Balla Lajos Kubában

zelefant

Állandó Tag
Állandó Tag



<?XML:NAMESPACE PREFIX = O /><O:p p <>
Ezerkilencszázhetvenhárom áprilisában, mint minden áprilisban a bolondos tavasz játszott az elemekkel. Hol az eső esett majd, pelyhekben hullt a hó. A nap ereje azonban már legyőzte a szeszélyt. a kikelet időszaka köszöntötte a szürkeségből szabadulni akaró mindenséget. A Ferihegyi repülőtéren emberek jöttek-mentek. Gyülekeztek nagy bőröndökkel. Az egész egy vidám pezsgő forgatag. Mintha a reptéren egész évben tartana a karnevál. A peronon rokonok egy utolsót integetnek, és lassan levegőbe emelkedik a gépmadár. Az utazás még akkor is vonzó, ha egy családtag, vagy ismerős utazik. Elképzeli az ember a sok egzotikus tájat, álomszép paradicsomi környezetet, tengereket, hegyeket, vad rengeteget, amerre a repülő közlekedik. Egy ilyen képzelet szülte utazáshoz nem kell más csak egy térkép. Ám az mégis más, amikor itt a beszállásra váró repülő, és irány Kuba, a Latin-amerikai szigetország, a százszor megénekelt csoda. <O:p></O:p>
Szinte a fülben muzsikál a dallam. <O:p></O:p>

„Midőn Havannában hajóra szálltam én”.<O:p></O:p>

Mosolygó emberek, lüktető ritmusú szamba, kék tenger és ragyogó napfény! Oda érkezett Balla Lajos Csepelről, aki eddig nem jutott tovább a nagykörútnál, kivéve azt az alkalmat, amikor egy délután a brigáddal Balatonra kirándultak. Számára az olyan nagy kiruccanás volt, hogy hónapokig emlegette. Balla Lajos önérzetes ember volt. Büszkeséggel töltötte el a tudat brigádja teljesítménye, és a csepeli öntödében töltött évek miatt.<O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

Sok órai utazás után visszafogottan szemlélődött, amikor a repülőgép landolt a havannai<O:p></O:p>
leszállópályán. Balla Lajos sok mindent tudott Kubáról. <O:p></O:p>
Tudta, hogy:<O:p></O:p>
- a kubai nép egy nagyon barátságos nép <O:p></O:p>
- Kuba a cukornád ültetvényekben világelső. /Ezt Kovács elvtárs mondta a szemináriumon. Kuba másban is világelső, de miben is(?) arra Kovács elvtárs sem emlékezett pontosan/<O:p></O:p>
- annyi a banán terem, hogy az emberek mindig azt eszik /Később ebben csalódott/ <O:p></O:p>
- Valaki mondta neki az öntődében, ha szerencséje van (!), láthat igazi négert. <O:p></O:p>
Már alig várta a pillanatot. Elhatározta, hogy minden élményét megosztja majd az elvtársakkal a csepeli öntödében, akik visszafogott lélegzettel hallgatják a beszámolóját. Ez a gondolat megbizsergette a mellkasát és elsöpörte a szomorkás felhőt, amit Csepel elhagyása okozott. Az időjárás valódi trópusi hőmérséklettel, kék éggel kedveskedett a vendégnek, aki természetesen tudatában volt jelenléte jelentőségének. A buszra, amely a szállodáig vitte, hamar felszállt az összes utas. A sofőr, láss csodát (!) egy valódi néger. <O:p></O:p>
No, ezt megnézem magamnak közelebbről, gondolta Balla Lajos. <O:p></O:p>
Ha hitte is, még sohasem volt szerencséje találkozni ilyen fekete emberrel. Ha nem szégyellte volna, még a haját is megsimította volna, mert az bizony olyannak látszott, mint egy szénaboglya. A fekete sofőr barátságos ember lévén, rámosolygott, kivirította mind a harminckét fogát. Balla Lajos biccentett egyet a néger felé, de szenvtelen arcát áhítatosan megtartotta. <O:p></O:p>
Nehogy azt higgyék, hogy én még nem láttam négert, gondolta magában és helyet foglalt a buszon. A félórás utazás alatt a tájat nézte, pontosabban a várost, amely Fidel Castró városa volt. 1964-ben Balla Lajos a Ferihegyi repülőtéren látta őt, amikor a Csepeli öntöde dolgozóival együtt ő is kint várta Kuba államfőjét. Arra gondolt: Budapesten ő várta Castrót, most Havannában Castró várja őt. Ez a felvidította és derűs mosoly ült az arcára. A busz közben megérkezett a szállodába, ahol kimerülten hunyta álomra a fejét. Az utazás élménye vegyesen kavargott fejében, de még álmában is tudta, hogy megosztja majd az elvtársakkal. Délután fél négy volt, amikor felébredt. Az időeltolódás megtréfálja az embert, de Balla Lajost nem olyan fából faragták, akit csak úgy meg lehet tréfálni. Különben is szigorú volt magával szemben. A fiatal elvtársaktól is elvárta, hogy vegyenek mindent komolyan. <O:p></O:p>
Elhatározta magában, hogy később elbeszélget majd a mosolygós néger fiúval.<O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

A nap már a horizontnál járt, amikor a tengerpartra sétáltak. Az aranyló homok simogatóan bújt össze a tengerrel, ahol vad táncba kezdtek a szilaj hullámok. Balla Lajost elbűvölte ez a kép, és felidézte magában az első és egyetlen balatoni kirándulását. <O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

A brigád szervezte abból a pénzből, amit a brigádversenyen adtak. Ő Balla Lajos harcolt azért, hogy ne osszák ki a pénzt, hanem költsék el valamilyen fontos dologra. Arra gondolt, milyen jó lenne egy szép zászlót készíttetni a brigádnak és új brigádnapló is kellene. Azonban egy gyönyörű zászlót is kaptak, így a pénz megmaradt. Végül ő is beleegyezett, hogy tegyenek egy közös kirándulást a Balatonra. <O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

A közös élmény jó, közös élmény kell. Mi tulajdonképpen egyek vagyunk, egymásért kell dolgoznunk, mégpedig azért, hogy felépítsük magunknak a szocializmust – mondta Kovács elvtárs a szemináriumom.Még egy csomó olyan dolgot is mondott, amit Balla Lajos nem értett, de egyetértett vele.<O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

Ugyanígy hullámzott akkor a Balaton, gondolta Balla Lajos. Egy kicsit összeszorult a szíve, pedig még csak néhány órája, hogy megérkezett Kubába.<O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

Az esti vacsorát derűsen fogyasztották az idegen vendégek. A finom ételek és italok megtették a hatásukat, ismét jókedvre derítették a kisembert. Bár hiányolta a banánt /még soha nem evett/ és az abból készült ételeket. Ehelyett báránysült, rántott hús, sült krumpli! Mind olyan étel, amit ismert a gyári menzáról, ahol remekül főzték a kedvencét a krumpli gulyást.<O:p></O:p>
Másnap a néger sofőr egy érdekes gyümölccsel kedveskedett a szomorkás idegennek.<O:p></O:p>
-Ágávé, mondta a fekete fiú, és kezébe nyomta a gyümölcsöt.<O:p></O:p>
Balla Lajos arra gondolt érti ezt a kubai nyelvet. Ágávé azt jelenti kubaiul: tessék a tied. Úgy érezte, barátság szövődik közte és a néger fiú között. <O:p></O:p>
Köszönöm mondta magyarul a fiúnak és megrázta a kezét. A sofőr kitüntetett figyelmet tanúsított iránta. Néha megszólalt. <O:p></O:p>
ffice:smarttags" />- <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com
><st1:PersonName w:st=
La Playa</st1:personName>, <O:p></O:p>

<font face=" /><st1:personName w:st="on" ProductID="La Venida">La Venida</st1:personName>, <O:p></O:p>

- Placa de Revolution. <O:p></O:p>
Ezekből Balla Lajos ugyanúgy nem értett semmit, mint a szemináriumi értekezésekből. Az ablak mellett ült és elcsodálkozott. Az otthon megszokott növények helyett, mindenűt pálma és pálma. <O:p></O:p>
-Egyből fölismerte, mert látott már olyat, a állatkerti pálmaházban, amikor a brigáddal ott jártak. Arra azonban nem gondolt, hogy máshol a pálma az akác. - A közeli Guamo szigetre mentek kirándulni. Végig az úton amerre mentek cukornád ültetvények, banánligetek és pálmák. Balla Lajos, ha nem tudta volna, hogy Kubában van, arra gondolt volna, hogy álmodik.<O:p></O:p>
Az ebédet, <st1:personName w:st="on" ProductID="la Paraisoban">la Paraisoban</st1:personName> töltötték. A néger fiú az ő asztalánál foglalt helyet. Hosszan magyarázott Balla Lajosnak, amit ő nem értett. <O:p></O:p>
Végül néger fiú hosszas mutogatásba kezdett. <O:p></O:p>
Maga felé mutatott és többször mondta: <O:p></O:p>
-Miguel. <O:p></O:p>
-Ééértem máÁr! bökte meg az ujjával Balla Lajos. Te vagy Migel. <O:p></O:p>
A néger fiú arcára mosoly ült és örömmel nyugtázta, hogy újdonsült barátja megértette.<O:p></O:p>
Lajosunk úgy gondolta, az illendőség szerint neki is be kell mutatkoznia. A három középső ujjával megkocogtatta a néger fiú mellkasát.<O:p></O:p>
-Migel,- kezdte. <O:p></O:p>
A fiú ránézett. Amikor arcuk egymás felé fordult, Balla Lajos erőteljes artikulációval folytatta.<O:p></O:p>
-ÉéN, és többször megütötte saját mellkasát, BAL és a vállára mutatott a nyomaték kedvéért. BAL-LA LAJ-JOS VA-GYOK. ÖN-TŐ a plasztikusabb ábrázolás kedvéért a kezével mutatta, hogy öntő. <O:p></O:p>
CSEP-PEL, folytatta. <O:p></O:p>
Kovács elvtárs a szemináriumon elmondta, hogy a Csepel Műveket a VVILÁGON, -főleg a testvéri baráti szocialista országokban - mindenki ismeri. Így tudniuk kell, aki onnan jött, az nem akárki.<O:p></O:p>

*<O:p></O:p>

Miguel azok közé tartozott, aki nem tudta és sohasem hallotta. Igaz, Hungria benne volt az iskolai atlaszban, de nagyon kicsi és nagyon messzi ország valahol Európában. Tágra nyitott szemmel figyelte, mit mond a kis fehér ember, de nem értett semmit sem abból. Csodálkozó arcán nagyon meglepődött Balla Lajos. Még erőteljesebb artikulációval megkérdezte. <O:p></O:p>
-NeeM ÉéRTEeD, AaMIiT MOoNDOoK NeeKEeD?<O:p></O:p>
Bár Miguel szerette volna, mégsem értette, mit akar a kisember.<O:p></O:p>
-Süketnéma lehet talán ?-gondolta <O:p></O:p>
Balla Lajos elhatározta, nem adja fel. Ennek a néger fiúnak meg kell tudni, kicsoda ő tulajdonképpen. Nagy levegőt vett és újra elkezdte. Most már egy kicsit felemelte a hangját és megpróbálta még jobban szájával formálni a szavakat. <O:p></O:p>
-ÉÉN BALL-LA LAJ-JOS ŐŐN-TŐŐ CSEEP-PEL. <O:p></O:p>
Éé R T Ee D ? <O:p></O:p>
Elég furcsa arcot vágott szegény néger fiú. Nem értette, miért kiabál a kis ember. Pedig a szeméből jóindulat sugárzik. <O:p></O:p>
-Mi a fenét jelenthet ez, hogy bal-la laj-jos ön-tő csep-pel. <O:p></O:p>
Miguel agyában fény gyulladt. <O:p></O:p>
-Ez biztos valami magyar üdvözlő mondat, amit neki mond el a barátja és azért emelte fel a hangját, mert ő nem értette. <O:p></O:p>
Miguel elmosolyosodott. <O:p></O:p>
-Grácia se&ntilde;or. S hogy barátságát kifejezze megismételte az üdvözlő szavakat.<O:p></O:p>
-Bal-la la-jos ön-tő csep-pel. <O:p></O:p>
Lajos sugárzott az örömtől. <O:p></O:p>
Hát érti! Hát tudja ez a fiú, hogy Ő Balla Lajos kicsoda, honnan jött és mit csinál. <O:p></O:p>
Most érezte át igazán, amit Kovács elvtárs mondott. <O:p></O:p>
Elvtársak mi a nemzetközi munkásmozgalom céljait tűztük zászlónkra. Nagyon fontos, hogy a béketábor elvtársai minél közelebb kerüljenek egymáshoz”. <O:p></O:p>
-Igen, Most Miguel és én, közel kerültünk egymáshoz. Lesz mit elmesélnem otthon az elvtársaknak,- gondolta magában. <O:p></O:p>
Majd elmondja Kovács elvtársnak. Teljesítettem küldetésem, és jó baráti kapcsolatot alakítottam ki a baráti szocialista Kuba népével! Kovács elvtárs megveregeti majd a vállát, és azt mondja. <O:p></O:p>
-Jól van Balla elvtárs, csak így tovább, mert ezt vártuk el magától.<O:p></O:p>
És őt, Balla Lajost elönti a büszkeség, mert ezt mind a szeminárium résztvevői előtt mondja Kovács elvtárs. Már a gondolattól is dagadt a melle és izgatottan várta a hazaindulás napját, ami néhány szép nap után rövidesen elérkezett. Nagyon tartalmasan telt az idő Kubában, de a honvágya egyre erősödött. Nála igaz volt a közmondás: mindenütt jó, de legjobb otthon. Hiányzott neki a brigád, Csepel és Kovács elvtárs a szemináriumvezető.<O:p></O:p>
Miguel is kijött elbúcsúzni. Megszorította a kis fehér ember kezét és könnyes szemekkel búcsúzott. <O:p></O:p>
-BAL-LA LAJ-JOS ÖN-TŐ CSEP-PEL mondta, amitől Balla Lajos igazán meghatódott, mégis alig várta már, hogy a repülő hazafelé a magasba emelkedjen.<O:p></O:p>
<O:p></O:p>

<O:p></O:p>

<O:p></O:p>

<O:p></O:p>

<O:p></O:p>

<O:p></O:p>
</O:p>
 
Oldal tetejére