Akiket mindig szivesen olvasunk, vers, novella

bogyomama

Állandó Tag
Állandó Tag
Szep Erno....

Én így szerettem volna élni


Én úgy szerettem volna élni
Minden halandóval beszélni

Mindenkinek nevét kérdezni
Mindenkinek szívét érezni

A járdán osztani virágot
Tegezni az egész világot

Megsímogatni ami állat
Érinteni minden fűszálat

Imádni végtelen sereggel
A napot ha fellangall reggel

És énekszóval összejönni
Az esti csillagnak köszönni

S testvéri csókkal hazatérni
Én így szerettem volna élni.
 
C

csocsike

Vendég
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=2></TD></TR><TR><TD colSpan=2>Cyber-lovag

Unottan csavargott a férfi a városban. Ma sem jött be semmi... Pedig mennyire bízott abban az egykori osztálytársban. Tuti biztosra ígérte azt a melót, aztán el sem jött a találkára. – Fenébe, megint rászedtek. Én meg bedőltem az üres dumának, pedig gondolhattam volna, hogy csak blöfföl ez az alak is – mormogta magában miközben elhaladt egy kirakat előtt. Pillanatra megtorpant, mintha ismerőst vélt volna felfedezni, amint épp elsuhan mellette.

Aztán rájött, hogy a hórihorgas, vékony alak nem más, mint saját tükörképe a kirakat izoterm üvegén. Lélegzetvételnyi időre szemügyre vette magát, csupán addig, nehogy az üzletben tébláboló vásárlók valamelyike felfedezze, hogy magát bámulja a kirakat ablakában. Ám, ennyi is elég volt, hogy megállapíthassa:

– Micsoda lúzer lettem... Csak árnyéka vagyok önmagamnak – suttogta, miközben szemrevételezte beesett, borostás arcát. Aztán igazított egyet lötyögő lódenkabátján és sietősen továbblépett a pilinkélő decemberi délutánon. Mintha tudná, mi a dolga. Pedig mára sem volt semmi. Hirtelen Boby netklubja előtt találta magát, idegesen megcsörgette zsebében a garasokat, kevés volt.

– Még kenyérre és tejre sem elég – állapította meg, de nem bírt ellenállni a kísértésnek, muszáj volt betérnie. Titokban, abban reménykedett, hátha tönkretettek a gyermekek legalább egy gépet, felajánlja, hogy beüzemeli, cserében Boby megengedi, hogy csetteljen egy kicsit.

– Már vártalak – üdvözölte a tulaj. – Nézd meg, ezek a rohadt kölykök megint szétvertek három gépet. Lehet még kezdeni velük valamit?

A férfi boldogan látott neki a munkának, pillanatok alatt rendbehozta a bajt, közben arra gondolt, milyen seggfej ez a Boby, olyan vállalkozásba kezd, amihez nem is ért. De hát pénzeseknek áll a világ manapság…

A sarokba húzódva végre kedvenc szórakozásához láthatott. Megnyitotta levelezőit, volt belőle legalább öt, különféle szolgáltatóknál. Kedvenc chat-csatornáját is végigfésülte virtuális ismerősei után kutatva. Kicsit korán érkezett, még nincsenek ott a beszélgető partnerek, legalábbis azok, akikkel szívesen cseverészik. Az ukrán hekkert azért kedveli, mert rengeteget tanult tőle a szoftverekről. A másikat Hans-nak hívják, ő tulajdonképpen itthoni János barátja, de amióta Ausztriába diszszidált németesítette a nevét. Azt állítja, így könynyebben jutott munkához. Amúgy ő is megígérte, hogy segít, amint az EU-s csatlakozás összejön, a fekete munkát nem ajánlja, és nem is segít ebben.

– Jó lenne egy útlevél, de személyi kell ahhoz is – mérgelődött magában. – Micsoda hülye világ lett, ezek a magukat demokratának nevezők bürokratikusabbak, mint a kommunisták voltak. – Kicsit még hőzöngött magában, miért is kellett bevallania nejének németországi kapcsolatát '87-ben. Bezzeg, akkoriban mindenki irigykedve szemlélte szolgálati útlevelét. De akkor még köztiszteletben álló m&ucirc;szaki zseni hírében tetszelgett, még a keletnémeteknek is szükségük volt az ő tudására. Aztán jött az aszszony, panaszt tett a pártbizottságnál, és bevonták az útlevelét.

– Miért gy&ucirc;löl engem ennyire ez a nő? – tette fel a költői kérdést, majd gyorsan el is hessegette a gondolatot, elvégre asszony helyett asszonyt kapott, ráadásul kettőt is. Internetes társkeresőkön gy&ucirc;jtötte be őket – csak úgy, vaktában... Aki írt neki, annak válaszolt. Mindkettő elvált, negyven fölötti, két gyermeket nevel, és sikeres. Magdi, a kedves budapesti doktor néni, pszichiáter. Vele ügyeletei alatt szokott csettelni. Magyarországra hívja, ígéri, segít munkahelyet keresni, mert az ő szakmája nagyon keresett az anyaországi munkapiacon, de hát útlevél és akták nélkül meg sem kísérelheti. Pedig, de jó lenne, elt&ucirc;nni Magyarországon az itthoni gondok elől. Elza, a menedzserasszisztens röpke félév alatt a szívébe lopta magát naivságával, támaszt keres, egy erős férfit, aki társa lehetne. Nyolc éve él egyedül, ezalatt elvégezte a közgázt, munkahelyet keresett magának, karriert épített. Szinte naponta értekeznek valamilyen formában, a személyes találkozást sürgeti, felnéz rá, és minden szavát hiszi.

– Istenem, drága bogárkám, lám megint két levelet írt – nyelt nagyot miközben megnyitotta postafiókját. Aztán rögtön el is fintorodott. A két levélből az egyiket tíz évvel idősebb nővére írta, csupán a másik jött szeretett Elzájától.

– Egy jó, meg egy rossz hír: kezdem a rosszal – gondolta, majd rosszkedv&ucirc;en ráklikkelt nővére levelére.
– Mit akarhat a vén szipirtyó megint?

„Kedves Öcsém, csak azért írok, mert a vérem vagy és fáj nekem, hogy milyen helyzetben vagy. Beszéltem Jóskával, ő is azon a véleményen van, hogy segítsünk rajtad, de ehhez előbb neked kell tenni valamit. Sajnos, elfoglaltságom meg a köztünk lévő fizikai távolság miatt, nem engedhetem meg magamnak, hogy intézzem a Te ügyeidet is. Pár dologban természetesen segítünk Jóskával együtt, a novemberi megállapodásunk szerint. Jövő héten szerdán megyek Brassóba, tíz óra körül érkezem, akkor szeretnék találkozni veled, a telefonszámom tudod, hívj fel valahonnan, majd én visszahívlak. Az erdőt eladjuk, abból rendezzük a villanyszámládat, bár máig sem értem, hogy lehetett tízmillió lej adósságot gy&ucirc;jteni fél év alatt. Ez a legsürgősebb, aztán elmegyünk, és buletint csináltatunk neked. Ez nagyon fontos, anélkül nem lehet létezni. Ha kilakoltatnak a blokkból, meghúzhatod magad anyánk házában. Eddig is Te használtad. S még valami, amihez nem kell pénz.

Mire megérkezem, számold fel a cigányputrit. Szegény anyánk temetésekor megegyeztünk, nem adjuk el a házát, csak azért, hogy legyen mindhármunknak, ahová hazatérni. Lám, mégsincs ahová mennem, olyan állapotban van az a lakás. A másik dolog, nincs miért haragudnod Jóskára, mert azt mondta „jó, hogy megvan a ház, mert van, ahol meghúznod magad.“ Igaza volt. Szedd össze magad! Itt most nincs helye a nagy szavaknak, sem a cinkelt lapoknak. Az adósságaidat rendezzük, intézzük a személyidet, van jó szakmád, aztán jöhet a munkahely. Drága Öcsém, tudom, hogy kicsit kemény voltam, de vérem vagy és fáj nekem, látni, amint nap mint nap teszed tönkre magad. Jobb lett volna, ha tíz évvel ezelőtt szólok bele az életedbe, talán még mindig lenne családod. Találkozásunkig is sokat gondolok rád, szerető nővéred, Anna."

– Fene a pofájába! – sziszegte a fogai között. – Igaza van a festett madámnak, de könny&ucirc; pofázni egy vállalkozó férj mellől, meg egy külföldi pénzzel pumpált alapítvány vezetői székéből. S aztán fogalma sincs arról, milyen érzés, amikor az asszony kirúg, amikor a gyermekeiddel titokban találkozhatsz két óra közötti szünetben az iskola udvarán. Hát ezt nevezi segítségnek? Miért nem adja ide azt a rohadt pénzt, és bízza rám?! De lássuk, mit írt a kis naiv Elza.



„Édesem, sokat gondolok rád. Aggódom miattad, túl sokat dolgozol. Nem tesz jót neked az állandó utazás. Mondd, egyáltalán mikor jut időd pihenésre, kikapcsolódásra? Mikor tudsz a gyermekeiddel lenni? A tegnap este távolsági hívást jelzett a telefonom Brassó megyéből. Sajnos, fontos tárgyalásom volt, azért kapcsoltam ki a készüléket. Sajnálom, hogy megint nem beszélhettünk. Már alig várom a szilvesztert, hogy végre kicsit lazíthassunk, hogy találkozzunk. Vigyázz magadra és várlak. H&ucirc;séges barátnőd, Elza."

– Bla, bla, bla... – morogta megint. – Hogy tudjam leh&ucirc;teni lángoló szenvedélyed, Te imádott naivság. Lehetőleg úgy, hogy el se veszítselek. Ha megmondom, hogy annyi pénzem sincs, amivel a vonatjegyet kifizethetném, egyből hátat fordítasz. Pedig egy szót sem hazudtam neked, csupán részigazságokat mondtam, és elhallgattam dolgokat. Végül is a szabadúszó m&ucirc;szerész és az alkalmi munkákból tengődő villamosmérnök között nincs is nagy különbség – nézőpont kérdése. Az meg az én privát ügyem, hol és hogyan veszítettem el a személyimet, ahhoz még neked sincs semmi közöd, aranyoskám. S egyébként is Te a jobbik énemhez tartozol...

Közben beugrott Magdi, a pszichiáter, mint írja, egy dühöngő beteghez hívták. Beadott neki valami nyugtatót, azalatt kicsit értekezett kedvenc Cyber-lovagjával – ő adta a nevet neki.

– Cyber-lovag... – szólalt meg félhangosan a villódzó félhomályban. – Ez a nő pszichiáter, vajon ilyen távolságból is átlát rajtam, vagy csupán sejt valamit? – gondolta, majd gyorsan elhessegette a „negatív gondolatot", és hozzáf&ucirc;zte. – Á, nem, akkor nem számolna be ilyen részletességgel mindennapjairól – és elmosolyodott, hogy az asszony azon háborog, húszezer forinttal vett új kosztümöt nyolc éves kislányának a karácsonyi szereplésre. Szívesen csevegett volna még Magdival, de nem jött össze. A beteg lenyugodott, a nő pedig hazasietett.

– Hej, asszony, asszony! – sóhajtotta – Vajon tényleg érdeklődsz utánam, vagy csupán két bolond közötti üresjárataidat töltöd ki a velem való cseverészéssel? Csak tudnám rávenni a csettelésre Elzát is, de nem akar, határozottan elzárkózott a virtuális kommunikáció eme formájától. Pedig milyen jó lenne, sokkal élőbbé, életszer&ucirc;bbé válhatna a kapcsolat, mint így a levelezés által.

Még egyszer elolvasta Elza sorait, aztán kicsit elmélázott azon, hogy a két érkezett levél közül melyikre is válaszoljon. Elzának fontos lenne, hogy el ne veszítse, Annának a pénz miatt kéne írni. Aztán úgy döntött, ma egyiknek sem válaszol, egyébként is már zargatják a tinédzserek Cyber-országból.

– Balga kölykök, nem is sejtik, hogy 46 éves vagyok. Még az élettapasztalatomra sem figyeltek fel. Azt hiszik, egy agyas kölyök vagyok én is, és csodálkoznak, hogy vagyok ilyen jófej, ráadásul Romániából.

Ráklikkel a kedvenc játékára, gyárakat épít, iskolákat, röptereket, szállodákat, kórházakat még rakétakilövő terminált is. Egy tízéves lengyel gyerek javaslatára kinevezik a Cyber királyság miniszterelnökévé. ő pedig boldogan nekilát, hogy az általa vezetett ország unióhoz való csatlakozási feltételeit megtárgyalja az amerikai, angol, német és francia „nagyhatalmakkal"</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

platon

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]KAPUZÁRÁS[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A sárga hold már virraszt odafönt,
A sárga hold, az éjszakai portás,
És mint a köd leszáll, leszáll a csönd.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A házmester bezárja a kaput.
A ház kussol. Az ablak zörren olykor,
Ha egy kocsi az útcán tovafut.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Meglepve állnak a falak, sötéten.
A lámpát sorba oltja a lakó
S bezárkózik jól drága börtönében.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A csillagokra senki föl se néz,
Milyen lehet most bújt szerelmük itten?
A száj kiszáradt és a kar nehéz.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A szögletekben munkál már a pók
S elnyúlva ágyukon vagy göndörödve
Sóhajtoznak, hortyognak a lakók.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A gond strázsál a néma udvaron,
Csepeg a vízvezeték, mintha rína,
Fönn felhők útaznak hallgatagon,
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Alszik a ház homályosan, tunyán.
Egy baba felsír néha... s még motoszkál
Egy konyhában az árva szobalány.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Lomhán belékezd a tanyasi dalba,
Húzkodja ásítozva, széptelen,
Félhanggal, hogy a házmester ne hallja.
[/FONT]


[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A DARVAK[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mellemből sóhajok erednek,
Ajkamról halkan elrepűlnek,
A levegőben összegyűlnek.
[/FONT]

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ott szállnak magosan, messze,
Mint a darvak hamuszín éke
Egy álmodott meleg vidékre.
[/FONT]

 

amazonasz

Állandó Tag
Állandó Tag
Már nem talállak

Kiszáradt perceket morzsolok
Kezemből porként széthulló napok
Peregnek
S mint széltől űzött ködök hozzád sietnek
Majd megpihennek, hófehér válladon
Rólad álmodom
Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas, sziklákból rakott időhegyeket
Halomba hordott éveket
Taszítok félre
Azt remélve
Hogy vársz valahol
De csak a csendd dalol, s a lüktető erek
Duzzadó sejtjeimet
Lávaként égetik
S a régen elapadt
Könnyekre tapadt
Már minden
Mi belőled megmaradt
<O:p
Sándor Gyula Magyarország<O:p
2006-01-20<O:p

<O:p
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Székesfehérvári Szent Donát kápolna...

Mivel ma Donát napja van, mesélek nektek a mi Szent Donát kápolnánkról.

A Kara Murteza pasa budai vezír által 1626-1630 között építtetett őrtorony helyén - áll szőlőskertektől körülvéve a Szent Donát-kápolna, ahová 1740. augusztus 7-én először vonult a körmenet. A felsővárosi Szent Sebestyén templomnál gyülekeztek a búcsúsok és innen indultak Szent Donátnak, a szőlőhegyek védőszentjének tiszteletére a kápolnához. Ez a hagyomány kétszáz éven keresztül, a kápolna elpusztulásáig fennmaradt és a kápolna újjáépülése - az 1990-es évek óta - újra él.

Egy fehérvári szemtanú érdekes természeti jelenséget tapasztalt az 1930-as években egyik nyáron. Éppen fenn voltak az Öreghegyen, a kápolnától nem messze, amikor látták, hogy hatalmas viharfelhők keletkeztek a hegy fölött, amilyenekből nagy jégverés szokott támadni. Ekkor meghúzták a kápolna harangját. A harangzúgás hanghullámainak hatására a viharfelhő úgy elvonult, hogy csak záporeső esett, jégeső nem. Akik látták, átélték az eseményt meggyőződéssel állították, hogy a jégversét a harangzúgás hárította el.

A kápolna 1945 tavaszán a Székesfehérváron dúló ádáz harcok áldozatává vált. S, amikor a bombatölcsérek és rommá lőtt présházak között a vincellérek ismét munkához láttak, új korszak köszöntött a tájra. A környék jó levegője, nyugalmas csendje, a tájra nyíló kilátás vonzani kezdte a városiakat, s az a dűlőutas, szelencebokros, pince-hangulatos, kedélyes világ lassan kezdett megváltozni.
Az 1990-es években a Szent Donát-kápolna is újjáépült. Az enyhén emelkedő utcák ódon diszeit szeretettel gondozzák-óvják a városrész lakói és távolra szakadt szülöttei. Az újjáépítéshez jelentős segítséget nyújtott a szfvári születésű Almási Tibor ny. ezredes és felesége Edwards Kathleen Mary North York Canada-ból.

Hálás köszönet érte!
 

platon

Állandó Tag
Állandó Tag
Az építőmüvészet

Méltatlanúl kevés figyelmet kap az építőművészetben használatos anyagok használata. A világhírű feltalálóikról nem is szólva. A Zsolnai cserepek melé méltán illeszthető majd az új magyar feltaláló alkotása is.

A Time magazin éves összeállításában az idei év nagy dobásai között szerepel a magyar Losonczi Áron átlátszó betonja. A szolnoki születésű mérnök üvegből és cementből kevert, legalább öt centiméteres vastagságú anyagából mennyezet, fal vagy éppen szobor is készíthető.


Egy fényáteresztő betonból épült fal elvben akár több méter vastag is lehet, mivel az optikai üvegszálak akár 20 méteres hosszúságig szinte veszteség nélkül továbbítják a fényt - írja a Népszabadság.

A blokkokból teherhordó szerkezetek is építhetőek, mivel a bekevert üvegszálak nem befolyásolják a beton közismerten nagy teherbíró képességét.

Az ötlet születése óta több prototípus készült. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű az a 60 elemből álló, ember nagyságú faldarab, melyet tavaly Stockholmban, majd Londonban láthatott a közönség. A fal teljes egészében Csongrádon készült, barátok és helyi mesteremberek segítségével.

Az üvegbeton mintapéldánya 2005 január végéig a washingtoni Nemzeti Építészeti Múzeumban is megtekinthető. Losonczi Áron a lapnak azt mondta: több száz publikáció született anyagáról, fél év alatt tizenkétezren e-mailen érdeklődtek. Anyagilag még nincs a csúcson, jelenleg ez a sikertörténet még nullszaldós.

Műalkotások sora várható ezekből. Köztéri szobrok, épűletek. Képtáramban is látható néhány kép ezekről.
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Petőfi Sándor: Furcsa történet

"Öcsémuram, vigyázzon magára,
Vagyinkább az oldalbordájára:
Fiatal is, szép is a menyecske -
Ugy segéljen, kutya van a kertbe".

"Bátyámuram, mit nem kell hallanom?
Szomorú az eset, ha úgy vagyon,
No, de míg másnak fúja kásáját,
Meg ne égesse a maga száját."

"Öcsémuram! mit gondol az égre?
Az én öregem ezt már tuúllépte..."
'Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.'

Igy az agg szomszéd jó indulatja
Öccseurát gyakran látogatja,
S sosem hiányzik ilyetén lecke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya
Öccseurától elmarad sokára.
Megtudni, hogy mi ennek az oka,
Öccseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,
Már készült is erősen reája,
Mit feleljen? ha majd szól a lecke
Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya
Jó tanácsával elő nem álla
Hanem, ülvén a kemence mellett,
Nagy szomorúan ilyen szókat ejtett:

"Öcsémuramnak igaza vala,
Mikoriban azt mondotta, hogy a ..."
S felsikolt felesége magzatja,
S a jó öreg - mit tegyen? - ringatja.
 

cres

Állandó Tag
Állandó Tag
Ősz

Lángra gyújtottad az őszt,
Újra ég a hamvadó parázs,
Bár állna most meg az idő,
Bár volna örök e varázs!</PRE>
A tegnap szőke táj ma vörös,
Új színt hozott az év új szaka,
A reggel nélküled már hűvös,
De épp oly forró veled az éjszaka;</PRE>
Épp oly kéj és épp oly jó...
S a karjaid közt óvó béke,
A lágyan ringató folyó
Elzsongító menedéke.</PRE>
S nincsenek összefüggő szavak,
Amint nincsen ép gondolat;
Nincsen tudat, csak az alatt
Vágy, szín, illat, s hangulat.</PRE>
Lángra gyúlok ha érzem,
Mint ég tekinteted rajtam,
Vulkán szívem, láva vérem,
Nincsen már ősz, csak hajban.</PRE>
 

dulifuli

Állandó Tag
Állandó Tag
Zenevel, zeneszekkel kapcsolatos hirek

Nagy Feró: Ami nem elég jó, az rossz
„Ha nagyon nagy hülyeségeket mondasz, akkor akár még miniszterelnök is lehetsz”
2006. február 25. 0:48


Varga Klára
A Beatrice működését – az Omegával és az-LGT-vel közös album dalait, a Hova lett? és a XX.századi híradó című albumokat meg az akkoriban meg sem jelent számokat – bátran sorolhatjuk a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek magyar kulturális csúcsteljesítményei közé. Azok közé, amelyek azt mutatják, már puhul a több évtizedes diktatúra, az országban mégis élnek még, akik semmit sem felejtettek, de minden lepergett róluk, és nem adják fel.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 border=0><TBODY><TR><TD>Ki hitte, hogy Nagy Feró, egy eleven nemzeti rockjelkép jövője a szabad világban majd úgy alakul, ahogy alakult?
Kilencvenes évek eleji politikai szereplése miatt a zenéjére média- és koncertszervezői körökben senki nem kíváncsi hosszú éveken át, s csak afféle médiabohócként tudja visszatornázni magát a köztudatba. Hatvanévesen motoros találkozókon, vidéki diszkókban kénytelen megkeresni a napi betevőt. De azt mondja, mostanában mégis úgy érzi, végre, újra szabadon él. És az alábbi interjúban arról beszél, hogy milyen az ő kulturális közérzete.

– Kulturális? Közérzet? Hát nem is tudom. Ma az értelmedet arra kell használnod, hogy létezni tudjál egyáltalán, nem arra, hogy értelmeseket mondjál. Van egy-két ember, aki értelmeseket mond, de abból nem lehet megélni. Azok szegényen is halnak meg. Ellenben ha nagyon nagy hülyeségeket mondasz, akkor akár még miniszterelnök is lehetsz. Nem tudom, hogy van-e ilyen, hogy kulturális közérzet. Van-e nekünk időnk kultúrára és közérzetre? A kettő majdnem kizárja egymást. Perverzió van csak a kultúrában, meg trendiség. A trendiség nagyon fontos szó ma, utálatos szó, de ennek kell ma megfelelni. Elő is írják, hogyan legyél trendi, és azt is, hogy miről mit gondoljál. Aki trendi, az piszkos jó, arról nem lehet más véleményed, mert lecsapnak rád. Kitalálják, hogy biztos azért mondasz mást róla, mert utálod, mert nő vagy cigány vagy nem tudom mi. Ez volt akkor is, amikor a Megasztárról azt mondtam, hogy nem olyan jó.

– Tényleg nem olyan jó, de más csatornákon még ilyet se tudnak.
– Az a baj, hogy mindenfelé ez a nem olyan jó, ez a nem elég jó van a mai magyar kultúrában. Ami nem elég jó, az rossz. Én most már ehhez tartom magam. Nem érdekel az, hogy valaki sok mindenhez ért, az érdekel, hogy tud-e valami nagyon jót csinálni, amit csak ő tud. Ha már kultúráról beszélünk, mondjál már nekem egy jó magyar filmet az utóbbi húsz évből.

– … a Tarr Béla-filmek. Bármelyik.
– De látod, nem vágtad rá, gondolkozni kellett rajta. És ez is baj. Nem kétlem amúgy, hogy vannak ma jó magyar művek az irodalomban is, de szerintem azok most valahol egy fiókban leledzenek. Azért egy jó dolog az eszembe jut. A Nagy Könyv.

– És mit olvastál el a játék hatására?
– Ne vedd nagyképűségnek, de én már mindent olvastam. Amit meg nem, az olyan mintha olvastam volna. Azért az jó, hogy kiderült: Az Egri Csillagok a kedvenc. Meg is hívtak a játékba, a Pál utcai fiúkról beszéltem. Szerintem Molnár Ferenc nagyon jól megírta, csakhogy nem igaz.

– Mi nem igaz benne?
– Ekkora áldozatot nem hozhat Nemecsek a grundért, ami nem is az övé meg a többieké. Szerintem nem tudta előre, hogy bele fog halni, mindig csak épp annyit tett érte, amire még képes volt.
Ilyesmire nem képesek az emberek. Ma főleg nem, és nincs is értelme.

– Ezt pont te mondod? Amikor Gidófalvy átment az "állami" rockzenekarba, a Karthágóba, te meg ott maradtál, ahol voltál, és mégis folytattad, az mi volt? (Akkor is, ha Gidót jól leárulózták utána az Ifi Parkban.)
– Nemecsekség volt. De annyi szeretetet kaptunk a közönségtől, alig vettük észre, hogy Gidó elment.

– Vagy amikor az utcára vonultunk több ezren, és követeltük a szavazatok újraszámlálását, pedig könnygázzal meg gumibotokkal jöttek, az is ilyen volt.
– Tudod, én már félek a politikától. Nyilvánvaló, hogy hova húzok, de már nem tartozom sehova, független vagyok, és azóta nagyon sokan utálnak. De mégis jól vagyok különben, mert újra tudok alkotni.

– Művésznek talán nem is jó a direkt politizálás, de mondjuk, ha a Garázst nyomhatnád egy tévécsatornán, az jó lenne, nem?
– Rögtön rám támadnának a liberálisok, és szerinted az első hibánál ki védene meg tőlük?

– Szerintem már nem mennek olyan durván a dolgok. Ákost is lefasiztázták, aztán mi lett? Semmi a világon. Az Antológia sorozatban most végre megjelennek a régi Beatrice-dalok, ez jó alkalom lehetne, hogy a médiában újra felfedezzenek, nem?
– Nem olyan rég szerepeltünk az M1-en a Napi Mozaikban. Az új dalok közül A csúnya lányt meg a Dsida Jenő-feldolgozást játszottuk. Mikor azt énekeltük, hogy " Aki nem volt még magyar,/ az nem tudja, mi a fájdalom" a stúdióban egy picit megmerevedett a jószándék. Érezhető volt, hogy most öncenzúránkat legyőzve valamiféle „hőstettet” viszünk végbe, ki nem mondva, összekacsintva a müsor szerkesztőivel. Ki kockáztatná ma ilyesmi miatt az állását. Melyik zenekar kockáztatná meg, hogy soha többet ne hívják meg a TV-be?

– A rendszerváltás előtt a Nemzet Csótánya voltál, aztán politikai okokból persona non grata lettél, most meg vagy médiabohóc, vagy semmi. Harminc éves pályafutásod alatt az úgynevezett nyilvánosság nem igen kényeztetett el.
– Én már nem várok semmi jót a mai nyilvánosságtól. De a legjobbat még nem is meséltem. Valahány százezer forintos kérdés Vágó műsorában: Milyen állat fejét harapta le Ozzy Osborne? 1.elefánt, 2.zsiráf 3.csirke 4. denevér. Versenyző: Elefánt nem lehet, mert túl nagy a feje. Zsiráf? Annak túl hosszú a nyaka, koncerten nem lehet leharapni a fejét. Csirke? Az a Nagy Feró volt…

– Vágó nem mondta, hogy nem daráltál csirkét, csak Erdős Péter, a Hungaroton vezére rádfogta?
– Nem mondta. Hogy mondta volna? De különben egy másik műsorban valaki azért csak szóvá tette, hogy nem bántottam a csirkéket koncerten, ott se voltak. És tudod mit? Rosszul esett. Azt mondtam magamban, a csirkét azt most már hagyják meg nekem, az az én mítoszom, úgy megszoktuk már egymást.

– Tudom, hogy harminc évi zenélés után 25 ezer forint a nyugdíjad, az ARTISJUS-ban rejtélyes logikával osztogatott pontok után szerzői jogokból, royalty-ból meg befolyik, ami befolyik, de azért van talán valamid, amit sem díjakra, sem gázsikra, sem másra nem lehet becserélni.
– Szabad vagyok. Az gondolom, az embernek örök értékek mellé kell letenni az életét, és ez megvan.

</TD></TR></TBODY></TABLE>Nagy Fero regen es ma.... es akit erdekel, meg rengeteg fotot cikket, es kulonlegesseget talal itt http://www.nagyfero.hu/
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső: Ilona...

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az "i"
kelleme,
ó az "l"
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa "l",
csupa "i",
csupa "o",
csupa "a",
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Kultúra-Művészet-Zene

1802 (204 éve történt) február 26-án
Megszületett Victor Hugo francia költő, regény- és drámaíró, korának legtermékenyebb szerzője, az európai romantika egyik vezéregyénisége. (Nyomorultak).
E szép verssel köszöntsük!

<CENTER>Victor Hugo
Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)
</CENTER>
 

idgam

Állandó Tag
Állandó Tag
Heltai Jenő - idézet -

"Igérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S, hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek"



/UI: Esküvői meghivón olvastam/
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Csoóri Sándor: Várakozás a tavaszban...

Ide várlak ebbe az idegen faluba.
Harangoznak s már nyílnak
a törpe margaréták.
Elindulnak az első méhek is földközelben,
mint fáradt aranyásók.

A szádra gondolok reggel óta,
összeharapdálható nyakadra-
a tüzes fűzfabokrok mögött
akkora ég kezdődik, akkora rét,
mire végighemperegnénk rajta, meg is halnánk.

Tél után, kórház után,
tudom, a bőröd is idevágyik,
mind a tíz ujjad idesiet,
megviselt szemed is már zöld lombbal tömné ki magát,
virágkoncoló, sűrű széllel.

Fülelek, hallgaltózom. Újra megszeretem a vonatcsattogást
miattad, mint a századforduló ámokfutói.
Várlak, gyere! A sejtfalak átforósodtak már
s a verebek is az első, átmelegedett porszemeket
kapkodják föl a földről.
 

ruscus

Állandó Tag
Állandó Tag
Weöres - vers

A társ

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja
ő a párod.



Szép napot mindenkinek !
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabó Lőrinc: Mint még sohasem
499462_szerelem6.jpg
Szeretnélek kibontani
a hús ruhájából egészen
s meglesni, új gyönyörűségben
milyenek tested csontjai.
Mert egész tested szeretem
és mind, ami építi kint és bent,
szeretnék megismerni mindent,
ami benned oly jó nekem.
Szeretem a fogaidat
s az ujjaidat, ízről-ízre,
csókodban bujdosik az íze
gerinced csigolyáinak.
Két lábad futárként hozott,
csuklóid forogtak, emeltek,
bordáid kínálták a melled,
mint az ölelést a karod,
s ezek a csontok rám hajoltak,
megszerettek és gyönyörű
óráknak mindig drága, hű
szolgái és dajkái voltak:
hogyne szeretném hát, ami
csak vagy, s mind, ami láthatatlan,
ami a külső lét mögött van
és már isteni rejtelem?
Szeretnélek kibontani
s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva
álmodni, mint még sohasem.
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag
KIT SZERETNEK A NŐK?

(Vátszjájána)


Az asszonynép kit szeret?
Ki nyeri el kegyüket?
Aki szivük ismeri,
aki velük volt kicsi,
akinek a szava méz,
aki ifju és merész,
aki kezd és célba fut,
aki parancsolni tud,
aki, ha szól, szellemes,
aki hallgat s jellemes,
aki vágyak követe,
akinek lát a szeme,
akit más és legkivált
barátnő is megkivánt,
aki szomszéd, régi, jó,
aki rokon, uj s bohó,
aki szinházakba jár,
akit vonz a zöld határ,
aki jókedvűen ad,
aki hős és elragad,
aki úr a sors felett,
aki hirben, pénzben, észben
vagy szépségben, ölelésben
lefőzi a férjüket.
(Szabó Lőrinc fordítása)
 

Rubin

Állandó Tag
Állandó Tag

P E T R A R C A:

KINEK CSAK ÁLMA BOLDOG



Kinek csak álma boldog és szeretne
ölelni árnyat, széllel víni harcot,
mély tengeren úszom, nem érve partot,
homokra építek s irok szelekbe.

A Napba álmélkodtam, s tönkretette
látásomat, ragyogva míg kavargott;
menekvő szarvasnak nyomán csavargok
egy sánta, rossz ökrön lomhán követve.

Mindenre vak vagyok, mindenre fáradt,
csak gyötrelmem hajszolnám nappal-éjjel,
s csak Ámort hínám, s a Halált, s Szerelmem.

Húsz éve már (hosszú s nehéz e bánat)
kereskedem sóhajjal s szenvedéssel:
rossz csillag járt, mikor csapdába estem.

(Sárközi György fordítása)
 
C

csocsike

Vendég
Reményik Sándor: Csendes Csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A Mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut el előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
 

Hilda1949

Állandó Tag
Állandó Tag
Juhász Gyula: Magyar nyár 1918

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.

A Tisz szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.

Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.

S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.

Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.

Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma,
És föllángol e táj, e néma, lomha?

Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?
 
Oldal tetejére