Karácsonyi levél Móra Ferenctől
Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgetted az angyalfiókákat, behintették-e már gyöngymorzsával ,a tejutat, amelyiken az égi mezőkről letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielőtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét?
Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világában, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsőség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek. Tudod-e, hogy hová készülsz, nem szelíd róna az legelő bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parazsas szemű seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol előtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükről és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden ő bölcsességük és csak az az üdvözítő bölcsesség, amit a te tanulatlan csöpp szád gügyög: szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet?
Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, ők a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyűlölet, a Gőg, a Bosszú, és nincs a világon Egyiptom, ahol tőreik el ne érnének? Tudod-e azt, hogy akik előtt leborulnak az egek minden erősségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tőled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol élnek emberek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlő-botló kicsi gyermeket senki karjára nem venne, meg nem etetetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vészna sikkadna el kézen-közön rólad?
Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonségos miközöttünk a te járáskelésed, - mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját éás lebegjetek le ez nap a vigasztalan földi mezőkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bűnben fogant és bűnhődésben fog elpusztulni. Mim vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberiség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorgatni az embererdőt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekeikért, a holnap embereiért, a bánaterdő reménysarjaiért szállj le idén is a földre, megsimogatni őket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!
Móra Ferenc, Ezek az évek, 88-90.
Hallgasd meg a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban
Édes kicsi Jézus, aki tapsikolva kérdezgetted az angyalfiókákat, behintették-e már gyöngymorzsával ,a tejutat, amelyiken az égi mezőkről letipegsz a földre, drága kicsi Jézus, szabad-e havas fejjel és hamus szívvel elejbéd borulni és kis inged szélét megcsókolva arra kérni, várj még egy kicsinyég, mielőtt betündöklenéd egy éjszakára ezt a szomorú és sötét földkerekét?
Édes kicsi Jézus, talán te vagy az utolsó gyermek Isten teremtett világában, aki hiszel még abban, hogy születésed napja dicsőség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek. Tudod-e, hogy hová készülsz, nem szelíd róna az legelő bárányokkal, hanem komor vadon, ahol az égből ledobott sátán táborozik parazsas szemű seregével? Hol fogsz itt Betlehemre találni, édes kicsi Jézus, akit az örökkévaló szeretetnek neveznek az írások? Rongyos istálló hiszen csak találtatik még a földi tereken, de hol vennéd az embereket, akik tiszta szívvel ereszkedjenek térdre a jászol előtt, ahol a világ világossága mosolyog? Hol vannak a három királyok, akik koronájukat a maguk jószántából levegyék a fejükről és öledbe tegyék játékszernek és hol vannak a vének és írástudók, akik álmélkodva vallják, hogy bolondság minden ő bölcsességük és csak az az üdvözítő bölcsesség, amit a te tanulatlan csöpp szád gügyög: szeretet, irgalom, békesség, mit akartok még egyebet?
Édes kicsi Jézus, számot vetettél-e azzal, hogy ma csak Heródes poroszlói vannak meg az evangéliumból, ők a világ urai, a Gonoszság, a Rémítés, a Kapzsiság, a Gyűlölet, a Gőg, a Bosszú, és nincs a világon Egyiptom, ahol tőreik el ne érnének? Tudod-e azt, hogy akik előtt leborulnak az egek minden erősségei, attól a fölparcellázott földkerekségen mindenütt útlevelet kérnek állig fegyveres marcona emberek és mint csempészett árut koboznák el tőled a szeretetet, mert tilos beviteli cikk az ma mindenütt, ahol élnek emberek? Tudod-e, hogy téged, magadban csetlő-botló kicsi gyermeket senki karjára nem venne, meg nem etetetne, föl nem ruházna, fagyos lábacskádat senki föl nem melegítené, legföljebb kis inged, a szent legenda szerint varrás nélküli vészna sikkadna el kézen-közön rólad?
Édes kicsi Jézus, nem érdemel meg téged ez a mi világunk és nem biztonségos miközöttünk a te járáskelésed, - mégis nyittasd ki angyalpajtásaiddal az egek aranykapuját éás lebegjetek le ez nap a vigasztalan földi mezőkre. Nem miérettünk, korhadt nemzedékért, amely bűnben fogant és bűnhődésben fog elpusztulni. Mim vén fák vagyunk már, akikre hiába harmatoznak az égi magasok, az emberiség boldogsága a mi hasadozott kérgünkön nem fog már kivirágzani. Mi szét fogunk repedezni és porrá morzsolódni a nagy viharokban, amelyek mindaddig fogják nyögetni és csikorgatni az embererdőt, míg humuszából föl nem sarjad az új. Ezekért, a ma gyerekeikért, a holnap embereiért, a bánaterdő reménysarjaiért szállj le idén is a földre, megsimogatni őket és a magad lelkét beléjük lelkezni, édes kicsi Jézus!
Móra Ferenc, Ezek az évek, 88-90.
Hallgasd meg a minden, ami HANGOS PRÓZA topicban
</O
