Bábozható mesék, versek, énekek, bábkészités, bábötletek..

jooeni

Állandó Tag
Állandó Tag
Csukás István:Sün Balázs

Erdőszélen,erdőszéli
tölgy tövében
volt egy ház.
Abban lakott
hét süntestvér.

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér,
s a legkisebb,
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak,
szűk lett nékik
az a ház,
s előfordult
ilyenkor,hogy kívül rekedt
Sün Balázs.

Furakodott,
nyomakodott,
morgott,perelt
dühöngve,
semmit se ért,
mit tehetett,
lefeküdt a
küszöbre.

Telt az idő,
múlt az idő,
éjre éj és
napra nap.
Egyre többször
fordult elő,
hogy a házból
a legkisebb
kimaradt.

"Ebből elég!
Torkig vagyok!"
kiáltott fel
Sün Balázs.
"Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk
ez a ház!"

"Éppen ezért
én elmegyek.
Szerbusz néktek
hat testvér,
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és,
Tihamér!"

Miután így
elbúcsúzott,
fogta magát,
elindult,
lába nyomán,
porzott a vén
gyalogút.

Így baktatott,
így poroszkált,
szomszéd tölgyig
meg sem állt.
Ottan aztán
sürgött-forgott,
árkot ásott,
falat emelt,
tetőt ácsolt,
ajtót szegelt,
és mire a nap leszállt,
épített egy
kalyibát.

"Így ni! Mondta.
Most már végre
kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre
a nagyok!"

Falevélből
ágyat vetett,
kényelmeset,
belé feküdt,
s hortyogott.
hogy csörögtek
s remegtek az
ablakok.

Éjféltájban
vihar támadt,
hajlítgatta
a vén fákat,
fújt a szél nagy
zajjal ám.
S arra ébredt,
hogy zörögnek
a kalyiba
ajtaján.

"Ki az? Szólt ki
fogvacogva.
Ki kopogtat
éjnek idején?"

"Mi vagyunk az!
szóltak kintről.
Mi vagyunk
a hat testvér.

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és ,
Tihamér!"

Elvitte a
szél a házunk,
engedjél be,
ázunk, fázunk
idekint,
csuromvíz a
kabát rajtunk,
és az ing."

"Jól van,jól van
szólt Sün Balázs.
Jövök már!"
s fordult a kulcs,
nyílt a zár.

Betódultak
mind a hatan,
tele lett a
kalyiba.
Kérdezte is
Sün Tihamér:
" Mondd csak,testvér,
nincs csak ez az
egy szoba?"

Lefeküdtek
elaludtak.
S arra ébredt
Sün Balázs:
újra kicsi
lett a ház!
Mert az éjjel
ide-oda
lökődve,
kiszorult a küszöbre.

"Ejnye! Mondta
fej vakarva.
Mit tehetnék?
Megnövök!
S akkor talán
nem lesz ágyam,
nem lesz párnám
a küszöb!"
 

jooeni

Állandó Tag
Állandó Tag
Kikelt a tojásból Kisréce.
Megszülettem! – kiáltotta vidáman.
Én is! – csipogta rá Kispipi.
Sétálni megyek – mondta Kisréce.
Én is! – vágta rá Kispipi.
Kapirgálok egy kicsit! – szólt Kisréce.
Én is! – közölte Kispipi.
Gilisztát találtam!- ujjongott Kisréce.
Én is! – pityegte Kispipi.
Fogtam egy lepkét! – büszkélkedett Kisréce.
Én is! – vágta rá Kispipi.
Fürödni fogok! – mondta Kisréce.
Én is! – lelkendezett Kispipi.
Már úszom is! – kiáltotta Kisréce.
Én is – kiáltotta Kispipi. – Segítség!
Kisréce kihúzta Kispipit a vízből.
Megint fürödni megyek egy kicsit – mondta Kisréce.
De én nem! – sóhajtott Kispipi.
 

jooeni

Állandó Tag
Állandó Tag
Móra Ferenc: A hatrongyosi kakasok
Egyszer a hatrongyosi bíró kakasa, ahogy a szemétdombon kipirgél-kapargál, talál egy fületlen gombot. Nosza, fölugrik vele az ól tetejére, s elrikkantja magát hét határ hallatára:
Kukurikú,Kelemen!
Mit leltem a szemeten!
Hatrongyosi bíró fia, Kelemen, kis kakashoz odaugrik sebesen.
- Mutasd csak, kis kakas, mid van neked?
- Nem tudom én, hogy micsoda, de mégse adom oda – feleselt a hatrongyosi bíró kakasa, s beugrott a sövény közé. Utána Kelemen, s a hatrongyosi bíró fia úgy megbúbozta a hatrongyosi bíró kakasát, hogy egyszeribe eleresztette szegény feje a fületlen gombot.
- Kukurikú, Kelemen: ezt már el nem szenvedem. Megbántottad a kakast, majd megbánod még te azt! – sivalkodott a kis kakas, s egyszeribe összetrombitálta a kakasülőről a falu kakasait:

Hatrongyosikakasok,
gyorsan ide szálljatok!
Nem telt bele egy kukurintásnyi idő, már akkor ott voltak a hatrongyosi kakasok, öregbíró kakasa, kisbíró kakasa, kántorék kakasa, harangozó kakasa – több kakas nem volt Hatrongyoson.
Mit tanácskoztak, mit nem, azt a sárga cserebogár, amelyik arra repült, jobban meg tudná mondani, ha a hatrongyosi bíró kakasa nagy elkeseredésében be nem kapta volna a sárga cserebogarat. Elég az hozzá, hogy arra repült egy cinege, s odaszólt a kakasgyűléshez:

Hatrongyosi kakasok,
Mi az újság nálatok?
- Kicsi falu, nagy a torony, bosszút állunk Hatrongyoson – felelték a kakasok.
- Majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem vastag, nagy – csúfolódott a cinege.
- A fele se tréfa ennek – meresztgették a taréjukat a hatrongyosi kakasok. – Nem kel föl többet a nap Hatrongyoson, mert nem kukorékolnak neki a hatrongyosi kakasok.
- Hatrongyosi kakasok, jaj de nagyon okosok! – nevetett a cinege továbbrepülve. A hatrongyosi kakasok pedig elmentek aludni, hanem előbb keményen megrázták egymásnak a taréját. “Kakas tesz feladást, huncut, ki nem állja” – annyit jelent ez kakasnyelven.
Bizony még javában húzták a bőrt a fagyon a hatrongyosiak, mikor a kántorék kakasa már elrikkantotta magát:

Kukurikú, virradóra,
éjfél után három óra!
Egyszerre talpon volt egész Hatrongyos, s mérgében majd lenyelte a fejét a hatrongyosi bíró kakasa.
- Ez a kakasbecsület? Ki a faluból a kántorék kakasával!
Három kis kakas úgy kimarta maga közül a negyediket, hogy az meg se állt addig, ameddig a hatrongyosi torony ellátszott. Akik pedig otthon maradtak, azok még jobban megfogadták, hogy nem hallatszik több kakasszó Hatrongyoson. Ne tudja a hajnal, mikor kell neki hasadni.
Hát, uramfia, a fél szemét még ki se nyitja másnap a harangozó kakasa, mikor már rágyújtott a nótára:

Kukurikú, emberek,
hajnallik már, keljetek!
Bizony az lett a vége, hogy a harangozó kakasát is elüldözték Hatrongyosról, mint az igaz ügy árulóját. Majd azok mutatják meg, hogy ki az igazi kakas, akik otthon maradtak: kisbíró kakasa, öregbíró kakasa.
Kisbíró kakasa állta is a fogadást másnap hajnalig, hanem akkor már nem bírt magával:

Kukurikú, kelj, kelj,
piros hajnal, serkenj!
Nem is kellett egyéb a hajnalnak, egyszerre feltolta piros ábrázatát az ég alján.
- Jaj, mit tettem, jaj, mit tettem! – sipított a kisbíró kakasa, s úgy világnak ment bújában, hogy még tán ma sem állt meg.
Nem maradt már egyéb kakas Hatrongyoson, csak az öregbíró kakasa. Le se merte hunyni a szemét egész éjszaka, nehogy álmában elkukurítsa magát valahogy. Jaj neked, Kelemen, megfizetsz a fületlen gombért! Jaj neked, Hatrongyos, sose látod többet a szép piros hajnalt, nincs, aki felköltse!
Néz, néz a sötétségbe a hatrongyosi bíró kakasa: hát egyszer csak megpirul ám az ég alja, s fölmosolyog rajta a szép piros hajnal. Mosolyog, mosolyog, egyre jobban mosolyog, szinte csúfolódik:
- Tudom én az időt kakasszó nélkül is!
- Kukurikú, ilyen szégyen többet engem sose érjen! – rikkantotta el magát az utolsó hat­rongyosi kakas, s úgy ugrott le a padlás szájából, hogy menten kitörte a nyakát.
Azóta Hatrongyoson nincsen kakas, s a hatrongyosi gyerekek nem ehetnek kakastejes kenyeret.
 

jooeni

Állandó Tag
Állandó Tag
Vajaspánkó(orosz népmese)


Élt egyszer egy öregember és egy öregasszony .
Kéri az ember az asszonyt.
-Süss nekem anyjuk vajaspánkót.
-Ugyan miből süssek? Egy csepp lisztünk sincs.
-Ej ,te asszony ! Kapard le a kosár oldalát , seperd fel a magtárt: hátha kerül így egy kis liszt.
Úgy is tett az öregasszony: lekaparta a kosár oldalát, felseperte a magtárt, s került is liszt két marékkal. A tésztába tejfelt kevert, pánkót vágott belőle, kisütötte vajban s kitette a pánkót az ablakba hűlni.
Elunta magát a vajaspánkó , legurult a lócára, a lócáról a padlóra , s a padlóról legurult az ajtó felé. Átgurult küszöbön a tornácra , a tórnácról a lépcsőre , a lépcsőről az udvarra, az udvarból túl a kapun ,mindig messzebb és messzebb.
Gurult , gurult az úton és szembe jött vele egy nyúl.
-Megeszlek te vajaspánkó !
- Ne egyél meg sandaszemű! Inkább hallgasd meg milyen szépet énekelek neked !A nyúl hegyezni kezdte a fülét, s a vajaspánkó rákezdte az éneket:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Mért féljek nyúl tőled?
Megszököm előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a nyúl szeme elől mintha ott sem lett volna.
Begurult a vajaspánkó az ösvényen az erdőbe, s találkozott a farkassal.
-Megeszlek te vajaspánkó!
-Ne egyél meg ordas farkas! Szépet énekelek neked.
És fújni kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Miért féljek farkas tőled ?
Mindjárt megszököm előled! S tovább gurult. Úgy eltűnt a farkas szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult,gurult a vajaspánkó az erdőben,s szembe jött vele a medve.csörtet , töri a lombot, rontja a bokrot.
-Megeszlek te vajaspánkó!
- Ne egyél meg tányértalpas,ugyan miért is ennél meg?
S a vajaspánkó már rá is kezdte:

Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Miért félnék medve tőled?
Megszököm mindjárt előled!
S tovább gurult. Úgy eltűnt a medve szeme elől mintha ott sem lett volna.
Gurult,gurult a vajaspánkó, s szembe jött vele a róka.
-Jó napot vajaspánkó!
Ej milyen jóképű, milyen pirospozsgás vagy!
De a vajaspánkó már rá is kezdte:
Vajaspánkó a nevem
Elmondom eredetem:
Magtárban sepertek,
Kosárról kapartak
Tejfellel kevertek
Kemencén sütöttek
Ablakon hűtöttek.
Megszöktem az otthonomtól
Gazduramtól,asszonyomtól
Megszöktem a nyúltól,
Ordas farkas úrtól,
Mackó Miska úrtól,
Miért féljek hát tetőled?
Megszököm könnyen előled!
-Felséges ének!-szólt a róka.
-Csak az a baj, hogy megöregedtem,kedvesem,rosszul hallok.Ülj csak ide az orrocskámra,s fújjd el mégegyszer.
Nagyon jól esett a vajaspánkónak,hogy így megdicsértékaz énekét.felugrott a róka orrára és újrakezdte:
-Vajaspánkó a nevem…..
Abban a pillanatban a róka-HAMM-bekapta.
Ha a róka a vajaspánkót be nem kapta volna, az én mesém is tovább tartott volna!
„Itt a vége,fuss el véle,kerekerdő közepébe!”
 

jooeni

Állandó Tag
Állandó Tag
Lázár Ervin: Kék meg a sárga


Egyszer két festékpötty - egy kék meg egy sárga - egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért.
- Nem menne kicsit távolabb? - kérdezte ingerülten a Kék.
- Menjen maga - válaszolta a Sárga -, s különben is, talán köszönne!
Ezzel hátat is fordított volna, mert a Kéket parasztos színnek tartotta - csak hát ez a festékpöttyöknél nehéz ügy, mert sem odébb meni, sem hátat fordítani nemigen tudnak.
- Még hogy én köszönjek? Egy Sárgának! - morgott fitymálóan a Kék, és bizonyára lebiggyesztette volna a szája szélét, ha lett volna neki.
- Talán csak nem azt akarja mondani, hogy nekem kellene előre köszönnöm?
- De azt. Ha nem látná, én a Kék vagyok!
- Engedje meg, hogy fölkacagjak - mondta gúnyosan a Sárga -, hiszen maga a legközönségesebb szín a világon, nem is lehet egy napon említeni velem... és legyen szíves, ne könyököljön az oldalamba.
- Először is maga könyököl az én oldalamba, másodszor pedig én színezem az eget, a tengert, a vizeket, a legszebb virágok kékek, és az emberi szemek közül is a kékek a legszebbek. Képzeljen el egy sárga szemű embert... brr... vagy sárga vizet! Egyáltalán, hogy mer megszólalni mellettem!
- Mindig tudtam, hogy nagyon közönséges, de hogy ennyire! Mégiscsak túlzás! Még hogy a kék virágok a legszebbek! Látott már maga kankalint? Meg őszi erdőt? Maga túl mohó. Beszínezi az egész eget meg a tengert, csupa kék mindenütt. Unalmas. Én mértéktartó vagyok, sohase válok unalmassá... Kérem, ez mégiscsak disznóság, most már egészen belém mászik... Árnyalatokban rejtőzöm, kis foltokban jelenek meg. S egyébként is, ha nem tudná, én az Okker családból származom.
- Okker?! Erre vág fel! Az is egy család? Az én őseim sokkal előkelőbbek, például sohasem lenne közülük senki olyan tolakodó, mint maga! Tudja meg, hogy én Ultramarin vagyok.
- Hah! - kezdte a replikát egy színészi felkiáltással a Sárga, akkor különben már rég összefolyt a két festékpötty, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert a kisfiú, akinek az ecsetjéről lehullottak, meglátta őket, és így szólt:
- Nicsak, milyen szép zöld pötty!
 

Gudisz

Állandó Tag
Állandó Tag
:)Anyák napjára is nagyon aranyos kis jelenet:)
A buta kisegér

Bevonulás: egérmama elől "farkincájukat" fogva egymás mögött surranva jönnek a szereplők.
2 gyerek karikát tart, ez az egérlyuk bejárata.

Szalma zirren - zörren az udvar szegletén,
Nyolc egér jár körbe, hét ifjú és egy vén.
Mars a lukba hét egér anyátok is belefér,

Mars a lukba hét egér anyátok is belefér. (gyorsan és halkan énekelnek)

Egérmama: Eljött az este, ideje ágyba bújni.

Egerek: Ó, de még mi nem vagyunk álmosak!
Egérmama: Ne ellenkezzetek, tessék gyorsan lefeküdni. Ahhoz, hogy nagyra nőjetek,

szükség van az alvásra.

Egérmama minden második egérkének párnát ad, közben az alábbi megjegyzéseket teszi.
Az egyik kisegér félre áll.

Egérmama: - Megmostad a fogacskádat?
- Jajj, de gyűrött az ágyneműd! Hadd igazítsam csak meg!
- Milyen kócos vagy! Megfésülöm a hajacskádat, hogy szép legyél.
- Vetted föl gyorsan a pizsamádat, még megfázol!
- Vedd le a papucsodat és bújj az ágyba.
- Jajj, hogy te milyen mocskos vagy! Hadd mossam meg az arcocskádat!
- Incifinci mit csinálsz a kamrába? Nyugodj már attól a sajttól, és sipirc az ágyba.

- Most altatót mondok nektek, attól biztosan elálmosodtok:

Hegedül a kisegér.... (
Lassan és halkan énekli)

Egerek: Vékonyan cincogsz nagyon, így hát el nem alhatom.
Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a kacsához fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere kacsa néne, altasd el a fiaimat.

Kacsa: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Kis kacsa ....
Egerek: Csúnyán szól az éneked, kacsa néne elmehetsz!
Kacsa: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!

Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a csigához fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere csiga néne, altasd el a fiaimat.

Csiga: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Csiga-biga....
Egerek: Csúnyán szól az éneked, csiga néne elmehetsz!

Csiga: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!

Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a nyuszihoz fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere nyuszi bátyó, altasd el a fiaimat.

Nyuszi: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen, altatót énekelek: Nyuszi Gy ....
Egerek: Csúnyán szól az éneked, nyuszi bátyó elmehetsz!
Nyuszi: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!

Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a mackóhoz fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere mackó bátyó, altasd el a fiaimat.

Mackó: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen.......: Mackó, mackó ugorjál...

Egerek: Csúnyán szól az éneked, mackó bátyó elmehetsz!
Mackó: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!

Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a lovacskához fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere, lovacska, altasd el a fiaimat.

Lovacska: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen.......: Gyi, paci paripa...

Egerek: Csúnyán szól az éneked, lovacska elmehetsz!
Lovacska: Ebből elég torkig vagyok! Veletek tovább nem bajlódom!

Egérmama: Fejezzétek be a rosszalkodást, és tessék aludni!
Egerek: De mi nem vagyunk álmosak!
Mesélők: Szegény egérmama mit tehet, a macskához fut, siet.

Egérmama: Gyere, gyere macska néne, altasd el a fiaimat.

Macska: Tente csitt, csicsijja, csitt: Feküdjetek csendesen.......: Cirmos cica haj...

Egerek: Édes hangod van neked, igen szép az éneked.
Macska: Na ti haszontalan kisegerek, most bekaplak és megeszlek benneteket!

Mesélő: A kisegerek, úgy megijedtek a cicától, hogy befutottak az egérlyukba és az anyukájuk ölében elaludtak.
Egérmama: Tente baba tente....

Kivonulás: Hegedül a kisegér... kazettáról

 

Gudisz

Állandó Tag
Állandó Tag
Az eltévedt kiscica
Mesélő: Szabi Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiscica, aki nagyon szeretett sétálgatni, ugrándozni a kertben. Egy szép verőfényes délután sétálás közben, úgy eltévedt, hogy nem találta a hazafelé vezető utat és bánatában sírni kezdett.
Cica: Szandi Brühühühü! Jó napot!
Gyerekek: Miért sírdogálsz? Mi bajod?
Cica: Szandi Hajhaj! Nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Gyerekek: Jön a kakas, kérdezd meg! Talán segít tenéked.
Kakas: Peti Kukoréku! Mi a baj? Mi ez a nagy cica jaj?
Cica: Szandi Haj haj, nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Kakas: Peti Félre ború búbánat! Hívd ide a mamádat!
Cica: Szandi Nem tudom, hogy kell hívni.
Kakas: Peti Kiabálj neki, így ni! Kukoréku!
Cica: Szandi (utánozza) Nyiu, nyiu. Kitörik a nyelvem. Az én édes cicamamám másképp mondta szebben.
Kakas: Peti (haragosan) Híres hangom, rontom, bontom legszebb szó a szemétdombon.
Szedtevette teremtette, megtanítlak becsületre!
Gyerekek: Kedves kakas, menj tovább, ne bántsd a pici cicát.
Cica: Szandi Segítsetek gyerekek! Mondjátok meg, mit tegyek?
Gyerekek: Jön a szarka, kérdezd meg! Talán segít tenéked.
Szarka: Judit Csirr-csörr! Csirr-csörr! Mi a baj? Mi ez a nagy cica-jaj?
Cica: Szandi Haj haj, nagy az én bajom, nem tudom, hogy hol lakom.
Szarka: Judit Félre ború búbánat! Hívd ide a mamádat!
Cica: Szandi Nem tudom, hogy kell hívni.
Szarka: Judit Kiabálj neki, így ni! Csirr-csörr! Csirr-csörr!
Cica: Szandi (utánozza) Nyöi, nyöi. Kitörik a nyelvem. Az én édes cicamamám másképp mondta szebben.
Szarka: Judit (haragosan) Híres hangom, rontom, bontom legszebb szó a rigólombon.
Cica: Szandi Recsegő, ropogó, nem finom cicaszó, macskahívogató. Az én mamám hangja puha.
Szarka: Judit Még feleselsz te kis buta? (megfenyegeti)

Kutyaugatás hallatszik.
Cica: Szandi Mi lesz velem? Jön a kutya! Hová bújjak, szaladjak?
Kutya: Adorján Vau, vau, vakk, vakk! Hat lúdnyak! Reggel óta kutatlak! Csavarogni nem való! Mars haza! Te nyávogó!
Cica: Szandi Ne ijesztgess engem! Miaó, miaó. (ijedtében)
Cicamama: Szólj még egyszer! Merre vagy? Hallottam a hangodat!
Cica: Szandi Jött a mamám! Ó miaó! Miaó, miaó.
Cicamama: (megfenyegeti) Miért szöktél el te csavargó, cicamama szomorító? Sírva ríva kerestelek!
Cica: Szandi Miaó! Bocsánatot kérek! Miákolni sem tudtam, ijedtemben megtanultam.
Cicamama: Te kis buta! Mégse járja, hogy a cicát Bodri kutya tanítsa nyávogásra.

:ugras:Cirmos cica.......-ének

 

Gudisz

Állandó Tag
Állandó Tag
Látogatás


Szín: A babaszobai asztalon 3 baba, az asztal mögött kissé távolabb 3 szék.

Sztella: Énekel- Csícseriborsó bab lencse...., közben rendezgeti a babákat.
Judit Eszter kopogtatnak.
Sztella: Tessék. Ki az?Lányok: - Én vagyok az Judit. - Én vagyok Eszter.
Sztella: Sziasztok. -Szia Sztella.

Sztella: Gyertek be. Foglaljatok helyet nálunk.
Judit: Nagy örömmel jöttünk hozzád. Az új babádat szeretnénk látni.
Sztella: Itt van...Nézzétek, milyen helyes, milyen szófogadó, milyen engedelmes. Anyukámtól három babát kaptam egyszerre. Akarjátok, hogy nektek adjam?
Lányok: (örömmel) Igen, jaj , de jó! Sztella odaad nekik egy-egy babát, megköszönik.
Eszter: Milyen jó is a te mamád! Nekünk is vett egy-egy babát.
Judit: Ni, ez szőke, ez meg barna, arca, olyan, mint az alma.
Eszter: Tiszta, rendes a ruhája. Meglátszik, hogy őrzi, vigyázz rája.
Sztella: (ijedten) Halljátok, hogy sír a babám? Megütötte talán magát?
Eszter: Nem látod, itt kék a lába? Nem bír menni óvodába:
Sztella: Péter, Péter....
Pisti: Tessék itt vagyok.
Sztella: Péter hívd gyorsan a doktor bácsit! Gyógyítsa meg a kis Marcsit.
Pisti: Marcsi beteg? Nincs baj semmi. Nem könnyű anyának lenni.
Judit: Tegnap én is épp így jártam. Megütöttem, most kék a lábam.
Pisti: Gyorsan jártam, mint a madár. Itt van már a tudós tanár!
Belép a doktor.
Sztella: Édes drága doktor bácsi. Marcsi babám nem bír járni. Fáj szegénynek a lába. Nem bír menni óvodába.
Tibi: Fáj szegénynek a lába? Nem bír menni óvodába? (vizsgálja) Látom, itt van, megütötte. No azért nem megy tönkre. Ettől lehet még menyasszony. Bőröcskéjét beragasztom. Lefektetjük puha ágyba. Holnap mehet óvodába.
Sztella: Köszönöm drága doktor bácsi. Marcsi babám tud már járni.
Tibi: Most aludjon egy jó nagyot. Jó napot, már itt sem vagyok! Tudjátok rengeteg a beteg. Épp ezért mindig sietek.
Kezet fognak. Viszontlátásra.
Lányok: Altassuk el babáinkat.

Csicsi, beli. csendesen,
Aludj, aludj kedvesem.
Aki nem sír, nem kiáltoz,
Annak angyal kiskertet hoz.
Lesz benne egy szép, de szép fa,
Minden ágán aranyalma.
Hát még ni lesz, mi bizony?
Ha nem sírsz, hát megmondom:


Kis fészek és kismadárka,
Kék a lába, zöld a szárnya,
Azt énekli csengő hangom:
Aludj el hát már, galambom.


Leteszik babáikat az asztalra és kimennek a helyükre.
Szandi jön sietve, kis gazdasszonynak öltözve fakanál, varrótű a kezében.


Szandi: Esztike, Zsuzsika, Pannika mi ez a nagy sírás-rívás? Hát itt vagyok már! Mi a baj? Meghúzták a hajadat? Megütötted magadat? Nagyon éhes a kis pocak? (dédelgeti, vigasztalja őket) Mindjárt, mindjárt várjatok egy kicsit.
Azt sem tudom sokszor már,
Hogy jajj - mihez is fogjak?
Három kényes rossz babám van,
S egyre csak nyafognak.

Esztikének minden percben
eltörik a mécses,
Zsuzsika mindig arra pottyan,
Panni folyton éhes.
Tegnap már a sok dolgomba
belezavarodtam,
Bal kezemben fakanál volt,
varrótű a jobban.
S mikor delet harangoztak,
akkor vettem észre,
A gombócot foltoztam meg,
S zokni lesz ebédre.

;)
 

Gudisz

Állandó Tag
Állandó Tag
A csillagszemű juhász

Mesélő ( Márti) Hol volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren, volt egyszer egy király. Ezt a király nagyon szeretett tüsszenteni. Ahogy reggel felébredt, mindjárt tüsszentett egyet. De tüsszentett ebéd után is, sőt, még álmában is megesett vele, hogy eltüsszentette magát. Ilyenkor mindenkinek azt kellett mondania:
Mind Egészségére, felséges királyatyám!

Király ( Beni ) Ma ebédre birkapörköltet akarok enni! Hívjátok a juhászt a nyájával!
Őrök ( Barni, Igenis, felség!
Petar Csillagszemű juhász, hozd rögtön a nyájadat a palotába! A király birkapörköltet akar enni!
Juhász ( Andris) Megyek, csak magamra terítem a subámat, veszem a botom és a furulyámat.
Mesélő ( M. Dorka) Mikor a király meglátta a juhászt, nagyot tüsszentett. De a csillagszemű juhász nem kívánta egészségére.
Király ( Beni) Azt a rézfánfütyülő rézangyalát, mondjad te is, hogy egészségemre!
Juhász ( A ) Nem mondom én, felséges király uram!

Király ( B ) Aztán miért nem , te juhász?
Juhász A ) Mert én ingyen nem kívánom egészségére a tüsszentést!
Király ( B ) Hát mit kívánnál?
Juhász ( A ) Felséges királyatyám lányát feleségül!
Királylány ( Dominika ) Hadd mehessek hozzá, királyatyám!
Király ( B ) Még mit nem! Kapsz te juhász nem királylányt, hanem vad medvéket! Őrség! Vigyétek!
Őrök ( Tomka , Bazsi) Igenis, felséges királyuram!
Ez a vad medvék tömlöce! Innen nem jössz ki élve, juhász!
Medvék. Győzi Darabokra szaggatlak téged, te juhász!
Bence Nézd, milyen hegyes a karmom!
Alex Nézd, milyen nagyok a fogaim!
Mind Mackó, mackó... dal 3x aludj el!

Mesélő ( Márti) A medvék mind elaludtak. Másnap a király meglepődve látta, hogy a juhász még mindig él.
Király (B ) Mondod-e, hogy egészségemre?
Juhász ( A ) Én aztán nem, míg a lányát nekem nem adja!
Királylány ( Do ) Hadd mehessek hozzá, királyatyám!

Király (B ) Még mit nem! Őrök dobjátok be a vérszomjas sündisznókhoz!
Őrök ( Bar, Pet )Igenis, felség!
Ezek a vérszomjas sündisznók már 100 embert megettek!
Te leszel a 101.
Sünök
Manci Nézd, mekkorák a tüskéim!
Petra Nézd, milyen hegyesek a karmaim!
Kristóf nézd, milyen óriási a fogam!
Mind Sündisznónak 4 a lába....

Mesélő ( M: Dorka ) Másnap a király megint életben találta a juhászt.
Király ( B) Mondod- e már, hogy egészségemer?
Juhász ( A ) Nem én, míg felséged nekem nem adja lányát!
Királylány ( D ) Hadd mehessek hozzá, királyatyám!
Király (B ) Még mit nem! Őrök! Vessétek a csörgőkígyók vermébe
Őrök ( Tom, Bazs ) Igenis, felséges kirlyuram!
Ezek a kígyók már száz embert megmartak!
Te leszel a 101.!

Kígyók
Mimi Nézd, milyen hosszú a méregfogam!
Gerda Nézd, hogy csörög a farkam!
Noémi Nézd, milyen hosszú a nyelvem!
Mind Tekeredik a rétes ....
Mesélő (Márti) A juhász a csörgőkígyókat is elaltatta. Másnap a király megint életben találta a juhászt.
Király ( B) Mondod-e már, hogy egészségemre?
Juhász ( A ) Nem én, amíg a lányát nekem nem adja!
Király ( B) Neked adom ezt az ezüst erdőt, ha azt mondod, egészségemer!
Ezüst (Dia) Ezüst erdőm, ezüst rétem tied juhász, mondjad kérlek!
Juhász ( A ) Nem mondom én!
Király ( B ) Neked adom ezt az aranyvárat, ha azt mondod, egészségemre!
Arany ( Anna) Aranyvárban élhetsz, juhász, mondjad: egészségedre király!
Juhász ( A ) Nem mondom én!
Király ( B) Neked adom ezt a gyémánt várat, ha azt mondod,
egészségemre!
Gyémánt ( Dorka ) Gyémántvárban élhetsz juhász, mondjad, egészségedre, király!
Juhász ( A ) Nem mondom én!
Király (B ) Neked adom ezt a smaragd erdőt, ha azt mondod ,
egészségemer!
Smaragd ( Zsolti) Smaragd erdőm, smaragd tavam, tiéd juhász, mondjad, kérlek!
Juhász (A ) Nem mondom én, míg a lányát nekem nem adja, felséges királyuram!

Király ( B ) Mit tehetek, neki adom a lányomat! Legyetek boldogak!
Mesélő ( Dorka) Éppen akkor a király eltüsszentette magát, a juhász meg rákezdte:
Juhász ( A ) Egészségére......
király ( B) Hagyd abba , te juhász, inkább neked adom a fele királyságomat is!
Mesélő ( Márti) Így is lett! hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak!
:p
 

Gudisz

Állandó Tag
Állandó Tag
Tavaszi jelenet

Erdőanyó - Szép jó reggelt kis virágok. Szép jó reggelt öreg fák.
Szép jó reggelt lombok között ugrándozó mókuskák.
Szellő hozta nekem a hírt, elmondom ó, be szép
Megérkezett fecskeszárnyon a szép kedves tavasz.
Kedves kicsi óvodánkba ma nagy ünnep lészen
Bemutatjuk mit tanultunk, úgy sorjába szépen.
1. gyerek - Megjött a szép kedves tavasz, itt az idő már kint szaladhatsz.
Sétálhatsz a fák alatt, hallgathatod a madárkákat,
Képeskönyvet nézegethetsz, mókusokkal kergetőzhetsz.
Szép virágot szedhetsz, kint a szabadban kergetőzhetsz.
2. gyerek Madár dalol az erdőben, minden olyan szép most itten
A zöld lombok, a sok madár, játszik velünk a napsugár.
3. gyerek Úgy látom hogy itt is díszben, erdő, mező minden
Ünneplik a Nők napját, a tavasz legszebb napját.
Virágtündér a virágok tündére vagyok, én rajtam harmat cseppje ragyog
Köszöntelek tavasz hajnala, bíborbársony szabadság napja
Virágok ébredjetek, hajnali táncot járjatok
Dicsérjétek a tavasz hajnalát, az erdő legszebb tavasz napját.
Nefelejcs - Én vagyok a szelíd kis nefelejcs, ugye ismertek?
Tudom, nem vagyok feltűnően szép, de kék szememmel
ha felnézek, olyan vagyok, mint a szép kéklő ég
a nefelejcs virágot mindenki szereti.

Margaréta - Én vagyok a margaréta, a zöld mezők örök virága,
A zöld mezőről jöttem el hozzátok, szeretem a dalt és a vígságot.
Ruhám igaz egyszerű, de szívem annál vígabb.
Sárga szemem nagyra nyitom, a lepkéket idecsalom.

Harangvirág - Csingilingi csengetek, kis virágok kelljetek
Azt üzente a szép tavasztündér, minden virág
bontson kelyhet egyszerre.
Ma van az Édesanyák napja őket köszöntsön ma minden virág szirma.

Hóvirág - Vége már a fagyos éjszakáknak, Tavasztündér üzeni
Csilingeljen fel az erdő fogjunk ízibe neki.

Ibolya - Mit lármázol Hóvirág? Nézd fehér még a világ,
nem olvad a hólepel, kis madár nem énekel

Hóvirág - Álmos vagy már Ibolya? Pedig meleget küld a tavaszi napsugár
Ő, pedig csak miránk vár.

Ibolya - De én álmos vagyok még s aludni, szeretnék.
Hóvirág - Aludj hát, ha kedved tartja, de búsulnál, tudom rajta
van egy titkom, amit még senki sem tud.
Cinege - Még megfagy a méhecske, induljunk hát sietve
Csipcsirip, csipcsirip aki nem jön, itt csücsül.
Jancsi - Hogy kizöldült már a rét mennyi virág, milyen szép
Egész nap majd itt játszom csak lenne egy barátom.
Méhecske - Züm, züm züm napestig meg sem állok.
mézet gyűjtök, virágport, úgy-e te is szereted a jó mézes kenyeret.
Jancsi- Szeretem, csak most eredj, hogy sok virágport összeszedj
Jön egy lepke, úgy látom, ó lesz az én barátom.
Lepke - Ó, ne kívánd, hogy játsszam, összetöröd a szárnyam
Virág az én pajtásom, azzal járom a táncom.
Tánc Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Jancsi – Piroshátú Katóka, állj, meg kérlek egy szóra.
Katicabogár - Nem állhatok, sietek a rózsafa nagy beteg.
Én vagyok az orvosa nélkülem, elhervadna.
Jancsi --Ez is elment itt hagyott, játszópajtást hol kapok?
1. gyerek - Játszópajtás kellene? Nem kapsz itt a réten
Eredj Jancsi másfele, nem kell menni messzire
arra van egy kedves ház, benne sok vidám pajtás.
Kisfiuk meg kislányok, óvodások pajtások
Egy jó néni vigyáz rájuk, olyan mind az édesanyjuk
Siess, hát fuss oda, vár reád az óvoda.
:..:
 

fruzsy86

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Óvodapedagógusnak tanulok, és ötleteket szeretnék kérni fakanálbábok játékterének készítésével kapcsolatban.

Egy könyvben találtam egy doboznak összehajtható, fából készült "fakanálbáb-színpadot", de mielőtt belefognék,, kíváncsi vagyok mások ötleteire is :)
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Bábozásra és dramatizálásra alkalmas mesék.

[FONT=&quot]A SÜNDISZNÓ[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Szereplők:[/FONT]
[FONT=&quot] BOLTOS[/FONT]
[FONT=&quot] SÜN[/FONT]
[FONT=&quot] KIRÁLY[/FONT]
[FONT=&quot] SZEGÉNY EMBER[/FONT]
[FONT=&quot] BOLTOS LEÁNYA[/FONT]
[FONT=&quot] 1. LEÁNY[/FONT]
[FONT=&quot] 2. LEÁNY[/FONT]
[FONT=&quot] 3. LEÁNY[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Zene: furulya (Erdő, erdő…)[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos. El-ellátogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben…[/FONT]
[FONT=&quot]Boltos:[/FONT][FONT=&quot] Istenem, istenem! Három napja bolyongok ebben az erdőben, és nem tudok kitalálni! Már a lábamon is alig-alig állok a fáradtságtól, és nagyon éhes vagyok, mert három napja egy falatot sem ettem. Ha valaki engem innét kivezetne, három lányom közül a legszebbet annak adnám, még három zsák pénzt is adnék melléje![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofonon egy dallam mindig megszólal, ha a süni megjelenik.[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Gyere csak utánam, majd én kivezetlek![/FONT]
[FONT=&quot]Boltos:[/FONT][FONT=&quot] (néz mindenfelé, de nem lát senkit, aztán lenéz a földre, és meglátja a sünt) Neked adom a legszebb lányom, és adok neked még három zsák pénzt is, csak vezess ki![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon (a sün elindul, a boltos utána, és kivezeti az erdőből)[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Másnap a király ment az erdőbe vadászni, és éppen úgy eltévedt, mint a boltos…[/FONT]
[FONT=&quot]Király:[/FONT][FONT=&quot] Istenem, istenem! Már hat napja bolyongok ebben az erdőben, csak valaki lelkes, vagy lelketlen állat kivezetne ebből az erdőből! Nem bánnám, akárki, akármi lenne, három lányom közül a legszebbet neki adnám, és még a fele királyságomat is![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Gyere csak utánam, majd én kivezetlek![/FONT]
[FONT=&quot]Király:[/FONT][FONT=&quot] (néz mindenfelé, de nem lát senkit, aztán lenéz a földre, és meglátja a sünt)
Te vagy az, kicsi sündisznó? Nem bánom akármi, akárki vagy, szavamat meg nem másítom![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon (a sün elindul, a király utána, és kivezeti az erdőből)[/FONT]
[FONT=&quot]Zene: Csillagok, csillagok…[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Éppen ez idő tájt egy szegény ember is eltévedt az erdőben…[/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot]Már vagy hat napja bolyongok ebben az erdőben, de nem tudok kivergődni, pedig már gyermekkorom óta mindig itt gyűjtöttem a gallyat. Istenem, istenem, nekem nincs semmim kerek-e világon, de ha egy undok féreg vezetne ki innen ebből az erdőből, azt is a gyermekemnek fogadnám.[/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Gyere csak utánam, majd én kivezetlek![/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot](néz mindenfelé, de nem lát senkit, aztán lenéz a földre, és meglátja a sünt[/FONT][FONT=&quot])
Nem bánom akárki is vagy, a szavamat meg nem másítom![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon (a sün elindul, a szegény ember utána, és kivezeti az erdőből)[/FONT]
[FONT=&quot]Zene: Szegénylegény vagyok én…[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Háttér a szegény ember háza[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Telik-múlik az idő, eltelt egy hét, eltelt kettő, a kicsi sündisznót kezdték elfelejteni. A boltos is, a király is, a szegény ember is mind azt gondolták, hogy valami csodálatos álmot láttak, és nem is volt igaz, ami velük történt. De bizony nem volt álom, mert egy este, amikor a szegény ember feküdni készült, …[/FONT]
[FONT=&quot]Zene: xilofon[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] (kopogtat az ajtón) Apámuram, nyissa ki az ajtót![/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot](csodálkozva) [/FONT][FONT=&quot]Hát ez ugyan, ki lehet? Hiszen nekem sohasem volt gyermekem![/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Adjon isten jó estét apámuram, hazajöttem![/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot]Fogadj isten édes fiam, hát megjöttél?[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Hát, meg biz’ én! No, de pihenjünk le, mert holnap sok dolgunk lesz![/FONT]
[FONT=&quot] (lefekszenek)[/FONT]
[FONT=&quot]Ének: Aludj baba, aludjál[/FONT]
[FONT=&quot]Ének: (felkelnek)
Reggeli harmat kelti a lepkét[/FONT]

[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Apámuram, van-e kigyelmednek két csizmadia tallérja?[/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot]Van, fiam, van.[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] No, de ha van, adja nekem, visszafizetem urasan![/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot](oda akarja adni a sünnek)[/FONT][FONT=&quot][/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Na mégse adja nekem apámuram, hanem menjen vele a piacra, ott egy öregasszony egy kakast árul, azt vegye meg! Ha egy pénzre tartja, adjon kettőt érte. Onnét menjen el a szíjgyártóhoz, annál van egy rongyos nyeregszerszám, vegye meg azt is. Ha egy pénzre tartja, adjon kettőt érte.[/FONT]
[FONT=&quot]Sz. ember: [/FONT][FONT=&quot]Megyek fiam, megyek.[/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] A szegény ember megvette a kakast, a nyerget, hazavitte a sündisznónak. A sündisznó pedig felnyergelte a kakast, felpattant rá, és úgy elnyargalt, mint a sebes szél, még annál is sebesebben, és bevágtatott a boltos udvarába.[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Hé, boltos uram, nyissa ki az ajtót![/FONT]
[FONT=&quot]Boltos:[/FONT][FONT=&quot] Jaj, istenem, te vagy az?[/FONT]
[FONT=&quot]Sün: [/FONT][FONT=&quot]Én biz’ a boltos uram! Emlékszik mit ígért?[/FONT]
[FONT=&quot]Boltos:[/FONT][FONT=&quot] Igaz, ami igaz, ígértem a legszebb lányomat, és még három zsák pénzt. Itt a lányom, (előhívja a lányát, az sír, jajgat) és a három zsák pénz![/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Te az enyém, én a tied, ásó, kapa, és a nagyharang válasszon el minket!
(elindulnak)[/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] No bezzeg a lány csak sírt, hullott a könnye, mint a záporeső. Egyszer útközben…[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Hát, te még mindig sírsz?[/FONT]
[FONT=&quot]Leány:[/FONT][FONT=&quot] Sírok én, sírok is életem végéig![/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Na bizony, ha sírsz, nem is leszel te az én feleségem! Eredj vissza az apádhoz![/FONT]
[FONT=&quot]Ének: Cifra palota…[/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Telik, múlik az idő, a sündisznócska mit gondolt, mit nem, fölpattant a kiskakasra, és mint a sebes szél elvágtat a királyhoz.[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] Emlékszik-e, hogy mit ígért király uram?[/FONT]
[FONT=&quot]Király:[/FONT][FONT=&quot] Emlékszem, emlékszem, bárcsak ne emlékeznék! De hát, amit mondtam, megmondtam, szavamat meg nem másítom. Jöjjön be a három lányom!
(bejönnek a lányok)[/FONT]
[FONT=&quot] Hallgassatok ide édes lányaim. Amikor az erdőből kivezetett a sündisznó, megígértem neki, hogy amelyik leányom megtetszik neki, feleségül adom, ráadásul a fele királyságom.[/FONT]
[FONT=&quot]1. leány:[/FONT][FONT=&quot] De bizony én soha! (kirohan)[/FONT]
[FONT=&quot]2. leány:[/FONT][FONT=&quot] De bizony én sem! (kirohan)[/FONT]
[FONT=&quot]3. leány:[/FONT][FONT=&quot] Biz’én, akármilyen is, örömmel leszek a felesége, mert édesapámmal olyan jót tett.[/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] Hej, istenem, örült is, búsult is a király. Örült, hogy ilyen jószívű leénya van, de búsult is, hogy éppen ezt a jószívűt kell elveszítenie.[/FONT]
[FONT=&quot]Sün:[/FONT][FONT=&quot] (lányhoz fordul) Hát te nem sírsz?[/FONT]
[FONT=&quot]3. leány:[/FONT][FONT=&quot] Nem én![/FONT]
[FONT=&quot]Zene: csengő, csilingelés[/FONT]
[FONT=&quot]Mesélő:[/FONT][FONT=&quot] És lássatok csudát! Abban a szempillantásban megrázkódik a sün, és gyönyörű ifjú lett belőle. Nagy lett az öröm, megölelték, megcsókolták egymást, és olyan lakodalmat csaptak, hogy híre ment hetedhét országban.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot]Lakodalom: Réce, ruca…mondókára bejön mindenki[/FONT][FONT=&quot]...[/FONT]​
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Az okos lány

( Magyar népmese alapján )​
Szereplők: KIRÁLY
TESTŐR
MOLNÁR
LEÁNY
FALUSI GYEREKEK
UDVARI NÉPEK

Szín: Előtérben bokrok,
Egyik oldalon malom,
Középen falusi ház, virágos ablakkal,
Másik oldalon palota.

Lányok: Mit játsszunk, lányok,
Azt játsszuk lányok,
Bricket, brackot, hat barackot,
Csücsüljünk le lányok!

Fiúk: Mi is játszhatunk?

Lányok: Gyertek csak, álljatok be!

Közösen: Csintekerintő, aranygombolyító.
Leesett a kalapom,
vedd fel édes galambom!

Egy kupacba tömörülnek, nevetnek, majd a mondókára elindulnak a lányok. Két kört tesznek, majd elöl megállnak.

Fiúk: Egy, kettő, három, négy, te kisleány, hová mégy?

Lányok: Nem megyek én messzire, csak a falu végére.
Ott sem leszek sokáig, csak tizenkét óráig.

Fiúk: Ne menjetek el még lányok!

Korán van még!

Lányok: Jó, maradunk még egy kicsit!

Dorina! Dorina, mesélj valamit!

Dorina: Gyertek, csak gyertek!

Elmesélem egy okos lány történetét.

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy szép palota. ( furulya )

Ott lakott a király egész háza népével. ( furulya )

A molnárnak meg volt egy szép lánya. ( furulya )

Andrea: De nem csak szép volt, hanem okos is!

Áron: És dolgos is! Csak úgy égett a munka a keze alatt!

Leány: Dolgozni szaporán, felmossuk a konyhát.
Aki lusta igazán, meghúzzuk a kontyát.
( énekli és mozgással kíséri a dalt, majd dúdolva a házhoz megy )

Király: ( előrejön )
Hé, testőröm, testőröm!
Hallottam, hogy a molnárnak van egy csodaszép lánya.
Igaz ez?

Testőr: Van bizony felséges királyom.
Szép is, okos is, na meg aztán dolgos is.

Király: Valóban? Hát majd próbára teszem.
Ide figyelj! Mondd meg a lánynak, hogy van nekem a padláson százesztendős kenderem, fonja meg azt aranyfonálnak, ha tudja!
De úgy vállalja fel ám, hogy ha nem sikerül, vége lesz neki is, meg az apjának is!
Mert én király vagyok, s nem hagyom, hogy a bolondját járassák velem!

Testőr: ( felpattan a lóra, körbefut kétszer, mintha nagy utat tenne meg, eközben a gyerekek dobbal, csörgővel kísérik a futást )
Van itthon valaki?

Molnár: Hát ha engem tart valakinek?

Testőr: Itthon van-e a lánya molnár uram?

Molnár: Itthon, itthon, kint dolgozik a kertben!
Lányom! Lányom!


Gyerekek: Elvetette kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.

Testőr: Azt üzente a király, hogy van neki a padláson százesztendős kendere, fonnád meg azt aranyfonálnak! Mert, ha nem, véged lesz neked is, meg az apádnak is!

Molnár: Hű a nemjóját, tán tréfál a király?

Leány: Sose búsuljon apámuram!
Te meg mondd meg a királynak, hogy van nekünk egy százesztendős sövényünk.
Csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonom az aranyfonalat.
Mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy az aranyfonalat haszontalan faorsón fonjam meg!

Testőr: Megyek, megyek viszem a hírt a királynak!

Felséges királyom, azt üzente a leány, hogy van nekik egy százesztendős sövényük, csináltasson abból aranyorsót, akkor megfonja az aranyfonalat!

Király: Ez már beszéd! Tetszik nekem, de nem fog ki rajtam!
Eredj, mondd meg a lánynak azt üzenem:
Van nekem egy lyukas korsóm a padláson, foltozza meg azt, ha tudja!

Gyerekek: Learatta kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.

Testőr: Leány, leány! Gyere ide hozzám!

Leány: Itt vagyok, ni! Mi a kívánsága királynak?

Testőr: Azt üzeni a király, hogy van neki egy lyukas korsója a padláson, foltozd meg, azt, ha tudod!

Molnár: Jaj, jaj, ki hallott olyat, korsót foltozni!

Leány: Hagyja édesapám! (nevet)
Mondd meg a királynak, hogy fordíttassa ki hát azt a korsót, mert azt csak nem látta senki, hogy a színéről foltozzanak valamit!

Testőr: Ez a leány mégis a bolondját járatja velem!
Azt üzente, hogy fordíttassa ki felséged a korsót, mert ki látott olyat, hogy a színén foltozzanak valamit!

Király: Ez már igen! Nem bolondság ez, hanem okosság!
Tetszik nekem!
Testőr: Hát még, ha látná, felséged!

Király: Látni akarom!
Mondd meg neki, hogy jöjjön hozzám a palotába, de úgy jöjjön, hogy jöjjön is meg ne is, köszönjön illendően, ha elébem ér, meg ne is.
Hozzon ajándékot, meg ne is!
Na, fuss! Mire vársz?

Gyerekek: Megáztatta kenderkéjét felibe, felibe,
Páncér pillangója, páncér pillangója.

Testőr: Gyertek ide! (liheg)
Azt üzente a király, el sem merem mondani!

Mind: Mondd csak, mondd!

Testőr: Azt üzente a király, hogy gyere a palotába!

Leány: Mást nem üzent?

Testőr: Azt, hogy gyere is, meg ne is.
Köszönj illendően, ha elébe érsz, meg ne is!
Vigyél is neki ajándékot, meg ne is!

Molnár: Jaj, jaj, most végünk van! Menjen is, vigyen is, ne is, hogy mondtad? Ha nem sikerül akkor az életünkkel fizetünk?

Leány: Egyet se búsuljon apámuram!
Hozza elő a Miska szamarat!
Hozok egy galambot és a kötényem alá teszem, azután felülök a szamár hátára.
Isten áldja meg édesapám!

Molnár: Járj szerencsével lányom!

Mind: Járj szerencsével!

Testőr: Csak gyere mindig a nyomomban!
Itt van a leány felséges királyom!

Leány: (leszáll a szamárról, meghajol, felemeli a kötényét a galambról, az elrepül)
Itt vagyok felséges királyom! Jaj, az ajándék! Az bizony elrepült!

Király: Szép is vagy, eszes is vagy. Nagyon megszerettelek! Légy a feleségem!

Mind: Nem úgy van az felség!
Hát a leánykérő hol marad?



Király: Azám, a leánykérő!
(a gyerekek körbeállják a leányt, és elkezdődik a lakodalmas játék, a király két fiúval a körön kívül jár)

Mind: Erzsébet asszony, kéreti lányát,
Szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat.

Király: Kakas – bakas, jó napot!

Molnár: Réce – ruca, fogadom.
Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát?

Király: Azt kerülöm, azt fordulom a kend háza tájékát,
Adja nekem a legszebbik lányát, Csillát.

Molnár: Legszebbik lányomat nem adhatom gyöngykoszorú nélkül,
Kisujját nem mutathatom aranygyűrű nélkül.

Király: Meglesz, meglesz!

Molnár: Arca piros, szeme kék, eredj édes lányom!
(szoros körbe fogják a leányt és átöltöztetik menyasszonyi ruhába – egylépéses csárdást járnak)

Mind: Szőjünk, fonjunk, szép eladó lánynak,
Tizenhat rőf vásznat.
Hogyha ő azt tudná, bizony kiváltaná.
Lépd át, lépd át,
Akit szeretsz, kapd meg!

Leány: (a király elé áll)
Ezt szeretem, ezt kedvelem,
Ez az én édes kedvesem.
Ha szél volnék, pendülnék,
Rózsa volnék, virulnék, mégis kifordulnék.

Király: ( lassan lépkedve a lányos házhoz megy kíséretével, közben a gyerekek énekelnek)

Mind: Járom az új váramat, járom a sajátomat,
Ipamuram, kit ad nekem, kivel haza menjek?

Molnár: Ezt adom, ezt!

Király: Ez kell nékem, ez!
Szép ő maga, szép ruhája, szép a két orcája!

Mind: Cifra palota, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa, vár a viola.


Leány: Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre, vagy kettőre nagylány leszek én.

Király: Kicsi vagyok én, majd megnövök én, én leszek a legjobb ember a föld kerekén.

Mind: (laláznak, táncolnak csárdást)

Dorina: (előrejön)
Mese - mese mátka, pillangós madárka.
Elrepült a mese, szaladjunk utána.

Mind: (lalázva, integetve kivonulnak)
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
A három pillangó (mesedramatizálás)
Szereplők: MESÉLŐ
SÁRGA PILLANGÓ
PIROS PILLANGÓ
FEHÉR PILLANGÓ
SÁRGA TULIPÁN
PIROS TULIPÁN
FEHÉR LILIOM
LAPULEVÉL

Szín: Virágos mező.
Pillangók háza.

Mesélő: Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros, meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn. Virágról virágra szálldostak, táncoltak.

Ének: Lepke, szállj a tenyeremre,
Nem szállok, mert félek,
Örülök, hogy élek.

Mesélő: De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar.

Mondóka: Csirr-csurr, csepegő,
esik, esik az eső.

Pillangók: Repüljünk haza!
Minél gyorsabban!

Mesélő: Éppen jókor érkeztek haza, mert a zápor már megeredt és egyre vizesebb lett a szárnyuk.
De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt.
S. Pillangó: Menjünk a sárga tulipánhoz, az majd bebocsát.

Mesélő: S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki.
Pillangók: Kis Tuli! Nyisd ki a kelyhed! Had húzódjunk meg az eső elől!

S. Tulipán: A sárgának és a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem!

S. és p. pill.: Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, inkább mi is kint maradunk!

F. Pillangó: Menjünk el a fehér liliomhoz!

Mesélő: Ázva, fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték.

Pillangók: Kis Lili! Nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

Liliom: A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem!

F. Pillangó: Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk, fázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást!

Mesélő: A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki.
Tovább vergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben.
Csápjuk kókadozott, szárnyuk összetapadt, mindenük elázott.
Csetlettek-botlottak fűszálról-fűszálra, s egy-egy lapulevél alatt húzták meg magukat.
De a szél oda is besüvöltött, s be-becsapott az eső.

Ének: Süss fel nap, fényes nap!
Szárogasd meg szárnyaimat, nyisd ki a virágokat!

Mesélő: A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését és annyira megsajnálta őket, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, a pillangók szárnyát egykettőre megszárította.
S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem ment a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házuk ajtaját kinyitották, lefeküdtek s elaludtak.
[FONT=&quot]
[/FONT]
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
A kiskakas gyémánt...

Bevonulás / közös ének/Pál, Kata, Péter jó reggelt. Már odakinn a nap felkelt. Szól a kakasunk az a nagy tarajú, gyere ki a rétre kukurikú!”
Közösen

Elgurult egy rézgaras, fölkapta egy kis kakas. Ha fölkapta jól tette, a bögyébe betette.

De a bögye kidobta mérges lett a kakasra. Összeszidta a kakast: -Búzát adjál, ne garast!-
Kiskakas a piacon búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, most már vígan megélnek.

Mesélő
A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Egyszer ez a kiskakas, amint kapirgál a szemétdombon, talált egy gyémánt félkrajcárt. /a kör közepére dob egy fényes karikát, a kiskakas fölveszi/
Éppen arra járt a török basa./körön kívül/
Közösen

Nem is basa, Ő a szultán, kopasz fején tornyos turbán. A fényes pénzt megkívánta és így szólt a kakaskára.
Török szultán

Hallod-e te kiskakas! Az aranypénzt azon nyomban vidd haza a kincstáramba!
Kakas

Dehogy viszem, dehogy adom! Vár engem a gazdasszonyom.
Török szultán

Feleselni jól tudsz látom, de még se fogsz ki a szultánon!
Közösen

Ám a szultán elvette, kincseskamrájába vitte./ a kör közepén marad, a kiskakas körön kívül. Kézfogás magasra tartott karokkal/
Dal

Cifra palota, zöld az ablaka, gyere ki te tubarózsa vár a viola.

Mesélő

A palota udvarára besétált a kiskakas. Nem fogad szót, olyan nyakas, követeli a garast.
Kakas/a körön belül csípőre tett kézzel sétál/
Kukurikú! Szégyelldd, magad törökszultán! Gazdagodsz a szegény jussán!
Kukurikú! Milyen szégyen, hogy a szegény meghal éhen!
Közösen/ ujjal mutogatnak a szultánra/
Te meg hízol, hasad dagad, török szultán szégyelldd magad!
Mesélő
Török szultán juj, de mérges, odaszól a nagyvezérhez.


Török szultán
Ide gyere kicsi szolgám, van számodra egy kis munkám.
Hadvezér
Mit óhajtasz török szultán?
Török szultán
Dobd a kútba a kakast, ne keresse a garast!
Hadvezér
Rajta! Hopp! Egy-kettő-három! /a kakas a kör közepén leguggol/
Közösen
Dal: Mély kútba tekintek, aranyszálat szakítok, benne látom kakaskámat bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba.
Kakas
Szídd fel begyem a sok vizet! /3x/
Közösen
Egy csepp, két csepp tíz csepp, és a begye mind felszívta a vizet./a kakas a körön kívül/
Mesélő
Aztán kiszállt nagy kevélyen, ott sétált a kerítésen. Hangos szóval kiabálta törökszultán ablakába.
Kakas/ csípőre tet t kézzel sétál körbe/
Kukurikú! Szégyelldd magad török szultán, gazdagodsz a szegény jussán! Kukurikú! Milyen szégyen, hogy a szegény meghal éhen!
Közösen/ ujjal mutogatnak a szultánra/
Te meg hízol, hasad dagad, török szultán szégyelldd magad!
Mesélő
Török szultán juj de mérges, oda szól a nagy vezérnek.
Török szultán
Ide gyere kicsi szolgám, van számodra egy kis munkám.
Hadvezér
Mit óhajtasz török szultán?
Török szultán
Kemencébe dobd be gyorsan, tűzbe - lángba égjen tolla!
Hadvezér
Rajta! Hopp! Egy-kettő-három!/ a kakas a kör közepén guggol /
Közösen
Dal: Tüzet viszek nem látjátok, ha látnátok oltanátok. Ki ég a ruhátok!
Mesélő
A kakaska mit tehetett oltogatta a nagy tüzet.
Kakas
Ereszd ki begyem a vizet, hagy oltsa el a tüzet! /3x/
Közösen
A parázsból percek alatt, csak a vizes hamu maradt.

Mesélő
Aztán kiszállt nagy kevélyen ott sétált a kerítésen. Hangos szóval kiabálta török császár ablakába.
Kakas/csípőre tett kézzel sétál körbe/
Kukurikú! Szégyelldd magad török szultán, gazdagodsz a szegény jussán! Kukurikú, milyen szégyen, hogy a szegény meghal éhen!
Közösen:/ujjal mutogatnak a szultánra/
Te meg hízol, hasad dagad, török szultán szégyelldd magad!
Mesélő
Török szultán juj de mérges, odaszól a nagyvezírhez.
Török szultán
Ide gyere kicsi szolgám, van számodra egy kis munkám!
Hadvezér
Mit óhajtasz török szultán?
Török szultán
Nem égette meg a parázs, csípje össze hát a darázs!
Hadvezér
Rajta! Hopp! Egy-kettő-három!/ a kakas a kör közepén guggol/
Lányok/ a kör közepe felé apró léptekkel haladva, majd vissza/
Zs-z-z-z….Mi vagyunk a méhek, jól meg csípünk téged! /3x/
Kakas
Szídd, fel begyem a sok darázst! /3x/
Közös
Kiskakas a kaptárba nyelni kezdte egyre-másra, nyelte a sok darazsat, üres begye megdagadt.
Mesélő
Aztán kiszállt nagy kevélyen, ott sétált a kerítésen. Hangos szóval kiabálta török szultán ablakába.
Kakas/ sétál körbe csaípőre tett kézzel/
Kukuríkú! Szégyelldd magad török szultán, gazdagodsz a szegény jussán. Kukurikú! Milyen szégyen, hogy a szegény meghal éhen!
Közösen
Te meg hízol, hasad dagad, török szultán szégyelldd magad!
Mesélő
Török szultán juj de mérges maga megy a kerítéshez. Úgy felpattant, mint a labda a kakaskát nyakon kapta. Bele dugta haragjába buggyos selyem nadrágjába. Kakaska a nadrágszárban jó hangosan kiabálta:
Kakas:
Gyertek elő darazsak török szultán jó falat. Csak csípjétek, csak marjátok, egy cseppet se sajnáljátok!
Fiúk
Zs-z-z-z-…Mi vagyunk a méhek jól meg csípünk téged! / 3x/

Közös
A darazsak csípték, marták megdagadt a buggyos nadrág. Török szultán fejét fogta, ugrott jobbra, ugrott balra.
Török szultán
Ó jaj nekem, jaj.jaj. jaj! Belém csípett vagy száz darázs, bőröm sajog, égő parázs.
Kakas
Ugye mondtam, hogy megbánod, de szívesen megbocsátok. Add vissza a fényes krajcárt!?
Török szultán
Kedves kakas mindjárt, mindjárt. Itt van a kulcs a kincstáramhoz, a krajcárkádat ott találod, aztán legyünk jó barátok!
Mesélő
Kis kakas a kincstárba jó hangosan kiabálta.
Kakas
Ennyi arany sok egy helyen, kapkodd csőröm, nyeld el begyem!
Közösen
Dal: Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna, cérna volna, selyem volna mégis kifordulna. Pénz volna karika, karika, forduljon ki kakaska, kakaskának lánca.
Mesélő
Aztán szaladt-szaladt, otthon termett percek alatt.
Közösen
A gazdasszony már leste-várta, rákiált a kakaskára!/a gyerekek leguggolnak/
Gazdasszony
Merre jártál édes lelkem?
Kakas
Szemétdombon pénzre leltem.
Mesélő
Gazdasszonyka fogta magát vett egy kosár kukoricát. Örömére a nagy napnak három jércét a kakasnak. Mind a három megtanulta kapirgálni fontos munka, s mondogatják minden reggel:
Közösen/ felállnak/
„ Ki korán kel aranyat lel!”


- Vége-
 

piszmo_go

Állandó Tag
Állandó Tag
Mackóébresztés
Szereplők: Maci
Füles, a nyuszi
Sunyi, a róka
Süni

Maci: Jaj, de álmos vagyok! Most bebújok a takaró alá és 3 napig ki se nyitom
a szememet. /kopogtatás 3x mindig hangosabban /
Ki az? (dühösen)

Füles: Én vagyok Füles a kisnyúl.

M. Mit akarsz Füles?

F: Csak azért jöttem, mert hoztam neked egy kis mézet. Tudom, hogy szereted.

M: Mézet? Azt csakugyan szeretem, de most legjobban aludni szeretnék.

F: Jó aludj már itt sem vagyok!

M: A mézet azért csak tedd le!

F: Jó leteszem.

M: Köszönöm , brumm… brumm….

F: Szívesen Macikám. Aludj csak tovább, nem zavarlak.

(Maci szuszog, róka kopog, bejön)

Sunyi: Úgy látszik alszik. No, majd mindjárt felébresztem. Maci, Macikám….
Kelj fel, én vagyok itt , Sunyi a jó barát. Gyere labdázni!

M: Hagyj békén! Aludni akarok!

S: Dehogy hagylak! Mindjárt lehúzom rólad a takarót.

M: Dehogy húzod!

S: Hiába húzod a fejedre, úgyis lerántom.

M: Nem rántod!

S: De lerántom! ( huzakodnak: Nem.. De… Nem…. De… lerántja, a feje
nagyot koppan)
Jaj a fejem, jaj a fejem!
M: Te vagy az oka! Mért nem hagytál aludni!

S: El is megyek, a labdát is viszem! …… Pukkadj meg te álomszuszék!

M: Nem hagynak aludni, folyton zavarnak…… De most túljárok az eszükön.
Bebújok a takaró alá, és akkor nem látnak meg. Így ni!
(jön Süni, kopod)
Aha, kopognak. De én nem vagyok itthon……

Süni: Nyitva az ajtó, de hol van Maci? Úgy látszik kiment valahova. No nem
Baj, megvárom. Addig leülök ide. Hű de finom puha ez az ágy! Ugrálok
rajta egy kicsit. Hopp… hopp…. ( lerepül) Nahát… ez az ágy rúgni is
tud? Még egyszer kipróbálom!

M: ( felül) Ide ne gyere, ha kedves az életed! Elég volt a szurkálásból! Olyan a
hasam mint a szita, úgy összeszurkáltál a tüskéiddel!

S: Hát… hát te voltál az a puha? De miért bújtál a takaró alá?

M: Mert álmos vagyok, és aludni akarok!

S: Jó, jó azért ne mérgelődj! Én csak azért jöttem, mert ünnep van az
óvodában és a gyerekek téged is meghívtak, hogy gyere el és trombitálj
nekik!

M: Ünnep van, és meghívtak az óvodába?! Persze, hogy megyek! Köszönöm
Sünikém, hogy szóltál! Már indulhatunk is!

S: És a trombita?

M: Az ám, a trombita?

Ének és trombita: Aki nem lép egyszerre…
 

piszmo_go

Állandó Tag
Állandó Tag
A tücsök és az egérke lakodalma<O:p</O:p
<O:p></O:p>
<O:p></O:p><O:p</O:p
Mesélő: Tücsök kisasszony dalolva söprögetett a háza előtt.<O:p></O:p>
Tücsök: Cifra palota……<O:p></O:p>
Mesélő: Egyszer csak koppant valami.<O:p></O:p>
Tücsök: Ni-ni egy ezüstpénz! Most mit vásároljak magamnak ezért? Vegyek narancsot, vagy cseresznyét?<O:p></O:p>
Mesélő: Végül is piros szalagot vásárolt. S a piros szalaggal a nyakában kiült a háza elé. Egyszer csak arra ment a szamár.<O:p></O:p>
Szamár: Ó de szép vagy! Akarsz-e a feleségem lenni?<O:p></O:p>
Tücsök: Először énekelj valanmit!<O:p></O:p>
Szamár: I-Á, I-Á …<O:p></O:p>
Tücsök: Brrr ….. Csúf a hangod! Hordd el magad!<O:p></O:p>
Mesélő: A szamár szomorúan elbaktatott. Arra sétált a cica. Amint meglátta Tücsök kisasszonyt így szólt hozzá:<O:p></O:p>
Cica: Milyen szép a szalagod! Gyere hozzám feleségül!<O:p></O:p>
Tücsök: Majd ha énekeltél valamit!<O:p></O:p>
Mesélő: A cica nyávogni kezdett.<O:p></O:p>
Cica: Miaúúú, miaúúú ….<O:p></O:p>
Tücsök: Hagyd abba! Kérlek kímélj meg az ilyen énekléstől!<O:p></O:p>
Mesélő: A cica is odébbállhatott. De nem maradt sokáig kérő nélkül a tücsök, mert arra ment a kakas.<O:p></O:p>
Kakas: Kukurikúúú, kukurikúúú, de szép vagy! Légy a feleségem!<O:p></O:p>
Tücsök: Ilyen csúf hangon szólsz hozzám? Hogy lehetnék így a feleséged? Menj, ne is lássalak!<O:p></O:p>
Mesélő: Alig, hogy elment a kakas, arra ugrált a béka.<O:p></O:p>
Béka: Ilyen szép tücsök lányt életemben nem láttam! Gyere hozzám feleségül!<O:p></O:p>
Tücsök: Előbb mutasd meg milyen hangod van!<O:p></O:p>
Béka: Szívesen ! Brekeke … brekeke ..<O:p></O:p>
Tücsök: Irtózatos a hangod! Nem leszek a feleséged!<O:p></O:p>
Mesélő: Már esteledett, amikor Tücsök kisasszony elé ért az egér, s mihelyt cincogni kezdett, a kisasszony azonnal kijelentette:<O:p></O:p>
Tücsök: Gyönyörű a hangod! Te leszel a párom, senki más!<O:p></O:p>
Mesélő: Aztán tűzre tette a nagy leveses fazekat, s így szólt vőlegényéhez:<O:p></O:p>
Tücsök: Most elmegyek cukros kalácsot vásárolni, addig te vigyázz a levesre!<O:p></O:p>
Mesélő: Egérke meg annyira vigyázott a levesre, olyan buzgón leste, hogy egyszer csak zsupsz, belepottyant. Amikor Tücsök kisasszony hazaért szólítgatta, mindenütt kereste vőlegényét. Egyszer csak meglátta a leveses fazékba. Menten sírni kezdett.<O:p></O:p>
Tücsök: Levesbe esett a vőlegényem! Brühühü….<O:p></O:p>
Mesélő: a nagy sírásra odasietett a szamár, a cica, a kakas, a béka.<O:p></O:p>
/ Ahogy mennek be, mind a saját hangján „sír”!/<O:p></O:p>
Egérke: Mi ez a nagy zenebona? Inkább kimászok a leveses fazékból, csak hagyjátok abba!<O:p></O:p>
Mesélő: Tücsök kisasszony örömmel ölelte át vőlegényét, s azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. <O:p></O:p>
 

piszmo_go

Állandó Tag
Állandó Tag
A nyulacska kunyhója

A nyulacska kunyhója<o></o>
<o></o>
Mesélő: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka, meg egy nyúl. Az erdő szélén éltek. Egyszer elhatározták, hogy házat építenek maguknak. A róka jégből, a nyulacska pedig ágakból és falevelekből építette meg a házát. Amikor a róka háza elkészült, így szólt szomszédjához, a nyulacskához.
Róka: Az én házam sokkal szebb, mint a tiéd. Az enyém szép tágas és világos, a tiéd pedig csúnya sötét.
Mesélő: A nyulacskának rosszul esett, hogy ilyet mondott a róka, de szorgalmasan dolgozott tovább. Mikor elkészült a háza, ő is beköltözött.
Amikor kisütött a tavaszi napocska, a róka háza elolvadt. Mindjárt alázatosabb lett.
Róka: Nyulacska eressz be a házadba.
Nyulacska: Nem eresztlek, mert a télen kicsúfoltál, azt mondtad, hogy az én házam csúnya sötét.
Róka: Na nyulacska csak az előszobádba!
Nyulacska: Nem bánom, oda bejöhetsz egy kicsit.
Róka: Nyulacska engedj be a konyhádba is!
Nyulacska: Nem bánom melegedj egy kicsit.
Mesélő: Alig hogy a konyhába bement a róka, így szólt a nyulacskához.
Róka: Eredj ki a házból te ferdeszemű! Nem akarok veled egy fedél alatt élni!
Mesélő: Mit tehetett szegény nyulacska, kiment a házból, leült és sírni kezdett. Ahogy ott sírdogált, arra vetődött a kutya.
Kutya: Vaú-vaú, miért sírsz nyulacska?
Nyulacska: Hogyne sírnék, hogyne rínék; Volt szép házam gallyakból és falevelekből, a rókának jégből volt a háza. Jött a tavasz, a róka háza elolvadt, az enyémbe kéredzkezett, a házamból kikergetett.
Kutya: Egyet se búsulj nyulacska! Majd én elkergetem. Vaú-vaú! Hallod-e te róka, takarodj a nyulacska házából!
Róka: Ha kimegyek megbánjátok! Megkarmolom az orcátok! Kitépem a farkatok! Mégis a házban maradok!
Mesélő: Megijedt a kutya és elszaladt. Kis idő múlva arra ment a medve.
Medve: Brumm-brumm! Miért sírsz nyulacska?
Nyulacska: Hogyne sírnék, hogyne rínék ……….
Medve: Egyet se búsulj nyulacska, majd én elbánok vele.<o></o>
Nyulacska: Próbálta a kutya, de nem sikerült neki.
Medve: Bíz én kikergetem. Brumm-brumm! Hallod-e te róka! Takarodj a nyulacska házából!
Róka: Ha kimegyek ………..
Mesélő: A medve is megijedt, s elszaladt. Kis idő múlva arra ment a kakas.
Kakas: Kukurikúúúú! Miért sírsz nyulacska?
Nyulacska: Hogyne sírnék …..
Kakas : Egyet se búsulj nyulacska, majd én elbánok vele!
Nyulacska: Próbálta a kutya, nem sikerült neki. Próbálta a medve, neki sem sikerült.
Kakas: Gyere velem!
Kukurikúúú! Itt vagyok!
Éles kaszát markolok!
Bújj ki te róka, mert megbánod,
Hordd el tüstént az irhádat!
Róka takarodj!
Mesélő: Megijedt a róka, s így szólt:
Róka: Megyek, csak csizmát húzok…..
Kakas: Kukurikúúú! Itt vagyok!……..
Mesélő: A róka elszaladt, a nyulacska pedig így szólt a kakashoz:
Nyulacska: Köszönöm kiskakas! Gyere, lakjál velem! Megosztom veled a házamat.
Mesélő: Azóta is boldogan élnek a nyulacska kunyhójában.
 
Oldal tetejére