Micimackó dala
Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
eszébe jutott, hogy tenni kéne valami nagyon fontosat,
Elment tehát Malackához, hogy meglesse, mit csinál,
de Malackánál éppen akkor senkit sem talált.
Így hát elindult hazafelé, miközben sűrűn hullt a fehér hó,
arra gondolt, hogy otthon talán akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék, ugrándozott, s jó nagyokat lépett,
s a hidegre való tekintettel énekelni kezdett:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik.
Ismert erdei körökben az az általános nézet,
hogy Micimackó, mint minden medve szereti a mézet.
És ez nemcsak afféle szerény vélemény,
hanem határozottan állítom, hogy tény, tény, tény.
Ezért, mikor hideg van, és sűrűn hull a fehér hó,
kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló.
Így aztán, ha télidőben Micimackó megéhezik,
megkóstol egy csupor mézet, alaposan, fenékig.
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó, és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik,
hull a hó, és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik.
Micimackó a barátom, és gyakran elbeszélgetünk,
azokról a dolgokról, mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
ha hideg van és hull a hó, én mindig ezt dúdolgatom.
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó, és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik,
hull a hó, és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik.
