Bevandorlas de hogyan? USA-ba.

Melitta témája a 'New York és környéke' fórumban , 2012 Január 8.

  1. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Sokan érdeklődnek Magyarországról a kivándorlás és letelepedéssel kapcsolatban, sok tévhit és rossz információ kering erről a kérdésről. Ezeknek a kérdéseknek a megvitatására indítottam el a bevándorlás -letelepedés blogot amin keresztül segítséget és információkat lehet megtudni a lehetőségek hazájáról. Szeretnél te is új életet kezdeni a lehetőségek országában? Oszd meg velünk tapasztalatod, írd meg véleményed, vagy tedd fel kérdéseidet.

    A közhellyé koptatott megállapítás – mely szerint Amerika a bevándorlók országa –ellenére a bevándorlókhoz való viszony a történelem során mindig is távol volt a barátságosnak nevezhetőtől. Habár az állampolgárok, akik a gyarmatosítókig és a köztársaság megalapítóiig vezetik vissza származásukat, már nem tartják magukat „hajós embereknek”, az őshonos amerikaiak kivételével tulajdonképpen minden amerikai jövevénynek tekinthető.



    Az új bevándorlók között akad olyan is, akinek amerikai élete figyelemre méltó sikertörténet. Legtöbben azonban nyelvi akadályokkal, etnikai előítéletekkel, egészségügyi problémákkal és megfelelő munkahelyek hiányával kerülnek szembe. A bevándorló családok jelentős része „strukturálisan szegény”, ami azt jelenti, hogy a családi viszonyok bizonytalanok vagy szétesőek, s így a gyerekeknek kevés esélyük van a szegénység elkerülésére.

    Természetesen mind más és más alapokkal indulunk és vágunk neki a nagy útnak, a szebb és jobb jövő reményében. Mindenki saját (jó vagy rossz) tapasztalatán keresztül látja a lehetőségek hazáját, saját tapasztalataim megosztásán keresztül talán sikerül néhány olyan hasznos információt megosztanom, ami segítségére lehet azoknak akik a jelenlegi, rossz gazdasági helyzetben döntenek úgy, hogy nekivágnak a nagyvilágnak és jövőbeli otthonuknak az Egyesült Államokat választják.

    Én az utazáshoz szükséges vízumot elég nehezen, több éves várakozást követően kaptam meg, de nem sajnáltam sem a ráfordított időt, sem a pénzt, amikor végre útra kelhettem. ”Nagyon vágytam Amerikába. Itthon egyébként is mindent felégettem magam körül, úgy éreztem, mintha rossz helyre születtem volna.” Én is mint sokan mások rengeteget bújtam a netet, állandóan olvastam a fórumokat és próbáltam összegyűjteni számomra hasznos információkat.

    Ha már itt vagyunk, minden egyszerűen fog menni. Megérkeztünk a világ egyik leggazdagabb országába, ahol a TV előtt megkövéredett helyieknek már nem fáj a foga olyan alantas munkákra, mint takarítás, pincérkedés, autószerelés. Szívesen adják át e feladatokat nekünk, hogy a rajtunk megspórolt pénzen még nagyobb autókat vehessenek, még többet ehessenek, esetleg még egy fokkal hidegebbre állíthassák a légkondicionálót, ha a nyitott ajtón át nagyon bejön a meleg. Welcome to America! A külföldi, adott esetben az amerikai letelepedés, munkavállalás valóban lehet sokszínű és szórakoztató, de még inkább építő és tanulságos. Annyi fix, ha nem színes-szagos illúziófelhőbe burkolózva szaladunk neki, csökken a kiábrándulás kockázata is. De sebaj, végre itt vagyunk. Most már minden rendben lesz! Mert elképzeléseink szerint tárt karokkal fogadnak bennünket!De mint azt mindannyian jól tudjuk, “ember tervez, isten végez” és bizony sok furcsa dologgal kell nekünk európaiaknak még szembesülnünk.

    Minden kezdet nehéz!

    Örülök, hogy beindul a blog, valóban nagy elhatározás, az új világba elindulni, a nehézségek ellenére is érdemes megtenni. Amerika, másképp mutatja meg magát mikor már itt élsz, a bürokratikus papírügyintézés, a lehetetlennek tűnő papírok kitöltése az emigrációs folyamatokon való átvergődés egyaránt.

    Amerika magához láncolja az ide vágyókat, és mindenki bekerül a nagy olvasztótégelybe, egyszóval a rendszer részévé válik. A bevándorlásnak is sok lehetséges útja van, ezekről a későbbiekben bővebben is beszélünk, hozzáteszem, én csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani. A legnagyobb szabály, hogy nincs szabály! Bár ez elsőre furcsának tűnik, de valójában, minden bevándorlási forma, az emigrációs tiszten múlik, és az ő döntésüknek nincs minden esetben logikus magyarázata.

    A főbb bevándorlási formák: a munkavállalással, család alapú egyesítéssel, tanulóként, befektetőként, és business alapon
    történő bevándorlás. Itt jönnek azok a kérdések, hogyan is álljak neki! Mit kell tennem? Logikus következtetés, hogy az ember keres egy emigrációs ügyvédet, van fent a neten belőlük elég, sajnos sok olyan van aki csak annak adja el magát, nekem is volt szerencsém néhánnyal találkozni, és súlyos árat fizettem érte. Minden információért, vagy fél információkért, tartják a markukat, kihasználva az emberek hiszékenységét és kiszolgáltatottságát. Vannak azonban akik valójában segíteni is tudnak.

    Első lépések

    Egyre többen olvassátok a blogot, és remélem többen is leírják majd tapasztalataikat, véleményüket de folytassuk azzal mit kell tudni az első megérkezéskor: a beléptetés körülményei után, melyre érdemes jól felkészülni, és egy percig sem mutatni hogy tartós szándékkal igyekszünk az országba, hanem mint turista, aki a jól megérdemelt vakációját igyekszik eltölteni. Az én tapasztalatom az, hogy a határvédelem eléggé felkészült és igyekszik kiszűrni azokat akik idegesen érkeznek meg, nincsenek kellően felkészülve az emigrációs tiszt kérdéseire pl: hova megy, hol fog lakni? van e elég pénze meddig szándékozik az USA területén maradni és milyen módon hagyja el?

    Ezekre a kérdésekre már indulás előtt fel kell készülni, nem árt olyan vissza jegyet kérni ami reálisnak tűnik, ebben az esetben a drágább flexibilis jegy a jobb megoldás, mert az egy évig érvényes és módosítható. Az emigrációs tiszt a jegyet kérheti, ellenőrzésre. Mindenkinek tanácsolom, hogy az új útlevéllel érkezzen meg, és érvényes legyen legalább 5 évig, ugyanezt tanácsolom a jogosítvánnyal kapcsolatban is, természetesen abból is az újra gondolok.

    A minap a kezembe került a magyar nemzetközi jogosítvány, elsőre úgy gondoltam otthon csinálták, ennek én sok értelmét nem látom, viszont a magyar jogsi mellé, lehet csináltatni amerikai nemzetközi jogosítványt, és a kettő együtt érvényes az amerikai rendőr számára is értelmezhetőbb.

    A szállásokkal kapcsolatban, érdemes keresni albérletet, ezt sok hirdetési oldalon lehetséges, hamarosan itt a weboldalon is elkészül, az apróhirdetési lehetőség, ahol könnyebben lehet majd találni. Általában helytől függően 400.-$ ért lehet már szállást kapni.

    A következő lépés, az autó ! Floridában a tömegközlekedés nem a legjobban megoldott dolgok közé tartozik, ezért a munka, és a mindennapokhoz szükséges, itt ez már csak pénztárca kérdése, 2000.-$ körül elfogatható autókat lehet találni, ami kezdéshez elegendő. Természetesen, itt is mint minden szakmában lehet találni magyarokat, dél Floridában 4 magyar autószerelő műhely is van, ahová bizalommal lehet fordulni, nekem mindegyikről csak jó véleményem van.

    Am-Ma-hir.
     
    lenardmira, Elizabet és Zsolti08 kedveli ezt.
  2. Anthony71

    Anthony71 Állandó Tag

    T-T-T:)

    Kedves Melitta,ezt nem értem..ez a saját élményed,vagy "copyright"valahonnan?:)
     
  3. Zsolti08

    Zsolti08 Kitiltott (BANned)

    Ja-Ja ezen tunodtem en is...;-)
     
  4. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    New Yorkba ...

    NEW YORK 1.


    Első hétvégén nem hagytuk ki, hogy bemenjünk New Yorkba. Itt vagyunk a közelében, és egyikünk sem járt még ott, így nem volt nehéz rávenni magunkat, hogy vasárnap teljes napunkat ott töltsük.

    Reggel kényelmesen felkeltünk, és lementünk az állomásra. Greenwich kb. 50 km-re van a várostól, és HÉV szerű vonatokkal lehet bejutni. Hétvégén óránként. Az ember fölszáll rá, és kényelmesen beutazik. Vasárnap legalábbis nálunk még lehet ülőhelyet találni, a vonat légkondicionált, tehát minden rendben. Kb. egy óra az út, és a legbelvárosabb belvárosba érkezünk.
    A Grand Central pályaudvarra, ami egy igazán impozáns épület. Leírni nem lehet, de hatalmas várócsarnokát már több filmben láttam szerepelni, és amikor az ember belép, igazán megérinti a pompa, meg kissé a megalománia szele e kora-XX. századból itt maradt, máig is funkcionálisan is és az amerikai nagyság hirdetését illetően is jól működő épületben. Mindez ráadásul a 42. utcában van, ami Manhattan központjának számít.


    Leszálltunk a vonatról, és először is elcsodálkoztunk a felhőkarcolókon. Azt hiszem ez kötelező, ha az ember először jár itt. Miután szereztünk egy térképet, kinéztük magunknak az Empire State Buildinget. Sok ötletünk nem volt, hogy mit csináljunk, az jó látványosnak ígérkezett, nem is volt túl messze, meg hát valamennyit sétálni is lehet, ami pedig ebben a városban az egyik legérdekesebb tennivaló.
    Eljutottunk az Empire State Buildinghez, és megpróbáltunk fölmenni. Ez nem olyan egyszerű feladat. Egyszer sorba kell állni, amikor az épületbe szeretnél bejutni. Itt mindenedet átvizsgálják fémdetektorral. Ezután mindenféle tábla nélkül meg kell találni egy következő sort, ahol a jegyeket lehet megvenni. Ez kb. fél óra. Mármint a sor. De a hátunk mögött üres kordonok arra utaltak, hogy másoknak nincs ekkora szerencséje. Ha megvetted a jegyeket, akkor oda kell menni a liftekhez, és sorba állni, hogy bejuss valamelyikbe.
    A lift fölvisz a 80. emeletre. Ott kiszállsz, és átmész egy másik sorhoz. Egy hatalmas teremben állsz, a sor tekereg mint a kígyó, az ablakok leredőnyözve, hogy növeljék a feszültséget. Azt tudod, hogy most már majdnem a világ tetején állsz (nem sok ennél magasabb épület van még most sem a földön, főleg ahová föl lehet jutni, meg főleg két éve), és csak rengeteg embert látsz türelmesen várakozni, meg reklámokat a TV-ben, hogy milyen jó is a kitudja milyen márkájú városnéző fülhallgató. Az ablakokon túlra pedig szelíden odaképzeled a látványt, New Yorkot a magasból, amiért jöttél és kifizettél 11 dollárt és már eddig is vártál majdnem egy órát. Csak reménykedsz benne, hogy egyszer neked is lesz részed benne. Szépen lassan eljutsz a liftekhez, amik fölvisznek a 86. emeletre, ami a teteje az épületnek, legalábbis ameddig turisták mehetnek.
    Innen már kimehetsz a teraszra, és eléd tárul az egész város, vagy még több is. Nagyon szédítő látvány, megéri a várakozást. Minden alattad, hatalmas házak tűnnek kis viskónak ha lenézel, és az egész várost egy mozdulatlan kőtömegnek látod. Persze a város az város ameddig a szem ellát. Lenyűgöző az érzés, mi háromszor körbesétáltunk, hogy beteljünk azzal, amit látunk. Lefelé kicsit gyorsabb az út, és pillanatok alatt lent vagy a földszinten.
    A sétánkat folytattuk délre, és megnéztük Greenwich Village-t. Ennek semmi köze ahhoz a helyhez, ahol lakunk, ez Manhattannak az a része, amit bohémnegyednek is hívnak. Hihetetlen élet mindenfelé, nem is lehet itt leírni, de az ember itt érzi igazán azt a lüktetést, amit New Yorktól elvár.


    Megnéztük a Manhattan sziget déli csücskét is, a lerombolt tornyok helyét, ez elég megrázó volt így közelről. Végigsétáltunk a Wall streeten, persze ilyenkor errefelé nem sok mozgás van. Kijutottunk a kikötőbe, ahová a kompok érkeznek az ingázókkal hétköznapokon. Itt sikerült fölszállnunk egy Beast (szörnyeteg) nevű hajóra, ami igazi szórakozási élményt jelentett.
    A jegyvásárlásnál azzal fogadnak, hogy terhes nők, szívbetegek stb. nem szállhatnak föl. Ez amolyan amerikai túlbiztosítottságnak tűnik. Megveszed a jegyet, eddig rendben. Beszállsz a hajóra, ami olyan mint egy verseny-motorcsónak, csak kb. 80 fős, és egy harapós szörnyetegnek van kifestve. A beszállásnál is minden rendben. Igazi amerikai életimádók fogadnak, amilyet az ember a filmekről elképzel. Nagy hasú, bajuszos, napszemüveges, egy szál pólóban járkáló 40 év körüli faszik. Kapitány meg kísérője. Mindegyiken kis rádiós mikrofon.
    Amikor beszállsz a hajóba, akkor megkezdődik a szívatás. Nem olyan eszeveszett, de nálunk szerintem nem mernék ezt bevállalni. Azzal kezdik, hogy mikrofonnal hangolják a népet, aki itt meglepően fogékony is. Tehát a 80 turista ül a hajón, és ha a szakállas azt mondja, hogy üvöltsünk, akkor mindenki – gyerek, felnőtt, nagyapa – fülig érő szájjal üvölt.
    A hajó mindenféle szóbeli ijesztgetések közepette kifut a kikötőből, szép lassan. Amikor kijjebb vagyunk, a mikrofonban megkérdezik, hogy kezdődhet-e a móka. A tömeg üvöltésére hihetetlen hangerővel nagyon pörgős zenét nyomnak oldalról a füledbe, és az addig lágyan ringatózó hajót megindítják az óceánnak. Olyan erő van abban a motorban, amit még motorcsónaktól sem vár el az ember. Állítólag 40-50 mérfölddel megy, ami nem gyenge.


    Az egész út erről szól. Üvöltő zene, vigyorgó emberek, mindez hatalmas sebességgel száguldozva a vízen, néhány száz méterre a manhattani felhőkarcolóktól. A Szabadság-szobor környékén szembejön a másik Beast, ami a West Side-on lévő kikötőből indult, és azzal szórakoznak, hogy egymásnak csinált hullámokon dobálják a hajót teljes sebességgel. Szóval az egyik hajó a másik által keltett hullámokon ugrál, a másik meg fordítva. Közben a szakállasok vízipuskával – ennek minden elképzelhető méretével és kiadásával –, vízzel töltött léggömbökkel locsolják a közönséget. Ahogy mondom. Tengervízzel. Aki láthatóan kevésbé bírja, arra még többet öntenek. A végén már a pezsgős vödör is játszik, néha üresen (ilyenkor a poén annak a szerencsétlennek az arca, aki azt hiszi, hogy ráborítanak egy vödör vizet és a vödörben nincs semmi), majd rögtön utána tényleg vízzel tele, amikor is az újabb áldozat már előre röhög, hogy rá sem fognak semmit önteni. Utána meg a többiek röhögnek rajta.
    A két hajó egymás mellett száguld, rádión összehangolva a zene, hogy mindkét hajón ugyanaz szóljon. A két kapitányok a hajó tetején egy kör alakú, nyitott fülkében állnak, majd a teljes sebesség mellet fölmásznak a tetejére, és a tomboló zene ritmusára verseny fekvőtámaszt nyomnak, miközben a hajók száguldanak, egymástól nem több, mint 8 méterre.
    Az egész Beast-es utazás így telt el, és tényleg igazi élmény volt. A kikötőből elindultunk vissza a pályaudvarra, én közben mezítláb, mert a cipő annyira feltörte a lábamat, hogy vérzett, tehát egyszerűbbnek láttam New York utcáit kezemben a cipőmmel róni, még a metróra is így szállva föl.


    A metrót úgy értük el, hogy Murphy valahol a közelben tenyereibe nagyot köpve dörzsölgette azokat. Miután rájöttünk, hogy lassan muszáj lesz feladni a gyaloglást, hogy elérjük a vonatot, megtaláltuk azt a lejárót, amin a nekünk megfelelő metrót lehet elérni. Amikor lementünk, a Marci bement a kapun az előre váltott jegyével, és én is beálltam, hogy végighúzzam az enyémet az olvasón. Az pedig nem engedett. Folyton csak azt írta ki, hogy húzzam le még egyszer. Hiába húzogattam, csak nem engedett be. Azt jó előre a lelkemre kötötték, hogy ne próbáljak meg bemászni a kapun, mert azonnal rám szállnak a biztonságiak. Tehát én szépen, türelmesen próbáltam a jegyemet az egyik majd másik kapu torkán lenyomni, a siker legkisebb érzete nélkül.
    Közben befutott a metró, és nekem csak nem sikerült bejutnom, bármelyik kapunál is próbálkoztam. Amikor a metró kinyitotta az ajtóit, a Marcinak eszébe jutott, hogy ideadja a saját jegyét. Persze azt már eltette, így megpróbálta kiszedni a táskájából, a kapkodásnak köszönhetően elég kevés sikerrel. Nagy nehezen kinyitotta, és elővette a jegyet, amikor a metróban már szóltak, hogy menni szeretnének (nem ilyen kedvesen, gyakorlatilag az ajtók záródnak szöveg). A Marci ideadta a jegyet, és én kiabáltam, hogy fogja meg az ajtót, ne engedje el a metrót.
    Majd lehúztam a jegyet, és az ajtó azonnal beengedett. Ekkor a metrónak már elkezdtek záródni az ajtói, a Marci pedig állt előtte, és nem tudta mit csináljon. Ismét kiabáltam, hogy fogja meg az ajtót, mert lekéssük a vonatot. Megfogta az ajtót, ami már majdnem becsukódott. Én rohantam a kapuktól, a metrónak minden ajtaja zárva, csak az az egy nem. A Marci nézett rám nagy szemekkel, hogy most ez tényleg megáll itt, vagy elindul, kezében az ajtóval. Odavetettem magam, és szétnyomva az ajtót, beestünk a kocsiba. Én persze mezítláb, kezemben a cipőmmel. Még ezek a sokat látott New Yorkiak is csak néztek.
    A metró elindult, és szépen lassan közeledett a pályaudvar felé, ahogy a nagymutató is a 8-ashoz, amikor a vonatunk indult. Kb. 38-kor kiugrottunk a kocsiból, és én mezítláb folytatva utamat rohantam föl a lépcsőkön, át a hatalmas csarnokon, kiderítve, hogy honnan megy a vonatunk. Elértük.

    Szilágyi Balázs
     
    Zsolti08 kedveli ezt.
  5. Zsolti08

    Zsolti08 Kitiltott (BANned)

    Hi!

    Melitta azert nagy franc vagy!En vegig azt hittem veled tortent ez mind teljesen beleeltem magam ahogyan mezitlabb futsz...:)

    Jo tortenet koszonom!
     
  6. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Sajnalom,hogy csalodast okoztam,de sehogy nem futok se rovid tavon se hosszutavon,nem az en sulycsoportomnak valo a futas..........:D

    Az egy masik lap ha kergetnenek....es megis fel kene venni a nyulcipot;)
     
    Zsolti08 kedveli ezt.
  7. Pandora's Box

    Pandora's Box Állandó Tag

  8. Elizabet

    Elizabet Új tag

    Érdekes olvasmány egy olyan embernek,aki még életében nem volt Amerikába ,talán már nem is fogok menni,igaz tetszik nekem a filmekben,de sajnos már nem álmodok ilyenről!Én csak a saját városomat tudom bemutatni videón nekem nagyon a szívem csücske ez a város sok szép régi épülettel ![video=youtube;lZICUQwRwD8]http://www.youtube.com/watch?v=lZICUQwRwD8&feature=youtu.be[/video]
     
  9. Elizabet

    Elizabet Új tag

    Melitta! nagy érdeklődéssel olvastam a blogodat és nagyon hasznosnak és érdekesnek találom ! Vannak ismerőseim akik voltak mát Amerikában illetve kint élnek!Bevallom én csak jó dolgokat hallottam tőlük! A munka nem szégyen mindenütt meg kell dolgozni a pénzért ! Kár hogy nekem sem az egészségem sem az anyagi helyzetem nem teszi lehetővé hogy útnak induljak pedig szívesebben élnék kint,mint itthon !Egyre rosszabb a megélhetés itthon !Soha nem adtam fel minden munkámat szívvel lélekkel végeztem itthon is de eljött az idő hogy csak könnyebb munkát tudnék végezni többszörös műtéteim miatt !Közel 30 évet dolgoztam és aztán jöttek a komoly műtétek most semmibe vagyunk véve de gondolom ezt hallod te is mennyire meg változott az életünk!Ma vagyok 62 éves és semmi örömöm nincs, csak a nyomor uralkodik mindenkinél vagy legalábbis az ország 70% a él így!Kívánok neked sok sikert és csodálatos hétvégét !Elizabet
     
  10. cicamancs

    cicamancs Állandó Tag

    Sziasztok! Érdeklődni Szeretnék! Igazából Nagyon Régóta vágyom arra, hogy ellátogassak Amerikába, és egyre inkább úgy érzem, hogy ott is szeretnék élni! De az az igazság, hogy nem nagyon van fogalmam róla, hogy ehhez mit is kellene tennem! Úgy értem, nem tudom, hogy működik ez! Azt tudom, hogy egyszerre csak három hónapra lehet megkapni a vízumot, de van arra is lehetőség, hogy hosszabb távon ott maradjak, törvényesen, tehát van valamilyen kérelem, amit be lehet nyújtani? Az is érdekelne még, hogy hogyan tudnék ott elhelyezkedni? Konkrét szakképesítésem nincs, így csak annyi lenne, hogy reményeim szerint mire kimennék, már nagyon jól beszélném a nyelvet! Van esetleg valamilyen magyar cég, ami foglalkozik kiközvetítéssel Amerikába? És végül, de nem utolsó sorban, sok mindent hallottam már arról, hogy milyen ott élni, megoszlottak a vélemények... Sokak szerint nem olyan jó, mások szerint szuper! Szerintetek???

    Előre is Köszönöm a segítséget! :)
     
  11. Sziasztok!
    Szombaton lesz egy hete, hogy a családommal kint élek Calgaryban. A párom otthonról pályázott meg egy állást és még otthon megkapta a munkaszerződését. Nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan tovább mit kell tennünk az állandó lakos kártyáért és mit a letelepedéshez?

    Üdv,
    Ági
     

Megosztás