Az élet (azért is) szép !

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
greenland.jpg



Pilinszky János

Az ember itt

Az ember itt kevés a szeretetre.
Elég, ha hálás legbelűl
ezért-azért; egyszóval mindenért.

Valójában két szó, mit ismerek,
bűn és imádság két szavát.
Az egyik hozzámtartozik.
A másik elhelyezhetetlen.
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag

Ludak

[FONT=verdana,geneva]Felkelnek hűhós, zagyva gágogással,[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]azt hinnéd: messze készülő hadak.[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]De nemsokára lankadt szárnyalással[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]a víztükörre visszahullanak.[/FONT]​

[FONT=verdana,geneva]De láttál-e szigorú, hosszú ékben[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]a cél felé nyilalló vadlibát?[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]Láttad, ékük hűlő kékségű égen[/FONT]
[FONT=verdana,geneva]a végtelent hogyan hasítja át? [/FONT]​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
szarvasok_250x250.png



Szarvas-itató

Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár?
Még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy
megáll akkor a patak is
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.​

Kányádi Sándor​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
tn_aid4248_20080503232055_111.jpeg

Kamarás Klára



Nincs visszaút



Már messze úszott mindaz, ami volt.

Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd:
Megálltam rajta, pedig idegen.
Vigyázva álljon, ki gyökértelen:
Nincs visszaút.​



Amit otthagytam, rég nem létezik.
Egy villanás, egy kép maradt csak itt
és csak a képzelet mely rátalál,
a város, hegy, domb vissza sose vár,
mert megváltoztam és megváltozott.​



Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan:
Álmok nélkül, tépett felhők alatt,
gyökértelen egy idegen világban…​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
051216_1.jpg

Borús telehold

Telehold van,
s én nem látom fényes arcát.
Fekete az ég,
csillagok sem díszítik palástját.​

Ágyamból vethetnék rá
alvás előtt néhány pillantást,
ha nem takarná el magát
sötét, súlyos lepellel…
máskor oly megnyugtató érzés,
ha képével alszom el.​

Jószay Magdolna
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
sunset_b.jpg


Szabolcsi Zsóka: Álmokkal ébredek

Néha álmokkal ébredek:
holdas távolokat képzelek
kinyújtott kezem közelébe,
játszom felhőtlen eget,
sűrű napsütésben ragyogó mosolyt.
Játéka vagyok rejtőző vágynak,
s tarka álmaim csalfán vágynak
új erek lüktető örömére,
új dalok szenvedélyes ritmusára.
Játszik velem tünékeny pillanat,
s mire visszamosolyognék,
összetört babaként fájok
lázálmok poros polcain...
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
falevel011.jpg


RÁBA GYÖRGY

VÉKONY ECSETTEL

Egy falevél
fűrészfogú karéjos
nem törtet nem furakodik
nyelének cérnaszálán
hajlong táncol a szélben
egy erezet regénye

Egy falevél
ápoltuk mivel élet
nem tud jóról se rosszról
sárgítja az öregség
és már hónalja zsendül
így imádkozik

Egy falevél
kipattan nyújtózik
törvényét betölti
két ujjnyi tér
egy sors kibomlik
csak látszat véget ér
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
www.tvn.hu_df09648148989cbbfc03084d83e736f7.jpg


Eörsi István

A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.
Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.
Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.
Mi elfogadhatatlan,
- mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.​
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Szamosvölgyi Márta

HAGYATÉK

Részlet:
A munkád, életed tükre,
S ha jól tetted, megmarad örökre.
Mert mit két kezed asztalra tesz,
Az idő soha vissza nem vesz.
Hordozza kezed és szíved,
Elméd, belsőd és örök léted.

<TABLE border=2 width=280 background=ourspdarkstrip.jpg><TBODY><TR><TH scope=row>
18431910.jpg
</TH></TR></TBODY></TABLE>
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
Csend5.jpg



Djura Jaksic

Hangtalan éjben

Hangtalan éjben, fák sürüjében,
csillag hunyorog a magas égen,
dobban a szívem, zajdul a vérem -
ó, csak lassan a fák sürüjében!​

Közeli csermely messze iramlik,
virág a virág szívére hajlik,
tűz-szerelem vár fekete éjben -
ó, csak lassan a fák sürüjében!​

Lángban a lelkem, le kell itt rogynom,
naptámadatra fogyton elfogynom,
mint forró napok hónak, enyésznem -
ó, lassan, lassan fák sürüjében!

Lator László fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
LonelyIsTh.._edited.JPG


Kamarás Klára

Valaki mindig visszahív

Mikor úgy érzem nincs tovább,
utolsót lobbant már a láng,
egy furcsa árnyék fojtogat,
hiába minden áldozat:
valaki mindig visszahív...

Valaki mindig visszahív,
mikor zokogva fáj a szív,
mikor a kétség és tudás
egymásra ront s a pusztulás
szegény, bolond fejemre száll...

Szegény, bolond fejemre száll
a sűrű éj, s a rút halál,
és megfogják a vállamat,
már csak egy végső pillanat...
de mindig van egy fénysugár...

Mindig akad egy fénysugár,
egy halvány, foszló fénybogár
mely megmutatja mennyit ér
az élet, s csupa jót ígér
mikor úgy érzem, nincs tovább.

rozsa.gif
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
gyerty%E1k.jpg



Törköly Rózsa

Csonkig kell égni

Ha tenned kell valamit:tedd egészen szépen,
és légy mindig mindenre áldozatkészen.
Ha adnod kell valamit:egész sziveddel adj,
és közben magad előtt is elrejtve maradj.
Ha segíteni hívnak:vidd el egész magadat,
de közben felejtsd otthon a saját akaratodat.
Ha szólnod kell egy ügyért:egész céltudatos légy,
de köszönetet hálát soha semmiért ne végy.
Ha hallgatnod kell Érte:egészen csendesülj el,
mert aki nagyon szeret, mindig mindent elvisel.
Folytathatnám tovább:mi mindent kell még egészen tenni.
és közben észrevétlenül engesztelő áldozattá lenni.
Csak szeress mindig bátran! Nem kell semmitől se félni!
És ne felejtsd el, hogy életed Istentől kapott gyertyájának
EGÉSZEN CSONKIG KELL ÉGNI!​
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Rónay György

A kert


A b.-i vonalon, két állomás közt, körülbelül egyforma távolságra mind a kettőtől, van egy kis kert. Mindössze néhány négyzetméter, és a leglassúbb vonat ablakából is mindössze néhány másodpercre látszik. Se tanya, se kunyhó, se őrház nincs a közelében. Semmi, csak ez a kert, tavasztól őszig virágban.
Valaki eljön valahonnét, talán kilométerekről, és fölássa a földet. Magokat szór, palántákat duggat. A kert a legnagyobb aszályban is virít: valaki eljön valahonnét, és megöntözi a növényeket. Kút nincs a közelben; talán kilométerekről hozza a vizet, kora hajnalban vagy késő este; mert a kertben soha nem látni senkit. Semmi mást, mint a virágokat.
Kié lehet ez a kert ott a sínek mentén: ez a maroknyi virág a le-lecsapódó mozdonyfüstben? Kinek lehet fontos, hogy aki a világnak azon a pontján kinéz a vonat ablakán, tavasztól őszig virágot lásson?
Mindenesetre van egy ember, akinek fontos. Akinek az a fontos, hogy a virágait lássák, és nem az, hogy tudjanak róla. Egy Névtelen, aki a világnak azon a parányi pontján évről évre új lapot ír a virágaival egy Kódexba, amelyet még a leglassúbb személyvonat ablakából sem olvashatni tovább egy-két másodpercnél. De aki olvasta, sosem felejti el. Az tudja, hogy van legalább egy pontja a világnak, ahol évről-évre kivirul ugyanaz a kert, ugyanannak a névtelen szorgalomnak a szeretetében.


061001_2.jpg
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Árpád

A FA

Ó, nézd a furcsa, ferde fát,
Mint hajlik a patakon át,
Ó, lehet-e, hogy ne szeresd,
Hogy benne társad ne keresd?
Már ága között az arany napot
Nem tartja, madara elhallgatott,
Virága nincs már, sem gyümölcse,
Ő mégis áll, az alkony bölcse,
Mint a tünődő, ki ily estelen
A végtelen titkába elmerül,
És testtel is szelíden arra dűl,
Amerre lelke vonja testtelen...


weide_am_teich.jpg
 

Ile57

Állandó Tag
Állandó Tag
Bella István

Maradj velem<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p></O:p>


Dobol az eső, hogy esik
maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is, rárakni ruhád.


Mellém is fekhetsz, fekhelyem
-mert itt vagy – puhábbra vetem
csönddel bélelem
boldogabb Holdakat gyújtok, mint a Nap.

És hallgatok, mert jól esik
hallgatnom szívveréseid
mint csitul, némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz.

Már nem is kéne mondani
csak hallani, csak hallani.
Dobol az eső, hogy dobog
benned zuhog, bennem zuhog.


esikeso.jpg
<O:p></O:p>
 

Évicus

Állandó Tag
Állandó Tag
Jó éjt kívánok!


Rónay György:

Őszi himnusz

„Üdvözlégy!” – olvasód morzsolva így köszöntünk.
Október van, korán leáldozik a nap.
Tengernek csillaga, te tündökölj fölöttünk,
hogy el ne vétsük a homályban az utat.​

Magam is mily sokat bolyongtam, mint a vándor
hűtlenül életem kalandor idején;
de felém ragyogott templomod ablakából
s kimentett bűneim bozótjából a fény.​

Sebes kopóival űzőbe vett az Isten;
futottam, mint a vad, de nem volt már remény.
Húnyt szemmel buktam el, vártam, hogy leterítsen,
és védő két karod közt ébredtem fel én.​

Büszkén suhant hajóm, kevélyen álltam ormán.
Vihar csapott le rám, vitorlám eltörött.
De megszántál, mikor már-már elnyelt az orkán
s föléledt a halott szelíd szíved fölött.​

Most lábadnál ülök, békésen, mint az árva,
ha új anyát talált halott anyja helyett,
s többé már köntöse szélét el nem bocsátja:
be nem telik vele, hogy házánál lehet.​

Immár, hogy tőled el soha ne csavarogjak,
hozzád kötöztem én olvasóddal magam,
Irgalmas anyja vagy a hozzád tért raboknak
s boldog rab, akinek ilyen őrzője van.​

Öledbe hajtja le lankadt fejét, s te lágyan
addig simogatod megfáradt homlokát
míg el nem szenderül… Életem alkonyában
így ringass engem is örök hazámba át.​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
ararat_city.jpg


Vasas Mihály

Van mikor. . .

Van, mikor kék az ég,
Csendes.
S van, mikor ez épp elég!
Van, mikor látsz egy madarat,
mely suhan.
S jó tudni, hogy szabad.
Van, mikor az erő hatalom!
Vagy érdem?
De ez csak egy múló alkalom.
Van, mikor tudni veszélyes,
s káros.
A tudás jó! de kényes.
Van, mikor tűrni bölcs dolog!
S lám:
Ki ezt tudja, mindig boldog.
Van, mikor a szerelem fáj,
Tép,
Éget, mar, sötét, homály...
Van, mikor az élet szomorú
s kemény!
De nem! Ez nem háború!
Van, mikor nem süt a nap,
S hideg van.
De benned élet... élet van!
S van, mikor elcsüggedsz...
Ne tedd!
Az élet szép! s Te élvezd ezt!​
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
arvalanyhaj.jpg


A.A. MILNE

A SZÉL


Senki meg nem mondja, mit senkise tud
Hogy a szél honnan indul és hova fut

Szárnyal valahonnan, nagyon sebesen
Utol nem érem rohanva sem

De, ha sárkányomat elereszteném
Napokig repülne az ég peremén

Aztán megtalálnám ahol leesett
S tudnám hogy a szél is odaérkezett

Akkor megmondhatnám,hogy a szél hova fut
De hogy honnan indul, arról senkise tud


Devecseri Gábor fordítása
 

zsuzsanna03

Állandó Tag
Állandó Tag
11415.jpg



Gyóni Géza

Vársz-e?

Mikor virágot hajt a rózsa,
Madár siet találkozóra -
Kezed összetéve öledben
Vársz-e, mondd, engem?​

Mikor levél pereg a fáról,
Leszáll a földre sűrű fátyol -
Csillogó könnyel szemedben
Vársz-e, mondd, engem?​
 
Oldal tetejére