Advent és Karácsony

aberci

Állandó Tag
Állandó Tag
Sík Sándor: A napkeleti bölcsek

  1. Ama csillag után.
    A holdsugaras hideg éjszakában,
    Mint egy fehérlő, csendes álom,
    Úgy vonult el a komoly karaván.
    És elől ment a három.
    A sziklás föld mogorván és kopáron
    Feküdt el lábaik alatt.
    Méltóságos sora a száz tevének
    A harmaton halkan haladt.
    És mintha fehér árnyak lengenének,
    Úgy vonult végig a fehér sereg
    A völgyön, ahol nem nőttek virágok,
    S a városon, ahol az emberek
    Nem virrasztottak és nem énekeltek.
    S ahol nem látta őket senkisem.
    És így suhant el csendesen
    Életre éledt vágya Napkeletnek
    Az ezredéves éjszakán. Ama csillag után.
 

Facélia

Állandó Tag
Állandó Tag
SZILÁGYI DOMOKOS: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Wass Albert

Wass Albert

Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!

Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

1946
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi Magyar Népszokások

Csatolás megtekintése 41549Magyarországon a tél beköszöntével, december elejétől<o></o>
a hagyományoknak megfelelően kezdetét veszik a különféle népszokások,<o></o>
amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez.<o></o>
<o></o>
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult ezen szokások jelentősége. Szerencsére napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a szent karácsony ünnepét.

Luca napja (december 13.)

A naptárreform előtt - a Gergely-naptár életbelépése, azaz 1582 előtt - Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal. Ezen a napon elsősorban a tyúkok ?termékenység varázslása? volt a cél. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma. Úgy tartották, hogy ha Luca napján fonnának vagy varrnának, nem tojnának a tyúkok. Azaz, e mágikus eljárások, tevékenységek a tyúkok tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
Luca napján a fiúk elindultak meglátogatni az ismerős házakat és jókívánságaikért cserébe adományokat vártak. Ha ez elmaradt, akkor viszont átkokat szórtak a házra.<o></o>
Advent
Advent az eljövetel, a várakozás és reménykedés ideje, a karácsonyra való előkészület időszaka. A karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik és december 24-ig tart. Újkeletű népszokás az adventi koszorú készítése erre az időszakra.
Karácsony
A karácsony Jézus születésének és a szeretetnek az ünnepe. A karácsonyt megelőző hétköznapokon, a hosszú téli estéken együtt volt a család. Beszélgettek, adventi, karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is készülve Jézus születésének ünnepére. Amikor az esthajnali csillag már feljött, akkor került sor a karácsonyi vacsora elfogyasztására. Ezt sok ház udvarában a gazda puskalövése előzte meg a gonosz lélek elriasztására. A gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet nyeltek. Ennek gonoszűző célzata volt. A karácsonyi asztal elképzelhetetlen hal, beigli, valamint alma és dió nélkül. A kerek alma a család összetartásának szimbóluma. Vacsora után a gazdasszony kezébe vett egy szép, piros almát, és annyi szeletre vágta, ahányan ültek az asztalnál, mondván: amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő esztendőben.
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek.
Kántálás<o></o>
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. Az elnevezés a köszöntő énekes jellegére utal, mivel énekkel köszöntötték a ház lakóit. Elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, az éjféli óráig.<o></o>
Betlehemezés
Jézus születésének történetét bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel Jézus születésének eseményeit
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsony este éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordásaKarácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.
Regölés
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés - bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
Borszentelés
December 27-én, Szent János napján szokás volt a bor megáldása. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor
Aprószentek napja (december 28.)
A Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe. ?Aprószent? minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az Aprószentek-napi vesszőzés, az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. A gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol ?megvesszőzték?, hogy egészséges maradjon.
 

Mrs. Julius

Állandó Tag
Állandó Tag
Békés és szeretetteljes Karácsonyt kívánok minden CH tagnak és vendégnek !

Hallo Blanco

Nagyon aranyos a jo kivansagod, de nem korai egy kicsit mar most boldog karacsonyi ünnepeket kivanni?????
Igy hamarabb öregszünk!:rolleyes: En azt nem akarom.....!!!!!

Elöbb varjuk meg a telapot. :7:
 

aberci

Állandó Tag
Állandó Tag

Hamvas Béla



"Ami van, csak az adásban nyer jelentőséget.
S ebben a viszonyban aki ad, mélyebbről van kötve,
mint aki kap, mert nem a szükséglet köti,
hanem a bőség."

 

aberci

Állandó Tag
Állandó Tag
Bucsi Zsolt-Tamás

Gyermekké tettél

Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.

Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.

Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.

De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.

Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.

Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.

Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.

Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Advent kezdetére
<table align="left" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td>
otthon_advent1.jpg
</td></tr></tbody></table> A naptári év szerint András napja /november 30./ a téli napforduló idpontja, az advent kezdete. Az ünnepi hangulatot emeli a lakásban elhelyezett, ajtóra akasztott, asztalra állított adventi koszorú, amin a legelső adventi vasárnaptól kezdve minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg.
A hagyomány szerint az adventi koszorú piros. A koszorú formájú alapra piros gyertyát tűzzünk, és piros szalagot használjunk a felfüggesztéshez. Természetesen számtalan változat készíthet, melyek közül néhányat bemutatunk.
<table align="right" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td>
otthon_advent2.jpg
</td></tr></tbody></table> A koszorúk elkészítéséhez többféle alapot használhatunk. Fűzfavesszbl már nyáron különböz nagyságú koszorúkat készíthetünk. Kört hajlítunk, és egymáson átbújtatva a vesszket, készítjük el az alapot. Ezt a műveletet addig ismételjük, amíg el nem érjük a kívánt nagyságot. Ha kiszárad, szép nyers színű lesz, de kedvünk szerint különböz színűre -például piros, zöld, kék stb. -festhetjük. Az alapkoszorút szalagokkal, gyertyákkal, örökzölddel díszíthetjük fel.
<table align="left" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td>
otthon_advent3.jpg
</td></tr></tbody></table> Mohaalapot nagyobb virágüzletekben árulnak. Két-háromféle méretben is kapható. Kicsit körülményes a szalmakoszorú elkészítése -igaz, készen is kapható -, de ha nyaralás közben gabonatáblák mellett járunk, a kalászosok szárából damil segítségével
<table align="right" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"> <tbody> <tr> <td>
otthon_advent4.jpg
</td></tr></tbody></table> megköthetjük a koszorúalapot. Könnyen kezelhet, dekorálásnál nem okoz gondot a kellékek beleszúrása. Fenyágból készített koszorúnál használjunk drótot, másképp nem tudjuk elég ersen összefogni a gallyakat. A tobozból készült koszorúnál használjunk kör alakú oázis tűzhabot. Nagyobb virágkereskedésekben különböz méretű és formájú kapható. A fenyn kívül bármilyen örökzöldbl készíthet koszorú. Elnyük, hogy hosszú ideig nem potyogtatják le leveleiket. Nagyon kedves ajándék a kelt tésztából készített adventi koszorú is.
Forrás: She.hu
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy csillag története


A világmindenség teremtésekor az Úristen összegyűjtötte a csillagokat. Köztük volt a mi napunk is. Végignézett a nyüzsgő sokaságon és beszédet intézett hozzájuk:​
- Figyeljetek rám! - kezdte. - Gondjaitokra bízom a teremtett világot. Mindegyikteknek adok néhány bolygót. Az lesz a feladatotok, hogy kiárasszátok a fényt, a meleget ezekre a bolygókra, s ezáltal ott élet sarjadjon. Legyenek rajtuk növények, állatok, emberek, mindenféle élőlények nagy változatosságban, gazdagságban.
Ekkor Isten elé járultak a csillagok, s mind kapott a bolygókból, amivel tele volt a zsebe. Kisebb csillagocskák egy-két bolygót, nagyobbacskák ötöt-tízet, óriáscsillagok száz bolygót. Ezután az Úr elhelyezte őket a világmindenségben, ahol jó nagy hely van, elfértek mind. A gondjaikra bízott bolygók pedig ott keringtek körülöttük. De élet még nem volt rajtuk, sivár, kopár volt valamennyi. Akadtak csillagok, amik jó helyre kerültek, ahol nem volt nagyon hideg, némi víz is csillogott a bolygóikon elszórt tócsákban, mások viszont ott dideregtek az Univerzum csücskén, sanyarú körülmények közt. Különbözőképpen indult az életük.
Telt-múlt az idő. Évezredek jöttek-mentek, bizony egymillió év is elmúlt, s a csillagok közt versengés támadt. Némelyikük már négy-öt bolygóján is fel tudott mutatni valami életet. Akadt, ahol már nőtt a petrezselyem, a másikon virágok nyíltak, sőt akadt olyan csillag, amelyiknek legközelebbi bolygóján már az első hangya is megjelent!
Aztán, ahogy tovább teltek az évmilliók, ezek a csillagok elhatározták, hogy százezer évente összegyűlnek, mindenki megmutatja, milyen előrelépést tett az elmúlt időszakban, és akik semmilyen életet nem tudnak fakasztani, azokat megbüntetik, mert rossz csillagok; elveszik a bolygóikat, s magányos, kóbor vándorrá kell lenniük. Otthontalanul, üstökösként járják majd a mindenség útjait.
Az Univerzum szélén volt egy egészen kicsike csillag. Erejét megfeszítve igyekezett ontani a fényt, a meleget, hogy három bolygóján élet sarjadjon, de nagyon nehéz dolga akadt: mindhárom bolygó olyan kis szerencsétlen volt. Néhány csepp víz árválkodott mindössze a felszínükön, egyébként csak mérgező gázok meg nagy kövek.
Jó szándékú társai figyelmeztették:
- Vigyázz, már csak ötven év és összeül a nagytanács, s ha nem mutatsz fel eredményt, kötheted a vándortarisznyát! No, megszeppent a kis csillag, s úgy elkezdte sugározni a meleget, hogy maga is beleizzadt. Nem is maradt el a gyümölcse! A legközelebbi bolygón egyik napról a másikra kinőtt a földből egy kaktusz. Volt nagy öröm!
Jó, jó, nem egy gyümölcsfa, csak holmi tüskés gumó, dehát az is valami! Nem nagy igényű, beéri azzal a pár csöpp vízzel, s ha ritkán is, de szép virágot bont. A kis csillag vigyázott rá, mint a szeme fényére. Büszke is volt. Jöhet már a nagytanács! Megmutatja, hogy ő nem mihaszna, lusta csillaga az égnek!
Már az első bimbó is megjelent a kaktuszon, amikor nagy baj történt. Azon a bolygón ugyanis működött egy mihaszna vulkán, s ez egyszer csak kitört, elborította izzó lávával a föld felszínét, és hamuvá égette a növényt: hiába a tüskék, nem tudott védekezni ellene. Elcsüggedt a kis csillag:
- Mi lesz velem? - sóhajtozott. - Senki sem hiszi majd el, hogy itt volt ez a növény.
Bizony így is lett. Letelt az ötven év, odaállították a tanács elé.
- Na, mutass fel valami eredményt!
Ő mondani kezdte a szomorú történetet, mesélt, de ezzel nem hatotta meg gőgös csillagtársait.
- Add át a bolygóidat! Nem vagy méltó arra, hogy gondjukat viseld! - parancsoltak rá, és felosztották egymás között a három bolygót, pedig nekik már tán ezer is volt akkoriban.
Elindult vándorútra a kis csillag. Még a könnyei is potyogtak, és csóvaként szegődtek a nyomába. Meddig vándorolt? Évekig, évszázadokig, évmilliókig? Annyi bizonyos, hogy egy szép napon megérkezett a mi naprendszerünkbe. Megcsodálta vakítóan világító Napunkat, megszámolta a bolygókat, jót nevetett a Mars vörös ábrázatán, gyönyörködött a Saturnus gyűrűjében, a távoli, pici Plútót pedig először észre sem vette. Legjobban azonban a harmadik bolygó tetszett meg neki. Kék színben pompázott. Óceánnyi víz volt rajta.
- Na - gondolta -, ezt megnézem közelebbről! Nézte a hegyeket, folyókat.
- Ügyes csillag lehet a gazdája - gondolta egy kicsi irigységgel a szívében -, hiszen itt mintha már a teremtés koronája, az ember is színre lépett volna.
Közel repült a bolygóhoz, ahogy csak bírt, csak arra vigyázott, hogy a nagy vonzerő le ne rántsa. Már látta az embereket parányi pontként mozogni odalent. Azok is észrevették őt. Hárman is fölnéztek az égre, meglátták, elcsodálkoztak. S azt is látta, hogy ez a három föltarisznyáz, s elindul a nyomába.
- Lassítok egy kicsit - gondolta a kis csillag -, nehogy nyomomat veszítsék - s szép lassan úszott az ég alján, minduntalan hátratekintve: követik-e még. Követték, bizony! S már nem is külön-külön, hanem együtt, mert ahogy egy irányban haladtak, egy éjjel egy útkereszteződésnél összetalálkoztak.
Így teltek a hetek. Lassan megváltozott a táj. Feltűnt egy város, majd egy kisebb falu, a szélén egy barlanggal. A kis csillag kíváncsi természetű volt, bekukkantott ide is. Elnyílt a szeme a csodálkozástól! A barlangban egy pici csecsemő feküdt állatok etetőjében, mellette egy fiatalasszony és egy férfi: biztosan a szülei. Állt ott még néhány jószág, lehelték a csöpp gyereket, hogy ne fázzék.
- Nagyon hideg lehet ott lent - vélte a kis csillag -, megállok itt egy órácskára, és adok nekik némi fényt, meleget. Le is táborozott az ég alján, észre sem vette, hogy követői, a vándorok is megérkeztek időközben. Hanem azt már hallotta, hogy valaki megszólítja őt, hatalmas, erős hangon, mintha az egész mindenség szózattal telt volna meg.
- Jól van, kis csillag, derék munkát végeztél! - dicsérte meg maga a Mindenség Ura. - Igaz, hogy a kaktuszodat elpusztította a vulkán, mégis többet tettél, mint a nagytanács leghatalmasabb csillagai együttvéve, mert te voltál az, aki megmutatta a világnak Fiam születését. Jöjj velem, most megjutalmazlak!
Isten a tenyerébe vette a csillagot, és elhelyezte országának közepébe, azóta is világít az ott élő embereknek és angyaloknak.


 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
attachment.php


<DT>ITT ÁLLOK JÁSZOLOD FELETT
</DT>​
<DT>Itt állok jászolod felett, Ó Jézusom, Királyom. <DT>Elhoztam minden kincsemet ajándékul, Megváltóm. <DT>Vedd elmém, lelkem és szívem, <DT>Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked! <DT> <DT>Nem éltem még e föld színén: Te értem megszülettél; <DT>Még rólad mit sem tudtam én: Tulajdonoddá tettél; <DT>Még meg sem formált szent kezed: <DT>Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön. <DT> <DT>Mély síri éjben vártam én: Fölkelt a nap rám véled. <DT>Terólad ömlik rám a fény, A béke, boldog élet. <DT>A lélek ékességei; <DT>Bel&otilde;lük hitnek mennyei Szép tisztasága árad. <DD> <DT>Csak nézlek boldog szívvel én, S nem gy&otilde;zlek nézni téged. <DT>Szóm és er&otilde;m mind oly szegény, Hogy elmondhassa néked: <DT>Bár felfoghatna tégedet <DT>Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod! <DD> <DT>Megváltóm egy kérésemet nem vetheted meg nékem: <DT>Hogy szívem mélyén tégedet Hordozzalak h&ucirc;ségben; <DT>Hogy bölcs&otilde;d, szállásod legyek, <DT>Jöjj, Jézus, tölts el engemet Magaddal, nagy örömmel!
Paul Gerhardt (1607-1676)
<DT> </DT>
<DT> </DT>​
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyfa története

A fenyőfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le:
Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, maikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült.


<table align="left" cellpadding="3" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
fenyo.jpg
</td> </tr> </tbody></table>Az Úr most megáldotta a fenyőfát:
"Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

A karácsony ma már mindannyiunknak az év egyik legnagyobb ünnepe, amely hosszú századok óta az egész világ számára ugyanazt jelenti, ugyanazokat a gondolatokat ébreszti az emberekben.
A fenyő már az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét. Először az emberek borókát, fagyöngyöt, fenyőágat akasztottak fel otthonaikban a mestergerendákra.
Már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat.
Az ősgermánok a fény tiszteletére mécsesekkel díszítették a fenyőágat.
E szokásokkal rokon hazánkban a Borbála napi zöldág hajtatása. Később a zöld ágakat termékenységszimbólumokkal díszítették. /tojás, alma, dió, mogyoró/.

<table align="right" cellpadding="3" cellspacing="0"> <tbody><tr> <td>
gyertya.jpg
</td> </tr> </tbody></table>A legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom volt a neve, hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Az angyalhaj, a fémgyöngy, papírlánc, a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből. A fa alá tett ajándékokat-ételeket a család eltávozott tagjainak szánták.
Az első karácsonyfáról Sebastian Brant német író emlékezik meg, Strasbourgban a 15.sz. végén.
A Habsburg uralkodók Bécsben 1824 táján fenyőfa alatt ünnepelték a szentestét, egymásnak ajándékot adva. Hazánkban Bécsből a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el.

Az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvick Teréz állította Aszódon.
Az emberi életben az ünnepi alkalmaknak, szertartásoknak nagy a jelentősége.
Az év legnagyobb ünnepe, melynek leggazdagabb tartalma van, az a karácsony. Igazi humanista tartalommal a keresztény vallás töltötte meg, a kis Jézus születésnapjának nyilvánította, mely a béke, szeretet erkölcsi parancsát jelenti mindnyájunk számára.
 

kamonk

Új tag
Disda Jenő:

    • Itt van a szép karácsony
    Itt van a szép, víg karácsony,
    Élünk dión, friss kalácson:
    mennyi fínom csemege!
    Kicsi szíved remeg-e?
    Karácsonyfa minden ága
    csillog-villog: csupa drága,
    szép mennyei üzenet:
    Kis Jézuska született.
    Jó gyermekek mind örülnek,
    kályha mellett körben ülnek,
    aranymese, áhitat
    minden szívet átitat.
    Pásztorjátszók be-bejönnek
    és kántálva ráköszönnek
    a családra. Fura nép,
    de énekük csudaszép.
    Tiszta öröm tüze átég
    a szemeken, a harangjáték
    szól, éjféli üzenet:
    Kis Jézuska született!
    1929
 

vanill-y

Állandó Tag
Állandó Tag
Minden
szívből szóló karácsonyi énekben,
A kandalló ropogásában és melegében,
Az ünnepi ebéd közben,
a beszélgetésben és nevetésben,
Minden képeslapban amit egy barát,
vagy a család küldött,
Minden amit ebből meghallunk,
és ami elgondolkodtat bennünket…

az maga a szeretet.
 

vanill-y

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsony érkezése

Jön karácsony, vén karácsony,
jön lassacskán, nehezen,
mert lesántult paripája,
és patkó is kéne rája,
patkó hófehér kalácsból,
s szeg beléje sült kolbászból.
És megkéne ôt itatni
egy veder jó régi borral,
orra alá odatartva!
Élj sokáig házigazda.
 
Oldal tetejére