Arvisura és minden, ami hozzá kapcsolható

a gy helyett kát kell érteni, mert elrontotta..
és azt jelenti hogy:
Szeretnék mindenkinek szép napot
kívánni
Remélem e pár sor
Mindenki örömére
szolgál
szép napot
Piroska

a pirossal: Arvisura..

Kérdés:
"Nagyon szépen köszönöm a választ.Hogyan teszitek fel ezeket a jeleket?"

A neten fellelhető rovásszerkesztők segítségét kell igénybe venni. Nem könnyű, de talán érdemes egy kicsit foglalkozni vele.
Gondolom Apofys és estfen is tudnak ajánlani ilyen oldalakat.

http://rovasmutatvany.tvn.hu/


Szép napot

Piroska49 írta:

Kérdés:
"Nagyon szépen köszönöm a választ.Hogyan teszitek fel ezeket a jeleket?"

A neten fellelhető rovásszerkesztők segítségét kell igénybe venni. Nem könnyű, de talán érdemes egy kicsit foglalkozni vele.
Gondolom Apofys és estfen is tudnak ajánlani ilyen oldalakat.

http://rovasmutatvany.tvn.hu/


Szép napot

Kattints a kibontásához...

Köszönöm a honlapot,minden tiszteletem a Tiétek.Ezt nem lehet "csak úgy" olvasni,ezt meg kell tanulni.Te biztosan nem csak kíváncsi,de türelmes is vagy.

Mik Ezek a Rovásíró Programok?
1. Az elsô program az egyedülálló rovásíró-szerkesztô. Lehetne képzô-, gyakorló- vagy fordítóprogramként használni. Két irányba, kétfajta fontokkal, jobbról-balra az eredeti rovásírás szerint, és balról-jobbra ír.
A rovás betûkészlet a 38 betûs latin-magyar abc megfelelôibôl, és csak az egyetlen rovás betûbôl – amelynek nincs latin megfelelôje –, az “AK” jelbôl áll. Emellett a szerkesztôprogram felismeri az összes kötô- és arabszám-jeleket, mindent, amit a billentyûzeten találsz. Nem használhatók ligatúrák, bogár jelek.
A rovás betûk nagysága 7.5 és 60 pont között választhatóak. Egy példa a balról jobbra futó fontból, 26 pontos nagyságban.

És a magyar latin megfelelôi.
A, Á, B, C, CS, D, E, É, F, G, GY,
H, I, Í, J, K, L, LY, M, N, NY, O,
Ó, Ö, Õ, P, R, S, SZ, T, TY, U, Ú,
Ü, Û, V, Z, ZS, AK
A jobbról balra irodó font példája ismét 26 pontba.

Rovás betuk a legkisseb 7.5 ponttal, balról jobbra róva.

És magyar betûkre fordítva: K, J, Í, I, H, GY, G, F, É, E, D, CS, C, B, Á, A
Ez a példa a legtömörítettebb betûkkel van írva, 60 pont nagyságba. A rovás betûk vastagságát 10 fokozatba lehet beállítani, a betûk és háttér színei is ízlés szerint szabályozhatók.

A rovásírás program mellett megtalálható “About” programcsoport. Ennek az ágazatnak saját Web böngészôje van, a naptárprogram kiszámítja a hold- és napkeltének, -nyugtának idejét a föld bármely pontjáról nézve, és statisztikát mutat, mi van a gépedbe. A szerkesztô angolul van írva, de mindenki, aki már használt valamilyen szövegszerkesztôt Windows-ban, könnyen tudja kezelni. Ingyenesen letölthetô, másolható és szétosztható copyright-os freeware program. A copyright itt csak az jelenti, hogy nincs jogod azt állítani, hogy a te mûved a program. És persze, mivel ingyenes, kereskedelmi értéke nincs, nem árulhatod pénzért, de ingyen továbbadhatod.
2. A másodikfajta rovásíró program Web lapos szerkesztésû. Kettô is van belôlük. Kattints ide FORDITÓK, hogy a bevezetô oldalra lépj.
Hogyan kezdôdött?
Valakinek a honlapján láttam néhány felvételt Erdélyrôl, melyeket egy nyári vakáció alatt fényképezett. A képeken többek között látható volt egy ôsrégi kis templom mennyezetére festett felirat, amely székely-magyar rovással volt írva. A szöveg 1688-ból származik Énlakáról, (ma: Inlaceni). Nem sokat tudtam a rovásírásról, de ez a kép felébresztette a kíváncsiságom. Az Internethez fordulva találtam néhány mas érdekes honlapot, melyek rovásírással foglalkoznak. Az egyik közel az énlakai felirathoz hasonló abc-t mutatott. Erre a mintára alapoztam a szövegszerkesztô abc-jét. Úgy tunik, hogy különbözôfajta, egymáshoz hasonló magyar rovásírásos abc-k vannak használatba. Nyilván a történelmi események és az írás fejlôdésének eredménye. A lényeg szerintem az, hogy talán egy magyar rovásírásos reneszánsznak vagyunk tanúi. Remélhetôleg ezt a nemzeti kincset az idô és a rosszakarat sem tudja elpusztítani.
Részlet az énlakai feliratból:

Ugyanaz a szöveg töredék a szerkesztôn írva fekete betûkkel fehér alapon:

Latin-magyar betûkkel jobbról balra NETSTI ZA GY, és jelentése balrol jobbra róva: eGY AZ ITSTEN.
A Rovásíró Program 1.4.1-es Verzióba
Ha aprogramot használni akarod, akkor agépeden kell hogy legyen:

• Windows XP

A "runic141.zip" fájl:
A runic141.zip az egy tömötitett fájl. Minden fájl ami a szövegszerkesztôhöz kell egybe van kötve. Ha kivancsi vagy pontossan milyen segéd programokat tartalmaz a csomag, akkor nyist ki a SETUP.LST filt NOTEPAD-ben. A csomag tartalma:


<CENTER><TABLE cellSpacing=1 border=3><CAPTION align=top></CAPTION><TBODY><TR><TD align=middle bgColor=#00ffff>Fájl-neve</TD><TD align=middle bgColor=#00ffff>Méret</TD><TD align=middle bgColor=#00ffff>Datum</TD><TD align=middle bgColor=#00ffff>Tartalom</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff rowSpan=2>SETUP.LST</TD><TD align=right bgColor=#ffffff rowSpan=2>4KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff rowSpan=2>07/09/2004 20:13 </TD><TD bgColor=#ffffff>Bootstap & fájljai</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>Inditó & fájljai</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>SETUP.EXE</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>138KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>23/02/2004 00:00</TD><TD bgColor=#ffffff>Inditó & fájljai</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>RcEditor.CAB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>1,988KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>07/09/2004 20:13</TD><TD bgColor=#ffffff>Tömöritett CAB</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>MAGYAR.TXT</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>2KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>07/12/2004 19:30</TD><TD bgColor=#ffffff>Magyar példa</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>README.TXT</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>3KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>07/09/2004 11:10</TD><TD bgColor=#ffffff>Bevezetô</TD></TR><TR><TD bgColor=#ffffff>SZEKELY.TRD</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>1KB</TD><TD align=right bgColor=#ffffff>17/01/1999 14:00</TD><TD bgColor=#ffffff>Fordított szöveg</TD></TR></TBODY></TABLE></CENTER>
Letöltési Útmutató

1. Kattints az egérrel ide hogy intitsd a letöltôt "runic141.zip" (2.05MB)
2. Miután megkaptad az egész fájlt, nyisd ki, és tedd be egy ideglenes alkönyvtárba.
3. Kattints a "setup.exe"-re. Ez is angolul van, ez a program ellenôrzi és másolja a fájlokat a gépbe. Ha még soha nem tettél fel programot, akkor ajánlatos valaki segitségét igénybe venned ehhez a lépéshez. Különben kattints az OK, és a NEXT gombokra. A szerkesztôprogram és fájlai a ..\ProgramFiles\ könyvtárba lesznek másolva, hacsak nem máshová utasitod ôket. A többi Windows féle fájlok pedig a Windows által fenntartott alkönyvtárakba mennek.
4. Egy sikeres beálittás után kinyithatod az "RcEditor.exe" program-ot, a rovasírásos szöveg szerkesztôt.

Ennyi az egész.
Nehány szó a rovásíró programrol
A szerkesztô ablakai

• A lista a szerkesztô fô ablakával az Editor-el indul.

• Segéd Ablakok

Ez a négy segéd ablak nem kell a rovasíróhoz, csak mellékessen vannak a szerkesztô programhoz illesztve, az "About" családba tartoznak.Web láncok.
Hungarian Letters and Writing (angol)
This Web page is s short description of the old alphabet. It tells how the forced abandonment of the old ways and adoption of the Latin alphabet was a set back that took centuries to catch up to. Some linguistic relations demonstrated between Hungarian, Mesopotamian, ancient Chinese, and Turkic languages.

The Hungarian Runic Writing (angol és magyar)
A brief description of the mechanics of Runic writing, history notes. Also has an extensive worthwhile collection of Runic related web pages and a rich selection of references and associated web links.
Sokoldalas kétnyelv&ucirc; gazdag információ a magyar rovásírásról.

&Otilde;si Hun-Magyar Rovásíás (magyar)
&Otilde;si Hun-Magyar Rovásírás Bet&ucirc;jei, egy betujel változat, rovid osszefoglaló az osi magyar roásírásrol, web lánc gyüjtemény.

ROVÁSTÓL ÍRÁSIG (magyar)
Rövid részlet Gábor Balás könyvébôl a "Rovástól Írásig". Kirgisz kapcsolat, Székely Rovás betüi néhány változatba. Rovás ÁBC-k a

1. Margsigli naptárböl,
2. Nickolsburgi ÁBC (1483),
3. Thelegd rudimentum,
4. Kájoni ábc,
5. Balás ábc,
6. Romhányi ábc.

A székely - magyar rovásírás (magyar)
Ezt mindenkinek meg kell nézni, az "Inforum Invest" honlapján. Itt sok értékes ásatási lelet leirását láthatod. A feltünôbb a Tatárlaka korongok, amit 1961-ben talaltak, és C izotóp mérései szerint 6500 évesek. Más rovással kapcsolatos tárgyak:

• Nagyszentmiklosi kincsek (900?)
• Konstanitnapolyi felirat 1515
• Nikolsburgi ábc 1483
• Marsigli naptár 1450
• Énlakai templom mennyezet képe 1688
• Székelyderzsi templom tégla felirat 1430
• Bonyhai kövek 1330's
• Berekeresztúri kôfaragások 1580
• Homorodkarácsonyfalvai kôfelirat
• És még sorolhatnám...

Magyar Törzsnevek (magyar)
Magyar törzsnevek: Magyar, Hungar, Nyék, Kaszi, Kari, Kürt, Tarján, Jenö, Örség, Székely, Csángó, Kabar származása, a dél kaukázusi és más rokonnyelvek amelyek Mezopotániáig ágazhatnak. Meggyözö érvelés a magyar nyelv szélesebb körü mint csak a Finn Ugor család tagsága.

Szia Piroska! Nem tudom elég jó kezelni a rovásíró programot,így inkább a latin betűkkel írok,de jó dolog ha népszerűsítve van a rováírás.Sajnos,Tipary László:Gyöngyszemek Palócországból-Felsőszemeréd és rovásírásos emlékei,nekem sincs meg,nem is olvastam.A könyv ritkaság,mert az antikváriumokban is csak előjegyeztetni lehet,ugyanúgy a Madách-Posonium kiadónál is az esetleges újranyomtatott kiadványra.A rozsnyói könyvtár jegyzi,de ott is csak benti tanulmányozásra. Ennyi ismeretem van a könyvről. A Rejtélyek,furcsaságok,talányok topicban nagyon gyorsan helyre tették az Arvisúrát meg a RiMa kifejezést is.Az érv természetes,mivel a Czuczor-Fogarasi -ban ez áll:
RIMA, (rim-a) fn. tt. rimá-t, Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy. V. ö. RIM gyök és RIHA. Van ily nevü folyó is Gömörvármegyében (szlávul: Rimava), honnan Rimabánya, Rima-Szombat, Rima-Szécs helynevek. A folyó neve is talán ringyes-rongyos, vagyis több águ, vagy pedig ide-oda csapongó tekergő folyásától vette nevét. Czuczort és Fogarasit is rendkívül tisztelem,mivel tudtak,de ők sem tévedhetetlenek.Nem hiszem,hogy eleink a K....k-ról neveztek volna el folyókat, városokat.Indiában nagyon sokan Rima nevezetűek.A Tamanában is elég sok Rima összetételű nevet találtak.Idézet a tamanából:RIMA aztán folyónk, ott Gömörben, a barkók-lakta Gömörben van pl. RIMA+Szécs és RIMA+Fűrész község is. RIMA+Léh aztán Iránban hegy, RIMA+Tára pedig Dél-Óceániában sziget. Száva+RIMA pedig megint a Gajanai őserdőbe visz: ott falu, ahol "éppen-őstörténetesen" a VÁR+ONG és MER+ÉTE patak közelében található meg! ARA+RIMU -( Latitude: -39,01667 Longitude: 174,9667)
folyó, Maori Új Zéland
VAI+RIMU -(-149,6 -17,55)kis öböl, Francia Polinézia
RIMU+NUI(174,6 -39,55); RIMU+TAKA(175,2333 -41,11667)-hegyek, Maori Új Zéland
RIMA+RIKI (174,45 -35,41667)sziget, Maori Új Zéland

Ezek után azt akarom mondani,hogy folyóként lehet a RiMa-iRaM a szlovák Rimava lehet magyar iRaMVó.Ez szerintem ésszerűbb magyarázat. A Rimalányokról,Rimaasszonyokról az arvisúra azt írja,hogy gyógyítók voltak ,estenként róttak is.Van magyarkifejezés öRöM,ebből lehet örömlányt képezni,ez a gyorsabb,de ha van üRöM,oRoM,SziRoM,stb. és van GyóGy-íR akkor képezhetünk íRoM kifejezést. Így lehet a gyógyító örömöt osztó íRoM-lány,vagy asszony. Végezetül, ezt találtam Rimaszombat város oldalán:Területe már a bronzkortól folymatosan lakott volt. Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik. Itt van ez a név RiMoa ZumBoTa,nem érdekes?Mondjuk így:RiMo- aZuM- BoTa.Ez már olyan arvisúrás.Érhetőbben:RiMa aSSzoNy BoT/j/a.Aki rótt annak biztosan volt rovópálcája,ha gyógyított, azt nem tudom.Ezután az a kérdés,hogy honnan van Rimaszombat neve?Mellőzhető-e teljesen az Arvisúra?Ilyen a magyar nyelv rejtélyessége,lehet tovább kutatgatni.

Szia estfen!


A fenti rovásemlék Felsőszemeréd római katolikus templom kapuzatán olvasható(?) 1968-ben fedezte fel egy egyetemi hallgató.

Bővebben
http://mek.oszk.hu/03900/03968/03968.pdf 145.o.


Felsőszemerédi római katolikus templom falán fennmaradt rovásírásos emlék

​

​

http://magyarlovag.mindenkilapja.hu/


A falu közepén álló temploma sok történelmi vihart átélt. Bár 1350-ben már említés esik létezéséről, első ránézésre későbbinek tűnik, hiszen több felújításon esett át, és ezek ősi jellegét szinte eltakarják. Ha a déli oldaláról közelítjük mégis megbizonyosodunk középkori eredetéről, hiszen az itt található kapuzat gótikus voltához nem fér kétség. Ép ennek a csavart pálcatagokkal díszített portálé keresztgerendáján található a titokzatos felirat amely már 1865-ben felfigyeltek. Ekkor állapítja meg Rómer Flóris, hogy a korábbi feltételezések melyek ószlávnak tartották a feliratot hamisak és valójában magyar rovásírásról van szó. Püspöki Nagy Péter kutatómunkájának köszönhetően megfejtését is ismerjük amely így hangzik: "1482 Kürakó János mester".

Ezek szerint ez az eddig felfedezett rovásírásos felirataink legrégibb pontosan datált emléke! 1987-ben újabb rovásírásos emlék került elő a templomból. Ezúttal a tetőszerkezet javítása közben a szentély feletti fémkereszten találta Snírer János helyi lakos azt a rejtélyes jelekből álló feliratot melyet Tipary László a következőkép fejtetett meg: "Szentséges hely, Szerény, dicsér e felirás.1482 június 3-án."


http://felvidekma.bici.sk/modules.php?name=Encyclopedia&op=content&tid=231​

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület
Hatodik Magyar Őstörténeti Találkozó
előadásai és iratai

http://www.zmte.org/hu/e107_files/public/47.pdf

Kedves Olvasók!

Székelyderzsről való egy szép rovásírásos emlékünk, ami egy téglába
karcolt rovásfelirat, amit égetés előtt karcoltak bele. Ennek alapján
jogos a feltételezés, hogy más téglákat is elláttak rovásírásos
felirattal. S előfordulhat, hogy épületek átalakításánál ilyen tégla
előkerül. Azonban ha az, akinek a kezébe kerül ilyen, nincs tudatában a
lelet jelentőségével, az könnyen elveszhet. Ezért kérem, hogy mindazon
sajtótermékekben, amiben tudják, jelentessék meg ezt a felhívást. Ha
valakinek a kezébe kerül olyan tégla vagy bármilyen emlék, amin
rovásíráshoz hasonló elek vannak, feltétlenül fényképezze le, másrészt
magát a leletet is helyezze biztonságba, írja fel a megtalálásának
körülményeit, s haladéktalanul értesítsen valamilyen rovásírással
foglalkozó kutatót vagy tudományos fórumot. Ilyen címek találhatók a
http://rovasirashonlap.fw.hu Rovásírás Honlapon is.

Üdvözlettel

Gábor

Dr. Gabor Hosszu, Ph.D., Assoc. Prof.
Dept. of Electron Devices, BME
http://nimrud.eet.bme.hu/<wbr>hosszu

Magyarok őstörténete
Összefoglaló

ACTA HISTORICA HUNGARICA TURICIENSIA VII. évfolyam 2. szám 0 ZMTE 3. sz. kiadványa Harmadik bővített kiadás Zürich * Budapest 2007

ÍRTA a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület őstörténeti írói munkaközössége. Többen felajánlották a nevüket, de közlésüktől több okból eltekintünk;
MEGTÁRGYALTA
Ezt a tanulmányt ÍRTA a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület őstörténeti írói munkakö-zössége. Többen felajánlották a nevüket, de közlésüktől több okból eltekintünk; MEGTÁRGYALTA az Egyesület Ötödik (Altenbergi 1990) és Hatodik (St. Galleni 1991) Magyar Őstörténeti Találkozója és a 2004 őszén alakított ős-történeti munkacsoportja. Több nézet összefoglaló ismertetése, te-hát nem feltétlenül egyezik bárki nézetének összességével. Az Egyesület négy világrész húsz országában élő olyan szemé-lyek szervezete, akik a magyar történelem kutatásának nemzetközi-leg elismert szakértői, vagy csak szerelmesei. Nem mind magyar anyanyelvű vagy származású, de valamennyien felismertük annak szükségességét, hogy a magyar nemzet fennmaradásának nélkülözhetetlen kelléke a letisztult, szilárd nemzettudat. Nemzettudat pedig vagy nincs, vagy csak igen zavaros lehet szilárd tudományos alapokon nyugvó, de nemzeti érzelmet ébresztő és erősítő történelem-írás nélkül. Mivel minden nép és nemzet története őstörténetével kezdődik, ezért egyesületünk elsődleges céljául tűztük ki őstörténetünk kutatásának erőteljes támogatását a minél nagyobbfokú tisztánlátás érdekében. A jelen tanulmány megjelenéséig hat külömböző országban mindég egy hétig tartó, összesen 19 magyar őstörténeti találkozót rendeztünk, átlag negyven szakember résztvételével. Az egyes találkozók munkájának eredményét és teljes szöveganyagát kötetekben megjelentettük.

http://www.zmte.org/hu/e107_files/public/03.pdf

Szia!

estfen írta:

Szia Piroska! Nem tudom elég jó kezelni a rovásíró programot,így inkább a latin betűkkel írok,de jó dolog ha népszerűsítve van a rováírás.Sajnos,Tipary László:Gyöngyszemek Palócországból-Felsőszemeréd és rovásírásos emlékei,nekem sincs meg,nem is olvastam.A könyv ritkaság,mert az antikváriumokban is csak előjegyeztetni lehet,ugyanúgy a Madách-Posonium kiadónál is az esetleges újranyomtatott kiadványra.A rozsnyói könyvtár jegyzi,de ott is csak benti tanulmányozásra. Ennyi ismeretem van a könyvről. A Rejtélyek,furcsaságok,talányok topicban nagyon gyorsan helyre tették az Arvisúrát meg a RiMa kifejezést is.Az érv természetes,mivel a Czuczor-Fogarasi -ban ez áll:
RIMA, (rim-a) fn. tt. rimá-t, Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy. V. ö. RIM gyök és RIHA. Van ily nevü folyó is Gömörvármegyében (szlávul: Rimava), honnan Rimabánya, Rima-Szombat, Rima-Szécs helynevek. A folyó neve is talán ringyes-rongyos, vagyis több águ, vagy pedig ide-oda csapongó tekergő folyásától vette nevét. Czuczort és Fogarasit is rendkívül tisztelem,mivel tudtak,de ők sem tévedhetetlenek.Nem hiszem,hogy eleink a K....k-ról neveztek volna el folyókat, városokat.Indiában nagyon sokan Rima nevezetűek.A Tamanában is elég sok Rima összetételű nevet találtak.Idézet a tamanából:RIMA aztán folyónk, ott Gömörben, a barkók-lakta Gömörben van pl. RIMA+Szécs és RIMA+Fűrész község is. RIMA+Léh aztán Iránban hegy, RIMA+Tára pedig Dél-Óceániában sziget. Száva+RIMA pedig megint a Gajanai őserdőbe visz: ott falu, ahol "éppen-őstörténetesen" a VÁR+ONG és MER+ÉTE patak közelében található meg! ARA+RIMU -( Latitude: -39,01667 Longitude: 174,9667)
folyó, Maori Új Zéland
VAI+RIMU -(-149,6 -17,55)kis öböl, Francia Polinézia
RIMU+NUI(174,6 -39,55); RIMU+TAKA(175,2333 -41,11667)-hegyek, Maori Új Zéland
RIMA+RIKI (174,45 -35,41667)sziget, Maori Új Zéland

Ezek után azt akarom mondani,hogy folyóként lehet a RiMa-iRaM a szlovák Rimava lehet magyar iRaMVó.Ez szerintem ésszerűbb magyarázat. A Rimalányokról,Rimaasszonyokról az arvisúra azt írja,hogy gyógyítók voltak ,estenként róttak is.Van magyarkifejezés öRöM,ebből lehet örömlányt képezni,ez a gyorsabb,de ha van üRöM,oRoM,SziRoM,stb. és van GyóGy-íR akkor képezhetünk íRoM kifejezést. Így lehet a gyógyító örömöt osztó íRoM-lány,vagy asszony. Végezetül, ezt találtam Rimaszombat város oldalán:Területe már a bronzkortól folymatosan lakott volt. Első ismert írásos említésekor (1268) Szombathely (Zumbothel) már kiváltságos helynek számít, mert a kalocsai érsek birtokának, az ún. rimai ispánságnak a központja volt. A Szombathely elnevezés a szombati napon tartott hetivásárra utal. A szombat napi vásárokat országszerte I. Géza király (1074-1077) állította fel. A város másik, Stefansdorf nevű részét német telepesek alapították. Ekkor két faluból állott, a kalocsai érsek birtokában. 1271-ben Rymoa Zumbota, 1321-ben Ryma Zumbath néven említik. Itt van ez a név RiMoa ZumBoTa,nem érdekes?Mondjuk így:RiMo- aZuM- BoTa.Ez már olyan arvisúrás.Érhetőbben:RiMa aSSzoNy BoT/j/a.Aki rótt annak biztosan volt rovópálcája,ha gyógyított, azt nem tudom.Ezután az a kérdés,hogy honnan van Rimaszombat neve?Mellőzhető-e teljesen az Arvisúra?Ilyen a magyar nyelv rejtélyessége,lehet tovább kutatgatni.

Kattints a kibontásához...

Hol lehet ilyen programot szerezni? -rovásíró program

Köszi: humanity

Kedves humanity!Erről az oldalról le lehet tölteni programot:http://www.dsuper.net/~elehoczk/mfrmain.htm Itt lehet gyakorolni a gyors-gépelő részben:http://rvs.hu/ Üdv:estfen

A honfoglalás korában legalább kétféle ház létezett. Az egyik a jurta, azaz a szétszedhető nemezsátor, amit nyáron és az utazáshoz használtak őseink. A másik a helyhez kötött, amit télen használtak, a favázas, vesszővel font, agyaggal betapasztott négyszögletes alapú házak. Ezeknek a tetejét szalmával náddal fedték be. A négyszögletes csúcsos házat szerkezetileg könnyebb volt elkészíteni, mint a kör alakú kupolás házat. Ne gondoljuk azonban, hogy őseink kis kunyhókat építettek, mert szükség volt a nagy helyre, mivel igen népes családban éltek. Az egy tér, középen a tűzhellyel nagyon sokáig megmaradt, még a múlt század elején is építettek házakat.A jurták favázát nemezzel borították be. A kupolák csúcsában egy kéménynyílást készítettek, ami a jurta közepében kialakított tűzhely füstjét vezette el, de itt szűrődött be némi fény is.
Most nézzünk be egy jurta belsejébe!

A jurta közepén áll a tűzhely, azon vasháromlábon a fazék. Egész nap megszakítás nélkül ég alatta a tűz. Ha a jurta alapterületét, az ajtótól számítva négy egyenlő részre osztjuk, akkor megismerhetjük a benne zajló élet szokásait, és az ehhez igazodó ház belső berendezését.
Az ajtóval szemben a tűzhely mögött van a családfő helye. A körnek a családfőtől jobbra eső oldala a férfiaké, bal fele a nőké. A családfő közvetlen baloldalán foglalnak helyet; a háziasszony, a kiskorú gyermekek, valamint a rokonok, a közvetlen jobboldalán - ha van - a ház legbecsesebb vendége, aki akár nő is lehet. Az ajtóban a szegények és a szolgák telepedhetnek le.


A családfő és a háziasszony háta mögött van az ágy. Deszka alapzatra épült kerevet melyet nappal gyapjúnemez ágytakaró, vagy állatszőrök borítanak. A kényelmet tollal, esetleg juhszőrrel kitömött díszes párnák biztosítják. Éjszakára az ágy elé függöny kerül, vagy szőnyeg. Itt alszik a ház ura feleségével és kisebb gyermekeivel. Újszülött gyermek az ágy végében elhelyezet, anyja lábához kötéllel rögzített és így ringatható faháncsból készült bölcsőben alszik. A család többi tagja a földön tölti az éjszakát, a neki kijelölt helyen, fejük alatt a nyergükkel.
A jurta padlóját gyékény, rajta nemez gyapjútakaró, vagy szőnyeg fedi. Gazdagabb otthonokban a keleti mintákkal díszítet csomózott szőnyegek is megtalálhatók, de a díszvendég alá is ilyen szőnyeg kerül, ha érkezik a családhoz.
Az ágy jobboldalán a család értéktárgyait, ruháit bőrzsákokban, későbbi korokban, kivájt farönk ládákban tárolják. A bőrzsákokat szőnyegekkel, vagy szőttesekkel takarták le. Az ágy mellet közvetlenül a házi oltár helye van, később a kereszténység felvétele után a feszület és védőszentek faragott szobraival.

A jurta férfi oldalának falán vannak felfüggesztve mind azok a tárgyak, melyeket ők használnak; fegyverek, lószerszámok. Az asszonyok oldalán pedig azok a tárgyak találhatók, melyek a házkörüli munkáknál és a háztartásban használatosak; edények, kannák, facsészék, őrlőkövek, tömlők, sulykolók.
A berendezés tartozéka még az ülőalkalmatosságokat pótló, tűzköré ledobott állatszőrök, melyeken nemcsak ülnek, hanem a kornak megfelelően, étkezés után a zsíros kezüket is abba törlik.

Az egyterű ház

Az előző évszázadok két jellegzetes lakása: a sátor és a kemencés egyterű ház közül az előző teljesen háttérbe szorult, s az utóbbi lett általános. A váltás okai elég világosak: a letelepült életmód, a falvak megszilárdulása, a földművelés jelentőségének növekedése, valamint a takarmányozó állattartás irányában tett lépések. Ez utóbbinak közvetlen építészeti vetülete is van.
A magyar házban az égtájaknak mindig nagyon fontos szerepe volt. A házak bejárata a legfontosabb irányba égtáj felé nézett.A ház jobb oldalán, a második legértékesebb égtáj felé, ami a déli irányt jelentette, a családi vagyont, és a házi oltárt helyezték el.
A családi ágy északnyugaton volt, ahol összehúzó, álmosító, lenyugvó erők uralkodnak. Északon a női vízerők oldalán kapott helyet a konyha, a főzéshez szükséges eszközök és az alapanyagok.
A egyterű ház meghatározó eleme a kemence, amit csak ritkán helyettesített a lakás közepén talált, többször kövekkel körülvett nyílt tűzhely.
Az egész jobb oldal a férfi oldala, de a fiatalabbak egyre inkább az ajtó, azaz délkelet felé kerültek. A déli égtáj délnyugat felé közeledve az egyre rangosabb, és egyre érettebb férfiak oldala. A déli tűzerő az ereje teljében lévő férfi erejét testesíti meg.
A családfő éppen az erő-váltás középvonalán helyezkedik el. A férfi típusú erők és a női típusú erők vonalán. A családfő az a biztos , kiegyensúlyozó pont aki ezeket az erőket összeköti egymással.

A ház jobb oldala a nőké és a gyerekeké. A házban ennek megfelelően a családfő mellet találjuk a háziasszonyt, majd tőle távolodva az egyre fiatalabb asszonyokat, illetve a lányokat. Az északi irányba kerültek azok az asszonyok akik fogamzó képesek voltak, általában ők főztek az egész család számára. A fiatalabb lányok egyre hátrább kerültek, északkelet felé, egyre közelebb az ajtóhoz.
A gyerekek nem ülhettek a felnőttek közé, külön helyük volt a kemencepadkán.

A háromosztatú ház


Az egyterű ház, a terek elválasztásával, felvette a század eleji parasztházak formáját. Ősi hitrendszerünk helyét lassan átvette a kereszténység, de a hagyományok azért tovább éltek, ha kereszténnyé váltak is. A háromosztatú ház három helyiségből állt ugyan, de a helyiségek eleinte mind külön bejárattal rendelkeztek. Tulajdonképpen egy tető alá több házat építettek egymás mellé. A fő helyiséget, a legnagyobb szobát, első háznak hívták, a középső helyiség volt a konyha, és a legkisebb helyiséget nevezték hátsó, vagy kisebbik háznak.
Megmaradtak az egyterű ház szabályai is, csak az építkezés módja változott az idők folyamán. Kialakult a mennyezet, így a padlást elválasztották a lakótértől. A keleti irány mellett leggyakrabban a déli irányba tájolták a házakat, ilyenkor az első szoba nézett keletre. Az évezredeken át használt magyar ház, vízszintesen és függőlegesen hármas egységet, egy térbeli keresztet alkotott.
Minden teremtett dolog, két ellentétes irányban mozgó erőből alakul ki: a kifelé-felfelé sugárzó, illetve a befelé-lefelé örvénylő erőből. Amikor a két erő egymással találkozik, létrehozzák a harmadik erő fajtát, a fényt, a megnyilvánult világot.
Az első szoba, a mennyezet, a padlás, illetve a boltívek. Ez a ház legértékesebb keleti és déli része. Őseink az első szobában fogadták a vendégeket, itt terítették meg ünnepkor a családi asztalt, itt született a gyermek, itt ravatalozták fel a halottat. A legszebb bútorok, kézimunkák,a házi oltár, a jólét jelei és a családi képek mind ide kerültek. A ház keleti részén kel fel a Nap, amelynek tisztító és megújító ereje minden reggel átjárta a ház legfontosabb részét, az első szobát.
A padláson tárolták a család élelmét, amely szintén megszentelt helye volt a háznak, hiszen a padlás is a ház szellemi részét jelképezte. Azokat az élelmiszereket tárolták itt, amelyeknek száraz helyre volt szükségük. Aszalt gyümölcsöt, száraz terményeket, gabonát. Egyes helyeken, a padláson ágyaztak meg a fiatal párnak nászéjszakájukon, hogy áldott helyen foganjon meg a gyermek
A házban, a ház közepében nyílik a bejárat. A bejárat a legtöbb háznál keletre, vagy délre esett, a keleti vagy déli nap ereje, amely erőteljes nemző, teremtő energia jutott itt a házba, tovább töltve a ház erőközpontját.
A közép, a stabil, föld típusú erőforma, amelyet a tűz tovább erősít. A régi házakban éppen itt találtuk a földből épült kemencét, amelyben állandóan égett a tűz. A kemence tehát arra szolgált, hogy folyamatosan feltöltse a ház erőközpontját. Itt készült az étel, itt sütötték a kenyeret, télen a kemence mellett gyűlt össze a család. A kemence egyúttal az anyaméh szimbóluma is.
A hátsó szoba, melyet kamrának neveztek és a pince. Ezen az oldalon nyugszik le a Nap, ereje itt már összehúzó, összetartó. Itt aludtak a nők és a gyerekek. Itt tárolták a napi élelmiszert, ami a főzéshez szükségeltetett. Tárolásra a tartósító, összehúzó nyugati erőkre volt szükség, éppúgy, mint az alváshoz. Ha volt a házban pince, a pincében tárolták zöldségeket és a bort.

http://harmonialak.mlap.hu/

Népi díszítőművészet szakrális jelentései


Az, amit ma tárgyalkotó népművészetnek, népi iparművészetnek, esetleg hagyományos kézművesiparnak

nevezünk, néhány évszázaddal ezelőtt, természetes közegében, a paraszti kultúrában az életvitel benső szervezőerejeként működött, a megalkotott tárgyak az emberek hétköznapi életének részei voltak. Az emberek akkoriban még beleszülettek a hagyományba, a környezetük rendezettségének élményét is adó tárgyak megalkotásához szükséges tudást, miként korábban, évezredeken keresztül mozdulatról mozdulatra adták át.

Az utóbbi századokban a rendkívül felgyorsult társadalmi, gazdasági változások következtében gyengült a hagyomány korábban meghatározó ereje. A népi kultúrát évszázadokon keresztül őrző, ápoló, gazdagító és örökítő hagyományos paraszti közösségek felbomlottak. Az idősebb nemzedékek kihalásával szertefoszlott az élő népi műveltség, a hagyomány őrizte tudás. A gyors életformaváltással az egyén helyzete is gyökeresen megváltozott, a hagyománytalan világban talajvesztetté, gyökértelenné vált. Mindezekből fakadóan megváltozott a népművészet szerepe, jelentősége is.
Ez a folyamat hol kisebb, hol nagyobb lendülettel máig folytatódott.
Visszatekintve úgy tűnik, nagyobb lendületet mindig akkor vett, amikor a nemzeti identitás, önmeghatározás vált bizonytalanná. Ma is, egy olyan időszakban, amit sok szempontból a széthullás és talán újraépítkezés jellemez, hasonló kihívásokkal vagyunk kénytelenek szembenézni. Olyan korban élünk immár több mint kétszáz éve, amikor a változások rendkívül felgyorsultak. A fordulat kihívása végső soron abban áll, hogy az immár globális egységbe szerveződő emberi társadalom a kultúra folytonossága érdekében újra megbecsüli-e az elődök felhalmozott, megőrzött tapasztalatát és keresni kezdi-e, majd hasznosítani igyekszik-e a hagyományban, mint a közösség kulturális emlékezetében megőrződött tudást.

A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem az egész motívumkincsben, mint összefüggő jelrendszerben benne lappang archaikus világszemléletének sok alapvető eleme is. Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás pedig ma is érvényes üzenettel szól az ember helyéről a világmindenségben: feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásról, a természetben természetesen és a természettel való együttélésről.

A faragott tárgyon, fazekas által készített edényen a minta nem pusztán díszítés, hanem sokkal inkább képi üzenet. Azt mondhatjuk, hogy a jelentést hordozó kép (jelkép) díszít is, de jelentése az elsődleges. Az ember ősidőktől fogva úgy alakította tárgyait, hogy azok hasznosak legyenek, de ne csak hasznosak, hanem szépek is, ám a rendeltetésen és formai megjelenésükön túl valami magasabbat is kifejezzenek. A szentséghez kapcsolódni: ez a törekvés jellemezte évezredeken keresztül a hagyományos emberi közösségek kultúráját. Praktikum, esztétikum, szakralitás elválaszthatatlanul együtt volt egy-egy tárgyban. Egy szerves kultúrában a hétköznapi használati tárgyak az embereknek a szent tér és idő, környezet megteremtésében segítenek. A népművészet díszítő mintái, helyesebben: a világ, mint egységes, összefüggő egész tudását közvetítő szimbólumai ugyanis a mindenség rendjéről szólnak, gyakran világmodellt közvetítenek, végső soron pedig azt a tudást, hogy a világ jelenségei között érzékfeletti összefüggés létezik.
Ezt a transzcendens tudást a hagyomány szimbólumrendszerekben őrizte meg. A hagyományos közösségek jelképeket teremtő, jelképekben gondolkodó, jelképeket átörökítő emberekből álltak. Szimbólumok rendszerén keresztül alakult ki egy közösség identitása is. Egy díszített tárgyban a szimbólum célzást és lehetőséget jelent egy magasabb értelem megragadására is.

Ezért beszélhetünk úgy a népművészetről, mint a magyar nép szakrális művészetéről. A

művészet célja, hogy az ember a lényeglátását megőrizze és segítse, hogy ne veszítse szem elől a rendet és a létfeladatát, az élet lehetőségeit. Ez a művészet szakrális művészet, a létezés transzcendens arculatára figyelmeztet és emlékeztet. Az a művészet szakrális, melynek formái a szellem időtlen tartalmát tükrözik vissza. A felhasznált szimbólumok végső lényegét nem ismerheti mindegyik kézműves, egyedül a mintákat továbbadó és a megformálás szabályait előíró hagyomány az, mely a formák szellemi hitelességét garantálja. Az a kézműves munka pedig, amely alapjában véve a kozmikus valóságot tükrözte vissza, valódi rítussá, szakrális cselekménnyé vált.

A szakrális művészet azt jelenti, hogy a díszített tárgyak díszei nem csak díszek, hanem legalább egyenértékűek a tárgyak gyakorlati hasznosságával. A tárgyak éppen azáltal használhatóak igazán, hogy ezek a díszek többletjelentést, többletfunkciót biztosítanak nekik, illetve biztosítják azt, hogy a tárgy használata közben megszülessen a harmónia is a szakrális renddel. A minták, szimbólumok minőségileg megváltoztatják, megnemesítik az anyagot és a formát, áttörik a hétköznapiságot, a létfenntartás szükségszerűségét, a profanizálódó környezetet és utat nyit a szent, az igaz, az örök felé. A természettel közösségben élő ember számára a világgal való rend, a világ rendjébe való ágyazódás pedig mindenek fölötti cél volt, hiszen ez biztosította léte értelmét. Ez az elsődleges, ez a legfontosabb az életszükségletekhez, csak ezt követi az olyan individuális és időleges szükségletek figyelembe vétele, mint az ízlés vagy a divat s ezek csak az utóbbi évszázadokban játszottak szerepet.
A szimbólumok mindig együttesen hordoznak igazán értelmet, együtt olyan mondatot alkotnak, amely mögött mítosz, ősi világlátás és világmagyarázat tárul fel.
Ezt a nyelvet ma már alig értjük. Nem értjük egy tárgy értékét és használati célját sem addig, amíg ezt a nyelvet nem értjük és a nyelv által közölt üzenetet legalább meg nem sejtjük. Nem csak a mívesség határozza meg tehát a népi iparművészek által alkotott tárgyak értékét - azok akkor teremtenek köteléket az ember és természetes környezete között, ha élővé teszik a népművészeti jelrendszer jelentésszintjeit.

Nem csak azért nem mindegy, hogy milyen tárgyak között éljük életünket, hogy szép, harmonikus környezetet teremtünk-e magunk köré, hanem azért sem, mert ezek úgy is hathatnak ránk, hogy a szimbólumokon keresztül az egész érzetét biztosítják, amely nélkülözhetetlen az ember lelki egészségéhez. A népművészet képi kifejezési útjain érkező üzenet emberi mivoltunk legmélyén kell megérintsen minket. Így válhat számunkra is üzenettel és szellemmel telítővé egy festett bútor, egy faragott mángorló, vagy egy napos-holdas házorom. A világegyetem kozmikus erői, a Nap, a Hold, a csillagok ugyanúgy megjelennek itt, mint a víz, a szél hullámvonalai, a buja élet rügyező, sarjadó, elágazó, kivirágzó indamotívumai, vagy a gyakorta szívet formázó növényi levelek, a különféle gyümölcsök, állat- és emberstilizációk számtalan változata, sőt egymásba való átmenete. Nem üres díszítmények, nem puszta formák ezek sem, hanem egytől egyig olyan kozmikus analógiák ismeretét nemzedékről nemzedékre közvetítő, archetipikus szimbólumok, jelrendszerek, amelyek az embert szó szerint minden lépésében a teremtett világba való szerves beletartozására, a természetire és társadalmira még nem különválasztott környezetével szembeni oszt(hat)atlan kötelezettségeire figyelmeztették.

A mágikus-szimbolikus gondolkodás áthatotta az emberek mindennapi életét. A mágikus gondolkodás és a művészet még kart karba öltve, szétválasztatlanul működött a létezésben. Egy tárgy készítésekor vagy használatakor ne jelent volna meg? A Somogy megyei honfoglaláskori vaskohók feltárásakor találtak például olyan sípot, amelyre rovásírással írták: "Fújjék". De nem csak varázsmondásokkal segítették, hogy sikeres legyen a cselekvés, hanem a vésett, karcolt, festett minták is azt a cél szolgálták, hogy az eszköz hatékonyságát a mágia is segítse. Idézzük csak itt a jelenségek néhány jellegzetes példáját! A díszesre faragott székelykapuk két oldalsó oszlopa nemegyszer ember formájú kapubálvány, amelyben a ház védőszellemei lakoznak.

A miskakancsók eredetileg áldozati, a halotti toroknál használt edények, üres emberformájuk, a két sújtássor között középen tekergő, felkúszó zöld kígyó, a végtelen jele, a dolmánygombok által jelzett hét szint arra is példa lehet, hogy az archetípusok korábbi előzmények nélkül is megjelenhetnek, hogy kifejezzék az ember lelki-szellemi lehetőségeit. Folytathatnánk a sort, részletesen elemezve az újjászületést jelképező hímes tojások stilizált, ismétléssel geometrikussá vált, eredetileg kozmikus (Napot, Holdat, csillagokat jelképező) elemeit, a szőttesek mintáit és kompozícióit. Hasonlóképpen a szimbolika ősi kelléktárából maradt fenn például a halálra utaló, az elszálló lelket jelképező lepke, amely a hímző művészet motívumkincsét gazdagítja.

Hosszan részletezhetnénk, mit jelentenek a lőportartó szaruk központjának "ahol az agancs három ága találkozik" egyik felületét díszítő mértanias, karcolt mintázatok: a férfiarcú napkorong (szvasztika), az életfa kis Nap-ábrákkal, körülötte a forgó rozetták, a holdsarló szarvasbikával, a körtánc ábrázolás, a koronás oroszlán. Ám már az anyag kiválasztása is fontos volt a készítőjének a sikeres és szerencsés vadászat érdekében: "Az agancs lőportartók esetében az agancs jelképes része lévén a szarvasnak, a" pars pro toto" elve alapján már a rész birtoklása is segíti az állat elejtését". Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy-egy tárgynál azt az ősi világlátásból fakadó ismeretet, hogy az égi eredetű tűzzel edzett vas gonoszelhárító erejű, a faragott fa pedig az életfa, a régi áldozati szertartásokban szent faként, az ősök hitében a lelkek útjaként megjelenő, földet éggel összekötő világfa "része", amely Boldogasszony óvó-védő erejét közvetíti.

Amire érdemes kitérni, az a növényi ornamentika, amely a művészetnek évezredekig archetipikus eleme volt. A növényhez hasonlóan, amely maga is egy műalkotás, a növényi elemekből álló motívumok egységes ornamentummá komponálása önmagában is élő, alkotó folyamat, szabad formálódás, s szemlélője számára a jelentés is úgy bomlik ki, mint ahogy egy növény nő: élettel telik meg, teremtődik. Az ornamentika maga is szimbólum: ebben az értelemben nem a díszítésről szól, hanem a folytonosságról, hiszen fizikai és szellemi értelemben egyaránt a kultúra folyamatosságát biztosította. A növényiornamentika a szakralitás érvényesítésére, az ősi világ, a paradicsomi állapotok harmóniájában való feloldódásra áhítozó törekvést jelzi, ébren tartja a természethez való kapcsolódás, a természeti rend velünk született igényét és lehetőségét.
A növényi ornamentika legfontosabb motívumai és kompozíciói az ókori közel-kelet bronzkori civilizációiban jöttek létre a Földanya termékenységét, tehát a növénytermesztés eredményességét, avagy a növényként, faként is ábrázolt istennő áldását célzó mágikus-kultikus szereppel. A magyar kultúra egyik megőrzője volt ennek a régi hagyománynak. Hoppál Mihály az ornamentika történeti folyamatosságát is bizonyította a honfoglaláskori tarsolylemezek "indás-palmettás" stílusával, életfamotívumaival, az övveretek, szíjvégek virágmotívumaival. A stilizált növényi elemekből összetett alapkompozíció rendszerint egy biztonságot adó tőből (szívből, virágkorsóból) kiinduló, ritmikusan hullámzó, szabadon kanyargó indára épül, ennek hajlataiból nőnek ki apró szárakon, szimmetrikusan a levelek, virágok, amelyek mindig felfelé néznek, a lehajlás ugyanis az elmúlást jelképezné.

A leggyakoribb, különösen régi, ősi hiedelmekre visszavezethető növényi díszítőelem az életfa, amely

az élet folyamatosságára, a termékenység által biztosított örök megújulásra irányítja a figyelmet. Megjelenik hímzéseken, faragásokon, kopjafákon és sírköveken, állatgyógyító kenőcsös szarudoboz karcolt díszítményeként. A szakirodalomban ezt a jeltípust többnyire "virágtőnek" nevezik, mivel tévesnek tartják, hogy az életfa képzetével társítsák, ilyen jelentéstartalmat ugyanis az európai parasztságnál nem mutattak ki és egyébként is már a Kr. előtti évezredben ?elenyészett a kultikus tartalom?. Erre éppen a magyar népi díszítménykincsben elfoglalt központi helye cáfol rá, hiszen a magyar hagyományban élénken élt a nő-növény összefüggés ismerete, az életfa, mint a teremtés, teremtő erő, a ciklikusan megújuló örök élet jelképe. A nőt elsősorban növényi attribútumokkal, legfőképpen virággal együtt ábrázolták. A pásztorfaragásokon a leány virágot tart kezében, átnyújtja a legénynek, hiszen a virág a szerelem ősi jelképe is. A párokat kerek vagy négyszögletes virágkeretbe helyezik a faragók, mintegy a szerelem kertjét jelképezve.
A szerelmi ajándékok tárgycsoportját, a legény által a választottjának jegyajándékba adott mángorlókon, sulykolókon és guzsalyokon található faragott, vésett jeleket elemezve kimutatták, hogy ezeken a tulipán a leányt jelképezi, a szív a legényt jeleníti meg. Ezek a tárgyak elsősorban tehát nem használati tárgyak voltak, hanem mint a két nembeli fiatalok közti szerelmi kapcsolat és egybekelési szándék nyilvános jegyei, valamint státuszszimbólumokként nem pusztán társadalmi és dekoratív funkciót kaptak, hanem minden vésett díszítőelemnek: a hármastulipánnak, az egymásnak fordított páros szilvamagnak, fenyőágnak, rózsának jelentése és jelentősége van. A tulipánba például gyakran szilvamag kerül, így lesz a tulipán a női szeméremtest, a mag pedig a termékenység szimbóluma. A szív megjelenhet a férfi lábai közt is, s arra is van emlékünk, hogy szívet virággá továbbfejlesztő motívum neve "tökös" volt. Íme, együtt egy jelrendszer: e jelek együtt szerepeltetése szerelmi üzenetet hordoz, sőt: az ajándékozó szándéka szerint biztosítja a vágyteljesítő szerelmi varázslás sikerét.

Az a tény, hogy a tulipán és a szív megjelennek a szerelmi ajándékok mellett pásztortülkök, borotvatokok, karikásostorok, hímzések díszítéseként is, sőt festett templomi famennyezeten is, arra utal, hogy ez a jel együttes nemcsak a szerelmi varázslás eszköztárába tartozott és nem pusztán a termékenységről szólt, hanem magasabb értelmét is kereshetjük. A tulipán sokszor az életfa ábrázolás részeként jelenik meg, s mivel az életfa Boldogasszonyt jelképezi, ez esetben már nem a vágyott nő megjelenítője a tulipán, hanem általában a női teremtő erőé, amit a pogány hagyományban Boldogasszony testesített meg. A tulipán pedig mindig az életfa csúcsán nyílik, az ég felé, tehát ennek spirituális dimenziói is feltárhatók: az életfa tetején kinövő, kinyíló virág a lélek világra, ég felé tárulását jelképezi. Milyen igaza van annak a dunántúli pásztornak, aki ezt mondta: "Az az igazi virág, ami nem terem, hanem amit valaki kigondol"!

A jelentés és üzenet a képi, mágikus gondolkodással összhangban alakult ki és így az ősi hitvilágba avat bennünket. A népművészetbe foglalt mitikus jelképeink a hajdani mitologikus gondolkodás, egy egységes hiedelemrendszer egyes elemeit őrizték meg. A jelképek ősi tartalmát a nép idővel talán elfelejtette, de formáit hagyományaiban konzerválta, mégpedig úgy, hogy az értő szemek láttára a minták, formák, motívumok, szimbólumok szótlan, de megszólítható kincse, a szimbolikusan megfogalmazott üzenet, a virág- és állatalakokba, növényi kompozíciókba rejtett ősi szellemvilág és tudás élővé válhat.
Több ezer esztendőn át alakult az a kincs, tudás, műveltség, amely a magyarság, mint sajátos és összetéveszthetetlen szellemi jelenség anyagi kultúrájában kialakult és megőrződött mind a mai napig, s amely többek között a népművészetben ért el hozzánk. Nemzedékek tehetsége, alkotókedve, leleményessége ölt testet egy-egy a mai mesterek által készített tárgyban is, így azokon keresztül őseinkkel tartjuk a kapcsolatot. A hagyomány megőrzés és átadás. A továbbadás mintái, mozdulatai őrződtek meg a magyar népművészetben. A kéz mozdulatain keresztül öröklődő anyanyelv. A szív nyelve.

Ajánlott irodalom:<o></o> Győri-Nagy Sándor: Megtartó jelek. In: Ökotáj 2003. 31-32. sz. p. 93-101.<o></o>
Hoppál Mihály: Tulipán és szív. Csokonai Kiadóvállalat, Debrecen, 1990.<o></o>
Hoppál Mihály ? Jankovics Marcell ? Nagy András ? Szemadám György: Jelképtár. Helikon Kiadó, Budapest, 2004.<o></o>
Hoppál Mihály ? Szepes Erika (szerk.): Erósz a folklórban. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987.<o></o>
Kós Károly: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.<o></o>
Lükő Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Budapest, 1942.<o></o>
Manga János: Magyar pásztorfaragások. Corvina Kiadó, Budapest, 1972.
http://harmonialak.mlap.hu/

Térrendezés a világban

Nagyon sokféle térrendezési módszer létezik a világban. A legrendszerezettebb formában az épületek elrendezése és az ehhez kapcsolódó szabályrendszer az indiai és a kínai kultúrában maradt meg. A térrendezés és az építészet indiai tudományát Vasztu-sasztrának (illetve Vaszatinak), a kínai térrendezést Feng Shuinak nevezzük.

A Vasztu törvényeit több mint 5000 ével ezelőtt jegyezték le. A vasztu szanszkrit nyelven anyagot, valóságot, teljességet jelent. Ez egy olyan szemlélet, mely a világ alkotó elemeit egységben, a köztük levő kölcsönhatások alapján, dinamikus egyensúlyban szemléli. A Vasztu optimálisan és ideálisan használja ki a mágneses, szoláris és lelki erőket, valamint az öt alapelemet a föld, víz, tűz, levegő, éter tulajdonságait. A különböző energiák és elemek lényeges hatást fejtenek ki az élő szervezetre, ezért azok elhelyezkedése kedvező, vagy kedvezőtlen hatást gyakorolnak ránk emberekre. A Vasztu éppen ebből kiindulva, a harmonikus életkörülmények megteremtésére törekszik. A Vasztut nemcsak házak, hanem egész falvak, városok építésére is alkalmazták.

Kínában az emberek falvaikat, városaikat, házaikat nagy körültekintéssel építették. A Feng Shui egy ősi művészet és tudomány, amit több mit 3000 évvel ezelőtt fejlesztettek ki Kínában. Ez a tudásnak egy összetett alakja, ami képes arra, hogy egyensúlyozza a környezet energiáit úgy, hogy egészséget, gazdagságot és szerencsét biztosítson az embereknek. A "feng" szelet jelent és a "shui" vizet jelent. (kiejtés: fang-see) A Feng Shui jórészt a Taoista látásmódon alapul. A megfigyeléseken, hogy a természet, a föld, energiával töltött és élő egységes szervezet. A jin és yang elmélete, az öt elem elmélete szintén a Taoizmus elméletéből származik. A távolkeleti emberek szeretnek összhangban-szinte együtt lélegezve- élni a természettel és önmagukra az univerzum részleteként tekinteni. Amikor a Feng Shui mélységeibe szeretnénk behatolni, képesnek kell lennünk alkalmazni a formákat és a számítási formulákat, melyek használata egymástól elválaszthatatlan.
A nyugati emberek racionálisak. Amit nem látnak az nincs.

Most nézzük mire alapozzuk, hogy létezik magyar térrendezés. Mikor őseink Árpád vezér vezetésével megérkeztek a Kárpát medencébe, már túl voltak több letelepedésen, otthon teremtésen, és azok kényszerű elhagyásán. Annyi bizonyos, hogy a vándorlásaik során keveredtek földművelő és pásztornépekkel. Ősi hagyományok szerint eleink kétféle módon laktak. Nyáron jurtákban, télen pedig köralapú, vesszővázú, agyaggal bevert falú házakban. Régészeti feltárásokból azt is tudjuk, hogy őseink ismerték és alkalmazták a boronavázas és nyeregtetős házépítési formákat is. Ahol sok fát találtak ott fából építkeztek, ahol keveset ott agyaggal erősítették a falakat. A tetőt náddal vagy szalmával fedték. a kőböl épült ház ugyan ritka volt, de erre is utalnak korabeli írások.

Kíváló régészünk László Gyula arra a megállapításra jutott, hogy "a honfoglaláskori falu képe inkább a század eleji magyar faluhoz hasonlított" Ez mit jelent? Azt, hogy a magyar parasztházak formája több mint ezer év alatt alig változott
Lehet, hogy azért mert jól kitalálta?

http://harmonialak.mlap.hu/

Farsangi Népszokások

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".
Hazánkban - elsősorban német hatás eredményeként - a középkorra tehető a farsang kialakulása. Elterjedése 3 fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarban jelentős volt az itáliai hatás, míg a másik két szinten német hatással kell számolni.<o></o>
A farsang zajos mulatságait egy ősi hiedelem hívta életre. A középkorban azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban - amikor rövidek a nappalok és hosszúak az éjszakák - a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, jelmezes karneváli felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mert azt remélték, hogy a földi tűz segíti a napot, hogy újra erőre kapjon. Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget. Az első maskarások halottas menetet utánozva masíroztak.
A szokások és hiedelmek többsége, és így a maskarás alakoskodások is a vígasság utolsó

napjaira, "farsangvasárnapra", "farsanghétfőre", "húshagyókeddre", az ún. "farsangfarkára" összpontosulnak. Keleten és északon ez néha kitolódik. Ebben az időben a mezőgazdasági munkák szüneteltek, ez volt a szórakozás legfőbb ideje. A hamvazószerdát követő napon, az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztik, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ennek a napnak zabáló-, torkos vagy tobzódócsütörtök a neve. Ezekhez a napokhoz, a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabb jelesnapi szokáshagyomány kapcsolódik. Legjellemzőbbek az álarcos, jelmezes alakoskodók, és a mulatság színhelyén vagy házaknál előadott dramatikus játékok /halottas, lakodalmas, betyár - játék /. Mohács környékén ma is élő hagyomány a délszláv eredetű alakoskodó felvonulás, a "busójárás".

Régen farsang idején a fonóházakban minden este zajlott valamilyen vidám esemény, énekeltek, táncoltak, játszottak. A mulatozások "húshagyókeddig" tartottak, amikor az utolsó fonóházi összejövetelre a "fonóvégzésre" került sor, amely felért egy kisebb lakodalommal. Ezt követően az egész falut megmozgató nagy népi mulatsággal a "farsangtemetéssel" vagy "téltemetéssel" búcsúztatták az elmúlt vidám heteket.

Játékok
A farsangi alakoskodás Magyarországon a 15. század óta ismeretes. Jellemzője, hogy olyan ünnepi időszak, amelyben a hétköznapi élettől eltérő dolgok történhetnek, felbomolhat a szokásos rend. Ahogy ilyenkor mondani szokták: "a feje tetejére áll a világ". A hosszú böjtre való felkészülésnek megfelelően ebben az időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságok mellett különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, de ilyenkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki pedig pártában maradt, azt ebben az időszakban különösen durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
Világszerte, így a magyar nyelvterületen is a farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok

felöltésére, s az ezekben való mókázásokra. A magyar falvakban az alakoskodók beöltöztek ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak. A magyar falu álarcos alakoskodása között feltűnnek az állatalakoskodások. Különösen kedvelt a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás.
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést, de népszerűek voltak a kivégzést imitáló játékok is, melyeken a játékból elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték.
A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
Bizonyos húshagyókeddi szokások a farsang, illetve az egész tél elmúltát jelképezik: farsangtemetés, bőgőtemetés.
A farsanghoz számos termékenységvarázsló illetve termésvarázsló cselekmények és hiedelmek is kapcsolódnak.
Egyéb szokások: maszkos felvonulások, köszöntők/sardózás/, ügyességi játékok /kakasütés, gúnárnyakszakítás/ és a leánycsúfoló szokások<o></o>

Táncmulatságok
A farsang időszaka a táncmulatságok legfőbb ideje volt, a falvakban a bálok többsége a kocsmákban, vagy bérelt házakban zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.<o></o>

Vénlánycsúfolók
Az udvarlás, a párválasztás és a házasságkötések legfőbb ideje a hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt, éppen ezért a farsang alkalmat adott arra is, hogy tréfásan, s olykor durván figyelmeztessék azokat, akik elérték a "megfelelő" kort, de még nem mentek férjhez. A csúfoló szokások főleg a farsangvégi napokhoz, húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Az egyik érdekes szokás a tuskóhúzás volt, ilyenkor a legények egy nagy fatuskót vonszoltak végig a falun, s a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.


Köszöntők
Mint minden jeles ünnephez, az újév kezdetéhez és a farsanghoz is hozzátartoztak a jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások. Ezek a magyar nyelvterületen mindenütt megtalálhatók voltak. Ezen alkalmakon a kimondott szó mágikus erejével próbálták biztosítani a következő esztendőre a jó termést, a szerencsét, az állatok egészségét és szaporaságát.
Pl. Farsang, farsang, háromnapi farsang, / Itt is adnak, amit adnak Ez is Isten háza, / Szálljon le rája / Az Isten áldása, / Hat lóval, hat ökörrel / Három borjas tehénnel, / Egy aranyos ekével.<o></o>


Lakomák
Pontosan mit ettek a régi farsangi lakomákon? Nem tudjuk, de néhány hagyomány, étkezési szokás ma is él. Sok faluban igyekeznek farsangvasárnapra és húshagyó keddre tyúkhúslevest, töltött káposztát főzni. Szívesen tálaltak még ciberelevest és kocsonyát is.
A cibere tálalása már a közeledő böjtöt idézi. A cibere lényegében többféle savanyú leves gyűjtőneve. Ilyen igazi böjtös étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere. Székelyföldön, a Nyárád mentén szalmabáb jelenítette meg a farsangi játékokban Cibere-vajdát, aki tréfás párviadalban legyőzte Konc-királyt - ő a farsangi húsokat jelképezte.
A farsangi ételek közül a legnevezetesebb a farsangi fánk. Ismert az alma, burgonya, gyűrűs, hússal töltött burgonya, marca, kubikos, szalagos, túró, és a párna csücskeváltozat.

http://harmonialak.mlap.hu/

Farsang
<o></o>
<o></o>
Életben maradt farsang

A farsang a karácsonyi ünnepkör végén, vízkeresztkor(január 6.) indul és a húsvéti ünnepkor kezdetéig, hamvazószerdáig (változó időpont) tart. A kereszténység előtti időkből származó farsangot az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották, azonban a reformáció-ellenreformáció szellemi légköre sem volt elegendő a hagyomány felszámolásához. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.
A farsang azon kevés népszokásaink egyike, amely életben maradt a múlt században és életképesnek bizonyul a 21. század kezdetén

Farsang lényege
<o></o>

A középkori Magyarországon a farsangot nemesi, polgári és népi kultúrában egyaránt megünnepelték: míg a királyi udvarban karneválokat tartottak, addig a városokban és a falvakban fásángot. A magyar nyelvbe – szemben a legtöbb európai nyelvvel – a farsang szó nyert létjogosultságot a karnevál helyett. A német eredetű fasching szóból származó kifejezés jelentése húshagyókedd, ami az ünnep végére, a húsvétot megelőző böjt kezdetére utal. (A karnevál jelentése valószínűleg ugyanez: cardo és vale fordítása „hús, Isten hozzád!”)<o></o>
<o></o>
Akárcsak kisfarsang , nagyfarsang idején is szabad a tánc, a bálok szervezése és a házasságkötés, tulajdonképpen a húsvétot megelőző negyven napos böjt előtti féktelen mulatozás időszaka. A szokásjogon alapuló merev szabályok pár hétre megszűnnek létezni, a világ kifordul önmagából. Tetőpontját a hamvazószerdát megelőző héten éri el, az utolsó napokjelentőségét bizonyítja, hogy minden egyes napnak külön elnevezése alakult ki a magyar nyelvben. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása, amelyet jól példáz a következmény nélküli bolondozás az álarc névtelensége mögött vagy a nemi szerepek felrúgása asszonyfarsangkor.


Fontosabb népszokások:

Asszonyfarsang: rendszerint a farsang utolsó szakászában csak az asszonyok részvételével tartott farsang. Az év egyetlen napján a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak.

<o></o>

Farsangi dramatikus és alakoskodó játékok: jelmezekkel, maszkokkal előadott „szerepjátékok”, felvonulások. Legtipikusabb jelmezek: ördög, koldus, török, kereskedő, cigányasszony, állatmaszk- és jelmez valamint fiúk-lányok/férfiak-asszonyok ruhacseréje. Legjellemzőbb játék: lakodalom és kivégzés humoros előadása, valamint Konc király és Cibere vajda. Leghíresebb felvonulás: mohácsi busójárás.

Farsangi ételek: kiadós húsételek, kocsonya, disznóhús, cibereleves, káposzta, farsangi fánk . A megmaradt ételt kiszárították és az állatok ételébe szórták.<o></o>
<o></o>
Farsang farka: farsang utolsó három napja.
<o></o>
Farsangtemetés vagy téltemetés: húshagyókedden általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet. <o></o>
Eljegyzés: báli szezon és táncmulatság lényege. A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. Ezt követte az eljegyzés A húsvéti böjt időszakában tilos volt esküvőt tartani, ezért a farsang fontos „esküvői szezon”, erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.).<o></o>
<o></o>
Hamvazószerda: böjt elsőnapja. <o></o>
<o></o>
Húshagyókedd: farsang utolsó napja. <o></o>
<o></o>
Konc király és Cibere vaja: Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Konc király a zsíros ételek, Cibere vajda a böjt jelképe. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt. <o></o>
<o></o>
Köszöntők: más ünnepekhez hasonlóan farsangkor házról házra jártak, jókívánságokat mondtak és adományokat gyűjtöttek.
<o></o>
Lányok vasárnapja: hajadonok vettek rész rajta, házról házra járva adományokat gyűjtöttek. <o></o>
<o></o>
Torkos csütörtök: hamvazószerda után tartott ünnep, tulajdonképpen már a böjtiidőszakra eső lakmározás. A farsangkor megmaradt ételeket fogyasztották el. Pár éve a hagyományt modernizált formában újjáélesztették, az éttermekben kedvezményekkel várják a vendégeket.

SZÍNEK A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETBEN


<!--[endif]-->A magyar paraszti hagyományban a fehér elsődlegesen a tisztaság, az ártatlanság kifejezője, és mint ilyen kap jelentőséget a női viseletben. Ezért fehér a palóc mennyasszonyi ruha. Másrészt a fehér, a sápadt arc a betegségre utal, ezért gyászfunkciója is lehet. Így van ez például az Ormánságban és Hosszúhetény környékén. Egyes vidékeken a fehérnek védő és oltalmazó szerepe is van.<o></o><!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A fehér ellentéte a fekete. A viseletben a gyászt és az időskort jelképezik.
Mármint a népviseletben, mert meg kell jegyeznem: az én fiatalkoromban Budapesten ünnepi viselet volt fiataloknak is. Fekete kosztümben, vagy legalább sötétkékben illett vizsgázni, színházba menni. Manapság is gyakran látni a divatlapokban „a kis fekete ruha” különféle alkalmakhoz illő variációit.
A fekete szín piros szőtteseken, piros hímzéseken is megjelenik, általában a fő motívumok elválasztására, kiemelésére szolgál.<o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A sárga sok helyen a nap színe. A görögöknél a tűz, a kínaiaknál a föld, a szél és az egészség színe. Nálunk a hervadást és az elmúlást jelképezi. A somogyi Csökölyön sárga viseletbe öltöznek nagypénteken a református asszonyok, sárga kendőt vettek fel, ruhájukat sáfránnyal festették sárgára és sárga kötényt kötöttek, amelyet fehér csipke díszített.<o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A piros szín a magyar népművészetben a leggyakoribb. Nálunk Elsősorban az öröm, a lelkesedés, az ünnepi hangulat, az egészség, a szerelem kifejezője. Ennek az alapja valószínűleg az érzelmekkel telített ember arcának piros színe.
A pirosnak a vérrel, a tűzzel, a fénnyel és a nappal is van kapcsolata. A vérontás, ördögi vonatkozások, pokoli borzalmak színe is a piros.
A nyelvünkben is gyakori jellemző: piros alma, pirospozsgás, vérpiros, paprikapiros, tulipiros, égőpiros, élénkpiros, tűzpiros.
A magyar néphit a pirosnak véderőt tulajdonít és ezért piros kendővel, piros szalaggal védekeznek a szemmel verés és egyéb rontás ellen. Az Ormánságban a menyecskék piros főkötőt viselnek.
A régi magyar hímzéseken uralkodó szín volt (Sárközi-, baranyai-, somogyi- és régi palóc szőttesek, kalotaszegi varrottas, XIX. Század elejei mezőkövesdi hímzés, stb.).
A régebbi spanyolozott pásztorfaragásokon a fekete mellett a piros színt láthatjuk leggyakrabban.<o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A rózsaszín gyöngédséget, szeretet fejez ki. A könyv Derkovits Proletár anya című képével illusztrálja ezt a hatást. Ugyanakkor nem írja le, hogy manapság a városi kultúrában kicsi lányokhoz társítják; kisleány újszülöttnek rózsaszíntakaró, rózsaszín ruhácska dukál. <o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A kék szín Goethe szerint a zöldhöz hasonlóan passzív szín, amely megfoghatatlanságot és kozmikus végtelenséget kelt. Sajátos költői, vagy filozófiai gondolat. Igaz, az ég megfoghatatlan, a tenger végtelen, de egy hozzám hasonló hétköznapi embernek nincsenek ilyen fennkölt érzései. Nekem egy szép világos kék, vagy a tengerészkék a nyugalom színe és a sötétkék az eleganciáé.
A könyv szerint a sötétkék az öregek viseletében a józanságot, a békeszeretet, és a nyugalmat jelképezik. A kékfestők kékje változatos és szellemes fehér díszítéssel a paraszti és kispolgári rétegek ízlését tükrözi. A világoskék a fiúk színe. Kedvelik a fiatalok is, a hűség és ártatlanság jelét látják benne. A hevesmegyei Felnémeten fehér és világoskék ruhába öltöztetik a mennyasszonyt. (Személyes megjegyzés: az esküvőmön nem akartam szokványos fehér csokrot, pedig pont ma harminchárom évvel ezelőtt csak a fehér volt a szokás, de én világoskék szegfűt választottam, minden szín szimbolikai meggondolás nélkül).
A sötétkék piros szőtteseken, piros hímzéseken is megjelenik a feketéhez hasonlóan. <o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A zöld a tavasz, a kezdet, a bizakodás, a remény és az örökélet szimbóluma. Az örökéletet az örökzöld növényekkel való képzettársítás miatt jelképezi. A zöld rozmaring ág az örök szerelem jele. A nép a szabadban élő pásztorok, betyárok szabad életét is a zölddel hozza összefüggésbe.
Nálunk kedveltek a zöld kancsók, zöld ivóedények, kulacsok, kannák, köcsögök.
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A barna szín ritka, mint szimbólum. A magyar nép barna fajának mondja magát, a könyv ezt egy népdallal illusztrálja:. „Magam vagyok, barna fattyú”
A barnapiros egészséget és életörömöt jelent. A barna viselet átmenet a fiatalságból az öregségbe. Például a barna karcagi rövidbundát a középkorú asszonyok hordják.
Barna domináns színvilággal a békési ködmönök képein találkoztam. <o></o>
<!--[if !supportLists]-->·<!--[endif]-->A bordó és lila színekről egy árva szó sincs a színekről szóló részben, pedig magyar hímzésekben is fellelhető. Sőt a pirosas bordó árnyalat néha domináns szín is. Lila szín uralta munkát még nem láttam a magyar népművészetben (ettől még lehet), de kiegészítő színként, főleg világosabb árnyalatban fellelhető a kalocsai-, a matyó- és a sokszínű sióagárdi hímzéseken.


http://web.t-online.hu/geli1/glk/glkRip/RipHunszinek.htm

A palóc népművészet

Népművészet volt... és lesz? [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A népművészet két-három évszázada alkot fogalmat Európa szerte a falusi tárgyak feltárása alapján. A gazdasági stagnálás idejében a parasztság ízlése egyre jobban kezdett elszakadni a polgári ízléstől, így önálló művészetet alakítottak ki. Magyarországon a XVIII. század végén tapasztalható, hogy a régi stílusú népművészet emlékei még messzemenő ízlésbeli különbségeket mutattak, akár a szövés vagy más felhasználási területeken. Majd a XIX. század elején külön formálják az ünneplő tárgyaikat, melyek elterjedése megnövekedik. Egyre határozottabb irányzatok váltak szét, így a paraszt stílus és a legújabb népművészeti stílusok.
Az idővel megváltozott az emberek viszonya a tárgyaikhoz, fölbomlottak az emberek közötti kapcsolatok és az értékek régi rendje, a tárgyak szerepe. A falvak életében fokozatos átalakulás ment végbe. A tárgyi világ hagyományos szabályai feloldódtak, a falusi lakosság is hasonló fogyasztóvá vált, mint a városi lakos. Így a használati tárgyaikat kizárólag a gyáripari sorozatgyártás látja el. Ennek ellenére a népművészeti technikák, motívumok nem feltétlenül szűnnek meg, hanem egy új, megújult stílusa alakul ki. A népművészet hanyatlása a múlt század utolsó harmadában jelentkezett erőteljesen.
[/FONT]
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"> <tbody><tr> <td align="center" width="50%"> </td> <td align="center" width="50%"> </td> </tr> <tr align="center"> <td width="50%">[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Palóc szedett mintás futó[/FONT]</td> <td width="50%">[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Palóc szedett mintás tarisznya[/FONT]</td> </tr> </tbody></table> [FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Ennek ellenére néhány helyen új paraszt stílusok keletkeztek: Kalocsán és Palócföldön.
A régi paraszti népművészet hanyatlása segítette elő a fejlődő új népi iparművészetnek a kialakulását. A népművészetünk nem veszett el, csak átalakult, s így újból virágzásnak indult. Az állam támogatta az újraindulást, a népművészet kibontakozását, így sikerült a hagyományokat feltámasztani. Az alkotóművészek tudatosan fordulnak a régi múlt felé, szinte tudományos érdeklődéssel kutatják, felelevenítik a művészi hagyományokat. A szövő asszonyok járják a falvakat a régi hagyományos motívumok feltárása érdekében, hogy még szebbé és változatosabbá tegyék az új szőtteseket.
[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Palóc faragott konyhaasztal, lócával, piros-fekete szőttessel[/FONT]

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A régi és az új díszítő elemek használatával érték el a hatást.
A népi díszítőművészet kollektív, mert alkotásait egy kis közösség általánosan használja, ellenőrzi, ugyanakkor azonban kiemelkedő egyéniségek állandóan fejlesztik, alakítják azt. A népi díszítő művészet bizonyos dolgokat ösztönösen követi, így az esztétikai szabályokat, és a szimmetriára való törekvést. Kedvelik az élénk tiszta színeket és az erős ellentéteket, vörös árnyalatait. Fehér színhez a vörös, kék, fekete, zöld színeket használják, feketén fehéret, a barnán pedig feketét. Sajátosan tömörítik a díszítményt, telt formákat alkalmaznak.
Legkedveltebb virágaik a tulipán, szegfű, gyöngyvirág, búzavirág, rozmaring és apró levelek. Az állatvilágból kedvelt motívum a madár a csőrében tartott virággal. Tartózkodnak a geometrikus jellegű díszítményektől, hiányoznak a vallásos jellegű vonatkozások, így például a kereszt, feszület, és a Bibliai motívumok megjelenése. A szövésben és minden más népművészeti alkotásban használt díszítő elemek kiválóan alkalmasak a népi ízlésnek és egyben a művész ösztönének a kifejezésére.
A magyar népi díszítőművészet formaváltozatai együttesen sajátosak, magyar népi díszítő stílust alkotnak. A díszítő motívumok sokasága által határozhatjuk meg, a Magyarországon belül kialakult területi népművészeti alkotásokat. Így megkülönböztethetjük a sárközi, a somogyi és baranyai szőtteseket, bodrogközit, szabolcs-szatmárit és a palóc szőtteseket, amelyek napjainkig is élnek. A Palóc Népművészeti Szövetkezet Szécsényben mind máig készíti a palóc szőtteseket. Hagyományos kézi szövéssel, csévéléssel, s felvetéssel a század elejéből származó Benninger C & C géppel történik. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Palóc vidékének népviseleti babái[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A két világháború között szinte egyértelmű az átalakulás. Itt alakult ki az új hagyományra épült új stílusforma, amely a régi folytatása volt. Az ötvenes években kezdtek terjeszkedni, fellendülni, államilag támogatott szövetkezetekbe. Voltak, akik ezt a fellendülést csak a régi másolásának látták, nem pedig megújulásnak. A társadalomban két fogalomvilág alakult ki ebből adódóan. Az egyik a régi népművészet, vagyis a hagyomány és a helyi ízlés stílus megőrzése. Ezen a tárgyakat a parasztok készítik alkalmi, egyéni munkaként. A másik fogalom a népi iparművészet, ami a helyi hagyományra és stílusra épül, de tömeges ízlésnek nincs szerepe a termékek kialakítása során. Párhuzam alakult ki a kettő között, mert egyik sem létesíti előnyben a sorozatgyártást. A Palóc Népművészeti Szövetkezet is állami támogatással indult be az ötvenes évek elején az elsők között. Nógrád megye területére a következő háziipari tevékenység végzésére terjed ki, "népművészeti szőttesek, népművészeti hímzések, népművészeti babák, kötöttáruk, nemezelt áruk, kézi hímzés, háziipari szövött termékek, hulladék anyagok konfekcionálása, fűzvessző feldolgozása, csuhéj feldolgozása és rongyszőnyegek szövése". A szövetkezet fokozatosan rátért a népi díszítésű szőttesek készítésére, egy ember, a tervező által készített minták utánzásáról.
Minden a hagyományokhoz hűen, de mégsem csak utánozva. Itt figyelembe veszik a palóc hagyományokat, motívumokat és a színvilágot. A szövetkezetnél dolgozik az egyetlen egy palóc népi iparművészünk, aki jelenleg is tervez újabb és újabb motívumokat, mintákat, amelyek megfelelnek a népi hagyományoknak, de beleilleszthetők az új évszázad divatvilágába is. A szövetkezetek alakulása után lezárul a második korszaka a művészetnek.
A harmadik korszaknak két periódusa van napjainkig, melyek között nincs éles határ. Az első a szigorú hagyományokhoz való ragaszkodás, míg a másik egy újra való törekvés, kísérletezés, amelyet már sok bírálat ért. A két stílus kialakulásáról azt tartják, hogy az egyik a múlt másolása, míg a másikat árút termelőnek, nem művészi alkotásnak tartják.
A Palóc Népművészeti Szövetkezet is a hagyományokhoz hűen próbálja készíteni termékeit, annak ellenére hogy az 1991-es év nagy vállalkozásokat hozott a szövetkezet életében. Szervezeti és tulajdonosi szempontból új helyzet állt elő. Az 1991-es évi törvények előírták a szövetkezet átalakulását, a vagyon nevesítését. E politikai döntés hatalmas indulatokat szabadított fel, elindult egy széthúzási folyamat. A szövetkezetben jelenleg is dolgozót nem foglalkoztatja az a tény, hogy tulajdonrészt ruháztak rá, értékpapír formájában. Az idős szövetkezeti tagnak pedig szüksége lenne a tulajdonára, hiszen sok haszna nincs az átalakításból. Pont azért nincs osztaléka, mert a gazdasági szabályok megszüntettek minden kivételt az adózás terén. A népművészeti termelést bele kényszerítették az ipari szerű gyártás szabályozási rendszerébe.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Palóc mintázatú ész színvilágú szőttes 1950-60 (szintetikus szálasanyag)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Szövetkezet a nehézségek ellenére főleg a tartalékaira építve a változást követő 4-5 évben kiegyensúlyozott gazdálkodást tudott folytatni.
Az újonnan megteremtett népművészetünk szorosan és szervesen kapcsolódik a hagyományainkhoz, ezt fejlesztik tovább. Mai életünkben jelenlévő népművészet a szocializmus idején megtett fejlődést tükrözi. A mostani termelés, kiállítások és pályázatok azt mutatják, hogy a mai népművészetünk korántsem az elmúlt századok virágzó paraszti népművészete, egyszerű felelevenítése, hanem több annál.
Új fejlődésnek a kezdete. Ennek az új stílusnak megvan a hova-tartozó ága, hosszabb rövidebb tartós alakulása, mert a népművészet alakul, változik és fejlődik. Úgy, mint régen, ma is újabb és újabb elemek és stílusok rakódnak rá, amit a közösség tagjai elfogadnak, és ez által beépülnek a népművészetbe, de a régi is megmarad. Ilyen hatás például a történelmi befolyás, divat, nyugati civilizáció hatása, és nem utolsó sorban a tárgyak szerepének átértékelődése. A mai népművészetben két alkotói kör alakult ki, csupán tanultságát és technikai ismereteit tekintve tér el csak egymástól. Új stílusnál megváltozik néhány alapanyag, ami velejárója. Az új stílusnak egyeduralma alakul ki elszakad a régitől, s túl akarja lépni, s aki keresné, nehezen találná meg a régit benne. Így a szövetkezetek többsége más üzemektől való megkülönböztetés miatt esedékessé vált a termékekre utaló elnevezést adni az árucikkeknek.
A zsűrizett termékeket is az új stílus mércéjével mérik úgy, hogy a termék megőrzi a népművészeti ihletést. Véleményem szerint az új népművészeti alkotásaink már nem eredeti népművészeti alkotások, hanem már csak művészi hatást szeretnének kelteni az emberekben. Maga az a szó, hogy népművészet, csak a paraszti társadalomban volt helyes, egy sajátos ízlésvilágot képviselt, a parasztok kézimunkája által létrehozott termékeknél. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Új típusú Palóc szőttes (pamut) 1990[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]S a népművészet addig volt csorbamentes, míg a hagyományos paraszti műveltség keretében volt.
Az ebből kibontakozó új stílus ennek tagadása, ellentéte, hiszen csak a tagadó polgári magatartás ízlési hatásaira jött létre. Az igazi értékeket a régi népművészeti stílusban kell keresni.
A mai helyzetben, a népművészetünk ma már inkább Európa nyugati, mint keleti feléhez tartozik. Igy szabadon kimondható hogy a népi művészetünk elvész, hiszen a már említett egyedi alkotásokon alapuló, kézzel kialakított mintázatok eltűnnek, vagy alig élnek a szövés területén. A sokoldalú gazdag művészet már a múlté, csak múzeumok és gyűjtők tulajdonában létezik. A népművészet pusztulását nem csupán a gyáripar fejlődése és a szabványos termelés elterjedése magyarázza. A hagyományos népművészet elvesztését a magyarság egészének a nyugati művelődési formák közé való teljes belehelyezése okozta. E hatás egyszerre támadta az ősi gyökereken átfejlődő zárt keretek között működő magyar népi hagyományait, szokásait. Mára már csak kis területen foglalkoznak régi népművészettel, így a régi hagyományos kézi szövéssel. Így például a Palóc Népművészeti Szövetkezettnél, és más kisebb szövetkezetek melyek ebben az iparosodott, profitorientált világunkban erőteljesen küzdenek a fennmaradásért. Becslésem szerint változatlan áron felére csökkent a nettó árbevétel az elmúlt években a szövetkezetnél. Létszámban hasonló a helyzet. Megszűnt a központi üzem, csupán 4-5 nyugdíjas termel üzemi körülmények között. A bedolgozói hálózat is csak emlékeztet a régi rendszerre.
Feladatunknak kell tekinteni a régi és az új összeegyeztetését, oly módon, hogy a mintákat és a motívumokat megőrizzük, s mind bevihető legyen az új divat világába. Így nem csak a hagyomány őrzése, hanem ápolása is a feladatköreinkbe tartozik, amely magába foglalja az újítást, megújulást. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif] Új típus, a '20,'21-es évek "másod küszöbén" len szőttes és a belőle készült táskák[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A XXI. században iparművészetként jelennek meg az alkotások, de már a régi kevésbé hat rá.
Ezen alkotásokat erős kritika éri, mert nem a közelmúltat akarják ismételni, hanem keresik a formák egyszerűségét, struktúra szépségét, alapanyagok természetességét, tisztaságát, a nyers mintákat és a díszítés indokolt, természetes voltát. Azt hiszem, hogy az így kialakított népi iparművészeti alkotásainkra már nem csak a mi nemzetségünk, és az ősi gyökereinkből fakadó hagyományaink hatnak, hanem a már említett nyugathoz való vonzódás is befolyásolja. Mondhatom azt is, hogy szinte ez a hatás már sokkal erőteljesebb, mint a saját hagyományaink, motívumaink, stílusunk s nem utolsó sorban egyéniségünk. Úgy gondolom, ahogy a XXI. Század textilipara is jelentős változásokon megy át, így a hozzá kapcsolódó területeket is valóban fejleszteni, változtatni kell, hogy el ne vesszen.
Mint minden, a népművészetünk is változásokon megy keresztül, ami jó is lenne mindaddig, míg ez nem drasztikus változtatás. Véleményem szerint ez a változtatás addig elfogadható, ameddig nem fogjuk romba dönteni azokat a kis szövetkezeteket, melyek fenn szeretnék tartani az egyedi művészeten alapuló, régi motívumvilágaink, hagyományaink elvén működő szövödéket. A kis üzemek is mutatnak fejlődéseket, s nemcsak kizárólag alapanyagban, hanem meghatározott keretek között a minták elhelyezésében az új világkép tükrében. A még létező, népi művészetet ápoló kis csoportok fontosak, melyek fenntartása nagyon nehézkes. Ezeknél a kis csoportoknál megfigyelhető az elszántság, a nehéz helyzettel szembeni küzdelem, mert szeretnék megőrizni a nagyanyáinktól kapott örökségünket, s ezt tovább ajándékozni a jövő gyermekeinek.
Vehetjük akár a nyugati országok példájából is, hogy nem befolyásolhat mindent a gyáripari fejlődés. A németországi bajor népviselet a mai napig fennmaradt, s él a kultúrában. Nem csak a népművészetben, hanem a hagyományokban, nyelvjárásokban, amelyek színesítik, és egyedivé teszik az egyes területeken élő embereket. A mi területi kultúravilágunkat is fent lehetne tartani, vele együtt a művészeti stílusokat, hagyományokat, ha nem engednénk magunkat ennyire befolyásolni. Ilyen befolyásoló hatások a már említett divat, és legfőképpen a nyugat világa, Amerika nagy hatása. Az embereknek azt kellene észrevenni, hogy nem minden a nyugat követése, hisz ezzel saját országunkat egyéniségünket veszíthetjük el. Meg kell találnunk azt a határvonalat, ameddig még nem károsítjuk a saját hagyományos művészvilágunkat. A feladat elvégzése igen nehéz, hiszen mi magyarok alig fogadjuk el a hagyományainkat, nem úgy, mint más nemzetek. Észre kellene venni, a hagyományok mi magunk vagyunk. Hiszen ha nincsenek hagyományok, mi sem léteznénk, a hagyományaink ápolása nagyon fontos, mert így tudunk egységben maradni.[/FONT]


http://www.deltasoft.hu/tmte/textiltechnika/nepmuveszet.html

valahol úgy olvastam,hogy a honfoglalás korában a gyász szine a fehér volt...