Hírek BARÁTSÁGMATEK

"Rendre gyanús, ha valakinek sok régi barátja van. A kevés súrlódás mögött gyakran ritka az érintkezés is, arról nem is szólva, hogy a barátságok többnyire észrevétlenül kopnak el; ha csak nem töri őket derékba az ilyen-olyan féltékenység vagy a pénz.

Akad sajnos a régi barátság kelléktáramban szinte mindenre példa. A bölcsészkari cimborám tizenévek hallgatása után keveredett elő a mély semmiből, és bő havi fizetésemmel párolgott el. Nem mondom, hogy meglepetésemre, mert igazából, ott, a körúti automata előtt toporogva, ahogy felé nyújtottam a zsíros bankjegyeket, sejtettem, soha többé nem látom. Sem őt, sem a pénzt. Valamiért mégis odaadtam neki, talán, mert vannak drámák, amiket le kell játszani, léteznek mondatok, melyeket ki kell mondai, van, aminek meg kell történnie.

Gyerekkorom és ifjúságom, sőt, fiatal felnőttkorom legfontosabb barátja, a fiú, akinek elképesztően sokat köszönhetek, a megtérésekor billent ki az életemből. Elkövettük mindketten a fontos kicsi hibákat, az apró vétkek pedig gonoszak és kártékonyak, az ember nem akarja őket jóvátenni, azt hiszi, megy tőlük az élet tovább. Menni megy, csak másképpen. A barátom nem hívőnek, mindjárt szerzetesnek szegődött, beköltözött az egzotikus rendházba, a szegedi bérleményben édeskömény és füstölő illat volt. Ma sem tudom, mit kellett volna másképpen csinálni, ő ott akart lenni, én meg úgy látogattam, mintha kórterembe mennék, vágytam kilépni a szabadba. Ugyanazok voltunk, akik addig, és persze önhittek, hogy a mi barátságunk, a gyerekkor talapzatával, meg a rá húzott húsz évvel együtt bármit kibír. Mire újra civil lett, valami megrepedt, kétségbeesve igyekeztünk megtalálni a régi másikat az újban. Meglepően hamar feladtuk. Legutóbb egy tüntetésen futottunk össze, száraz tokaji borral kínált, felelőtlenül a palackból ittuk, a járvány közepén, a téren harsogott a zene, akadtak szép másodpercek, amikor összeszikráztak a mondataink, néha nevettünk is, és ma már tudom, ez is sok, több mint ami általában jut.

A középiskolás, öröknek hitt barátomat a járvány alatt veszítettem el, harmincnál is esztendő után. A karantén magánya feleslegessé és néha gonosszá tette az embereket, félrecsúsztak a nyakkendők meg a mondatok. Igaz, az életformánk régóta nem tűrte a másikét, nem szerették egymást az idegen elvárások, a széttartó vágyak. Mert amit tettem, azzá váltam. Mert amit tett, azzá vált.

A karantén levélfolyamában képesek voltunk a környezetvédelmen összeveszni, melyikünk életformája hajtja vesztébe a bolygót. De a kakaskodás valójában arról szólt, hogy nem lehet minden érdek és érték fölötti barátság. Muszáj, hogy legyenek zsámolyok, amelyre mindketten leülnénk. És nekünk már egy rozoga hokedli sem maradt a közösből. Fáj, gyakran gondolok rá, de tudom, mire mit mondana, és ha van rá erőm, beszéltetem magamban, még azt is hagyom, hogy szidjon. És végeredményben ez sem kevesebb, mint az utóbbi évek fegyelmezett levelei voltak."

Grecsó Krisztián


Grecsó Krisztián.jpg
 
Barát, cimbora, haver...Ez egy sem azonos fogalom.

Általános iskolás voltam, amikor a magyar tanár azt a feladatot adta az osztálynak, hogy "Írjatok fogalmazást a barátotokról"

Én őszinte voltam (és vagyok), és a fogalmazás egy mondatból állt: "Nekem nincs barátom".
Három darab 1-es kaptam. Helyes írás, tartalom, külalak. Pedig hiba nélküli, tömör, és szépen megrajzolt folyóírással íródott.

A barát említésekor mindig eszembe jut Hofi Géza örökbecsűje: "A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor kell mindig kéznél van".
 
Van hosszú barátság, és van hosszú évek után megújuló barátság negatív következmények nélkül.
Engem a rendszerváltás után hívott fel tini kori barátom. Kiesett a kezemből a telefon neve hallatán. 18 évig nem volt kapcsolatunk
Van egy repülő jegyem, érvényes az Zürichig? - kérdezte. :)
Három nappal később jött. Három éjszakát nem aludtam, olyan ideges voltam, hogy most ki jön.
Ugyan olyan szimpatikus volt mint régen és a meghitt viszony is pár óra alatt vissza állt.
Az ő invitálására mentem harminc év után haza. A régi társaság magja még mindig meg volt és van. Még az Amerikában, vagy Németországban élőkkel is
szoros a kapcsolat.
-------
A zürichi emigráns baráti köröm tagjai 56 óta együtt vannak. Én 66- ban csatlakoztam hozzájuk.
Azok akik hazaköltöztek, ugyan úgy együtt vannak és tartják a kapcsolatot otthon és velünk, akik kint maradtak.
A baráti kőr ha számban meg is fogyott, de az érzésekben itt van.
 
A kint eloknel erosebb a baratsag mint az otthoniaknal sokszor. KInti baratok a lemorzsolodas utan sokkal kevesebben vannak mint az otthoni amit ano otthon hagytunk. Otthon 10 millio emberbol konyebb baratokat szerezni megtartani.
Az elso idokben az egymasra utaltsag az idegenbe ha kialakul egy baratsag az szinte orokeletu. Nekem is olyan regi baratsagok vannak, mikor jottunk Canadaba a repulon ismerkedtunk meg es a mai napig tart pedig sok viz lefolyt a "Dunaba" tobb evtized alatt. Az ovis gyerekekbol felnott anyukak apukak lettek, sot mar tobb baratomnek most szuletett a dedunokaija.
NAgyon halas vagyok a barataimnak mert mikor szuksegem volt rajuk ott voltak. Ugy gondolom en is ugrok ejjel nappal ha valamelyiknek szuksege van a segitsegemre.
Sokszor erosebbek a barati kotelekek mint a rokonsag.
 
Nem tudom....barátokat lehet-e gyermekkor után találni. Nekem nem sikerült.
Akik lettek azok inkább haverok, munkatársak.
Ezek inkább már érdekek.
Persze a gyerekkor barátai is érdekek mellett épültek. De, nem számításból vagy kényszerből hanem őszinteségből épültek fel.
Szerintem.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

petrucy wrote on sizsu's profile.
Megtisztelve érzem magam a követés bejelölése miatt.-))
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönömszépen a legújjab fordítást !
A "friss üzenetek + napok óta nem jelennek meg,hibát jelez
vorosmart wrote on DeeYoo's profile.
Köszönöm szépen a fordítást.

Statisztikák

Témák
38,094
Üzenet
4,794,710
Tagok
615,330
Legújabb tagunk
AYN123
Oldal tetejére