Advent és Karácsony

beregszaszi

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Korpa!
Nekem az a véleményem, hogy először te és a feleséged tisztázzátok magatokban, hogy nektek mit jelent a karácsony.Nagyon helyesen látod, hogy a gyereknek nem szabad hazudni.Ha nem hisztek Istenben, semmiképpen ne keverjétek bele a "Jézuska sztorit" .A "Télapó ügyet" sem, mert "Ö" dec.6-án-án szokott jönni.A kereskedelemben elég nagy képzavar van.Mindegy, csak vásároljanak a kedves vevők.
Tehát, ha nem hisztek Istenben, lehet azt mondani a gyereknek, hogy a szeretet ünnepére jönnek össze az emberek, a családok, hogy együtt legyenek,megajándékozzák egymást, örüljenek egymásnak.Az ajándékot természetesen a szülő veszi a gyereknek.Később a gyerek is vesz, vagy készít valami meglepetést a szülőknek és a családtagoknak.
Én hiszek Istenben, de soha egy percig sem hazudtam azt a gyerekeimnek / 3 van / , hogy a Jézuska hozza az ajándékot / pláne, hogy a kulcslyukon repül be vele/.Amit az ünnep varázsáról írtál, nem attől lesz , vagy nem lesz, hogy valótlanságot mondunk a gyereknek, hanem attól, hogy tényleg egymásra figyelünk.Egész évben talán kevés időnk volt egymásra.Most bepótolhatjuk.A gyereknek legnagyobb szüksége a szüleire van.A szülei figyelmére, idejére.Akkor érzi, hogy tényleg a szeretet ünnepe van.A gyereknek igazat kell mondani.Ha a Jézuskát-Télapót mondjuk neki, később, amikor már nyiladozik az értelme, becsapottnak fogja majd érezni magát, amikor látja , hogy amit a szüleim mondtak, nem igaz.Van egy nagy veszélye is ennek.Lehet, hogy Istenben sem tud hinni majd.
üdv
Alibaba

Egyet értek az elöttem szolóval,nekem 3 gyermekem van és nekem úgy tudták a kicsi még tudja(3,5 éves) hogy van Jézuska és Mikulás.Nekem szerencsére van nagyi aki vigyáz rá ha itt az idő vásárolni tehát nekem nem látja hogy mi van az áruházakban.Lányaim 12-10 évesek és mikor jön a Mikulás napja és a kisfiam tisztítja a csizmáját Ők is ugyan azt csinálják(nem ünneprontók),
Mikor a kicsi elalszik nevetik hogy a Mikulás helyett megeszem a kikészített kekszecskét és megiszom a langyos tejet(mert hát ugye az is kell az átfagyott Mikulásnak)
De ezt tényleg nektek kell eldönteni minenki másképp neveli a gyerekét és szerintem a kegyes hazugság nem is hazugság,mert nem a gyereket vered át hanem a hagyományok miatt füllentesz neki.De tégy a legjobb belátosod szerint.Nekem már 2-nél bevált sőtt most a 3-nál is és olyan édes ahogy bízik és hisz,mire nagyobb lesz ne hogy azt hidd megvádol hogy átverted csak mosolyogni fog rajt.
 

Smaya

Kitiltott (BANned)
Sziasztok! Szerintem a Karácsony egy csodálatos jelenség, amelyet tudni kell megkülönböztetni a szürke hétköznapoktól. Csatlakozom az előttem szólóhoz, a kegyes hazugság nem minősül hazugságnak. Valamikor régen én is találtam ki meséket a gyerekeknek a Mikulásgyárról, amelyben először a mikulásokat, utána a szaloncukrokat és az ajándékokat készítik el a manók. Tavaly találtunk egy olyan képet ami pont az én mesémet tükrözi és a lányaim azt mondták, hogy pont így képzelték el a karácsonyi előkészületeket valamikor kiskorukban.
 

Santane

Állandó Tag
Állandó Tag
<embed src="http://www.graphicsarcade.com/holidays/christmas/countdown/christmas_countdown_05.swf" quality="high" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" type="application/x-shockwave-flash" width="250" height="250"></embed>
<br>
<font face="Verdana" size="1"><b><a href="http://www.graphicsarcade.com/holidays/christmas/countdown/" style="text-decoration: none">Get Myspace Christmas Countdown</a><br></b></font><br>
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves fórumtársak!<o></o>
<o></o>
Valószínű nagyon korán van még <o></o>
Viszont én szeretném elkezdeni az Advent és Karácsonyi ,, versek ,és énekek és szép ötletek kreatív munkákkal: tehát minden ami az ünnepel kapcsolatos kicsiknek nagyoknak mindenkinek egyaránt.kiss<o></o>
Kata
Gyertyák üvegvázában
<table cellspadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td><table cellspadding="0" align="right" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="taglist">Cimkék: dísz gyertya </td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>
gyertyatart.gif
Ha van egy használaton kívüli üvegvázád vagy kisebb akváriumod, most sajátos kiegészítőt készíthetsz belőle az ünnepek idejére. Egy tömb tűzőhabból vágj ki sniccerrel egy olyat méretű és formájú alakot, hogy az üvegbe helyezve még elég hely maradjon a tűzőhab és az üveg fala között. Vágj a tűzőhab tetejére annyi mélyedést, ahány gyertyát bele szeretnél állítani, és szúrd bele őket. A hosszú, vékony gyertyák erre a legalkalmasabbak. Miután belehelyezted a tűzőhabot és a gyertyákat az üvegbe, már csak annyit kell tenned, hogy a kettő közötti rést kitöltöd valami dekorációval. Ez lehet szárított rózsabimbó, aranyra festett vagy színes fagolyók, gyöngyök, mogyoró, de kár homokot is beleszórhatsz, aminek a tetejére pár kavicsot vagy kagylót állítasz. Töltsd meg az üveget a dekorációval annyira, hogy teljesen ellepje a tűzőhabot, akár egészen az üveg pereméig. A végén kösd át az üveget egy széles masnival.

<o>Könyvjelző
</o>
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Örökzöld adventi koszorú
<table cellspadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td><table cellspadding="0" align="right" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="taglist">Cimkék: advent dísz fenyő gyertya koszorú toboz </td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>
koszoru.gif
Egy készen vásárolható szalmakoszorúra kötöződróttal erősen rögzítsd a zöld ágacskákat szorosan egymás mellé úgy, hogy a koszorú sehol ne látszódjon ki. Az örökzöld ág lehet fenyő, tiszafa, borostyán vagy puszpáng egyaránt, de kombinálhatod is őket. A legegyszerűbben úgy tudod rögzíteni, ha kívülrő befelé haladva körkörösen betekered a koszorút, és közben a drót alá helyezed a kiválasztott ágacskát, így egyben magát a szalmakoszorút is megerősíted. Ügyelj arra, hogy a koszorú felső, külső és belső felülete is alaposan be legyen takarva, de ahhoz, hogy a kész koszorú stabilan álljon, az alját tanácsosabb csupaszon hagyni. Amikor körbeérsz a beburkolással, az első és az utolsó ágakat told be egymás közé és alá. Amennyiben a koszorút falra vagy ajtóra szeretnéd akasztani, a drótot ne vágd el, hanem formálj belőle egy akkora hurkot, amellyel már kényelmesen fel tudod lógatni a kiszemelt helyre. Erősítsd meg a hurok végét (ha nem kötöttél rá hurkot, akkor egyszerűen azt a részét, ahol véget ért a körbetekerés), és a drót végeit szúrd bele a szalmakoszorú aljába.

Ha akasztós koszorút szeretnél, egy kb. 1 méter hosszú, széles szalagból formálj masnit, és a közepénél rögzítsd kötöződróttal. A drót végeit sodord össze, és szúrd a koszorúba úgy, hogy az alján vissza tudd hajtani. A masni végeit engedd kicsit belógni a koszorú közepe felé.

Az örökzöldekkel bevont koszorút tetszés szerint díszítheted tobozokkal, dióval, bogyókkal vagy egyéb csecsebecsékkel (virágboltokban és hobbiboltokban széles kínálata van az ilyen apró díszeknek). A nagyobb terméseket (pl. toboz vagy dió) vékony rézhuzallal rögzítsd a koszorúra: először ízlésesen tekerd körbe néhányszor a termést, majd a huzal két végét összesodorva szúrd bele a koszorúba olyan mélyre, hogy stabil maradjon (akár olyan hosszúra is hagyhatod a drót végét, hogy a koszorú alján vissza tudd hajtani).

Asztalon álló adventi koszorú esetében gyertyatartókat is tehetsz rá, ezt azonban érdemes még az apróságokkal való feldíszítés előtt megtenni. Erre a célra hobbiboltokban kapható olyan gyertyatartó, amelynek az alja hegyes rúdban végződik, de ha mégsem találsz ilyet, egy hagyományos gyertyatartót belülről szöggel átfúrva is fel tudsz állítani a koszorúra. Ha nem szeretnéd, hogy a sokféle természetes anyag között éktelenkedjen a négy gyertyatartó, vékonyan szeletelj le egy narancsot, és a négy legnagyobb átmérőjű szeletet szárítsd ki. A koszorúra helyezés előtt a közepüket óvatosan metsszd be, tedd őket a gyertyatartóra, és állítsd a tartóba a gyertyát.




 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
<center> Kialudt a gyertyád, Testvér! </center> <dd>"A régi Keleten bambuszból és papírból készített lámpásokat használtak, melyekben gyertya égett. Egy vak embernek, aki a barátjánál járt látogatóban egyik este fölajánlottak egy lámpást, hogy hazaútra vigye magával. </dd><dd>-Nincs szükségem lámpásra - mondta a vak. - Nekem mindegy sötét van-e vagy világos. </dd><dd>-Tudom, hogy az út megtalálásához nincs rá szükséged - válaszolta a barátja - , de ha nincs nálad, beléd ütközhet valaki. Vidd hát magaddal! A vak elindult a lámpással, és alig ment pár lépést, mikor valaki egyenesen belészaladt.
</dd><dd>-Miért nem vigyázol - kiálltotta oda az idegennek -, nem látod ezt a lámpást? </dd><dd>-Kialudt a gyertyád, testvér! - felelte az ismeretlen." </dd><dd>Állj meg Testvérem, az Úr közeleg feléd! Állj meg, Testvérem, olvasd el mégegyszer a példázatot!� </dd><dd> Ádventi koszorúd fényében úgy érzed Rólad nem szól ez a történet? Ádventi gyergyád fénye úgy beragyog, hogy a meditáció címére nemmel tudsz válaszolni? </dd>

<table width="544" height="30"> </table> <center>
te2.jpg
</center><table> </table> <dd>Másodszor elolvasva a történetet - ádventi énekek között - mégsem szól hozzád? </dd><dd>Szeretnélek tovább kérdezni. </dd><dd>Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudnád Őt életed első helyére tenni? Nem? Nem! Hát mégsem világít a gyertyád, Testvér? Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! </dd><dd>Jaj, ha valakivel összeütközöl! </dd><dd>Látod-e a képen a betlehemi Gyermekben a Te személyes Megváltódat? Tudod Őt életed első helyére tenni? Igen? Igen! Akkor szólj szeretettel a Testvérednek: Kialudt a gyertyád, Testvér! Vigyázz, halálra zúzhatod magad, féltelek! Gyere az Isten házába, ahol a Mindenható meggyújtja a gyertyádat! </dd>
<center><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd></dd><dd>Börönte Márta </dd></center>
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Néhány jótanácsot adunk ahhoz, hogy mikulásvirágunk két hét után is egészségesen viruljon a lakásban!


328_cikk.pict






lőhang
Ez csak valami tévedés lehet. Nem tűnhetett el! Talán valamelyik kedves szomszéd bevitte magához, nehogy felborítsa a postás vagy a gázóra-leolvasó.
miku.jpg
Miközben a lépcsőházban könnyeim potyogtak mikulásvirágom hűlt helyén, a Szeleburdi család tagjai jutottak eszembe, akik a játszótérre vitték levegőzni a lakótelepi lakásukat kinőtt filodendront. Hát persze! Megunta szegény, hogy több mint egy éve a négy fal közé volt bezárva, és amint kiraktam a hűvösbe, bizonyára útra kelt, hogy világot lásson. De sajnos már nem hiszek a mesékben. És abban sem, hogy valaha is viszontláthatóm Őt. Szóval, ha esetleg lakótelepi lépcsőházban tartják, lehetőleg láncolják oda valamihez. Mert a mikulásvirágot nagyon sokan szeretik...

Hogyan válasszunk egészséges mikulásvirágot?
  • Mindenképpen szép, sötétzöld levelű növényt válasszunk, melyen a fellevelek is telt színűek. A sárguló, száraz szélű levelek a nem megfelelő nevelési körülményekre, fény- vagy tápanyaghiányra, illetve túlöntözésre utalnak.
  • Még véletlenül se vigyünk haza olyan mikulásvirágot, amely jól láthatóan elkezdett felkopaszodni, vagyis hiányoznak az alsó levelei.
  • A lankadó, száradó levelek olykor kértevők jelenlétére is utalhatnak, ezért lehetőleg még a diszkréten celofánba burkolt növényt is vegyük ki csomagolásából. Vizsgáljuk meg a gyanús levelek fonákát vagy finoman simítsuk végig a leveleket. Az esetleg fel-felröppenő kis jószágok nem karácsonyi angyalkák, hanem levéltetvek vagy üvegházi molytetvek lehetnek. Ilyen találkozás esetén hagyjuk a cserepet a polcon, és vásárlás nélkül távozzunk az üzletből, ugyanis a beteg, fertőzött növényt majdnem lehetetlen otthon meggyógyítani.
  • Lehetőleg olyan növényt keressünk, amely még nem teljesen virágzik, nem hullajtja a virágporát, mert akkor mikulásvirágunk hosszabb ideig fog díszleni. A virágpor könnyen észrevehető a piros felleveleken.
miku1.jpg
miku2.jpg
Hidegben megfázhat
A téli növényvásárlási szabályok érvényesek: lehetőleg fagymentes napon vagy napszakban vásároljunk, hazaszállításáig a lehető legkevesebb hideg érje a növényt.
Ne nyomódjon össze, ne törjenek meg levelei, hajtásai, mert tejnedvet tartalmaz, amely összekenheti, elcsúfíthatja a virágot, ráadásul egyes allergiásak e tejnedvre.
miku4.jpg
Ápolása otthon
Távolítsuk el a növény csomagolását. A díszítő celofán belsejében az alsó levelek számára kedvezőtlen mikroklíma alakul ki, amely tönkreteheti a leveleket, és kedvez a gombabetegségek elterjedésének.
Állítsuk a cserepet napfényes, világos, nem túl meleg, huzatmentes helyre, ellenkező esetben a növény rövidesen hullajtani kezdi leveleit.
Rendszeresen öntözzük. Akkor kapjon újabb adag vizet, amikor földje már éppen kezd kiszáradni. Soha ne álljon a cserép alatt a víz!
A téli időszakban nem szükséges tápoldatozni, májustól szeptemberig azonban kéthetente kezelhetjük nem túl nirogéndús tápoldattal. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen túlburjánzó, mert a levelek túlságosan beárnyékolják egymást, és ez felkopaszodáshoz vezethet.
miku5.jpg
A mikulásvirág elég tűrőképes. Hosszú időn át jelzi hiányérzetét, de közben nem megy tönkre, és aztán könnyen regenerálódik. Ily módon például pár napos nyaralásunkat is viszonylag jól elviseli, ha előtte jól megöntöztük, és nincs tűző napon. A levelek nagyon lelankadnak, de az öntözés után képesek teljesen magukhoz térni.
Odaadó gondozás esetén növényünk februárra elvirágzik, és áprilisig lassanként megszabadul színes felleveleitől. Nem túl napfényes helyen tartott mikulásvirágnál ez hamarabb is bekövetkezhet. A szakirodalom azt ajánlja, hogy ilyenkor a hajtásokat vágjuk vissza 15-20 cm-esre, és hűvös, sötét helyen, nagyon enyhe öntözés mellett 1-2 hónapig pihentessük a növényt. Ez a nevelési mód az eredeti élőhely, Mexikó klímáját imitálja.
Saját tapasztalatom szerint azonban nem feltétlenül szükséges a fenti műveleteket végrehajtani, sőt, a visszametszés egy 45-50 cm magas növényt annyira le is gyengíthet, hogy azután már nem képes elég vastag, látványos hajtásokat hozni. A mikulásvirág folyamatos (de visszafogott) öntözéssel, és a pihenőidőszak kihagyásával is jól nevelhető, csak ügyeljünk arra, hogy a ne vigyük túlzásba a nyári tápoldatozást. Amikor a nappalok hosszabbodásakor a növény elkezd erősebben növekedni, ollóval távolítsunk el néhány hajtást, hogy formás, laza lombozatot kapjunk. A metszést nagyon mérsékelten végezzük, nehogy túlzott elágazódásra kényszerítsük a növényt. A metszéskor kicsorduló tejnedvet töröljük le.
Hogyan bírjuk virágzásra?
Az ősz közeledtével izgalmas kísérlet lehet, hogy megpróbáljuk virágzásra bírni kedvencünket. Szülőhelyének fényviszonyai miatt a mikulásvirág rövidnappalos, vagyis csak akkor virágzik, ha a nappali megvilágítás 12 óránál kevesebb. Tehát ha szeptember közepétől olyan helyre tudjuk állítani a cserepet, ahol a sötét időszakot a legkevesebb fény (pl. utcai lámpa fénye) sem szakítja meg, illetve ha más módon megoldjuk a rendszeres besötétítést (pl. mindennap este 7-től reggel 8-ig kartondobozzal letakarjuk a növényt), karácsonykor már pompásan kivirult mikulásvirágnak örvendezhetünk.
Szerző/Forrás: Nyíri Judit
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Mohás-magos
Olcsó és tartós megoldás a mohadísz, amit extrém formára is szabhatunk, sőt nyugodtan a szabadban is tarthatunk, ahogy a madaraknak kedveskedő magkoszorút is.
mohakoszoru.jpg
madarkoszoru.jpg
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Narancsos gyertya

Anyag

narancsosgyertya2.jpg
  • Agyagcserép
  • Tűzőhab
  • Fenyőágak
  • Narancskarikák
  • Vastag gyertya
  • U-alakra hajlított drót
  • 3 db, kb. 25 cm-es fahéjrúd
  • Csillagánizs
  • Aranyszínű drót
  • Ragasztó (Henkel-termék: Pritt Sulifix, Palmatex)
Leírás

Helyezzük a tűzőhabot a cserépbe, és fúrjuk bele a gyertyát.
A gyertya körül U alakú drótokkal rögzítsük a narancskarikákat.
A második sor narancskarikát kissé eltolva ragasszuk az elsőre.
Erre ragasszunk még egy vagy két réteget, de itt a karikákat már vágjuk félbe. A köztük lévő résekbe dugjunk egy-egy kis fenyőágat.

A három fahéjrudat kössük kötegbe. Válasszunk ki öt különösen szép csillagánizst, és ragasszuk őket a kötegre.
Hasonló kötegeket készíthetünk mogyoróból vagy narancskarikákból is.
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"> Kecskeméthy István:<o></o>
AZ ÉN ÁDVENTEM<o></o>
A mi barátságunk már régi, nagyon régi, kipróbált és tűzálló; itt hordozlak lelkemben, benne vagy minden lélegzetvételemben: szívemnek minden dobbanása, agyamnak minden gondolata Te vagy; itt vagy, érezlek, szorosan átölelve tartalak: és azért mégis oly epedve vágyom utánad, mint akkor, régen, mikor még távol voltam tőled. Sőt, most még epedőbben vágylak, mint akkor; mert azóta, hogy először megpihentem kebleden, az én életem egy szakadatlan ádvent, egy édes-fájó jézusvárás. Mikor először mentem hozzád, félve kerülgetve, magamat hazug mentségekkel takargatva indultam; és soha sem jutottam el hozzád, míg ezek egy édes tekintetedre mind le nem hullottak rólam. Mindig azt hittem, hogy könnyebb volna száz halált kiállni, mint ezek nélkül, árván, meztelenen, üresen Te előtted megjelenni. És mikor mégis megtörtént, ó, örökre áldott pillanat, éreztem, hogy szemed sugarai hogyan szövik meztelenségemre a lakodalmi ruhát, hogyan ragyogtatják fejemen a mennyei koronát. Nincs édesebb és gazdagabb szó a világon, mint a bocsánat és a béke szava; de ha az egész világ ezzel volna tele, ha minden ellenségem ezt zengené is felém: az is semmi volna ahhoz képest, mikor az én szívembe először beköltözött a Te bocsánatod, a Te békéd! Ó, édes ádvent, ó, áldott karácsony! <o></o>
És azóta várlak szüntelen. Mindig nagyobb félelemmel és mindig nagyobb epedéssel. Mert mindig tisztábban látom, hogy mennyire méltatlan vagyok hozzád; és mindig mélyebben érzem, hogy mennyire szeretsz Te engem. Ó, mondd, Uram, ki vagy Te? Minél jobban ismerlek, annál epedőbben vágyom tudni, ki vagy Te? Most csak egyet tudok: hogy Te vagy az a szent Név, melybe minden kegyelmet nyert bűnös be van foglalva, én is; és mely beragyogja a mindenséget az üdvösség sugaraival. Jövel, drága Név, nekem mindenre elégséges! <o></o>
Kis Tükör, XXII. évf.
(1932. december 10.
) <o></o>

<hr align="center" size="3" width="100%">​
<o></o>
</td> </tr> </tbody></table> <o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="" border="0" cellpadding="0"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0cm;" valign="top"> "... találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
Lk.2:12
<o></o>

Miközben karácsonyi képeket nézegettem, keresve olyat, amely méltó illusztrációja lehet e karácsonyi körlevélnek, akkor került kezembe Simon András: "Csendes éj" című alkotása. <o></o>
</td> <td style="padding: 0cm;" valign="top"> <!--[if gte vml 1]><v:shapetype id="_x0000_t75" coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t" path="[email protected]@[email protected]@[email protected]@[email protected]@5xe" filled="f" stroked="f"> <v:stroke joinstyle="miter"/> <v:formulas> <v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/> <v:f eqn="sum @0 1 0"/> <v:f eqn="sum 0 0 @1"/> <v:f eqn="prod @2 1 2"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @0 0 1"/> <v:f eqn="prod @6 1 2"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="sum @8 21600 0"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @10 21600 0"/> </v:formulas> <v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/> <o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/> </v:shapetype><v:shape id="_x0000_i1026" type="#_x0000_t75" alt="" style='width:120pt; height:157.2pt'> <v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\Kata\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.parokia.net/archivum/karacsony/csendes.gif"/> </v:shape><![endif]--><!--[if !vml]-->file:///C:/DOCUME%7E1/Kata/LOCALS%7E1/Temp/msohtml1/01/clip_image002.jpg[/IMG<o></o>[/COLOR][/SIZE]
</td> </tr> <tr style=""> <td colspan="2" style="padding: 0cm;"> [SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Valaki megjegyezte: "Talán lenne alkalmasabb kép is, amely jobban kifejezi a karácsony lényegét, mert ezen a képen szinte alig látható a kis Jézus...". [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Igen, ... "[I]alig látható[/I]" ... mennyire igaz! S ezek után már tudtam, hogy jobb illusztrációt nem is találhattam volna, mert éppen ez az, ami igazán hasonlít, - ez az "[I]alig látható[/I]" momentum, - a XXI. század karácsonyaira. [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Sok minden utal a karácsony időszakában arra, hogy "itt a karácsony".Fenyőfákat állítunk, feldíszítjük otthonainkat, sütünk-főzünk, vendégségeket szervezünk, miközben... [I]- Jézus alig látható.[/I] [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Ajándékokat adunk és kapunk, szeretetünket próbáljuk kifejezni, miközben az ünnepünkben [I]- Jézus alig látható.[/I] [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Régen még azt mondtuk gyermekeinknek, hogy a karácsonyi ajándékokat "Jézuska" hozza, (bár sohasem tartottam szerencsésnek ezt a beállítást, de) ma már inkább a "Santa Claus"-t emlegetjük, mert Jézus (már ebben a formában is) [I]alig látható.[/I] [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Hová jutott a világ? Mi lett Jézus Krisztus születésnapjából, ahol Jézus már alig látható? S elgondolkodtam... valóban, ott az első karácsonykor is (úgy, amint az a címlap képe is mutatja,) [I]- Jézus alig volt látható.[/I] [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Bár érkezését az angyalok és a csillagok is hírül adták, érkezése mégis csak keveseknek volt látható. Mert a világ (akkor is, éppúgy mint ma) szalad, tesz-vesz, intézkedik, teszi a fontosabbnál fontosabb teendőit, s közben megszülethet akár az Isten Fia is, de [I]- ő alig látható.[/I] [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Mert őt keresni kell! - Igaz, ő keres minket, mint elveszetteket - mondja a teológia, - mégis az első karácsony tanúi csupán azok lehettek, akik keresték őt. Messze földről érkezve keresték őt a bölcsek, és keresték a pásztorok is: [I]"... találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."[/I] - mondja az angyal a pásztoroknak. [I]"...találtok..."[/I] - márpedig találni az talál, aki keres. [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Hát keressük mi is! Keressük meg a karácsonyunkban Jézust. Ne elégedjünk meg a karácsony körül kialakult értékes és kevésbé értékes szokásokkal, hanem keressük azt, aki miatt egyáltalán van karácsony. Keressük az ünnepben Jézus Krisztust, aki mint gyermek született meg, hogy emberi természetben élje azt az életet, amelyet az Atya adott nekünk embereknek és, hogy emberi természetében vigye végbe a mi megváltásunkat... [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][I][COLOR=black][FONT=Verdana]"... találtok ..."[/FONT][/COLOR][/I][COLOR=black][FONT=Verdana] mondja az angyal, nekem eszembe jut egy másik ígéret is, amelyet Jézus mondott: [I]"Mert mindaz, aki kér, kap aki keres, talál és aki zörget, annak megnyittatik."[/I] Lk. 11:10 [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana]Hiszem és vallom, hogy az angyal szava ma is aktuális. Sőt Jézus szava is megerősíti azt... Keressük tehát a Megváltót, s ne törődjünk bele, hogy karácsonyainkban Jézus alig látható... [/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
[SIZE=4][COLOR=Green][COLOR=black][FONT=Verdana][URL="http://kmre.parokia.net/"][B]Gödöllei Károly lelkipásztor, Calgary[/B][/URL][/FONT][/COLOR]<o></o>[/COLOR][/SIZE]
</td> </tr> </tbody></table>
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
LÉGY KÉSZ

Légy kész meghallani az Úr hangját,
Ha szólít csendes éjszakán!
És mondd, mint mondta egykor Sámuel,
Csak szólj, figyelek, Atyám!

Légy kész meghallani az ÚR hangját,
Ha lázas munkában talál.
És kér idődből csak egy fél órát,
Légy kész mondani: Itt vagyok, Atyám!

És légy csendesen, míg beszél!
Légy kész megtenni, amit kér!
Mert nemsokára jő a vég,
S nem lesz rá időd elég.
Almási Mihályné
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag
Jöjj békesség fejedelme!

Jöjj békesség fejedelme!
Az egész világ téged vár,
mert oly sok háború után
békességben szeretne élni már.

Jöjj békesség fejedelme!
A megváltott nép hív és vár!
Vándor utján probák között
félelemmel, fáradtan jár...

Jöjj békesség fejedelme!
Hozd el békeországodat!
Amelyben édeni béke
várja, a megváltottakat!
Groska Jószef
 

kata53

Állandó Tag
Állandó Tag

Lev Tolsztoj
Pánov bácsi karácsonya
Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester.
Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak, vagy Pánov úrnak, de még csak Pánov ci-pésznek sem. Bárkivel találkozott, mindenki egyszerűen Pánov bácsinak szólította. Pánov bácsi nem volt túl gazdag. Egyetlenegy piciny kis szobával rendelkezett, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a szobácskában élt, és itt készítette, foltozgatta, javítgatta szorgalmasan a cipőket.
Azonban azt sem állíthatjuk róla, hogy szegénységben élt, hisz voltak szerszámai, volt egy ütött-kopott tűzhelye, amelyen megfőzhette ebédjét, amely mellett melengethette meggémberedett tagjait; egy nagy fonott széke, melyben néha-néha megpihent, sőt olykor el is szundikált; egy jó erős ágya férctakaróval, na meg egy kis olajlámpája, amelyet akkor gyújtott meg, amikor ráköszöntött az esti sötétség. És az emberek állandóan jöttek hozzá. Hol új cipőt rendeltek nála, hol foltozni, talpalni, esetleg új sarkat rakatni hozták régi lábbelijüket. Így aztán Pánov bácsinak mindig volt elegendő pénze, hogy kenyeret vásároljon a péknél, kávét vegyen a szatócsnál, vagy beszerezze a káposztát kedvenc leveséhez.
Az öreg cipészmester boldog volt. Kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szeméből mindig vidám fény sugárzott. Szeretett énekelni, szívesen fütyörészett, és az utcán mindig jókedvűen köszöntötte ismerőseit.
Ezen a napon azonban másként alakultak a dolgok. Pánov bácsi szomorúan állt szobácskájának ablakánál. Elhunyt felesége jutott az eszébe, meg a fiai és lányai, akik rég elhagyták a családi fészket. Karácsony előestéje volt, családi ünnep, amikor együtt van a család, csak neki kell egyedül töltenie ezt az estét. Nézte a szomszédos, gyertyák és lámpák fényétől világos ablakokat, amelyek mögött néhol feldíszített karácsonyfákat is megpillantott. Az utcáról játszadozó gyermekek ricsaja, felszabadult kacagása hallatszott be szobájába, ajtaja repedésein keresztül pedig a karácsonyi sült hús orrcsiklandozó illata lopta be magát a kicsiny cipészműhelybe.
,,Istenem, Istenem" - mondta szomorúan, fejét csóválva Pánov bácsi.
,,Istenem, Istenem" - ismételgette, miközben szemében kialudt a vidám fény.
Aztán egy nagyot sóhajtott, meggyújtotta az olajlámpát, oda-sétált a magas polchoz, és leemelt róla egy régi, megsárgult könyvet.
Lesöpörte munkaasztaláról az ott maradt kis bőrdarabokat, kávét tett föl a tűzhelyre, majd kényelmesen helyet foglalva nagy fonott székében olvasáshoz kezdett. Mivel soha életében nem járt iskolába, csak nagyon-nagyon lassan tudott olvasni. Ujjával gondosan kísérte a sorokat, s minden egyes szótagot hangosan mondott ki.
A történet karácsonyról szólt. Arról, hogy egy Jézus nevű kisfiú nem meleg szobában született, hanem istállóban, mivel szülei nem kaptak szállást a vendégfogadóban.
,,Lám, lám" - dünnyögte Pánov bácsi a bajszát pödörgetve. ,,Ha ide jöttek volna, nálam megalhattak volna. Betakartam volna a kisgyermeket fércpaplanommal, és eljátszadoztam volna vele."
Pánov bácsi fölkelt székéből, és megpiszkálta a tüzet. Odakint sűrűbbé vált a köd, a szobára is vastagabb sötétség borult, így hát felerősítette egy kicsit a lámpáját. Töltött magának egy bögre kávét, majd visszatért a könyvhöz.
Most a három gazdag emberről olvasott, akik sivatagokon keresztül utazva vitték ajándékaikat - aranyat és illatos fűszereket - a kisded Jézusnak.
,,Édes Istenem... - tört fel belőle a szó -, de hisz ha eljönne hozzám Jézus, nem tudnék mit adni neki!" Aztán hirtelen elmosolyodott, szemében ismét ott bújkált a vidám fény, fölkelt az asztaltól, odalépett a magas polchoz, és leemelt róla egy spárgával át-kötözött, poros dobozt. Felnyitotta s kivett belőle egy pár apró cipőt. Ez a két kis cipő volt élete legjobb munkája.
,,Ezeket adnám neki, ha eljönne hozzám látogatóba" - mondta határozottan, majd visszahelyezte őket a polcra, ő maga pedig ismét helyet foglalt fonott székében, és sóhajtva hajolt könyve fölé.
Talán azért, mert a szoba kellemes melege elbágyasztotta, vagy talán, mert későre járt már, Pánov bácsi csontos ujja lecsúszott a könyv lapjáról, és kis, kerek szemüvege az orrára ereszkedett. Álomtündér szállt a szemére.
Odakint egyre sűrűbb köd ülte meg a tájat. Homályba vesző ár-nyak haladtak el az ablak előtt. De az öreg cipész nem látta őket. Halkan hortyogva aludt székében.
Egyszerre csak egy hang hallatszott a szobában: ,,Pánov bácsi!" Az öregember felpattant székéből. Szürke bajsza remegett, amikor megkérdezte: ,,Ki az? Ki van itt?" Senkit sem látott, mégis úgy érezte, rajta kívül még valaki van a szobában.
,,Pánov bácsi" - szólt ismét a hang. ,,Azt szeretnéd, hogy meglátogassalak. Ajándékot akarsz adni nekem. Holnap erre fogok járni. Figyeld hát az utcát hajnalhasadástól szürkületig, és találkozni fogsz velem! De vigyázz! Nem fogom megmondani, ki vagyok! Neked kell felismerned engem!"
Ismét csend telepedett a szobára. Pánov bácsi a szemét dörzsölgette, de nem látott senkit. A faszén lassan égett a tűzhelyben, az olajlámpa már alig pislákolt. Kintről harangszó hallatszott: megérkezett a karácsony.
,,Ez csak Ő lehetett" - dünnyögte bajsza alatt az öreg cipészmester. ,,Ez Jézus volt. És ha csupán álom volt az egész? Akkor is... Egész nap várni fogom és remélni, hogy meglátogat engem. De hogyan ismerem majd fel? Hisz nem maradt mindörökre kisded. Férfi lett belőle, király. Azt mondják, Isten volt."
Az öregember lehajtotta fejét, s elmélázott: ,,Nagyon jól kell megfigyelnem az utcát, nehogy észre-vétlenül elmenjen mellettem!".
Pánov bácsi nem feküdt le ezen az éjszakán. Fonott székében ült, szemben az ablakkal. Éberen figyelte, mikor köszönt be a hajnal.
Lassan megjelentek az első nap-sugarak a domb felett, és bevilágították a hosszú, kanyargós, macska-köves utcát. Járókelő azonban még nem jelent meg a házak között.
,,Készítek magamnak egy csésze finom kávét karácsonyi reggelimhez" - gondolta jókedvűen Pánov bácsi. Befűtött a tűzhelybe, föltette a jókora adag kávét, de fél szemmel állandóan az ablakot figyelte, nehogy a várva várt látogatója észrevétlenül továbbmenjen.
Végre megjelent valaki. Egy közeledő emberalak volt kivehető az utca végén. Pánov bácsi dobogó szívvel a jégvirágos ablaküveghez szorította orrát. Talán éppen Jézus érkezik, gondolta magában izgatottan. Aztán kiábrándulva visszalépett az ablaktól. Nem Jézus volt az, csak a minden héten errefelé járó öreg utcaseprő haladt háztól házig talicskájával és seprűjével.
Pánov bácsi rosszkedvűen bámult ki az utcára. Aztán elfordult az ablaktól. Fontosabb dolgom van nekem, gondolta magában, semhogy egy öreg utcaseprőt figyeljek. Fontos vendégre várok: Istenre, a királyok királyára, Jézusra. Csak akkor fordult vissza, amikor már úgy vélte, az utca-seprő elhaladt a ház előtt. De az öregember még mindig ott volt az utca szemközti oldalán. Talicskája mellett átfagyott kezét dörzsölgetve fázósan toporgott a hidegben. Pánov bácsi hirtelen megsajnálta: a szerencsétlen ember szemmel láthatóan nagyon fázott, és ráadásul éppen karácsony napján kellett dolgoznia.
Kikopogott neki az ablakon, de mivel az utcaseprő nem reagált, kinyitotta hát az ajtót, és onnan szólította:
,,Hé! Barátom!" Az utcaseprő félve emelte fel tekintetét - az emberek gyakran durván bántak vele munkája miatt -, ám megnyugodott, amikor észrevette Pánov bácsi arcán a széles mosolyt.
,,Gyere, térj be hozzám egy csésze kávéra!" - invitálta barátságosan a cipészmester. ,,Úgy látom, csontig átjárt a hideg."
Az utcaseprő otthagyta talicskáját, és belépett az öreg műhelyébe. ,,Köszönöm" - mondta. ,,Nagyon kedves tőled. Igazán nagyon kedves."
Pánov bácsi megkeverte a tűz-helyen levő edényben a kávét.
,,Ez a legkevesebb, amit tehetek" - mondta anélkül, hogy megfordult volna. ,,Utóvégre karácsony van."
Az utcaseprő szipákolva válaszolta: ,,Ez minden, amit én a karácsonytól kaptam." Átvette Pánov bácsitól a csésze kávét, majd odacsoszogott a tűzhelyhez, hogy egy kicsit felmelegedjen. Nyirkos ruhájából fanyar illatot terjesztő pára szállt fel.
Pánov bácsi visszasétált az ablakhoz, és az utcát bámulta.
,,Vendéget vársz?" - kérdezte az utcaseprő komoran. ,,Úgy értem, rendeset, nem olyant, mint én vagyok."
Pánov bácsi lehajtotta fejét: ,,Hát... Hogy is mondjam? Hallottál Jézusról?" - kérdezte.
,,Jézus ugyanaz, mint Isten. Nem?"
,,Nos, Őt várom ma" - mondta Pánov bácsi.
Az utcaseprő meglepődve pillantott fel, aztán lassan beletörölte orrát kabátja ujjába.
Pánov bácsi ekkor elmondta neki az egész történetet.
,,Ezért lesem állandóan az utcát" - fejezte be. ,,Várom, mikor érkezik meg." Az utcaseprő a tűzhely szélére helyezte kávés-csészéjét. ,,Hát akkor, sok szerencsét" - mondta, és már indult is az ajtó felé. ,,Egyébként... köszönöm a kávét" - fordult vissza, miközben arcán első ízben jelent meg mosoly. Odakint fogta a talicskáját, és tovább indulva folytatta munkáját.
Pánov bácsi addig nézett utána műhelye ajtajából, amíg alakját elnyelte a messzeség.
A téli napsütés szokatlanul erős volt, fényessé varázsolta az utcát, s még egy kis meleget is adott, amely felolvasztotta a jeget az ablakokon és az utca kövein.
Megjelentek az első járókelők. Néhány részeg az éjszakai mulatozás után támolyogva kereste az utat otthona felé, ünneplő ruhába öltözött családok indultak rokonaik meglátogatására. Sokan udvarias főhajtással köszöntek Pánov bácsinak, aki cipészműhelye ajtajában állt.
,,Boldog karácsonyt, Pánov bácsi!" - mondták neki. Az öreg nyájasan viszonozta a köszöntést, azonban senkit sem állított meg. Hisz mindannyiukat ismerte. Akire ő várt, az nem falubelije.
Éppen vissza akart térni szobácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas. Karjaiban kisgyermeket tartott.
Éppen vissza akart térni szobácskájába, amikor valaki fölkeltette a figyelmét. Egy fiatalasszony botorkált a házak tövében. Sovány volt, arca fáradt, ruhája kopottas, karjaiban kisgyermeket tartott.
Már-már elhaladt a cipészmű-hely előtt, amikor Pánov bácsi megszólította:
,,Jó napot, fiatalasszony! Gyertek be, melegedjetek fel egy kicsit nálam!" Az asszony ijedten rezzent össze a hangra, s indult is volna tovább, csakhogy a jóindulatú fény Pánov bácsi szemében bizalmat ébresztett benne az öreg iránt.
,,Köszönöm, nagyon kedves magától" - mondta a fiatalasszonyka, miközben belépett a cipészműhelybe.
Pánov bácsi azonban csak vállat vont. ,,Semmiség" - felelte. ,,Úgy látom, alaposan átfáztatok. Messzire mentek?"
,,A szomszédos faluba" - válaszolt nyíltan a fiatalasszony. ,,Négy mérföldet kell még gyalogolnunk. Ott lakik a rokonom, akit meg szeretnék kérni, hogy fogadjon be bennünket. Ahol eddig laktam, nem maradhatok, mert nem tudom fizetni a lakbért. Ugyanis férjem elhagyott."
Pánov bácsi közelebb lépett hozzá. ,,Van kenyerem, főzök levest, és megebédelünk, jó?" Ám a fiatalasszony büszkén megrázta a fejét.
,,Rendben van, de ennek a kicsinek azért adunk egy kis meleg tejet" - mondta az öreg, és azzal máris kivette a kisgyermeket édes-anyja kezéből. ,,Ne aggódj, nekem is voltak gyermekeim!" - tette hozzá csillogó tekintettel. Melegített egy fazék tejet, majd megetette a kisdedet, aki egész idő alatt vidáman gőgicsélt, és jókedvűen rugdalózott az öregember ölében.
,,Ni csak!" - kiáltott fel Pánov bácsi. ,,Hát nincs neki cipője!"
,,Nem volt miből venni neki" - tört fel a keserűség a fiatalasszonyból.
És Pánov bácsi agyát erősen ostromolni kezdte egy gondolat. Megpróbált nem figyelni rá, de a gondolat csak nem hagyta békén. Végül is felállt, s megint levette a polcról azt a dobozt, amelyben élete legszebb művét - a két kis gyermekcipőt - tartotta. Felpróbálta őket a kisded lábacskájára, és azok furcsa módon tökéletesen megfeleltek neki.
,,Hát akkor, használja őket egészséggel!" - mondta gyengéden. A fiatalasszony nem tudta elrejteni örömét. ,,Hogyan hálálhatnám meg jóságát?" - kérdezte örömtől reszkető hangon.
Pánov bácsi azonban nem is figyelt rá. Megint az ablaknál állt, s az utcát nézte árgus szemmel. Remélem, gondolta, nem haladt el Jézus, miközben én a gyermeket etettem.
,,Történt valami?" - kérdezte a fiatalasszony.
,,Hallottál Jézusról, aki karácsonykor született?" - fordult vissza hozzá az öreg cipészmester.
A fiatalasszony bólintott.
,,Őt várom" - mondta Pánov bácsi. ,,Megígérte, hogy ma meg fog látogatni."
És elmesélte neki álmát, ha egyáltalán álom volt az, ami az éjjel történt vele.
A fiatalasszony figyelmesen végighallgatta. Aztán, bár tekintetéből látszott, nem veszi komolyan az egészet, kedvesen megérintette az öreg kezét, és így szólt hozzá: ,,Remélem, az álom valóra fog válni! Megérdemli, hogy valóra váljon, már csak azért is, amiért ilyen jó volt hozzám és gyermekemhez."
És ezzel ő is folytatta útját.
Pánov bácsi becsukta utánuk az ajtót, nagy tál káposztalevest főzött magának ebédre, majd visszatért az ablakhoz.
Múltak az órák, az emberek jöttek-mentek az utcán. Pánov bácsi figyelmesen fürkészte az arcokat, ám Jézus nem volt közöttük.
Lassan szorongás vett erőt rajta. Lehet, hogy Jézus már elhaladt erre, csak ő nem ismerte fel! Lehet, hogy éppen akkor haladt el az ablak előtt, amikor ő egy pillanatra elfordította tekintetét, vagy fölkelt megpiszkálni a tüzet! Nem volt türelme a fonott székében ülni, fölkelt, megint kiállt az ajtó elé.
Különféle emberek jártak az utcán: gyermekek és öregek, koldusok és nagymamák, jókedvű és komor arcú emberek. Egyesekre Pánov bácsi rámosolygott, másoknak biccentett, a koldusoknak pénzt vagy kenyérszeletet adott.
De Jézus csak nem érkezett meg.
Amikor beesteledett, Pánov bácsi elveszítette minden reményét. Sűrű decemberi köd ereszkedett alá, a járókelők ritkulni kezdtek, és felismerhetetlen, homályos árnyakká váltak.
Az öreg cipészmester szomorúan gyújtotta meg lámpáját, rakott a tűzre, és készített magának vacsorát.
Utána elővette könyvét, beletelepedett nagy fonott székébe, de szíve túlságosan bánatos volt, szeme túl fáradt ahhoz, hogy olvasni tudjon.
,,Csak álom volt az egész" - motyogta bánatosan. ,,Pedig nagyon akartam hinni benne. Nagyon szerettem volna, hogy meglátogasson engem!"
Szemüvege mögött két nagy könnycsepp homályosította el tekintetét.
Egyszerre, mintha megváltozott volna a szoba. Könnyein át Pánov bácsi menetelő ember-áradatot vélt felfedezni kicsiny műhelyében.
Ott voltak: az utcaseprő, a fiatalasszony a gyermekével és mind a többiek, akiket aznap látott, mindenki, akit aznap köszöntött.
S ahogy elhaladtak mellette, ezt suttogták neki: ,,Hát nem láttál engem? Tényleg nem láttál engem, Pánov bácsi?"
,,Kik vagytok?" - kiáltott az öreg cipészmester. ,,Mondjátok meg, kik vagytok!"
Egyszerre ugyanaz a hang töltötte be a szobát, amelyet előző éjszaka is hallott, de hogy merről jött, azt Pánov bácsi most sem tudta megfejteni.
,,Éhes voltam, és adtál ennem. Szomjas voltam, és adtál innom. Nem volt ruhám, és felruháztál. Amikor ma segítettél az embereken, nemcsak rajtuk segítettél, velem is jót tettél."
És megint csend telepedett Pánov bácsi szobácskájára.
Szemében a könnycseppek felszáradtak. Tiszta tekintettel szétnézett, ám senkit sem látott.
,,Lám, lám" - szólt akkor csendesen, hosszú, szürke bajszát pödörgetve. ,,Szóval mégis itt volt."
Elgondolkodva csóválgatta a fejét, majd elmosolyodott, és kicsiny, kerek szemüvege mögött megbújt szemében ismét felvillant a megszokott, vidám fény.

 

antonia

Állandó Tag
Állandó Tag
Karácsonyi himnusz

Égi kertek permeteltek
Mámorító harmatot.
Mind a mennyek daltól zengnek,
Ujjongnak az angyalok.
Köszöntsétek, szántók, rétek,
Kik most kizöldeltetek,
Fürge csorgó s ti mosolygó
Nagy hegyek, a Kisdedet.
Sírva nézi, úgy becézi
Egyszülöttét Mária,
Néz ragyogva, mosolyogva
Szűz Anyjára szent Fia.
Jön a pásztor barikástól:
Jézus szentebb aklot ád.
A Fiúnak sípot fúnak
S énekelnek eklogát.
Még a néma ócska széna,
Még a jászol is nevet,
Úgy karolja, úgy apolja
A megváltó Kisdedet.
Ottan állván, édes álmán
Jó barmok virrasztanak,
Ráhajolnak, udvarolnak
És fel-felsóhajtanak.
A kis házra havat rázva
Rárohannak a szelek.
Jaj puhácska kis babácska
Testecskéje didereg!
Édesanyja rácsavarja
Durva pólyarongyait,
Avval ójja Alkotója
Ázó-fázó tagjait.
Lelkem vágya: Krisztus ágya
Szívem immár hadd legyen,
Testem szalma, jászol alma
S istállója kebelem.
 
Oldal tetejére