Nagyon sok hozzászólásra kellene reagálni (külön-külön), ezért inkább megpróbálom összefoglalni, én hogy látom:
- Mint minden szakmában, az "IT"-ban is erőteljes felhígulás tapasztalható. Nem írom le, hogy milyen területen, de a lényeg, hogy banki, biztosító, telko cégeknek dolgozom (adatbázis adminisztráció, fejlesztés, szakértés). Nagyon sokan jelentkeznek nyitott pozíciókra, de tízből kilenc maximum olvasott a dologról valamilyen szakfolyóiratban. Aki tényleg értékes, használható tudással rendelkezik az adott területen, az tényleg szinte annyit kérhet, amennyit nem szégyell.
Jónéhány évvel ezelőtt adott területre kerestünk fejlesztőket. Lényeges, hogy ha valaki ezen a területen, ezzel az eszközzel tényleg tapasztalt fejlesztő, akkor a tesztfeladatot 5-10 perc alatt oldja meg. 50-ből 40-en egy órát töltöttek a gép előtt úgy, hogy bele sem kezdtek. A maradék 10-ből 6 eljutott valameddig, mert okosabb volt az átlagnál, és ki tudta találni a kezdeti lépéseket, de itt is nyilvánvaló volt, hogy alapvetően semmi tapasztalata nincs. Maradtak négyen. És azért tegyük a kezünket a szívünkre, sok esetben nincs arra idő, hogy az ember folyamatosan a google-t böngéssze a megoldásokért. Azzal együtt persze, hogy - ma már? - lehetetlen dolog google nélkül programozói, fejlesztői munkát végezni. Olyan ez, mint a sürgősségi ellátás egy kórházban. Ott sincs idő arra, hogy az ember utánanézzen a gúglin, hogy mi is az a luk, amiből ömlik a vér
- Iskolában nem lehet megtanulni, de meg lehet szerezni azokat az alapokat, amikre nagyon jól lehet építkezni. A legtöbb informatikus kollégám - csak úgy, mint én magam is - otthon, éjszakák alatt szerezte meg azt a tudást (nem két nap, de nem is két hónap alatt

), amivel most valóban (minimálisan) félmilliós nettó fizetést kérhet a legnagyobb lelki nyugalommal. Ráadásul szükség van a szintentartáshoz, a szakmával együtt történő fejlődéshez arra, hogy az ember munkaidő után (gyakorlatilag a saját szabadidejében) képezze magát, legtöbbször szakkönyvek, közösségek, különféle szakfórumok segítségével, illetve nem kevésszer saját tapasztalatokon keresztül (kínkeserves kisérletezések nyomán, zsákutcák végigjárásával). A napi munkarendbe ez nem fér bele, és az informatika olyan gyorsan fejlődik, hogy két-három év lemaradás "végzetes lehet". Ez azért nehéz feladat, mert rettenetesen nagy a "zaj" az interneten, még a szakfórumokon is. A múltkoriban botlottam bele egy olyan megoldásba egy probléma kapcsán, ami ugyan működött, de nagyon rossz, nyakatekert, túlbonyolított megoldás volt, és az igazi megoldás annál sokkal egyszerűbb és elegánsabb. (Az elmúlt egy évben további két ilyenbe botlottam. Az egyiket eleve tudtam, hogy mi a megoldás, ezért feltűnt, a másik kapcsán meg nem hittem el, hogy az a megoldás, és meg is találtam az üdvözítőt. Sokszor több óra is elvész a vakvágányok végigjárásával.)
- A programozói munkához sokkal fontosabb az analitikus gondolkodás és a valós folyamatok algoritmizálásának képessége, mint egy adott környezet megismerése. Kis túlzással - na jó, az assemblyt leszámítva, mert azt nem embernek találták ki

-, ha valaki két-három különböző(!!!) programnyelven (valamilyen SQL plusz java-c-pascal plusz valamilyen script nyelv) jól programoz, az a negyedik-ötödiket már "játszva" megtanulja. Ami még nagyon fontos, az az intuíció. Elég sokszor van olyan szituáció, amikor erre szükség van. Még egy jó tulajdonság a "bulldog" jellem. Az ember addig nem nyugszik, amíg meg nem találja egy hiba (valódi!!) okát, és ki nem javítja azt. (Ez sokszor órákat is elvehet. Utána persze homlokára csap az ember, hogy mennyire triviális a dolog.)
- Vannak olyan területek az informatikában, ahova nem kell olyan elmélyült tudás, ezért viszonylag sokan rendelkeznek ilyen képességekkel, ezért a piac válogathat, ennek megfelelően alacsony(abb) a fizetés. A speciális tudással rendelkezőket (pláne, ha az önéletrajzból is az jön le, hogy 4-5 éveket dolgozott hasonló területen más jelentős cégeknél, tehát valami van a CV mögött), vadásszák, mert ilyenből bizony nincs minden játszótéren 20-30.
- Informatika-tanárok: Itt tegyünk különbséget az általános és középiskolai, illetve a felsőoktatásban tanítók között. Nem szeretnék tényleg senkit megbántani, és biztosan van olyan IT tanár általános és középiskolában, aki mestere a szakmájának, de a többség bizony (a szakami felkészültséget tekintve!!!) a "legalsó polcon" helyezkedik el. Az már csak hab a tortán, hogy a tudás, amit átadnak, szinte használhatatlan. (Természetesen ez nem az ő hibájuk.) A felsőoktatásban már nagyobb számban vannak "nagytudású" oktatók, de azok sem a "csúcsfejek".
- Rendszergazdák: ez is olyan, mint sokminden más. Van ilyen is, meg olyan is. Nem mindegy, hogy a sarki fűszeresnél kell két gépet üzemben tartani, vagy egy banknál elosztott adatbázis szervereket adminisztrálni, menedzselni "24/7/365"-ben. A felelősséggel és az elvárásokkal együtt nő a fizetés. (És természetesen az elvárásoknak csak jóval magasabb szintű tudással lehet megfelelni, ezért annyi a pénz, amennyi.)