Szép,szép,de az anyák napja az igazi!
*
Egy gyerek megszületéséhez anya és apa is szükségeltetik. (Kivétel, ugye, mint tudjuk Szűz Mária és a Szent Lélek..). Így ammondó vagyok,
igazságosnak érzem az Apák Napjának megünneplését. Gondoljuk át, milyen sok olyan egyedülálló férfi van, aki bármi okból akár egy, akár több gyerkőcöt tisztességben nevel fel. Nemcsak dolgozik, pénzt keres, de főz, mos, gyerekeivel törődik, szülői értekezletekre jár stb. Ilyenkor emelem kalapomat az ilyen nagyszerű EMBEREK előtt.
No meg ugye vannak a nevelőszülők, akik más gyermeke(i)t sajátjukként nevelik, szeretetben.
Úgy, hogy igen is sok apa és nagyapa érdemli ki. nemcsak a tiszteletet, de a végtelen szeretetet is.
Most írjam? Írom, nagyszüleim neveltek pólyás korom óta. A fiamnak dédszüleiként is végtelen szeretetet adtak, mint nekem is. Haló poraikban is hálás vagyok mindkettőjüknek. Igen, itt az alkalom, hogy leírjam, nagyapám hogyan fejlesztette ki bennem a hibátlan szemmértéket? Olyat játszottunk, hogy húzott egy vonalat, s (felváltva) saccoltuk meg, hány centis a vonal, hány centis a gyufa skatulya, s minden egyéb, ami a háztartásban, vagy a műhelyében fellelhető. Volt egy nagyítója, azzal figyeltük -együtt!- a hangyákat, miután zsemlemorzsát szórt a kertbe. Micsoda érdekes dolgokat mesélt a hangyákról, méhekről stb. Igg az "együtt" megélt dolgokról írok. Még nem voltam 5 éves és folyamatosan olvastam. Nem, nem voltam csoda gyerek, csak foglalkoztak velem. No meg érdekeltek is a mesekönyvek. Még nem voltam tíz éves, amikor elvitt a könyvtárba, s megtanította, hogyan kell kérni ezt vagy azt a könyvet. Mit is rejtenek a fiókok, kartonok? Akkor még nem volt digitális a könytár... Régen volt. De erre is Ő tanított.
Nálunk minden ünnepen kártyáztunk és malmoztunk. Természetesen a kártya játékot 2 filléres (olyan lyukas pénzben) játszottuk. De 7-8 évesen már vertem a blattot, és ügyesen malmoztam. Megtanított, nagyanyussal együtt előre gondolkozni, kombinálni... Nincs elég hála, nincs elég köszönet ezért. S, ebben nemcsak nagyanyusom volt benne, de nagyapus is, sőt még a fiam ilyen jellegű nevelésében is segítségemre voltak.
Kell ez az Apák Napja, ami ugye a nagyapák- és a nevelő apáké is...
Aranyosi Ervin:
Apának lenni
Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis “porontyot” felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
– együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.
Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy mind szeret téged!
