A titokzatos kezdet
Hogyan leszel allergiás?
A kézzelfogható allergia kezdete mindenki számára nyilvánvaló, hiszen azonnal észrevesszük, mikor elkezdünk tüsszögni, vagy viszketni. Az allergia – vagyis az IgE termelés - kialakulásának időpontja azonban már sokkal nehezebben behatárolható.
Életünk során (munkánk, hobbink, lakóhelyünk miatt) sokszor kerülünk új anyagokkal kapcsolatba, mely anyagok allergiás reakciókat válthatanak ki szervezetünkből. A kézzelfogható allergia kezdete mindenki számára nyilvánvaló, hiszen azonnal észrevesszük, mikor elkezdünk tüsszögni, vagy viszketni. Az allergia – vagyis az IgE termelés - kialakulásának időpontja azonban már sokkal nehezebben behatárolható.
Gyermekeken történő vizsgálatok kimutatták, hogy adott allergének ellen a szervezet már egészen kiskorban elkezdi termelni az ellenanyagot annak ellenére, hogy a betegség csak körülbelül 10 éves korban lép fel. Ezek a kutatások pontosan arra adnak bizonyítékot, hogy az allergénekre való túlzott érzékenység (vagyis a szenzibilizálódás) kialakulására életünk már első néhány hónapjában, sőt olykor még a születésünk előtt számtani lehet. De mi ennek az oka?
Th-sejtek
A válasz ismét anyáinkban keresendő. Az anya immunrendszere a terhesség alatt gát alá kerül azért, hogy a magzatot ne idegen testként észlelje és ne lökhesse ki úgy, mint például egy új májat. Az immunrendszer erősségét az ún. Th1 sejtek (T-helper 1 sejtek) fokozzák. Ezek biztostják, hogy a szervezet felismerje az idegen anyagokat, majd kellő erővel lépjen fel ellenük. A nő szervezete ezeket a sejteket a terhesség idejére gyakorlatilag teljesen kikapcsolja, de mivel immunvédelemre azért a terhesség alatt is szüksége van, a Th1 sejtek feladatát átveszik a Th2 sejtek. A döntő különbség a kettő közt, hogy a Th1 sejtek közvetlen támadást indítanak célpontjuk ellen, de anélkül, hogy ellenanyagot termelnének (ha képesek kilökni egy szervet, képesek lennének a magzat fejlődését oly mértékben lassítani, hogy az végül elpusztuljon). A Th2 sejtek azonban a többi immunsejt működését irányítják, hogy mikor lépjenek működésbe, mikor kezdjenek el ellenanyagot temelni, majd mikor kerüljenek nyugvó állapotba. Ezáltal, többek között az IgE termelésért is ők a felelősek. Annak ellenére, hogy a Th sejtek cseréje az anya immundrenszerében következik be, a méhlepényen keresztül áthangolódik a gyermek immunrendszere is (ezért van az, hogy közvetkenül a születés után a csecsemő szervezetében hangsúlyosabbak a Th2 sejtek és a Th1 sejtek gát alatt állnak). Ez az eltolódás persze azonnal csökkenhetne, ha az újszülöttek olyan környezetbe kerülnének, ahol a külső körlümények olyan irányban befolyásolnák az immundrendszert, hogy csökkentse az allergia kockázatát. De mint tudjuk környezetünk egyáltalán nem ilyen idális. Sőt!
Csecsemőkori környezet
Általában két oka van annak, hogy miért nem tudjuk megelőzni (vagy legalább csökkenteni) az allegia kialakulásának esélyeit. Az első az az, hogy nem tudunk elég tiszta környezetet biztosítani a gyermeknek. Ez alatt azt értem, hogy nem tudjuk oly mértékben kizárni a dohányfüstöt (mely bizonyítottan hozzájárul a betegség korai kialakulásához), hogy gyermekünk az anya véréből se érintkezzen vele, vagy nem figyelünk eléggé a különböző ételek értendbe történő bevezetésére (például a földi mogyoró vagy a hal, melyeket csak nagy odafigyelés mellett, foozatosan szabadna adagolnunk), vagy nem tudjuk megoldani, hogy 2 éves kora előtt csak anyatejjel tápláljuk.
A másik probléma, ennek pont az ellenkezője, mikor kifejezetten steril környezetben nevelünk egy gyermeket. Sem por, sem föld, sem piszkos játék. Szervezetét annyira elzárjuk a kosztól, hogy egész egyszerűen nem tud felkészülni annak lekűzdésére, így a későbbiekben a legkisebb piszok is nagy betegségekhez vezet.
A teljesen allergiamentes élet biztosítása gyakorlatilag lehetetlen, induljunk ki csak a központi fűtésből, a padlószőnyegből, vagy a lakásunkban megtalálható matracokból. Ezek imádnivaló, kényelmes, meleg fészket biztosítanak házi kedvencünknek, a házi-por atkának. A házi-por atka ürüléke pedig nem más, mint a csecsemőkori allergia egyszemélyes ellensége. Ürülékük olyan fehérjéket tartalmaz, melyek ingerlik hízósejtjeinket. Hízósejtjeink pedig az allergén hatására olyan hírvivő anyagokat bocsátanak ki, melyek riasztják immundrendszerünket, mely abban merül ki, hogy elkezdjük termelni a poratka allergénjére választ adó IgE-t. Röviden összegezve a kiírthatatlan poratka allergén olyan agresszív anyag, mely egész egyszerűen kiprovokálja szervezetünkből az allergiás reakciót. És ez csak egy a sok közül.
A poratkák mellett, feltételezések szerint más olyan anyagok is léteznek, melyek ilyen agresszív hatással vannak szerveztünkre. Ez azonban azt az eddig elfogadott állítást cáfolja meg, mi szerint az allergének olyan passzív anyagok, melyek valamilyen okból nem tetszenek szerveztünknek. Ilyen agresszív anyag található még például a földimogyoróban is, mely megváltoztatja a sejthártya áteresztő képességét, ezáltal felborítva az irritáló összetevők mennyiségét, mely szenzibilizálja a gyermekeket.
Génjeink szerepe
És természetesen nem szabad elfelejtünk azt, a korábban már taglalt tényt sem, hogy sajnos nem elég megvédeni gyermekünket az érzékeny csecsemőkorban, hiszen genetikailag is predesztináltak vagyunk. Van, aki öröklött hajlammal rendelkezik, és van aki nem. Ezért fordulhat elő az, hogy azonos körülmények mellett sok gyerek allergiás lesz, míg mások egyáltalán nem.
De ha hízósejtek és az IgE ennyi baj okozt, és az allergia kialakulásában ilyen nagy szerepet játszik, akkor miért termeli őket szervezetünk? Ennyi szenvedés okozása mellett vajon mi lehet a hasznuk? Sajnos a válasz a fejlett országokban élőknek nem túl kielégítő. Ezek a sejtek az olyan nagyobb tetsű paraziták ellen nyújtanak védelmet, melyeket immunsjetjeink méretük miatt képetelenek lennének elpusztítani. Ilyenek például a galandférgek és a mételyek. A fejlett világban ezeket a férgeket már kiírtották, de sajnos még mindig vannak olyan országok, ahol bizony nagy haszna van hízósejtjeinknek.
Tüneteink komplexitása
Sajnos sokszor az allergiát nem elég egyszerű tüsszögésnek vagy szénanáthának elképzelnünk. Tüneteik sokkal komplexebbek is lehetnek. Okozhatnak olyan panaszokat is, melyekről soha nem gondolnánk (és sajnos sokszor az orvosunk sem), hogy bármilyen összefüggésben állnak allergiánkkal. Vegyük például a szénanáthát. Testünkbe sok olyan pollenantigén és -antitest kerül, mely a vérünkben egymáshoz kapcsolódva (immunkomplexeket alkotva) vándorol. Mivel ez a vándorlás vérünk segítségével gyakorlatilag egész testünket érinti, keringő immunkomplexeknek is hívjuk őket. És ahogy a folyók is leteszik itt-ott hordalékukat, ugyanúgy vérünk is lerakja ezeket az immunkomplexeket, többnyire a hajszálerekben, bőrben, vesében, izületekben, ahol gyulladást váltanak ki, majd ez a gyulladás millió féle panaszt okozhat. Egy szénanátha járhat rejtélyes térdfájással, vagy vesefájdalmakkal, vagy arcbőrünk felpuffadásával is. A betegséget az orvosok szérumbetegségnek vagy III. típusú túlérzékenységnek nevezik, de azon orvosok körében, akik nem alleriára specializálódtak, sok betegség esetében (mint például a szénanátha esetében is) kevésbé imertek, vagy teljesen ismeretlenek, ezért csak nagyon sok vizsgálat után jut eszükbe allergológushoz küldeni.
Szerencsére ezek a keringő immunkomplexek csak nagyon kevés betegnél lépnek fel, de vannak más immunválaszok, melyek azonban szinte mindenkinél, aki allergiás. Ezeket összefoglaló néven késői (IV.) típusú reakcióknak nevezik, és általában a nehezen kezelhető, idült allergiás tünetek hátterében állnak.
Hogyan leszel allergiás?
A kézzelfogható allergia kezdete mindenki számára nyilvánvaló, hiszen azonnal észrevesszük, mikor elkezdünk tüsszögni, vagy viszketni. Az allergia – vagyis az IgE termelés - kialakulásának időpontja azonban már sokkal nehezebben behatárolható.
Életünk során (munkánk, hobbink, lakóhelyünk miatt) sokszor kerülünk új anyagokkal kapcsolatba, mely anyagok allergiás reakciókat válthatanak ki szervezetünkből. A kézzelfogható allergia kezdete mindenki számára nyilvánvaló, hiszen azonnal észrevesszük, mikor elkezdünk tüsszögni, vagy viszketni. Az allergia – vagyis az IgE termelés - kialakulásának időpontja azonban már sokkal nehezebben behatárolható.
Gyermekeken történő vizsgálatok kimutatták, hogy adott allergének ellen a szervezet már egészen kiskorban elkezdi termelni az ellenanyagot annak ellenére, hogy a betegség csak körülbelül 10 éves korban lép fel. Ezek a kutatások pontosan arra adnak bizonyítékot, hogy az allergénekre való túlzott érzékenység (vagyis a szenzibilizálódás) kialakulására életünk már első néhány hónapjában, sőt olykor még a születésünk előtt számtani lehet. De mi ennek az oka?
Th-sejtek
A válasz ismét anyáinkban keresendő. Az anya immunrendszere a terhesség alatt gát alá kerül azért, hogy a magzatot ne idegen testként észlelje és ne lökhesse ki úgy, mint például egy új májat. Az immunrendszer erősségét az ún. Th1 sejtek (T-helper 1 sejtek) fokozzák. Ezek biztostják, hogy a szervezet felismerje az idegen anyagokat, majd kellő erővel lépjen fel ellenük. A nő szervezete ezeket a sejteket a terhesség idejére gyakorlatilag teljesen kikapcsolja, de mivel immunvédelemre azért a terhesség alatt is szüksége van, a Th1 sejtek feladatát átveszik a Th2 sejtek. A döntő különbség a kettő közt, hogy a Th1 sejtek közvetlen támadást indítanak célpontjuk ellen, de anélkül, hogy ellenanyagot termelnének (ha képesek kilökni egy szervet, képesek lennének a magzat fejlődését oly mértékben lassítani, hogy az végül elpusztuljon). A Th2 sejtek azonban a többi immunsejt működését irányítják, hogy mikor lépjenek működésbe, mikor kezdjenek el ellenanyagot temelni, majd mikor kerüljenek nyugvó állapotba. Ezáltal, többek között az IgE termelésért is ők a felelősek. Annak ellenére, hogy a Th sejtek cseréje az anya immundrenszerében következik be, a méhlepényen keresztül áthangolódik a gyermek immunrendszere is (ezért van az, hogy közvetkenül a születés után a csecsemő szervezetében hangsúlyosabbak a Th2 sejtek és a Th1 sejtek gát alatt állnak). Ez az eltolódás persze azonnal csökkenhetne, ha az újszülöttek olyan környezetbe kerülnének, ahol a külső körlümények olyan irányban befolyásolnák az immundrendszert, hogy csökkentse az allergia kockázatát. De mint tudjuk környezetünk egyáltalán nem ilyen idális. Sőt!
Csecsemőkori környezet
Általában két oka van annak, hogy miért nem tudjuk megelőzni (vagy legalább csökkenteni) az allegia kialakulásának esélyeit. Az első az az, hogy nem tudunk elég tiszta környezetet biztosítani a gyermeknek. Ez alatt azt értem, hogy nem tudjuk oly mértékben kizárni a dohányfüstöt (mely bizonyítottan hozzájárul a betegség korai kialakulásához), hogy gyermekünk az anya véréből se érintkezzen vele, vagy nem figyelünk eléggé a különböző ételek értendbe történő bevezetésére (például a földi mogyoró vagy a hal, melyeket csak nagy odafigyelés mellett, foozatosan szabadna adagolnunk), vagy nem tudjuk megoldani, hogy 2 éves kora előtt csak anyatejjel tápláljuk.
A másik probléma, ennek pont az ellenkezője, mikor kifejezetten steril környezetben nevelünk egy gyermeket. Sem por, sem föld, sem piszkos játék. Szervezetét annyira elzárjuk a kosztól, hogy egész egyszerűen nem tud felkészülni annak lekűzdésére, így a későbbiekben a legkisebb piszok is nagy betegségekhez vezet.
A teljesen allergiamentes élet biztosítása gyakorlatilag lehetetlen, induljunk ki csak a központi fűtésből, a padlószőnyegből, vagy a lakásunkban megtalálható matracokból. Ezek imádnivaló, kényelmes, meleg fészket biztosítanak házi kedvencünknek, a házi-por atkának. A házi-por atka ürüléke pedig nem más, mint a csecsemőkori allergia egyszemélyes ellensége. Ürülékük olyan fehérjéket tartalmaz, melyek ingerlik hízósejtjeinket. Hízósejtjeink pedig az allergén hatására olyan hírvivő anyagokat bocsátanak ki, melyek riasztják immundrendszerünket, mely abban merül ki, hogy elkezdjük termelni a poratka allergénjére választ adó IgE-t. Röviden összegezve a kiírthatatlan poratka allergén olyan agresszív anyag, mely egész egyszerűen kiprovokálja szervezetünkből az allergiás reakciót. És ez csak egy a sok közül.
A poratkák mellett, feltételezések szerint más olyan anyagok is léteznek, melyek ilyen agresszív hatással vannak szerveztünkre. Ez azonban azt az eddig elfogadott állítást cáfolja meg, mi szerint az allergének olyan passzív anyagok, melyek valamilyen okból nem tetszenek szerveztünknek. Ilyen agresszív anyag található még például a földimogyoróban is, mely megváltoztatja a sejthártya áteresztő képességét, ezáltal felborítva az irritáló összetevők mennyiségét, mely szenzibilizálja a gyermekeket.
Génjeink szerepe
És természetesen nem szabad elfelejtünk azt, a korábban már taglalt tényt sem, hogy sajnos nem elég megvédeni gyermekünket az érzékeny csecsemőkorban, hiszen genetikailag is predesztináltak vagyunk. Van, aki öröklött hajlammal rendelkezik, és van aki nem. Ezért fordulhat elő az, hogy azonos körülmények mellett sok gyerek allergiás lesz, míg mások egyáltalán nem.
De ha hízósejtek és az IgE ennyi baj okozt, és az allergia kialakulásában ilyen nagy szerepet játszik, akkor miért termeli őket szervezetünk? Ennyi szenvedés okozása mellett vajon mi lehet a hasznuk? Sajnos a válasz a fejlett országokban élőknek nem túl kielégítő. Ezek a sejtek az olyan nagyobb tetsű paraziták ellen nyújtanak védelmet, melyeket immunsjetjeink méretük miatt képetelenek lennének elpusztítani. Ilyenek például a galandférgek és a mételyek. A fejlett világban ezeket a férgeket már kiírtották, de sajnos még mindig vannak olyan országok, ahol bizony nagy haszna van hízósejtjeinknek.
Tüneteink komplexitása
Sajnos sokszor az allergiát nem elég egyszerű tüsszögésnek vagy szénanáthának elképzelnünk. Tüneteik sokkal komplexebbek is lehetnek. Okozhatnak olyan panaszokat is, melyekről soha nem gondolnánk (és sajnos sokszor az orvosunk sem), hogy bármilyen összefüggésben állnak allergiánkkal. Vegyük például a szénanáthát. Testünkbe sok olyan pollenantigén és -antitest kerül, mely a vérünkben egymáshoz kapcsolódva (immunkomplexeket alkotva) vándorol. Mivel ez a vándorlás vérünk segítségével gyakorlatilag egész testünket érinti, keringő immunkomplexeknek is hívjuk őket. És ahogy a folyók is leteszik itt-ott hordalékukat, ugyanúgy vérünk is lerakja ezeket az immunkomplexeket, többnyire a hajszálerekben, bőrben, vesében, izületekben, ahol gyulladást váltanak ki, majd ez a gyulladás millió féle panaszt okozhat. Egy szénanátha járhat rejtélyes térdfájással, vagy vesefájdalmakkal, vagy arcbőrünk felpuffadásával is. A betegséget az orvosok szérumbetegségnek vagy III. típusú túlérzékenységnek nevezik, de azon orvosok körében, akik nem alleriára specializálódtak, sok betegség esetében (mint például a szénanátha esetében is) kevésbé imertek, vagy teljesen ismeretlenek, ezért csak nagyon sok vizsgálat után jut eszükbe allergológushoz küldeni.
Szerencsére ezek a keringő immunkomplexek csak nagyon kevés betegnél lépnek fel, de vannak más immunválaszok, melyek azonban szinte mindenkinél, aki allergiás. Ezeket összefoglaló néven késői (IV.) típusú reakcióknak nevezik, és általában a nehezen kezelhető, idült allergiás tünetek hátterében állnak.
Forrás: www.femina.hu
