Budapest Országház !

Elevator Boy

Állandó Tag
Hazánk kiemelkedő építészeti alkotása Steidl Imre (1839 -1902 )
épitő mérnök , egyetemi tanár müve a Budapest Orszáház !


"A hazának nincsen háza" - írta 1846-ban keserûen a magyar
polgárosodás hõskorának egyik legnagyobb költõje, Vörösmarty Mihály.
A honfoglaló Árpád vezér unokái valóban sok évszázadon át
úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó szállása az országgyûlés
nek. De erre nem is volt szükség, hiszen õk maguk - a fõpapok,
bárók, nemesek és városi polgárok - voltak az "ország", amerre õk
jártak, ítéltek, tanácskoztak, ott volt a "haza".
Ám az államalapító nagy király, Szent István óta éppen Vörösmarty
nemzedékének idején - a reformkorban, s az azt követõ, 1848-as
forradalom éveiben - fordult a legnagyobbat a magyar történelem
kereke. A gazdasági szükségletek, a társadalmi küzdelmek és a
kulturális ösztönzések következményeként a társadalom kiváltságolt
százezreibõl és alávetett millióiból ekkoriban formálódott ki az a
történelmi közösség, amelyet magyar nemzetnek nevezünk. A Szé-
chenyi István és Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és Kossuth Lajos,
Kölcsey Ferenc és Petõfi Sándor kezével, szavával alakított "ország-
nak", az õk és legjobb társaik önfeláldozó munkájával tudatosan
szervezett "nemzetnek" pedig már nagyon is szüksége volt arra, hogy
saját háza legyen. A budai hegyen magasodó királyi várpalota töme-
gének ellensúlyaként lent, a pesti Duna-parton. Az alattvalók fölött
beláthatatlan magasságokban trónoló uralkodói akarat helyett az
országlakosok önkormányzatának, saját sorsukról való demokratikus
döntéseiknek ünnepélyes helyszíneként és lelkesítõ szimbólumaként.
 

Elevator Boy

Állandó Tag
Felépül a "haza háza"



Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombat
tól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgyûlés
az elmúlt ezredévben. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli
Pozsonyban. Többször felvetõdõ javaslat megújításaként itt hangzott
el 1843 júliusában az a reformellenzéki indítvány, hogy a törvényho-
zásnak a formálódó régi-új fõvárosba, Pest-Budára kellene költöznie.
Szeptember folyamán országgyûlési bizottság vette kezébe a ház
ügyét, és a Pest városával folyó sikeres egyeztetõ tárgyalásokra utalva
nem kisebb tekintély, mint a jövendõ miniszter, Klauzál Gábor jelen
tette ki, hogy "hely lévén, az ige testté fog válni". Ám a következõ
évben kiírt tervpályázat díjaiért - avagy csak beadott pályamûveik
visszaszerzéséért - még a hatvanas években is hiába instanciáztak a
résztvevõk! Amire végre törvény született az országházról, nemcsak
a test lett egészen más, mint amilyennek négy évtizeddel korábban
elképzelték. Az ige - a népképviselet és az annak felelõs kormányzás
eszméje - is másképp csengett a század végén, az akut válság
korszakába lépõ dualizmus éveiben, mint reformkori születésekor, a
polgárosodás még nyitott alternatívái idején.
Az 1882-ben kiírt újabb tervpályázatot Steindl Imre[32k] (1839-1902)
mûegyetemi tanár nyerte meg. Nemzedéktársaihoz hasonlóan õ is
úgy vélte, hogy korának építészeti problémáit úgy oldhatja meg a
legjobban, ha - a modern technika segítségével - régmúlt korok
stíluselemeibõl viszonylag szabadon állítja össze alkotásait.
Ez a historizmus a felvilágosodás óta hódított a mûvészetekben,
elõbb az antik görög és római stíluseszményt újrafogalmazó
klasszicizmus, majd a romantika keretében, immár a középkor és a
koraújkor építészeti formavilágának újraalkalmazásához nyújtva teret.
A mûvészek egy csoportja valódi rekonstrukcióra, "tiszta" neoromán,
neoreneszánsz vagy neobarokk alkotások létrehozására törekedett.
Más mûvészek a nagy stíluskorszakok alapformáinak keverésével
próbálkoztak, ám az így kialakuló eklektika is - néhány jelentõs
kivételtõl eltekintve - a romantikus tartalom elmúltával mûvészi
zsákutcába torkollott. A történeti formák építészeti közhellyé
koptatása ugyanis idõvel lehetetlenné tette, hogy hitelesen
hordozhassák az épületben kifejezhetõ emberi értékeket, mara-
dandó mondanivalót.
A mûvészettörténetírás és sokezer látogató közös véleménye,
hogy Steindl Imre pompás Országháza[73k] a historizáló eklektika
szerencsés kivételei közé tartozik. Külsejének stlílusa az 1830-as
évek Angliájában kibontakozó Gothic Revival (gótikus újjászüle-
tés) irányzatához kötõdik, - ebben a felfogásban született Ch. Barry
és A. W. Pugin remekmûve, a londoni Parlament is. Steindl, az õ
nyomukba lépve, nem félt merészen újítani ott, ahol az épület funkció
ja megkövetelte: a gótikában jószerével ismeretlen formaelemet,
kupolát helyezett monumentális alkotása középpontjába. Éppígy al-
kalmazta az épület belsõ tereinek szervezésekor is a reneszánsz
és a barokk elveit. Legnagyszerûbb példája ennek a kupolához vezetõ
díszlépcsõ. "Én az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni
- vallotta akadémiai székfoglalójában -, mert ilyen, századokra
szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem,
hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusá-
ba szerény módon, óvatosan, mint azt a mûvészet mindenkoron okvetlenül
megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be."
1885. október 12-én vágott bele az elsõ kapa a Lipótvároshoz
tartozó rakparti Tömõ-tér laza talajába, és tizenhét éven át, átlag
ezer ember dolgozott a mû elkészültén. A kor leghatalmasabb beru-
házása volt ez, s mivel lehetõség szerint minden részletét magyar
anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészít
tetni, egész iparágakat lendített fel (pl. a márványbányászatot, izzó
gyártást) a gigantikus összegbe - a tervezett 9 millió forint (18,5 millió
korona) helyett 38 millió aranykoronába - kerülõ vállalkozás. Mintegy
176 000 köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát
húztak fel, fél milliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. (A
puha sóskúti mészkövet sajnos hamar kikezdte az idõ s az idõjárás;
folyamatosan cserélik ki a jóval keményebb süttõire.) A 268 méter
hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter
magasra emelkedõ épület közel 18 000 m2-t foglal el és 473 000
köbméter térfogatú. Az épület egy három és fél hónapon át készült,
átlagosan 2-5 méter vastag, hatalmas betontányéron áll. 90 külsõ és
152 belsõ szobor[39k] magasodik a falakon, emellett kívül megyei és
városi címerek, belül a hazai flóra virágmotívumainak sorai dekorál-
ják a falakat. A díszítéseknél alkalmazott 22-23 karátos arany össz-
mennyisége mintegy 40 kilogramm.
Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsõház és 13 személy- és
teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel
több mint 200 irodahelyiség van. Az Országház méreteirõl fogalmat
adhat a következõ becslés: mintegy 50 ötemeletes lakóház férne el
a belsejében!
Esztétikailag a Duna felõli oldal a fõhomlokzat, de a hivatalos
fõbejárat a Kossuth térrõl nyílik. A kritikusok máig felemlegetik, hogy
a tér és az Alkotmány utca hibás rendezése folytán (ezt Steindl
amiként az épület teljes befejezését - már nem érte meg) sajnos nem
nyílik kellõen távoli, reprezentatív rátekintési perspektíva a homlokzat
és a kupola megfelelõ városképi érvényesüléséhez. Az épület szim-
metrikus szerkezete alapjában követi egy kétkamarás országgyûlés
funkcióit. Akár a washingtoni Capitolium esetében, itt is a törvényho-
zás egy-egy házát szolgálta, illetve szolgálja az északi, illetve a déli
szárny (közepükön a kiemelkedõ tetõvel jelzett üléstermekkel), és az
összekötõ kapcsot - s egyben az együttes ülések színhelyét - adja a
hatalmas kupolacsarnok. A II. világháború befejezése óta az épület
a törvényhozó mellett otthont ad a végrehajtó hatalom legfelsõbb
vezetésének is. Északi frontja a miniszterelnök, a déli a köztársasági
elnök rezidenciája, míg a parlament elnöke a bejárati épületrész
észak-keleti sarokszobáiban dolgozik.
 

Elevator Boy

Állandó Tag
A díszlépcsõ



A hármas osztású, hatalmas fõbejárathoz vezetõ széles lépcsõ két
oldalán oroszlánszobrok fogadják a látogatókat - Markup Béla, illetve
a háborúban elpusztultat újraformáló Somogyi József alkotásai. De
a turistacsoportok nem ezen az úton, hanem a XIl. kapun keresztül,
a fõhomlokzattal párhuzamos belsõ folyosón érkeznek a díszlépcsõhöz,
parlamenti sétájuk kezdetéhez.
A fõbejárattól egyetlen lendülettel a kupolateremhez vezetõ
díszlépcsõ-csarnok[91k] Steindl mester egyik legragyogóbb építõmûvészi
alkotása. Különösen impozáns az a megoldás, hogy a pihenõtõl a kupola
felé immár a belsõ tér majd teljes szélességében vezet tovább a
fõlépcsõ! Méltán kapott éppen itt, a bal oldali márványfalon
helyet 1904-ben a mûvész bronz mellszobra, Stróbl Alajos munkája.
Az iparosmunka szeretetét ékszerész édesapjától örökölte Steindl
lmre, de a bécsi neogótika kiemelkedõ mesterének, Friedrich
Schmidtnek tanítványaként sem felejtette kõmûves inaséveit. Sõt,
egyetemi tanárként sem átallotta kezébe venni a vakolókanalat, hogy
a kõmûves mesterséget kitanulva még szakszerûbben vezethesse be
tanítványait a mûemlékrestaurálás rejtelmeibe.
A díszlépcsõ-csarnok mennyezetét tartó oszlopok közül kiválik
nyolc sötétvörös színû, hat méter magas és négy tonna súlyú gránit
szál. Svédországból származnak, egyetlen sziklatömb valahány. A lép-
csõre lepillantó, koronázási jelvényeket tartó apródfigurák horgany
öntvénybõl készültek, kissé erõltetetten idézve a festett gótikus faszob-
rok modorát. A mennyezet tükreiben Lotz Károly három allegorikus
freskója segít értelmezni, miféle fogalmakhoz társítsuk a csarnok
nagyszerû térélményét. A bejárat oldalán "A törvényhozás apotheózi-
sa" látható, pontosabban az ezeréves magyar törvényhozásé, mivel
a kép centrumában magasodó oszlopon leghíresebb törvénycikkeink
sorakoznak (aligha véletlenül a kiegyezéssel az élen...). Az antikizáló
talapzatot a vérszerzõdés dombormûve díszíti, a figurák kezében
pedig feltûnik a magyar címer és a szent korona. A másik kép tárgya
"Magyarország dicsõítése"[77k], ugyancsak egyértelmû történelmi utalá-
sokkal: a címerpajzsot tartó nõalak lábainál balról Széchenyi István,
jobbról Petõfi Sándor vezeti Huszár Adolf nevezetes szobrát idézõ
testtartásban a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömegeket.
A kettõ között elhelyezkedõ harmadik képen a magyar állam ún.
középcímerét - Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Fiume és
Magyarország egyesített heraldikai szimbólumát - tartják Lotz jelleg-
zetes, légiesen könnyed angyalfigurái.


A kupolacsarnok



A lépcsõn felérve a térélményt szenzációsan kitágító, tizenhatszög
letû körfolyosóra lép a látogató. A kupolacsarnok[63k] belsõ csillagmeny-
nyezete természetesen jóval alacsonyabb a külsõ kupolánál, de a
leleményes szerkesztés folytán 27 méteres magasságát a körterem
20 méteres átmérõjéhez képest így is imponálóan magasnak érez-
zük. A pompás csarnok - az épület szerkezeti és gondolati középpont-
ja - egykor az országgyûlés mindkét háza együttes üléseinek adott
otthont. A fõbejárati fronttal együtt egyébként ez volt az Országház
legkorábban elkészült része, mivel már 1896-ban itt tartották a parla-
ment millenniumi ünnepi ülését.
A kupolacsarnokban körbepillantva tizenhat uralkodó szobra és
címerpajzsa ad rövid történelmi leckét - mind ezeréves históriánkból,
mind a dualizmus korának történelemszemléletébõl - a pillérköte-
gekben gyönyörködõknek. Szemben a fõlépcsõvel Árpád nyitja a
sort, majd - balról jobbra haladva - Szent István, Szent László,
Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és
Hunyadi Mátyás következik; azután az erdélyi fejedelmek közül Bátho-
ri István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül
pedig három Habsburg: lll. Károly, Mária Terézia és II. Lipót zárja e
jócskán kompromisszumos összetételû szoborgalériát.
A királyszobrok - s a társalgókban, termekben, folyosókon elhe-
lyezkedõ megannyi társuk - alkotói a kor nevesebb szobrászai közül
valók: többek között Bezerédy Gyula, Holló Barnabás, Kiss Antal, Kiss
György, Kallós Ede, Köllõ Miklós, Ligeti Miklós, Mátray Alajos, Mayer
Ede, Damkó József, Szécsi Antal. Anyaguk a már említett horgany
öntvény mellett a modern magyar kerámiaipar európai rangú mûhe-
lyében, Zsolnay Vilmos pécsi gyárában készült különlegesség : a
pirogránit. Burkolásra ideális - az országház udvarainak falain szá-
mos ponton pirogránit hordozza a hazai növényvilág stilizált motívu
mait. De szobrászati alapanyagnak - immár kilenc évtizede egybe-
hangzó kritika állítja - sajnos nem volt a legszerencsésebb választás.
"Éktelenkedõ és papagáj színeitõl kacérkodó apró, szobornak neve-
zett figurák" - így minõsítette Pap Zoltán képviselõ 1902-ben a kon-
vencionális megformálásukat az élénk színekkel csak méginkább
hangsúlyozó alkotásokat. Mivelhogy az anyag mellett legalább ilyen,
vagy tán még nagyobb problémát jelent a megmintázás kötelezõen
unalmas egyöntetûsége. A kritika tehát jogos, miközben maguk a
szobrok kezdettõl fogva sajátos, nélkülözhetetlen összetevõi a "haza
háza" hangulatának.
A kupolacsarnok pilléroszlopainak oldalában márványtáblák jelzik,
nem üres szó csupán az, amit úgy hívunk, nemzeti emlékezet. Az
Országház megépítését, a honfoglalás millenniumának megünneplé-
sét, Szent István intelmeinek részleteit, s végül - talán egyfajta kárpót-
lásul, hiszen mindenképpen az uralkodók között lett volna a helye -
II. Rákóczi Ferenc dicsõ emlékezetét hirdeti ez a négy márványba
vésett oklevél.
 

Elevator Boy

Állandó Tag
Termek a kupolacsarnok körül



Nevezetes helyiségek övezik a kupolacsarnokot a Duna felõli olda-
lon. Szemben a díszlépcsõvel az impozáns méretû - a folyó menti
homlokzaton oszlopsoros erkélyfolyosóval kitüntetett - Vadászterem
nyílik, az Országház nagyebédlõje. "Megharsan a völgyben hajtók
riadása, / Nincs földön, égen sincs, vadnak maradása" - idézi fel
Arany János gyönyörû sorait Körösfõi-Kriesch Aladár a déli falra
festett freskón. Az alagsori konyhából ételliften érkezõ ebédet nem
szokványos látványként köríti a bölénnyel viaskodó hun testvérkirá-
lyok, Buda és Attila fejedelmi mulatsága. Ám ha valaki a vadászdrá-
ma helyett békésebb látványra vágyik, a terem északi oldalán a
magyar szecesszió kiemelkedõ mesterének balatoni halászatot ábrá-
zoló freskójában gyönyörködhet. A tihanyi félsziget, s rajta a bencés
monostor, az elõtérben pedig a hálóvonást irányító szerzetesek meg
jelenítése ezeréves történelmünk egy másik tradíciójáról, civilizációs
teljesítményeink csöndes munkásairól mesél. A mennyezeten Tar-
dos-Krenner Viktor ábrázolta az aratás, a szüret és a bõség allegóriáit,
míg a bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves ma-
gyar vár mûvészi látványát. A háború alatt a képek sajnos elpusztul
tak, de nemrég valamennyit gondosan újrafestették. Az elsõ a Hunya-
di-birtokok központja, Vajdahunyad; azután a Thurzókat, s Thökölyt
idézõ Árva vára következik; középen az Anjouk és a Hunyadiak
Visegrádja (az egyetlen, amelyik ma is Magyarországon magasodik);
majd Klissza, a német lovagrend nevezetes dalmáciai erõssége, s
végül Csák Máté fészke, Trencsén.
A Vadászterem sarkainál két kisebb terem nyílik: a déli a képviselõi
büfének ad otthont, míg az északi - a Gobelinterem - sajtótájékozta-
tók gyakori színhelye. Az 1920-as években került a falára a nevét adó,
kilencszer három méter széles szõttes, harminc szövõnõ két évi mun-
kájának pompás eredménye. "A vezér és nemesei elrendezték az
országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát - idézi fel
a Rudnay Gyula tervezte kép Béla király névtelen jegyzõjének sorait:
... azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk
nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az
ország egész dolgának. "Bár több mint valószínû, hogy hazaszerzõ
õsapáink sohasem tanácskoztak Pusztaszeren, Anonymus ötletes
helynévmagyarázata immár évszázadok óta szilárd szimbóluma a
magyar alkotmányosság megszületésének.


A képviselõházi ülésterem és társalgó



Ha a díszlépcsõ felõl érkezve megállunk a kupolacsarnok közepén
a hatalmas rózsacsillár alatt, jobbra s balra pillantva csodálatos térél-
mény keretében tárul fel elõttünk az épület funkcionális szerkezete.
A mindkét irányban húzódó társalgókon és a nyitott ajtókon keresztül
akadálytalanul hatolhat az üléstermekig, az elnöki pulpitusokig a
tekintet. Az épület külsõ megformálása során Steindl mind az északi,
mind a déli szárnyon kiemelkedõ tetõszerkezettel jelezte, hol tanács-
kozik a történelmi magyar országgyûlés két háza. Mivel 1944 decem-
bere óta a magyar törvényhozás egykamarás, tehát csak egy testület
bõl áll, az északi oldali, egykori fõrendiházi ülésterem gyakran nemzet-
közi tanácskozások színhelyeként szolgál. Forduljunk tehát elõbb a
déli oldal, a mai magyar országgyûlés otthona, a képviselõházi üléste-
rem felé.
Az út a társalgón[35k] keresztül vezet. Ez a terem a képviselõk közötti
termékeny eszmecserék helyett - ennek ma már inkább a folyosó a
színtere - elsõsorban a sajtó hadiszállása. Hatalmas, vöröses árnyala-
tú szõnyege nemzetközi ritkaság; szobordíszei a reáltudományokat,
továbbá az ipar és a kereskedelem fontosabb ágazatait megjelenítõ
allegóriák. A kutatók a korszak ellentmondásos mûvelõdéspolitikájá-
nak jeleként értékelik, hogy az Országház festészeti feladatainak elké-
szítésében aránytalanul nagy szerepet kapott a szerényebb tehetségû
Vajda Zsigmond. Ebben a teremben jobbára meglehetõsen zsúfolt
kompozíciói közül a hun-magyar mondavilág körébõl vett jelenetek
- Csodaszarvas, Attila kardja, Buda halála, Emese álma - láthatók.
A társalgóval átellenben, rövid keresztfolyosó túloldalán nyílik a
képviselõházi ülésterem[35k]. A kiemelkedõ tetõ csúcsíves ablakain át
egyenletes fény világítja meg a "haza háza" legfontosabb termének
hatalmas, patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles,
17 méter magas belsõ terét. A színhatásban az arany mellett egy
méltán híres építõ- és díszítõanyag, a szlavóniai tölgyfa meleg barna
tónusa érvényesül - e nemes anyagból hasították egykor a Lánchíd
zárgátjának cölöpjeit is! A kiváló akusztikájú ülésteremben eredetileg
438 képviselõnek készítettek speciálisan formatervezett bõrüléseket,
míg a patkó belsõ körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány
épp jelen lévõ miniszterei ülnek. A teremnek a félemelet terébe már
belesüllyesztett középsõ részén, az elnöki emelvénybõl nyíló, a gépíró
terembe vezetõ lejárat elõtt a gyorsírók asztala áll. Egykor minden
ülés elõtt ide tornyozta fel a parlamenti hivatalszolga a magyar állam
tíz évszázados jogalkotó tevékenységének summázatát, a Corpus
Juris köteteit is.
Az akusztikai okokból viszonylag magasra épült emelvényen az
elnök és a jegyzõk foglalnak helyet. Közvetlenül az elnöki asztal
középsõ faragványában mementóként õrzött sérülés: a parlament
tárgyalási szabályait durván megsértõ Tisza István házelnököt célozta
az a pisztoly, amelybõl végül ide csapódott be a golyó. Az 1912. június
4-én elkövetett merénylet azon törvénytelen és erõszakos lépéseket
igyekezett megtorolni, amelyekkel Tisza letörte az ellenzéknek a par-
lamentet megbénító obstrukcióját (a tárgyalások technikai akadályo-
zását). Az ellenzék viszont arra hivatkozott, hogy a lakosság többségét
kirekesztõ, szûk választójog alapján választottakkal szemben nem köti
a parlamentarizmus erkölcsi szabályrendszere. A merénylõ azután
maga ellen fordította fegyverét, a sértetlen házelnök pedig rendületle-
nül vezette tovább az ülést.
Akadtak máskor is drámai pillanatok a "haza házá"-ban, a berende-
zés összetörésétõl kezdve ellenálló képviselõk rendõri kivezettetéséig.
Az elnöki emelvény két szélén nyíló ajtók fölé ezért is kerültek oda a
rendcsinálás hatékony segítõi, az ún. viharcsengõk. De hangjuk he-
lyett inkább a magasban látható szobrok - az Egyetértés, a Béke és
a Bölcsesség allegóriái - hivatottak csendesíteni a honatyákat. Bár
igaz, ami igaz: a kazettás mennyezet közelében álló, jócskán aranyo-
zott horganyfigurák között ott a Dicsõség, az Ékesszólás és a Háború
is...
Az elnöki emelvény felett a középcímer látható, míg a zárófal két
oldalán Vajda Zsigmondnak - a társalgókban festetteknél jobb kvali-
tású - temperaképei. A bal oldali az Osztrák-Magyar Monarchia
szimbolikus születésnapját - az aradi vértanúkat bitóra küldõ Ferenc
József magyar királlyá koronázását - ábrázolja. Sokszorosan fonto-
sabb azonban a másik: ezen szintén egy Habsburg a fõszereplõ - az
elõbbi apjának unokatestvére -, de jócskán eltérõ szerepkörben.
A kép[45k] a modern magyar parlamentarizmus nevezetes pillanatát ra-
gadja meg: István nádor 1848. július 5-én megnyitja az elsõ népképvi-
seleti országgyûlést.
Az országgyûlés intézményének magyarországi történetérõl persze csupán
a célzatos legendák és a romantikus vágyálmok állíthatták, hogy eredete
a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A kutatás ma már meglehetõs
biztonsággal meg tudja állapítani, hogy a mintegy kétszáz évvel korábbi
eseményeket felidézni törekvõ Anonymus a maga korának miféle intézményeit
vetíthette bele a vérszerõdés bizonytalan emlékeinek leírásába, avagy -
amiként a Gobelinteremnél már szóba került - a Pusztaszer helynév
magyarázatába. A középkori történelemben ugyanis szerte Európában az
országlakosok gyûléseinek igen sokféle típusával találkozhatunk.
Közülük - hazai viszonylatban is - a kora feudális államot
irányító királyi tanács a legfontosabb. Az országos jelentõségû bírósági és
kormányzati ülésszakokon - pl. a szent király István-napi ünnepén, augusz-
tus 20-án - fokozatosan bõvülhetett ennek összetétele azáltal, hogy azon a
fõpapokon és a bárókon kívül valamilyen formában megjelentek a társada-
lom más csoportjainak képviselõi is. Sokszor hadiszemle adott alkalmat
gyûléseik tartására, máskor egyházi tanácskozás: az I. Szent László[30k] király
elnökletével 1092-ben tartott, nevezetes szabolcsi zsinaton például világi
elõkelõk közremûködésével, a papság és a nép tanúskodása mellett szület-
tek a határozatok.
Az országlakosok ezekhez hasonló gyûlésébõl igazi országgyûlés termé-
szetesen csak akkor lehet, ha már létezik az "ország" fogalma, vagyis a
területi uralom olyan elképzelése, amelynek már nem kizárólag a király
személye, hanem - vele együtt - egy olyan közösség a hordozója, amely
több kisebb, politikai jogokkal rendelkezõ egységbõl épül fel. Amiként azt
a középkori oklevelek összetett vizsgálata bizonyította, ezek az egységek
a rendek - jogaik és érdekeik közösségét az újrafelfedezett római jog és az
ennek hatására is változó kánonjog segítségével fogalmazták meg. Az utóbbi
évek egyik idõtálló kutatási eredménye, hogy bebizonyosodott: Hispánia,
Anglia, egyes skandináv területek és egy közeli, kis fejedelemség, a friaul
aquileiai patriarchátus mellett Magyarországon jelentek meg a legkorábban
- már az 1270-1300 közötti évtizedekben - a korai rendi fejlõdés intézmé-
nyei.
1277-ben, a Rákos mezején már olyan gyûlést tartottak az "ország" tagjai,
amelyen együtt vettek részt a fõpapok, a bárók, a nemesek és a kunok.
A nemesek - zömében az egykori királyi szerviensek, a nevezetes Aranybulla
kiharcolói - persze messze voltak még attól, hogy a királyi hatalom
kellõen erõs támaszai lehessenek a tartományurak elleni hatalmi küzdelemben.
Ám az 1290. és az 1298. évi országgyûlések törvényei - különösen a király
formális rendi ellenõrzés alá helyezése két püspök és két nemesi tanácsos
kirendelésével - azt világosan jelezték, hogy a korai rendiség intézményeit
szervezõ magyar fõpapi, egyházi értelmiségi csoport nem csupán a korabeli
európai jogi-politikai mûveltség élvonalába tartozott, de imponáló
felelõsségtudattal igyekezett irányítani az Árpádok végnapjaiban anarchikus
viszonyok közé süllyedõ ország sorsát.
Az Anjou-kori felvirágzás idején a korai rendi intézmények emléke elhalvá-
nyult. E korszak ritkán tartott országgyûlései nem maguk hozták, csupán a
királytól kérték a törvényt. Majd csak a 15. század elsõ felében, Zsigmond
uralkodása végén, I. László s fõként Hunyadi János kormányzósága idejé-
ben szilárdult meg a rendi monarchia, s annak központjában - a királyt
segítõ, de egyben törvényekkel korlátozó - rendi gyûlés intézményrendszere
Magyarországon. Ekkorra már negyedikként az országlakosok egy újabb
csoportja, a városi polgárság is jogot nyert arra, hogy képviselõi bekapcso-
lódjanak a törvényhozás, az adómegajánlás, a hadüzeneti és békekötési
tárgyalások, esetenként a nádor- és más fõméltóság választások, a bírásko-
dás stb. országgyûlési munkájába. 1608-ban törvény rögzítette az évszáza-
dos szokásjogot arról hogy a fõpapok és a bárók személyesen a felsõ táblán,
míg a megyék, a szabad királyi városok, a szabad kerületek (jászok, kunok,
hajdúk) és a káptalanok választott követeik útján, az alsó táblán intézik az
ország dolgát.
A felvilágosodás szellemi programja, az ember személyes önrendelkezési
jogának filozófiai és politikai elismerése a 18. század végétõl új követelmé-
nyeket támasztott a magyar törvényhozással szemben. Ha születésénél fogva
minden ember egyenlõ, akkor az "ország"-nak sem csupán a kiváltságosok,
hanem minden honfitársunk ugyanolyan teljes jogú tagja! A jobbágyokat s
a többi nincstelen milliókat tehát mielõbb "be kell emelni az alkotmány
sáncaiba", vagyis õk is nyerjenek országgyûlési képviseletet - ez lett a
gazdasági és társadalmi válságfolyamatoktól egyaránt sarkallt magyar pol-
gári átalakulás reformkori alapozó szakaszának egyik legfontosabb követelé-
se. Az államszerkezet polgári átalakításának programjában ez a törekvés
tehát a népképviselet megteremtése a megyékben és az országgyûlésen
szervesen kiegészült a parlamentarizmus másik alapkövetelménye, a felelõs
kormányzás bevezetésének sürgetésével.
E kettõs problémakör számos fontos részletét már az 1790-es években
megfogalmazta Hajnóczy József, korai polgárosodásunk legjelentõsebb
gondolkodója és vértanúja. Az 1830-as évek elején fokozatos bevezetésük
fõbb lépéseiért indított harcot a jobbágyok és nemesek érdekegyesítését
politikai programmá emelõ Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc, avagy a
modern polgári nyilvánosság megteremtésében oroszlánszerepet vállaló
fiatal Kossuth Lajos. Ugyanõ képviselte a leghatározottabban az 1840-es
évek Deák Ferenc és Batthyány Lajos vezette liberális reformellenzékében
azt a felismerést is, hogy a kiváltságosoknak a bécsi udvarra támaszkodó
erõi ellenében az országgyûlés csupán a népképviseleti reformmal kiszélesít-
ve tudja gyõzelemre vinni a "haza és haladás" ügyét.
1848 forradalmi tavaszának lehetõségét kihasználva, de valójában az azt
megelõzõ évtizedek szívós küzdelmének eredményeként születtek meg vé-
gül a népképviseletrõl és a felelõs kormányzásról szóló törvénycikkek
ezeken nyugszik mai országgyûlésünk mûködése is.
Vajda Zsigmond képe tehát - térhetünk vissza az ülésterembe - az
elsõ olyan parlament megnyitását ábrázolja, amely kiváltságos ren-
dek helyett immár szabad polgárokat képviselt (ha számukat vagyoni
és értelmiségi cenzus szûkítette is), és történelmünk során elõször
rendelkezett a végrehajtó hatalom alkotmányos felelõsségre vonásá-
nak jogával. A festmény Borsos József és August Pettenkofen litográ-
fiája alapján készült, így a nádor és a Batthyány-kormány középponti
csoportja mellett hitelesen jelennek meg a kor olyan neves liberális
politikusai, mint a jobbszélen a kopaszodó Bezerédj István, tõle balra
az õszhajú, a képbõl felénk kitekintõ Beöthy Ödön, az emelvényhez
legközelebb álló Pulszky Ferenc, azután a bal oldalon, egy papi figura
jobb és bal oldalán Teleki László és Andrássy Gyula grófok, avagy a
balszélen ülõ román demokrata tudós, Eftimiu Murgu.
 

Elevator Boy

Állandó Tag
A volt fõrendházi ülésterem és társalgó



A korábbi alsóházi - ma képviselõházi - ülésteremmel átellenben,
a kupolacsarnokból jobbra nyíló északi szárnyon található a rendi
gyûlés egykori felsõ táblájának örököse, a fõrendiház tanácskozói
terme.[64k] A hozzá vezetõ társalgó szõnyege és falai - az építészeti
szimmetriára dekorációs ellentéttel felelve - kék tónusúak; a szoborfi-
gurák az agrár- és ipargazdaság néhány ágának allegóriái; végül a
mennyezet[69k] képei Vajda Zsigmond történeti tárgyú kompozíciói közül
valók: Szent László gyógyfüvet talál, Könyves Kálmán eltiltja a boszor-
kányégetést, Szent István fogadja a koronát hozó Astrik apátot, a
Szent Kereszt apoteózisa, az igazságot szolgáltató Mátyás király, Nagy
Lajos elrendeli a kassai dóm építését. Érdekes kuriózum, hogy a
mûvész e legutóbbi képre nemcsak önmagát festette oda, hanem a
székesegyház restaurátorát, Steindl Imrét is.
A fõrendiház termének impozáns belsõ tere a háború idején
erõsen megsérült. Javításakor - fõképp az ülésrendszert - nem
eredeti állapotában állították helyre, de megõrizte barna-arany ragyo-
gását, és természetesen megmaradtak a zárófal felsõ karzatát díszítõ
aranyozott horganyszobrok - a Tudomány, az Erõ, az Igazság, a
Kritika, a Hit és a Jótékonyság - allegórikus figurái. Jantyik Mátyás
képei is az egykori, a képviselõházéhoz hasonló aggályossággal kiszá-
mított politikai tartalmat õrzik: itt a magyar örökség önálló témakörét
az ellenállási záradékot is tartalmazó Aranybulla kihirdetésérõl készí-
tett kompozíció hordozza, míg a Habsburgokhoz lojális történeti szá-
lat a fiatal Mária Terézia trónját megoltalmazó katonai segély meg-
ajánlása képviseli.


A Delegációs terem és folyosó



Az üléstermek felõl több folyosón[77k] át, változatos útvonalakon közelít-
hetjük meg a díszlépcsõ-csarnok eddig nem említett, fõbejárat felõli
oldalát. Útközben Róth Miksának, a századvég legjelesebb üvegfestõ-
jének csodálatos ablakkompozícióiban[36k] gyönyörködhetünk. Külön
figyelemre érdemesek a fûtõrendszer díszrácsai, amelyeken át - a
távvezetéken keresztül érkezõ fûtõgõzzel temperált levegõ egyenlete-
sen tartja a ház hõmérsékletét. A mûszaki tudás kellõ gyakorlati
leleményességgel párosul: a folyosókon számozott szivartartóval ellá-
tott hamutálcák találhatók, így a képviselõnek nem kell eloltania az
illatos havannát, amíg beszalad szavazni az ülésterembe!
A Delegációs terem folyosóját Dudits Andornak a fõbb miniszteriá-
lis ágakat szimbolizáló képei dekorálják: Honvédelem, Vallás és Kultú-
ra, Igazságszolgáltatás, Földmûvelés, lpar, Kereskedelem. Egykor
ugyanis innen nyíltak a miniszterek dolgozószobái (a házelnökében
pl. korábban a vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgozott). A fõbe-
járat fölött elhelyezkedõ nagyméretû terem onnan nyerte nevét, hogy
a dualizmus idején az ún. közös minisztériumok (hadügy, külügy és
a rájuk vonatkozó pénzügy) felett a két birodalomrész parlamentjeibõl
kiküldött, 60-60 fõs delegációk gyakorolták a felügyeletet. Pesti ta-
nácskozásaik idején az osztrák partnerek nyilván örömmel gyönyör-
ködtek Dudits mester ifjúkori fõmûvének, a terem nyugati falát borító
hatalmas szekkónak a látványában. Ferenc József 1867. évi megko-
ronázásának kardvágási jelenete persze napjainkban már kevésbé e régen
elmúlt "rendszer" eredményeinek, mint inkább illúzióinak sajátos szimbóluma.
A folyosó déli végén nyíló egykori miniszteri tanácsterem nevezetességei
Lotz Károly "Erélyesség" és "Bölcsesség" címû mennyezetképei - a mester
legkiválóbb országházi alkotásai.


A köztársasági elnök fogadószobái



Napjainkban az Országház szárnyainak két szélsõ traktusa kiemel-
kedõ közjogi méltóságaink rezidenciái: az északi a miniszterelnök, a
déli pedig a köztársasági elnök munkahelye. Az elnöki irodából két
nevezetes terem is nyilik. Az egyikben a két világháború között a
magyar kormányzók apoteózisát festette meg Udvary Géza és Diósy
Antal. Elõbbi a hosszanti falfelületen a déli harangszót hallgató Hu-
nyadi János diadalát ábrázolta - innen származik egyébként a Nán-
dorfehéruári terem elnevezés. Ugyanõ festette az északi falon Kos-
suth Lajos kormányzói apoteózisát (Petõfivel, Bemmel, Damjanich
csal), míg az ablakok közt - Diósy Antal ecsetje nyomán - éppen
Szilágyi Mihály kiáltja ki magyar királlyá az ifjú Hunyadi Mátyást.
A negyedik fal képe eredetileg Horthy Miklóst dicsõítette, de ezt a
háború után eltávolították és Patay Lászlónak II. Rákóczi Ferenc és
Esze Tamás találkozását bemutató festménye került a helyére.
Az elnöki irodából nyíló Munkácsy-terem a Parlament legjelentõ-
sebb mûtárgyának otthona. A Párizsban élõ mester "Honfoglalás"[48k]
címû alkotása eredetileg a képviselõházi ülésterembe készült, de nem
csupán az akusztikai okokból megemelt elnöki emelvény miatt nem
került oda. Számos honatya kifogásolta ugyanis, hogy Munkácsy
Mihály gyõzedelmes alávetés helyett békés üdvözlésként ábrázolta a
honfoglalók és a vízzel, földdel megjelenõ õslakosság (a nemzetisé-
gek!) elsõ találkozását. Csak a húszas években került végül a kép mai
helyére.


Az Országgyûlési Könyvtár



Nincs a világon parlament, amelynek ne lenne saját könyvtára. A jó
döntések szakmai fedezetéhez rengeteg információ kell, s mivel az
Országgyûlési Könyvtár ezt szolgáltató apparátusa a képviselõk szá-
mánál jelentõsen több olvasó tájékoztatására képes, így e pompás
intézmény egyben országos szakkönyvtárként mûködik a jogtudo-
mány, a legújabbkori történelem, az ENSZ-kiadványok és természete
sen a parlamenti könyvészeti anyag területén. Itt található az Európa
Tanács Információs és Dokumentációs Központja is. (Az Országgyû-
lés iratait saját levéltára kezeli.) A mintegy félmilliós állomány haszná-
latát számos modern információs rendszer segíti. A hatalmas olvasó
terem a fõemeleti Vadászterem alatt helyezkedik el.
 

corci

Állandó Tag
Az Országház a Duna túlpartjáról nézve.
IMGP4353.jpg
 
Oldal tetejére