A Magyar Olimpiai Bizottság február eleji közgyűlésén 125 igen és egy nem szavazattal úgy határozott, hogy javasolja Budapestnek, pályázzon a 2024-es olimpia megrendezésére. De előtte megvalósíthatósági tanulmányt készíttet és felméri a társadalmi támogatottságot.
Az első és második Orbán kormány előtt hétszer szerettük volna az olimpiát Budapestre hozni, utoljára a Rákosi-rezsim próbálkozott az 1960-as olimpiával, de pályázatunk csak egy szavazatot kapott. Ahhoz, hogy Magyarországon ismét téma legyen a hazai olimpia, az új NOB elnök, a német Thomas Bach és 40 pontos reformcsomagja kellett. Az „Agenda 2020”-at a korábbi olimpiák gazdasági kudarcai hívták életre, és a modernizációs program lényege, hogy a jövőben emberibb léptékű olimpiákat kell rendezni, olyan költségvetéssel, ami egy Budapest méretű, 2-4 milliós lakossággal rendelkező városnak is esélyt adhat.
A NOB ezzel a változtatással a gazdaságosabb olimpiarendezés irányába terel, a fenntarthatóbb és megtérülő játékokra ösztönöz, preferálva a már meglévő, valamint az ideiglenes és elbontható helyszíneket. Plusz a hatékonyabb és a korábbinál költségkímélőbb lebonyolítás érdekében a házigazda városnak bizonyos korlátok mellett megengedi, hogy más helyszínen, akár az adott országon kívül rendezzen meg egy-egy versenyt.
Az olimpia előnyeit legalább olyan nehéz számszerűsíteni, mint azt, hogy mennyibe kerül. A spiritualista megközelítés szerint a magyar kishitűséget győzhetnénk le vele. Mások szerint az ország hosszú távú fejlesztési projektjeként kell felfogni, és a négy éve tartó sportinfrastruktúra-fejlesztési és intenzív sporttámogatási kormányzati program tükrében szinte magától adódik a lehetőség a továbblépésre. Ezeken kívül semmihez sem fogható publicitást és kimeríthetetlen marketinglehetőséget jelent: Magyarország a világ szeme láttára definiálhatná magát.
Ha az olimpiát fejlesztési projektként nézzük, akkor számszerűsíteni kellene, mennyivel kerül többe magának az olimpiának a megrendezése (a szervezés és rendezés, a nem tervezett, illetve az olimpia miatt előrehozott olimpiai létesítmények, valamint a kapcsolódó infrastruktúra építése, a bontás és a fennmaradó létesítmények utógondozása), és mindez milyen arányban áll azokkal a közvetlen és közvetett bevételekkel, amiket generál. Külön kellene látnunk, hogy az amúgy is megvalósuló infrastrukturális beruházásoknak önmagukban milyen hatásuk van, hogy tudjuk, mit köszönhetünk az olimpiának és mit a kapcsolódó fejlesztéseknek. Tudni kellene, hogy ki milyen leosztásban finanszíroz („szervezőbizottság” – az ún. OCOG –, állam, magánbefektető, EU), hogyan alakulnak a bevételek a kiadásokhoz képest, és azt is, hogy időben ezek miképp oszlanak meg.
Az utolsó, konkrét számokat tartalmazó terv 2006-os keltezésű, 2010-es frissítéssel.. A PricewaterhouseCoopers akkori számításai szerint a 2020-as olimpia költsége tizenegy évre szétterítve 5164 milliárd forint volt, ebből 518 milliárd a rendezés nélkül nem jelentkezett volna a következő évtizedben. Annak az 518 milliárd forintnak majdnem az egészét a NOB és a magánszektor fedezte volna, miközben a nagy infrastrukturális beruházásokra költendő mintegy 4600 milliárd forintból 2200 milliárdra adott volna fedezetet az EU és a magánszektor. Ez 1,3 százalékra javította volna a GDP-növekedést, miközben a teljes költségvetés 2,4 százalékát vette volna igénybe, 45 000-rel megemelve az új munkahelyek számát.
A 2024-es budapesti olimpiarendezés egységfrontba tömörítette a hazai sportvezetőket és sportpolitikusokat. A MOB közgyűlése ugyanakkor óvatosabb volt, amikor egy friss megvalósíthatósági tanulmány elkészítését javasolta a február 6-án elfogadott közgyűlési határozatában, amely a széles körű társadalmi konszenzus alapja lehet.
Simon Andrea
Az első és második Orbán kormány előtt hétszer szerettük volna az olimpiát Budapestre hozni, utoljára a Rákosi-rezsim próbálkozott az 1960-as olimpiával, de pályázatunk csak egy szavazatot kapott. Ahhoz, hogy Magyarországon ismét téma legyen a hazai olimpia, az új NOB elnök, a német Thomas Bach és 40 pontos reformcsomagja kellett. Az „Agenda 2020”-at a korábbi olimpiák gazdasági kudarcai hívták életre, és a modernizációs program lényege, hogy a jövőben emberibb léptékű olimpiákat kell rendezni, olyan költségvetéssel, ami egy Budapest méretű, 2-4 milliós lakossággal rendelkező városnak is esélyt adhat.
A NOB ezzel a változtatással a gazdaságosabb olimpiarendezés irányába terel, a fenntarthatóbb és megtérülő játékokra ösztönöz, preferálva a már meglévő, valamint az ideiglenes és elbontható helyszíneket. Plusz a hatékonyabb és a korábbinál költségkímélőbb lebonyolítás érdekében a házigazda városnak bizonyos korlátok mellett megengedi, hogy más helyszínen, akár az adott országon kívül rendezzen meg egy-egy versenyt.
Az olimpia előnyeit legalább olyan nehéz számszerűsíteni, mint azt, hogy mennyibe kerül. A spiritualista megközelítés szerint a magyar kishitűséget győzhetnénk le vele. Mások szerint az ország hosszú távú fejlesztési projektjeként kell felfogni, és a négy éve tartó sportinfrastruktúra-fejlesztési és intenzív sporttámogatási kormányzati program tükrében szinte magától adódik a lehetőség a továbblépésre. Ezeken kívül semmihez sem fogható publicitást és kimeríthetetlen marketinglehetőséget jelent: Magyarország a világ szeme láttára definiálhatná magát.
Ha az olimpiát fejlesztési projektként nézzük, akkor számszerűsíteni kellene, mennyivel kerül többe magának az olimpiának a megrendezése (a szervezés és rendezés, a nem tervezett, illetve az olimpia miatt előrehozott olimpiai létesítmények, valamint a kapcsolódó infrastruktúra építése, a bontás és a fennmaradó létesítmények utógondozása), és mindez milyen arányban áll azokkal a közvetlen és közvetett bevételekkel, amiket generál. Külön kellene látnunk, hogy az amúgy is megvalósuló infrastrukturális beruházásoknak önmagukban milyen hatásuk van, hogy tudjuk, mit köszönhetünk az olimpiának és mit a kapcsolódó fejlesztéseknek. Tudni kellene, hogy ki milyen leosztásban finanszíroz („szervezőbizottság” – az ún. OCOG –, állam, magánbefektető, EU), hogyan alakulnak a bevételek a kiadásokhoz képest, és azt is, hogy időben ezek miképp oszlanak meg.
Az utolsó, konkrét számokat tartalmazó terv 2006-os keltezésű, 2010-es frissítéssel.. A PricewaterhouseCoopers akkori számításai szerint a 2020-as olimpia költsége tizenegy évre szétterítve 5164 milliárd forint volt, ebből 518 milliárd a rendezés nélkül nem jelentkezett volna a következő évtizedben. Annak az 518 milliárd forintnak majdnem az egészét a NOB és a magánszektor fedezte volna, miközben a nagy infrastrukturális beruházásokra költendő mintegy 4600 milliárd forintból 2200 milliárdra adott volna fedezetet az EU és a magánszektor. Ez 1,3 százalékra javította volna a GDP-növekedést, miközben a teljes költségvetés 2,4 százalékát vette volna igénybe, 45 000-rel megemelve az új munkahelyek számát.
A 2024-es budapesti olimpiarendezés egységfrontba tömörítette a hazai sportvezetőket és sportpolitikusokat. A MOB közgyűlése ugyanakkor óvatosabb volt, amikor egy friss megvalósíthatósági tanulmány elkészítését javasolta a február 6-án elfogadott közgyűlési határozatában, amely a széles körű társadalmi konszenzus alapja lehet.
Simon Andrea
