ahol működik a régi vízmalom), és valami különlegeset kellett csinálniuk. Sikerült. Tulamore-t birtokló hölgy szeretné újra indítani a gyártást az eredeti helyén, de ez még csak az álom kategória.

Most már a központosítás miatt úgy látszik, egyszerűsített lett az ír gyártás. De nem így van, mert a nagy lepárlók az egyedi rendelés után gyártják az italt, így mégis megmarad az egyedi jelleg. A gyártási technológiák keveredése miatt már van fedés, de azért az ír whiskey továbbra is jellegzetes a háromszori lepárlás miatt. A Redbreast, a Yellow Spot, Green Spot, a Bushmills 16 és 21 éves nedűje a malt whiskeyk fénypontjai. Blendben a Midleton és a Jameson Signature Reserve, Kilbeggan 15 és 18 éves vitézkedik. Coolay gyártja a Clontarf nevű tiszta grain whiskeyt. Ez utóbbi ritkaság.

De majd húsz éve elkezdődött a single malt diadal útja. A single malt kimondottan egyfajta árpából készített ital, mely nem keverhető semmilyen más itallal. Ma már nagyon ismert lett. A nem skót whiskygyártók általában single maltot készítenek. Kivételek a Japánok, akik keverik is. A Nikka, Nikka All Malt néven még vatted whiskyt is gyárt. A svédek és a japánok skót gabonát vásárolnak és skót lepárlót vásároltak. A taiwaniak is egyenesen Skóciából veszik a malátázott árpát. Így nagyon hasonlítanak a skót whiskyre, a helyi jellegzetességeket beépítve a gyártásba.

Még emlékezünk meg a Független Palackozókról. Ők járják a lepárlókat, megveszik az érdemesnek látszó fiatal whiskyket és saját maguk érlelik, valamint palackozzák. Így nagyon különleges italok állíthatók elő. Ez a gyakorlat az adózás miatt alakult ki és nagyon bevált.

A whisky ivás is külön művészet. Az iváshoz kóstoló poharakat használunk. Ez egy öblös kis pohár, aminek a szája szűk. Így az “illatolás” sokkal könnyebb. Kiöntjük az italt. Egy kóstoló kb 2 cent. “Megillatoljuk”. Megnézzük a színét, majd kicsit meglötyögtetve, megtekintjük az olajosságát. Ezután öntünk hozzá egy kis vizet. Természetesen tiszta kristályvizet. Nekem a Highland Spring nagyon bevált. Ebből a vízből egyébként whiskyt is gyártanak. A víz “kicsapja” az alkoholt. Most megint “megillatoljuk”. Így jobbnak kell lenni az illatnak, mert nem rontja el az alkohol. Ha nem így van, rossz az ital. Ezután megkóstolhatjuk. Mindig kortyolgatjuk, lehajtani nem szabad. A negyedik pont a lecsengés. Ilyenkor különböző ízek törnek még fel. Ez tarthat sokáig, és rövid ideig. A whiskyk rangsorát egy Whisky Biblia című könyvben olvashatjuk Jim Murray tollából. Ez az évente megjelenő kiadvány angol nyelvű. Egytől százig pontozza a whisky tulajdonságait, ár-érték arányát. De ötven alatt nem nevezi whiskynek. Az valami más borzalom. Jeget ne használjunk, felvizezi az italt. Lehet kapni “whiskykövet”. Ez gránitból faragott kis “jégkocka”. Lehűtve tökéletesen hűt, a hátrányok nélkül. Fogyasztását mértékkel ajánlom, a mérték áthágása károsítja az ízlelés és szaglás érzékenységét. Itt Írországban egy kóstoló 2 cent, egy adag 3.5 cent, és egy dupla az 7 cent.

Slainté! Egészségünkre!

DSC_6972.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
A whiskey története, ahogy én ismerem, 3. by Fábián István

Ha van kedvetek, kísérjetek el, bejárjuk a skót whisky gyártásának folyamatát. A lepárlás eszközei minden esetben skót gyártásúak.

Természetesen elsődlegesen a malt whisky készítését vegyük szemügyre.

Első és legfontosabb a víz kiválasztása. Csak kristálytiszta víz alkalmas rá. Minden lepárlónak saját forrása, patakja, ill. folyója van. Ritkán ketten használnak egyet, pl. Islay-n. A gabona kiválasztását már nem tartják annyira fontosnak, mert nézeteik szerint nem igen játszik közre a végeredményben. A korai árpákat már nem használják, mivel ide is elért a növénynemesítők keze. A hozam igen fontos, ezért újabb és újabb árpafajták látnak napvilágot. A Golden Promise árpát tartják nagyon jónak, de persze használnak mást is. A Bruichladdich minden féle árpát felhasznál, még a vikingek által behozott Bere árpát is, de ők a különcségükre alapítják az üzletmenetüket. (Ezt olyan jól csinálják, hogy a polcomon öt palackjuk foglalja a por helyét, teljes joggal.) A legtöbben a skót árpát szeretik, de Angliából is vásárolnak sokat, tekintve a skót árpa mennyiségi korlátait.


Az üstök

A második fontos állomás a malátázás. Az árpát csiráztatjuk, majd a kellő időben leállítjuk. A “kellő idő” whiskynként változik, és már itt elkezdődik a whisky ízek felépítése. A malátázást már nagyüzemi módszerekkel, rendelésre csinálják. Például Islay szigetén a Port Ellen lepárlót teljesen átalakítottak “tömeg-malátázó”-nak. Ennek ellenére azért néhányan malátáznak saját maguk is (pl. Bowmore, Springbank). A Springbank malátázója az utcára néz, be is lehet kukucskálni. Itt kézi erővel forgatják az árpát. Kemény munka, akinek van kedve kipróbálhatja.

A harmadik a szárítás. Itt jön a második különbség. Ha forró levegővel szárítunk, akkor nem szól bele az ízbe. Ha ezt a tőzeg füstjével oldjuk meg, akkor nagyon megváltoztatja a karaktert. Régen a tőzeggel való foglalatoskodás kemény kézi munka volt. A Bruichladdich (ki más?) emléket is állított az utolsó tőzegvágó munkásnak, egy whisky kiadásával (Norrie Campbell).

A negyedik az őrlés. Az árpát három féle állagra őröljük, a dara állapottól a lisztig. Ezután kellő arányban keverik. A darálók nagyon hosszú életűek, használnak közel 100 évest is. Jól mutatnak a helyiség ajtajában a különböző színű füldugók az általuk okozott zaj elkerülésére.

Ezután a darát 63.5 fokos vízzel összekeverik. Kétszer szűrik, hogy a legtöbb cukrot nyerjék ki. A vizet visszaforgatják. A keverésnél két féle technika van. Az egyiknél tiszta cukros malátát kapunk, a másiknál szilárdabb részecskék is részt vehetnek a további eljárásban.

A hatodik az erjesztés. Ez történhet fa- és acélkádban. Itt is nagy a szórás. Van 100 éves fakád, és új acélkád. Tudok olyan lepárlóról, akik kicserélték az egész kádrendszerűket fémre, majd rövid idő után visszaálltak a fára. A maláta itt élesztőt kap és már indul is az erjedés. Többféle élesztőt is használhatnak, lepárló válogatja. Végül egy tejfehér sörszerű löttyöt kapunk. Szerintem szörnyű, de mellettem egy fiatalember úgy itta, mintha szivacs lenne. Van a rövid, 48 órás, amikor malátás karaktert kap; illetve a hosszú, 55 órán túli, mikor is a könnyebb gyümölcsösebb ízek kerülnek előtérbe. A cefre 8 térfogat százalékos. Az első lepárlásnál ez 23 %-ra módosul. A második párlásnál három részre osztják a párlatot: elő-, fő- és utópárlat (értsd: rézeleje, rézutolja). Csak a főpárlatot tartják meg, ez megy érlelésre. Lepárlásnál fontos a réz konverzáció. Ha hosszan érintkezik a rézzel, akkor könnyebb lesz a szesz, ha rövidebb ideig, akkor nehezebb. A vágási pontok is fontosak. A korai vágás könnyű finomszeszt eredményez, a kései olajosabbat, teltebbet.

Szinte minden üst más méretű. Ismerünk 43 000 literest, de tudunk 7000 literes törpéről is. Egy hosszú nyakú üstben többször “visszaesik” a szesz, és csak sokadszorra sikerül kikerülnie az edényből. Ez mind-mind módosítja az aromákat. Az üstök alakja hasonló, még sincs két egyforma. A nyakméret talán a legmeghatározóbb, vastagsága és hossza törésszöge is nagyon befolyásolja a végeredményt.

Próbálkoztak egy új technológiával, ami a “Lomond üst” nevet kapta a keresztségben. Ez jól működött, de nagyon gyakran eltömődött, ezért felhagytak a használatával. Persze a Bruichladdich még használ egyet, de már csak vodkagyártásra.

A párlatot ezek után lehűtik. Ezt is lehet két módon. Ha a csőköteges hűtést használjuk, akkor rézcsövekben áramló víz hűti a nedűt. Persze a sok réz itt is beleszól, könnyíti a szeszt. Ha a hagyományos féregkádat használjuk, akkor egy hideg vizes kádban vezetünk végig egy rézcsövet. Itt kevesebb a réz, így nehezebb lesz a szesz.

Érlelés. A friss párlatot 63.5 fokosra hígítják.

A whisky lakása tölgyfából készül. Eltávolítja az agresszív karaktert. A szesz cserében kivonja a hordó íz anyagát, ezzel is gazdagítva a nedűt. Az idő, a tölgyhordó típusa nagyban befolyásolja az ízeket. Az első töltést amerikai tölgyből készült bourbonos hordóba kerül. Ezek a vanília, fenyő, eukaliptusz, kókusz és a fűszerek ízét hozzák. Használnak még újratöltött hordót. Ha azt akarják, hogy a hordó ne szóljon bele az egyedi ízbe, akkor ilyenbe töltik, így alig észrevehetően nyúl bele csak az ízbe. Ez után jön a minimum 3 év és egy napos érlelés.

Még a levegőről essen szó. A hordóba beszűrődő levegő sok virágport (főleg a hanga), esetleg sós tengeri párát, stb. vihet magával.

Ez után jöhet az esetleges utóérlelés. Rövid időre áttöltik a whiskyt egy boroshordóba. Ez lehet sherry-s, portóis, madeirás vagy ritkán más fajta boros hordó. A hosszú utóérlelés javítja az ízeket, és varázslatosan szép színeket kaphatunk, de vigyázni kell, nehogy a hordó a whisky fölé kerekedjen.

A palackozásnál már csak néhány dolgot kell eldönteni. Az első a hűtve szűrés. Ezzel az eljárással megelőzhető, hogy víz hozzáadásával ne zavarosodjon meg az ital (mozgalom indult ennek a technológiának tiltására). A víz hatására megzavarosodó whisky természetes folyamat!

A másik dilemma, rakjunk-e hozzá karamellt, a szebb szín érdekébe?

Az erősséget is meg kell határozni. Minimum 40%, maximum 63.5%.

Azután már csak azt, hogy Európában 7 decis vagy a hajókon és reptereken 1 literes formában akarjuk eladni.

Még egy fontos adalék. A malt whiskyk üvegei mindig tisztességes parafa dugót kapnak.

A whiskygyártók mindent megmutatnak, csak azt a szikrát, azt nem mondják meg honnan veszik.

Így varázslatos marad az egész, mitől is lesz finom a whisky. Olyan sok összetevőből áll, olyan sok helyen lehet elrontani. Egy lepárló mester hét évig tanulja a szakmát. Az orvosegyetem csak hat év. Nem is tud egy orvos sem whiskyt gyártani.

Dióhéjban, így készül a világ második számú whiskyje, több ezer féle ízben.

Engedtessék meg, én az ír whiskey-t tartom az első számúnak. Nem csak azért, mert ők találták ki, hanem a háromszori lepárlás ötletéért. De erről talán később …

ustok.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
A whiskey története, ahogy én ismerem, 4. by Fábián István

Egy kis kerülővel elérkeztünk kedvencemhez, az ír whiskeyhez.

Az egyszerűbb ír wiskey-ben Írország vonzereje tükröződik, állítja Michael Jackson, whisky szakértő. A gyártási folyamata természetesen nagyon hasonlít a skót whiskyéhez, hiszen az írek adták az alapot skótoknak.

Lássuk az ír kisüsti főzését. A malátázás ugyanúgy történik, mint Skóciában, de itt a malátázott árpához kb. 40% nem malátázott árpát is tesznek. Ennek két oka van: az egyik az, hogy ettől fűszeresebb, almásabb ízeket kapunk; a másik póriasabb, kevesebb adót kellett érte fizetni a 19. században. A költségmegtakarításból erényt kovácsoltak, így megmaradt a szokás. A szárításnál régen fát használtak és nem tőzegelték a malátát. A keverés alacsonyabb hőfokon történik, a malátázatlan árpa miatt. 55 fokról indul, majd 65 fok és végül eléri a 75 Celsius fokot. Az erjesztés hossza is más, itt 60 órától 120-ig tarthat. Az első lepárlás a cefreüstben történik. A második lepárlásnál a desztillátumot a középső (előpárlat) üstbe vágják. A gyengébb előpárlatot felfogják, majd újra lepárolják. A harmadik lepárlásnál a középső vágást gyűjtik be.


Bushmills

Mint tudjuk, az írek a kisipari whiskey főzést nagyüzemekben végzik, ezért a technológiát mindig változtatják, a megrendelő kívánságának megfelelően.

A Bushmills kizárólag malátázott árpából készíti a whiskey-t. Írország talán legszebb részén fekszik, a Giants Causeway kezdeténél. Talán nem véletlen, hogy innen szép időben látni Islay szigetét, a skót whisky egyik meghatározó régióját. Magukat 1680-tól származtatják. Későn, 1987-ben kezdtek single maltot gyártani, de első próbálkozásukat siker koronázta. A lepárló látogatható. Nagyon szép látogató közontja van, de hát ez a distillery-knél alapkövetelmény.


Tullamore

A Cooley-é egy sikertörténet. John Teller megvett egy krumpliból üzemanyagot előállító céget. Átalakította, majd 1989-ben elkezdett italt gyártani. Miután se raktárai, se hírneve nem volt, megvette a Locke’s distillery 200 éves raktárait Kilbegganban. A Locke’s értett az alkoholhoz, hiszen a Kilkenny sört gyártó családból érkezett. Ez a hírnév sokat ért. A Cooley feltámasztott olyan márkaneveket is, mint a bizonyos Locke’s, Kilbeggan, Inishowen és Old Tyrconnell. Connemara néven olyan tőzegelt whiskey-t gyárt, amely felveszi a versenyt a skót “füstösökkel”. Beszálltak a single grain gyártásába is, a Greenore márkájuk innen híres. Sajnos a Cooley nem látogatható, de Kilbegganban múzeum van berendezve, és idén újították fel eredeti állapotában a vízmalom kereküket. De ha valaki erre jár érdemes elmenni a gyárhoz. A gyár előtt legelészik Cooley élő legendája, ki a híres cooley-i Barna Bika egyenes ági leszármazottja, mely miatt véres harcok folytak 1000 éve. Ne tegyetek kísérletet a megsimogatására. Nem csak a harcok lesznek véresek.

A fénykorban a legismertebb név a Tullamore volt, Offaly megyéből. Termékeit és nevét felvásárolták és sajnos úgy látszik, végleg bezárt. A Cantrell & Cochrane égisze alatt továbbra is gyártják, a múzeuma pedig éppen idén nyitott újra. Szerencsés voltam, 200 méterre laktam akkoriban az épülettől, így végig kísérhettem a folyamatot. Természetesen a nyitás alkalmából kiadtak egy limitált kiadást, amely azóta is polcom egyik büszkesége.


Midleton

Utolsónak maradt, de nem utolsó a sorban a Midleton. Itt gyártják a világhírű Jamesont is. Dublini lepárlójuk már múzeum, sőt már az “újabb” lepárlójuk is bezárt Cork mellett, hogy átadja helyét egy múzeumnak. A város szélén található az új hatalmas modern whiskey-gyár. Egyszere egy tucat féle nedűt tudnak párolni. A dublini turistalátványosság, a Liffey folyó partján fekszik. Átnézve a másik partra egy hatalmas gyárkomplexumot látunk, melynek felirata azt hirdeti, hogy ott gyártják a Guinness sört. A corki múzeumot pedig egyszerűen meg kell látogatni. Olyat hatást kelt, mintha csak szabadnapon lennének a munkások. Az előkertben látható a világ legnagyobb üstje. Űrtartalma 43000 liter. A Midleton (Corkhoz közel) az Irish Distillers Company tulajdona. Nagyon sok féle whiskeyt gyárt, köztük a Powerst, Paddy-t, a Jamesont, Red Breast-et, Greenspot-ot, Yellowspot-ot, stb. Zászlóshajójuk a Midleton Very Rare, egy évente megjelenő kiadás.

“Paddy” az egyik szentjük St Patrick beceneve, aki alternatív nézetek szerint behozta a lepárlás technológiáját. De a fent nevezett whiskey a nevét nem róla kapta, hanem egy Paddy Flaherty nevezetű whisky vigécről, aki olyan ügyes volt, hogy a korában a neve eggyé vált a whiskyvel.

A Paddy ma az egyik legnépszerűbb ital a pubokban.

A másik nagy ír szent Columba. Neki nincs köze a szesz gyártásához, de volt egy nagy jelenete a Loch Ness-i szörnnyel. Amikor átment Skóciába téríteni, kb. 565-ben, gyászoló pikteket talált a Loch Ness partjánál. Elmondták, hogy egy szörny támadta meg őket. Ekkor megkérte egyik társát, ugorjon a vízbe és csalja elő a szörnyet. Mikor Nessy előjött, Szent Columba megmérkőzött vele és visszaűzte a tóba. Ez olyan jól sikerült, hogy szegény Nessy azóta se mer előjönni. Igaznak kell lennie, hiszen azóta se látta senki a szörnyet császkálni a parton. De térjünk vissza a témánkhoz.

Mikor elindultunk új életünk felé, ide a Zöld Szigetre, ajándékba kaptam egy flaska Midleton Very Rare-t a hajón. Gyönyörű fadoboz, brilliáns whiskey.

Az ír lepárlók gyártanak megrendelésre is. Ebben a Cooley jeleskedik. Kilbegganban például van két hordó, melyet két unokájának vásárolt a nagypapájuk. Mikor nagykorúak lesznek megkapják.


Kilbeggan

A nagy dublini whisky bolt a Celtic Whisky Shop és kedvenc kocsmám a Palace is rendelkezik saját kiadású itallal. A Celtic Cask Do néven exluziv fadobozban lakó füstös 11 éves számozott üveg (az enyém a 201-es), Anima Negra Mallorcan vörösboros hordóban 13 hónapig után érlelt whiskey. A másik a Palace névre hallgat. Ez egy 9 éves, egyszerű üvegbe töltött nedű. Mindkettő Coolay gyártmány. A Palace (Temple Bar) azzal hirdeti magát, hogy több mint 100 féle ír whiskey-ük van. Itt történt meg velem a következő eset. Kértem egy pohár Glen…..-t. Csodálkozva kérdezte csapos. Az mi? Mondom whisky. Ír? Skót. Akkor nincs!!!! Hm.

A ír Bár árindexet a legolcsóbb Jameson és a Midleton Very Rare árához mérik. Így derül ki mennyire drága az italmérés. A két ital viszonyszáma adja meg a bár olcsóságát, vagy drágaságát.

Hát ennyit mondanék kedvcsinálónak az ír whiskyről. Gyártásuk majdnem ugyan olyan, íz világuk nagyon eltérő a két whisky nagyhatalomnak. Melyik finomabb? Ízlés dolga.

Irigylem azt, kinek van kedvenc itala. Én nem tudnék választani. És minél több félét ízlelek meg, annál tanácstalanabb vagyok. De azt hiszem, a skótot könnyebb szeretni. Nekem harsányabb íz és illat világa van. Az ír egyszerűbb, nemesebb? Az írrel össze kell barátkozni. De utána elválaszthatatlan barát lesz. Tessék megpróbálni.

De írnék még a tejszínes whiskey-ről. Kitalálóját elmebetegnek tartották, és állítólag a bemutató előtt arról beszélgettek, hogyan nevetik ki. A bemutató után pedig arról beszélgettek, hogy oldják meg a

fantasztikus ital gyártását. Ír whiskey és ír tejszín keveréke. Alkoholtartalma 17 fok, és egy tökéletes alkoholos édesség. Már sokan utánozzák, az eredetinek a neve Baileys.

Még gyártanak mézes whiskey likőröket. Ezeket 35 fokosra állítják be és a hölgyeket célozzák meg vele. Legismertebb a Tullamore gyártmánya ami Irish Mist névre hallgat. De már gyárt a Bushmills is.

A kávé szerelmeseire is gondoltak. Forró feketekávéba (presso) két cent ír whiskey és ízlés szerinti tejszín. Ha ügyesen készítjük, a tejszín a tetején rétegződik. Jó tanács: ehhez az italhoz elegendő olcsóbb whiskey beszerzése (Crested Ten), mert az aromavilágának egy része elvész ilyenkor.

Tovább is van, mondjam még?

Bushmills.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
A whiskey története, ahogy én ismerem, 5. by Fábián István


A bourbon mint tudjuk amerikai whisky. Persze azért nem ilyen egyszerű az én szememben a dolog. Igaz, hogy Amerikában gyártják, de mégis csak az ír és skót telepesek vitték magukkal az óhazából módszert. Én úgy gondolom, hogy bourbon az ír, ill. skót whisky Amerikában gyártott változata. De ez eretnek gondolat, ezért halkan mondom. A telepesek kevéske cók-mókjukkal a whisky utáni sóvárgásukat is exportálták az új világba. Természetesen, ahogy lehet, elkezdtek próbálkozni egy kis itóka gyártásával. Az árpa termesztése nem igazán jött be, de a rozs megtermett. Így elindult a rozs-whisky gyártása.

Azután jött a fordulat. A kukoricaföld és faház törvény az új telepeseknek adta Kentucky érintetlen földjét 1776-ban. A kukorica pedig nagyon jó alapanyagnak tűnt a whisky szemszögéből. Beindult a házilagos whiskygyártás, és a rohamos iparosodás (vasút) magával hozta az egyre nagyobb lepárlók építését. A minőség is nagyot javult, egy James Crown nevezetű lepárlómester nevéhez fűzhetően. Természetesen Kentuckyban (hát hol?), az Old Oscar Pepper lepárlóban fejtette ki ez az úriember áldásos tevékenységét. Eltelt 100 év, és az amerikai whisky finom, eladható áru lett. Szakértők szerint, ha nem történik egy nagy horderejű esemény, a világ első számú whiskyje lenne. De szerencsére nem lett (magánvélemény). A nagy szesztilalom 1915-ben bevezetésre került. Ez kerékbe törte az amerikai ital karrierjét. A lepárlókat 1917-ben átalakították ipari szesz gyártására. Hiába, a háború fontosabb volt.

Mindez jótékony hatással volt a Kanadai whiskygyártással, és egy nagy egyéniség ezt ki is használta. De erről máskor.

Mint tudjuk, a tilalom alatt az emberek többet ittak, mint előtte, de a gyártást sikerült kivégezni. Amikor 1933-ban befejeződött ez az örültség, nem voltak lepárlók, nem voltak készletek, és az emberek elszoktak az amerikai szesztől. Megváltozott az ízlés, és azt nehéz visszafordítani. Sajnos ehhez jött a második világégés, mikor megint nem a whiskygyártás volt az elsődleges megoldandó probléma.

A single malt whisky forradalma hozta magával a bourbon fejlődését is; az új generáció állítólag fogékonyabb az amerikai ízekre. Így semmi sem állt az amerikai whisky útjában …

Amerika nagy ország, rengeteg ital fogy ott. Az Európában megszokott néhány millió litert gyártó lepárlók után itt bizony nem ritkán 40-50 millió litert párolnak. A legtöbb lepárló üzleti okokból titkolja a pontos mennyiséget. (Az Európa „halálbolygójá”-nak nevezett lepárló Skóciában 9 millió litert gyárt. Ez a Diageo bűne.)

Ezt egyszerűbb technikával érik el, nem kisüsti módszerekkel. Amerikában általában oszlopüstöket használnak. Ez 24 órás folyamatos gyártást tesz lehetővé.

Csak a Woodford Reserve és a Maker’s Mark tér el ettől. Előbbi teljesen kisüsti háromszoros lepárlással, utóbbi a második lepárlást végzi kisüstben. Nem véletlenül, ezek e legfinomabbak. Csodák végül is nincsenek.

A gabona: A bourbon minimum 51% kukorica, a többi malátázott árpa (hiába ezt nem lehet kikerülni), rozs a fűszeresség miatt, de lehet használni búzát is. A keverék arány nagyban befolyásolja az ízeket. Ha rozs-whisky akkor a rozsnak kell legalább 51 %-al bírnia. De újra gyártanak teljes rozswhiskyt is. Ha „straight” whiskyt szeretnénk gyártani (Asher kedvence, ha jól tudom), akkor egyik összetevő sem lehet 51% vagy több.

A gyártás során a kukoricát megdarálják, majd vízzel összekeverik. A víznek nagy ásványtartalommal kell bírnia. Ezután megfőzik a keveréket. Hűtés után elegyítik rozzsal vagy búzával. Megint főzik, majd újabb hűtés után adják hozzá a malátázott árpát. Így alakítják a keményítőt cukorrá. A desztilláció végén maradt savanyúcefrét a következő erjesztésénél használják fel. Bourbonhöz mindig használnak savanyúcefrét. Ezután jön az élesztő hozzáadása. Ez titok, nagyon vigyáznak az élesztő típusára. Az élesztő megerjeszti az anyagot három nap alatt. Ekkor 5-6%-os sörtfélét kapunk. Ekkor jön a lepárlás. Itt egy nagy tornyot (oszlopüst) használnak erre a célra. A torony tetején kerül a „sör” a lepárlóba. Perforált lemezekkel tagolt belsőtérben halad a folyadék, majd találkozik a torony alján bepumpált forró gőzzel. A találkozás eredménye az 55-60 térfogat-százalékos szesz. A másodlagos lepárlás vagy egy vízzel teli kádban történik, ahol átvezetve a nehéz összetevők kiválnak; vagy egy egyszerű lepárló üstben. Az előírás szerint a végtermék nem lehet 80 térfogatszázaléknál erősebb. Ezt nem szokták kihasználni, mivel a gyenge párlat karakteresebb. Kész is van a Kentucky bourbon. Ezt Tennesseeben cukor-juharból készült faszénen keresztül szűrik, így finomítva a szeszt.


The Whisky Expert / Johnny Trippick

Persze itt is van eretnek lepárló. A Woodford Reserve üstben háromszori lepárlással főzött whiskyjéről már volt szó. Na, ez olyan, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Az egyik legfinomabb amerikai ital. Nagy 7 decis öntött laposüvegben. Jaj, nagyon szép!

A bourbonhoz nem lehet extra adalékot adni. Még a karamell is tiltva van.

Az érlelés 62.5 %-on történik. Kiégetett 200 literes tölgyfahordókat használnak. A törvény szerint legalább két évig kell piheni a hordóban. A kiégetett hordó a legenda szerint Elijah Craig nevéhez fűződik. Egyik alkalommal, mikor üres hordói megégtek egy tűzben, sajnálta kidobni, és felhasználta őket. Meglepve tapasztalta, hogy sokkal finomabb alkoholt kapott a végén. A fukarság is jöhet ki jól!

A raktározás mindenféle módon történik, minden lepárlónak meg van a módszere. Van, aki sok emeletest használ és van, aki külön termeket; van aki mozgatja a hordóit és van aki nem. Nincs egységes recept. A bourbonös hordókat általában összeöntik palackozás előtt. De az ínyenceknek palackoznak válogatott hordóból származó italt is. Ezt sokszor számozzák, hogy tudja a fogyasztó melyikből kell vásárolni, ha ízlik. Ezt Single Barrelnek hívják, és minősége messze felülmúlja a “kevert” változatot. Magyarországon elérhető a Four Roses mindkét változata. Itt bizony nagyon érezhető a két féle palackozás minőségi különbsége. És nem csak az árban nincs verseny a két whisky között. Mind ízben, mind kinézetben nagy a különbség.

Mind a két fajta bourbon ismertté vált, bár a Tennessee igazából csak két nagy márkával rendelkezik. A Jack Daniel’s és a George Dickel. Érdekesség, hogy a Dickelt Kentuckyba gyártják. A Jack az egyik legismertebb amerikai. Az Old No.7 whiskey üvegének díszítése is egyedi. Az elnevezésről is legendák terjednek. Az egyik szerint, egy sikeres zsidó kereskedő ihlette, kinek 7 üzlete volt. Honlapjukon részletes magyarázat található a matricán található jelekről. Természetesen ők is palackoznak Single Barrelt, gyönyörű egyedi üvegben.

A Kentucky sokkal nagyobb palettával bír. A Buffalo Trace, a Barton’s a Jim Beam, a Four Roses, a Maker’s Mark, Woodford Reserve, a Wild Turkey, a Heaven Hill Elijah Craigje mind ékkő a whiskygyártásban. A tulajdonosokat nehéz követni, folyamatos forrásban van az ipar. A Buffalo 54, a Jim Beam 40 millió litert gyárt évente. Azért ez már valami. Persze látogatható a nagy része, és ők is kitalálnak minden félét a vevők elcsábítására. Például a Maker’s viasszal pecsételi le az üvegeket. Az odalátogató saját maga pecsételheti le az ott vásárolt nedűt. A Maker’s amúgy is különc, egyedi 70% kukorica, 16% búza és 14% árpamalátát használ, a hordóit pedig állva tárolja, mert úgy könnyebb mozgatni. Ezt 1953 óta így csináljuk, és ez így is marad, mondja a márka nagykövete.

Sajnos a terjedelem nem engedi meg a terjengős meséket, de annyit még hozzátennék, hogy Jim Beam unokái a mai napig lepárlóban dolgoznak, mint mesterek. Jim Beam maga pedig 70 évesen kezdett whiskyt gyártani. Azt mondják bourbon folyt az ereiben.

Következő célja gyűjteményemnek a Knob Creek, amit az egyik csúcspontnak tartanak. Ez egy 9 éves straight whisky. A legfinomabb Beam whiskyk közül.

Már beszéltük, évente 2% elpárolog a hordókból. Ez az angyalok része. A hordóba beivódó pedig az ördögökké. Na, mármost a Jim Beam kifejlesztett egy technikát, és visszanyeri a hordóból a szeszt. Felhígítja, és Devil’s Cut néven palackozza. Erőteljes, érdekes ízű finom ital. Ars Poeticájuk: Megálmodni és megcsinálni. Nekik sikerült.

Még gyártanak amerikában tiszta kukorica whiskyt. Nekem két féle is van. Vízszínű édeskés ital. Az egyik Georgia Moon Corn Whiskey, ez 30 napos érleléssel „gyors-whisky”. A másik a Platte Valley pedig ízléses, a régmúltat idéző cserépedényben kapható.

Még megemlíteném a Ritterhouse Kentucky Rye whiskyt. Ő a régi idők emléke, teljesen rozsból készül.

Persze itt is megtalálhatok a kisebb házi lepárlók, de ők nem jutnak el Európába.

Az amerikaiak gyártanak single maltot is. Ilyen a Clear Creek, a St George Californian vagy a Stranahan’s Colorado. Egyre népszerűbbek, de a gyártás limitált. Hiszen ha megsokszorozzák a termelést, már nem kistermelők. Ez a 22-es csapdája.

Most jönne az összehasonlítás a whiskyk és a bourbonok között … De azt hiszem ez tévedés lenne. Mind finom. Ízlés dolga, melyiket választja az ember. Sok ember szeretheti az amerikait, mert az a néhány száz millió liter évente csak elfogy. Az pedig, hogy én a single maltot szeretem, nem jelent semmit. Vagy csak egy kicsit. Mert mégis csak az az igazi, a legfinomabb.

Igaz, gyűjteményem 10%-a amerikai, és mindig örömmel kortyolok bele.

Persze lesz ez még jobb is, csak a családomban eltér a vélemény a gyűjteményem maximális nagyságát előrejelző szám tekintetében. Sajnos nagyon is. Feleségem szerint nem ruha, hogy tele legyen vele a szekrény. Ilyen megátalkodottsággal még vitatkozni sem érdemes. Innen is látható, hiába gyönyörű, de hát csak nő!

De térjünk vissza a whiskyre. Természetesen nagyon sok hasonlóság van az anyaországok technikájában és az amerikai gyártásban. De a különbségek nagyon markánsan jelentkeznek.

Hát ennyit ízelítőként Amerikáról. Sajnos csak a történet egy cseppje.

Tessék próbálkozni, jó kis elfoglaltság.

the-whisky-expert-johnny-trippick.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
A whiskey története, ahogy én ismerem, 6. by Fábián István

Most egy kicsit zavarban vagyok… Nem hagyhatom ki a kanadai whiskyt, hiszen nagyhatalom ebben a szakmában. De sajnos sajátos törvényei miatt nem tartottam igazi whiskyfőzőnek őket. A kanadai szabályozás megengedi, hogy keverhetnek és kevernek is semleges alkoholt az italhoz. Így nem “tiszta” whiskyt állítanak elő. Persze ez egyáltalán nem gátolja a karrierjét, sőt talán segíti is. Ezúttal többet kell a szakirodalomhoz fordulnom, ezért elnézést kérek.

Már 1700-as években főztek itt whiskyt, hiszen az ír és skót bevándorlók ide is hozták magukkal a technikát. Azt talán már leírtam, hogy a skótokat hét ír klán fiaitól származtatják. Így tehát tulajdonképpen minden whisky ír whiskey. Én legalább is, hiszek ebben.

William Rannie leírja, hogy 1840-ben mintegy 200 lepárló üzemelt Kanadában. Ma mindössze 10 lepárlójuk van, de mennyiségükben persze messze meghaladják elődeiket. Dacára, hogy a skóthoz hasonlítják az italukat, itt könnyebb, gyümölcsösebb nedűt gyártanak. A semleges illetve más alkohol hozzáadása miatt nagyon elüt viszont a kanadai rozs-whisky az amerikaitól. Jellemzően itt is oszlopüstöket használnak, de az érlelésre használt hordók is széles skálán mozognak. Nincsenek szigorú szabályok, mindenki azt használ, amit akar. A legfőbb jellemző a minimum három éves érlelés itt is főszabály.

Itt is van az első lepárló, ami Kanadában van ugyan, de igazi skót lepárló. Ez a Glenora Új Skóciában. Már kinézete is olyan, mintha a skóciai Islay szigetén lenne. Takaros fehér épület, sötét cseréppel, pagoda tetővel. Minden skót csettintene rá. De ez nem minden! Inverness megyében van, a forrást MacLellannak hívják, a tulaj pedig Lauchie MacLean. Ezek után ki keresné Kanadában? Ilyen pedigrével csak igazi skót malátawhiskyt lehet gyártani, Skóciából származó üstökben és Skóciából vásárolt tőzegelt árpából. Nem kevernek semmit a nedűbe, ez egy igazi kanadai skót whisky. Nos akkor mitől is kanadai tulajdonképpen? A kérdés nyitva marad. Sajnos kapacitásuk ötödét tudják csak kihasználni. Kanadának van még mit fejlődnie.


Kanadai whisky

A kanadai whisky múlt két nagy család nevéhez fűződik: a brit Seagram és az orosz menekült Bronfman család. A Seagramet felvásárolta 1920-ban a skót DCL, majd tőle a Bronfman család. A Bronfman család igazán a szesztilalom alatt vált nagyhatalommá. Ezt a tilalom múltával próbálták feledtetni és csak minőségi italokat gyártottak. Az utódcég luxus márkája a Crown Royal, amit 1939-ben gyártottak először egy királyi látogatás alkalmából. Utána következik a VO, és a 83. Persze gyártanak mást is, gint, vodkát, likőrt és a sokak számára ismert Captain Morgan rumot. A Crown Royal feleségem kedvence. Életében ugyan még egy korty alkoholt sem ívott, de az üveg kék bársonytartóját azonnal kisajátította. Utazáskor állítólag tökéletes ékszertartó. Ma ezeket az italokat is, mint a világ nagy részét a Diageo birtokolja.

Québec mondhatja magáénak talán az Európában legjobban ismert kanadait, a Fekete Bársonyt. Ezt a három évig érlelt italt hat évig érlelt kiegészítőkkel keverik. Két üzemben gyártják a könnyed és édes Black Velvet itókát. Valleyfieldben készül Európa és Amerika keleti oldalára, Lethbridge-ben pedig a nyugati piacra. A Black Velvet Reserve-t nyolc évig érlelik. Ma a Schenley lepárló a bourbonról híres amerikai Barton Brands tulajdona.

Ontarioban egy jól ismert név viszi a prímet: Hiram Walker, ki csak névrokona Johnnynak, de nem hozott szégyent a Walkerek fejére. Az 1884-ben forgalomba hozott Canadien Clubot tartják az első igazi kanadai whiskynek. Telt gyümölcsös aromák, és nagyon tiszta és könnyed íz világ. Ezt tartják a kanadai whiskyk legismertebb jellemzőinek. (Most jöttem rá gyűjteményem hiányosságára, ma el is megyek vásárolni egy palackkal.) A Walker cég nem fukarkodik az érleléssel, a Deluxe 10 évig, a Wiser’s Very Oldban 18 éves ital van. Észak-Amerikában nem szeretik sokáig érlelni az italt. Ez vagy igénytelenség vagy gazdasági megfontolás. Arra már gondolni sem merek, hogy nem tudják kivárni a hosszabb időt.

A Brown-Forman gyártja a Canadien Mist-et. Ez a három éves ital nyitja és zárja a termékek sorát. Nem mondhatjuk, hogy elaprózzák magukat.

A Niagara mellett gyártott Forty Creek viszont szót érdemel. Tulajdonosa egy borász, aki ezzel a szemmel nézi a whiskyt. És itt kezd érdekes lenni a dolog. Mr. Hall árpa, kukorica és rozswhiskyt érlel külön hordókban hat-tíz évig. Majd ezeket összekeverve, újabb hat hónapig érleli saját gyártású sherry-hordókban. Így készül a légies, mégis testes, barackra és feketedióra emlékeztető hosszantartó utóízzel rendelkező ital. Úgy látszik a bor jól hat a kreativitásra.

Azt hiszem, le kell győznöm a félelmemet a repülőtől és el kell mennem Kanadában. Tudja valaki mennyi palack fér bele egy bőröndbe? Falusi biztos tudja… No, majd kiderül. Skóciában már próbálkoztam telerakni, de ott valaki megtöltötte előttem ruhával. Nem értem, minek? Értelmesnek tűnő, kétdiplomás ember ilyen butaságokat csinál. Mit tanulnak ezek az egyetemen?

Nyugaton a helyzet változatlan (legalább is az Alberta lepárlóban). Itt gyártják az egyetlen ősi kanadai rozswhiskyt. A Tangle Ridge a Crown Royal ellenfeleként készült. Tíz éves sherryvel dúsított 100%-os rozsital. Gyárt még két tízévest, és két olcsóbb öt éves ital is. Az első lepárlás sörüstben, a második rektifikáló üstben (az üst technikai leírása 7 oldal, megkímélném tőle az olvasókat), kerül sor. A kiegészítőkhöz főzőüstöt alkalmaznak. Minden italuk 100%-os rozsból készül, 60 órás erjesztéssel.

A Highwood lepárló is egyedi (itt nyugaton nem szeretik a szürke szint), ők búzából gyártják a nedűt.

A Gimli a Seagram család építette lepárló. Három sörüst, négy rektifikáló oszlopüst szolgálja a whisky kedvelőket. A kisegítő párlatokat pedig egy kétoszlopos Coffey üst ontja magából. Kép az előző részben látható. Itt készül az a bizonyos bársonyruhás Crown Royal, a VO, A Seagram 83 és a legolcsóbb kistestvér a Five Star.

Mint láthatjuk, nem hanyagolhatjuk el Kanadát, ha meg akarunk ismerkedni a whisky világával. Érdekes, különleges, és nagyon finom italokat gyártanak. Előítéletemet a Crown Royal kegyetlenül szétzúzta (nem volt kár érte), s ma már csak egyetlen negatívuma van számomra, a sok rozs használata. De miután ez ízlés vagy szokás dolga, úgy gondolom, a kanadaiak tudnak whiskyt főzni. És ennél nagyobb dicsérettel nem is illethetném őket. De nem is volt más választásuk, civilizált ország nem lehet meg whisky nélkül. Hova vezetne ez? Ez vitathatatlan tény!

Sajnos Magyarországon csak kevés félét lehet kapni. Oda még nem jutottak el igazán Kanada ízei. De a Crown Royalt, a Seagram VO-t, a Canadian Club és a Canadien Special Old kapható. És még nem mondtam az egyik legfontosabbat, nagyon olcsók. Az ár-minőség arányuk nagyon jó.

Elmondhatjuk, hogy ahova a kelták beteszik a lábukat, az az ország rohamosan civilizálódni kezd. Ennek ellentmondani látszik, hogy Angliában a mai napig nem jön össze a whisky-gyártás; ahányszor nekilátnak, mindig valahogy gin lesz belőle…

Búcsúzóul pedig eljött az ideje kedvenc viccemnek, hiszen az írek nélkül nincs whiskey.

Az ír családfő mérgesen megy be a szobába. Ki húzta ki a dugót a vacsorámból???

Cheers!

DSC_0204k.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
A whiskey története, ahogy én ismerem, 7. by Fábián István

Cikksorozatom befejezése óta nagyon sok történt a whiskey és a whisky világában.

Számomra a legfontosabbakról írnék.

Írország úgy látszik, lassan felülkerekedik a gazdasági válságon.

Nagy sebességgel nekiálltak a turizmus fejlesztésének, és ennek keretében a whiskey lepárlókra is nagy hangsúlyt fektetnek.

Azt már tudjuk, hogy Tullamore-ban megnyílt a régi lepárlóban létrehozott múzeum. De örömmel jelenthetem, hogy Tullamore városa visszakapta lepárlóját, a város határában felépült ultramodern distillery képében, mely 35 millió euróba került.

Miután a malátázás már nem itt történik, a pagoda tető szükségtelenné vált ezért az irodaházra tették fel díszítésnek, így messziről hirdetik (hárman) mi is történik a gyárban. Nagyon szép, archaikus az épület, öröm a szemnek.

Valószínűleg látogatható is lesz, mert hatalmas parkoló épült hozzá, melynek nagysága ezt feltételezi.

Dublinban, a régi lepárlótól 500 méterre nyitotta meg kapuit a Teeling lepárló gyönyörű új épülete. Kicsi, családias, festékszagú épület, mely újra életre hívta a Teeling aromáit. Még nincs a köztudatban, a túrán egyedül képviseltem a kíváncsi tömeget. Rögtön a közepébe vágtak, gyártanak malt, blend és grain whiskeyt is. Én a grainnal gyarapítottam gyűjteményemet.

A Glendalough kicsi lepárlója is jelentkezett, 13 éves malt whiskey-s flaskáját magamhoz is vettem a repülőtéren. Kínálnak még egy 7 évest, és egy dupla barrell grain kiadást.

Ha nem lenne elég (sosem elég), épül a Walsh Whiskey Distillery.


Ez a fejlődés nagyon örömteli, a toporogni látszó ír whiskey magára talált, és rengeteg jobbnál jobb új ital került a piacra.

A skótok sem tétlenkedtek. A Glasgow-i Egyetem kutatócsoportja hatalmas munkával feltérképezte a megszűnt lepárlók letűnt gyártmányait.

http://www.whiskynet.hu/lossit_classic_07l_43_1653?keyword=lossit.

Azt sosem tudjuk meg, olyanra sikerült e, amilyen az eredeti volt, de azért kezeskedem, hogy a Lossit egy nagyon jól sikerült, nagyon finom ital.

Ha sikerül a terv és megcsinálják a száznál több italt, bővíthetem polcaimat.

A whisky ipar dinamikus fejlődése elősegítette, hogy gyűjteményem lassan eléri a 200 palackot, és ha a tendencia marad, ez a közeljövőben megvalósul.

Remélem így lesz.

Lossit classic.jpg
 
Utoljára módosítva a moderátor által:

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Sziasztok!
Keresem a régi apáczais betűhívóképeket (2002-2003 környéke). Esetleg valakinek megvan scannelve, vagy be tudná nekem scannelni?
Nagyon köszönöm előre is :)

(Tudom, hogy a mostani fent van, de nekem jobban tetszik a régi)
VasMacsi wrote on Animya's profile.
Szia! Nagyon köszönöm, hogy ennyi időt és munkát fektettél a Lara Adrian sorozat 9. részének fordításába! A fordítóprogrammal készült verziók olvasása inkább bosszúságot, mint örömet okoz. Szóval, ha van rá indíttatásod, ne fogd vissza magad és fordítsd le a további részeket is. Velem együtt sokaknak okoznál vele örömöt! Minden jót kívánok!
Sziasztok!
Keresem Széplaki Erzsébet szövegértést fejlesztő gyakorlatok 5-öt. Esetleg megvan valakinek? Előre is köszönöm.
ametiszt99 wrote on Ajuda67's profile.
Szia
Szeretném megkérdezni,hogy abbahagytad a Hallhatatlan Őrzők fordítását?Jó lenne pedig Cliff történetét elolvasni.Ez a történet nekem nagyon hiányzik.Köszi

Statisztikák

Témák
37,551
Üzenet
4,648,150
Tagok
606,028
Legújabb tagunk
Dalma9701
Oldal tetejére