*Pedig lehetne kommentálni.
Mexico területén él egy indián nép, a tarahumarák, futó indiánoknak is nevezik őket.
Hitük szerint minél gyorsabban és minél messzebbre fut valaki, annál közelebb kerül Istenhez.
Jelenleg körülbelül 50.000-60.000 tarahumara indián él Mexikó északnyugati részén. A tarahumarák az uto-azték indiánok leszármazottai, szoros rokonságban vannak az apacsokkal. A tarahumarák hegyekkel és mély kanyonokkal teletűzdelt, kemény terepen élnek, kis, elszigetelt csoportokban. Félnomád életmódot folytatnak, az év egy részében barlangokban laknak. Ezen a területen az autóval vagy lovakkal való közlekedés gyakorlatilag lehetetlen. így a helyváltoztatás legpraktikusabb és egyben leggyorsabb módja a gyaloglás - azaz a tarahumarák esetében a futás. A tarahumarák gyakran napi 50-80 mérföldet is lefutnak, egészen gyors tempóban. Az ő futóképességük alapja az állóképesség és nem a sebesség. Ahhoz, hogy képesek legyenek olyan vadakat elejteni, mint a szarvas, pulyka vagy a nyúl, a tarahumarák a hosszan tartó üldözést fejlesztették ki, mint vadászmódszert. Egyszerűen addig futnak folyamatosan az állat után, amíg az összeesik a kimerültségtől, és ekkor ejtik el.
A tarahumarák földjén nincs bűnözés, háború vagy lopás. Nincs korrupció, elhízás, drogfüggőség, kapzsiság, feleségverés, gyermekbántalmazás, szívbetegség, magas vérnyomás és környezetszennyezés. Egy tarahumara soha nem lesz cukorbeteg vagy depressziós, még öregedni se tudnak igazán: az ötvenéves tarahumarák gyorsabban futnak, mint a tizenévesek, és nyolcvanéves dédapák képesek hegymenetben maratoni távokat megtenni.
Köszönöm! Nagyon megtetszett a kisgyerek, sokáig nézem a fotót, de nem tudtam kitalálni, hogy kisfiú-e, avagy kisleány? A cica annyiban tetszett, hogy nem ugrott ki a háti-kendőből, nagyon aranyosak. A történetük pedig érdekes.