Pontosan igy van!Ezt kene alap felfogaskent alkalmazni.
Az igazi Jézus...
- Téma inditó Hajdu M
- Kezdés dátuma
- Státusza
Pontosan igy van!Ezt kene alap felfogaskent alkalmazni.
Úgy gondolom, hogy az ember a viszonyaiban határozható meg leginkább. A viszonyai kötik a földi pályához. Felismerni, hogy a viszonyok tesznek szolgává, a viszonyaink a kötelékeink. A viszonyok megszüntetése a cél. Most így gondolom. A viszonyainkat pedig úgy tudjuk megszüntetni, ha az egész életet egy játéknak vesszük, és egy az emberen kívül álló objektív szemszögből figyeljük az életünket. Amíg az ember a maga életének nem képes megfigyelőjévé válni, amíg érintettje valamilyen módon egy-egy történésnek, addig szubjektíve ítélheti meg a helyzetét jónak vagy rossznak, elnyomva magában a magasabb szempont nyújtotta szabadságot.
Amikor Jézus azt mondja, hogy legyünk olyanná mint egy gyermek, akkor elsősorban azt mondja szerintem, hogy úgy viszonyuljunk a világhoz, mint egy gyermek. Mindenre kíváncsi, nem ítélkezik, és minden játék. És a játékon van a hangsúly.
Érdekes dolgoknak voltam tanúja az elmúlt hónapokban, ahogyan elkezdtem megfigyelni, hogy az életem miként változik, ha nem tervezem. Érdekes, hogy akkor is változik, ha ez így van, akkor a vezérlés nem is az embernél van
)) Ha ezt felismerjük, nyugodtan rábízhatjuk magunkat a magasabb világok vezetőire, Istenre, vagy gondviselésre, vagy fényre... mindegy az elnevezés, mert egyetlen névbe sem szorítható bele az a gigantikus intelligencia és adni akarás amit általában Istennek nevezünk.
A vezérlés mégis csak az embernél van azért, mert ezeket a változásokat én akartam már két éve, akkor nem sikerült, azóta idealizáltam magamnak egy vidéki életet, és sokszor elképzeltem, hogy nekem az milyen jó lesz. Azonban nem korlátoztam, hogy ez miként valósuljon meg. Két évi vágyakozás egy ideális állapotra, nyugalom, béke, és annyi kis pénz amiből megélek. Nem kell több. Nekem legalább is nem. Két év kellett, hogy megváltozzon a gondolkodásmódom és a világlátásom annyira, hogy alkalmassá váljak én magam arra a helyzetre amelyre vágyom. Nagyon érdekes. Hiába kaptam volna meg hamarabb, nem tudtam volna kezelni, ezt most visszatekintve már tudom
Most a legélvezetesebb szórakozásom, hogy megfigyelem, mit ad elém az Isten)) És azok a dolgok milyen hatással vannak rám, milyen viszonyok alakulnak ki bennem, és ahogy megjelenik valamilyen viszony, azonnal felderítem az eredetét a magját a kapcsolódási pontot amivel "jogosult" volt hozzám kapcsolódni.
Szóval bármi éri az embert, egyrészt múlt béli veteményesét ápolgatja, éli meg aktuálisan, másrészt kiváló lehetőségek állnak elő, hogy az ember elkezdjen megszabadulni a viszonyai által kialakult szolgaságból.
Minden az embert szolgálja, az ember pedig semminek sem a szolgája, ha csak nem teszi szolgává önmagát..
Elkezdve pedig a gondolatok világának valódi megismerését, létrehozhatja az ember magának azt az ideális világot amelyben létezni szeretne itt a földön, sőt hiszem, hogy még a halálunk utáni állapotunkat is meghatározhatjuk ha megfelelő irányultsággal állunk a világ felé.
Amikor Jézus azt mondja, hogy legyünk olyanná mint egy gyermek, akkor elsősorban azt mondja szerintem, hogy úgy viszonyuljunk a világhoz, mint egy gyermek. Mindenre kíváncsi, nem ítélkezik, és minden játék. És a játékon van a hangsúly.
Érdekes dolgoknak voltam tanúja az elmúlt hónapokban, ahogyan elkezdtem megfigyelni, hogy az életem miként változik, ha nem tervezem. Érdekes, hogy akkor is változik, ha ez így van, akkor a vezérlés nem is az embernél van
)) Ha ezt felismerjük, nyugodtan rábízhatjuk magunkat a magasabb világok vezetőire, Istenre, vagy gondviselésre, vagy fényre... mindegy az elnevezés, mert egyetlen névbe sem szorítható bele az a gigantikus intelligencia és adni akarás amit általában Istennek nevezünk.A vezérlés mégis csak az embernél van azért, mert ezeket a változásokat én akartam már két éve, akkor nem sikerült, azóta idealizáltam magamnak egy vidéki életet, és sokszor elképzeltem, hogy nekem az milyen jó lesz. Azonban nem korlátoztam, hogy ez miként valósuljon meg. Két évi vágyakozás egy ideális állapotra, nyugalom, béke, és annyi kis pénz amiből megélek. Nem kell több. Nekem legalább is nem. Két év kellett, hogy megváltozzon a gondolkodásmódom és a világlátásom annyira, hogy alkalmassá váljak én magam arra a helyzetre amelyre vágyom. Nagyon érdekes. Hiába kaptam volna meg hamarabb, nem tudtam volna kezelni, ezt most visszatekintve már tudom
Most a legélvezetesebb szórakozásom, hogy megfigyelem, mit ad elém az Isten
)) És azok a dolgok milyen hatással vannak rám, milyen viszonyok alakulnak ki bennem, és ahogy megjelenik valamilyen viszony, azonnal felderítem az eredetét a magját a kapcsolódási pontot amivel "jogosult" volt hozzám kapcsolódni. Szóval bármi éri az embert, egyrészt múlt béli veteményesét ápolgatja, éli meg aktuálisan, másrészt kiváló lehetőségek állnak elő, hogy az ember elkezdjen megszabadulni a viszonyai által kialakult szolgaságból.
Minden az embert szolgálja, az ember pedig semminek sem a szolgája, ha csak nem teszi szolgává önmagát..
Elkezdve pedig a gondolatok világának valódi megismerését, létrehozhatja az ember magának azt az ideális világot amelyben létezni szeretne itt a földön, sőt hiszem, hogy még a halálunk utáni állapotunkat is meghatározhatjuk ha megfelelő irányultsággal állunk a világ felé.
Papaji-tól kérdezik: Mi a szabadság?
Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?
Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?
Válasza: Jobb is neked, hogy nem tudod mi az üzenetem, mert kötődnél hozzá, és a végén egy szent könyv születne belőle, úgy ahogyan a többi szent könyv is született.
…
Micsoda nagy gondolat: Milyen szépen kiemeli a valódi üzenetet a formavilágból.
Az az üzenet, hogy nincs üzenet… Ne ragaszkodj tanításokhoz, tanítókhoz, ne legyél tanítvány.
Ne ítélj, mert az ítélet kötődés ahhoz amit megítélsz… A kötődés csapda, a formavilág csapdája…
Nem kellenek tehát utak és tanítások, hanem ahogyan Papaji mondja, az egyetlen dolog amit kutatni kell az a szabadság, ha ezt kutatjuk, minden kötelék lehullik.
A szabadság tűz ami mindent feléget, mindent ami fogságba akarja ejteni…
Én is megkérdezem magamtól és tőletek: Mi a szabadság?
Lehetünk-e szabadok, amíg meghatározott utakhoz (tanításokhoz) ragaszkodunk, és nem tudunk a liturgiáinktól megszabadulni? Ha kötve vagyunk a formális világ tárgyaihoz. Lehetünk-e szabadok, amíg azon vitatkozunk, hogy kinek a szellemi útja igaz és valóságos, és arról, hogy mi van leírva valamelyik könyvben?
Kérdezték Papaji-től, hogy: Régóta vagyok veled, és visszamennék a hazámba, és hirdetném az üzenetedet, de még ilyen sok idő elteltével sem tudom, hogy mi az üzeneted? Papa, mi az üzeneted?
Válasza: Jobb is neked, hogy nem tudod mi az üzenetem, mert kötődnél hozzá, és a végén egy szent könyv születne belőle, úgy ahogyan a többi szent könyv is született.
…
Micsoda nagy gondolat: Milyen szépen kiemeli a valódi üzenetet a formavilágból.
Az az üzenet, hogy nincs üzenet… Ne ragaszkodj tanításokhoz, tanítókhoz, ne legyél tanítvány.
Ne ítélj, mert az ítélet kötődés ahhoz amit megítélsz… A kötődés csapda, a formavilág csapdája…
Nem kellenek tehát utak és tanítások, hanem ahogyan Papaji mondja, az egyetlen dolog amit kutatni kell az a szabadság, ha ezt kutatjuk, minden kötelék lehullik.
A szabadság tűz ami mindent feléget, mindent ami fogságba akarja ejteni…
Ezt pár hónapja írtam egy másik fórumon, de ide illőnek gondolom...
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok, de határozottan ki kell jelentenem, hogy ez a mondatod „így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika” nem állja meg a helyét.
Látszólag akár lehetne ez is, de a kereszténység nem Jézus imádata.
Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, ez akkor is így van ha olvashatjuk, hogy az „atya és én egyek vagyunk” mert ennél dominánsabban kifejezésre jut, hogy „én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához csak is általam” míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. A New Age-es spirit káosz kialakulásához nagyban hozzájárulnak ezek a tévedéseken alapuló kijelentések.
Míg én nagyra becsülöm a tudásodat és a munkásságodat amivel sikeresen felépítetted ezt a platformot, de de nyilván a magad „szemüvegén” keresztül látszik csak Bahti Jógának a kereszténység.
Míg a kereszténység is nagy hangsúlyt fektet az önismeretre és az önmegvalósításra, csak éppen nem az embert önmagát jelöli ki célul. Hanem minden esetben Istent. Ez akkora különbség, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül…
A kereszténység szempontjából önmegvalósított ember az a „szellem-ember” aki élete, vagy életei során alkalmassá vált az istennel való személyes együttlétre, tehát minden tekintetben elérte azt a minőséget (ez krisztus), vagyis az Isten-állapotot. Tette mindezt nem egyedül a maga útjain, hanem Isten által biztosított eszközökkel, és a kijelölt úton, Tehát Jézus tanításai és a Szent lélek vezetése (iránymutatása) által.
Pontosan Jézus az aki kijelenti, hogy az egyháznak Krisztus a feje, nem ember, ez vonatkozik minden a világom működő vallási felekezetre, hogy tehát nem egy embert kell vezetőül választani, hanem a szent lélek vezetése és Jézus tanításai által Krisztust. /Jézus az ember, Krisztus a feltámadott Isteni minőséget felvett egykori Jézus/
Tehát Istent kell követni, célul kitűzni, nem pedig önmagunkat végső célként. Hogyan is juthatnánk Isteni (megvilágosodott) állapotba, ha az ember nem jelöl ki magánál magasabb célt?
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok, de határozottan ki kell jelentenem, hogy ez a mondatod „így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika” nem állja meg a helyét.
Látszólag akár lehetne ez is, de a kereszténység nem Jézus imádata.
Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, ez akkor is így van ha olvashatjuk, hogy az „atya és én egyek vagyunk” mert ennél dominánsabban kifejezésre jut, hogy „én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához csak is általam” míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. A New Age-es spirit káosz kialakulásához nagyban hozzájárulnak ezek a tévedéseken alapuló kijelentések.
Míg én nagyra becsülöm a tudásodat és a munkásságodat amivel sikeresen felépítetted ezt a platformot, de de nyilván a magad „szemüvegén” keresztül látszik csak Bahti Jógának a kereszténység.
Míg a kereszténység is nagy hangsúlyt fektet az önismeretre és az önmegvalósításra, csak éppen nem az embert önmagát jelöli ki célul. Hanem minden esetben Istent. Ez akkora különbség, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül…
A kereszténység szempontjából önmegvalósított ember az a „szellem-ember” aki élete, vagy életei során alkalmassá vált az istennel való személyes együttlétre, tehát minden tekintetben elérte azt a minőséget (ez krisztus), vagyis az Isten-állapotot. Tette mindezt nem egyedül a maga útjain, hanem Isten által biztosított eszközökkel, és a kijelölt úton, Tehát Jézus tanításai és a Szent lélek vezetése (iránymutatása) által.
Pontosan Jézus az aki kijelenti, hogy az egyháznak Krisztus a feje, nem ember, ez vonatkozik minden a világom működő vallási felekezetre, hogy tehát nem egy embert kell vezetőül választani, hanem a szent lélek vezetése és Jézus tanításai által Krisztust. /Jézus az ember, Krisztus a feltámadott Isteni minőséget felvett egykori Jézus/
Tehát Istent kell követni, célul kitűzni, nem pedig önmagunkat végső célként. Hogyan is juthatnánk Isteni (megvilágosodott) állapotba, ha az ember nem jelöl ki magánál magasabb célt?
Igen erdekes kerdes ki mit is ert szabadsag alatt.Ha ugy vegig gondoljuk akkor az lehet a valasz hogy a gondolataink hipnotikus hatasa alol valo "megszabadulas".Mivel ha a gondolatainkkal azonosulunk akkor lesz belole tett,cselekedet.Azokat valositjuk meg a fizikai sikon amiben hiszunk es ezzel amiben hiszunkkel azonositjuk onmagunkat.Amikor ra jovunk - kicsit hatrebb dolunk es onnan nezzuk - hogy a gondolatok milyen hatassal is vannak rank.Jo-rossz,pozitiv-negativ akkor jonnek a felismeresek es innentol indul el az utunk a megertes fele hogy valojaban mi is a let celja.Mert hat ugye az auto egy szep lakas jo fizeto allas ezek csak az illuzio kenyelmesebbe tetelehez elegendok.Szabadsagot ugy is lehetne definialni hogy a gondolatok uralasa vagy a gondolatoktol valo elkulonules.
Mit mondhat a mai kor emberének az igazi Jézus?
Miért gondoljátok, hogy ezt a lerágott csontot kellene napjainkban újra majszolgatnunk.
Igaz, új ízt ad a témának, hogy a gnosztikus evangéliumok lerántották a leplet az egyház által belénk táplált hamis Jézus képről.
A tények a következőt mondják:
Jézus egy ember volt, aki felébredt a elme álomvilágából- ennyi!
Mi is emberek vagyunk, így Jézus csak ennyit mondhatna nekünk:
"Ébredj fel te is! Ébredj rá igaz természetedre, Krisztusra (más vallások Önvalónak nevezik). Már most is az vagy, nem kell elérned, megvalósítanod, csak fel kell ébredned"!
Az elme viszont imádja az álmát és most az igaz Jézusról szeretne álmodni. Dobjuk el a régi Jézusképet-mondja, mível az hamis.
Csináljunk egy új gnosztikus Jézusképet, amely igaz és való!
Az elme természete azonban olyan, hogy ebből az új képből is nagyon rövid időn belül egy faragott képet csinál, amit imádhat és amit maga fölé emelhet.
Napjainkban azonban erre már nincs szükség, hanem magát az elmét kell kidobni (na persze nem szószerint, hanem meg kell ismerni a működésmódját, meg kell vonni a vele való azonosulásunkat és túl kell lépni rajta).
Ekkor viszont találkozhatunk is Jézussal, mível egy leszünk vele!
Miért gondoljátok, hogy ezt a lerágott csontot kellene napjainkban újra majszolgatnunk.
Igaz, új ízt ad a témának, hogy a gnosztikus evangéliumok lerántották a leplet az egyház által belénk táplált hamis Jézus képről.
A tények a következőt mondják:
Jézus egy ember volt, aki felébredt a elme álomvilágából- ennyi!
Mi is emberek vagyunk, így Jézus csak ennyit mondhatna nekünk:
"Ébredj fel te is! Ébredj rá igaz természetedre, Krisztusra (más vallások Önvalónak nevezik). Már most is az vagy, nem kell elérned, megvalósítanod, csak fel kell ébredned"!
Az elme viszont imádja az álmát és most az igaz Jézusról szeretne álmodni. Dobjuk el a régi Jézusképet-mondja, mível az hamis.
Csináljunk egy új gnosztikus Jézusképet, amely igaz és való!
Az elme természete azonban olyan, hogy ebből az új képből is nagyon rövid időn belül egy faragott képet csinál, amit imádhat és amit maga fölé emelhet.
Napjainkban azonban erre már nincs szükség, hanem magát az elmét kell kidobni (na persze nem szószerint, hanem meg kell ismerni a működésmódját, meg kell vonni a vele való azonosulásunkat és túl kell lépni rajta).
Ekkor viszont találkozhatunk is Jézussal, mível egy leszünk vele!
- Státusza