Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
38_2.jpg


Ady Endre

Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!​

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

***


1561513
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
012_Szettort%20almok_Shattered%20leep_60x80%20012.jpg


Elveszett emlékek

Kiürült a géptár,
hamar kész a leltár:
Fájdalom lelkemben,
könnyek a szememben.
Öklömet düh szorítja,
remény sem bátorítja,
elboruló elmémet,
kiborító kellékek.
Nem játszható vissza,
bár lelkemben tiszta
minden darabja még,
múlt szeletét őrizték.
Papírra betűt vetek,
lüktető, égő sebek.
Üres lap elmémben,
hová lett emlékem?​

***​

Szerző:"Jutalom"
GothartMűvészetiPortál
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
cape_breton.jpg



Balázs László:

Szelíd átmenet

Mélyre metszett
hosszú árnyékok felett
keringve keresik
helyüket
az elsőként hulló
falevelek
tétován békés
búcsúzás
és megérkezés


***
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Őrangyal

Hiszek abban, hogy bizonyos határokon belül
szabadok vagyunk, mégis létezik egy láthatatlan kéz,
egy vezérlőangyal, aki mint hajót a propeller
hajt előre bennünket.


Rabindranath Tagore


xxxxxxxxxxxx Portrait%20of%20Rabindranath%20Tagore,%20chinese%20ink.jpg




 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
P1080489.JPG


Ingeborg Bachmann
1926-1973

Üzenet

Az ég hullameleg előcsarnokából kilép a nap.
Ott nem a halhatatlanok vannak,
értesülünk, hanem az elesettek.

A fény pedig nem törődik a rothadással. Istenségünk,
a történelem olyan sírt rendelt nekünk,
amelyből nincs feltámadás.


***

Adamik Lajos fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

Absztrakt%2017.jpg



Szabédi László

Álmoddal mértél

Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem akarok látni inkvizítort;
szüntesd meg ezt az öngyilkos küzdelmet,
mely téged már könnyekig sodort.
Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul,
és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.

Hát láss olyannak, amilyen valóban
vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Álmoddal mértél; én az álmodónak
mit mondhatok? Ne légy a börtönöm!
Csalódtál, de ne tarts engem csalónak,
amiért álmaidhoz nincs közöm.

Én nem dicsérem frivolan a szennyet,
mely negyven évenát hozzám tapadt,
a szenvedést se dicsérem, de szenvedj,
ha társamul kötelezted magad.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestől, egészen el.

Ne mérj az álmaidhoz: kevesebbnek
mutatják azt, ami több, mert egész;
ítélő szavaid téged sebeznek,
ha eszményednél törpöbbnek ítélsz.
láss kegyetlenül, de lásd meg merészen
a világot is, amely alakít,
és magadénak fogadj el egészen,
azzal együtt, mi tőled elszakít. . .

Én a világnak élek, ne szakíts ki
belőle, jöjj, járj együtt velem,
gyötrődjünk együtt, így fog meggyógyítni
mindkettőnket az orvos gyötrelem.
Amíg javíthat per és szidalom,
perelj és szidj, nem vész kárba a bánat, -
de megmásíthatatlan múltamon
őrködjék hallgatás és bűnbocsánat.

*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER>
csupasz%20%E1g%202.jpg
</CENTER><CENTER>.</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Victor Hugo</CENTER><CENTER>.</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Lásd, érdes ez az ág</CENTER><CENTER>.</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>
Lásd, érdes ez az ág, fekete; és a mennyből
az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;
de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:
átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,
véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat
ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?​

Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,
hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól
lelkem, ha átsuhan rajta lehelleted,
mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,
mért tárja szirmait, és virágba borulva
s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?​

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rámvetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!​
.
.
***​
.
.
Nemes Nagy Ágnes fordítása


</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER></CENTER>
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Orange__by_celeste_blacke.jpg

Szabó Lőrinc

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;​

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.​

És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.​

És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;​

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.​


*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

x+036+copy.jpg



Valahol olvastam, hogy vannak, akik megépítik a labirintust,
és vannak, akik tévelyegnek benne.
Nos, talán ez az egyetlen különös képességem: hogy egymagam
mindkét feladatra alkalmas vagyok.
Azt megítélni, hogy az építményem felér-e mondjuk a krétaival,
vagy csak amolyan ügyesen nyírt kertészmunka,
az nem az én dolgom.
Viszont annak utánajárni, hogy ezt a meglehetősen sivár építményt
miért és miként húztam fel, az olyan feladat,
amelyet rajtam kívül aligha végezhet el bárki is.


*

Bartis Attila - A nyugalom

.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
na%20ez%20az%20%C3%BCzenet..jpg


Van hogy nincs

Ne kérj arra, hogy a tiéd legyek,
füttyszóra, hiába hívsz, már nem megyek.
Ne szédíts, ne csábíts, ne vakíts el,
szemembe port ne hints.
Van, hogy van szerelem,
de van hogy nincs.
.
Beléd szerettem, de más tűnt fel a színen
és Te félredobtál, összetörted szívem.
Tudod, hogy számomra még mindig
Te vagy a legnagyobb kincs?
Van, hogy van igazság,
de van hogy nincs.
.
Hogy helyesen döntök-e, nem tudom,
de reménytelen szerelmemet feladom.
Ostoba szavakat, ha elválunk,
ne mondj, nem kell. Csak ints!
Van, hogy van búcsú,
de van hogy nincs.
.
Tudtad, hogy most is rád gondolok folyton?
Mély bánatomat alkoholba fojtom.
Keserű vodka felett kesergő
könnyes szembe lógó tincs.
Van, hogy van boldogság,
de van hogy nincs.
.
Miért van az hogy soha senkim sincs?
Van hogy van remény rá,
de van hogy nincs.​


*​

Írta: Strigo
amatormuveszek.hu

*
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Metam_Metamorphosis.jpg


Füzesi Magda

Metamorfózis

Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.

Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt.

*
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
por.jpg


Szabó T. Anna

Lenni a mindent

Mit akarok? A levegőt, egészen.
Hogy áramlása bizsergessen át.
Hogy ürességet foglaljon a térben,
tűzzé telítse az energiát.
Lenni, a mindent vonzó mágnesesség
két kíméletlen pólusa között
(lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég)
és érezni a selymes levegőt.
Úgy bomlani ki minden mozdulatból,
mint szárnycsapásból lebegő madár,
ahogy a tágas, áramló magasból
a célra tart, a zuhanásra vár.
Telítődöm a tűzzel: lebegek.
Magamban hordom saját egemet.​

*​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

T%C3%B6vis_.JPG



Kertész Barbara

Tüske

Van-e élet a halál után? Kit érdekel?
Előtte van-e? Komám!
Ülök és várom a csodát.
Lázadok!
Voltam jó és kedves, illemtudó és rendes,
...de már nem emlékszem.
Ha hív a végtelen ne tántorítson el
az ostoba értelem.
Bár sötét volt már, de fény gyúlt ismét.
A rózsa nem is tövist nevel,
hanem tüskét!

.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

head-2-194.jpg



Saszet Géza

És azon túl

Mekkora a nap?
Amennyit át nem aludtál
Mekkora az éj?
Amennyit álmodtál
Mekkora az idő?
Amennyit megszámláltál
Mekkora a világ?
Amennyit teremtettél
És azon túl mi van?
Átaludt napok
Álomtalan éjek
Számlálatlan idő
Bejáratlan utak
Meg nem alkotott világ...

*​
 

Jégkirálynő

Állandó Tag
Állandó Tag
Saját vers

Láva

A szívmélyi vulkán küzdve feszül. Kitörni kész, heve egyre nő.
Izzik, égő vöröse mindent perzsel maga körül. Járatai nincsenek, egybeolvasztotta már rég a teret.
Körülötte-fölötte szilárd sziklafalak. Masszív hegy méhében éli fortyogó létét.
Időnként vakmerő lávapatakok sziszegve törnek utat néma repedéseken. Céljukhoz akarnak jutni. Ám kiérve tétován lelassulnak. Megrémülnek saját mozgásuktól. Víz öleli őket. Jéghideg, tiszta víz. Lehűlnek. Megdermednek. Van idejük körülnézni. A sziklafalon írás. Elolvassák.
A hegy neve - egykori otthonuké, ahonnan kitörtek: SOHA. Már értik, miért dermedtek meg.
A tűztó azonban minderről mit sem tud, csak forr és tombol, míg szét nem veti burkát. Akkor fékevesztetten borítja lángba a tájat, és felégeti, megemészti azt, akinek szíve mélyén addig lakott.
- De fent, a messzi égen ma és holnap és mindörökre biztatón ragyog az áldott NAP.

2010. november 9.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
30341.jpg


József Attila

Téli éjszaka

Légy fegyelmezett!

A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.

A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.

Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.

Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.

A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.

A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.

A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.

A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél...

Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

1228121567359-1.jpg



Fekete karácsony

Sötét a környék,
Köd ül a házon -
Tesz róla Isten:
A lélek fázzon!

Nyirkos nappalok,
Nyúlós éjek -
Nem hoz örömet
Fekete természet.

Hóként eltűnő
Családi esték -
A mosoly az arcon
Mára csak festék.

*
Karsay Mária
poet.hu
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
Kosztolányi Dezső: Naplójegyzet egy havas reggelen

Wintertales1.jpg


Láttad, ki járkált itt az éjjel?
Mint egy átváltozó müvész,
mint egy fehér festőmüvész,
mint orfeumi csepürágó,
ki szappanhabbal fest tükörre,
úgy jött a hó, ez a kiváló,
öreg varázsló tündökölve.
Előtte minden út kinyílt,
festett mesét, havas idillt,
besurrant ide és oda,
akkor történt meg a csoda.
Elaggott a föld s perc alatt
megőszült százezer kalap,
úgy hogy a száraz és poros
elpetyhüdt város oroszos.
Amerre nézel, tiszta hó,
nyugodt és fényes takaró.
Rózsálló arcfesték a nőnek,
szépitőszer, gyöngy, puha szőnyeg,
a fájó földön téli vatta,
langyos meleg serked alatta,
bebársonyozza az ereszt,
kabátunkon gyémántkereszt,
száll és csengettyüz lebegőn
az éles kristály-levegőn.
Az utcasárnak tiszta krém,
a kolduscondrán drága prém,
az égből bőkezűn lehint
boát, marabut, hermelint,
most mint nyolcsarku csillag ég,
most karperec, ezüst nyakék,
most egy csiklandó pici rost,
a tél fehér rózsája most,
nappal sportpálya, éjjel édes
fehéren égő, enyhe mécses,
nyugodt derengés. Ropogó
fehérség. Édes rokokó.
Kegyes és fínom, néha mókás,
a kocsis is - allonge-parókás.
A kültelek most egy nagy asztal
terítve hófehér damaszttal
s az éj cukrozza kényeként
a sárt, mint cukrászsüteményt,
hideg, fehér törött cukorral,
úgy önti a cukrot csuporral
és minden édes és fehér,
ameddig csak a szem elér,
cukros a rét, az út, a ház,
cukros a lámpavas, a gáz,
cukros a házak teteje,
a göröngy cukros gesztenye,
a sár is mézzel van sodorva,
s a szemétdomb hódítva, halkan,
rokokó fehérben, aranyban,
úgy állt, mint lakodalmi torta.

*

Hall%27s_Croft_Christmas_7_1.JPG


Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt !
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
34d165390fcbda78-1.jpg



Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed, hogy szétmar.
Lassan, csendben.
A ki nem mondott szó...

Szavak.


Naponta elszalasztod az alkalmat, nem egyet, többet is.

Nem törődsz vele.

Különböző helyzetek vicsorgó játékaként éled meg gyakran, hogy ki kellene mondani, de nem.

Mégsem teszed.

Visszanyeled, elhallgatod. Akár dühödben, akár bosszúból, örömedben vagy bánatodban vagy pusztán az élet megszokott közönyével tudod magad mögött, mintha mi sem történt volna.
Elfojtod vagy kiírtod, vagy egyszerűen csak nem veszel tudomást róla.

Amikor ott van, és mondhatnál valami csúnyát, rosszat, mert megérdemli, de mosolyogva inkább legyintesz és kussolsz.
És belül forr tovább valami, ami már elkezdődött veled együtt.

Amikor ott van és látod, amikor mondhatnád csak úgy, de nem teszed, mert úgy gondolod, lesz még alkalom.
Amikor mondanád, de miért?

Mi értelme?

Amikor nem mered kinyögni, mert félsz… vagy nincs kinek.
Amikor szándékosan nem mondasz semmit, hogy ne csak téged marjon a düh, akkor belül forr tovább valami, ami már megállíthatatlan.
Amikor ott van és tehetetlen, és érzed, hogy nincs remény, legalább akkor…
De nem… Nem mondasz semmit.
Majd máskor.
De aztán nem lesz máskor. Vége.
És ott maradsz magadban, velük, azokkal…
Akkor belül kirobban valami, ami már megállíthatatlan és megmérgez.

Amikor történik valami, és visszafordíthatatlan, akkor érzed,
hogy szétmar.

Lassan, csendben.

***

Ahogy érzed
Demény Ágnes <!-- / message --><!-- sig -->
 

gipsi queen

Állandó Tag
Állandó Tag
Miért

Egy egyszerű szó,
De nincs rá válasz.
Egyetlen egy szó,
És sok kérdés utána.

Miért így,miert úgy.
Miért ez,miert az.
Csak kérdés kérdésre,
És sehol egy válasz.

Megszületünk és meghalunk.
Jövünk és megyünk,
Teszünk a dolgunkat.
Életünk egy nagy MIÉRT.

/ Braun Annamaria-2010/
 
Oldal tetejére