Barburu szerelmes verse (versciklus)

barburu

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak egy órára...

Első

Sírni akartam
Aznap éjjel, de nem sikerült.
Sírni érted,
Szerelmedért,
Mely nem szűziesen tiszta,
De mégis tiszta benne
Ez a sóvár
Mézízű vágy,
Melyet csak én érzek,
Mindig, ha rád gondolok.
S rád gondoltam
Egész éjjel.
Veled álmodtam,
Szép álom volt. Csókolóztunk.
Nyelvemen éreztem nyelvedet,
S e csókban a legtitkosabb üzenet
Lézengett csendesen, tüzesen,
Hangosan.
Szeress.
Szeress egy kicsit,
Lopj két boldog pillanatot
Rongyos, szakadt életembe.
Adj az erődből,
Hadd fürüdjek meg benne,
S szédülten-vidáman
Kacagjak a nagyvilágra.

Második

Nem tudom elírni,
Mi szívemben zsong,
Testemben zakatol,
S ez mind Te vagy,
S néha felcsendül lelkemben
A Georgia; szép emlékként szól,
S puha könnyek peregnek
Kemény arcomon,
S csókollak,
Ölellek,
Szeretlek álmaimban;
S ez az álom már régóta tart.

Harmadik

Sírni szeretnék;
Ha akarok, tudok,
Egész nap rád gondolok,
Arra, hogy legyen az álomból
Végre valóság;
Kiált a lelkem,
Érted kiált,
Sírva, nyüszítve, a falat kaparva,
Ütve; majd önmagamat ölelve
Nevetek és sírok magamon,
S ha csöng a telefon,
A pulzusom gyorsul,
Tán meg is áll a szívem hirtelen...
Kérlek, kérlek, legyél itt velem!

1997.11.23.
 

Hasonló témák

Oldal tetejére