Anyám kutyája. Nemrég örököltem Pötyit anyámtól.
Pötyi mindig nagy vihánccal üdvözölt amikor anyámhoz mentem. Beszélgetéseinket végig ugatta még a telefonbeszélgetéseinket is. Valószínűleg féltékenységből és azért hogy szeressük foglalkozzunk vele. Pötyi foxi keverék.
Anyám az egyik szomszédjától hozta el az ellopott ebgyereket.Mert ellopták valahonnan ahol szerették ezt a kutyust, majd megunták és láncon tartva nem etették, nem itatták. Anyám nem bírta nézni a csontra soványodott kutya szenvedéseit.
Átment a szomszédba megemlegetett mindent rendörséget is majd elhozta Pötyit.
Anyámnál láncon volt mert így tudta megvédeni a szomszédoktól.
Akkoriban is nagyon nehezen élt anyám ennivalóra is alig futotta, de a kutya kigömbölyödött, jól elvoltak egymással. Nem tudom pontosan hány éves lehet talán 6-8 éves.
Az első éjszakákat végigsírta nállunk és szótlan volt.
Most itt futkos a hátsó udvaron és vigyázza az első udvart az idegen macskákat megugatja a rendszeres látogatókat másként jelzi.
A mi macskánk szabadon jöhet -mehet.
Nem akartam kutyát, egyáltalán nem.
Két kutyát vesztettem el a mai napig is fáj a hiányuk.
Itt van anyám kutyája mosolygok rajta úgy ül mint egy buddha majdnem lótusz üllésben. Ilyent nem láttam még kutyánál. Sokszor felemeli egyik mellső lábát és úgy álldigál.
A hasa kerekedik és nem tudom van benne kutyagyerek vagy sem. Nemsokára kiderül ez is.
Üdv a csalában Pötyike.
