Az 1956-os forradalom idején és után körülbelül kétszázezer magyar hagyta el az országot, legtöbben Ausztria felé menekültek, majd onnan tovább a világ legkülönbözőbb pontjaira.
Az osztrákok minden magyarnak menedékjogot adtak, határaikat megnyitották, és a menekülteket ellátták, táborokban helyezték el. A magyarok közül legtöbben az Egyesült Államokba mentek, ahogy a fotósorozat második felében látható Csillag család is. 1956-ban hurráoptimista protokollfotókon örökítették meg őket, amint megkezdik boldog új életüket Amerikában.
A magyar menekültáradat a szovjet tankok hazánkba érkezésével egy időben, november 4-én indult meg igazán. Azon a vasárnapon körülbelül hatezer menekült érkezett Ausztriába. November 23-án lépték át a határt a legtöbben, aznap 8537 magyar menekültet regisztráltak az osztrákok, írja Soós Katalin történész az Ausztriában működő Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat (Ungarischer Flüchtlingshilfdienst) 1958. májusi beszámolójára hivatkozva. (Fotó: Imagno / Europress / Getty)
Az osztrák szövetségi kormány már az 1956. október 28-i rendkívüli minisztertanácsi ülésen döntött: minden magyarnak menedékjogot ad, bármi legyen is menekülésük indítéka. Megállapodtak, hogy az osztrák határt átlépő katonai személyeket lefegyverzik, a menekülteket pedig táborban helyezik el. A fotón magyar menekült gyerekek láthatóak az egyik osztrák táborban. (Fotó: Imagno / Europress / Getty)
Az osztrák Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat Soós Katalin által idézett 1958-as adatai szerint a legtöbb magyar, több mint 35 ezer fő Ausztriából az Egyesült Államokba ment, 25 ezren Kanadába, a harmadik legnépszerűbb célpont pedig Nagy-Britannia volt. A legkevésbé vonzó célországokba tíznél is kevesebb menekült magyar ment tovább. Ecuadorba például mindössze egy fő; Kubát, Ciprust, Paraguayt és Nicaraguát szintén tíznél kevesebb menekülő magyar választotta otthonul.
Legtöbben politikai okokból indultak útnak a nyílt határon keresztül. Azért, mert féltek a megtorlástól, a diktatúra visszaállításától, de sokan gazdasági okokból, a magasabb színvonalú élet reményében hagyták el az országot. Az Egyesült Államokba érkezők kelet-európaiakat a letelepedésben az 1952-ben indult Escapee Program segítette, aminek az Associated Press 2008-as cikke szerint a rejtett célja is volt: az, hogy kémeket toborozzanak. Az elmélet szerint pénzt adtak a beszervezetteknek, majd visszaküldték őket saját országaikba, hogy jelentsenek az amerikai államnak. A Soós Katalin-féle korabeli adatok szerint Magyarországra bizonyíthatóan 11 175 személy tért vissza. Azt viszont természetesen nem lehet tudni, hogy közülük hányan láttak el hírszerzési feladatokat.
(Fotó: Imagno / Europress / Getty)
A magyar menedékkérőket nem csak az osztrákok segítették, Svédország, Franciaország, Svájc, Németország, Belgium, Hollandia például vonatokat küldött a magyar–osztrák határra. Az Egyesült Államokba érkező magyar menedékkérőket először a New Jersey államban található Kilmer táborban szállásolták el. A fotó is ott készült, amin egy Vestesy vezetéknevű magyar férfi az anyjáról és bátyjáról készített fotót mutat az egyik őrnek. A Kilmer után nagyon sokan aztán nem is mentek messzire, a szintén New Jersey-beli New Brunswickban telepedtek le, ahol már az első világháború óta nagyobb magyar kolónia élt. (Fotó: NY Daily News Archive / Europress / Getty)
A 2010-es amerikai népszámlálás szerint másfél millió olyan ember él az Egyesült Államokban, akik magyar felmenőkkel büszkélkedhetnek. Nem lehet tudni, hogy az 1956-ban Denverbe érkező Holubecz Józsefnének hány leszármazottja van közöttük, de az biztos, hogy melegen fogadták választott hazájában. A képen középen látható, és a fotós azt a boldog pillanatot örökítette meg, amikor egy denveri magyar nő ruhákat, ágyneműket és egyéb adományokat vitt neki, röviddel azután, hogy megérkezett új otthonába. (Fotó: Al Moldvay / Europress / Getty)
Csillag Pál és családja a 35 ezer magyar között volt, akik az 1956-os forradalom idején érkeztek az Egyesült Államokba. A következő hét fotón az ő történetük látható, ez a darab első amerikai soppingolásukat követően készült. Plusz érdekesség, hogy a képügynökség hivatalos képaláírásában az a lenéző szöveg szerepel, hogy „Csillag Pál magyar menekült és családja felfedezi a papírzsepkendő használatát”.
A magyar menekültválság megoldása akkoriban a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás legfontosabb projektje volt. Az 56-os menekültek kiemelkedő bánásmódban részesültek, a Csillagékat bemutató fotósorozat feltehetően része a sikeres integrációt illusztráló propagandagépezetnek. „Az 1956-1957-es magyar menekülttömeg integrálása a nyugati társadalmakba nagyon eredményes akciónak tekinthető. Ennek összköltsége több mint 100 millió akkori, vagyis több mint egymilliárd mai dollár, ami messze meghaladja az 1954-ben létrehozott ENSZ Menekültalapba a második világháború utáni menekültprobléma megoldására befizetett összeget” – írja a támogatások finanszírozásáról és a menekültkérdés példás megoldásáról a Külügyi Szemle. Csillag Irén és Paula is érkezésüket követően rövidesen amerikai iskolába került.
Pál megkapta az állást – először veszi fel a pékségben az egyenruháját.
A Külügyi Szemlében az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadásának különleges sikerét elemző írás úgy fogalmaz, hogy sok különböző dolog együttállása kellett ahhoz, hogy honfitársaink többsége nagyobb nehézségek nélkül integrálódhatott a nyugati világba 1956-ban. „A második világháború borzalmaira emlékező humanitárius érzület, ezzel összefüggésben a menekültek jogainak egyre pontosabb és határozottabb megfogalmazása éppúgy hozzájárult, mint a levert forradalommal mélyen együttérző nyugati lakosság támogató hozzáállása” – fogalmaz a cikk. Ráadásul az 56-os emigráció során főként munkaképes korú férfiak vándoroltak ki, akiket könnyen felszívott az éppen fellendülőben lévő nyugati gazdaság.
Index
Az osztrákok minden magyarnak menedékjogot adtak, határaikat megnyitották, és a menekülteket ellátták, táborokban helyezték el. A magyarok közül legtöbben az Egyesült Államokba mentek, ahogy a fotósorozat második felében látható Csillag család is. 1956-ban hurráoptimista protokollfotókon örökítették meg őket, amint megkezdik boldog új életüket Amerikában.
A magyar menekültáradat a szovjet tankok hazánkba érkezésével egy időben, november 4-én indult meg igazán. Azon a vasárnapon körülbelül hatezer menekült érkezett Ausztriába. November 23-án lépték át a határt a legtöbben, aznap 8537 magyar menekültet regisztráltak az osztrákok, írja Soós Katalin történész az Ausztriában működő Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat (Ungarischer Flüchtlingshilfdienst) 1958. májusi beszámolójára hivatkozva. (Fotó: Imagno / Europress / Getty)
Az osztrák szövetségi kormány már az 1956. október 28-i rendkívüli minisztertanácsi ülésen döntött: minden magyarnak menedékjogot ad, bármi legyen is menekülésük indítéka. Megállapodtak, hogy az osztrák határt átlépő katonai személyeket lefegyverzik, a menekülteket pedig táborban helyezik el. A fotón magyar menekült gyerekek láthatóak az egyik osztrák táborban. (Fotó: Imagno / Europress / Getty)
Az osztrák Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat Soós Katalin által idézett 1958-as adatai szerint a legtöbb magyar, több mint 35 ezer fő Ausztriából az Egyesült Államokba ment, 25 ezren Kanadába, a harmadik legnépszerűbb célpont pedig Nagy-Britannia volt. A legkevésbé vonzó célországokba tíznél is kevesebb menekült magyar ment tovább. Ecuadorba például mindössze egy fő; Kubát, Ciprust, Paraguayt és Nicaraguát szintén tíznél kevesebb menekülő magyar választotta otthonul.
Legtöbben politikai okokból indultak útnak a nyílt határon keresztül. Azért, mert féltek a megtorlástól, a diktatúra visszaállításától, de sokan gazdasági okokból, a magasabb színvonalú élet reményében hagyták el az országot. Az Egyesült Államokba érkezők kelet-európaiakat a letelepedésben az 1952-ben indult Escapee Program segítette, aminek az Associated Press 2008-as cikke szerint a rejtett célja is volt: az, hogy kémeket toborozzanak. Az elmélet szerint pénzt adtak a beszervezetteknek, majd visszaküldték őket saját országaikba, hogy jelentsenek az amerikai államnak. A Soós Katalin-féle korabeli adatok szerint Magyarországra bizonyíthatóan 11 175 személy tért vissza. Azt viszont természetesen nem lehet tudni, hogy közülük hányan láttak el hírszerzési feladatokat.
(Fotó: Imagno / Europress / Getty)
A magyar menedékkérőket nem csak az osztrákok segítették, Svédország, Franciaország, Svájc, Németország, Belgium, Hollandia például vonatokat küldött a magyar–osztrák határra. Az Egyesült Államokba érkező magyar menedékkérőket először a New Jersey államban található Kilmer táborban szállásolták el. A fotó is ott készült, amin egy Vestesy vezetéknevű magyar férfi az anyjáról és bátyjáról készített fotót mutat az egyik őrnek. A Kilmer után nagyon sokan aztán nem is mentek messzire, a szintén New Jersey-beli New Brunswickban telepedtek le, ahol már az első világháború óta nagyobb magyar kolónia élt. (Fotó: NY Daily News Archive / Europress / Getty)
A 2010-es amerikai népszámlálás szerint másfél millió olyan ember él az Egyesült Államokban, akik magyar felmenőkkel büszkélkedhetnek. Nem lehet tudni, hogy az 1956-ban Denverbe érkező Holubecz Józsefnének hány leszármazottja van közöttük, de az biztos, hogy melegen fogadták választott hazájában. A képen középen látható, és a fotós azt a boldog pillanatot örökítette meg, amikor egy denveri magyar nő ruhákat, ágyneműket és egyéb adományokat vitt neki, röviddel azután, hogy megérkezett új otthonába. (Fotó: Al Moldvay / Europress / Getty)
Csillag Pál és családja a 35 ezer magyar között volt, akik az 1956-os forradalom idején érkeztek az Egyesült Államokba. A következő hét fotón az ő történetük látható, ez a darab első amerikai soppingolásukat követően készült. Plusz érdekesség, hogy a képügynökség hivatalos képaláírásában az a lenéző szöveg szerepel, hogy „Csillag Pál magyar menekült és családja felfedezi a papírzsepkendő használatát”.
A magyar menekültválság megoldása akkoriban a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás legfontosabb projektje volt. Az 56-os menekültek kiemelkedő bánásmódban részesültek, a Csillagékat bemutató fotósorozat feltehetően része a sikeres integrációt illusztráló propagandagépezetnek. „Az 1956-1957-es magyar menekülttömeg integrálása a nyugati társadalmakba nagyon eredményes akciónak tekinthető. Ennek összköltsége több mint 100 millió akkori, vagyis több mint egymilliárd mai dollár, ami messze meghaladja az 1954-ben létrehozott ENSZ Menekültalapba a második világháború utáni menekültprobléma megoldására befizetett összeget” – írja a támogatások finanszírozásáról és a menekültkérdés példás megoldásáról a Külügyi Szemle. Csillag Irén és Paula is érkezésüket követően rövidesen amerikai iskolába került.
Pál megkapta az állást – először veszi fel a pékségben az egyenruháját.
A Külügyi Szemlében az 1956-os magyar menekültek nyugati befogadásának különleges sikerét elemző írás úgy fogalmaz, hogy sok különböző dolog együttállása kellett ahhoz, hogy honfitársaink többsége nagyobb nehézségek nélkül integrálódhatott a nyugati világba 1956-ban. „A második világháború borzalmaira emlékező humanitárius érzület, ezzel összefüggésben a menekültek jogainak egyre pontosabb és határozottabb megfogalmazása éppúgy hozzájárult, mint a levert forradalommal mélyen együttérző nyugati lakosság támogató hozzáállása” – fogalmaz a cikk. Ráadásul az 56-os emigráció során főként munkaképes korú férfiak vándoroltak ki, akiket könnyen felszívott az éppen fellendülőben lévő nyugati gazdaság.
Index
A sok integrátios-hiba ellenére nem igaz amit mondasz, bizony az idejött emberek többsége megtalálta a helyét. Kiváncsi lennék a kriminálstatisztikai adataidra.
