Arvisura és minden, ami hozzá kapcsolható

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
&frac14;mi múlhat egyetlen egy szavazaton?<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p> </O:p>
992-ben összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémben, az aranyasszo&shy;nyok székhelyén, mivel el kellett dönteni, hogy a keleti, avagy a nyugati keresz&shy;tény&shy;séghez csatlakozzunk-e. A tanácskozáson részt vett többek közt Gélyza nagyfejede&shy;lem, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejede&shy;lem, Vászoly főtáltos, továbbá Jirkó Kun-magyari fejedelem, Koppány Badzsir-magyari fejedelem, valamint a Káma melléki magyarok részéről jelen volt még Szala vitéz is. A vendégeket Vajk és anyja, Sarolt fogadta és látta vendégül. Igen komoly ellentétek merültek fel közöttük, ezért még 12 napi tárgyalás után sem tudtak megegyezni. A szavazás első körében Piroska ifjúsági aranya&shy;sszony (Vajk-István nővére) nem tudott részt venni, mivel (mint beavatott és képzett gyógyító) éppen egy agyműtétet hajtott végre Nyitrán. A voksok így fele-fele arányban támogatták a keleti, illetve a nyugati egyházhoz történő csatlako&shy;zást. Hogy a mérleg eldőljön valamely irányban, a tanácskozást áthelyez&shy;ték Nyitrára, s a szavazást - már a Piroska részvételével – megismé&shy;tel&shy;ték. Piroska pedig úgy látta, hogy Rómával talán jobban járunk. Nos, ha akkor ő másképp gondolta volna, talán a mi történelmünk is más&shy;képpen alakult volna!<O:p> </O:p>
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
&frac14;ki volt valójában Anonymus?<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p> </O:p>
A híres Gesta szerzőjének kevesen ismerik valódi kilétét. A rovásokból megtudhatjuk, hogy Anonymus nem volt más, mint a fent említett Pósának – így voltaképpen az Árpád-háznak - egyik egyenesági leszár&shy;ma&shy;zottja. Úgy hívták, hogy Pósa András, és a Gömör-megyei Radnót községben született 1210-ben. Kilenc testvérével együtt korán árvaságra jutott. A gyerekek neveltetését nagybátyjuk, az országbíró Pósa Pál (másnéven Tomaj fősámán, II. Endre legbizalmasabb embere, aki az Arany&shy;bulla megszerkesztésében is részt vett) rendezte el. Eszerint Pósa András a rimaszombati cserepesekhez került mesterséget tanulni. A nagybátyja házában találkozott IV. Béla kiskirállyal, még mint vándorló mesterlegény, de hamar elnyerte annak bizalmát. 1230 és 1235 között részt vett a bugáti sámán&shy;képzésen (Bajdar sámán néven), ahol előkelő helyezést ért el. Ezután a nagy&shy;bátyja kancelláriájában dolgozott, majd 1236. január 25-én feleségül vette Radnóti Piroskát. A székely Radnai havasok alatti kastélyban éltek, s 3 fiúk született. Piroska 1240-ben meghalt. Ebben az időben Pósa András intézte a Dzsingisz kán és a IV. Béla közötti levelezéseket. Dzsingisz kánnak az volt a terve, hogy a Nagyvízig (azaz Európa nyugati partjáig) minden területet elfoglal, de a hódításokat követően e területek ellen&shy;őr&shy;zé&shy;sét az Árpád-házi királyokra akarta bízni, ezért elvárta, hogy a hódításokban a magyarok is segédkezzenek. Azonban egy kis hiba csúszott a dologba, mivel Pósa második felesége szülés közbeni gyónásnál elárulta egy német papnak a mongolok terveit, így bosszúból Köttöny hírvivői kivégez&shy;ték az asszonyt. Ettől kezdve Pósa a mongolok ellen hangolódott. Pósa Pállal együtt ők szervezték meg a király és családja védelmét. A muhi csatát követő&shy;en Boszniában várták a királyt és Dalmácián át Veglia szigetére menekítették a családjával együtt. Pósa András a mongol üldözőket félre&shy;vezette Zágráb felé. Ezért a hazugságáért a mongolok vezetése 1270-ben halálra ítélte őt. Kubiláj tatárokat küldött a felkutatására, akik 1271-ben, Boszniában ki is végezték. <O:p></O:p>
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisurát a rengeteg korábban és ma összeírkált, félrevezető badarság ellenére tisztelettel és lassan kell olvasni, úgy hogy az olvasó agya befogadja. Ez nem krimi. Nekem az első olvasás fél évig tartott..másnak ez másként lesz..Ez az ára az őstörténet vázlatos ismeretének..Ez a könyv az etalon, ahogyan már a véleményemet mondogattam.
Senki ne fogjon hozzá ha nincs kitartása, hite. Zagyvasághalmaz maradhat a fejében ha nem gondolkodva olvas. Inkább ne tegye. Minősítse, annak ellenére, hogy nem ismeri -ahogyan szokás egyesektől- ökörségnek. (Iván)

Iván azt is hangsúlyozta mindig, hogy ő racionálisan gondolkodik. Ezért nehezen értem meg, hogy sohasem akadt fenn azon: milyen módon tudott egy ilyen ismerethalmazt néhány hét alatt megjegyezni majd később évek alatt lejegyezni Paál Zoltán. Kérdéseinkre általában ilyenkor nem válaszolt.:rolleyes:

(ezzel a hozzászólásommal csak a "Történelem" topicban elkezdett beszélgetést folytatnám, mert az inkább ideillik!):-D
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisurák keletkezési körülményei<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p> </O:p>
<O:p> </O:p>
A hun-magyar és más rokon népeknél az volt az örök szokás, sőt törvény, hogy a törzzsel, rokon népekkel kapcsolatos fontosabb eseményeket, történéseket mindig le kell jegyezni, hogy az utókor számára az – mind pozitív, mind negatív értelemben vett tanulságul - örökre megmaradjon. Ezeket az eseményeket sohasem rögtön a megtörténtüket követően jegyezték le, hanem csak 10, 20, sőt 30 évvel később. Ennek oka az volt, hogy ekkorra már az esetlegesen negatív töltetű események kapcsán is lecsitultak annyira az érzelmek, hogy teljes tárgyilagossággal, tényszerűséggel voltak képesek leírni ezeket a dolgokat. Így már talán érthető az, hogy miért éppen Arvisura, azaz igazszólás a neve ennek a gyűjteménynek.

Ezek a jegyzetek un. rovásírással kerültek lejegyzésre, általában agyag vagy fémlapokra. Azokat a példányokat, melyeket a távolabbi utókornak is meg kívántak őrizni, - s melyek emiatt a beavatott központokban kerültek tárolásra, - többnyire aranylapokra rótták. Ezek 72x72 cm nagyságú, 1,5 mm vastag aranylemezek. A rovást csakis erre speciálisan kiképzett rovósámánok végezhették. Mivel az egyes törzsek ezeket az információkat időnként egymásnak is továbbadták, ugyanakkor többen többféle rovásjeleket is használtak, így a rovásírás tudományát egy többéves komoly tanulási folyamat kellett, hogy megelőzzön.
A rovásokat tartalmazó lapokat egy kimondottan erre a célra épített helyen a Szellemi Központban, avagy az Élet Templomában őrizték. Beavatatlan személyek soha nem férhettek hozzá. A rovásírások elkészítéséről és őrzéséről tehát csak a beavatottak tudhattak, a közismert történelmi személyek közül pl. Kőrösi Csoma Sándor vagy Julianus barát nézhetett bele ezen gyűjteményekbe. Ezek a Szellemi Központok felbecsülhetetlen nagyságú művelődési értékeket és leleteket tároló gyűjtőhelyek, hiszen az esztelen háborúk rombolásaitól csak ilyen módon lehetett megőrizni az utókor számára a minden idők állandó értékeit jelentő bizonyítékokat, iratokat, a tudást. Egykor ilyen Szellemi Központ volt többek között a mezopotámiai Nippur, az egyiptomi Karnak, Hetevarett, majd ezek megszűnését követően Ordosz, vagy a mai Tbiliszi környékén fekvő Magyarka. Később Atilláék honvisszafoglalását követően egy ideig országunk területére, Budára menekítették az ordoszi szellemi központot. Őrzéséről 10.000 harcos gondoskodott egészen István király uralkodásáig. Az uruki-mani hit feladásával, a római egyháznak történő behódolással idegen papok árasztották el országunkat, akik a pápa dekrétumaira nemcsak hogy megsemmisítettek szinte minden ősi magyar emléket és rovásírást, de sajnos a szellemi központ kincseinek megszerzésére is erősen fájt a foguk. Ezért István parancsot adott unokaöccseinek, Endre, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára a rokon manysikhoz. A manysik pedig eleget is tettek a feladatuknak. S mivel a sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évenként) az egyes rokon népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi központ őrzésének feladatát és a rovásírás jogát, így Szalaváré Tura eljött Magyarországra, s megkereste az erre alkalmas beavatottat, aki Paál Zoltán, ózdi vasgyári munkás lett. Ma is léteznek ilyen Szellemi Központok, a Föld 9 különböző pontján, (titkos, megközelíthetetlen helyeken, barlangokban) őrzik őket, s majd csak akkor kerülhetnek napvilágra, ha az emberiség elér egy bizonyos szellemi fejlettségi szintet, azaz már nem csak az aranyat, hanem a tudás értékét fogja látni benne.
Mint említettem, az események csak évtizedekkel később kerültek írásba, mint ahogyan megtörténtek. Joggal kérdezheti mindenki, hogyan lehetséges ez, hisz az illető akkorra már csak foszlányokban emlékezhetett az egészre. Tulajdonképpen nem is nagyon kellett nekik emlékezniük, hiszen ehhez segítséget kaptak, mégpedig a fenti szellemi világból. Paál Zoltán is említi, hogy az „adások többnyire éjszaka jöttek”. Ilyenkor ő csak megfogta a ceruzát és az elkezdett írni. Gondoljunk bele: ez a könyv kb. 1400 oldalas, telis-tele van évszámokkal, töménytelen névvel és számadattal. Erre tíz-húsz év távlatából egy normál képességű ember aligha emlékezhet! Viszont - ez nagyon fontos – éppen emiatt akárkiből nem is lehet rovósámán, hiszen ehhez rendelkezni kell bizonyos tulajdonságokkal, amivel csak a beavatottak bírnak, tehát erre születni kell. Mikor Tura, a manysi sámán megitatta őt egy bizonyos fajta sámánitallal, Paál Zoltánnál ekkortól kezdődően olyan képességek jelentkeztek, amit maga is alig tudott elhinni. Ez a hagyomány azonban ma is folytatódik, most is élnek köztünk rovósámánok, akik szintén így dolgoznak, azaz időnként ha érzik, hogy jön az adás, akkor ceruzát fognak, s az írni kezd.
<O:p> </O:p>
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Turát – aki Gyarmat törzsének az utolsó papja volt! - a nagyapja nevelte fel, aki a manysik fősámánja volt, s őt is ebben a szellemben tanította. Ők őrizték a hun népek rovásírással írt sokezer évre visszanyúló gyűjteményét, az Arvisurákat. Jó ezer évvel ezelőtt ezeket Budán őrizték, azonban István király idején a kereszténység felvételét követően a rovások komoly veszélybe kerültek. A megvakított Vászoly fiai Endre, Béla és Levente hercegek így kimenekítették azokat a baskírokhoz. Mikor ott is nehezebbé vált a helyzet, akkor pedig a manysikhoz került ez a gyűjtemény. A fősámán elérkezettnek látta az időt, hogy ismét továbbadják az Arvisurákat, így Tura azt a megbízást kapta, hogy ezen gyűjtemény másolatát hozza el és adja át egy arra érdemes magyar embernek. Szőnyi Mártonnak akarta átadni, de közben ő hősi halált halt, így mást kellett keresnie. Mikor Szlovákiában, Sztrecsnó környékén állomásoztak, Tura felfigyelt a közeli munka-szolgálatosok között Paál Zoltánra, mivel látta rajta a beavatottak jelét, az Óm jelzést. Némi megfigyelést követően meg is szöktették őt egy arra alkalmas pillanatban, és maguk közé fogadták. A két férfi között aztán igen meghitt barátság alakult ki.<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p> </O:p>
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisurát a rengeteg korábban és ma összeírkált, félrevezető badarság ellenére tisztelettel és lassan kell olvasni, úgy hogy az olvasó agya befogadja. Ez nem krimi. Nekem az első olvasás fél évig tartott..másnak ez másként lesz..Ez az ára az őstörténet vázlatos ismeretének..Ez a könyv az etalon, ahogyan már a véleményemet mondogattam.
Senki ne fogjon hozzá ha nincs kitartása, hite. Zagyvasághalmaz maradhat a fejében ha nem gondolkodva olvas. Inkább ne tegye. Minősítse, annak ellenére, hogy nem ismeri -ahogyan szokás egyesektől- ökörségnek. (Iván)

Iván azt is hangsúlyozta mindig, hogy ő racionálisan gondolkodik. Ezért nehezen értem meg, hogy sohasem akadt fenn azon: milyen módon tudott egy ilyen ismerethalmazt néhány hét alatt megjegyezni majd később évek alatt lejegyezni Paál Zoltán. Kérdéseinkre általában ilyenkor nem válaszolt.:rolleyes:

(ezzel a hozzászólásommal csak a "Történelem" topicban elkezdett beszélgetést folytatnám, mert az inkább ideillik!):-D
szerintem egyrészt kapott sok másolatot és hozzá jött az amit ő "kapott" ! Könyv akkor lett belőle amikor összeszerkesztették az örökösök. A könyvben van egy fejezet erről is ,de most nem tudom pontosan idézni.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit jelent az a szó, hogy Arvisura?

A források azt mondják, hogy Arvisura (szanszkrit) annyit jelent: Igazat mondott szó, azaz Igazszólás. Erre azonnal visszakérdezhetnénk, hogy „na de miért azt”? Mi a titka az RVSR-nek?

1) Az Arvisura szó azonos lehet „A Rovás Ura” kifejezéssel. Ha ezt elfogadjuk igaznak, akkor ebben az esetben egy magyar szóval állunk szemben, amely egyértelműen kifejezi, hogy az Arvisurákat rovással írták, ami igaz is, valamint hogy a rovásemlékek között ez a forrás egy kimagasló alkotás, tehát a rovások között úr.

2) A források megemlítik, hogy Anyahita teljes neve Ardvisura-Anyahita volt. Ezt ma az örmény mitológiában is így találjuk meg, tehát az Arvisura források szerinti Anyahita, mint vízistennő átöröklődött a ma ismert mitológiákba. A névben található „d” betű nem tévedés, hiszen a forrásokban eredetileg Ardvisura a neve, de a krónikások elírásai és téves másolatai következtében „d” nélkül öröklődött át mára. Két eset előtt állunk. Vagy Anyahita becsületes neve után kapta a rovásemlék a nevét, vagy pedig Anyahita vette fel előtagként az Arvisura szót, lévén ő is írója volt e szakrális krónikának és így „igazmondó” Anyahita lenne nevének mai értelme.

3) A szót boncolgatva egy ismerős kifejezésre, a Szutrára is következtethetünk. Szutra ma annyit tesz szanszkritül, hogy tanító jellegű, vallásfilozófiai könyv, elbeszélés. Nos ezt a lehetséges választ sem szabad elvessük, ha tudjuk azt, hogy az Arvisura kezdetben hitvilági leírás volt csupán.

4) Lehetséges megfejtési mód a hangok alapján való okoskodás. Ró Ív Ős Úr, azaz a Teremtő Atya ősi rótt íve. Másképpen az Úrnak szent nagy közös ABC-je.
forrás : KOzsdi Tamás
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Mi az Arvisura?

Az Arvisura szentirat. Krónika, amely meghatározatlan idő óta íródik. Az Arvisura kezdetben a szakrális ismeretekből merítkező szellemi táplálék volt, hitvilági leírás, amely később további ismeretformákkal gazdagodott.
Az Arvisura a Föld egyik legősibb krónikája, bemutat világokat, civilizációkat mind fizikai és metafizikai valóságában. Elregél egy fejedelmi vérvonalat, azok leszármazási folytonosságát, azokét, akik a fény legfőbb megtartói és képviselői a földön. A fény krónikája ez, amelyből mindenki erőt meríthet.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Van-e kezdete és vége a regének?

Eddigi ismereteink szerint Arvisura Anyahita kezdete el leróni ezt a krónikát 14 ezer évvel ezelőtt. De minden bizonnyal ez a krónika ősibb még őnála is. A kezdetét nem ismerjük, ellenben az okot igen. Az efféle bölcsesség azért létezik, hogy hasznunkra és épülésünkre váljon. Anyahita, mint az egyetemes bölcsesség megtestesült képviselője leírt e szüntelenül hömpölygő, élő, lüktető őstudásból annyit, amennyit ereje, látása és ideje engedett neki.
Az Arvisurát a Bibliai özönvíz után a Hun Törzsszövetség rovótársadalma és beavatottai írták tovább. Mindenki hozzátett annyit, amennyit önkéntes vállalása megengedett. Ez a krónika egyetemesnek megélt emberi lelkületté vált, amely mindig létezik, akár leír belőle valaki valamit, akár nem.
Az Arvisura időtlen, kezdet és vég nélkül, maga Isten, a végtelen bölcsesség.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Mit tartalmaz az Arvisura?

1) Az Arvisurát sokféleképpen aposztrofálják. Paál Zoltán 1998-ban megjelent alkotásán az áll, a palócok (pal-úzok=felső-úzok) regevilága. Tehát regevilág. A regét a regős regöli, Paál azonban mesét írt, tele nagy értékű adatkincsekkel. Ezért nem rege, hanem regevilág.

2) Anyahita kezdetben hitvilági leírásnak szánta jegyzeteit, tanításképpen az emberiségnek, tudván, hogy akinek él az égi szála, akinek megvan a tudása, hogy elhelyezze magát, azaz mikrokozmoszát a nagy mindenségben, a makrokozmoszban, annak az élete meg van mentve. Az Isten nélküli élet keserves és fájdalmas. Az évezredek során ezek a leírások, az ős-Tenről (isten v. őstanú) és világáról kiegészültek olyan praktikus dolgokkal, mint az állattenyésztés, a szakrális építészet vagy az öntözéses földművelés gyakorlata. Ezekre a hitvilági tanok mellett nagy szükség volt. A jegyzetek idővel tovább bővültek a tengerekről érkező jelentésekkel, a csillagászati megfigyelésekkel, a bölcsek titkos beszélgetéseinek összefoglalójával, nagy emberek halálának pontos körülményeivel és az égiek látogatásainak eseményeivel. A Paál-féle Arvisura ezeket mind bemutatja.

3) Mindezeken túl, véleményem szerint az Arvisura szakrális égi tanokat mutat be. Olyan tudás forrása, amely kozmikus szintű ismeretekre épül, vagyis alapja bármely univerzum, bármely galaxis, bármely naprendszer, bármely bolygó életének. Olyan tudás, amivel az ember az univerzumot és a teremtést értheti meg, kiegészítve helyi, specifikus ismeretekkel. A szakrális égi tanoknak megvan a rendszere. Paál Zoltán az írásaiban kapukat hagyott e rendszerhez, azaz érintőlegesen, említés szintjén több helyen rátalálhatunk.

Ha rátalálunk, akkor a szakrális égi tanok elvezethetnek bennünket ahhoz, hogy kozmosz szinten gondolkodjunk a világunkról, az életről és a létezés okáról. Az Arvisuráknál ki kell lépjünk emberi szűk kereteink és a Paál Zoltán teremtette regevilág korlátai közül. Az Arvisurák hihetetlen szélesre tárja a megismerés horizontját a kereső lelkek előtt.
forrás: Kozsdi T.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Kik írták és írják az Arvisurát?

Az eddigi ismert források alapján Anyahita volt az a magas tudású személy, aki helyhezkötöttsége miatt* vállalkozott a szakrális tanok lejegyzésére. Anyahita átadta a stafétát gyermekeinek, akik közül pl. Van (beavatott nevén Aton) kőoszlopokra másolta a tanokat. Egészen az Ataiszt elpusztító vízözönig (Kr.e. 5038) feltételezem, hogy az ataiszi beavatottak rótták az Arvisurákat.
A katasztrófa után a föld számos pontjára szétrajzottak a szigetlakók, akik közül a beavatottak Agaba vezérrel mentek a mai Japán és Kína irányába, majd ott újra egymásra találva létrehozták a Hun Törzsszövetséget. Ez a törzsszövetség Kr.e. 4040-től aztán felújította az Arvisura rovások hagyományát és onnantól kezdve mind a rovók és a fősámán azt rendszeresen rótták. Ez a láncolat máig sem állt meg. Kr.e. 4040 óta Paál Zoltán a 993-ik rovósámán volt, aki a láncolatot vitte. Az Arvisura rovások stafétája látástól-vakulásig, vagy életfogytig tartott. Az élethosszig tartó munkát még megértjük, de a látással kapcsolatos megjegyzésemet megmagyarázom. A beavatottak és főleg a fősámán, a szellemi vezető mindkét világban egyszerre létezett. A láthatóban is és a nem láthatóban. A nem látható világhoz nem szükséges a fizikai szem, csak a belső, „harmadik” szem. Egy „szellem” ember az évtizedes szellemi látás következtében elveszti a fizikai látását. Ez a folyamat majdnem mindig bekövetkezik. Amikor az adott fősámán megvakult, akkor a rovásokat egy ideig segédekkel oldotta meg, de aztán ő is átadta feladatkörét egy fiatalnak, aki még képes volt látni mindent.
Az Arvisurák folytonosságát egy fényszálnak képzelem el. Ha a fényszál megszakad, az emberiség szakrális forrás nélkül marad. Ezt a Teremtés nem engedi bekövetkezni, ezért van, hogy háború ide vagy oda, katasztrófák ide vagy oda, de a szellemi mentő szál, az Arvisurák fényszála mindig él, és élni fog, ameddig ember él a földön. Ebből kifolyólag rögtön tudható, hogy noha Paál Zoltán 1982-ben meghalt, de az évezredes folyamat nem állt itt meg. Ma is élnek a fényszálat tartók, többen is, a föld különböző pontjain, azért hogy mindenképpen fennmaradjon, aminek fenn kell.

* Anyahita gyermekszülés közben lebénult és tolószékbe kényszerült.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogyan írták az Arvisurát és mire?

Amit biztosan tudunk, hogy aranylapokon léteztek Arvisurák. Ezek a szentesített, a beavatottak által elfogadott jelentésekből álltak össze. Ezen kívül csak feltételezni tudom, hogy írtak még jelentéseket bőrre, fára, agyaglapokra is.
Az Arvisurákat rovással írták, megannyi változat szerint. Számos rovás ABC volt gyakorlatban a föld különböző pontján és a különböző évezredekben. Agaba fősámán Kr.e. 4040-ben egységesítette ezeket a rovásokat és egy elfogadott rendszert használtak a rovók mind a mai napig, amelyet a székely rováskészletben ismerhetünk fel leginkább.
Ataisz szigetén – a források szerint – létezett egy Armogúr-féle képjelírás, amely még Anyahita rováskészleténél is korábbi volt. Anyahita saját rováskészletet használt, majdan ebből alakultak ki a különféle rováskészletek, amit Agaba néhány évezreddel Anyahita után egységesített.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Kiadások
Paál Zoltán a sztrecsnói medvetoron arra kapott felhatalmazást az Arvisurák szellemi őrzőitől, hogy a saját népének, a palócoknak (pal úz= felső úz) a szemszögén át mutassa be ezt az évezredes utat Ataisztól a Kárpátok szívéig. Így Paál Zoltán életműve és több ezer oldalas hagyatéka nem csak a palócok szellemi öröksége, hanem egy apró, de jelentős szelete egy mérhetetlenül hatalmas szellemi örökségnek, mely a hun törzsszövetség népeinek máig meglévő jogos tulajdona.

Paál jegyzetei először 1972-ben jelentek meg pár száz oldalas változatban, majd a nyolcvanas évek során néhány kisebb, de nem Paál Zoltán által összeállított jegyzet, tanulmány, összegzés jelent meg a palóc Arvisurák lejegyzései alapján. Ezzel párhuzamosan szamizdat formában az Arvisurák kis számban nyomtatásra is kerültek, ezeknek a fénymásolt változatai a kilencvenes években ellepték a magyarság szellemi értékeit kutató lelkek könyvespolcait. Közben a torontói Magyarságtudományi Intézet egy tagja, Fejér Albert gondozásában Kanadában is jelent meg ezen leiratokból. Erre hozott hiánypótló összesítést az 1998-ban kiadott majdnem teljes életmű (Püski Kiadó, Budapest, szerkesztette: Bolyki János). Ez a változat azóta négy alakalommal is utánnyomásra került.


Az Arvisurák értelmezését Kozsdi Tamás: A magyar ősemlékezet és az Arvisura világkép c. munkája könnyítette meg 2005-ben és bővítve 2006-ban, majd Bodnár István összefoglaló írása 2007-ben. A Paál Zoltán személyes életét bemutató napló-regény, a Vérrel Pecsételve mostanában jelenik meg a családi örökösök kiadásában.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisura helye a magyar őstörténeti kutatásokban
2007.


A palóc regevilág egy forráskincs, amelyik úgy mutat be egy mába érő ősi világképet, hogy megszámlálhatatlan adatponton rögzíti a tudatunkat további kapaszkodókhoz. Ez azt jelenti, hogy ha nehezen is, de számtalan fogódzkodót lehet találni bármely tudomány-területekhez az Arvisura gondolatmenetéből.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Paál zseniális alkotását lelkes „munkatársak” imitt amott tovább csiszoltak, amelyek a mai olvasó szeme előtt már feltűnhet, mint zavarforrás, azonban a mindenkor szívvel olvasó ember könnyen átláthat az ilyen energiaingadozó sorok vagy mondatok fölött.


Paál Zoltán Ózdon a kohóban dolgozott mint gyári munkás és reggeli műszakja előtt hajnalban ébresztették az Élet Templomából, majd diktálták neki a történet folytatását. Mindezt hosszú éveken, évtizedeken át.


Úgy gondolom, hogy e mű nem ütközik más nagynevű magyar történelem kutató munkájával, pl. Baráth Tibor, Cserép József, Csicsáky Jenő, Horvát István, vagy Gyárfás Istvánéval azonban a fenti szerzők mindegyikének összeállított hatalmas munkásságát az Arvisura szintén elképesztő méretű dolgozatával alapos és nagyon körültekintő munkával lehet egymás mellé rendezni, vagy akár ütköztetni.


Ne felejtsük el, hogy itt nem néhány hét vagy hónap eseményeit, netán egy király teljes uralkodási ciklusának az összefoglalásával állunk szemben, hanem több száz király, még több száz fejedelem és legalább – ha érintőlegesen is – 30 nép életével, történetével visszamenőleg Kr.e. 19500-ig bezárólag. Mindezt nehezíti az a tény, hogy Paál Zoltánnak mint közvetítő médiumnak nem volt dolga a kartotékok és a rendszerezések elvégzése, amely őutána részben mások által megtörtént, de beláthatjuk, hogy még így is rengeteg munka vár az Arvisura hagyaték rendezőire, hogy tiszta képet nyerhessünk.


Van azonban egy másik nézőpont is, amelynek szintén hangot kell adni. Ez a nézet nem igényli az Arvisura rendszerezését, mert elegendő annak olvasásával a saját beavatási útjainkon egy magasabb tudati szintet elérni általa, amelyet kétségkívül el is lehet érni. Én magam is közel három évig leginkább erre „használtam” a palóc Arvisurákat és csak azt követően merült fel bennem a tudományos alaposságot megközelítő rendszerezés szükségessége.

A mű nagyszerűsége megállapítható abban is, hogy mind a tudományos és mind a szellemi kutatók számára talán kimeríthetetlen lehetőséget nyújt egy ózdi vaskohász meséje.
 

Radványa

Állandó Tag
Állandó Tag
ÚTBAN AZ ARVISURA FORRÁSA FELÉ
Megjelent: Arany Tarsoly magazin 5. számában – 2005. június


Egy mai, jól tájékozott, a magyarság szellemiségét kutató ember, az Arvisura szó hallatán Paál Zoltán regevilágára gondol. Ám azok, akik az Arvisura mélyebb jelentésrétegeit kibontják, egy páratlan gazdagságú teremtési világgal kerülnek szembe. Az odavezető útról, a bátrak útjáról szól ez az írás.
A jelenleg elérhető két vastag kötetnyi Arvisura regevilág legkevesebb tizenötezer év magyar történelmét tárja a kalandozó lelkületű kutató elé. A leírásokban ősi világok, szigetbirodalmak (Amú, Marja, Ataisz, Atlantic stb.) születnek és pusztulnak el, s mindeközben a beavatottak örökké élő társadalma a Föld egyik pontjáról a másikra vándorol, újabb és újabb hazákat, beavató központokat építenek, ahogy a Föld felszíne és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok erre lehetőséget adnak.
A Paál-féle jegyzetekből megismerhető Arvisura-történelem fonalvezetés hitelessége több helyen, akár bizonyíthatóan is támadható, ám az OK, ami miatt az 1999-es napfogyatkozás után a Gondviselés, elsősorban a kárpát-medencei magyar lakosság számára, ezt az ősi világot ismerhetővé tette, az egy beavatási úttal, egy önmagunkon végrehajtható nemesedési úttal van kapcsolatban.
Efféle önbeavatási utakból az évezredek során, többet megtalálunk a világ majd összes vallásában és az egyetemes Egyisten-hitből eredő összes világi tanban.
Mi tehát az Arvisura? Erre a kérdésre csak akkor tudunk hiteles választ adni, ha kilépünk a Paál Zoltán-féle Arvisura regevilág keretei közül, de nem feledve, hogy ezen jegyzetek nélkül aligha lennénk erre képesek.
Az Arvisura: egyetemes égi tan, szakrális irodalom, az élet és a világok mozgásának törvényéről. A témával ismerkedőnek, kezdetben regevilág, mese; ezután összefüggésrendszer, hitrendszer; majd életmód, Istentudat és legvégül egyetemes harmónia. Ezt az utat ki-ki vállalása és lelki teherbírása fényében néhány év, vagy évtized alatt bejárhatja, minden csak Tőled függ. A lehetőség már évek óta adott és még néhány évig ez így marad. Hogy miért ér véget, nem tudom, de az út, ma még mindenki számára elérhető, csak akarat kérdése, hogy milyen mélyre merünk nézni saját lelkünkben?

Az ember teljesen hétköznapi élete nem tartalmaz látványos energiatöbbletet adó eseményt, olyat, amitől a könnyünk csordul, mikor megérint az isteni világ. Régen, az úgynevezett aranykorban, ez mindennapos volt. Azt gondolnánk: „ó, hát az régen volt”, de miért olyan sok az a három ezer év?
Az Paál-féle jegyzetekből kiviláglik egy a Földön évezredeken át létező, harmonikus világ, amelyet magyar világnak nevezhetünk akkor, ha elfogadjuk hogy a magyar nem népet, hanem egy olyan lélekminőséget, jellemet jelképez, amely a békét, az életet, a fényt, a harmóniát tartotta szem előtt. Ez a szellemiség a Föld minden pontján létezett, ezért lelünk ma magyar vonatkozást az indiánok, vagy épp az újgurok között, de ugyanez a helyzet a Közel-Keleten, Indiában, Kínában, Közép és Dél-Amerikában, sőt még az északi eszkimók világában is.
Van tehát egy szellemiség, egy a békét megélő büszke és bölcs lelkivilág, amely uralta a Földet és annak éteri környezetét. Ez veszett el az aranykor ledőlésekor, lelkületében idegen, pusztító áramlatok általi ledöntésekor.
A Paál-féle Arvisura jegyzetek gazdagon bemutatják azt a világot, amelyet hiterőnk megfogyatkozása miatt elveszített az emberiség, és mindezt azért tárja elénk a Gondviselés, mert tetteink következménye által élhetetlenné vált a Föld, majdnem lakhatatlanná, amelyet csak a hiterővel rendelkező emberek képesek újra életre kelteni, életben tartani és ha erőnk is lesz hozzá, meg is újítani.
A feladat önkéntes, de hogy erre alkalmasakká is váljunk, végig kell menjünk a saját beavatásunk útján, amelyet az Arvisura tanulmányozásaim során az alábbiak szerint tudtam összeállítani:


1. jelentésréteg: Az érdeklődés szintje.
A világunkban mindent rétegezve látunk, s ha van kedvünk a rétegekbe mászni, újabb és újabb titkok, igazságok bomlanak ki. Lássunk erre példákat. Az első jelentésrétegben csak érdeklődünk. Elolvassuk, hogy Kr.e. 12.000 táján Anyahita boldogasszony Ataisz szigetén a hun törzseket kezdte el tanítani, akiket Góg és Magóg vezetett. Elolvassuk az írást, és nem foglalkozunk vele tovább, hagyjuk ahogy van. Ilyenek a mai napilapok is, csak az érdeklődésünket elégítik ki, de egyetlen jelentésréteggel sem megy lejjebb, noha volna még legalább négy. A kereső lélek arról ismerszik meg, hogy sohasem adja fel a kérdezést, és mindent, még az amúgy biztosnak látszó dolgokat is megkérdőjelezi.

2. jelentésréteg. A kereső lélek szintje.
Azok, akik nem elégszenek meg pusztán a történettel, azok faggatni kezdik az írást. MIÉRT a hunok tanulnak Anyahitánál? Miért Góg és Magóg a vezetőjük? Kik a hunok, ki volt Anyahita, hol állt ez az Ataisz, miket tanított ez a nő? Mit jelent „Anya-hitű” neve, stb. stb.? A kereső lélek kérdéseket gyárt, annyit, amennyit csak tud, annyit, amennyit a kezdetben korlátozott elméje feltenni képes. Egyetemes, azaz örök tanítás, hogy „zörgessetek és megnyittatik”, vagyis minden kérdésedre választ hoz az Idő. A kereső lélek dolga a kérdések megszülése, s a Gondviselés a válaszhoz vezeti a kérdezőt. Az Arvisura eképpen bontja ki magát, így tárva fel önnön belső fényét annak, aki veszi a fáradságot és átmegy az önbeavatás kapuin. A sok válasz, amit kapunk elbizonytalaníthat, hiszen ki tudja, hogy mi az igaz belőlük, lévén a válaszok csak egyféle igazságot mutatnak, s ha nem vagyunk kitartóak a válaszokat is megkérdőjelezni, akkor nem juthatunk beljebb, mélyebbre a teljesebb Igazság felé.

3. jelentésréteg. A beavatotti szint.
A szüntelen kérdéseink számos válaszhoz vezettek bennünket. Az Arvisura története ekkor már olyan ismereteket is elénk tár, amit Paál Zoltán le sem írt a jegyzeteibe. Itt már valami olyan dolognak, többletnek kerülünk tudatába, amit csak az szerez meg, aki kitartó volt és semmi sem tántorította el haladásában. Ezen a szinten mégegy fontos dolgot felismerünk. A válaszok sokfélesége megtanít bennünket arra, hogy ne minősítsük azokat. A válasz olyan amilyen. Az igazság pedig olyan mint ahonnan nézzük. Ezen a szinten, megszűnik bennünk a harc, a másik véleményének pocskondiázása, mert a bölcs felismerte, hogy a másik is a Forrás felé tart, ő is az igazságot keresi, csak éppen nem úgy ahogyan mi tesszük. A beavatottá vált léleknek még itt sem kell megállnia, és talán itt már nem is szabad.

4. jelentésréteg: A megvilágosodás szintje.
Ezen a szinten nemcsak azt értjük meg, Anyahita miért tanított, mit tanított, miért őket és miért úgy. Azt is megértjük, hogy Anyahita kicsoda valójában, az istenanya, a boldogasszony mit hozott a föld akkor még egységes tudatába. Ezeken a meseszerű jegyzeteken át – ha kitartóak vagyunk – eljutunk olyan felismerésekig, ahol már megértjük, hogy az Atya miért teremtette egyáltalán a világot, hogyan alakulnak ki és miért vannak népcsoportok, valamint láthatóvá válnak azok az összefüggésrendszerek, amelyben minden bolygó és galaxis a helyére kerül a tudatunkban, anélkül hogy egyetlen csillagászati órát is vettünk volna. Ez a VAN-ság szintje, a minden eredendően jó állapota. Azért szükséges erre a szintre megnemesedjünk, mert az eredendően jó felismerése az, ami békét és rendet hozhat a békétlen világunkba; és ez újra a magyarok dolga!

5. jelentésréteg: A Forrás szintje.
Több éves Arvisurával való ismerkedés és a legmélyebb szintű önismeret megszerzése után, még mindig tartogat lehetőséget számodra a Teremtés. Aki ekkor vállalja, beléphet a Forrásba, az Atya szentélyébe, oda, ahol az élet vize árad, s ahol az élet fája áll. Aki oda áll, maga válik az Arvisurává.

Az Arvisura (szanszkritül: Igazszólás) egy igen nehéz, kemény út, de a világunk helyzete is szélsőségesen életellenes. Mindig olyan eszközök állnak rendelkezésünkre, amivel a feladatot meg lehet oldani. Egy betonfalat, műanyag homokozó lapáttal nem lehet lebontani. Még akkor sem, ha a legjobb műanyag lapátot vettük is meg a piacon.
Mindezek ismeretében fontosnak tartom felhívni a figyelmet, az Arvisurával mélyen foglalkozó emberek sejtszintű átalakulására. Arról van szó, hogy a kis, egyhangú életünkbe olyan világot engedünk be az Arvisura mesék által, amely során isteni fény, tiszta szeretet, polaritás mentes egyetemes világkép tárul a szemünk elé. Ebben a kristálytiszta tükörben gyakran omlunk össze önmagunk, egónk építette illúzióbirodalmunk falai előtt, s a testünk sűrűn influenza szerű tüneteket, öntisztításokat hoz létre. Minden általam ismert mély-Arvisurás, aki vállalta, hogy a fent leírt úton jár, hónapokon át sűrűn élt meg hányást, hasmenést, könnyezést és orrfújást, azaz mindazokat a módokat, ahogy a sejtjeink képesek kiválasztani önmagunkból a föld mocskát, a fekete, lehúzó energiák gócpontjait. Az öntisztulás fizikailag így néz ki, azonban az a lelki megkönnyebbülés, amit közvetve ez után érzünk, biztosan kárpótol a megerőltető útért. Azt gondolom, személyes tapasztalataimat átadva, hogy semmi, de semmi nem érte meg az életemben úgy, mint ezt az utat felfedezni és ameddig bírtam haladni rajta.
A világ, ha teszünk érte jobbá válik. Az itt bemutatott izgalmas önismereti úton, egy tizenötezer éves magyar világképet is magunkévá tehetünk. Mindez a hitben erősödni vágyóknak ajánlott, vagyis mindenkinek, hiszen csak a hitünktől válhat élhetővé a világunk, sehogy máshogy.
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
szerintem egyrészt kapott sok másolatot és hozzá jött az amit ő "kapott" ! Könyv akkor lett belőle amikor összeszerkesztették az örökösök. A könyvben van egy fejezet erről is ,de most nem tudom pontosan idézni.

Tegnap megnéztem egy interjút azzal a fiatalemberrel, aki kezeli a húszezer gépelt oldalas Arvisura-örökséget. Bizony ő is tanácstalannak tűnt. Az a bizonyos "medvetoros beavatás" 5 napig tartott, állítólag ő ekkor kapta meg azt a tehetséget vagy tudást, ami lehetővé tette neki hogy megírja az Arvisurát.

20000 gépelt oldal! Miközben dolgozott mint kohász! Nem semmi.
Ami itt le van jegyezve, ráadasál nem mindenben egyezik meg azoknak az izlésével, akik a hagyaték körül tesznek-vesznek!

Például ami a Szent Koronát illeti ezzel kapcsolatos írása bizony nem passzol ahhoz az áhitathoz, ami körülveszi.

A másik ami nem tetszik nekik az az Attiláról alkotott véleménye: Attilát, a hunok fejedelmét egy örökké részeg alaknak mutatja be. Ezekről azt állították, hogy biztosan korának a kommunista hangulata befolyásolta!

Azt viszont szerintem nem lehet megtenni, hogy halála után egy vadidegen ember vagy csoport leül és kiválogatja mi az ami tetszik nekik, mi az ami nem. Mi az ami beleillik az általuk elképzelt őstörténetbe, mi az ami nem! Ez már nem az amit neki az utolsó arra jogosult személynek átadtak azok a titokzatos elődök. Ez már torzítás. Leginkább arra tudnám hasonlítani, amikor a római császár és a katolikus egyházfők összeültek és eldöntötték melyek azok az evangéliumok, amelyek bekerülhetnek az Újszövetségbe, melyek nem.

Ami még elgondolkodtató volt ebben az interjúban az az, hogy ezen a 20 000 oldalon leírtak nagyrészt megegyeznek a magyarok ősi történeteivel foglalkozó és könyvtárakban fellelhető irodalommal! Viszont arról nincs tudomásuk, hogy lehetősége, ideje lett volna arra, hogy ezekkel a művekkel megismerkedjen! Sőt, említettek egy olyan kutatási eredményt is, ami csak az ő halála után jelent meg nyomtatásban, azaz ő még nem tudhatott róla! Hát ez tényleg különös...:mrgreen:
 

siriusB

Állandó Tag
Állandó Tag
Nahát, hogy mit nem mond ez a Paál Zoltán az Arvisurában?

Itt: http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/elsodleges-gen.htm

Kedvcsinálónak:

Epiphaniosz azt írta, hogy „a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Hérodotosz szerint „a magyar a világ legrégibb népe”.<o:p></o:p>
<o:p></o:p>
Szózatban Vörösmarty is: „S a sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körűl” (értsd szó szerint :confused:!)


Pio atya: "Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!":rolleyes:

http://www.lelkiegeszseg.hu/eletmod/magyar/oldal/magyarnaklenni.htm


:p
 

Piroska49

Állandó Tag
Állandó Tag
83_90.gif
69.gif
82.gif
69.gif
84.gif
78.gif
201.gif
71_89.gif
77.gif
73.gif
78.gif
68.gif
69.gif
78.gif
75.gif
73.gif
78.gif
69.gif
71_89.gif
83_90.gif
201.gif
80.gif
32.gif
78.gif
65.gif
80.gif
79.gif
84.gif
32.gif
75.gif
205.gif
86.gif
193.gif
78.gif
78.gif
73.gif

82.gif
69.gif
77.gif
201.gif
76.gif
69.gif
77.gif
32.gif
69.gif
32.gif
80.gif
193.gif
82.gif
32.gif
83.gif
79.gif
82.gif

77.gif
73.gif
78.gif
68.gif
69.gif
78.gif
75.gif
73.gif
32.gif
214.gif
82.gif
214.gif
77.gif
201.gif
82.gif
69.gif
32.gif

83_90.gif
211.gif
76.gif
71.gif
193.gif
76.gif

83_90.gif
201.gif
80.gif
32.gif
78.gif
65.gif
80.gif
79.gif
84.gif

80.gif
73.gif
82.gif
79.gif
83.gif
75.gif
65.gif
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Hasonló témák

L
Válaszok
246
Olvasás
64K
Oldal tetejére