Az Örök-társ
Nyújtsd ki kezed, had érintselek,
Had érezzem meleg leheletedet,
Had lássam remegő ajkadat...
Százszor és ezerszer láttalak!
Álmaimban, ábrándjaimban,
Képzeletem ezer féle képben vetített már elém.
De most végre itt vagy. És talán...
Talán itt is maradsz. Kitöltöd e teret mellettem
S az álom, mely meggyötört valóság lesz.
Árva voltam nélküled, de most,
Hogy itt vagy velem végre, élek!
Köszönöm s kérlek téged
Csak ölelj, ölelj szorosan... félek!
Nyújtsd ki kezed, had érintselek,
Had érezzem meleg leheletedet,
Had lássam remegő ajkadat...
Százszor és ezerszer láttalak!
Álmaimban, ábrándjaimban,
Képzeletem ezer féle képben vetített már elém.
De most végre itt vagy. És talán...
Talán itt is maradsz. Kitöltöd e teret mellettem
S az álom, mely meggyötört valóság lesz.
Árva voltam nélküled, de most,
Hogy itt vagy velem végre, élek!
Köszönöm s kérlek téged
Csak ölelj, ölelj szorosan... félek!
