Sydneyben több, mint száz éve áll az az épület, amit Ausztrália kisgyerekei valószínűleg a legjobban szeretnek. Ráadásul egy kórházról van szó. Itt azonban nem gyerekeket gyógyítanak, hanem eltört, megkopott, tönkrement babákat és macikat javítanak meg.
Az elmúlt évszázadban több, mint három millió kis kedvencnek segítettek a babakórházban, visszavarrták a leszakadt lábakat, újrafestették az elkopott szemeket, vagy megfoltozták a kifeslett testeket.
A babakórház igazi családi vállalkozás, a mostani ’főorvos’, Geoff Chapman nagyapja nyitotta meg először az intézmény kapuit még 1913-ban. Tizenkét fős segítő gárdájával nap mint nap gyógyít meg különleges porcelánfiguráktól kezdve antik babákon át egészen a hétköznapi rongybabákig mindenféle sérült kedvencet.
-Azon kevesek egyike vagyunk, akik minden egyes javítási munkát maguk végeznek és képesek még elvégezni ezt a fajta munkát. –mesélte Chapman úr a sajtónak. –Voltak olyan ügyfeleink, akik könnyekben törtek ki, amikor meglátták féltve őrzött, dédelgetett babáikat, akik a mi kezeink között olyanok lettek, mint az újak.
A babakórház története igazából egy véletlennek köszönhető. Az idősebb Harold Chapman úrnak ugyanis szüksége volt egy helyre, ahol megjavíthatja azokat a japán babákat, amik egy nem megfelelő szállítás következtében megsérültek.
Innen virágzott ki az üzlet a második világháború során, amikor a körülmények, a megszorítások, illetve a nehezebb import miatt a gyerekek nem tudtak új babákhoz hozzájutni, így még inkább rászorultak arra, hogy a régi kedvenceket megjavíttassák. Ebben az időben a babakórház nem kevesebb, mint hetven fővel dolgozott hat műhelyben.
Ma már persze más a helyzet. Chapman úr állítása szerint a megrendelőik nagy része idősebb személyekből áll, akik régi gyerekkori emlékeik helyreállításával akarnak valami különlegeset és személyeset átadni a következő generációknak.
-Azt mondanám, vásárlóink 80%-a egy ’nagy gyerek’. Amikor kicsik voltak, valószínűleg csak egy babájuk volt. Nem úgy volt annak idején, mint manapság, hogy a gyerekek kaptak egy-egy új babát, valahányszor elmentek bevásárolni a szüleikkel. Ezért bírnak olyan hatalmas érzelmi erővel ezek a régi darabok.
Meglepő módon a babázós, macizós kuncsaftok nem kizárólag a hölgyek köréből kerülnek ki, számos úr is jelentkezik megrongálódott medvéjével.
Borcsa
Az elmúlt évszázadban több, mint három millió kis kedvencnek segítettek a babakórházban, visszavarrták a leszakadt lábakat, újrafestették az elkopott szemeket, vagy megfoltozták a kifeslett testeket.
A babakórház igazi családi vállalkozás, a mostani ’főorvos’, Geoff Chapman nagyapja nyitotta meg először az intézmény kapuit még 1913-ban. Tizenkét fős segítő gárdájával nap mint nap gyógyít meg különleges porcelánfiguráktól kezdve antik babákon át egészen a hétköznapi rongybabákig mindenféle sérült kedvencet.
-Azon kevesek egyike vagyunk, akik minden egyes javítási munkát maguk végeznek és képesek még elvégezni ezt a fajta munkát. –mesélte Chapman úr a sajtónak. –Voltak olyan ügyfeleink, akik könnyekben törtek ki, amikor meglátták féltve őrzött, dédelgetett babáikat, akik a mi kezeink között olyanok lettek, mint az újak.
A babakórház története igazából egy véletlennek köszönhető. Az idősebb Harold Chapman úrnak ugyanis szüksége volt egy helyre, ahol megjavíthatja azokat a japán babákat, amik egy nem megfelelő szállítás következtében megsérültek.
Innen virágzott ki az üzlet a második világháború során, amikor a körülmények, a megszorítások, illetve a nehezebb import miatt a gyerekek nem tudtak új babákhoz hozzájutni, így még inkább rászorultak arra, hogy a régi kedvenceket megjavíttassák. Ebben az időben a babakórház nem kevesebb, mint hetven fővel dolgozott hat műhelyben.
Ma már persze más a helyzet. Chapman úr állítása szerint a megrendelőik nagy része idősebb személyekből áll, akik régi gyerekkori emlékeik helyreállításával akarnak valami különlegeset és személyeset átadni a következő generációknak.
-Azt mondanám, vásárlóink 80%-a egy ’nagy gyerek’. Amikor kicsik voltak, valószínűleg csak egy babájuk volt. Nem úgy volt annak idején, mint manapság, hogy a gyerekek kaptak egy-egy új babát, valahányszor elmentek bevásárolni a szüleikkel. Ezért bírnak olyan hatalmas érzelmi erővel ezek a régi darabok.
Meglepő módon a babázós, macizós kuncsaftok nem kizárólag a hölgyek köréből kerülnek ki, számos úr is jelentkezik megrongálódott medvéjével.
Borcsa
