Hírek Az indián törzs, amelyben mindenki évi egymillió dollárt keres

Őslakosnak lenni Amerikában nagyjából azóta jelent mérsékelten biztató életkilátásokat, hogy a fehér ember betette a lábát a kontinensre. Megtizedelték őket a háborúk, az Európából behurcolt betegségek, a tüzes víz, elvették a földjeiket, rezervátumokba kényszerítették őket, mind ismerjük a sztorit.

Ma nagyjából 5 millió indián él az USA-ban, 574 törzsben, ezeknek a fele él különféle rezervátumokban, ahol a törvények részleges szuverenitást biztosítanak nekik. A rezervátumok nagy része nem túl szívderítő hely, jellemző a szegénység, az aluliskolázottság, komoly problémát jelent az alkohol- és droghasználat, a bűnözés.


Néhány indián törzs azonban, pusztán a rezervátum szerencsés földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, hatalmas vagyonra tett szert az elmúlt pár évtizedben. A történet a nyolcvanas években kezdődött, amikor egy floridai és egy dél-kaliforniai törzs egymással párhuzamosan és nagyjából egy időben úgy döntött, hogy bingó-, illetve pókertermet épít a rezervátum területén. Ez tiltott szerencsejátéknak minősül mindkét államban, így a nyitás után rögtön jött a rendőrségi razzia, a bezárás és a büntetőtárgyalás. Az indiánok azzal érveltek, hogy az 1975-ös indián önrendelkezési jogról szóló törvény kiveszi őket a szerencsejáték-tilalom alól, és a kaszinóépítésre is éppen erre hivatkozva kaptak engedélyt.

Az ügy hat éven keresztül húzódott, és végül a legfelsőbb bíróság mondta ki, hogy az indiánoknak nem lehet megtiltani, hogy kaszinót üzemeltessenek a saját területükön. Erre építkezve 1988-ban a kongresszus megszavazta az Indian Gaming Regulatory Act nevű törvényt, ami a rezervátumok területén szabályozza a szerencsejátékot. A szabályozás ki is merült nagyjából annyiban, hogy szabad a pálya, amíg a nyereséget „törzsi gazdaságfejlesztésre” fordítják.

Az indiánok ezzel nem csak belépőt kaptak az évi 100-150 milliárdos amerikai szerencsejáték-piacra, de óriási hátszelet is. A kaszinók ugyanis csupán két amerikai államban teljesen legálisak (illetve néhány helyen vannak még egyedi kivételek egy-egy városra, így létezhet például Atlantic City, a keleti part kaszinófővárosa). A kereslet viszont hatalmas rájuk, elvégre rengeteg olyan szerencsejátékos van, akit nem elégít ki, hogy időnként elugrik egy hétvégére Las Vegasba bulizni és kaszinózni.

Amint legális lett az üzlet, gombamód kezdtek el szaporodni az indián kaszinók Amerika-szerte, ma már több mint 500 ilyen üzemel. Általában nem a vegasi luxushoteles siker-pénz-csillogás dizájnt követik (persze vannak ilyenek is), de óriási pénzek mozognak az üzletben, a járvány előtti utolsó években az iparág éves bevétele stabilan 30 milliárd dollár felett volt. A profit nagy része pedig a törvénynek megfelelően valóban az indiánoknál csapódik le. Ha egy rezervátum kellően közel van pár nagyvároshoz, jók a közlekedési adottságai, és nincs a közelben se más indián rezervátum, se hagyományos kaszinó, ezzel megütötte a főnyereményt.

Shakopee Mdewakanton​

És most ismerjék meg azt a törzset, ami a jackpot közepének a közepébe nyúlt bele a kaszinóbiznisszel. A Shakopee Mdewakanton sziú törzsbe pár százan tartoznak, a rezervátumuk Minnesota államban található, egészen kicsi, 8 négyzetkilométer, ez kb. annyi, mint a nagyon szűken vett pesti belváros, at V–VI–VII. kerületek összesen. Amikor az 1880-as években a rezervátumot kijelölték a törzs hagyományos területén belül, ez még egy isten háta mögötti területnek számított. Mára azonban akkorára nőtt a nem messze fekvő Minneapolis városa, hogy a rezervátum gyakorlatilag a városon belülre került, a Minnesota–Wisconsin államhatáron is átnyúló, egybenőtt, 4 millió lakosú Minneapolis–St. Paul–Bloomington metropolisz agglomerációjának része lett, a belvárosból 20 perc alatt elérhető autóval.

A rezervátum területén két kaszinó üzemel, a Little Six Casino és a Mystic Lake Casino Hotel, a kettőnek összesen becslések szerint évi egymilliárd dollár a forgalma. Ebből rendesen vissza is forgattak az 1992-ben nyílt Mystic Lake-be, amihez ma már golfpályák, egy 600 szobás luxushotel, egy 2100 fős koncertterem, éttermek, konferenciaközpont és egy 8000-es befogadóképességű amfiteátrum tartozik, utóbbiban koncerteket szoktak tartani. A törzs a kaszinó nyereségéből „gazdaságfejlesztés” címszó alatt felvásárolt egy csomó szállodát és bevásárlóközpontot Minnesota-szerte, de van például műanyaghulladék-feldolgozó, és ásványvíz-palackozó üzemük, fitnessterem-hálózatuk, jégcsarnokuk, lakókocsiparkjaik és ki tudja, még mi minden.


A terjeszkedés mellett a törzs gondoskodik a sajátjairól is, valahogy úgy, ahogy Alaszka minden lakója évente kap részesedést az állam olajbevételeiből. Ez 2000 dollár körüli összeg szokott lenni, vagyis kb. 600 ezer forint, amiért nem kell semmit csinálni, csak Alaszkában élni. Na, a Shakopee Mdewakanton törzs ennél kicsit bőkezűbb, mivel itt aránylag kevés felé kell osztani a kaszinóból befolyó, bődületes profitot (vagyis hát annak egy részét). Hogy mekkora életjáradékot kapnak a törzs tagjai, az sokáig hétpecsétes titok volt, de aztán az egyik indián válóperében a bíróságnak benyújtott és nyilvánosságra hozott iratokból kiderült, és később a törzs vezetőjének New York Times-os interjúja is megerősítette.

E szerint az interjú idején, vagyis 2012-ben a törzs tagjainak alanyi jogon járó havi apanázs 84 ezer dollár volt, ami éves szinten picit több, mint egymillióra jön ki. És ami még jobb: a rezervátum szuverenitása miatt ez a bevétel mentesül az állam által kivetett adók alól. Évi 300 millió forintnak megfelelő zsebpénz mellett érthető, ha az embernek nem sok motivációja van dolgozni, és ezzel az indiánok is így vannak, az interjúban 99,2%-os „önkéntes munkanélküliségi rátát” említenek, ami praktikusan azt jelenti, hogy a törzs akkori 480 teljes jogú tagja közül mindössze 4 dolgozott, vélhetően hobbiból. Hogy mire költik az ölükbe pottyant vagyont, arról nincs sok elérhető információ, de az biztos, hogy sokat jótékonykodnak, több százmillió dollárt adományoztak eddig jótékonysági szervezeteknek és iskoláknak, illetve félmilliárdot más, hátrányosabb helyzetben levő indián törzseknek.

Hanula Zsolt

indian.jpg
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

kisboszi73 wrote on balacy's profile.
Sziasztok. Keresem a 700. feletti Júlia, Romana köteteket. Nem tudjátok hol találhatom meg?
sva1 wrote on sfbarat's profile.
Szia! érdeklődni szeretnék, hogy Lynda Juall Carpenito: Ápolási diagnózisok című könyve meg van-e neked valamilyen formátumban? Hálásan köszönöm válaszodat:
Imici48 wrote on soltonka's profile.
Nem értettem - mit lehet "megnyitni", illetve milyen képre tudok kattintani. Kösz! Imre
Emmyke wrote on Lisa Joconde's profile.
Keves Lisa ,
A sal a sarkarol van kötve es sregen vannak rajta mintak a csart hullamos mintat megtalaltam a neten.

1-4. sor : 4 sima , 4 forditott szemek
5-8.sor: csak forditott szemek
9-12.sor: 4 forditott, 4 sima szemek
13-16.sor pedig csak sima szemek




üdv. Emmyke

Statisztikák

Témák
36,869
Üzenet
4,489,889
Tagok
595,892
Legújabb tagunk
gilax13
Oldal tetejére