'Az ünnep a örömért van'

most

Állandó Tag
Állandó Tag
Ajándékot vettél,vagy készítettél és várod az örömet, sőt máris örülsz annak amit adni fogsz vagy még most is örülsz annak h valamikor, megkaptad azt ... a számodra kedves ajándékot ?
Az öröm képessége is tanulható , fejleszthető sőt előre is tudunk örülni... és el is tudjuk nyújtani azt,
bárhogy teszünk is elsősorban rajtunk múlik a beállítottságunk.. válasszuk az örömet

írjátok le az örömteli ajándékok történetét

ez egy ajándék generáló poszt
sziv_ket_kezben.jpg
:p
 

Georgina Bojana

Őstag
Fórumvezető
Rádiós
Kormányos
Ismét elröpült egy év felettünk, mint minden évben, voltak jobb, rosszabb, sőt veszteséges időszakaink. De ami a lényeg, vagyunk, élünk, s reméljük a legjobbakat. Soha ne feledjük azt, egyetlen drága kütyü, egy új telefon, tévé - bármi! - nem helyettesíti a szeretetet. Többen külföldön élnek, bármi okból, légyen az megélhetés, v. éppen azért, mert a több fizetésből tudják törleszteni az itthoni hitelt. Bármi okból, de nincsenek velünk.
Most ez a nyomoronc virus még azt is elvette tőlünk, ami a legtöbb emberben él, az ölelés örömét. Megvallom, olyan ölelgetős mama vagyok. Szeretem a szeretteimet átölelni, energiáimból adni-adni, s érezni azt, hogy akit ölelek, annak tényleg a legtöbbet adom, magamat. Most ez nincs, nehezen élem meg. De, ha ez az ára annak, hogy élve maradjunk és megússzuk ezt az egész borzalmat, akkor ezzel fizetünk.
Kaparjuk össze az év legszebb és legjobb történéseit, vágjuk sutba a szomorúságot, a veszteségeinket, örüljünk az életnek, egy forró kávénak, bárminek, amit ki tudunk csikarni az élettől. S, ilyenkor következnek az üzenetek. Írjuk ide jókívánságainkat, de ne bántódjunk meg azon, ha választ nem kapunk. Mert elképzelhető, hogy akinek címezzük, az v. nincs gép közelben, v. olyan lelki- v. testi állapotban, hogy írjon neked. A sort ezennel kezdeném:

1640239806671.png
Családban a legjobb ünnepelni, de ne keseredj el, ha a sors úgy hozta, hogy egyedül vagy az ünnepen. Nem, nem vagy egyedül, hiszen sokan vannak, akik szintén egyedül ülnek az ünnepi asztalnál. Túlélés, ünnepi depresszió megelőzésére: teríts meg magadnak szépen, vedd elő a legszebbik poharat, tányért, s merjed használni. Ezzel emeld az ünnep fényét, add meg magadnak az ünnep tiszteletét, örömét. Még akkor is, ha szerény a vacsorád, de egy régi, szép tányérból csak más azt elfogyasztani, s ha csak jeges teára telik, mert van olyan, azt is krisztály pohárból idd. Hidd el, apró örömök, de fontosak.
Dédnagymamám ilyenkor az egész lakást (vidéki igazi tornácos, plafon fagerendás házban élt), még az almáriumra is kirakta a régi karácsonyi üdvözlő lapokat, a nagyon régieket is. Később, már nem igényelte a fenyőfát, de pár fenyő ágat mindig feldíszített. A házban mindig szólt a zene, nem volt csend. S, meggyújtott egy gyertyát, mert úgy érezte az is az ünnep része. Emlékezett a régi ünnepekre, de soha nem a rosszakra, a jókra, a szépekre. Ilyenkor vette elő a fotó albumot... Ma pedig öntik a tévében, a YouToube-on a különféle varázslatosan szép filmeket. Zenéket, ne habozzunk, élvezzük az ünnep perceit, hiszen élünk, s élni fogunk, mert elhatározzuk, s akkor úgy is kell lennie. Legyen ez karácsonyi végszóm: egészséget, töretlan akaratot, mérhetetlen szeretetet, s tudjunk örülni minden apróságnak. Ezt kívánom minden olvasómnak, tagjainknak, munkatársaimnak itt és széles e világon.
 
Oldal tetejére