Hirtelen sötét lett.
- Valaki biztosan lekapcsolta a lámpát - szólalt meg egy félénk hang.
- Persze! Záróra van - mondta egy másik, jóval határozottabban.
- Így már érthető - válaszolt már kissé merészebb hangon az első. - Legalább nyugodtan beszélgethetünk - tette hozzá és azonnal kérdések tucatját zúdította a többiekre.
Olyasféléket kérdezett, hogy "tudja-e valaki, milyen lesz odaát?"; vagy hogy "vajon meddig kell még így egy helyben várakozni?"; és persze arra is kíváncsi volt, hogy "mi lesz akkor, ha egyszer elhagyják ezt a helyet?". Mivel tapasztalatlannak és meglehetősen fiatalnak tűnt, néhányan készséggel adtak választ a kérdéseire, amelyek természetesen újabb, hasonlóan fontos gondolatokat ébresztettek benne.
A kérdezz-felelek egészen hajnalig tartott, amikor is mindannyian szinte egyszerre aludtak el. A kíváncsi apróság mindenkinél korábban ébredt fel és, hogy társait is felkeltse, mocorogni kezdett.
- Nézzétek! Megint felkelt a nap és mennyien lettek az üzletben! - kiáltott fel csodálkozva és bizakodva tekintett a polcok között nézelődő szempárra.
- Ezt a homokórát kérem - szólt oda a vevő a pénztárosnak, amire a Kicsi ujjongásban tört ki.
- Végre!!! - kiáltotta. Fordítsd meg, na légyszi, fordítsd meg az üveget - folytatta tovább. Hangja ugyan nem ért el az idegen hölgy füleihez, de a homokóra ennek ellenére megfordult. A legfelső homokszem, a kíváncsi fecsegő elsőként zuhant át a másik oldalra, ahol kis idő múlva, magán hordozva a többiek súlyát, nagyot sóhajtott és megszólalt:
Most már tudom, hogy ez a hely sem különb, annál, mint ahol tegnap voltam. Ezt az oldalt csupán az ismeretlenség és a titokzatosság tette széppé és érdekessé. Ettől a perctől fogva újra a régi helyemről ábrándozom, ahová minden bizonnyal hamarosan visszajutok!
- Valaki biztosan lekapcsolta a lámpát - szólalt meg egy félénk hang.
- Persze! Záróra van - mondta egy másik, jóval határozottabban.
- Így már érthető - válaszolt már kissé merészebb hangon az első. - Legalább nyugodtan beszélgethetünk - tette hozzá és azonnal kérdések tucatját zúdította a többiekre.
Olyasféléket kérdezett, hogy "tudja-e valaki, milyen lesz odaát?"; vagy hogy "vajon meddig kell még így egy helyben várakozni?"; és persze arra is kíváncsi volt, hogy "mi lesz akkor, ha egyszer elhagyják ezt a helyet?". Mivel tapasztalatlannak és meglehetősen fiatalnak tűnt, néhányan készséggel adtak választ a kérdéseire, amelyek természetesen újabb, hasonlóan fontos gondolatokat ébresztettek benne.
A kérdezz-felelek egészen hajnalig tartott, amikor is mindannyian szinte egyszerre aludtak el. A kíváncsi apróság mindenkinél korábban ébredt fel és, hogy társait is felkeltse, mocorogni kezdett.
- Nézzétek! Megint felkelt a nap és mennyien lettek az üzletben! - kiáltott fel csodálkozva és bizakodva tekintett a polcok között nézelődő szempárra.
- Ezt a homokórát kérem - szólt oda a vevő a pénztárosnak, amire a Kicsi ujjongásban tört ki.
- Végre!!! - kiáltotta. Fordítsd meg, na légyszi, fordítsd meg az üveget - folytatta tovább. Hangja ugyan nem ért el az idegen hölgy füleihez, de a homokóra ennek ellenére megfordult. A legfelső homokszem, a kíváncsi fecsegő elsőként zuhant át a másik oldalra, ahol kis idő múlva, magán hordozva a többiek súlyát, nagyot sóhajtott és megszólalt:
Most már tudom, hogy ez a hely sem különb, annál, mint ahol tegnap voltam. Ezt az oldalt csupán az ismeretlenség és a titokzatosság tette széppé és érdekessé. Ettől a perctől fogva újra a régi helyemről ábrándozom, ahová minden bizonnyal hamarosan visszajutok!
