Az Én Storym Irodalmi Novella Pályázat

<!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:RelyOnVML/> <o:AllowPNG/> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> <w:UseFELayout/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin;} </style> <![endif]--> :cool::):D:..:
[FONT=&amp]„Nagynovella a Maximális Szeretetszolgálatról, továbbá Racsni úr biztonsági szelepének kidurranásáró[/FONT][FONT=&amp]l...”[/FONT]
[FONT=&amp]FÜRDŐSHOW A SZEGEDI MAXIMÁLIS SZERETETSZOLGÁLATNÁL...[/FONT]
[FONT=&amp]Szlogen: „A hatalommal lehet élni, és lehet visszaélni...”[/FONT]
[FONT=&amp]~ ~ ~ avagy ~ ~ ~[/FONT]
[FONT=&amp]„A legjobb pandúrból lesz a legjobb rabló ~[/FONT]
[FONT=&amp]...és viszont...[/FONT]
[FONT=&amp]~ A legjobb rablóból lesz a legjobb pandúr...”[/FONT]
[FONT=&amp]Mottó:[/FONT]
[FONT=&amp]„Nem a kutya csóválja a farkát,[/FONT]
[FONT=&amp]hanem a farka csóválja a kutyát...”[/FONT]
[FONT=&amp]Prológus (Bevezető)[/FONT]
[FONT=&amp]Történetem bevezetőjében vagy inkább előszavában, engedje meg a kedves olvasóm, hogy néhány sort írjak előbb magamról, ugyanis a történetnek az egyik szereplője és egyben szenvedő alanya, azaz kárvallottja is én vagyok.[/FONT] [FONT=&amp]Ez a nagynovella az élet színjátékának az ajándéka, hisz a téma mindig az életben és előttünk hever.[/FONT] [FONT=&amp]Még akkor is, ha kissé élcesen, talán a poén különös köntösébe öltöztettem több szálon ezt a nagynovellát. Meg aztán manapság a derű, mintha fogyóeszközként hiánycikk lenne, írtam ezért így.[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanakkor a félreértés elkerülése végett, eleve el szeretném oszlatni az előítéleteket a szeretetszolgálatok, és a karitatív szervezetekkel kapcsolatos negatív érzelmekről és téveszmékről a valóság talaján állva, továbbá a tiszta igazságokról is felvillantva a valós tényeket.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tehát úgy osztom meg a történetet és annak a bohózatba illő elemeit mindenkivel, hogy az nem sérti sem a személyiségi jogokat, sem a szólásszabadságot. Egyszerűsége ellenére, azonban tartalmazza a fájdalmat is, és a poént is, tisztességesen ízesítve, és egyszerre körül is írva a dolgokat.[/FONT] [FONT=&amp]A miniszoknya alól felvillantott fehérnemű kíváncsisága és élménye vezesse tehát önt kedves olvasóm, amikor e nagynovellát átolvassa, és derülhet.[/FONT] [FONT=&amp]Közben, talán még bölcsebbé is lehet a mindennapos dolgaiban, e soroknak az elolvasása után.[/FONT] [FONT=&amp]A hajléktalan, vagy épp a szegény sor, vagy inkább sors, (ami mindig relatív, miként Einstein Speciális Relativitás elmélete is bizonyítja hűen, hogy minden relatívan) relatív.[/FONT] [FONT=&amp]Bármennyire is furcsa, a kicsit módosabb emberek értetlenkedéseiről már ez esetben még nem is beszélve, derűvel kell mindent ismertetni, a valóságra rádöbbenteni, netán észhez téríteni.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ugyanis tény, hogy az ezen az eseteken értetlenkedőket és finnyáskodókat is fel kellene ezen felül még világosítani, mit is jelenthet ez a név, vagy inkább titulus, mint hajléktalan, vagy szegény, nyomorult, esetleg koldus. Mert hát, mindegyik kifejezés más, és mást jelent.[/FONT] [FONT=&amp]Tehát szólok itt a gazdagabb rétegeknek, és talán az iskolázottabbaknak vagy épp a műveltebbeknek is a szegényekről és koldusokról, kiknek a pórnép közege oly idegen, taszító, tán lebecsülendő számukra.[/FONT] [FONT=&amp]De mivel ez a nézet, még a köznéptől sem áll távol, így aztán azokat is fel kéne valahogy okosítani, világosítani, a társadalomnak e nemes tagjai felöl.[/FONT] [FONT=&amp]S tán szerintük még becstelenek is ezek, sokszor tévesen ítélve meg a helyzetet. Hogy így aztán ha figyelnek, egy igen-igen különleges világ tárulhat fel előttük, ha tiszta szívvel kinyitják figyelmüknek ablakait és ajtóit a napfényes élet történeteire.

[/FONT]
[FONT=&amp]Amely már tőlük talán nem is lehet olyan távoli világ, hisz a gazdag is lehet egyszer még igen-igen szegény. Van, aki oly magas lóról szemléli a helyzetet, hogy félő, hogy leeshet. Közébünk, közéjük. Viszont az is igaz, hogy könnyebb lecsúszni a koldus szegény állapotba, mint onnét ki is emelkedni...

[/FONT]
[FONT=&amp]Sok koldusnak és hajléktalannak ez az állapot azonban már egy életforma, miből ki sem akar tán lépni, mert belefásult.[/FONT] [FONT=&amp]És talán, mert kedvét vette a nyomor, a kora, a betegsége, netán a lehetőségeinek hiánya és egyebek.[/FONT] [FONT=&amp]Ennek a helyzetnek mindenütt és mindenkor megvannak haszonélvezői, de annál inkább, és sokkal többen vannak szerte a világban, és köreinkben a kárvallottjai, vagy inkább szenvedő alanyai.[/FONT] [FONT=&amp]Így e bevezetőben említést kell tennem még a tervezett könyvemről is, benne rengeteg sorsnak az esemény élménytöbbletével tervezek megajándékozni az olvasót.[/FONT] [FONT=&amp]Biztosan furcsa a kedves olvasóm számára, de valamikor évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy megírok egy könyvet, melynek az úgynevezett „HAJLÉKTALAN SOR & HAJLÉKTALAN SORS...” címet adtam.

[/FONT]
[FONT=&amp]Talán majd egyszer előbb utóbb, azaz rövidesen „piacra is dobhatom”, azaz közrebocsájthatom, okulván és megismerve, azaz megismertetve mindannyiunk számára a keserű valóságot kifricskázva, ha úgy tetszik „édesen és élcesen” körülírva, közrebocsájtva az eseményeket mindannyiunk javára.[/FONT] [FONT=&amp]Így mindannyian derülhetünk a keserűségeken, vagy épp a derűs történeteken, és talán egy-egy élménytöbblettel is gyarapodhatunk.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ebből merít ez a különös címzésű és tartalmú nagynovella, mely az igazságról, és az esetenként előforduló, a róla elröppentett „í” betű után, mintha a „gazságról” is említést tenne, vagy tesz is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Mely igen hasznos, sőt tanulságos lehet itt nemcsak a szociális munkások és az ezen a területen dolgozó, tevékenykedő alkalmazottaknak tömegei részére is, hanem inkább mindannyiunk számára.[/FONT] [FONT=&amp]Hanem a közjónak, és tán az „ipari sajtónak” is jól jöhetnek e sorok.[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán, még meríthetnének belőle, talán még a „nagy-nagy” politikusaink is, kik sokszor a fejünk felett, és a zsebeinkben kotorászva döntenek, hoznak hasznos és haszontalan, sőt sokszor igen káros határozatokat, törvényeket-jogszabályokat a mi kontónkra.[/FONT] [FONT=&amp]Függetlenül attól értve mindezeket, hogy az hajléktalan e, vagy koldus e, vagy épp a módosabbnak tekinthető szegény, esetleg tán az újgazdagot játszó-megjátszó e az a „kliens” a nemzetnek soraiban.[/FONT] [FONT=&amp]Sokszor így tönkretéve, rombolva, vagy épp építve a társadalmat, az életeket, és a sorsokat is...

[/FONT]
[FONT=&amp]Azután a döntést hozók, a tévedéseik és hibáik esetén pedig ráfogva a saját butaságukat és galádságukat mindenfélére, köztük akár még világgazdaságra, és más politikusokra is, sőt még a legkülönfélébb „mese a holdba” címzésűnek nevezhető igencsak üres kifogásaikra.[/FONT] [FONT=&amp]De talán tanulhatunk belőle még mi szegények is, azaz a kevésbé módosak is, kiknek hangja, sóhaja és nyögése is elvész a semmibe, a messzeségben és az idő múlásában, sőt még az életünk nagy-nagy morajlásában is. Azonban, talán némi bölcsességre mindenképp szert tehetünk mindnyájan belőle.[/FONT] [FONT=&amp]Manapság tán a közhelynek számító szegénység, és a hajléktalanág is hierarchiába „rangsorolódik”.[/FONT] [FONT=&amp]Ha igaz...[/FONT] [FONT=&amp]Arra gondoltam, hogyha Mikszáth megtehette, én, aki mint nálánál jóval kissebben, ugyanúgy miért ne írhatnám le, sőt ez esetben, találóan hivatkozhatnék a példaképem, Ráth Végh István írásaira is.[/FONT] [FONT=&amp]Melynek mindannyian vagy így, vagy úgy de haszonélvezői vagyunk, vagy épp lehetünk talán egyszer az életben, ha más nem, legalább abban, hogy a dolgok olvasásával máris jót derülhetünk...

[/FONT]
[FONT=&amp]Aki AZ EMBERI BUTASÁG c. könyvében igen élcesen, azaz viccesen fricskázza ki a kimeríthetetlen tárházzal rendelkező emberi butaságot, a balekságot, tudatlanságot és a naivságot, sőt még sok-sok más ide nem illő illetlen egyebet is az anekdotáiban.

[/FONT]
[FONT=&amp]Az én történetem ugyan nem anekdota, de érdekes téma lehet a maga nagynovella tartalmában, még ha az vicces figurák és színek kavalkádjába is van csomagolva.[/FONT] [FONT=&amp]Tudni kell azonban azt, hogy a szociális rendszer munkatársai, alattvalói és szolgálattevői, vagy így, vagy úgy, de mibelőlünk, azaz a hajléktalan sorsig lecsúszott szegényeken, nyomorultakból élnek meg.

[/FONT]
[FONT=&amp]Azaz a munkájukat, fizetségüket ebből kapván, melyért a megélhetésüket is financírozniuk kell az együttérzéseik mellett, és e nemes feladat, sőt küldetés elvégzésére adták fejüket, tehát becsüljük csak meg őket.[/FONT] [FONT=&amp]A Caritas, mint a Latin „Szeretet” szóból átnemesült és magyarított karitatív, azaz szeretet és szolgálat minősége szó, annak dicsősége, és szépsége azonban fentebb való az evilági múlandóknál.[/FONT] [FONT=&amp]Így azok az emberek, akik a szolgálataikkal és szervezeteikkel a szegény emberek tömegeinek „gondozására kezelésére”, vagy inkább segítésére áldozzák életüket, idejüket, energiájukat és értékeiket, azért jöttek létre, hogy feladatukhoz híven, ezt a nemes és szép elvárást, így az embertársaikat kiszolgálják, ellássák.[/FONT] [FONT=&amp]Egyébként meg nem lenne munkájuk, ha nem lenne szegény ember, vagy hajléktalan, vagy rászorultak... Azonban e szegény rétege a társadalmunknak nemhogy fogyni látszanék, hanem tán mintha épp egy kissé bővölködés volna tapasztalható a létszámának sokasodásában.[/FONT] [FONT=&amp]És a nyomorában is…

[/FONT]
[FONT=&amp]Ezt azért szögezem le máris most itt jó előre le a küszöbre, sőt kiemelem, mert a szociális szolgálatok alapvetően, jó és nemes céllal jöttek létre mindenütt, és igen jól, sőt helyesen működnek, amit a munkatársaik nemesen, mint küldetést igen szépen végre is hajtanak.[/FONT] [FONT=&amp]Azonban itt, most a hibák és a hiányosságok előtt gyorsan eltakarom a szememet...

[/FONT]
[FONT=&amp](Van, amikor ők takarják el a szemüket... Ritka, de igaz. Sőt van, amikor durva szóval élve, pofára méretik a segítség, jóakarat... A szegények között is van, ki jómódú és gazdag, közben koldusruhát öltve a nyomorultak alamizsnáiból él meg, vígan, „vastag bőrrel a pofán”, részesedve helyettük, és velük, a némi közjóból...[/FONT] [FONT=&amp]A 300 fokos munkaundor és közjóért tenni akarásnak a kerülésének betegsége, a hajléktalan vagy a szegény embereket sem kíméli... Sajnos...

[/FONT]

[FONT=&amp]Találkoztam már oly emberrel is az életutamon szép számmal, ki inkább éh kopton, vízen és száraz kenyéren élt, mintsem hogy bármilyen hasznos, vagy épp „haszontalan” munkát végzett volna...[/FONT] [FONT=&amp]És mintha a tüzes vasat fogta volna meg, úgy hajította el a munkát igencsak jó messzire... Sőt menekült tőle.[/FONT] [FONT=&amp]A munkába visszaszokni, vagy épp visszavezetni, visszaszoktatni, a többnyire súlyos munkaiszonnyal rendelkező igen széles rétegeket, tán még az egész társadalmat is, köztük a szegényeket, és a koldusokat?[/FONT] [FONT=&amp]Ez aztán a művészet... Vagy lenne a művészet… Ez eddig, ez azonban még nemigen sikerült senkinek...

[/FONT]

[FONT=&amp]Tán a hazai politikusainknak mégis sikerülhet bizonyítania az ellenkezőjét az egész világ előtt?...[/FONT] [FONT=&amp]Lehetőség szerint tán még a betegeket és a rokkantakat is visszavezethetnék a munka világába?[/FONT] [FONT=&amp]No, az viszont aztán igen-igen nehéz feladatot jelenthet bárkinek, még a politikusoknak is.[/FONT] [FONT=&amp]Tehát „kigyógyítani” a munka iszonyának a betegségeiből bárkit, ha netán-tán erre vállalkoznék, lehetetlen dologra vállalkozik bárki is legyen az...

[/FONT]

[FONT=&amp]Talán manapság már, vagy még, ez is kezd köztudottá válni. „Hiszen amelyik kutyát a nyúl után kell verni, hogy fogja meg, az soha nem fogja meg.” Vagy tán tévednék ebben?...

[/FONT]

[FONT=&amp]Aztán pedig szemesnek áll a világ, elv alapján, a kihasználókat is van, amikor tévesen szűrik meg a segítők, karitatív szolgálatok, mert lyukas a szűrőjük...[/FONT] [FONT=&amp]A továbbiakban, a Bibliai Szamaritánus példájával élve, sokszor még a hajléktalanok is „WC tartalomban hagyva” kerülik ki a másik hajléktalant, vagy épp szegényt a segítésben, holott segíthetne az, az ismeretlen társán, és kiváltképp, ha a bajbajutott nem is részeg... Így ahelyett, hogy segítenének rajt’, mert tehetnék, mikor lehetne, sem teszik, a nyomorult is elfordul a társától...

[/FONT]

[FONT=&amp]És ha a szegény vagy hajléktalan mégis, és sokadikra ismételve megpróbálna kitörni, és kimászni valahogyan véletlenül a nyomorából, megoldva a lehetetlennek tűnő megoldandó a helyzetét, szinte mindenütt ismét belenyomják nyakig megint a WC tartalomba, hogy aztán végleg elmenjen a kedve az újrakezdéstől, s vagy feladja, vagy belepusztuljon...)

[/FONT]

[FONT=&amp]Van ugyan, mikor a hibákat a működtetésükben, sem nem ismerik fel a szolgálatok, és még a segítők sem. Pedig, őket aztán biztosan mindég a jóakarat, és a jó szándék vezérli, és így, sokan ki is használják őket. (Sajnos.)[/FONT] [FONT=&amp]Miként a szlogenemben is pontosan megjelöltem, így az emberi gyarlóságtól még a karitatív emberek sem mentesek, hiszen a segítéssel is, mint minden hatalommal, lehet élni, de visszaélni is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tudni kell azonban azt az egyik főszabályt, még ha nem is ismernénk, hogy a szeretettel lehet pusztítani, sőt ölni is lehetséges... Miként a jóakarattal is… [/FONT] [FONT=&amp]Ezt még a politikusaink figyelmébe is szívesen ajánlanám, mert ma már igencsak fogy a Magyar, legyen az koldus, vagy épp gazdag, a nyomor és a szegénység nem kímél senkit sem.[/FONT] [FONT=&amp]A nemzet teherbíró képességét mindig is a leggyengébb láncszem határozza meg, azaz jeleníti meg...

[/FONT]
[FONT=&amp]E hosszú nekifutás után, már egy valóságos, megtörtént esetemet osztom meg az olvasómmal, az etika, és az erkölcsnek a megtartása mellett, sőt a személyiségi jogokat is mélységesen tiszteletben tartva az érintettek felé.[/FONT]
[FONT=&amp]Tehát úgy bocsájtom íme közre, ezt a szomorú/nevetséges, vagy annál is inkább betyárosra sikeredett történetemet, hogy az inkább a témát kifricskázza, azaz a vidámabb oldalából közelíti meg, és inkább a szomorút a nevetésre sarkallóan mutatja be, mintsem drámát formálna, vagy könnyeket fakasztana.[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán törekedtem a poénos kifejezések szaftjával körítve, egyben az emberi butaság és bitangság, továbbá galádságnak tepertőjével ízesítve az ízeket, úgy megszínesíteni ezt a témát, hogy az mindenkinek úgy édes-keserű, sőt, nevetésre is sarkalló legyen a végén, hogy a derűt és a véres valóságot is hűen visszaadva, jóllakva az irodalom eme válfajával, okosodjon, s bővelkedjen...

[/FONT]
[FONT=&amp]Még ha egy kicsit úgy tűnik is néha, hogy a pejoratív kifejezések az etika és az erkölcs határát súrolják, azonban azt át nem lépve mondanám előre bocsájtva máris, hogy:[/FONT] [FONT=&amp]„Minden szentnek, vagy inkább álszentnek maga felé hajlik a keze”...[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanis ma már mind jobban elterjedő félben lévő gyakorlat, hogy az egyik ember felettébb valónak tartja magát a másiknál, és az alázat, azaz a másik ember tisztelete, kihalófélben lévő ágazat...

[/FONT]
[FONT=&amp]Soha nem gondoltam volna azonban azt, hogy egyszer valaha még én is sorra kerülhetek, azaz kerülök a megnehezített életemben, és a kárvallottak, sőt aztán még a szenvedők táborának ilyetén részesévé válok.[/FONT] [FONT=&amp]No, de hát a legteljesebben csak az tudja ismertetni az eseményeket, aki azt tán még át is élte, azaz benne is volt, és megszenvedte azt minden ízében, részletében.[/FONT] [FONT=&amp]A szinte kabarészámba fúló esetem, a Maximális Szeretetszolgálat és a Racsni úrral így történt...[/FONT]
[FONT=&amp]
[/FONT]​
[FONT=&amp]
[/FONT]​
[FONT=&amp]Novella[/FONT]
[FONT=&amp]Történt, hogy várván a tavaszt 2012 márciusában, és miként évek óta tehettem, heti rendszerességgel igénybe tudtam venni egy arany áldást, a mind jobban lecsúszó szegény nyomorult, és mind jobban az igen-igen szerénnyé zsugorodott nyug, azaz inkább nyög díj helyzetemnél fogvást.[/FONT] [FONT=&amp]Ezt az arany áldást én elneveztem a borotválkozásnak, sőt még ide tartozik a fürdés is, mit a Maximális Szeretetszolgálatnál ejtettem meg, mint tisztulási rítust, és rendszeresen a külsőmben.

[/FONT]
[FONT=&amp]Nemcsak kedvesek, rendesek voltak mindég velem, hanem meg tudtam ejteni még a napi újságolvasást is, és azt tapasztaltam, hogy tán még a sorstársak is viszonylag normálisan viselkedtek egymással, sőt össze is fogtak, ha kellett...[/FONT] [FONT=&amp]Az elmúlt évben egy a saját magamon esett történetet is lejegyzeteltem érdekes álom formájában, mely a SZENT JOHANNA MA IS LÉTEZŐ EREJE... címmel született meg tollamból.

[/FONT]
[FONT=&amp]E szép művemet közre is bocsájtottam, sőt még az internetre is kitettem.[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanis az a történet is ugyanígy mint ez, a március 15 körüli időben játszódott le.[/FONT] [FONT=&amp]Már-már úgy tűnt, lehet, hogy élmény nélkül maradok ez év március 15.-re.[/FONT] [FONT=&amp]Azonban ebben az évben sem nem került el engemet az a szerencse, hogy egy újabb élménnyel gyarapodjak. Sőt, még hogy egy kicsit bölcsebbé is legyek…

[/FONT]
[FONT=&amp]Pedig a várva várt esemény, jelzés, épp a márciusi nemzeti ünnepünk napjai körül mégiscsak megjelent, épp a személyes életemben. Igaz, az utólag játszódott le, de azért az, csak nem maradt el.[/FONT] [FONT=&amp]Ez az élmény egy show számba menő kabaréval kezdődött, épp a nemzeti ünnepünk előtti napokban.[/FONT] [FONT=&amp]Amikor is mint köztudott illendő letisztálkodni a szennyesünket, hogy tiszta lélekkel és testtel adjuk át magunkat az ünneplés örömének, legyen az a személy akár újgazdag, vagy épp hajléktalan koldus.

[/FONT]
[FONT=&amp]A borotválkozás rítusa, és a tisztálkodás élményében való részesülésem helyszíne, a Maximális Szeretetszolgálat fürdőhelyiségére korlátozódott, hacsak nem akartam a szabad Tiszai folyóvíz kora tavaszi igencsak hidegebb hűsítő áldásait élvezni a napsütésben.[/FONT] [FONT=&amp]Vagy, épp a lavór segítségét kellett volna igénybe vennem. De én, azért inkább megmaradtam a fürdőhelyiség varázsánál.[/FONT] [FONT=&amp]Természetesen a szabályok virágcsokra is járt a fürdőhelyiség használatához.

[/FONT]
[FONT=&amp]A klienseknek tehát ki volt írva jól láthatóan a fürdőhelyiség tükörszobájában, azaz a toalettjében, hogy a fürdés után a helyiséget szíveskedjen a használó, legyen az professzor vagy analfabéta, mindenkor méltóztasson tisztességesen maga után feltakarítani, felmosni.[/FONT] [FONT=&amp]Voltak ugyan analfabéták, de többnyire felemelkedtek ők is a kultúrához, és elmélyítették tudásukat, ismeretüket is e szakterület értelmezésében, tehát a feltakarítás nem volt senki számára kérdéses.[/FONT] [FONT=&amp]Ezt tehát többnyire be is tartották a fürdőzők, bár, soha nem volt ellenőrizve minden egyes egyén után a rend. A személyzet sem regulázta még annyira szigorúan a klienseket a régi időkben.

[/FONT]
[FONT=&amp]Azok a régi szép idők…[/FONT] [FONT=&amp]Én, ki író, sőt zeneszerző is vagyok, mint művészhez méltatlan lett volna, ha ennek az elvárásnak nem teszek eleget.[/FONT] [FONT=&amp]No de van az életben olyan, mikor az ember, ha van sipka a fején, azért kap nyaklevest, ha meg nincs sipka a fején, akkor meg azért kap nyaklevest... Átvitt értelemben, velem is ez történt...

[/FONT]
[FONT=&amp]A Maximális Szeretetszolgálathoz igen sokféle ember járt. Történt, hogy egy főúr minőséget óhajtó, egyben jóakarattól duzzadó keblekkel segíteni szándékozó szociális munkás segítségét kapta meg a Maximális Szeretetszolgálat. Ez az ember górcső alá vett mindenkit. Mert hát a rend, az rend...

[/FONT]
[FONT=&amp]A tisztálkodás kérdése, tehát megoldott volt régen is...[/FONT] [FONT=&amp]Bár esetenként előfordult, hogy egynémelyek a tusolót WC-nek tekintették, a WC-t pedig detoxikálónak vagy kijózanítónak, hová be lehet hányni, és ahol a cigarettafüst kábulatában valahogy a férfiúi csövelés mindig a WC piszoár mellé is juttatott tartalmat.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tehát, nagyon, nagyon régen, azért rendben ment minden a Maximális Szeretetszolgálatnál.[/FONT] [FONT=&amp]Hol volt példa arra is, hogy az egyik művész még a másikat is büntetlenül ócsárolhatta, beperelhette, sőt még feljelenthette büntetlenül a Maximális Szeretetszolgálatot is, mert a zsíros kenyerét nem eléggé simára „kenyték” meg neki.[/FONT] [FONT=&amp]Vagy épp a kiszolgálásnál nem elég kedvesen és szépen mosolyogtak reá...

[/FONT]
[FONT=&amp]Természetesen a Maximális Szeretetszolgálat igen nagy szeretettel várta e „művészt” továbbra is vissza, hiszen a kiebrudalás kérdése még nem volt tisztázott, és e rejtvény megfejtése a mai napig várat magára. Tehát, rendben ment minden...[/FONT] [FONT=&amp]Eltekintve attól, hogy ha valakit egy szolgálatkész ember, azaz „Racsni úr” eltanácsolta az élet iskolájába, más irányba és vidékekre...

[/FONT]
[FONT=&amp]Így aztán nem volt, nem lehetett apelláta az odajárkálásból, és „Racsni úr” rászállva a megváltói szerepkörében erre az emberre, a Szeretetszolgálatnak már ő maga mondta meg, vajon mit is és hogyan tegyen, sőt kivel szúrjanak ki, vagy kivel bánjanak szépen, megváltói segítséget is nyújtva.[/FONT] [FONT=&amp]No, de ki is ez a „Racsni úr”? Mert hát van, amikor kontrázik, van, amikor vált, és van, amikor kicsit zavart keletkeztet maga körül, miként a kerékpár racsni, ha nem működik jól...

[/FONT]
[FONT=&amp]Egy kicsit be kell így őt mutatni, ugyanis manapság, már-már úgy tűnik, hogy az odajáró hajléktalanok, sőt szegény emberek megváltójaként tündöklik, ki sorsokat befolyásol, élethelyzeteket tör szét, zúz, vagy változtat meg a Maximális Szeretetszolgálatnál, vagy inkább azzal karöltve.[/FONT] [FONT=&amp]Sőt, mintha tán még áldást is tudna osztogatni a ”klienseknek” sok, igen sokféle módon, ha igaz a mondás...[/FONT] [FONT=&amp]S ki nem lapos kúszás szőnyeg alatt, vagy akár nem hajol meg még lélekben is hétrét előtte, annak tán azon nyomban vége is.[/FONT] [FONT=&amp]Tehát kérem, rájár a pszichológiai és önleértékelődésnek a kiebrudalási rúdja, még a szegényekre is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr, ma már, mint valami szerepkört tévesztett személy, tán a hatáskört is túllépve dönt, határoz, és így aztán szalutál neki még a Maximális Szeretetszolgálat is, sőt a kegyeit élvező, vagy épp élvezni akaróknak a hatalmas tábora a koldusok között.[/FONT] [FONT=&amp]Ezért aztán talán a pornép, hibát, kivetni valót sem talál a munkájában.

[/FONT]
[FONT=&amp]Oh, az a hajléktalan közösségi élet… Mily szép, s gyönyör… Különösen a külső szemlélődőknek…[/FONT] [FONT=&amp]De egy kis előzmény azért nem árthat, ha teljesebb képet akarunk kapni a múlt, s akár a jelenből is...

[/FONT]
[FONT=&amp]Íme, álljon egy kis előétel az ízek érdekes és finom skálájából, a hajléktalan és szegénysor, vagy inkább mint sors, telített és „minden jóval” megterített svédasztaláról a kedves olvasóm számára.

[/FONT]
[FONT=&amp]Süteményként, ajánlanám ezeknek a finom ízeknek a szaftos zamatát is átélni, s még fokozni is azzal, hogy például a társaságukban részt kellene vennünk. Sőt, az életformájuk mindennapos gondjaiban is átélve azt, kiváltképp a nemes programjaikban is esetleg osztozni, ha illumináltak…

[/FONT]
[FONT=&amp]Itt gyorsan hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek… Mert azért kivételek mindig is akadtak.

[/FONT]
[FONT=&amp]A Maximális Szeretetszolgálatnál, eleinte nem volt biztonsági őr, de lehet, hogy tartottak a csőlakók egyedi különlegesen szép hangnemétől is, sőt még az igen szép, azaz a nemes kulturált közismert viselkedéstől is. Szép szólamok és anekdoták keringenek még a sajtó hasábjain és a hírekben is erről.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ismertek még a metrón, alul és felüljárókban, sőt még a közhelyeken tett kulturális viselkedésük is…

[/FONT]
[FONT=&amp]Balhék azért mindig is voltak, vannak és lesznek, így aztán nem jó az, ha a szociális munkások, nem nyugodtan kenhetik a zsíros kenyeret, vagy épp a vajas, és májas kenyeret.[/FONT] [FONT=&amp]Mert a krízis, azért aztán mégiscsak krízis…

[/FONT]
[FONT=&amp](A hajléktalan krízis vagy épp a kolduskrízis, az még egy további fejezetet is igényelne lejegyzetelve.)

[/FONT]

[FONT=&amp]Így aztán, mint ahogyan minden hivatalnál elterjedt divatos formává lett ma már, felvettek egy biztonsági őr- testőr-vagyonőrt a Maximális Szeretetszolgálathoz is.[/FONT] [FONT=&amp]Ki biztonságossá tette a zsíros kenyér kiszolgálást, azaz megkenését, sőt még az eldugulást is a koldusoknak. Meg aztán a zsiványoknak is kell egy biztonsági szolgálat, ki jogokat kötelezettségeket ad, ugyanis az mégse járja, hogy a Maximális Szeretetszolgálatnál lincselésbe fulladjon a jólét...

[/FONT]
[FONT=&amp]Eleinte szokatlan volt mindenkinek ez a biztonsági szolgálat, akire be kell vallani, így utólag igazolta az élet, hogy szükség is volt.[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanis az alkoholgőzös illuminált vendégek, és a renitenskedők kordában tartására, no meg a betyárkodására a pandúr, rabló szerep eljátszásában kiválóan lehetett felhasználni ezt a személyt.[/FONT] [FONT=&amp]Ezt az egyszemélyes biztonsági szolgálatot nevezzük így most már Racsni úrnak, aki aztán az izgalmas szerepkörébe mind-mind jobban beleélte magát.[/FONT] [FONT=&amp]Először a Maximális Szeretetszolgálatot hajlította meg.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ma már vigyázzba vágják magukat előtte, még ők is.[/FONT] [FONT=&amp]Majd a hajléktalanokat, és a szegényeket is megkóstolgatja, kiknek helyi megváltójaként kezdett el fényleni a biztonsági csillagzata, aki kegyeket is osztogathatott pofára mérve, vagy tán még ki is zárhatta a Maximális Szeretetszolgálat kegyeiből a klienseket.

[/FONT]
[FONT=&amp]Én csak csodálkoztam rajta, hogy tudja ezeket produkálni, mert aztán nem semmi volt az, ahogy a pult túlsó oldaláról, formaruha és névkitűző nélkül biztonságot sugárzott szét a nagyvilágba.[/FONT] [FONT=&amp]Jóllehet én is elsajátítottam valaha jobb napokat megélt időmben a biztonsági-test és vagyonőri ismereteket, így valamelyst, tán még mintha konyítanék is a dolgok megértéséhez.[/FONT] [FONT=&amp]Meg aztán a mundér becsületét védendő, kivétel erősíti a szabályt, csak valahogy szóvá kéne tenni a hibákat, hisz a szarka is csak addig csóválja a farkát, míg el nem hessintik...

[/FONT]
[FONT=&amp]Úgy tűnt időnként, hogy vagy burkoltan, vagy épp hallgatólagosan, még a Maximális Szeretetszolgálat is tőle várta a megváltó, vagy épp lesújtó állásfoglalását az egy-egy sors, amúgy is lecsúszott élet, tönkrement segítségre szoruló személy kizárása, vagy épp felmentése felől.[/FONT] [FONT=&amp]Mivel hogy a hajléktalan bűnöst, azaz a koldust, az élet sötétségére kivesse e, avagy sem a jólét és krízisnek a szolgálata, és a biztonság a bizonytalanságban, a koldusok között is felállt a hierarchia, és a háton is a szőr.

[/FONT]
[FONT=&amp]Úgy tűnik, ma már nemcsak az újgazdagoknak és a felső tízezernek van kasztja, hanem külön csoportba és rangba, azaz inkább besorolásba kerülnek a szegények, a munkanélküliek, sőt a hajléktalanok és koldusok is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Nem gondoltam ám, hogy egyszer engemet is elkap a gépszíj, és kivet Racsni úr engemet is a külső sötétségre... (A Maximális Szeretetszolgálat segítségével. Utána meg visszahoznak a fény világába...)

[/FONT]
[FONT=&amp]No, mivel korábban nekem is volt módom elvégezni ezt a biztonsági őr- testőr-vagyonőr tanfolyamot, és igen jó eredményekkel egy’ s mást megtanulhattam, tény, hogy emberére akadt bennem Racsni úr.[/FONT] [FONT=&amp]No de hiába a dokument, az oklevél, mert noha állást az egészségem miatt nemigen tudtam kapni, ugyanis nagyothalló rokkant, egészségkárosult vagyok, így történhetett meg a pályatörésem, és velem is megtörténhetett ez a fürdő show…

[/FONT]
[FONT=&amp]A tudás azonban megmaradt...[/FONT] [FONT=&amp]És nemcsak a tudás, hanem, hogy talán az én ereimben is csörgedezik a biztonságos vérből egy két csepp, viszont megváltói s tán ítélkező bírói babérokra azért mégsem pályázok…

[/FONT]
[FONT=&amp]Ezt viszont Racsni úr is már évek óta tudta, tudhatta rólam, és egyszer meg is kérdezte tőlem.[/FONT] [FONT=&amp]Ön süket?

[/FONT]
[FONT=&amp]Furcsállottam azonban mindenkor, hogy sem biztonsági cég formaruha, sem név és beosztás/alkalmazó kitűzőt soha nem láttam rajta, holott az, az őrző védő és testőr kamara szabályzatában is kötelező érvényűen elő van írva. S büntetik is, ha nincs használva.

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr, tán kinetikus távmissziójában még az őt ellenőrzőknek is megálljt és vigyázzba vágott szalutálást tudott sugalmazni, így a formaruhát is mellőzhette.[/FONT] [FONT=&amp]Racsni úr, ki a biztonságra, és az emberi butaságra is ügyelt, időnként szerepet tévesztett, vagy téveszthetett, és így be is ugrott „zsíros kenyeret kenyni”.

[/FONT]
[FONT=&amp]Majd rövidre rá, rögvest szeretetszolgálati főnökké át avanzsálta magát, majd megint később köpönyeget váltva, szelektálva figyelte az oda illőket, vagy épp a nem oda illőket, akik megtisztelték látogatásukkal a Maximális Szeretetszolgálatot.[/FONT] [FONT=&amp]Mindig készségesen konstatálta a kígyószemű nézés merevségével a különféle kasztok egyedeinek megjelenését, ugyanis mindig volt mindenféle kasztból való látogató vendég.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ha hiszi, ha nem kedves olvasóm, még újgazdag 3 lakásos kasztbéli is rendszeresen eljárt vendégeskedni a Maximális Szeretetszolgálathoz. Hisz oly szegény az ilyen relatívan relatív koldus...

[/FONT]
[FONT=&amp]Voltak, akik az egész rokonságot, koldusként ajánlták be magukkal együtt.

[/FONT]
[FONT=&amp]Sőt, több százezres havi nyugdíjjal rendelkező „igen-igen szegények” és a hajléktalanság koldusruhájába öltözött „nagyon, nagyon szegény” emberek is odajártak, kik igazi látszat betegeknek álcázták magukat.

[/FONT]
[FONT=&amp]De voltak olyan kasztbéli valódi betegek is, kiknek valóban semmi rokkant nyugdíjt nem fizettek, sem segélyt, hátha a fű legeléséből megélnek.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ezek voltak az úgynevezett kísérleti nyulak a közjó számára, kiket manapság, csak a karitatív szolgálatok tudnak már létezésben és életben tartani a nyomorúságukban.

[/FONT]
[FONT=&amp]És a nagybetűs életben sokféle szerepet élő, és a valóságot imitáló, eljátszó színészek is, azaz mű színészek is megfordultak e helyeken. Kik manapság Mátyás királyunk álruháját felöltve, időnként, mint valami koldus rejtezik el az egészséges betegségeiket.[/FONT] [FONT=&amp]Kik oly szegénnyé változnak hirtelen egyik pillanatról a másikra, mint a ma született ártatlan bárány, és részesedhetnek a majdhogynem 200.000.-Ft-os nyög díjuk mellett a nyomorultaknak járó alamizsnákból.[/FONT] [FONT=&amp]Aztán ha valaki őket meg merte szólni, azt csicsergő kacajjal hessintették el, vagy le.

[/FONT]
[FONT=&amp]Volt, aki a szükség esetére, mindég magával hordotta volt a színészi tehetségét megvillantó támaszkodó „Hej, te bunkócska te drága…” címzésű dalos mankóját, ki ellen még Racsni úr sem mert aztán ágálni, vagy épp népgyűlési felszólalást tenni.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tehát, igen sokféle kolduskaszt képviselteti és képviseltette magát.

[/FONT]
[FONT=&amp]És ezt még fokozhatnám a rendes nyugdíjukat elpazaroló koldusokkal is, kik a torkukon megszámlálhatatlan mennyiségű részegítő folyadékot eresztettek le és ki, hogy aztán a nincstelenségükben a Maximális Szeretetszolgálat áldásait és kegyeit vegyék igénybe a mámoros édesded életvitelükkel.

[/FONT]
[FONT=&amp]Külön kasztként kell említést tennem még a rendes havi kereset mellett, és állandó jó és magas fizetéses munkahely melletti, sőt saját lakással is rendelkező koldust eljátszó színészekről is, kik aztán igazán rászorultak voltak mindig is a szegénykonyhák zsíros kenyereire…

[/FONT]
[FONT=&amp]A szűrésük a lyukas szociális szűrő miatt, szinte lehetetlen, mert az előjogaikat és a „hülyeséget” az élősködésben mindig is ismerték, megismerték és felismerték, és a piaci legyek kismiskák ma már a fejlődésben hozzájuk képest a szemtelenkedésben, így mintha a piaci legyek is tőlük tanulnának…[/FONT] [FONT=&amp]Az élet színészi szerepek, tehát jól be voltak és vannak művészien állítva és járatva, azaz inkább gyakorolva a szereplőknél, azaz, akár még az álruhás színészi képességet megvillantó koldusoknál is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Természetesen, mindannyian szegények vagyunk, ami mint mindig, mindenkor, „relatívan relatív”...

[/FONT]
[FONT=&amp]A valódi koldusok nem, vagy csak ritkán veszik, vették igénybe, vagy tudják igénybe venni, a Maximális Szeretetszolgálatoknak ezeket a szolgálatait.

[/FONT]
[FONT=&amp]Élet és szerepek maszkjait hordjuk tán mindannyian így, vagy úgy…

A szerepeknek és váltásainknak közepette, mindig hiányoltam Racsni úrnál például a formaruha váltásokat, és sokszor én őt is hajléktalannak néztem az elején, nem tudván eldönteni, hogy vajon milyen minőségben is tündököl.[/FONT]
[FONT=&amp]Így aztán Racsni úr, alkalmasint zsíros kenyér kenő szolgálati munkássá avanzsált át, majd sebtében azon nyomban ugyanazon nem létező köpönyegforgatással suhintott egyet, és biztonsági szolgálattá változott át (formaruha és névkártya kitűző nélkül).

[/FONT]
[FONT=&amp]Megint egy rövid köpönyeg kifordítás, vagy rándítás, és újból azon nyomban, terminátor módjára a Maximális Szeretetszolgálat ügynökévé és annak is a főintendánsává avanzsálta át magát.

[/FONT]
[FONT=&amp]A szolgálat munkatársai pedig vigyázzba vágták tüstént, és rendre magukat előtte.

[/FONT]
[FONT=&amp]Rám ez ugyan nem volt kihatással, bár furcsálltam a produkció színességét, magamban jót derülve a biztonsági különvélemény átváltozásokon, hallgatólagosan, és széles mosollyal az ajkamon konstatáltam mindenkor.

[/FONT]
[FONT=&amp]Bántotta a szememet ugyan Racsni úr Ferrarija, ahogyan azzal a koldusok bosszantására dicsekedően hivalkodva, szirénázva ügetett be a Maximális Szeretetszolgálathoz, milyen jól megy az ő sora a pórnép között, de lenyeltem, mert ő egy külön kaszt, aki csak így tud ki és feltűnni.

[/FONT]
[FONT=&amp]Mivel azonban én mindig megkaptam a napi szükséges zsíros kenyéradagomat, és a borotválkozásomba, sőt még a tisztálkodásomba sem szólt bele senki, így ő sem, ráhagytam az efféle bohóc művészmutatványoknak a firtatását.[/FONT] [FONT=&amp]Amelyben úgy tűnik, minden marhaságot és szerepkört felvállalt Racsni úr.[/FONT] [FONT=&amp]Természetesen minden lefürdésem és borotválkozásom alkalmával, én azért mindig felmostam a fürdőt.[/FONT] [FONT=&amp]Racsni úr egyszer aztán kirúgott rám. Talán engemet is regulázni akart volna? Nem tudhatom.

[/FONT]
[FONT=&amp]Nem tudhatom azt sem, hogy pénzben, vagy miben díjazták neki ezt a kóklerkedést és bűvészmutatványt, de szívderítő volt, és igazán megmosolyogtató az, ahogyan azt csinálta. Bizonyos tekintetben talán sajnálni való volt, bármekkora derűre adott is ez alapot.[/FONT] [FONT=&amp]A lényeg azonban, hogy ellátta küldetését az emberi butaságnak a hatalmas tengerében.

[/FONT]
[FONT=&amp]Velem pedig a végén, úgy eljátszotta, azaz eljátszatta a fürdő showt, amely ihlette ezt a szép, értékes, és érdekes nagynovellát.[/FONT] [FONT=&amp]Úgyhogy azon nyomban kénytelen indíttatást éreztem arra, hogy tollat ragadjak és maradandó emléknek, élménynek leírjam, okulván és tanulságnak adván ezt az utókornak, sőt a szakmának is.[/FONT] [FONT=&amp]Elég az hozzá, hogy a többiek sem igen szóltak, vagy inkább nem szólhattak bele ebbe a produkcióiba, mert aki nem hajolt meg neki hétrét hajolva, azt rövidesen kiebrudalta rövid úton.[/FONT] [FONT=&amp]A kiebrudalás, pedig közismerten igen kellemetlen dolog.

[/FONT]
[FONT=&amp]Aki aztán még így is feleselni merészelt, azt még ráadásként a Maximum Szeretetszolgálattal is kiutáltatta.[/FONT] [FONT=&amp]Természetesen, néhány alkalommal azért helytálló volt a renitenskedők kizárása részéről, de ennek a dicsősége, már nemcsak elvakította, és az, igencsak a fejébe szállt, sőt túlbuzgóvá tette.[/FONT] [FONT=&amp]Hanem aztán már, mint valami főúr, a grófoknak kijáró meghajlást és tiszteletet is igényelt önmagának ezért aztán mindig a klienseknek a részéről.

[/FONT]
[FONT=&amp]Legalábbis így tűnt.[/FONT] [FONT=&amp]Többnyire meg is kapta e „meghajlásokat” de nem mindenkitől.[/FONT] [FONT=&amp]Tőlem például nem.[/FONT] [FONT=&amp]Nyilván ez indíthatta el a Fürdőshowt...[/FONT] [FONT=&amp]Nos, én ennek a mindenhatónak (Racsni úr) nem hajlottam meg, így kitört közöttünk a nézetkülönbségi háború, és a platformjaink a csillagrendszer távolságába váltak szét a mosolyainkkal, az életben eljátszott színészmutatványainkkal együtt.[/FONT] [FONT=&amp]Sőt egyszer, amikor még szolgálati munkás köpönyegébe váltott át valamikor, és az írásaimról is tájékoztattam őt, az érdektelenségnek betegségében szenvedve, a szociális munkakör feladatának ellátására is, úgy tűnt, hogy alkalmatlanná, tán immunissá vált.

[/FONT]
[FONT=&amp]Aztán meg mindig is zavaró volt a világéletben, ha két egyenlő ember beszél egymással, közben meg a császár és a koldus hangneme, párbeszéde jelenik meg közöttük, lekezelve az egyik ember a másikat… Elfeledve azt, hogy a vég alkalmával a halálban mindannyian, s egyformán részesedünk…

[/FONT]
[FONT=&amp]Valaha, lehet, hogy Racsni úr nem látható és csak nyomokban jelentkező különös „betegsége” is valahogy így kezdődhetett el.[/FONT] [FONT=&amp]Mára már ez fokozódni látszik, ugyanis az érdektelenség egójának sajátosságai miatt, még tiszteletlenül a már korábban megjelent és neki is bemutatott antológiáimra is azt mondja, senkit nem érdekel, és őt így a legkevésbé sem.[/FONT] [FONT=&amp]Mit is dicsekszek én vele, hisz őt, ha egyáltalán nem érdekli, így én, ha tehetem, még ne is beszéljek róla se itt, se ott, se amott...

[/FONT]
[FONT=&amp]Nos, március 15. előtti napokban elvégeztem a szokásos tisztálkodási rítusaimat, és mint mindig, úgy tisztességesen és rendesen felmostam, feltakarítottam magam után.

[/FONT]
[FONT=&amp]Az egyik koldus kolléga, azonban még a fürdésemben is megzavart.[/FONT] [FONT=&amp]Az ugyanis ugye senkinek nem tetszik, és kellemetlen, ha az átélés élvezetében beszólnak neki...[/FONT] [FONT=&amp]Mert hát mindenkinek a saját dolga, ugye, neki a legfontosabb lévén, ennek a kollégának sem volt ideje türelemmel kivárni a sorát, vagy sorsát.

[/FONT]
[FONT=&amp]Sürgetve ügetett ki-be a toaletten keresztül a fürdő, majd visszacsörtetve Racsni úr megváltásához, így azt többször is bezörgetett, benyitott a mezítelenségemben gyönyörködvén s bosszantva engemet.[/FONT] [FONT=&amp]A fürdés élménye csodálatos ihletéseket, szárnyaló élményeket és gondolatokat gerjedeztethet…[/FONT] [FONT=&amp]Nos, ebből zökkentettek ki a lágy ordítozásnak a sárkányos és szelíd hangjai. Ez nemigen tetszett nekem, de viseltem, és a megszokott tisztálkodási rítusomból sem engedtem kizökkenteni magamat.

[/FONT]
[FONT=&amp]A feltakarítás után, a ceremónia helyéről kilépve elnézést kértem ettől a „klienstől”, s egyben jeleztem, ha előtte időben szól, a rituálémat rövidebbre szabom, és nem kellett volna az őserdei viselkedés formulát felvennie mindannyiunk gyönyörűségére.[/FONT] [FONT=&amp]Ráadásul a kultúra és embertársi együttélés ősi etikettjéről is ezzel kiállította a szegénységbizonyítványát.

[/FONT]
[FONT=&amp]Másnap aztán Racsni úr velem szemben, a népnevelő pszichikai hadműveletét elkezdve, nyilvánosan a jelenlévők előtt kijelentette nekem, (mint valami nyilvános közlendőt közrebocsájtva) mondván:[/FONT] [FONT=&amp]„Mivel szerinte a fürdésem után akkora mocskot hagytam álláspontjában kifejtve, hogy én így aztán végleg ki vagyok tiltva a fürdő lakosztály királyi használatából a Maximális Szeretetszolgálatnál.”

[/FONT]
[FONT=&amp]Kígyónézésével és gyémántfogainak vicsorintásával kísérve vetette oda nekem e gyönyörű hírt, mint a kutyának a falatot. Én ezt viccnek vélvén, ugyanis oly könnyedén odavetette széles vigyorral kicsillantva a csiszolatlan bagófüstös fogsorát, hogy azt gondoltam viccel.[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán mondtam röviden én is oda vetve, miként tette volt ő is a „falatot”, hogy oké, tudomásul vettem.[/FONT] [FONT=&amp]Március 15. ünnepem, azután így telt el esemény nélkül, s már-már azon voltam, a sors, vagy a jó Isten ezen a nemzeti ünnepünkön már nem ajándékozott meg engem semmi különösebb tollra való élménytöbblettel, mit megoszthatnék a nagyérdeművel.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tévedtem.

[/FONT]
[FONT=&amp]A sors, az élet, bepótolva mindent, utólag adta meg azt az élményt, amit tán durva szóval, „hülyeségnek” is nevezhetnénk, és megtörtént velem. Mert március 15 után aztán elkezdődött velem a gyönyörűséges és élménnyel teli Show műsor.[/FONT] [FONT=&amp]Hétfőn a Maximális Szeretetszolgálatnál regisztráltattam magam a fürdésre és borotválkozásra is a szépséges Szolgálati kisasszonyoknál. Nem láttam ott Racsni urat, nyilván valamely terminátori átváltozós szerepkörébe válthatott át ide-oda, mert sűrűn szokott mostanság effélét tenni.

[/FONT]
[FONT=&amp]A leányok már ki is adták volna a törölközőt, sőt még a sampont is a kezembe nyomták, amikor a láthatatlanság homályából a terminátor átváltozós Racsni úr hírtelen előkerült, s megjelent.[/FONT] [FONT=&amp]Intenzív gesztikulálással, és lihegő torokkal repeste el a pult mögé átváltozva a kisasszonyoknak, hogy ezt az embert ő személyesen tiltotta ki a részesedésből.[/FONT] [FONT=&amp]Azaz, nem részesedhet kegyelemben és segítségben, és ő nem is engedi, mint a megváltó, hogy a tisztálkodás élményében részesüljön.

[/FONT]
[FONT=&amp]Mondván ezt jó hangosan és mindenki előtt nyilvánosan.[/FONT] [FONT=&amp]Ez, mint egy arcul köpés, orrba csapásként hatott nekem, oly erős volt.

[/FONT]
[FONT=&amp]Hiányzott az újgazdag koldus ismerősöm támaszkodó botja nekem, mert hírtelen kaptam volna utána az üresbe. No, nem a népnevelés célzatával, hanem az összerogyástól kapaszkodhattam volna belé, hisz úgy tűnt ez már a nem semmi, és ez már nem színész mutatvány…[/FONT] [FONT=&amp]Magyarán lábon állva „élveztem” egy sort, és szinte bénítólag ledöbbentem.[/FONT]

[FONT=&amp]Racsni úr állításának igazolására, még egy papír fecnire is rámutatott, melyet, mint valami nyilvános közösségi oldalt, mindenki olvashatott a helyi központi hirdetőtáblán.[/FONT] [FONT=&amp]Ebben az adataim, a nevem, születési évem mellett már, vagy inkább még, „csak” annyi szerepelt, hogy ki van tiltva fürdő használatából.[/FONT] [FONT=&amp]A Maximális Szeretetszolgálat munkatársai azon nyomban vigyázzba vágták magukat, amikor megjelent, és tisztelegve így szalutáltak a főúr, vagy inkább a megváltó ítélőbíró, s egyben kekeckedő, vagy kukacoskodó ál biztonság előtt.[/FONT] [FONT=&amp]Ekkor szembesültem azzal, hogy Racsni úr nem viccből mondta korábban a csillogó fogsorait összeszorítva, mosolyogva azt, hogy kitiltott a fürdés élményéből.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ekkor fordult meg elmémben, hogy ez az ember is azt érdemelné, mit Lúdas Matyi népnevelt Döbrögivel…[/FONT]

[FONT=&amp]A kisasszonyoktól, és a terminátortól így aztán azon nyomban kértem a Maximális Szeretetszolgálat vezetőjét az ügy letisztázandó, és azt, hogy ha azonnal nem, akkor mikor is tudna fogadni.

[/FONT]
[FONT=&amp]Mert így azért így nem jár a módi, és hallgattassék csak meg a másik fél is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Én aztán a döbbenetemből észhez térve, már azonnal és ott rögvest vitattam, ha korábban mocskot hagyva, Racsni úr szerint én így fürdöttem volna, és miután azt feltakarítottam, és ha kifogása volt vagy van vele, miért nem rögvest azon nyomban tette azt szóvá nekem.

[/FONT]
[FONT=&amp]Talán illetlenséget elkövetve, és félre hívva engem, nem mindenki előtt nyilvánosan kavarva a WC tartalmat.[/FONT]
[FONT=&amp]Neki sem tetszene, ha magán dolgain csámcsogna az éhes koldusnép…[/FONT]

[FONT=&amp]Ráadásul, én 10 alkalomból többnyire 11 alkalommal, rendre, rendesen és maximálisan feltakarítottam mindég magam után, (ráadásul jól) úgy, hogy a Maximális Szeretetszolgálat is rendben találhatta azt mindenkor hiba mentesen.[/FONT] [FONT=&amp]Korábban ők sem nyújtottak be petíciót, most meg utólag a Racsni úr, mit kavar.

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr, mint valami királykobra, a pápaszemével a megváltásában és ítélkezésében figyelte közben mereven az eseményeket, s az én reakcióimat is.[/FONT]

[FONT=&amp]Ekkor fordult meg a gondolat bennem, hogy egy művész, pláne az legyen egy jó író, egy suhintással, azaz, az írott szavával is küzdhet, s győzhet egy kígyó, sőt egy villámló biztonság ellen is.[/FONT]
[FONT=&amp]Így aztán akár még egy pápaszemes királykobrát is legyőzhet, miként az előttem álló biztonságot is lenyisszantva, magatehetetlenné tehet a szavak erejével és tollával, sőt a kemény erekcióját is úgy kioldhatja lelohasztva, hogy a fülét farkát maga alá kapva, négykézláb menekül a libatoll sorai elől.

[/FONT]
[FONT=&amp]Rögvest kértem a főnököt, ki tán a naiv ismereteim alapján Racsni úr felettese is lehetett, de ekkor kellett először azzal is szembesülnöm, hogy tévedtem.[/FONT]
[FONT=&amp]Ugyanis ezzel már el is indult a közel egy hetes kálváriám.

[/FONT]
[FONT=&amp]A kisasszonyok elvonultak, majd rövidre rá tájékoztattak, hogy a főnök csak egy óra múlva lesz elérhető és ott. Én akkor akként döntöttem, megvárom.[/FONT] [FONT=&amp]És a szakállam kezdett mind jobban és mind hosszabbra nőni.

[/FONT]
[FONT=&amp]A vitézkedő indulatok az inaimban csak nem nyughattak ez igazságtalanság miatt, ugyanis idegesített a tisztátlanság mind tüzesebb kellemetlensége is, és az is, hogy a közröhej tárgyává és témájává lettem.

[/FONT]
[FONT=&amp]Eltelt az egy óra, miként Láng Vince mintájára, a főnök nem jött vissza, pedig hogy ígérte a postáskisasszonyai, azaz a pultos kisasszonyai továbbá Racsni úr által küldött üzenetében hogy jön, nagyon jön.[/FONT] [FONT=&amp]A kuncsaft ilyetén módon tehát meg van becsülve vagy a főnök, vagy annak helyettesének a személyében.

[/FONT]
[FONT=&amp]Így a pultos kisasszonyok is delelőre elmentek, és a kora délután szikár napsütésében, elkezdtem már rágni kínomban a nyelvemet és a szendvics kenyeremet is.

[/FONT]
[FONT=&amp]A többi koldus pedig elkezdett sustorogni rólam itt, ott, amott.

[/FONT]
[FONT=&amp]Édesded gondolataim támadtak, vajon esetünkben ki a pandúr, és ki a rabló, meg hogy épp a semmittevés az, ami engemet mindig is zavart, az a tétlenség, amely a rugókat nálam is és a politikusainknál a társadalom munkába visszavezetés kérdésében mindig felhúzza...

[/FONT]
[FONT=&amp]Ekkor még a politikusaink példaadásán is elgondolkoztam, vajon könnyen felcserélnék e a parlamenti kényelmet és azt az igen nehéz fizikai munkájukat, például a betonkeveréssel, netán kapanyél megfogásával, esetleg a szemeteskocsin való kukaemelgetéssel és az a közben megtartott kampányolással. Az odafigyelés, és a rájuk figyelés 100%-os értékű lenne, még a külföldiek előtt is.

[/FONT]
[FONT=&amp]De úgy tevékenykedjenek ám, hogy az általuk rábólintott és helyeselt minimálbér és segély, díjazást kapnák csak meg a tisztességes fizetségként havonta.

[/FONT]
[FONT=&amp]És természetesen semmilyen más retyerutya kapcsolat vagy pénzforrást nem kapnának, nem vehetnének igénybe. Esetleg szívesen aludnának e, a hajléktalan barátságok köreiben velünk, néhány szelet zsíros kenyér mellett a természet lágy ölén…

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr, csillogó gyémántfogainak szikrázó mosolyából semmi jóra nem következtethettem, és már-már ráunván Láng Vince várására, csak megkérdeztem újabb egy órára rá:[/FONT]
[FONT=&amp]Nézné már meg a főnököt, s jönne e már az ki, egy diplomáciai beszédre, mert egy ügyfele, már-már türelmetlenül igencsak várná.[/FONT]

[FONT=&amp]Racsni úr készségesen beügetett az irodába, s amilyen gyorsan ment, mintegy terminátorköpönyeg rándítás gyorsaságával, azon nyomban vissza is vágtatott a saját válaszával, azaz a nesze semmi fogd meg jól válaszával.[/FONT] [FONT=&amp]Szemem felcsillant, mint a csillagok, és én reményem beteljesülését várva, vártam jótevőmet.[/FONT] [FONT=&amp]Szikáran elmondta, hogy a főnök már egy órája folyamatosan telefonál, a telefon még mindég a fülén van. És valószínűleg még egy további másfél óráig biztosan nem ér rá, mert a telefonálás addig biztosan el fog tartani.[/FONT] [FONT=&amp]Tátott szájjal hallgattam a megváltó szöveget, közben igencsak a jókra és szépekre gondoltam.[/FONT] [FONT=&amp]Racsni úr, gyöngyöző hangú nyugtató szavai után megint elkezdtek az inaimban vitézkedni az indulatok. Rágtam ám én aztán a kefét mérgemben, hogy a kuncsaft tisztelete a Maximális Szeretetszolgálatnál így és úgy, és ilyen magas szinten áll.

[/FONT]
[FONT=&amp]Arra gondoltam ekkor, hogy netán nem e, a főnök fülére ragadt valahogy az a telefon, és azt nem bírja levenni? Vagy tán azt épp próbálják a kisasszonyok a delelőjük helyett leműteni?[/FONT] [FONT=&amp]De az is lehet, hogy a terminátorunk nem merte megzavarni a telefon leműtését, és így aztán csak történt az eset, hogy engemet félrevezet? Gyors volt ez az oda-vissza ügetés.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ezek a gondolatok szaladgáltak, majd szálldogáltak lelkeimben ide s tova.[/FONT]
[FONT=&amp]De már zárórát csiripeltek a madarak s gerlék is, így aztán nincs mit tenni, elindultam félúton hazafelé.[/FONT] [FONT=&amp]Miként elvonultam a gyémántfogak előtt, a széles vigyor délibábját látva a pult mögötti biztonságban, odadudálta jöttem mentemben Racsni úr, jöjjön vissza holnap, a főnök biztosan holnap bent lesz, és fogadja.[/FONT] [FONT=&amp]A Fürdő show első napja így zárult.[/FONT] [FONT=&amp]De nem gondoltam, hogy több felvonása is lesz, amely a végén, már folytatásossá vált.

[/FONT]
[FONT=&amp]Másnap már időben mentem a Maximális Szeretetszolgálat „ügyfélfogadására”, közben mind jobban kezdett továbbra is nőni a szakállam, és idegesített a borotválkozás rituáléjának elmaradása is.[/FONT] [FONT=&amp]Ráadásul a fürdés elmaradásának hiányában a forró égető szagkérdés is kezdett a viselhetőről 100 fokosra felmelegedni, mint a tűző nap „sugára”. És bosszantóan hatott az is, hogy amíg a többiek a fürdés rituáléjában részesülhettek, azt azért én nem kaphattam meg.

[/FONT]
[FONT=&amp]A főúr, azaz Racsni úr látván megjelenésemet, a gyönyörű kígyószemű tekintetével, és a vicsorgó gyémántfogai között jelezte, hogy a főnök elutazott, máma már nem is lesz, úgy, hogy fürdés nuku.

[/FONT]
[FONT=&amp]A röhejes az volt a dologban, hogy a Maximális Szeretetszolgálat helyi főnöke sem hagyott üzenetet, (de még a helyettese sem), így nem volt eldönthető, hogy egyáltalán megkapta e ezt az üzenetemet, vagy ennyire semmibe veszi e a „kuncsaftokat”, azaz köztük engemet...[/FONT]

[FONT=&amp]Az időközben előkerült kisasszonyok, pepitában ugyanezt elismételték, azaz visszhangozták, és hozzáfűzték még azt is, természetesen vigyázzba vágva magukat és szalutálva, hogy Racsni úr döntése, mindenek felett áll.[/FONT] [FONT=&amp]Tehát az, még a Maximális Szeretetszolgálat véleményét, akaratát, sőt jó szándékát, vagy segíteni akarását is felülírja, így vegyem csak tudomásul Racsni úr véleményét és a döntését.

[/FONT]
[FONT=&amp]Meg aztán én tehetek arról, hogy Racsni úr „fingott” egyet, és az szagossá lett…[/FONT]

[FONT=&amp]Azaz nem tetszett a gyémántfogaknak az, hogy a fürdő nem csillog, mint a gyémánt, hanem lehet, hogy szerintük egy vödör földet vittem be a fürdőbe és azt én azért szórtam szét, hogy Racsni urat felbőszítsem, és így ebrudaljon ki a toalettből.[/FONT]

[FONT=&amp]Tátva maradt a szám az emberi butaság és ennyi csibészség, galádság, ilyen mértékű megnyilatkozásán. És azon, hogy egy biztonsági szolgálat mondja meg egy karitatív szolgálatnak azt, hogy ki, és kit közösítsen ki, kit segítsenek, és kit nem.

[/FONT]
[FONT=&amp]Magyarán nem a kutya csóválja a farkát, hanem a farka csóválja a kutyát…

[/FONT]
[FONT=&amp]És ezt én így szóvá is tettem.[/FONT] [FONT=&amp]Biztosan ismeri a kedves olvasóm, a „Ha én egyszer kinyitom a számat, ...” c. bohózatra, tettem én is így a szóvá tételt, azt hiszem még értelmesen, és kultur színesen, mint a napsugár lágy ölelése...[/FONT] [FONT=&amp]De mintha a tavaszi napsütés, már a hallásukat is teljesen tönkretette, vagy süketre váltotta volna át, csak elszállt sóhajommá vált a nagy semmibe a szép szavaimnak kavalkádja.

[/FONT]
[FONT=&amp]No, ekkor már elindultam egész úton hazafelé…[/FONT] [FONT=&amp]Elmenetelemben, ahogyan baktattam kifelé a Maximális Szeretetszolgálattól, azt tanácsolták, jöjjek vissza holnap, mert a Láng Vince mintájára a főnök nem egy óra múlva jön, hanem tán csak egy nap múlva.[/FONT] [FONT=&amp]Itt is élveztem egy sort, és elkezdtem örömömben rágni a kefét. De nem volt mit tennem.[/FONT] [FONT=&amp]Így telt el a kedd is, azaz a második nap.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ekkor már elkezdtem azon gondolkodni, nem e jobb volna esetleg a Tiszán, ennek a szép folyónak a vizében megfürdenem, és leborotválkoznom, mert a szakáll csak folyton, folyton nőtt, és az aroma is mind magasabb bűzérték fokozatra emelkedve, idegesített.

[/FONT]
[FONT=&amp]Eljött a várva várt nagy nap, azaz immáron a szerda, amikor is a valódi ősemberi mivoltomba kezdtem már átváltani a kinézetemmel is, és még az aromámmal is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Így aztán a szegényből a koldussá avanzsáltam át, de azért bizakodva az aznapi sikerélmény reményében, vágtam neki a nagy útnak a Maximális Szeretetszolgálat felé.[/FONT]

[FONT=&amp]Lelki szemeimmel már a tiszta víz csodálatos élménye, a tisztaságnak a jóérzése, és egy leborotvált férfiúi arc, női szépségének és finomságának élményérzete lebegett előttem, a nagy-nagy csodára várva. Reménységteljes jövőképeknek festményei lebegtek ezekben előttem…[/FONT] [FONT=&amp]A maximális Szeretetszolgálatnál a korábbi kisasszonyok fogadtak, és bár jelen volt Racsni úr is, gyorsan elszállt a bizakodó optimizmusom, tán még a reménykedő jókedvem is, amint megláttam őt.

[/FONT]
[FONT=&amp]Igen vegyes érzelmek és gondolatok támadtak ekkor már bennem, hiszen lett volna más elfoglaltságom is, mint ezzel a napok óta zajló kekeckedéssel foglalkozni.[/FONT] [FONT=&amp]Nem is tudom, tán az előítéletek, vagy épp a korábban elszenvedett sérelmek miatt, már-már úgy voltam vele, hogy tán megadóan állok a dologhoz, és már több napi kísérletet, próbálkozást nem ejtek meg, sőt inkább felvállalom a lavór barátságát a fürdéshez, és a borotválkozásomhoz.

[/FONT]
[FONT=&amp]A 100 fokos aromám már szinte 300 fokosra emelkedett, és a szakállam, meg mintha már nem is az ősemberre emlékeztetett volna, hanem mintha a majomfélék valamelyikére a külsőmmel együtt.[/FONT] [FONT=&amp]Ekkorra már úgy döntöttem, akár így, akár úgy, de kiírom magamból ezt egy nagynovella formájában, ezt a keserű történetet, és csak arra voltam innentől kíváncsi, hogy a hétfőn elkezdődött történetnek milyen vége is lesz.

[/FONT]
[FONT=&amp]A tábornok, azaz a Racsni úr szokás szerint a kígyóbűvölő tekintetével, és gyémántfogainak aranyszájúságával fogadott.[/FONT] [FONT=&amp]A főnök ma sincs itt, mert elfoglalt, de majd megpróbál valakit helyette keríteni.[/FONT] [FONT=&amp]Már megint kezdtek a huszárok az inaimban vitézkedni, és uralkodván rajtuk, a harccal, mint valami hadsereget győztem le.

[/FONT]
[FONT=&amp]A győzelem kimenetelét befolyásolta és segítette, hogy a „helyettes” előkerült.[/FONT] [FONT=&amp]No, végre kiönthettem szívemet. Ami a szívemen, az a számon…[/FONT] [FONT=&amp]Természetesen a biztonsági szelepek igen erős lefojtásával tehettem, bár erős sistergéssel jelezték szavaimban a nagy feszültséget és indulati nyomást.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ennek a helyettesnek aztán elmondtam, miért nem lehet ezt az ügyet helyre tenni egyszerűen, hiszen ha valaki szabályt sért, nem akasztással vagy halálra ítéléssel szokták díjazni.[/FONT] [FONT=&amp]Meg aztán nemcsak etikátlan, és erkölcstelen, amit tettek velem, hanem emberi jogaimat is, azaz a koldus jogaimat is sérti.[/FONT] [FONT=&amp]Más oldalból, pedig ha fürdésem után nem megfelelő a felmosásom, akkor csak egyszerűen elmondják nekem, hogy nem megfelelő, és felmosatják még egyszer velem és kész.[/FONT] [FONT=&amp]De ez a helyettes ember is a korábbiakat hajtogatta, miszerint Racsni úr királyságának döntése a mérvadó, apelláta ellene nincs, és kész.

[/FONT]
[FONT=&amp]Ekkor fogalmazódott meg bennem a Tiszába való lefürdés és megborotválkozás tényállása, vagy épp a lavór.[/FONT] [FONT=&amp]Esetleg még átfutott az agyamon az is, hogy az Anna kút is számításba jöhetne…[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanis az Anna kúti tisztasági és gyógyfürdőt már évekkel ezelőtt megszüntették, de a nyilvános gyógyvíz kifolyó még működik.

[/FONT]
[FONT=&amp]De még a fürdőt sem tudnám megfizetni, oly szerény a nyög díjam.[/FONT] [FONT=&amp]Aztán végül, a lavórnál döntöttem.

[/FONT]
[FONT=&amp]-Tigris szemekkel néztünk egymással farkasszemet. Én az ősemb
er, és ők, mint a górék...[/FONT]

[FONT=&amp]Az ősember, azaz én, végül megszólaltam, és azt mondtam Racsni úrnak, hogy:[/FONT] [FONT=&amp]„Én is elvégeztem ám a biztonsági őr, testőr és a vagyonőr tanfolyamot.[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán pontosan tudom, milyen jogtalanság és galádság, amit tettek velem…”[/FONT] [FONT=&amp]Tegyek úgy én is, mit egy korábbi kliensük, ki a sajtót, TV-t, és mindenféle hatóságot kihívta, és be, meg feljelentette őket?[/FONT] [FONT=&amp]Racsni úrnak is be lehet fűteni, és jó erősen meg lehet izzasztani…

[/FONT]
[FONT=&amp]Ezután ekként gondolkoztam...[/FONT] [FONT=&amp]Nem, nem szennyezem így be a kezemet, de egy tisztességes nagynovella formájában kiírom magamból ezt a történetet.[/FONT] [FONT=&amp]Ráadásul Racsni úr terminátorkodásáról a Testőr és Biztonsági őr Kamaránál bejelentést kell tennem.[/FONT] [FONT=&amp]Szóvá tettem a következőket…

[/FONT]
[FONT=&amp]Úgy tűnik, nem ismeri sem a formaruhát, sem a névkitűzőt, és az állítólagos rend kívánalmak eltúlzásával és személységi jogok megsértésével, van, amikor átlépi a normál etikett, és az erkölcs szabályait, és így vagy úgy, szerepkört tévesztett.[/FONT] [FONT=&amp]Mivel még kárt is okoz, vagyis okozott, elnézés kérése, meg nuku részéről, így dilemmában leszek, és vagyok, hogy mit is tegyek.[/FONT] [FONT=&amp]Ezt hallván ott egy koldus, ki leborotválkozva és lefürödve nézte épp a videót, felugrik, mint egy rugó, és jó hangosan beszól, azaz inkább beleszól, mert mint jóllakott tele hassal a semmittevésben a videózását zavarhatta a diskurzus.[/FONT] [FONT=&amp]A diplomáciai diskurzus idilljét, így aztán még ez az úr is, mint a semmittevésben leledző hajléktalan is megspékelte, azaz megszínesítette és felbővítette.

[/FONT]
[FONT=&amp]Nyilván, a finom érzékenységében, csak a saját szemétdombja és problémája érdekelhette.[/FONT] [FONT=&amp]Fogd már be a szádat koldus kolléga, mondván mondta nekem-nekünk, nem látod, hogy nézzük a videót, te meg zavarod a mi nyugalmunkat?

[/FONT]
[FONT=&amp]Én meg ott álltam, mint akit egy vödör WC tartalommal leöntöttek, és gyönyörködtem benne, hogy a koldusok sem egyformák ám mostanság már, hanem van főúri koldus, meg jobbágy alsó koldus is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Én, mint a jobbágy alsó koldus, úgy tűnik, hogy emberszámba sem vagyok vehető már…[/FONT] [FONT=&amp]Mert úgy tűnik, már-már zavarom a tétlenségben leledző egészséges életerős koldusok egy némelyikét, a tele hassal videózásában, és a munkanélküli tétlenségében.

[/FONT]
[FONT=&amp]Meg aztán a szolidaritás is kihalt fogalom és értelmezés, ezek szerint a használat tárgykörében.[/FONT] [FONT=&amp]Nos, megköszöntem mind a koldus kollégának, mind a Racsni úr közreműködő és a prosperáló Maximális Szeretetszolgálat főnök helyettesének, azaz ál helyettesének a produktumot, és elköszöntem, eljöttem.

[/FONT]
[FONT=&amp]Úgy voltam vele, hogy csak azért is megmutatom, hogy a majom állapotba lecsúszott ősemberből is lehet embert varázsolni.[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán a lavórnak a barátságában nyugodtan lefürdöttem, és leborotválkoztam.

[/FONT]
[FONT=&amp]No, nem a Tisza partján, de a napfény lágy ölelésében, és a koldus ruhát levetve, igazi öltönyös és modern férfiút varázsoltam önmagamból.

[/FONT]
[FONT=&amp]Egy író és zeneszerző meg művészhez, úgy voltam vele, hogy azért a kultúra mellé tisztaság és értelem is dukál, még a koldushelyzetben is.

[/FONT]
[FONT=&amp]A negyedik napra készültem, lefürdöttem és leborotválkoztam lavórban.[/FONT]
[FONT=&amp]Így a következő napon már öltönyben, zakóban, mint egy normális átlagember vált belőlem, és úgy érkeztem.[/FONT] [FONT=&amp]Csütörtöki napon, aztán azt a friss és fitt megjelenésemet, lefürdött és borotvált ábrázatomat meglátván a kisasszonyok kedves és szép szava, mint valami tavaszi felüdülés élménye fogadott a Maximális Szeretetszolgálatnál.

[/FONT]
[FONT=&amp]Furcsa volt Racsni úr Ferrarijának a hiánya, és csillogó gyémántfogainak a kígyónézésében, a Racsni úr ottlét hiánya is.[/FONT] [FONT=&amp]A napi zsíros kenyér, azaz a májas kenyér vajasságával és nyájasságával elmondták a leányok kórusban, hogy ezután már le lehet fürödnöm bármikor, csak mutassam meg a feltakarításomat minden fürdésem után, hogy az jó e.

[/FONT]
[FONT=&amp]No, akkor akar e lefürödni? Kérdezték.

[/FONT]
[FONT=&amp]Nem volt elhihető és eldönthető, hogy most ez vicc e, avagy valami kandi kamerás mese vagy csali, azaz becsapósdi e. Így aztán fenntartásokkal fogadtam első hallásra e gyöngyöző híreket és beszédet.[/FONT] [FONT=&amp]Meg is jegyeztem, nem e lett volna egyszerűbb, és helyesebb, ha ezt néhány nappal ezelőtt, vicsorgások, és kavarások, meg kiszúrások helyett, így és ilyen simán lerendeztük volna?

[/FONT]
[FONT=&amp]De azért kint láttam még akkor is Racsni úr nemzetközi kitűző ismertetőjét rólam a hirdetőtáblán…[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán kedvesen megköszöntem a lehetőséget, meg aztán amúgy is a lavór kegyeit élveztem az előző napon, így aztán úgy voltam vele, ha majd ezt a császári babérokra törő Racsni úr is megerősíti, csak akkor veszem komolyan.

[/FONT]
[FONT=&amp]Meg aztán, ha a Maximális Szeretetszolgálat főnöke, vagy valamely helyettese, legalább, mint kliensét méltóztatik annyira megtisztelni, hogy a négy nap után fogad, mint ügyfelét, és az ő szájából is ugyanezt hallom és kapom.

[/FONT]
[FONT=&amp]Talán csak akkor fogom a fürdés lehetőségének meséjét bevenni és esetleg még komolyan el is hinni.[/FONT] [FONT=&amp]Tehát, megtört a jég.

[/FONT]
[FONT=&amp]Miként a tavasz fénye, az illatos virágzás, a napsütés és a természet éledését, azt a kimondhatatlan boldogságot, úgy éreztem lelkem és testem minden porcikájában a lavóros lefürdésem és ez az eseményeknek után.[/FONT] [FONT=&amp]Ekkor megint megfordult bennem egy gondolat, hogy vajon mégiscsak a Maximális Szeretetszolgálatnak van e döntőbb szava, és nem Racsni úr biztonságos terminátorkodó parancsnoksága és döntése a meghatározó?

[/FONT]
[FONT=&amp]De erre a rejtélyre, mint megoldandó rejtvényre még egy további napot kellett várnom.[/FONT] [FONT=&amp]Ugyanis Racsni úr ezen a napon nem volt jelen, és e nemes hír leközlésekor, azok a kérdőjelek, azért csak az asztalon maradtak.

[/FONT]
[FONT=&amp]Így telt el ez a fáradtságos nap is, hol a lenyugvó nap sugarában azon kezdtem el elmélkedni, nem e tartanom kell a legközelebbi lefürdésem alkalmával a Maximális Szeretetszolgálatnál a nagyítólencsével történő tisztaság ellenőrzéstől. Esetleg az elektronmikroszkópos baktérium ellenőrzésemtől, nem e otthagytam véletlenül egyet, kettőt.[/FONT]

[FONT=&amp]Tudja csak meg kedves olvasóm, akit egyszer a kígyó megmar, az még a gyíktól is, vagy efféléktől is tart, fél…[/FONT] [FONT=&amp]Így aztán óvatossá lettem, és miként a macska kerülgeti a forró kását, és én is ezután már többnyire tartottam az ilyen újabb mesebeli próbatételektől.

[/FONT]
[FONT=&amp]De az már fél győzelemmel felért ha igaz, hogy megtört a jég. S tán el is olvadt…

[/FONT]
[FONT=&amp]Így jött el aztán a pénteki nap, mely a regulára, és a Fürdő show kabaréjára is a befejező véget, tán a koronát is feltette, feltehette, és a szebb, víg napokat is elhozhatta. Természetesen a koldusnapokra, és hajléktalan napokra gondolhatunk itt ez esetben, a szegénységnek sokféle napjai között.

[/FONT]
[FONT=&amp]Tehát a kisasszonyok szépséges mosolya fogadott már ezen a napon, és Racsni úr háttérben maradásával konstatáltam, hogy a terminátor ruháját is levetette.[/FONT] [FONT=&amp]Bár, lehet, hogy csak időlegesen. Hisz ugye, mindég kísért a múlt…

[/FONT]
[FONT=&amp]De a főnök, csak nem akart előkerülni még mindég. De még a helyettese sem.[/FONT] [FONT=&amp]A lányok a pult túlsó oldaláról ismét szóvá tették a korábbi szép szólamaikat.[/FONT] [FONT=&amp]Azonban azt már Racsni úr szeme előtt, vagy inkább füle hallatára. Sőt, csodák csodájára, még a papír fecni, a nemzetközi hirdetőcédula is lekerült a közhírré tételi nagyportál táblájáról.

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr, már nem villantotta ki a gyémántfogait, és a korábbi kígyóbűvölő tekintetéből, továbbá a petíciójának elmaradásából is arra következtettem, hogy a vesztegzár feloldásra került még a császár részéről is.[/FONT] [FONT=&amp]Az a vesztegzár, melyet macska egér párbajnak is nevezhetnénk a Hofi Géza példájának mintázatán. Azaz, az „Itt a macska ott a macska, itt a farka ott a farka...” rajzfilm bohózatának a játékaként az élet vizének a nagy tengerén.[/FONT] [FONT=&amp]Különös volt, hogy ez idő tájt vonult és hajózott el Szeged városa alatt a Tiszán, a sok-sok viszontagságot valaha megélt szép Tisza Királynője elnevezésű hajó is. Megajándékozva e gyönyörű szép látvánnyal és élménnyel Szeged városának épp arra járó lakóit, köztük még engemet is.

[/FONT]
[FONT=&amp]Racsni úr Ferrarija is kihajózott a koldusok bosszantásának és idegesítésének tekintete elől a messzi-messzi, más, már nem látható parkoló vidékek tengerére és szigeteire. Úgy hogy a csoda várása is beteljesült, miképpen Schwajda György Csodájában is az valahogyan így megtörténhetett.

[/FONT]
[FONT=&amp]Így aztán behajózhattam én is a koldus fürdőzők nagy-nagy táborába.[/FONT] [FONT=&amp]Bár a Maximális főnök tiszteletlensége személyem iránt, a megjelenés végett történt elmaradásában, még a mai napon is elmaradt, így aztán örök adósommá téve önmagát ezzel a szép cselekedetével.

[/FONT]
[FONT=&amp]A korábbi „helyettese” ugyan ismét előkerült, de Racsni úr terminátorköpönyegét immáron személyesen ő vette fel és át. Meg aztán ő is beállt a duett női leánykórus mellé triónak, mint hatásos harmadik személyként énekelni...[/FONT] [FONT=&amp]Gyönyörű hangzása volt, ahogyan mint harmadik kórustagként ő is felállt, vagy kiállt kánont és szonátát énekelni a beszédben, a korábbi lányok általi elmondottakat megismételve.

[/FONT]
[FONT=&amp]Azóta, ezt a kabaré skarlátbélyeget lemosta az élet, annak a tisztító időtartama, s vize is.[/FONT] [FONT=&amp]A hét, így aztán úgy tűnik, öröm véggel, azaz Happy End -del végződött.

[/FONT]
[FONT=&amp]A háborúk és a csaták is véget értek, s miként én, és sok-sok honfitársam, az életnek tengerében hánykolódva fürödve, lefürödve, viszi a hajóinkat messze, messze az élet szele, erre, s arra.

[/FONT]
[FONT=&amp]Mellyel sokszor a reménység fokának ütközve, megfeneklik vagy kiemelkedik hajóink hada, vagy talán elsüllyed, és úsznunk kell tovább az árral, a végtelen életnek beláthatatlan vizein, megnyugvást keresve, vagy találva a messzi szirteken.[/FONT] [FONT=&amp]Tudom, amikor Gibraltár hatalmas láthatatlan víz alatti oszlopai mellett haladunk el az ismeretlenbe, lehet, hogy mi képviseljük, vagy képviselhetjük e nemzetet. Mely a miénk, és másé nem is lehet…[/FONT]

[FONT=&amp]Azonban azt sose ne felejtsük el, hogy a derű, a jókedv és a vigalom, oly kelléke e földi életnek, hol a múlandó is megszépül, és az maradandó szép emlékké lesz, sőt, még a sírig tartóan is elkísérhet mindnyájunkat, a szíveknek melegségében.[/FONT]
[FONT=&amp]
[/FONT]​
[FONT=&amp]
[/FONT]​
[FONT=&amp]Epilógus:[/FONT] [FONT=&amp]Az olvasóm nyilván minden bizonnyal arra gondolhat e történet elolvasása után, hogy túl kicsinyes és egyszerű ez a történet, ráadásul tán még komolytalannak is tűnhet, mit is kell ebből az ügyből egy ekkora farka alja témát kerekíteni, formálni, tán nem lett volna más, és értelmesebb, érdemlegesebb téma a tollam hegyére? Én azt mondom, mindennek legalább két oldala, (vagy több) van, mint ahogyan a pénzérmének is.[/FONT] [FONT=&amp]Ez az eset, és leírt történet arra mindenképp jó, hogy bemutassa, azaz megmutassa, hogy a kisembernek is lehetnek nagy-nagy problémái, és gondjai.[/FONT] [FONT=&amp]Melyek esetenként a nagy általánosságban már nem azok, sőt annyira megszokottakká válnak, hogy tán szóra sem kell sok ember szerint érdemlegesíteni. Olyan ez, mint az elektromos áram. Annyira természetes és megszokott már az életünkben, hogy ha arról beszélünk, itt vagy ott kikapcsolták az áramot, fel sem fogjuk, mivel jár, milyen szenvedéssel, vagy károkozással kapcsolódhat össze egy-egy egyén, család, vagy közösség életében.[/FONT] [FONT=&amp]Ezeket a helyzeteket igazán, csak azok értik, érthetik meg, kiknek életében ilyen események bekövetkeznek, átélik, és hiányzik az, ami nincs.[/FONT] [FONT=&amp]De ha példának okáért az egész világon egyszer mondjuk, néhány napig totális áramszünet lenne, ennek következtében milyen kaotikus állapotok uralkodhatnának el azonnal a világunkban és a környezetünkben? De ezt elvonatkoztathatnánk akár az élelem hirtelen hiányának példájára is. Netán a víz és tisztálkodás hiánya esetén, úgy általánosan vajon mit is cselekednénk, ha nem volna sehol sem pót, vízvételezés és forrás lehetőség?...[/FONT] [FONT=&amp]Mert, felhívom a figyelmet, a hajléktalanok nagy része ezek nélkül él, és ezt kell nap, mint nap átélnie![/FONT] [FONT=&amp]No, mármost ha nem volnának a karitatív szolgálatok, segítő helyek, és segítő emberek, kezek, sőt nem volnának még szegénykonyhák, vagy szállások sem, és még egyebek között a tisztálkodási lehetőség sem, mit is tennénk, tehetnénk? Mint amikor például a földrengések után azt mindannyian láthatjuk a hírekben? Vajon, nem e egyből felértékelődnének ezek, az úgynevezett többnyire lekicsinylett, és még a szinte semmisnek tűnő dolgok is?[/FONT] [FONT=&amp]Tehát, ebből induljon ki az olvasóm, amikor az ítéletet az írásom, soraim, és a nagynovellám felett kimondja.[/FONT]
[FONT=&amp]Európa, Magyarország,Szeged városában,[/FONT]
[FONT=&amp]2012. márc. 27. Révész István[/FONT]
 

pinkidino

Állandó Tag
Állandó Tag
Megváltozhatatlan emlék


Gyönyörű, ahogy a kék égbolton több millió csillag ragyog, és mindegyik tartozik valahova. Még nem láttam ennyit egyszerre eddigi életemben. Most is csak azért csodálhatom őket, mivel a családommal nyaralni jöttünk, én pedig kifeküdtem az udvarra gondolkodni.
Szeretnék valami kevésbé fájdalmas dologra koncentrálni, de ez elég nehéz. Főleg, hogy mostanában azon szoktam leginkább agyalni, hogy mit rontottam el az életemben, amit ha tehetném, megváltoztatnék.
De nem szeretnék ezen gondolkodni, mert akkor lelkiismeret furdalásom lesz, hogy miért tettem úgy, és miért nem így, ahogy most szeretném.

Már több mint egy órája itt fekszem, és már legalább öt hullócsillagot láttam. Azt tartják, ha kívánunk valamit, az teljesülni fog. Nekem persze abban a pillanatban sose jut eszembe, hogy mit szeretnék, csak szimplán gyönyörködöm a látványban. De ez is megfelel, hiszen már annak örülök, hogy ezt láthatom.
Kíváncsi vagyok, hány csillag van az égen. Vajon annyi, ahány ember a Földön? Nem, a sárga fényben úszó pontok többen vannak. Biztosan. Megszámolnám, de annyira még én se vagyok matek zseni, meg amúgy is ezt lehetetlen megtenni. Ezt mégse bánnám később.

Szerintem minden ember életében vannak olyan helyzetek, melyeket leginkább megváltoztatna. Valakinél ez már kiskorban megkezdődik, de vannak, akiknél csak később lépnek fel ilyen problémák. Én az elsőhöz tartozom. Igaz, hogy még igencsak fiatal vagyok, mégis azt a gyerekkori cselekedetemet mindig bánni fogom. Na, és hogy tudjátok miről is beszélek, elmesélem nektek történetemet.

Ha jól emlékszem harmadik osztályos voltam, és mint minden gyerek én is szerettem játszani, de inkább olyat, amiben fiúk és lányok egyaránt benne voltak. Főleg azért, mert a másik nemhez tartozókban volt egy olyan személy, aki mindenki érdeklődését felkeltette. Ő volt a mi szerelmünk. Igen, az összes lánynak tetszett osztálytársaim közül, még nekem is. Elárulok egy nagy titok, most hét év elteltével, még mindig nem tudtam elfelejteni Őt, de térjünk vissza a történethez. Nálunk az volt a szokás, hogy a fiúk fociztak a pályán, mi pedig játszottunk. Mikor azt meguntuk, mentünk hozzájuk, hogy fogócskázzunk. Általában hamar belementek, de akkor nyaggatni kellett őket. Akárhogy mondtuk nekik, hogy játszunk már, nem jöttek. Nálam betelt a pohár, és ott hagytam mindent. Odamentem egy lányhoz, akivel senki sem barátkozott, csak én beszéltem vele. Elkezdtünk hintázni, és próbáltam mosolyogni, de bántott, hogy a fiúk nem akartak velünk játszani. Nemsokára jött az egyik barátnőm, hogy visszavigyen, mivel a focizók már beleegyeztek. De én már nem akartam menni.


Újabb hullócsillagot láttam, amitől kirázott a hideg, mivel a történetben elérkeztünk ahhoz a részhez, amit megváltoztatnék. Lehet, hogy azzal az életem is megváltozna, és most magabiztosabb lennék. Félek is belekezdeni, mert még mindig fáj a gondolat, hogy eddigi lehetőségemet kihagytam. De ha már elkezdtem, nem hagyhatom abba, ugye?

Miután elment a barátnőm, még jött két lány, hogy magukkal vigyenek. De egyrészt a büszkeségem, másrészt a hintázó társam is visszatartott, mert nem akartam egyedül hagyni. Viszont egyszer csak megjelent a Szerelmem. Ő is azért jött, hogy magával vigyen. Mondta, hogy már csak én kellenék a játékhoz, nélkülem nem ugyanolyan. Ekkor követtem el a hibát, mivel megmakacsoltam magam, és nemet válaszoltam.

Azóta rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Mivel ha akkor igent mondok, lehet, hogy még mindig tartanám vele a kapcsolatot, és többet is tudnék gondolni attól, hogy csak volt osztálytársak vagyunk.

Akik ezt olvassák, valószínűleg azt gondolják, hogy csak túl kell lépni ezen, keresni valaki mást, aki megérdemlek. Igen, biztos, hogy ez a megoldás, mégsem megy, mivel mindenkiben Őt keresem. Úgy gondolom, hogy hét év rengeteg idő, mégha csak tizenéves vagyok is, és talán eljön majd az a személy, aki elfoglalja az Ő helyét szívemben, és Rá már csak úgy fogok emlékezni, mint az első szerelmem.
 

Böszike

Állandó Tag
Állandó Tag
Máshol vagyok gondolatban

Fogom a kezed apukám. Képek villannak fel bennem és legelső emlékem, ami hozzád köt, amikor beléptél a kapun, én szaladok feléd és feldobsz a levegőbe.. Kacagok, repülök és nagyon, nagyon boldog vagyok. Mint a pillét, óvatosan, szeretőn tartasz a karodban és beviszel. Mindig szerettél bennünket és te voltál a biztonság, az örök.. Ahogy szerelted a bringámat és ott térdeltem kíváncsian melletted, és mintha fiú lennék, elmagyaráztad a dinamó működését is közben. Szeretetet adtál és egymás megbecsülését, az emberek felé szóló feltétlen bizalmat, tiszteletet, tőled kaptuk mintának. Most lessük minden szavadat és elgondolkodtam azon, vajon te mennyire örültél akkor, mikor én ejtettem ki az első érthető szót?.. Most mi örülünk minden szavadnak, amit megértetni akarsz velünk édesem. Az a sok köszönöm, amit mondasz.. Minden unoka imád, apukám, hiszen senki sem tudott úgy, saját kútfőből mesét mondani a délutáni alvásnál, mint te! A hosszú farkú cicáról, a lompos farkú rókáról és a piros tarajú kakasról. Még a legkisebbek is rajonganak érted. Ez a te szereteted visszatükröződése, te soha nem szeretted a vitát, hangos szó sem volt nálunk sosem, csak nevetések... Ahogy az anyut az öledbe ültetted még tavaly is és most, amikor a kezedet nyújtod felé, ő kitalálja a gondolatodat is. Ez is egy csoda-ragyogás, ami köztetek van, ez a feltétel nélküli szeretet.. Nem tudjuk visszaadni amit kaptunk tőletek. A gyerekeinkre ontjuk és a körülöttünk élő emberekre azt a rengeteg szeretetet, amivel mi gazdagabbak vagyunk. Mindig megmasszíroztad a vállamat, most én masszírozom a hátadat, a derekadat, csillapítani a fájdalmat, amit most szívesen átvennék tőled. Olyan szép a kezed! Puha, meleg kezed van és emlékszem még arra is, amikor elveszett benne az enyém. Moziba is vittél kézen fogva.. Ahogyan harmonikáztál a pincéknél és odajöttek a szomszédok.. Az anyu gyönyörű hangja, ezért ismerünk ennyi nótát is.. Eszembe jutnak a beszélgetéseink, mindent meg lehetett veled vitatni és a szava járásod is : Kérlek szépen!... Mindig csak adtál, nem vártál érte semmit, drága édesapám, nézlek, mint egy kisbabát és boldogok vagyunk, ha egy falatot le tudsz nyelni, mert önzőek vagyunk.... Hátha tovább maradsz közöttünk, ha eszel-iszol egy kortyot. Csak ne szenvedj drágám, te nem érdemled meg!... A vasárnapi közös kártyapartik, a nyaralások, a szüret.. Most kérlelünk, hogy nyisd ki azokat a gyönyörű sötétkék szemeidet ránk és pusziért nyaggatunk téged és adsz.. Köszönöm drága apukám! Aztán úgy hittem, elfelejtetted a születésnapomat, és éjjel kerestél! Kitártad fekve ölelőn karodat, és odabújtam. Tisztán értettük mindannyian:
- Kislányom! Isten éltessen!
Megszólalni nem tudtam, elöntötte lelkemet az irántad érzett meleg szeretet, mert életem legszebb szülinapi ajándékát kaptam tőled így, drága apukám. Köszönöm! Amíg lehet, fogom a kezed...
 

janeme

Állandó Tag
Állandó Tag
Ki volt az első szerelmespár?




Ebben a huncut világban, mint a mai, ritka öröm a disznóvágás. Ha meg mangalicát sikerül böllérkésre tűzni, az meg lassan már olyan ritka, mint a…! No, hogy ne másszak az epédre kedves olvasóm, rád bízom, mit gondolsz a pontok helyére! Mert amit én gondoltam, nem írhatom le, mert még nem hiszed el! Mert az vajon igaz-e, ami eszembe jutott, miszerint: ritka, mint az okos politikus kies hazánkban? Bizonyára nem, ilyen szemtelenséget nem írhatok le!
Szóval, miután parasztgyerekből vigéc városi legény lettem, hurkát, kolbászt már csak gyári csomagolásban láttam, húst azokban pedig mutatóban, jó Eu-s szabvány szerint! Ezért aztán nagyot ugrottam boldogságomban, mikoris falusi barátom meghívott egy kiadós kétmázsás mangalica étekké alakítására. Azt pedig minden magyar tudja; a jó disznóvágásnak lelke van! Kell jó böllér hozzá, igazi kisüsti a hajnali vágás előtt, a hagymásvér elé, a pörzsöléshez, a belezéshez, és minden munkafázis elé. Aztán, mikor az ágyaspálinka kihozza a jókedvet, mehet a bolondozás, amihez pedig a jó böllér szokta adni a taktust. Falusi barátomnál is ilyen bőhumorú, eleven böllér serénykedett, én meg beálltam mellé segédnek, s ha a rekeszizmom bírta, még képes voltam ügyes is lenni.
No, ha most azon töröd a fejed, mi köze a fentieknek az első szerelmespárhoz, akkor ne ijedj meg olvasóm, rögtön kijön a dolgok nyitja!
Ugyanis, böllér barátomnak először akkor jött meg a kedve, mikor a disznó tökét kanyarította körül, s ekként kacsintott rám:
- No, Jankó, tudod-e, ki volt az első hamiskártyás a világon?
- ??? – néztem rá és a disznó tökére furán.
- Hát, Ádám! – döcögött rám, komolyan.
No, erre még jobban kikerekedett a szemem! Kérdő tekintetemre hamiskásan rám kacsintott:
- Azért, mert tökre zöldet rakott!
Azt a fügefalevélen aszalt huncutját, gondoltam magamban, ez az ember nagyon kedvemre való! Elkezdtem hát faggatni, hova valósi, ki fia borja, meséljen, mert én is értem ám a bolondságokat, hiszen csimuta koromban, kéményben füstölte, ágyban borogatta az okosságomat kedves, jó anyám. Azóta vagyok szivacsagyú, minden tudást szívesen magamba szívok, aztán gyorsan leírom, mert kiesik.
Megtudtam hát újdonsült barátomtól miszerint Mátyusföldről származik. Királyrévi öregek tanították birkanyúzás közben. Sok mindent megtudott ezalatt a világ dolgairól, sőt annál is többet. Például, hogy azon a tájon található az égigérő fa, melyről a világ kezdetén, s talán még egy nappal előbb, éjszakánként lejártak az égről a csillagok csillogó ezüst fényszálakon. A fa körül táncoltak, énekeltek hajnalig. Mert tudatlanok az emberek, a sok okos tudós hasukba beszéli a Világ teremtését oly hamisan, amiért áristomba kellene zárni őket. A Biblia se különb, hiszen még az Isten munkáját is másképp beszéli el, egy-két pontján kiferdíti. Az meg már végképp hamis, miszerint az első szerelmespár Ádám és Éva ősapánk, ősanyánk volt! Nem logikus az, akár miként csűrjük-csavarjuk!
A való pedig az alábbi:
Mikor az Úristen unatkozott a nagy semmiben, úgy döntött, megteremti a világot! A Föld is ekkor lett, csakhogy akkor még egyben volt az Éggel. Azonban az Ég elvágyódott, szárnyalni akart, s ennek okaként elvált a Földtől, aki bölcs lévén, megértette a dolgot. Egy idő után az Égnek hiányozni kezdett a Föld, s mivel az előrelátó Föld egy égigérő fát nővesztett, ezen a fán jártak le Éganyó csibéi, a csillagok, miként, azt fentebb már megírtam. Tehát, a csillagok e fán ereszkedtek le fényszálakon éjszakánként a Földre, körötte táncoltak, énekeltek. Mikor elfáradtak, lefeküdtek puha, mohás tövébe. Mély álomba merülve arról álmodoztak, hogy patakok tükrén táncolnak, barlangok mélyén bújócskáznak, hegygerincet lovagolnak. Mire jött a hajnal, felkeltek puha mohaágyukról és visszatáncoltak az Égbe.
Ám, egy ilyen éjszaka után az egyik kis csillag továbbaludt a kelleténél, és lenn rekedt a Földön. Feljött a Nap, szegény csillag vakon bolyongott, a Föld pedig megsajnálta, keblére ölelte az eltévedt vándort. Olyannyira egymásba szerettek, hogy a kis csillag nem akart többé a Föld méhéből visszamenni. Együtt éltek boldogan, s együtt fognak élni, míg a Világ Világ! Kilenc hónapra megszületett szerelmük gyümölcse: Ádám és Éva.
Elgondolkodtam komám meséjén, s mivel tényleg okos vagyok, tudtam, igazat mond! Hiszen mit is szoktunk mondani a Földről; édes anyaföld! Ezek a mátyusföldiek, nem csak humorosak, okosak is! Tehát, nem Ádám és Éva volt az első szerelmespár! Mivel mi se maradjunk buták, leírtam a valót.
Ha pedig majd elpárolog a kisüsti okozta fátyol a fejemből, talán böllér barátom egyéb okosságait is leírom, ha addig ki nem alszom a tudást, vagy a mangalica sonkája fejbe nem vág.
 

janeme

Állandó Tag
Állandó Tag
[h=2]Jankó az Ördögkirály és a Hódkirálykisasszony[/h]

Azt turbékolják a tápéi gerlicék, Hódmezővásárhely igazi királyság! Van erdő, mező, tó, templomtorony, sok szerelmes pár, valamint okos ember is lakik ott. Valóban, amíg benne laktam okos ember is élt ott, de mióta elköltöztem, nem tudom van-e, nem jártam utána. Annyi igaz, királyságnak királyság, hiszen a Hód-tóban ott székel a Hódkirály, nem is akármilyen palotában! Aki járt már nála, tudja, trónterme valóságos ámulatos csoda, különbejáratú békalencséből készült trónnal, élő hódprémes tapétával. Azért élő, mert alattvalói, mikor bevonul a király a terembe, élő tapétát alkotnak a falon. Ha mosolyog a király, ők is vidáman pislognak rá, ha szomorú, vagy dühös, ijedten, lecsukott szemmel húzódnak össze a trónterem falán. Ezen felül van neki hoppmestere, sőt, udvari bolondja is. Na, meg szavam ne feledjem, hollószemű szépséges szép leánya, akinek az édesanyja maga a Tündér Ilona.

Boldog, vidám élet zajlott a palotában mindaddig, míg egy szép napon meg nem jelent az Ördögkirály, azaz Belzebub, s nyakon nem ragadta a Hódkirályt, el nem hurcolta a Pokolba. Ott aztán becsapta a Pokol kapuját, s onnan kiabálta ki: addig nem jöhet elő a Hódkirály, amíg a Hódkirálykisasszony hozzá nem megy feleségül! Azután pedig azért nem mehet el a király, mert egy családnál egy a kuckó! A Hódkirály palotája nem kell néki, mert nagyon vizes, azon felül sok vízibolha pattog ott, amit az Ördögkirály nagyon nem csíp.
Lett is erre éktelenül keserves sírás-rívás! A hoppmesternek kigúvadt a szeme, a bolondnak leesett a csörgő prémsapkája, a királykisasszony pedig úgy zokogott, amitől majdnem kiáradt a Hód-tó. De, mert mivel az történt, ami ilyenkor lenni szokott, a legokosabb embernek, azaz a bolondnak jött meg legkorábban az esze. Fogta magát, s lélekszakadva rohant Jankóhoz, akiről tudta, közel-távol a legtalpraesettebb, legokosabb ember, csak ő segíthet. Az a Jankó pedig én vagyok vala, ni! Tehát, kedves olvasóim, innentől első kézből hallhatjátok e regényes történetet!
Amint a bolond unszolására beértem a palotába, és megláttam a Hódkirálykisasszonyt, olyan szerelmes lettem belé, amiért rögtön megfogadtam:
- Egy életem, egy halálom, de a Hódkirályt megtalálom! Ha megtalálom, el is hozom, te pedig Hódkirályleány a feleségem leszel, mert innentől élni se tudok nélküled!
E szavaknál megvakartam daliás horpaszomat, amitől láttam, a királykisasszony is szerelemre gerjedt irántam. Trillázva, pacsirtaszívvel támolyogtam ki a Hód-tó partjára. Csak amikor a langyos szellő lehűtötte orcám, akkor döbbentem rá, milyen ígéretet tettem én bolond fejjel! Mert mitévő legyek, hiszen azt se tudom, merre van a Pokol! Jó elhót rokonaim voltak, azok mind a mennyországba kerültek, eddigelé csak őket látogattam. A Pokolban legfeljebb nekem lesz szállásom, oda pedig még nem kellett mennem vizitációba.
Addig-addig tébláboltam, míg egyszer csak kikötöttem a Tisza partján. De mert nem volt rajta híd, s mikor beledugtam a kislábujjam, az azonnal el kezdett reszketni, kénytelen voltam megtorpanni.
- No, Jankó, innen nincs tovább út! – keseregtem magamban, mikor is hopp, valami rápottyant a kezemre!
- Nini, te milyen fura kis szitakötő vagy! – kiáltottam fel.
- Nem vagyok én szitakötő, én Tiszavirág vagyok! – szólalt meg váratlan látogatóm – Azért huppantam rád, mert nagy kérésem van hozzád! Látod a társaimat a folyó felett? Ők vígan járják násztáncukat, és boldogan hullnak a víz tükrére. Nekünk, Tiszavirágoknak ez a fátumunk, de én nem birok násztáncot járni, mert nincs párom. Kérlek, segíts rajtam!
Oly kétségbeesetten nézett rám ez a gyönyörűséges efemerida, úgy ellágyult a szívem tőle, hogy finom kis csókot leheltem bánatos orcájára. Abban a pillanatban felröppent a kezemről, fel a víz fölé. Ott pörgött, csillogott, a szivárvány minden színében szikrázott a ruhája. Boldogan lejtette táncát, majd mikor már majdnem a Naphoz ért, bágyadtan, örömittasan kezdett lehullni a habok tetejére. Utolsó sóhaját még felém küldte:
- Mivel boldoggá tettél, jótett helyébe jót várj! Most már átmehetsz a Tiszán, ne félj, nem süllyedsz el.
És tényleg! A folyó tetején a Tiszavirágok összesodródtak, gyönyörűséges szőnyeget alkottak, amin száraz lábbal átsétálhattam a túlpartra. Még, jó, hogy nem láttak meg a tiszai halászok, azt hihették volna, én vagyok maga a Szent János, vagy a Szent Péter! Vagy, amilyen bugyuták, még azt is hihetnők, lejöttem a Keresztfáról! Előttem meg csak magának Belzebubnak kell térdre borulnia, azt szívesen látom, mert az bizonyos, mikor a Pokolban leszek, letaszítom a trónjáról, bárki megláthatja!
No, de megint ott volt a nagy kérdés: hol a Pokol? Körülöttem csak hatalmas homokbuckák, fáradt, tikkadt szamárkórók bólogattak. A gyalogakác pedig szúrt, vágott dühében, mert nem hoztam neki vizet. Jómagam is szomjas voltam, s hiába róttam a kilométereket ebben a sivatagban, víznek se híre se hamva nem volt. Ám, jó az Isten azzal, aki hősnek termett! Éppen feléltem az utolsó tartalék könnycseppemet is, mikor megpillantottam egy gémeskutat. Nosza, bármenyire fáradt voltam, futottam hozzá, mint aki megkergült. Amint közelébe értem nagyon megijedtem, azt se tudtam, mit tegyek. A kút melletti vályúnál egy termetes magyarfajta szürkemarha toporzékolt, hányta dühében orrlikából a tűzet. Akkora szarvai voltak neki, amitől még a nálam bátrabb vitéznek is bizonyára reszketni kezdett volna az ina. De, nem úgy nekem! Miért is vagyok én okos? Hát azért, amiért rögtön rájöjjek, nem rám dühös ez az állat, hanem a vályúra, arra is azért, mert ki van száradva, nem ad vizet!
Rögtön odaugrottam a kúthoz, megragadtam a vedret, s telemertem vízzel a vályút, majd magam is leittam a homokföldig magamat a hűsítő nedűvel.
Akkor tértem csak észhez, mikor valami nedveset éreztem az orcámon. Az pedig nem volt más, mint a marha nyelve, azzal nyalogatott fel, miközben ezt bőgte a fülembe:
- Mivel jót tettél velem, ezért most én segítek rajtad! Tudom hova akarsz menni, ott is leszel rögtön.
Azzal fogta a marha, felkapott a szarvára, s mire észhez térhettem volna, nagyot lódított rajtam, s már röpültem is a légben. Szálltam, pörögtem, alattam eltűnt az Alföld, Kalocsánál a paprikaszedő asszonyok ijedten kémleltek fel rám. Fogadjunk, ufónak néztek!
Ami után a Dunán is átröppentem, valami nagyon kemény földre huppantam. Ahogy jobban tekergettem a nyakamat, rájöttem, ez a Badacsony, ami alám került. Mivel pedig értelmes emberke vagyok, arra is rögtön rájöttem, azért ilyen fordított teknő alakú, mert ott benne van maga a Pokol! Még a fülemet se kellett rászorítani, rögtön hallottam lent a dörömbölést, patadobogást. Csak a bejárat nem volt sehol.
Kerülgettem hát körbe-körbe a hegyet, no, meg a szőlőtőkéket, de hiába, bejárat az sehol. Amint így keringőztem, az egyik szőlőtőke töve hukkolt csuklott oly fertelmes hangon, majdnem berezeltem tőle. Miután jobban lenéztem oda, hát látom, nem a tőke csuklik ott, hanem egy törpe emberke. Olyan részeg volt a szentem a jó badacsonyi musttól, amitől a lábai is az égnek kalimpáltak. Ha fel akart állni azonnal összecsuklott, mint a colostok.
- Hát, téged meg honnan a fityfirittyből szalasztottak? – álmélkodtam rá.
- Honnan, honnan – dörmögött két csuklás között -, hát én vagyok a balatoni vízimanó!
Rá akart büszkén csapni a lajbijára, de úgy mellévágott, azonnal vissza elterült, s onnan óbégatott rám:
- Segíts rajtam, így nem mehetek haza, meg fog engem büntetni Balaton tündér, ha meglát részegen!
- No, osztán ezt, mint képzeled? – nevettem a kisöregre – Igyam el előled a mustot, vagy úsztassalak meg a Balatonban, hátha a víz kijózanít?
- Nem, nem – hukkolt egyet- nem úgy kell! Nézd, ott fenn a szőlőtőkén van egy fürt aranyszemű szőlő, egy szemétől is kijózanodom rögtön. Én nem érem el, csak te segíthetsz!
Jól van, meg is tettem neki a kérést, mivel nem vagyok én rossz gyerek. Lássatok csodát, bekapott egy aranyszemet, s tényleg rögvest kijózanodott! Zsebre is vágtam a maradék szőlőszemeket, ki tudja mire lesz jó.
- Jótett helyébe jót várj! – rebegett hálát a manó- Tudom, a Pokol kapuját keresed! Hajolj közelebb és megsúgom neked, hogyan mehetsz be rajta! De jól jegyezd meg, ha bemész, kifele már neked kell megtalálni az utat, annak titkát még én se ismerem, csak az Ördögkirály!
Miután megkaptam az útmutatást, azonnal neki is kerekedtem. Léptem hetvenhetet, köptem hatszázhatvanhatot, és amikor ez megvolt, a levegő elkezdett vibrálni körülöttem. Egy varázsszentpillantás alatt kibontakozott egy égigérő diófa a semmiből, a fán pedig megláttam tizenkettő diót. Előkaptam a farzsebemből a csúzlimat, mert gondolom, mondanom se kell; vitézgyerek csúzli nélkül olyan, mint az újházas fütykös nélkül. Kikaptam a bal szemgolyómat, s megcéloztam egy diót. Amint rálőttem, azonnal leugrott az a fáról, varjú lett belőle és károgva elrepült. Ugyanezt tettem mindegyik dióval, azok is nagy károgás közepette elrepültek. Hiába no, vitéz vagyok, az én lövéseimnek szeme volt! Épphogy alig visszatettem a szemgolyómat, rögtön meg is kellett dörzsölnöm, mert a fáról nagy fényességgel maga Szent Péter sétált le elém.
Mélységesen mély hódolattal meghajolt előttem, s így szólt:
- Te vagy az első vitéz, aki megszabadított minket a gonosz boszorkáktól. Ezek a bestiák Belzebub szolgái, és azért telepedtek le a fára, hogy a jó lelkek ne tudjanak a mennyországba jutni. Ez a fa ugyanis a mennyországba visz, de lásd, beleőszültem a sok csatába, amivel a hozzám jövő lelkeket kellett kimentem a karmuk közül. Ezért a jótettért jót várj tőlem! Tudom, hova akarsz menni, gyere velem, s bejutsz a Pokol kapuján, de ki onnan már magadnak kell jönni!
- Sose félts engem, jó öreg barátom! – hetvenkedtem – Én még a budai várból is kijutottam, pedig a fejem akarta venni Mátyás király, mivel szegfűborssal dörgöltem az orrát, hátha kissebre zsugorodik, az meg inkább még jobban megdagadt! A szegény királynő meg kénytelen volt felfedezni a törülközőt, úgy teleprüszkölte Mátyás!
Azzal kézen fogtuk egymást, s elindultunk az égigérő fán, egészen a hatszázhatvanhatodik ágig. Gondolhatjátok, milyen hősiesen kellett tűrnöm, majd kificamodott a derekam a sok sétától! Mikor az utolsó ághoz értünk, fogta Szent Péter a pásztorbotját és úgy kupán vágott, de amire elkáromkodhattam volna magam, már be is szakítottam a Pokol kapuját. Alig kapaszkodtam meg a tornácba, éktelen patadobogás közepette, maga Belzebub csörtetett ki. Nem volt mit tenni, gyorsan össze kellett kaparnom az eszem, mielőtt nyakon nem csíp, és meg nem úsztat valamelyik fortyogó üstben.
- Szerbusz, édes egy komám! – hazudtam neki – Hozzád jöttem én hatszázhatvanhat határon keresztül, mert jó hírt hoztam neked a Hódkirálykisasszonytól! Azt üzeni, halálának napjáig a te patáidat akarja fényesíteni! Mert mikor meglátta múltkor a szarvadat, úgy beléd bolondult, azóta is csupa könny a Hód-tó, érted eped, érted sajog a szíve! Azt mondta, békává varázsol, ha nem jövök el érted!
No, a bestia ugrott akkorát örömében, majdnem a patája alá kerültem. Húzott, tessékelt befelé a pokolba, üvöltött a bográcsok alá tüzelő ördögökre:
- Fűtsetek, fűtsetek, mert égni akarok a szerelemtől, hadd lássák a lelkek, mint lobogok tőle!
Szegény Hódkirály is dolgozhatott serényen a tizenharmadik kotlánál, a bestia őt is befogta tüzelődeáknak. Látszott Belzebubon, rögtön útra kelne, de én visszatartottam:
- Nem úgy az, koma, előbb igyunk áldomást, aztán irány a kikerics!
Okosnak tartotta szavamat, mert elkezdte hordani üstszámra a jófajta magyar kisüstit! Égett a gigám, tüzelt a belem, de hősiesen nyeltem a pálinkát. Mielőtt pedig bogrács alá ihattam volna magam, gyorsan bekaptam abból a csodaszőlőszemből, amiért is berúgni nem tudtam. Ám Belzebub is nehezen akart elázni, így egyre csak folyt-folyt a pálinka, egyre jobban dübörgött a patája, ropta a táncot. Szegény föld feletti atyámfiai bizonyára azt hitték földrengés van odalenn.
Ám, egy idő után mégis elpilledt az Ördögkirály. Először csak a patája ragadt le, majd a farka kornyadozott, végül úgy rádőlt a Pokol földjére, mitől a szarva teljesen beleragadt. Erre vártam én, elárulom. A sarokban megláttam egy nyamvadt kis ördögöt s rászóltam:
- Akarsz-e, te lenni az Ördögkirály?
- Hogyne akarnék – böffentett a kis bestia -, elegem van abból, hogy itt mindenki belém rúg! Ha én leszek a király, ezerszer adom nekik vissza! Fogtuk hát Belzebubot, és zsupsz, beleengedtük a legforróbb üstbe. Addig el se jöttünk, bármennyire is büdös volt a lé, míg csontjáig szét nem főtt!
Örült a szurtos ördög, örült a Hódkirály, én is büszkén vigyorogtam magamra, míg belém nem ütött a felismerés: a kiutat nem tudom. Az öreg vízimanó azt mondta, csak Belzebub ismeri nyitját.
Miközben daliás horpaszom vakargattam, amibe úgy beleszeretett a Hódkirálykisasszony, vállamra csapott az újdonsült Ördögkirály:
- Sose búsulj, mert én tudom a kiutat, hiszen annak titkát mindig csak az aktuális Ördögkirály ismerheti. Mivel jótett helyébe jót várj, kiengedlek benneteket!
Azzal fogta magát, s úgy hátsón rúgott engem is és a Hódkirályt is, hogy a nyomát ma is őrzöm. Aki nem hiszi, nézze meg, persze ha megmutatom! Amint telibe találta pokolbéli víg cimboránk a hátsónkat, úgy kirepültünk a Pokolból, mintha ott se lettünk volna! Mire felocsúdtunk a bámulattól, már a Hód-tó békái kuruttyoltak a fülünkbe.
Szóval drága olvasóm, ha még nem aludtál el, fentebb megtudhattad miként volt igaza a bolondnak. Egyedül én voltam az egyetlen hős, és valóban az, aki képes volt a Hódkirályt megszabadítani Belzebub markából. És, mint a mesékben szokás, nekem is meglett a jutalmam! No, persze nem a Hódkirálykisasszony keze, mert mire a nagy kalandból visszaérkeztünk a Hódkirállyal, addigra a királykisasszony hozzáment a hoppmesterhez! A jutalmam az volt, hogy rájöttem, csalfa hollószemekbe nézni veszélyes férfiembernek, ki tudja, mibe keveredik miatta! De mert vitéz voltam, tudásom se borsszemnyi, azóta is boldogan élek, míg meg nem halok! Ha nem hiszed, gyere el hozzám, s te is megláthatod. Addig pedig állj fél lábon.
 

janeme

Állandó Tag
Állandó Tag
Az aszódi nagy faszú
Ártatlan fruskáknak, ha van még ilyen a mi tekergős világunkban, és szemérmes, szégyenlős ifjaknak, ha még terem ilyet a magyar föld, nem nagyon ajánlom az alábbi kis szösszenetet! Fogják be fülüket, csukják be szemüket, nehogy pír szökjön orcájukra, zsenge lelküket megmételyezze, amit most leírok. No, meg azt se szeretném, hogy kommandó szakítsa be ajtóm félfáját, rontásért megcsapolják pénztárcám. Úgyhogy, képzeljék ezen írásom fölé azt a 18-as karikát. Ám, annyira tetszett aszódi borbarátom meséje, hogy ki nem hagyhatom annak lejegyzését.E barátomnál ugyanis, kíváncsiságomban rákérdeztem, miért is hívják Aszódot annak, ami. Ki, milyen híresség aszódott ott össze, ami így került rögzítésre? Elnevette magát a koma, hogy ilyenképpen játszok a szóval, de aztán huncutul rám kacsintott, s elárulta, nem járok messze az igazságtól, de másképp van játéka a névnek:„Mint tudni illik, Aszódot a XIV. században tótok telepítették be, akkoriban Ostmuch-nak hívták, később lett Aszód. Az átkeresztelkedés oka pedig abból történt, hogy a Szent Kereszt dombon megépült egy premontrei kolostor két-háromszáz évvel előtte, de az biztos, hogy 1320-ban oklevél is említi, tehát, nem mese, hanem való. E kolostorban vígan éltek a premontreiek, hiszen a Galga bőven teremte a halat, a Boki erdő a vadat, mind a Manyikon, mind a Sinai-hegyen – ne arra a másikra gondolj, ez a hegy Aszód mellett van - roskadásig érődött a bornak való szőlő. A barátok istállójában tehenek bőgtek, lovak ágaskodtak. Szóval, volt mit enni, inni!A kolostorban Istenfélő és Istennek tetszően éltek a barátok. Korán keltek, imával kezdték a napot, majd serényen dolgoztak napestig. Vacsora után elmerültek Isten világában. A kolostor életét csak néha-néha bolygatta fel valami váratlan esemény, ami inkább valamely lakó elhalálozása volt. Egy napon a kolostor főnöke is égi útra indult, így helyébe fiatal apát került. És, hát tudjuk, a fiatal seprő jól seper. Az áporodott, unalmas kolostori élet nem igazán tetszett az új, fiatal főnöknek. Ha már asszony nincs, testi örömöknek ez a része híján van, akkor más örömök kellenek. Étel, ital bőven van, a kolostor pincéjében hordószám áll az óbor, ezért hétvégeken elrendelte a mulatást. Örültek ennek a barátok, alig várták a szombatot, mikor az egész heti kemény munka után szórakozhattak. Meg is volt az új házirendnek az eredménye, hiszen a barátok vidámabban, serényebben dolgoztak hét közben.”Hallgattam a mesét, hallgattam, s egyre jobban nem értettem, hogy mi lesz ebből, hogyan kerül bele Aszód nevének magyarázata? Hamiskás mosoly volt a válasz:„Látom, nincs fantáziád! Pedig sejthetnéd, ahol van mulatás, szórakozás, van jó óbor, ott bizony előbb-utóbb pajzán dolgok is történnek!”„Pajzán dolgok? – döbbentem le! – Hiszen ahol fehérnép nincs, milyen pajzán dolog történhet? Csak nem egymásra fanyalodtak a barátok?” „Dehogy! – nevetett barátom. – „ Annál furább dolog történt! Mert ott ahol fiatal a főnök, annak, bizony még forr a vére! Bizony, az egyik mulatás során már nem bírta a megtartoztatást, és mivel illatos női parfüm nem volt a közelben, bizony, mi jutott eszébe, az istálló! Az istállóban pedig a tehenek! Szégyen, nem szégyen, bizony, bement az egyik tehenet meghágni! No, erre szokták mondani: nem baj az, ha annak nincs más tudója, a tehén nem bőg emberi nyelven! Ám itt most bizony ráfázott a csintalan kolostorfőnök, mert egyet nem sejthetett. Az istállótakarító barát már régen felfedezte e földi élvezetet, s mikor épp nagyban toszogatta a tehenet a főnöke, ő is e célból befordult az istállóba. Mikoron aztán belépett és meglátta mi történik, először csak ledermedt, megmozdulni sem tudott. A főnök pedig észre se vette, úgy belendült a fartáncba. Ám, az első ijedtség után a barát feltalálta magát! Ő is odaugrott egy másik tehénhez, így hát, most már ketten élvezkedtek nagy rössel.Ami azonban legfontosabb, a hallgatás is biztosítva volt! Illetve lett volna, ha a barát a másnapi imádságnál, ott térdelve a fakereszt előtt, szórakozottan el nem kezd dúdolni, amint meglátott a fában egy szújáratot: „kis faszú, nagy faszú,A főnökünk nagy.aszú!” Az Istenfélő, szemérmes, káromkodást, csúnya beszédet nem használó barát azt az f betűt nem merte hozzámondani, így az „aszú” szó maradt meg a köztudatban. Ebből lett aztán Aszód, ami most már tudható, nem a kolostorfőnök aszúsodott aszúját jelenti. Nem volt az bizony aszott, sőt, igen csak élénk jószágnak látszott fénykorában!” Ha valaki a fent leírtakat nem hiszi, annak elmondom, hogy a Pochuk-család adománylevelében még Aszú néven van bejegyezve a város. Később szégyenlősségében ferdítették el az Aszúiak Aszódra, nehogy kiderüljön a név eredete. Gyorsan el is felejtették azt, de most már hiába rejtegetik, napvilágot látott! Azt pedig nem tudom, hogy az aszódi templomban perceg-e a kis faszú vagy a nagyfaszú, de a hajdani kolostorfőnök az már bizonyos, hogy nagy.aszú volt, és jó névadó! Az Aszódiak pedig ne szégyelljék a dolgot, máshol is percegett már kis faszú is, nagy faszú is! A világ már csak ilyen!
 

babbaba

Állandó Tag
Állandó Tag
A gyermekek tudnak valamit.....

4 éves kisfiam igen fogékony a világra. Sokat kérdezget, nekem olykor kényes témákról is és felnőtteknek irigylésre méltó módon ízlelgeti a válaszaimat. Este mese olvasás után (kicsiny időhúzás végett mindig felteszi összegyűjtött kérdésit). Egyik este nekem szegezte a következő kérdést:
- Mi lesz velünk ha meghalunk?
Szerintem minden egyes szülő megkapja eme kérdést, és mindenki elgondolkodik mennyire kell egy gyermek lelkével kíméletesen bánni, avagy jobb a színtiszta nyers őszinteség.
- Vagy a mennyországba kerülünk, vagy újjászületünk.
Igazából még magam sem vagyok biztos, hogy ha eljön az Idő, mi történik velünk. Reménykedem benne, hogy egy igazán tartalmas élet után, csakis jó dolog történhet velünk, és valamilyen szinten újra együtt leszünk azokkal, akiket szeretünk.
Az én manócskám azonban eképpen válaszolt:
- Anya! ha én újraszületek, akkor is téged foglak anyukámnak választani.

Azóta is könnybe lábad a szemem, talán életem legszebb bókját kaptam meg akkor este....
 

nagyúr

Állandó Tag
Állandó Tag
A fellépésem valós története

Egy reggel (2005.augusztus 12.-én) szörnyű fájdalomra ébredtem. A vesekövem, vagy jobb esetben a vesehomok aktivizálta magát. Felültem, visszafeküdtem, forogtam jobbra-balra, de sehogyan sem csökkent a kín. Édesanyámnak szóltam, hogy telefonáljon a munkahelyemre, mert nem tudok így bemenni, dolgozni. Akinek van, vagy volt már ilyesfajta veseproblémája, az el tudja képzelni micsoda „élvezetben” lehetett részem.
Hívni kellett az ügyeletes orvost, mivel nem bírtam tovább a „gyönyört”. A diagnózis felállítása után mentőt kellett hívni, de az sehogyan sem akart megérkezni, így az a barátom vitt be a kórházba, aki a Szandival (az énekesnővel) való klipforgatás operatőre és a Forrás Televízió tulajdonosa is volt egyben. Nevezzük Janinak.
Ott aztán jó ideig várakoztattak és szenvedtettek még sokáig, hiszen nem nekik fájt. Órák múltán végre megkezdték a kivizsgálásomat. A nap folyamán Jani barátom többször érdeklődött telefonon az állapotom iránt. Furcsálltam ezt a nagy kíváncsiságot, mert úgy tájékoztattak előzetesen, hogy a forgatás csak másnap lesz.
Délután azonban a tudomásomra hozták, hogy este, Kabán lép fel Szandi és ott Nekem is meg kellene jelennem, hiszen a klip néhány jelenetét ott veszik fel. Elvileg az lett volna a feladatom, hogy az első sor szélén ülve nézzem az előadást, a szerelmespár mellett, akikkel konfliktusom akad majd a klipben, a forgatókönyv szerint.
Átgondolva azt, hogy több ember munkája rajtam áll, vagy bukik, saját felelősségemre a „szórakoztató” vizsgálatok sorát megszakítva, két injekciót kérve búcsúzóul, elhagytam az egészségügyi létesítményt.
Egy másik barátomat küldték értem, mert szorított az idő. A helyszínre érve nagy örömmel fogadtak. Jobbulást kívánva megmutatták, hogy hova kell ülnöm. Gondoltam ezzel még meg tudok birkózni a zsibbadt fájdalmaim ellenére is. Egy idő után feltűnt, mennyit mosolyognak felém tekingetve a többiek. Nem igazán tudtam mire vélni a dolgot.
Elkezdődött a koncert. Szandi remekelt a színpadon. Ez nem lepett meg. Az viszont már igen, hogy minden dal után odaszólt Nekem valamit, amire Én reagáltam is. Először azt hittem, ez véletlen csupán. Telt-múlt az idő és gyanakodni kezdtem, mivel szinte kizárólag hozzám intézett humoros megjegyzéseket, pajkos szófordulatokat. Több kamera is vett mindent.
Kezdtem furcsán érezni magamat és akkor odahívott magához. Na, ez aztán már több volt, mint gyanús. Odaléptem a színpad elé, mire közölte, hogy ott a lépcső és menjek fel hozzá.
Hűha! Most mi lesz?- gondoltam immár kissé félve.
Örültem, hogy az injekcióknak köszönhetően még éltem, nemhogy a közönség elé lépjek félholtan. Veszteni viszont nem szeretek, ezért megembereltem magam és igyekeztem a látszatát is kerülni annak, hogy meglehetősen rossz állapotban vagyok. (Később a felvételeket megtekintve, elmondhatom, hogy ez a törekvésem sikeresnek bizonyult.)
Az énekesnő kedvesen poénkodott velem, majd lehúzta a pólómon a cipzárat. Egyre kínosabbá vált számomra a helyzet, de mosolyogva igyekeztem felvenni a „kesztyűt”. Kis idő múltán, Szandi rá akart venni, hogy beszéljek spanyolul, ami persze nem ment. A közönség jókat derült. Remek hangulat alakult ki.
Néhány perc múlva, az énekesnő bejelentette a közös táncszámunkat.
Táncolni? Még menni is elég!- futott át az agyamon. Különben sem tudok táncolni.
Még hogy közös táncszám? Már csak ez hiányzott!- kezdtem pánikba esni, de továbbra is tartottam a „minden rendben” látszatot. Igyekeztem alkalmazkodni és minél kevésbé „leégni”.
A műsorszám végén, a közönség ünneplése közepette, megkönnyebbülten tértem vissza az első sorbeli helyemre. Igazán nagy sikert arattam.
A stáb tagjai gratuláltak és nevetve elmondták, hogy rajtam kívül mindenki tisztában volt vele, hogy mi fog történni. Legalábbis mi az, amit reméltek. Látni akarták, hogyan vágom ki magamat a szorult helyzetemből és hogyan rögtönzök nehéz pillanatokban.
Nem okoztam csalódást. Talán jobb is, hogy előre nem tájékoztattak arról, hogy mi vár rám, mert akkor az első pillanattól fogva idegeskedtem volna.
Megjegyzem, nagy szerencséjük, hogy jó küzdő vagyok és erős fájdalmaim ellenére is, miattuk elhagytam a kórházat, mert különben kudarcba fulladt volna a forgatás tervezete és egész menete. Ez a történetem azt példázza, hogy egy becsületes ember, a legnehezebb körülmények között sem hagyja magára a barátait, és amit megígér, azt bármi áron meg is teszi.
Így volt, szép volt, igaz volt. Életem egy kellemes színfoltja marad örökre, függetlenül a fájdalomtól.
Aki nem hiszi, járjon utána a honlapomon, vagy a You Tube-n.
 

Tatár Szofi

Állandó Tag
Állandó Tag
Az erdőszélen!

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az erdőszélen, ahol laktunk, abba a kicsi, városzélnek mondott településen mosolygós emberek laktak. Nem volt ott nagy gazdagság, egyszerű élet volt, de ahogy visszaemlékszem, csupa” jóízű” élet volt, ahogy mondani szokták. A települést félkörben erdő ölelte körül,s szemből jól lehetett látni esténként a teraszokról a városi házakban sorra kigyúló fényeket. Mindig szerettem a teraszon üldögélni. Az erdő olyan vadregényes hangulatot árasztott, ahogy körbefogott, érezni lehetett a szelet, ami átjárta az erdőt ,olyan lágyan, simogatóan, mintha vigyázna valamire, Tudott haragos is lenni, de az nem volt gyakran. Sokat olvasgattam én itt, de lehet nem is olvastam igazán, hanem csak álmodoztam egy –egy mondat között. Hogy miről is?? Hát amiről a lányok szoktak.
Én akkor leginkább a Jóskáról álmodoztam.Titkos szerelmemről, ami örök titok is maradt. A szomszéd néni fia volt, s én nagyon sűrűn söpörtem a havat a kertünkben. Kis irha mellénybe, még ma is megvan, olyan kis csinoskán, piros sapkába, piros kesztyűbe. Mindig hátat fordítva a szomszéd kertnek, nehogy azt higgye valaki, hogy a Jóska végett söpröm a havat. Pedig dehogynem. Minálunk volt a hó mindig elsöpörve elsőre. Mondták is a bátyámnak, milyen szorgalmas huga van. Pedig de utáltam a hósöprést
Ez a Jóska olyan fiú volt ám, hogy aki beteg volt és meglátta, hát, rögtön meggyógyult.
Sűrű barna haja volt, meleg, barna szeme és olyan szépen tudott beszélni, olyan kellemes lágy, hangon .Mindig udvarias volt és olyan kis tudós forma.Csak úgy bomlottak utána a lányok, s egyből nem tudtak semmit, csak hogy elmehessenek iskola után a Jóskához megkérdezni, hogy is van ez. Láttam ám én.
És Jóska szépen elmagyarázott mindent, amit a tanító néni állítólag nem tudott.
Én sosem kérdeztem tőle semmit, pedig de sok volt, amit nem értettem, de nem vitt rá a büszkeség..

Egyszer aztán egy téli napon,ez a Jóska, azzal a szép barna hajával és a szép nézésével.megállt a kertkapunál, Az én kezembe meg azonnal a seprű. Igyekeztem felvenni a a legbájosabb mosolygásom,aztán ahogy olvastam ilyen lányos könyvekbe, mit kell csinálni, mikor szembe néz veled egy fiú, még pislogtam is sűrűn. A fenébe csuda nehéz volt ám, mit ne mondjak folyamatosan pislogni..Próbáld csak ki, majd megtudod! Egész könnybelábadt a szemem. . úgy megvoltam én rökönyödve ezen a Jóskán. De azért vártam a hatást, ahogy a könyvek írták, hogy minek kellett volna következnie. Annak kellett volna következni, hogy az illető fiú teljesen elcsábúlva rám nevet, és közelebb jön hozzám. Szép szerelmes szavakkal beszél az én elbűvölő szépségemről., hangom gyönyörű zengéséről, és a szemeim igéző varázsáról. De nem az következett.
Azt mondja énekem a Jóska: -Ne pislogj már te lány, mert elfárad a szemed.!
Na ettől aztán izibe összedőlt bennem mindaz, amit olvastam én a lányos könyvekben, összedőlt a remény is, hogy ez a Jóska valaha is másként tekint rám, mint a szomszédlányra, nem lesz itt dicsőítve a szépségem se, meg semmim se... Jóska szavain viszont úgy megsértődtem, hogy újra belekapaszkodtam a söprűbe és csak úgy félvállról, hányavetien kérdeztem, hogy : -Hát Te mit keresel itt? - Kiderült, hogy a Jóska engem keresett, hogy menjek már én is segíteni Piroska néninek kitakarítani az iskola egyik helyiségét, ahová majd az ünnepséget szervezik. Nem volt mit tenni, mondtam elmegyek.Fájó szívvel bár,de elmentem Megpróbáltatásaim azonban nem értek véget. Drága Édesanyám csomagolt nekem uzsonnát, nehogy éhes legyek. Általában csak lekváros kenyérre futotta, olyan jó, édes baracklekváros kenyérre, szépen fehér szalvétába becsomagolva.Mindig az vittem. A teremben egy üres szekrény tetejére tettük fel mindannyian az uzsonnánkat, hogy ne legyen sehol sem útba,. Hát a Jóska is odatette az övét. A szép fehér szalvétába csomagolt uzsonnák ott sorakoztak szépen az ósdi szekrény tetején.Neki is láttunk rögtön a takarításnak, mindenkinek meg volt a feladata, mit is kell csinálni. Igyekeztem a Jóskától minél távolabbra kerülni, volt körülötte elég lány, nehogy még egyszer hozzám szóljon, annyira bántott, hogy az én szép álmaim összetörtek. De hiába volt minden, mégis csak hozzám szólt. Még pedig akkor, mikor megálltunk uzsonnázni. Jóska előtt értem a szekrényhez és levettem az uzsonnámat, majd Jóska is az övét. Jó messzire mentem tőle és leültem egy sarokba.Ahogy kibontottam a szalvétából a szépen egymásra borított két szelet kenyeret, és nem fogod elhinni, közte finom libamáj volt. Hej de megörültem, de ritka is volt, amikor ilyen finomságban részem volt. Neki is kezdtem enni, feledve takarítást, Jóskát , Piroska nénit, úgy el voltam merülve a libazsíros, libamájas kenyér űdítő élvezetébe.
Egyszer csak odaül mellém ez a Jóska. Ki is gúvadt a többi lány szeme, mert mind arra várt, hogy majd ővelük lesz, forogtak is előtte, mint a kakas a tyúk körül, hátha rájuk téved a szeme. De Jóska mellém ült. Egy darabig nem szólt semmit, ette az uzsonnáját, aztán hirtelen megszólalt.:-Olyan jóízűen eszel, adnál nekem is egy kicsit, csak egy falatot, had kóstoljam meg. - Na ezen szavakra feltámadt bennem mindaz , ami álmaim végét jelentette, és azt mondtam: olyan flegmán, ahogy csak bírtam:-. Dehogy adok én, nem tudom, hogy az Édesanyám honnan szerezte, de nem adok egy falatot sem. Ne is kérd, mert nem adok!!!!!
Jóska csak mosolygott ott mellettem. én meg még arrébb is húzódtam, jelezve, hogy nincs mire számítania.
Na, csak vége lett a napnak és a takarításnak is, s ahogy hazaértem, rögtön kérdeztem Édesanyám, honnan szerezte ezt a finom libamájat. Anyám rám néz csodálkozó szemekkel: - : Kicsi lány, én lekváros kenyeret csomagoltam neked.-
Ekkor megállt bennem az ütő, ahogy kell, földbegyökerezett a lábam és rájöttem, hogy a Jóska uzsonnáját ettem meg, és nem adtam neki belőle egy szemet sem. :)
 

lazarlaszlo

Állandó Tag
Állandó Tag
3 pályamű

Régi zenész vagyok. Szívesen gondolok vissza a régi szép esetekre. Ezekből pályázok most 3 történettel:

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->
[FONT=&amp]1. Haza barna legény… De nem akárhogy ám![/FONT]

[FONT=&amp] Azt gondolná az ember, hogy a hazamenetel igazán egyszerű dolog. Amikor megelégeljük a mulatságot, összekapjuk magunkat és elindulunk. Aha! De nem a régi szép időkben! Hát egy vacsoráról még csak le lehetett lépni ilyen hétköznapi módon. De egy lakodalomból? Hogy nézett volna már az ki, ha a vendég lator módjára, csak úgy hazasuttyant volna? A jó gazda árgus szemmel figyelte a vendéget, ha távozni készült, marasztalta, ha nem maradt, kikísérte, itatta még a kapuban is! A jó vendég pedig kérette magát, nehezen indult. A többi haza készülő meg kivárta a sorát, dehogy távozott együtt a másik családdal! Még mit nem, nehogy összekeverjék már őket. Igenis, hadd lássák egyértelműen, ki mulat a kapuban. A zenekar meg örült ennek a jó szokásnak, hiszen ekkor kapta a legtöbb borravalót. Ilyenkor még az is adott egy kis pénzt, aki amúgy nem húzatta el a nótáját. Mert elvétve akadt azért ilyen is. Egy-egy vendég kikísérése legkevesebb tíz percig, de néha még fél óráig is eltartott. Sokszor több óra is beletelt, mire mindenki haza ment. Ez akkoriban senkit nem idegesített. Mégis történtek olyan esetek, amikor még akkori mércével mérve is elhúzódott kissé a kikísérés. Most egy ilyet ismertetek.[/FONT] [FONT=&amp] A hatvanas években, a Takács-féle háznál kialakított teremben tartották ezt a lagzit. A Váradi-bandával játszottunk itt. Kicsi, de jó mulatós társaság gyűlt egybe. Majoros Lajos volt a vőfély. Jól értett a vendégsereg irányításához, olyan énekhanggal rendelkezett, hogy szinte hasított. De csak kezdte a mulatást, vagy ha lankadt a kedv, újraélesztette, aztán hagyta a vendéget érvényesülni. Ezek itt amúgy is tudtak, szerettek mulatni. Olyan szép, de végtelen nótázás alakult ki, hogy a zenekar szinte szusszanni se bírt! Mégse bántuk, mert „jók voltak a látási viszonyok!” Ahogy ezt a mesterszállási harmonikás, Balla Zoli bácsi mondta, ha kaptuk rendesen a borravalót! [/FONT] [FONT=&amp] Szinte észrevétlenül jött el a reggel. Hát olyan hét óra felé már akadt azért, aki indult hazafelé. Mi ezt figyeltük. Ha valaki cihelődni kezdett, azonnal odamentünk hozzá és rázendítettünk az ilyenkor kötelező dalra: Haza barna legény, haza már! / Mert a piros hajnal szépen hasad már…Így történt ez ennek a vendégnek az esetében is. Nevezzük egyszerűen Lajos bácsinak. A felesége unszolására kezdett el készülődni, de sehogy se volt ínyére a távozás. Szeretett volna még tovább mulatni![/FONT] [FONT=&amp]Ott termett a gazda és a vőfély is. Felváltva marasztalták a távozni készülőt:[/FONT]
[FONT=&amp]─ Hová sietsz, ídes komám? Hun van még dél?[/FONT]
[FONT=&amp]─ Hát az még messze van, de a jószág még nem kapott! ─ Mentegetőzött a vendég.[/FONT] [FONT=&amp]
─ Egyszer kibírja, ha később kap, nem döglik éhen![/FONT] [FONT=&amp]
─ Azért mégis menni kéne, na! Az asszony is nyaggat. Csak még azt húzzátok el, hogy: Ki tanyája ez a nyárfás? ─ fordult felénk.
Mi rákezdtük szépen, Lajos bácsival együtt: Ki tanyája ez a nyárfás? / Nem hallik bé a kurjantás?... Mire a neje:[/FONT]
[FONT=&amp] ─ Gyerünk már Lajos, mert ha nem érted a szép szót, én is kurjongatni kezdek![/FONT]
[FONT=&amp] ─ Jól van na, édesem! Megyünk már, nem látod? Valóban elindult az ajtó felé. De pár lépés után megállt: …Vagy alusznak, vagy nem hallják,…
[/FONT] [FONT=&amp]─ Lajos, te is süket vagy! Te se hallod amit mondok, úgy látszik! Hát kitör a disznó éhségében az akolból! A borjú se kapott! Gondolj szegény lovaidra!
[/FONT] [FONT=&amp]─ Gondolok én mindenre, hiszen megyünk…Vagy talán nem is akarják!... Közben hol a gazda kínálta meg egy pohár borral, hol a vőfély… Ez a kislány meghallotta, / Az anyjának mindjárt mondta…[/FONT] [FONT=&amp]
─ Lajos! Jó lenne, ha te is meghallanád, amit mondok! Amíg szépen mondom![/FONT]
[FONT=&amp]─ Megyünk már drágám, de az még nem is volt, hogy: Nem házasodok meg soha, / Nem leszek asszony bolondja…[/FONT] [FONT=&amp]
─ Majd megmutatom én, mi leszel, ha itt hagylak![/FONT] [FONT=&amp]…Hogy engem egy asszony / Egrecírozgasson, / Olyan nincs, nem is volt, / De nem is lesz a sifonérba![/FONT]
[FONT=&amp]─ Lajos, elegem van belőled![/FONT]
[FONT=&amp]─ Asszony, te csak hallgass, / Engem ne háborgass!... Így kezdett Lajos bá’ a következő dalba. Majd prózában így folytatta:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Szeretsz, drágám? Az oltár előtt legalábbis azt mondtad!
[/FONT] [FONT=&amp]Na, ezen már elnevette magát a menyecske. Lajos bácsi pedig folytatta a hazatérést! Jött a többi nóta, szépen sorra. Az idő meg telt. Az asszonyka meg csatorált, váltig nógatta az urát. De bizony az egyre kevésbé hallgatott rá! Egy pohár bor, egy nóta, egy kis nyelveleves… Így araszolgattunk a kapu irányába! Hát bizony egy óra is beletelt, mire megtettük azt a tíz métert! Búcsúpohárként még egy kis pálinka… És láss csodát, Lajos bácsi most már tényleg indult volna haza! De ekkor az asszonyka csípőre tette a kezét:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Na Lajos, hát kimúlattad magad?[/FONT] [FONT=&amp]
─ Ki, kedvesem, most már mehetünk.[/FONT] [FONT=&amp]
─ Egy tapodtat se! Ha ennyire ráértél, akkor most meg én mulatok! Azt húzd el Ferikém, hogy:[/FONT] [FONT=&amp]Ki az urát nem szereti, Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, / Nadragulyát főzzön neki, ladiladi, ladiladi hopp, hej, hopp![/FONT] [FONT=&amp]Paprikát is tegyen rája, Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, / Kiterítik nyolc órára, ladiladi, ladiladi hopp, hej, hopp!

[/FONT]<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->
[FONT=&amp]2. Vizeskancsó? Lakodalmi asztalon?!

[/FONT]

[FONT=&amp] Ez az eset is a hatvanas évek vége felé történt, a Váradi banda kötelékében. Édesapámmal együtt vettünk benne részt. A Kiritó partján állt egykor egy tanya, abban lakott két szép lány. Mindkettő lakodalmát mi muzsikáltuk ki. Az elsőre nem emlékszem, mert ott nagy valószínűséggel nem történt a zenekar szempontjából nevezetes dolog. A második azonban már több érdekességgel is szolgált.[/FONT]
[FONT=&amp]Lássuk először is a szállítást. Ebben az időben ez sarkalatos kérdés volt, mert személyautóból csak igen kevés akadt a faluban. Még a Tsz-ben is gondot okozott ez, teherautóval szállították a dolgozókat. Erre a célra egybeépített, levehető padot készítettek. A műhelynél aztán letették a szabad ég alá, az autó nap közben végezte a dolgát. Ha este nem ért oda idejében, hát akkor később mentünk haza. [/FONT] [FONT=&amp] A szállítással itt azért foglalkozok külön is, mert a későbbiek során jelentősége lesz. A vőlegény ugyanis Szarvason túl, Cserebökényben lakott. Itt tartották a lakodalmat, egy szép nagy sátorban. Ide azonban ki kellett szállítani a vendégeket Öcsödről, de egy részüket Szarvasról is. Mivel nem sikerült elegendő személyautót összeszedni, a meglévők kétszer fordultak. Buszbérlés magáncélra akkoriban szóba se jöhetett. A zenekar azonban külön járművet kapott! A vőlegény a Talajjavító Vállalatnál dolgozott. Ennek az embereit sokszor isten háta mögötti területeken, lakókocsikban szállásolták el. Itt dolgoztak, aludtak egy hétig, hét végén pedig hazavitték őket. Ezek szállítására a vállalat egy műhelykocsit alakított át: kiszedték belőle a berendezést, és gépkocsi üléseket csavaroztak le a padlóra. A népszáj az akkor méltán híres Ikarusz buszok után Fakarusznak nevezte el ezt a járgányt. Ezt küldték el a zenekar számára.[/FONT] [FONT=&amp] Úgy kellett működnünk, hogy mindig hamarabb érkezzünk meg a következő helyszínre, hogy ott zenével fogadhassuk az érkező násznépet. A buszmegállónál vett fel bennünket, innen mentünk ki a tanyára. A tanyabejárónál fogadtuk a vőlegény rokonságát, kikértük a menyasszonyt. Minket már vittek is tovább, a ligeti buszmegállóhoz. Már ez is érdekes: előbb volt a fényképezkedés, Rácz fényképésznél, aztán az esküvő. A lány szülei ragaszkodtak hozzá, hogy Öcsödön is legyen valami esemény. Az egyértelmű volt, hogy az esküvőnek Szarvason kell lennie, maradt tehát a fényképezkedés. Az emberek a ligeti buszmegállónál leszálltak az autókról, mi pedig a főutcán végigkísértük őket.[/FONT] [FONT=&amp] Nyomás a következő helyszínre, Szarvasra! Itt a régi városházán tartották az esküvőt. No, mert ekkor még nem létezett az új! Fogadtuk szépen a násznépet, ahogy illik. De nem vártuk meg az esküvő végét, hanem sipirc a lakodalom helyszínére.
Szép, nyári délután volt, ezer ágra sütött a nap. Éppen ezért a sátorponyva elejét felhajtották, hogy járja a szellő, ne legyen bent nagyon meleg. Arra lettem figyelmes, hogy az asztalokon közönséges vizeskancsók állnak, megtöltve, csipkével leterítve. Mellettük a tálcán kétdecis vizes poharak. Megrökönyödtem. Hát ki látott már ilyet? Vízzel fogadják a vendéget? Vagy ez valamilyen speciális tréfa? Mondom apámnak, mi a helyzet. (Mert szegény ekkor már alig látott, betegség támadta meg a szemét.) Ő néha elég gyerekes kijelentéseket tett. Példának okáért nem éhes volt, hanem éhezett. Hiába magyaráztam neki, hogy az éhezik, aki hosszú ideig, rendszeresen nem eszik eleget… Most is felkiáltott:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Jaj, fiam, adj már egy pohár vizet, mert mindjárt szomjan halok!
Szegény ember, gondoltam magamban. Nehogy tényleg szomjan haljon már! Töltöttem neki jó szívvel. Apám lenyelt egy hatalmas kortyot…Aztán majdnem kiköpte! Hát méregerős pálinka volt a kancsókban. De nagyon finom, egyáltalán nem valami szagos, ezért én se gyanakodtam, miközben kitöltöttem.[/FONT] [FONT=&amp] És bizony ezt a töménytelen töményt vacsoráig szépen lenyelte a vendégsereg! Ami a legmeglepőbb, nem lehetett kötekedő, részeg pasast találni. Mivel a vendégek egy része tót volt, jó helyi szokás szerint az asszonyok nagyokat visítottak. Üdítőleg hatott ránk, amikor mi azt játszottuk, hogy Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta… A vendégsereg pedig énekelte szépen, de tótul! A vőfély időnként mondott valamit tótul is, a vendégsereg szarvasi része nagyokat röhögött…A közelünkben ott állt egy fiatal szarvasi lány, olyan gimnazista korú. Tőle kérdezgettük:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Mit mond? Mire a lány bíborvörös arccal:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Jaj, hát azt nem szabad elmondani!...
Ritka szép lakodalom volt.[/FONT] [FONT=&amp] Eljött a reggel, ezzel együtt a szállítási gondok. Először a szarvasiakat vitték haza, majd az öcsödiek felét. A Fakarusz reggelre már nem volt megfogadva, így mi is személyautóval kerültünk haza. De addig a maradék vendégsereg alkotott egy nagyobb kört, annak belsejében pedig egy kisebbet. A külső kör az egyik irányban forgott, a belső vele ellentétesen, úgy énekelték szépen, hogy: [/FONT] [FONT=&amp] Arra alá sűrű sötét az ég alja, [/FONT]/ [FONT=&amp] A rózsámnak nem tudom, mi a baja?[/FONT] / [FONT=&amp] Akármerre fordítgatom az ölembe ’[/FONT]/ [FONT=&amp] Nem szól semmit, bánatos a kicsi szíve![/FONT] [FONT=&amp]Mi meg a kettős kör közepén húztuk. Amikor ez a jelenet az eszembe jut, még most is melegség önti el a szívemet. Különösen, ha a mostani mulatósnak titulált zenével és móddal hasonlítom össze.

[/FONT]<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapedefaults v:ext="edit" spidmax="1026"/> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <o:shapelayout v:ext="edit"> <o:idmap v:ext="edit" data="1"/> </o:shapelayout></xml><![endif]-->
[FONT=&amp]3. Karnagy, tanyán[/FONT]

[FONT=&amp]Ez a dolog édesapámmal esett meg, még valamikor az ötvenes években. A mesterszállási zenészek közül hívta meg valaki bőgőzni. Valahol Bagimajor környékén volt a lakodalom, egy tanyán. Apám biciklivel ment Mesterszállásra, hátán a bőgővel, onnan pedig lovaskocsival mentek tovább, azt küldtek értük. Kinek volt akkoriban autója? A régi emberek sokkal kevesebbet idegeskedtek, a napkeltét nem lehetett lekésni. Az út alatt pedig jókat tudtak komázni! A kocsira fel volt pakolva a cimbalom is, ennek a lábait ki lehetett szedni a könnyebb szállíthatóság érdekében. Ennél békésebben már csak a négyökrös szekér ballagott Petőfi egyik versében. De azért odaértek időben. Igen egyszerű a dolog: idejekorán kell indulni![/FONT]
[FONT=&amp] Érkezéskor a gazda az istállóból jött elő, mert a jószágokat ilyenkor is el kell látni. Koszos munkásruha, kötény, tehénszaros csizma volt rajta. Beküldte apámékat a nagyszobába, mondván, hogy szereljék össze a cimbalmot, azt úgyis sokáig kell hangolgatni, majd megy ő is, csak megmosakszik, átöltözik. Amikor tisztán előkerült, alig lehetett ráismerni. Azt mondta:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Látom, behangoltak… De azért a klarinétos egy kicsit állíthatna a hangszerén, mert egy hajszállal feljebb szól!
Nagyot nézett a banda! A gazda pedig folytatta:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Van egy kedves nótám, az, hogy Nem idevaló születésű vagyok én! Eljátszanák?[/FONT]
[FONT=&amp]Mi az, hogy! Rákezdte a prímás lassú, de feszes ritmusban, ahogy megszokta.[/FONT] [FONT=&amp]
─ Ácsi! Nem így kértem, hanem parlando, rubato! Kötetlenül![/FONT]
[FONT=&amp]Összenézett a banda! Jól eljátszogattak ők a falusi bálakban, lakodalmakban, de apám kivételével, aki képzett zenész volt, parlandóról még csak nem is hallottak! Hát még rubatóról! Hiszen a kottát se ismerték. Még szerencse, hogy a gazda a kötetlen játékmódot is megemlítette, így már sejtették, miről van szó. Rázendítettek hát amúgy hallgatósan, ahogy ők jelölték ezt a játékmódot.[/FONT] [FONT=&amp]
─ Ácsi! Én nem ezt a dallamot kérem, hanem azt a másikat, hogy: és elődalolta.
Mert ugyanarra a szövegre két különböző dallam létezik. Szerencsére, a zenekar ezt a változatot is tudta, mert mindkettő eléggé közismert, közkedvelt volt akkoriban. Elkezdték tehát a kért nótát. Alig játszottak le néhány ütemet:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Ácsi! Én nem így kérem!
Most már a prímás is visszaszólt:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Már ne haragudjon, de több változata nincs ennek a nótának![/FONT] [FONT=&amp]
─ Nem is az a baj, azt játsszák maguk, amit kértem. Csakhogy d-mollban! Ez pedig eredetileg c-mollban van![/FONT] [FONT=&amp]
Hoppá! Azt azért tudni kell, hogy a legtöbb falusi zenekar egy kiválasztott hangnemben zenélt. A legtöbbször d-ben, mert a legtöbb dalt onnan tudja a jó nép szépen énekelni. Csak néhány dalt játszottak a-ból, amit a hangterjedelme miatt nem lehet máshonnan elénekelni: Ne szidjatok soha engem, Vándorfelhők fenn az égen, Piros rózsák beszélgetnek… Hát azért eljátszották egy hanggal lejjebb, c-ben is. Na, így már mindjárt jobb volt! De nem elég jó! Azt mondta a gazda:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Szép, szép! Nem akarok okvetetlenkedni, de azért a cimbalmosnak kicsit másképp kellene dolgoznia! Hát ő állandóan a prímnek segít, noha valójában akkordokat kellene bontania, a basszus irányából felfutni, körüldíszíteni, körbegyöngyözni a dallamot!
A zenészek majdnem megijedtek. Ki ez a szivar? Az akkori emberek a futamokat nem becsülték semmibe. Azt mondták, egyedül a prímás tudja a nótát, a hegedű mondja ki a dallamot. A többi csak „üti a taktust”. Azt én is meg tudnám csinálni! Így aztán a falusi cimbalmosok legtöbbször valóban a nótát játszották, nehogy azt higgye már valaki, hogy ők nem tudnak! Azt mondta a cimbalmos önérzetesen:[/FONT] [FONT=&amp]
─ Tudja mit? Hát ha ilyen jól tudja, akkor mutassa meg![/FONT] [FONT=&amp]
─ Azon már ne múljon! Melléült a cimbalomnak… Mintha csak kicserélték volna a hangszert! Hol mélyen, a kontrabasszus oktávban segített a bőgőnek, hol felfutott a magasabb hangok felé. Néha besegített a prímnek…Mindezt úgy, hogy közben végig cimbalom maradt. Mint Lakatos Sándor cimbalmosa, akkoriban. De ne felejtsük el, hogy egy Bagimajor környéki tanyán! [/FONT] [FONT=&amp]
─ Nahát, körülbelül így![/FONT] [FONT=&amp]
Aztán bemutatkozott: én kérem ez-meg ez vagyok, az Állami Népi Együttes zenekarának a nyugalmazott karnagya, korrepetitor beosztásban. [/FONT] [FONT=&amp] És milyen érdekes…
Ez a nagy volumenű zenész a későbbiek során egyáltalán nem fitogtatta tudását, hagyta a zenészeket a saját színvonalukon érvényesülni. Az a színvonal pedig tökéletesen megfelelt az ottani vendégeknek. Valljuk be: a magyar ember zenei képzettsége kritikán aluli. A sok kocazenész szerencséjére![/FONT]
 

Marcsi1111

Új tag
Marcsi története

Úgy tartják, nem véletlen, hogy milyen családban születünk, éppen ellenkezőleg: még a megszületésünk pillanata előtt mi választjuk ki, hogy kik legyenek a szüleink, pontosan azért, mert arra van szükségünk, amit abból az élethelyzetből tanulhatunk. Úgy gondolom, én nem választottam magamnak kifejezetten egyszerű életet, sokkal inkább egy olyat, ahol már fiatalon tapasztalatot szerezhettem a világról.

A szüleim házassága nem tartott sokáig, hamar elváltak egymástól, viszont cserében egy szerető családot kaptam, a nagyszüleimmel és édesanyámmal nőttem fel. Anyukám betegsége miatt a nagymamám gondoskodott rólam, anyai szeretettel szeretett, ő került a szívemhez a legközelebb. Kivételes asszony volt, jószívű és bölcs, mindenki problémáját a szívén viselte. Sokat tanulhattam tőle, olyan értékeket ismerhettem meg általa, amire kevés embernek van lehetősége. Sajnos az élet vele sem volt kegyes, megbetegedett, és miután kiderült, hogy vastagbélrákja van, a betegség pár hónapon belül magával vitte. Tizennyolc éves voltam, amikor elveszítettem őt.

Nehéz volt túltenni magam a halálán, de az lebegett a szemem előtt, hogy anyukámnak és a nagypapámnak szüksége van rám, ezért nem hagyhattam, hogy a fájdalmam magával ragadjon.
Ebben az időszakban anglisztikát tanultam az egyetemen, ez volt az első évem, de azt hiszem, még időben rájöttem, hogy jól döntök, ha abbahagyom, és követem a vágyaimat, hogy szociológiát tanulhassak. Az égiek is úgy gondolták, hogy jó döntést hoztam, mert a jelentkezésemet követően boldogan nyithattam ki a levelet, amiben értesítettek, hogy felvettek arra a szakra, amire vágytam.

A nyugodt időszak sajnos nem tartott sokáig az életemben, két és fél év múlva, pont akkor, amikor azt hittem, hogy minden a legnagyobb rendben van, tavaly nyáron édesanyám kórházba került. Egyik pillanatról a másikra veszítettem el, két hét leforgása alatt.
Úgy a legrosszabb elengedni valakit, ha igazán soha nem tudtál közel kerülni hozzá, és tudod, hogy erre már nem is lesz lehetőséged. Anyukám paranoid skizofréniában szenvedett, a gyógyszerek javítottak az állapotán, de a teljes gyógyulásban nem is reménykedhettem.
Nagyon fájt, hogy tudtam, soha többé nem lehet velem, nem ölelhetem át újra, nem mondhatom neki még egyszer, hogy szeretem. De nem hagyhattam, hogy az érzéseim vegyék át az uralmat felettem, a nagypapámra kellett gondolnom, arra, hogy ő elveszítette a feleségét és a lányát is. Arra, hogy neki már csak én maradtam, és nekem is már csak ő maradt… Nem tudtam volna elviselni, hogy szenvedjen az én fájdalmam miatt, ezért megpróbáltam összeszedni minden erőmet, hogy ő is meríthessen belőle. Gondoskodom róla és megteszem érte, ami tőlem telik, mert szeretném, ha boldog lenne, szeretném őt mosolyogni látni még hosszú évekig.

És hogy azóta mi történt? Sokszor sírtam és éreztem úgy, hogy nem találom a helyem, de tudom, hogy még mindig van feladatom és erőt ad, ha másoknak szüksége van rám.
Egyik legnagyobb álmom az, hogy legyen egy saját menhelyem, ahol a gazdátlan kutyusoknak biztosíthatok otthont és találhatok szerető gazdit. Ennek a megvalósítására egy kicsit várnom kell még, de addig is valóra váltom az apróbb álmaimat. Ebben a pillanatban is azt teszem, hiszen írok. A későbbiekben szeretnék újságírással is foglalkozni, bízom benne, hogy erre is lesz majd lehetőségem!

Viszont még egy ennél is kisebb, de számomra fontos vágyamat már valóra is váltottam, sikerült megszabadulnom a feleslegesnek tartott kilóimtól. Az elmúlt tíz hónapban tizenhat kilót fogytam, de fogalmazhatnék úgy is, hogy négy mérettel kisebb ruhát választhatok magamnak. Valószínűleg csak egy másik nő tudja igazán átérezni, hogy mennyire jó érzés az, amikor már nem csak azért vásárolsz ruhát, mert szeretnél örömet szerezni magadnak, hanem azért is, mert szükséged van rá, hiszen a szekrényedben lévő nadrágok a legszorosabbra húzott övvel is leesnek rólad. Ha bárki kíváncsi lenne a titkomra, akkor elárulom: nincs titkom. Nem diétával fogytam, hanem életmódváltással. Ha odafigyelek a szervezetemre és megpróbálok egészségesen étkezni, akkor az eredmény nem marad el.

De azóta már rájöttem, hogy mások csak azt fogják észrevenni rajtam, amit legbelül érzek. Hiába lennék szép, lehetne csillogó a hajam, puha a bőröm, formás az alakom, a szemeimből mindent ki lehet olvasni. A legfontosabb az, hogy a lelkemben béke uralkodjon. Ha ragyogó szemmel, önbizalommal és életkedvvel telve megyek ki az utcára, tudom, hogy a mosolyom mások számára is gyógyír lehet…

Úgy gondolom, tanultam a leckéből, amit az élettől kaptam. Nem fogok többé a holnapban bízni, mert amire lehetőségem van ma, nem biztos, hogy holnap is lesz. Ha úgy érzem, hogy át kell ölelnem a szeretteimet, akkor abban a pillanatban meg fogom tenni, ha szeretnék hálát adni az életemért, azt is most fogom megtenni, és ha a legnagyobb zivatar közepén jut eszembe, hogy szeretnék mosolyogva az esőben sétálni, azt is megteszem, még akkor is, ha bőrig fogok ázni.
 

Ejnye

Új tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
Emlékforgácsok
Ez már talán kicsit régebben történt, de nagyon jópofa történet. Dorka unokám megkért engem, hogy most már ne legyen az „én gyöngyöm”. Jót derültem ezen és elmondtam neki, hogy ez a nagyszülők-unokák közötti játék: „Mi vagy te a mamának?” és az ő gyöngy válasza addig volt különösen aranyos, amíg ő még „babásan” beszélt és a kérdésre imígyen válaszolt: „dönde”. „Na jó!” – mondtam neki, „de akkor mi legyél?” „Csillagja”- válaszolta. Ekkor megszólalt bennem a kisördög. „Arany csillag, vörös csillag, sárga csillag?” (Dorkában kora miatt semmilyen jelentéstartalom nem kapcsolódott még ezekhez a fogalmakhoz.) A válasz tükrözte az ő kis lelkivilágát: „Hát, rózsaszín.” Szóval felnőtt társaim, óvjuk gyermekeink, unokáink rózsaszín lelkivilágát! Patrik bubussal együtt aludtam nálunk és ilyenkor az ágyban elalvás előtt „mélyenszántó” beszélgetésekbe és pletykálkodásba is elegyedünk. Egyszer csak felcsillant a szeme és kibökte a következőt: „Apa azt mondta, hogy anyád segge.” Gondoltam, hogy ez a téma megér egy misét és feltettem neki a költői kérdést: „És kinek mondta?” Az evidencia erejével ható válaszra várva ezalatt kis fejében végigfuthatott, hogy ez a kifejezés csúnya dolog lehet, és apa beárulása szintén, ezért kis gondolkozás után rávágta: „a falnak”. Az ikrek, Kevin és Kristóf igazi örökmozgók, perpetuum mobilék, az egyiket például kihúzod egy szekrényből, leszeded egy polcról, a másik akkor éppen egy elektronikai eszközt kapcsolgat, tekerget, szerel szét. Totyognak, tipegnek, kúsznak-másznak, állandóan „leltározni” kell őket. Láttam, hogy Kevin a közelben tartózkodik, a látóteremben van, de a tesót nem láttam, kétségbeesetten felkiáltottam, „a másik hol van?” Kristóf erre szófogadóan előtotyogott látványosan mutatva magát, szinte jelentkezett is. Tehát a „Másik” névre is jól hallgatnak. Dorkának élmény mesélni, bármelyik mesét szívesen hallgatja. Patrik fiú már nehezebb eset, igazán bosszantó, idegesítő, hogy mindig két mesét kell szajkózni, A három kismalac és a farkas, A kecskegidák és a farkas - klasszikusokat. A múltkor azonban igencsak meglepett. „Milyen mesét meséljek?” kérdésekre nem a két toportyános mese jött elő, hanem körülnézett a szobában és megakadt a szeme egy kis úti vasalón. Ez kicsike, mintha játékvasaló lenne, de bizony igazából elektromos és forró tud lenni, tehát tökéletesen lehet vele inget vasalni. „A vasalóról mesélj!” – mondta. Persze egy nagymamát semmivel nem lehet zavarba hozni, így az aznapi improvizálás a vasalóról szólt. Négyéves Patrik unokám kétéves ikeröccseit meg tudja különböztetni egymástól, annyira azért nem is kiköpött egyformák, de nem veszi magának a fáradságot., hogy nevén nevezze őket. Leginkább azt mondja, ha árulkodik rájuk, hogy Baba ezt meg ezt csinálta, de a kedvencem a következő. Patrik nem tudja jól kiejteni az „r”, a „l” hangot, no meg az „ö, ő, ü, ű” hangokat, beszaladt a szobába és azt kiabálta:”Ó bántja ót!” Ikerszindróma lenne? Kevinnek meg kellett mosni a popóját, mert bekakilt a pelusba, a mosógép tetején állva vetkőztettem. Szemközt a nagyméretű tükör, abban nézegette magát, egyszer csak felragyogott a pofácskája, a tükör felé bökött: „Kittóf!” (Kristóf). Patrikkal komoly beszélgetést folytattunk, imígyen. - Megvan még a barátnőd, Luca? - Sakítottunk. - Miért szakítottál vele? - Mejt nem esik hút. (Bizony egy kis időbe telt, amíg rájöttem, hogy ez húst jelent és hogy az egyszer már emlegetett vegetáriánus óvodás kislányról van szó.) - Ejnye, Patrik, azért nem szoktunk valakivel szakítani, mert nem eszik húst! - De máj van másik csajom! (Azt már szerintem soha nem fogom megtudni, hogy mi volt az igazi oka annak, hogy véget ért a két óvodás barátsága.) Érdekes a gyermekek nyelvi leleménye! Még igen kisgyermekként az első kimondott szavak között a hangutánzó szavak szerepelnek, szeretik az állatok hangját és például az óra hangját utánozni. Így volt ez Patriknál is, a „tik-tak” az egyik elsőként kiejtett kifejezés volt, amikor pedig jött a Tic-Tac cukorka mint kedvenc, összevonta a két fogalmat és a cukorka neve „Tic-Tac óra” lett. A televízióban leadták az angol Szuperdada sorozatot. Ott volt a fegyelmezés eszköze a meghatározott időtartamig büntetési céllal kijelölt helyen tartózkodás, pl. büntető szőnyegen üldögélés. Két és fél éves ikreink esetében bátyjuk adta a tippet, Patriknak már óriási tapasztalata volt e téren, az óvodában többször állították sarokba. Így kezénél fogva az egyik sarokba húzta Kevint és elkezdte neki magyarázni: „Joss vojtáj Kevin, ájj itt a sajokba!” (Rossz voltál Kevin, állj itt a sarokba!) Kevin nem értette a dolgot, nagy szemekkel pilákolt, majd miután továbbra sem értette, hogy mit keres a sarokban, nincs ott semmi, szépen eljött onnan. Nagyobb galádságoknál azért néha rácsaptunk a kezükre. Sokszor már elég volt a fenyegetőzés: „Melyik kezed volt?!” S már dugdosták is kezecskéjüket a hátuk mögé. Az azonban már elég komikus volt, hogy amikor egyikük puszta unalomból belerúgott a földön fekvő tesójába, mert az útjába esett, már meg is szólalt valamelyikünk: „Melyik kezed volt?” Hatalmas változások vannak a világban, akár csak az előző évhez viszonyítjuk, elkészült az ember géntérképe, bizonyítást nyert az eddig hiányzó láncszem a kvantumfizikában, a Higgs-részecske, megkezdte működését a Mars-járó stb. Régen a gyermekek még azzal szidták egymást, hogy „hülye”, „marha”, meg ilyesmi, no egyik nap kilencéves unokám, Dorka így kiáltott rá ötéves öccsére, Patrikra: „pszichopata!” Ambivalens érzések kerítettek hatalmukba, aztán végül csak elővettem az Idegen szavak szótárát s mivel Dorka jól tudja az ábécét, megkerestettem vele a pszichopata fogalmát és mélyenszántó beszélgetést folytattam vele.
 

zenezsu

Állandó Tag
Állandó Tag
Az én hűséges társam...

Ezer ágra besüt a nap a redőnyöm résein keresztül. Reggel van, mosólygós kedvvel ébredtem.
Kimegyek a konyhába, kotyvasztok egy kávét, jó sok tejjel. Ma nagyon szép napot csinálok magamnak. Elterveztem, hogy csak azzal foglalkozom, amit szeretek.
Kávémmal, cigimmel leülök az én kedves gépemhez.
Már a neve is olyan előkelő! ASUS, nem valami hétköznapi, akármilyen név.
Kinyitnom nem kell a tetejét, mert tettre készen várja, hogy szolgáljon engem.
Kéjes érzés fog el minden alkalommal, mikor bekapcsolom.
Várok, várok...és még mindig várok. Hát igen...alaposan meg kell fontolnia, hogy minden programmja tökéletes, üzemképes állapotba kerüljön.
Még mindig várok...ezért is szeretem, mert nem egy hebehurgya gép, ami csak úgy pikk-pakk összecsapja a bokáját, és már száguld is a világhálón.
Nem, az én Asus-om beosztja az energiáját, hogy ne merüljön ki már kora reggel.
Sikerült!
Már nézem is a kedvenc oldalaimat, olvasom leveleimet. Milyen jó is, hogy nem kell a postára járni, postást lesni napokig egy levélváltás miatt!
A legnagyobb videó megosztón nézegetem saját, és barátaim csatornáit.
Van is újonnan feltöltött videó is szép számmal. Rákattintok kiváncsian az egyikre.
Hoppá! Talán nem tetszik a stílus az én önálló masinámnak, mert akadozik a hang is, kép is. Megpróbálom újra lejátszani...várok...na jól van, már zeng is a fülembe a melódia.
Reccs....megijedek a váratlan hangrobbanáson. A következő pillanattól néma csend.
Milyen figyelmes gépem van! Talán nem akarja, hogy hallás károsodás érjen.
De most vitába szállok vele, mert én igen is meg akarom hallgatni az ismerős feltöltését.
Rákattintok újra a lejátszásra...semmi...néma. Elzárok mindent, újraindítom a laptopot.
Tíz-tizenöt perc múltán már andalodom is a romantikus videón.
Szeretünk mi így együtt lenni. Elválaszthatatlan barátok vagyunk mi már így ketten.

Keresek valami kedvemre való dalt, amit elénekeljek ma. Az énekléssel más dimenziókba kerülök. Megszűnik a külvilág is.
Kiválasztom a dalt, kinyitom a rögztéshez alkalmas programmot, kezembe fogom a mikrofont, és már dalolok önfeledten...
Reccs...ismét megijedek...nem baj, kezdem előlről....és ez így megy többször.
Mikor már megnyugszom, hogy most végig felveszem....reccs...
Na, ez is sikerült! Elkészítem a technikai dolgokat a dalon, aztán gyártom a videót ezerrel. Mentés....hátralévő idő egy óra, huszonöt perc...sebaj, addig teszek-veszek, mint afféle háziasszony. Mert videó mentés közben nem akar mást is dolgozni a kis kedvencem. Annyira nem okos, mint Napoleon, aki egyszerre több dologra is képes volt koncentrálni.
Estefelé ismét leülök elé, mert egész nap motoszkált egy versvázlat a fejemben.
Nem magyarországi billentyűs, ezért, átállítom. Igaz, hogy keresgetem a betűket így rajta, de nem számít, néha megteszem.
Nagy ihletés tört rám, és csak úgy dőlne belőlem a szó, de gépem rendre utasít.
Hová ez a kapkodás? Gondolom ez van a fejében, mikor a kis-, és nagybetűk rendszer nélkül váltakoznak. Tehát erre figyelek, nem ám a gondolat szárnyal.

Rám is esteledett...ki kéne kapcsolnom, és aludni egy nagyot, mert sokadik éjszaka, hogy csak írok, írok.
Jó éjt gépem! Jót szórakoztunk ma együtt.
Lecsuknám a tetejét automatikus mozdulattal, de nem lehet ám!
Örök nyitvatartásra kényszerült szegény, baleset érte.
Nem baj, minek ez a ki-be csukom? Hány mozdulatot megspórol nekem. Egy igazi társ!
 

zenezsu

Állandó Tag
Állandó Tag
Ezt a tortenetet a mai világunkbol meritettem. Nem sajat szemszogbol irtam. Belebujtam Todor borebe erre az idore. :)

Netrandi


Megtalaltam almaim nojet vegre. Az egyik tarskereson leltem ra.
Mar egy ideje nyomultam, hogy felfigyeljen ram, es most vegre sikerult! Bekapta a horgot. Este talalkam lesz vele.
Huuu! Egy eve nem randiztam elo novel. Raadasul kamukepet tettem fel magamrol a netre.
A koromat is kicsit megkozmetikaztam. 60 eves vagyok, es azt irtam 48 vagyok.
A leanyzo, a kis szoke tunder 22 eves.
Na most legy okos Todor! Meg szerencse, hogy a nejem elment a baratnojehez falura.
Indulhat a hodito project!
Csak meg azt talaljam ki, hogy sportosra, vagy elegansra vegyem-e a figurat? Oltony nem volt rajtam mar idejet se tudom miota. De azt hiszem ez a lany jobban bukik az eleganciara.
Majd viszek neki viragot is, mert azt minden no szereti. Elviszem egyik meno kavehazba. Ott elozene is van. Hagy andalodjon a kicsike.
De most olyan izgatott vagyok. Eloveszem az oltonyt, inget, unneplo cipot, es kiszepitem magam. De hova tette az asszony a ruhaimat? Csak nem kerdezhetem meg tole, hogy mond szivem, hol az oltonyom, ingem, gatyam ? Itt nincs, itt sincs. Hat ez nem igaz ! Csak fel kell hivjam.: Szia dragam! Kepzeld felhivott a volt kollegam, tudod a Jeno, aki elment a miniszteriumba, hogy itt jar ma kozel, es ugorjunk el egyutt valahova bedobni valamit. De azt kerte oltonyben menjek, mert meno helyre megyunk. Hova tetted edesem?
Koszi, hat ott nem kerestem. Jol erzed magad a baratnoddel? Na megyek, mert mindjart indulnom kell.
Na ez is meg van. Engedek vizet es jol kiaztatom magam, es alaposan megborotvalkozom.
Na azert leellenorzom magam, hogy nezek ki. Azert aggodom, hogy mit szol majd a szoszi suna a fenyes fejtetomhoz? Abban a hitben van, hogy fekete furtjeim vannak, es 185 magas.
Ehhez 80 kilo. De mikor utoljara mertek 170 voltam, es meg is merem magam hany kilo vagyok. Mennyi? 98 kilo??? Na nem szamit Majd behuzom a hasam, es kidullesztem a mellem.
Figyelj Todor! Te birkoztal. Igaz, hogy 45 eve abbahagytad, de vedd elo magadbol a sportos tartast. Izom befeszitve, van itt meg azert muszkli. Nem lehet ezt elfelejteni. Indulj, mintha a birkozo szonyegre mennel. Csak hatarozottan, kemenyen!
De lehet, hogy a kis szoszkenek az jon be majd, ha eloadom a szerencsetlen sorsuldozottet, akit senki sem szeret? Vagy azt szereti, ha sziporkazoan okos vagyok? Mindenesetre sokaig nem fuzhetem, mert az asszony holnap mar jon haza.
Aaaa! Mit izgatom magam? Regen is tudtam en mit akar a csaj. Nem lehet ezt elfelejteni! Olyan, mint a biciklizes. Ranezek, es tudni fogom azonnal, hogy mi jon be neki.
A csudaba! Azert nagyon eltottyedtem. Hol van az en kockahasam? De mit csinaljak? Olyan jokat foz az asszony.
Fel torreador, vezesd a bikat…..
Azt hiszem keszen vagyok. Vehettem volna valami szagositot is. Most jut eszembe, van meg amit kaptam karacsonyra az anyosomtol. Fuj de budos… de a csajok szeretik a ferfias illatokat. Szerintem tesznek bele ferromonokat, mert a reklamban is ugy van, hogy minden csaj begerjed az illattol.

Megyek, mert meg utkozben viragot is kell vennem. Mit is mondanak? Hany szalat illik venni? Majd kifaggatom a viragost.
Veszek magamhoz meg penzt , mert a csajszinak, ha megse nagyon jonnek be, akkor zsugaert hatha? Nejemnek majd azt mondom, hogy Jeno baratom tul jo helyet nezett ki, es megse mondhattam, hogy nem rendelek. Nem gondolhatja, hogy csoves vagyok!

Azt hiszem itt is van mindjart a ter, ahol randizunk. Nem is kestem sokat. Mondhatnam pontos vagyok. Azt mondta lany, hogy vilagos zold ruhaban lesz, feher selyem sallal a nyakaban. Ugy latszik meg nem ert ide.
Ott all egy no zold ruhaban, de az nem szoke. Kozelebb megyek megnezem.
Mi ez, valami vicc? Ez egy oregasszony! Pedig csak ez az egy nonemu van itt zold ruhaban, feher sallal a nyakaban. De ez van legalabb 50 eves.
Hat en oda nem megyek! Inkabb elmegyek es bedobok egy sort. Igaz; hogy en se vagyok 48 eves, atleta termet de, hogy igy palira vegyen egy no?
Micsoda vilag ez mar ? Meg viragot is hoztam. Na nem szamit. Odaadom a nejemnek, holnap.
 

kiki1972

Új tag
Az Én igaz mesém

Elmesélek egy történetet:
1994 szeptember 12-én született egy kisbaba, a neve Stuller Martin. A születésekor kapott ajándékba egy üveg Martinit, hogy majd a 18. születésnapján bontsa fel, és igya meg. Martinnak az óvodába lett egy jó barátja, akit Csabónak hívtak, és az évek során csak még jobb barátokká szinte testvérekké váltak. A két fiú megfogadta, hogy Martin 18. szülinapján együtt fogják, azt az üveg Martinit meginni. Sajnos amikor a két fiú 14 éves lett el kellett szakadniuk egymástól, mert Csabi Angyal lett, és itt hagyta a legjobb barátját. Martin soha nem felejtette el, hogy volt neki egy jó pajtása, akivel mindent együtt csináltak, és nagyon sokszor meglátogatta barátját a temetőbe. Csabó anyukája ilyenkor mindig tudta, hogy ez az igazi barátság.
2012 szeptember 12-én elmentek Csabó szülei és testvére, hogy meglátogassák Drága Angyalkájukat. Mikor a sír felé mentek Kata és az anyuka azt látják, hogy a legjobb barát és a testvére szintén Csabikához igyekeznek. Martin és Márk egy pillanattal értek előbb oda, a sírhoz, és Ők néhány lépésről figyelték elképedve, hogy egy ma lett felnőtt fiú a 18 évvel ezelőtt kapott Martinit felbontja, és meghúzza a legjobb barátja mellett.
Mindig tudtam, hogy az igazi barátságok örökre szólnak,a síron túl is, de ma ezt a saját szememmel láthattam.
Drága Martin az életemben ilyen szépet nem láttam, csak tanulni lehet tőled, azt, hogy a barátság szó mit jelent, és azt, hogy az adott szó mit ér, még a síron túl is.
Köszönöm Neked, soha nem tudom meghálálni azt az érzést amit ma okoztál Nekem, mikor láttalak, hogy ott álltok Márkóval Csabika mellett, és tényleg vele iszod meg a Martinit.
Köszönöm az édes anyukádnak, aki ilyen fiúkat szült és nevelt fel, amilyenek Ti vagytok.
Kívánom Neked a 18. születésnapodon, hogy még sok-sok boldog éved legyen, azokkal akiket szeretsz, és hogy örökre ilyen ember maradj amilyen most vagy. S5000111.JPG

A magasabbik fiú Csabó és mellette a legjobb Matin
 

igazmondó

Kitiltott (BANned)
ATÉVEDÉS ÉJSZAKÁJA
Pályázat






Korareggel van, a családok dolgozni indulnak, mint minden nap. A lépcsőházban, lefelé menet, a feleség megkéri férjét. Hogy a mai nap legalább jöjjön haza illározás(alkohol fogyasztás) nélkül. A fiatal kamion vezető, meg is ígérte a nejének, nem fog alkoholt fogyasztani. Meg csókolták egymást és mindketten mentek, ki-ki a maga dolgára. Tóbiás integetett Zsuzsának és lassan elnyelte a nagy kanyar, a tömbházak között. A nap lassan eltelt és haza felé tartott minden család a munka helyéről.Zsuzsa is haza jött de a gazda még nem érkezett meg. Csendes morfondírozás közepette, neki fogott és megfőzte a vacsorát.Miután elkészült vele, a szembe lakó barátnőjéhez belépett,pletyózni egy keveset. Időközben András, a szomszéd érkezett meg és szívélyesen üdvözölte a két barátnőt. Nejét Piroskát meg puszilta, ebédelt majd a belső szobába vonult TV-t nézni.Tóbiás nem volt sehol. Hiába idegeskedett Zsuzsa a férj késett.Már tudta szegény feje, hogy megint részegen fog haza lepcsegni(mászni) a gazda. Még egy negyed órányit beszélgettek,a csajok, megbeszélve a következő napi gondokat. Tudni kell,Zsuzsa és Piroska annyira jó viszonyban voltak, hogy minden a házban színtiszta piros volt, a konyhában az edények, a bútor, a parketta, és a székek is mind a kettőjük lakrészében. Akár két iker testvér lakása. A szomszéd hölgyek elköszöntek egymástól,az esti órákban és Zsuzsa haza ment. A férje még nem jött meg.Ő vacsorázott egyedül, mivel gyerekük nem volt és szomorúan álomba merült. A késő éjjeli órában léptek nyoma inkább csoszogás hangja zavarta meg a lépcsőház csendjét. Érkezett az úr. Nagy nehezen fel lődörgött,(mászott) a negyedik emeletre,dörmögve kizárta az ajtót, és be lépett. Az alkoholtól alig állt a lábán. A lakásban sír csend volt. Tóbiás be lépett a konyhába, vagy két széket maga előtt fel boríva, és hatalmas zajjal elvágódott a konyha padlóján. Ezt követően, felsegítette magát valahogy a székre és az asztalon, levő kaját mind meg ette. De ez bizony nem ment csendben. Étkezés után levetkőzött bugyira, a ruháit a szék karjára rá dobta és a padlóra zuhanva elaludt. Hatalmas zajt csapott és közben,felébresztve a lakrész gazdáját. De a legbelső szobából kijönni nem mert senki az ijedségtől. Az ablakot ki nyitották a sötét éjszakában és egy iszonyatos sikoltozás törte meg aTudor negyed csendjét.
Segítségért kiáltott egy megrémült női hang. A villanyok szerre gyúltak fel a szomszéd tömbházakban. A nő át kiabált hozzájuk, hogy valaki be tört hozzájuk a konyhába. Hívják a rendőrséget, ők nem mernek ki jönni a szobából a telefonhoz, mert az a folyóson van.A szomszédok ezt meg is tették és bátorították a fiatalokat,legyenek türelemmel mert jön a járőr nem sokára. Az bizony nem érkezett de közben, Tóbiás egyet aludt, felébredt magához tért és észre vette, hogy valami nincsen rendjén. Szépen felállt az ajtón ki lépett, levetkőzve és a szembelevő saját lakrészébe be ment. Be feküdt Zsuzsa mellé az ágyba és folytatta az alvást mint aki jól végezte a dolgát. A nő hangja megint hallatszott,amint torkaszakadtából kiáltotta, hogy az aranyaink ott vannak a pohárban, mind vigye csak éppen őket ne bántsa. De a betörő már el ment. Semmit el nem vitt magával. Nagy későre két rendőr érkezett a tömbház bejáratához. Bátorítva egymást, a járőrök és lakók fel mentek a lakrészbe. Senkit nem találtak.
A házigazda és a felesége a hatóságiakkal, átvizsgáltak mindent, de semmi nem hiányzott, az elfogyasztott ételen kívül.
És ekkor jött a nagy döbbenet, megtalálták a konyha széken a felrakott idegen ruhákat. Valóban ott járt a „rabló” A törvény emberei, tanuk előtt át kutatták a zsebeket és meg volt a bizonyos tolvaj minden irata. A Tóbiásnak becézett Nagy Tivadar,a legjobb barát és szomszéd tévedésből nem jó ajtót nyitott ki akkor éjszaka. Nagy volt a döbbenet de az öröm is, hogy tényleg nem idegen gaztevő járt a házban álkulccsal. A csodálatos dolog az volt, hogy egyformán rendezték be a lakrészeiket, így a holt részeg szomszéd, nem ismerte fel a lakást, ezért otthon érezte magát. Hét év együtt élés után mint jó szomszédok, egy emeleten, rájöttek, hogy még a kulcsaik is találtak a lakrészeik záraiba. Így Tóbiás meg vacsorázott,levetkőzött, egyet jót aludt, majd haza sétált a saját lakosztályába és aludt mintha semmi sem történt volna. Éjjel három óra körül döngetett a rendőrség, Zsuzsáék ajtóján bebocsájtásért. A hölgy nyitott ajtót és amikor meglátta a barátnőjét a rendőrökkel együtt, majd szívrohamot kapott.Piroska, kezében szorongatta, Tóbiás ruháit. Amikor elmagyarázták a nejének, hogy mi történt nem akarta elhinni azzal érvelve, hogy már bizony az ő férje egész éjjel mellette aludt. De bizony való igaz volt, a benzin szagú ruhák, a megtalált, iratokkal, mindent meg oldottak. Az eset jól végződött Tóbiás a rendőrök kiszállási díját kifizette, azok nevetve hagyták el a negyedet. Mivel jó barátok voltak feljelent és nemtörtént.
A férj semmire sem emlékezett. A szoros baráti kapcsolat továbbra is meg maradt. A lépcsőházban minden férj, le ellenőrizte a saját lakrészének zárját, vagy át cserélte, nehogy Tóbiás, az összes lakrész konyháját felkeresse az éjszakák leple alatt.Sokáig nevetett a környékbeli lakosság az eseten, csak Piroska ijedett meg oly annyira, hogy minden kincsét oda adta volna az életéért.


Igazmondó
 

igazmondó

Kitiltott (BANned)
SZOMORÚ VALÓSÁG




A szomszéd házaspár, tisztességes családi viszonyban két gyereket nevelve élték nehéz mindennapjaikat mint minden más dolgozó,küszködő pár. A férj nagyon jó munkahelyen, idegenvezető volt Csíkszeredában a turisztikai hivatalnál. Más ismerőseihez képest jó módban élt, a fizetés szempontjából Laci. Fiatal huszonhat éves jókedvű, vicces, apa személyében. Nagyon szerette a két kis gyerekét, az egyik lány a másik meg fiúcska, Lacika és Beáta. A feleség a helybeli textilgyárban dolgozott, mint szövőnő vagy varrónő. Az otthonukban soha nem volt komolyabb nézeteltérés,jól egyeztek. Sokat jártak kirándulni, az apuka könnyen elvitte a családot bárhova, az országban sőt még külföldre is. Ahogy az évek teltek, az édesapát egy komoly csípő ízületi gyulladás a kórházba kényszerítette kezelésre. Sárika a felesége látogatta, vitt neki mindent amire szüksége volt és egy-két órát eltöltöttek a kórházban a látogatás ideje alatt. A férfi betegsége egyre komolyabbá vált. Kezdett elfogyni az élelem otthon, meg a pénz is és a kórházi költségek egyre nagyobbak lettek. A kezelő orvosa közölte az idegenvezetőnkkel, hogy nagyon komoly a dolog. Az is lehet, hogy műtét lesz a vége. Vagyis protézis kell mind a két lábába. De lehetőség erre egyelőre nincsen. Hanem van egy megoldás és azzal lehet, hogy fog tudni segíteni szegény emberen. A felesége egyre morcosabban jött hozzá, mindig összevesztek a látogatások során. Amikor megtudta,hogy férjével mi a gond és csak külföldön van lehetőség műtétre, nagyon elkeseredett. A férje elmondta neki, hogy volna egy lehetőség de nem biztos megoldás ami abból állna, hogy három hónapra mozgástalanítanák. Hát akkor tegyék azt, mert nekünk nincsen lehetőségünk most külföldre utazni műtétre. Laci beleegyezett és szólt a dokinak, hogy úgy döntött csinálják meg a javaslatát, ami meg történt. A kezelés nagyon hosszú és kegyetlen volt az egész család részére.
Sok kínlódás, veszekedés, pénztelenség, az otthoni nehézségek,mindenkinek felkorbácsolták az idegeit de legjobban a Sárikáét.Munkába járni, a gyerekeket gondozni, iskolába járatni a férjet látogatni, nehéznek bizonyult. Jöttek a nagymamák, segítettek ők is amit tudtak, főzni, takarítani, meg mindent amit csak lehetett.A gyerekek már alig várták édesapjuk hazajövetelét, türelmetlen volt mindenki és ideges. Eltelt sok keserűség árán a háromhónap és eljött a nap amikor a beteg megmozdulhatott az ágyból.Az orvosa izgatottan várta a fejleményeket. Felemelték az ágyból és megkérték, hogy próbálkozzék lépni kettőt -hármat. De bizony az idegenvezetőnk, még egyet sem tudott lépni hanem megállt az ágya mellett, a doki és a nővérek kezei között mint egy kiöntött szobor. Ezen aztán nincsen amit csodálkozni, háromhónap mozgástalanítással mind a két lábán a forgói összeforrottak. Szerencsétlen nem tudta még akkor, hogy mi vár rá ezután. A felesége hazavitte és ápolta, emelgette és kínlódott vele mert nehéz volt és még lépni is alig tudott, segítséggel.Különösen a fürdőkádba be és ki jönni nagyon fárasztó volt,a feleségnek is és neki is. A gyerekek is segítettek édesapjuknak,tanították járni, fölemelték a tolókocsijából amit a kórháztól kapott, kivitték sétálni addig amíg megtanult két bottal egyedül lépegetni. Annyira összeszedte magát, a gyógyszereket szedve, hogy rendelt egy háromkerekű biciklit és csodák-csodájára tudott vele közlekedni. Örültek nagyon a gyerekek neki és kezdett másabb lenni. Visszajött a humorérzéke,keresztrejtvényfejtéssel töltötte a szabad idejét, olvasott és beletörődött a sorsába. A felesége megunta ezt a szolga életet és egy szombat délután felült a vonatra a gyerekekkel együtt és úgy elment Zilah megyébe, hogy öt évig az édesapa aki nem tehetett róla, hogy lebetegedett nem látta a gyerekeit sem. Elment otthonról, három nap után haza telefonált, hogy ő mostanig, eleget kínlódott vele és ebből elég volt Semmi nem kell neki,sem a lakás sem a bútor, éljen boldogan és fogadjon magának egy gondozót mert ő nem az. Szegény pasas azt sem tudta mi tevő legyen, aztán az anyukája jövögetett minden héten Szentsimonból,főzött neki, a barátok mentek minden héten megfürösztötték és így élte életét a szomszédokkal és a barátokkal együtt.Egyszer csak egy csendes jóravaló család költözött a szomszédjába Lacinak, megismerkedtek, sokszor együtt ebédeltek és elmesélte a szomszédjainak a történetét. Elmondta, hogy az egyik lábára a protézist, Magyarországon megrendelték neki és a Szent János kórházban megműtenék csak nincsen ismerőse kint és három hétig ott kellene tartózkodni, előkezelés és felkészítés miatt A szomszédéknak volt és még most is meg van egy nagyon kedves jólelkű, civilizált, szeretettel teli család ismerősük,Solymáron. De inkább barátnak nevezném, ők befogadták a mozgássérült fiatal embert három hétre, aki nekik teljesen idegen volt. Melléálltak, segítették, amíg meg műtötték végig támogatták, vigasztalták. És az ők segítsége által, az Erdélyből műtétre szorult idegent talpra állították. Attól a naptól kezdve, 85%-ban az élete megváltozott és a mai napig hálás a Solymáron élő kedves családnak. Valamint a szomszédék semfelejtik el soha, ezt a nagy áldozatot a BARÁTAIK részéről,amire vállalkoztak. Vannak még jó emberek a földön. A feleség viselkedéséről csak annyit, hogy ebben a nehézségben, nemszabadott volna faképnél hagyni egy beteg embert. Persze ez csak az író véleménye. Megmaradni bármi áron embernek! Amíg egészségesek vagyunk és munkaképesek, jó állásunk és sok pénzünk van addig mindenki szeret azután, le is út, fel is út.
Nem általánosított gondolat, de sok igazság van benne! A felesége többé soha meg sem látogatta. A férfi eladta a lakást és hazaköltözött a szüleihez Szentsimonba, a műtét után tíz évre rá. A felesége megtudta valahonnan és olyan hosszú idő eltelte után megérkezett Csíkba, követelte a lakásért kapott pénz felét Persze nem járt szerencsével, mert elhagyta a segítségre, szoruló férjét egy jó pár éve és a gyerekeket sem engedte,hogy meglátogassák az apjukat.
Az évek teltek és sajnos Laci alkoholista lett. A sok szenvedés,stressz és a család elveszítése meg viselte és nem jó utat választott a maga részére. A reményt teljesen elveszítette.Pedig az élet folytatásához az esélyt, megkapta Solymáron egy nemes szívű család részéről, amit meghálálni soha nem tudunk nekik. Csíkszeredában végig járt a hír a Solymáron élő magyarok emberségéről, jóságáról, tanuskodva, és a szomszéd, közbenjárásáról. Sajnos hiába volt minden.

Igazmondó
 

igazmondó

Kitiltott (BANned)
REJTÉLYES VIHAR




Fent a falú végen, sűrű sötét felhők gyülekeztek. Ha rájuk nézett az ember, a magasban több állat formát öltött, a változatos színű égbolton, végig vonuló felhőtömb.. Lassan a Hold is elődugta sápadt képét, átvilágítva a fekete, koromfekete, meg a szürkés-fehér határt. Félelmetesen gyorsan száguldottak valami ellenállhatatlan erő hatására, ami nem lehet más mint maga,kegyetlen durvaságával, a falú felé rohanó tomboló szél.Kísérteties estének néztünk elébe, az állatok is mintha érezték volna a bajt, siránkozva, nyöszörögve, könyörögtek mintha azt kérték volna tőlem, hogy engedjem be őket a lakásba.A láncra kötött öreg házőrző kutyám, rohant be a pajtájába,kis idő múlva szaladt ki és nyugtalanul viselkedett, ahogy még soha nem láttam. Rettegés érzése fogta el az ember szívét,amikor az esti homályban, egy-egy borzasztó, messzetávolságra, kisugárzó villámcsapás világította meg az egész földet.Rettenetes csattanások közepette zengett az ég, hosszas morajlással fejezve be haragját. Át nem tekinthető sötétsé guralkodott mindenhol, az utcán még egy lélek sem járt. Mintha világvége következne, úgy festett a táj. A távolból kutyavonyítás hallatszott, mint télen a farkas falka üvöltése.Hirtelen az égzengést, kellemes hangjával, a község harangjának hangja zavarta meg, hogy rezgésével más irányba terelje a veszedelmes, készülőben levő vihart. Már késő volt, hatalmas, zuhogással,erős viharral együtt megérkezett az eső. Azt hittem, hogy a háztetejéről a cserepet mind le fúja a szél, de ez nem történt meg hála Istennek. Az éjszakában kibátorkodtam megnézni mi történik.Amint az udvarba léptem, iszonyatos kép tárult elémbe.
Egy tiszta fehér lovon egy sötét alak ült, ott kint az udvar, közepében. Amikor rászóltam ki a csoda és mit keres, az éjszakában, a csúnya időben nálam, felém fordította a lovát és visítozva azt ordította nekem. Itt a vég ma éjszaka, te már többé nem léped át ajtód küszöbét, halálnak- halálával végzed napjaidat! Kétségbe esve néztem rá és ekkor láttam meg,hogy a szemei olyan pirosak voltak a sötétben mint katlanban a parázs. Ordítani akartam de a szájamat mintha valaki befogta volna, meg sem tudtam szólalni, meg babonázott ez a piros szemű,démon, sátán, szellem, nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett.Borzasztó volt a találkozás, azt hiszem soha nem fogom elfelejteni azt az éjszakát. Teljes sebességgel nekem indult a lovával,vágtatott mint a szélvész, és amikor egy méterre lehetett tőlem, hirtelen megfordította a lovát, a kert tetején simán átrepült és vissza sikítozott nekem, hogy most szerencsém volt mert mégnem jött el az időm, de szemmel fog tartani. Az eső közben megcsendesedett, a villámlás is
eltűnt,valamint a csúf fekete felhők is elhagyták az égboltot.Szorongással tele, rettegve, reszketve, ébredtem reggel gyönyörű, napsütés üdvözletében. Az udvar szép száraz, lópatának nyomasem volt az udvaron és az éjszaka még eső sem esett. Álmomban rettenetes éjszakát éltem át de nyugalmat hozott a reggel, kékégboltja a Nap sugaraival átitatva.Ujjá születtem.









Igazmondó


 

zenezsu

Állandó Tag
Állandó Tag
Fehér ló

Anyuci! Csengettek azt hiszem.
Menj kislányom, eredj nézd meg, ki lehet az? De ne nyiss ajtót idegennek! Tudod...
Pannika hamar letette kezéből a ceruzát, és szaladt vidáman kifelé.
Mióta ovodás lett mégjobban szeret rajzolni. Amolyan kedves, igazi gyerekrajzokat.
Most éppen királylányt rajzolgat. Szép sárga haja van, és igazi királykisasszonyos, rózsaszín ruhácskája. Keze, lába egy- egy vonal, azon négy kis vonalka az ujjacskája.
Még korona is van a fején. De látom mellette alakul egy másik figura is.
Majd megkérdem tőle, hogy ki lesz az?
Alig, hogy kigondoltam, már jött is befelé, és cérnavékony, csicsergő hangján mondja:
Danika anyukája jött, és kérdezi, átjöhet-e majd játszani Dani?
Nem jön be? Megkérdezted?
Igen, azt mondta dolga van most, de kérdezzelek meg.
Akkor mondd neki, hogy szivesen látjuk Danit délután. Úgyis sütöttem palacsintát, neki is jut.
De jó! Megmondom...már futott is aprócska lábán a kapuhoz.
Kipirult arccal folytatta ezután a megkezdett művet a papíron.
Tündérkém! Olyan szépet rajzolsz. Láttam ám az előbb. –Mosolyogtam.
Kit rajzolsz a királylány mellé?
Jaj anyuci! –Kuncogott. Hát herceget, vagy kirányfit. Az mindegy...
Tudod, mint abban a mesében van, amit tegnap meséltél. „A Rigócsőr királyfi”-ban.
Látom, az a mese nagyon tetszett neked Pannikám.
Ezzel újra belemélyedt a munkába. Még a kis nyelvecskéjét is kinnfelejtette.
Hamar eljött a délután. Erőteljes dörömbölés hallatszott a kapu felöl. Ez csak Danika lehet, mert nem éri fel a csengőt. Most én is kimentem.
Lázas izgalommal szaladt előttem Panni. Várj kicsim, majd kinyitom én.
Ott állt Dani, egy kedves arcú, értelmes tekintetű fiúcska. Egy csoportba járnak Pannikámmal oviba.
Kezében fogott egy sodrott madzagot, aminek a végén egy gurulós, fehér játékló volt, mint afféle hintaló, csak kerekes.
De aranyos ez a Dani.—gondoltam magamban. Képes volt elhúzni otthonról idáig a lovacskáját.
Gyere csak be Danikám! Látom nem gyalog jöttél.—viccelődtem vele. Lóháton nyargaltál idáig. –mosolyogtam kedvesen a két gyermekre.
Igen anyu megengedte, hogy elhozzam ide játszani.—válaszolta.
Kikészítettem a teraszra az asztalkára egy kis palacsintát nekik, hogy mégnagyobb kedvvel játszhassanak.
Én pedig elővettem éppen aktuálisan kedvenc könyvemet, és olvasgattam. Elkezdtem ki tudja hanyadszor már a „Látahatatlan ember”-t, Gárdonyi Gézától.
Közben hallgattam a boldog gyerekzsivajt.
Éppen Atilla sátránál történő eseményeket olvastam, mikor félszemmel felpillantottam.
Le is eresztettem az ölembe a könyvet, mert olyan aranyos látvány volt, ahogy Dani ült délcegen fehér „paripáján”, és előtte a „nyeregben” ült kecsesen Pannikám.
Beszaladtam hamar a fényképezőgépemért. Ezt meg kell örökítenem!
Kislányomhoz eljött az igazi szőke hercege, fehér lovon.

Írta: zenezsu 2012. Szeptember
 

kekiir

Új tag
Pályázat- Az én storym


Fortuna jobb kezében

Megyek haza a 14es villamoson és a mai metrót olvasgatom. Majd a házban a 4-en a folyosón befordúlva már messziről látom a Gusztáv bácsit, akinek olyan mélyhangja van, hogy egy dubstep remixet simán lehetne belőle csinálni. Rádől a falra szív egy mély slukott a poros bondjából.
- Jó napot!
- Jó napot! Boldog születésnapot! Láttam az iwiw-en. (sajnos nem tudom le írni azt a mély lassú dübörgő hangot melyen az öreg beszél)
- Köszönöm szépen!
- Innen már csak lefelé.
- Miért? Még el sem múltam 20, csak 19.
- 19?(költői kérdés) Ha visszaemlékezek az nagyon jó kis év volt.(mondta 65 70 éves Gusztibá)
- Akkor azon leszek, hogy nekem is az legyen.
Ezzel véget is ért a beszélgetés, és már mentem is az ötzáras ajtónk elé. Először a rács. Éppen tervezgetem a kulcskeresés közben, hogy bent majd egy jó nagyot olvasok, amikor rám jön a kakilhatnék. Micsoda szerencsével ajándékozott meg engem a sors, hogy akkor jön rám meglepetés szerűen (amit nagyon szeretek) a szapora, amikor éppen a metrót szeretném végre kiolvasni az iskola végeztével nyugodtan magányosan. Nincs is jobb hely erre egy angol vécénél. Lelkesen forgattam a kulcsokat a kulcslyukakban. Ráérősen levettem magamról a kocsmaszagú kabátot, sálat, és elhelyezkedtem odabent. A BelKül-földi hírek után, no meg a barnamaci megsétáltatás után, mint aki jól végezte dolgát nyúlok a WC papírtartó felé.
DE óóó Szűz Mária segíts! Ott már csak hűlt helye a papírnak. Szívem egy óriásit dobbantott így a wcülőkében meg is maradt a combom helye, és lélegzetem egyre szaporább lett.
MIÉÉRT? MIÉééééRT? MIííííÉRT bánsz ily kegyetlenül velem istenem ?! Miért kényszerítesz engem bokáig érő gatyában végig a lakásban, egészen a gardrób felső polcáig, ahol még lábujj hegyre is kell emelkednem, hogy elérjem a gurigákat, majd leemeljem...
Egyetlen esélyem maradt. Csak akkor menekülhetek meg a finoman fogalmazva is kényes meneteltől ha véletlenül a velem szemben lévő kis mosdó kagylóban van egy tartalék papír, amit nem láthatok mert rajta vannak apám 2002-es autós újságai. Nehéz küldetés lesz. Akár a fogamat is ott hagyhatom, ha a hosszabb nyújtózkodás közben megcsúszik a talpam és lefejelem a mosdókagylót, vagy ha szívem még egy nagyot dobban és a fejem feletti síbakancsok(mert mi a budiban tartjuk őket) lepottyannak helyükről egyenesen bele a pofikámban, és még lesem húztam. Nincs mese. Meg KELL tennem, most vagy soha Papír vagy nem Papír, ez itt a kérdés. Gyors bemelegítés után elindítom jobb kacsóm a szupertitkos és fontos küldetésre. Mozdul. Csak szépen lassan, semmi hirtelen mozdulat. Magamban óriási mentális erőket megmozgatva szuggerálom a kagyló belsejét.
Eljött a pillanat. Már ujjheggyel megérintettem az újságot. Most ugrik a majom a vízbe, és egy huszár vágással lerántottam a fátylat, és URAM ISTEN EZAAAAZZZZZZ van PAPÍÍÍÍR! A Katartikus élmény olyan nagy, mint amikor Dzsudzsák belőtte a finnek ellen a 93. percben a győztes gólt. 3 szoros hiphip! Mekkora esélye lehetett ennek talán 1 a háromszáz-hatvannégymilliárd hoz? Kisebb, mint nyerni az ötös lottón. És nekem mégis ekkorra szerencsém volt. Volt tartalék papír a titkos kagylóban! Nem kell kimennem az újságolvasás szent helyéről bokáig érő gatyában, azt kockáztatva, hogy valaki pont akkor jön haza, vagy csak becsönget a szomszéd egy kis piros aranyért esetleg a postás meghozza nagypapám levelét. Nem! Köszönöm! Köszönöm istenem hát tényleg a tenyereden hordasz és a szíveden viseled sorsomat! Köszönöm szépen. Mi csoda nap!


Kéki Szilveszter 2011. március




 
Oldal tetejére