Cigarettát nekem így sikerült letenni... Motivációm? Ez volt...

Nem dohányoztam, de azért vannak bőven "rabságaim"...
Erről egy másik topicban részletesen beszámolok, napi szinten. Ezt azért nyitottam, mert biztosan vannak közöttünk olyan íróink, olvasóink, akik a cigarettát képtelenek letenni. Még annak okán sem, hiába tudják, életveszélyes minden rágyújtásuk.
Nem, soha nem pfujozom a dohányzókat, hiszen családunk tagjai között többen, hódoltak e szenvedélyüknek. Nekem nem ízlett, szerencsém volt, nem ejtett rabul.
Kíváncsi lennék arra, kinek milyen módszer sikerült, hogyan tudta legyőzni a nikotin utáni éhségét?
Írja meg, köszönettel fogadnám. Nem a saját, de többek érdekében.

Hát szia!

Bevallom, nekem még sehogy, pedig 35 év még házasságbólis megfontolóan sok lehet... Lehetne elütni a dolgot, hogy ááá, a világ legkönnyebb dolga, nekem már vagy tízszer sikerült is, de ...

Épp most kerülgetem a témát, immár komolyabban. Valaha sportoltam, a tüdőm kellően sok meglepetést tartogat ahhoz, hogy na, akkor most ezt a cigit leteszem és hogy ne hízzam el, nem állok neki zabálni, hanem rögvest sportolni kezdek. Meg a térdem-szívem, egyebek sem lelkendeznek első ránézésre. Pedig egyre erősebben járom körbe-körbe, hogy pedig abbahagyom. Csak olyan erősen rögzült pár szokás, hogy mindíg saját falaimba ütközöm.

Az elvekkel és a nagy felismerésekkel és Szent Namost Aztán Elhatározásokkal nincs is baj - csak a kivitelezéssel. Valahogy mindíg sikerül ürügyet találni arra, hogy ja, persze, csak nem most... majd holnap, meg a jövő héten, de akkor elkezdem ám!

Ami azt illeti - ennyi idő után egy másodperc alatt letenni életveszélyes, mondjon bárki bármit. A szervezet ugyanis szépen beépítette a nikotinamidot és származékait az ingerületátvitelbe és kikapcsolt pár önálló mechanizmust mondvan, a cigi úgyis megadja, ami kell. Ha hirtelen nincs - lesz egy köztes időszak, amíg az ember agya rájön, hogy nédda, nincs. és elkezdi visszaépíteni a régi, természetes dolgait. No, a sokféle úri huncutságból tehát a két-három legveszélyesebb : ezt végigvezetni, tehát fokozatosan lassítani és utána lepakolni, az evés és társai helyett nekiállni valami más időszakos szöszmötölést találni és a rutinszertartásokat átalakítani vagy elhagyni. Lehetne mindenféle pótszert meg segédletet hozzá. de fentiek miatt azok is csak a folyamat felétől érnének valamit. Vagyis alapvetően eldönteni, belevágni, eltűrni, hogy deugyemegmondtam és kitartani addig, míg akár segítséggel, akár anélkül (állítólag az is menne) eljut az ember Az Utolsó Bűzrúdig.

És akkor onnantól kezdve nem szenvedve várni, hogy leteljen a három-négy hét kiürülési idő, hanem örvendezni, hogy dádááám, mekkora egy hős vagyok, van íze a kávénak és friss levegőt tudok szuszogni hajnalban is! És ha az is megvan, akkor nem azon rettegni, hogy nade meddig bírom én azt így, hanem aszondani - vége a 34 év várfogságnak! .... Hát... hja. Leírva olyan szépen néz ki...

medvegy írta:

Hát szia!

Bevallom, nekem még sehogy, pedig 35 év még házasságbólis megfontolóan sok lehet... Lehetne elütni a dolgot, hogy ááá, a világ legkönnyebb dolga, nekem már vagy tízszer sikerült is, de ...

Épp most kerülgetem a témát, immár komolyabban. Valaha sportoltam, a tüdőm kellően sok meglepetést tartogat ahhoz, hogy na, akkor most ezt a cigit leteszem és hogy ne hízzam el, nem állok neki zabálni, hanem rögvest sportolni kezdek. Meg a térdem-szívem, egyebek sem lelkendeznek első ránézésre. Pedig egyre erősebben járom körbe-körbe, hogy pedig abbahagyom. Csak olyan erősen rögzült pár szokás, hogy mindíg saját falaimba ütközöm.

Az elvekkel és a nagy felismerésekkel és Szent Namost Aztán Elhatározásokkal nincs is baj - csak a kivitelezéssel. Valahogy mindíg sikerül ürügyet találni arra, hogy ja, persze, csak nem most... majd holnap, meg a jövő héten, de akkor elkezdem ám!

Ami azt illeti - ennyi idő után egy másodperc alatt letenni életveszélyes, mondjon bárki bármit. A szervezet ugyanis szépen beépítette a nikotinamidot és származékait az ingerületátvitelbe és kikapcsolt pár önálló mechanizmust mondvan, a cigi úgyis megadja, ami kell. Ha hirtelen nincs - lesz egy köztes időszak, amíg az ember agya rájön, hogy nédda, nincs. és elkezdi visszaépíteni a régi, természetes dolgait. No, a sokféle úri huncutságból tehát a két-három legveszélyesebb : ezt végigvezetni, tehát fokozatosan lassítani és utána lepakolni, az evés és társai helyett nekiállni valami más időszakos szöszmötölést találni és a rutinszertartásokat átalakítani vagy elhagyni. Lehetne mindenféle pótszert meg segédletet hozzá. de fentiek miatt azok is csak a folyamat felétől érnének valamit. Vagyis alapvetően eldönteni, belevágni, eltűrni, hogy deugyemegmondtam és kitartani addig, míg akár segítséggel, akár anélkül (állítólag az is menne) eljut az ember Az Utolsó Bűzrúdig.

És akkor onnantól kezdve nem szenvedve várni, hogy leteljen a három-négy hét kiürülési idő, hanem örvendezni, hogy dádááám, mekkora egy hős vagyok, van íze a kávénak és friss levegőt tudok szuszogni hajnalban is! És ha az is megvan, akkor nem azon rettegni, hogy nade meddig bírom én azt így, hanem aszondani - vége a 34 év várfogságnak! .... Hát... hja. Leírva olyan szépen néz ki...

Kattints a kibontásához...

*
Köszönöm a beírásod.
Csak annyit szeretnék közzé tenni, hogy feleségként átéltem azt, amikor a férjem az intenzív osztályon feküdt. A tüdejét is tisztították, irgalmatlanul sok nikotintól szabadították meg. Csak ámultam és bámultam... No igen, Ő lánc-dohányos volt. Ami azt jelentette, hogy egyikről - gyújtott - a másik cigarettára.
Azért nyitottam ezt a topicot, szeretném, ha itt leírnák, elmondanák mindazok, akiknek sikerült ettől a szenvedélyüktől megszabadulni, hogyan tették? Volt olyan, aki rágógumit rágcsált, volt olyan (ismertem), hogy nikotin tapaszt ragasztott magára. Csak a gond az, hogy nemcsak maga a cigaretta, a nikotin hiányzik, de a rágyújtás mozdulata... Ez az, ami pótolhatatlan. Pedig de jó is lenne, hogy akinek egészsége érdekében fontos volna, le tudná tenni.
Ez legalább olyan nagy szenvedély, mint a csokoládé szeretete. No igen, én csokoládé függő vagyok. Ugyan, mostanában letettem, de irgalmatlan hiányt érzek, s győzködni kell magamat, ne csábuljak el. Úgy, hogy tökéletesen megértem ezt a szenvedélyt is.

Most jól meglepődtem. Hogy tudták a nikotint kitisztítani a tüdejéből...? :O

Egyébként a nikotinnál sokkal jobban hiányzik maga a rituálé mellé. Én mondjuk napi egy doboznyi, de bitangerős cigivel vagyok el. Volt korábban, hogy másfél-két dobozt is elszívtam, de az már hozta a fejfájást is néha, nemköll. A csoki se rossz egyébként, a szerotonin jutalom nem kis dolog. Arról netán még érdekesebb is lehet leszokni, mint erről, ez akármennyire is károsabbnak tűnik elsőre...

medvegy írta:

Most jól meglepődtem. Hogy tudták a nikotint kitisztítani a tüdejéből...? :O

Egyébként a nikotinnál sokkal jobban hiányzik maga a rituálé mellé. Én mondjuk napi egy doboznyi, de bitangerős cigivel vagyok el. Volt korábban, hogy másfél-két dobozt is elszívtam, de az már hozta a fejfájást is néha, nemköll. A csoki se rossz egyébként, a szerotonin jutalom nem kis dolog. Arról netán még érdekesebb is lehet leszokni, mint erről, ez akármennyire is károsabbnak tűnik elsőre...

Kattints a kibontásához...

*
Valami szörcsögött a szerencsétlennek a torkában, s olyan masszív, de sűrű slejmet láttam egy tartályban. A lélegeztető gépen keresztül...
Ezt én akkor sem, most sem értem. De tény, hogy saját szememmel láttam egy tartályt, melybe folyamatosan és lassan szörcsögve ment a slejm, ami bizony sárgás volt. Nem volt szép látvány, de akkor a férjem, nagyon rossz eü. állapotban volt. Nem volt magánál. Fogalmam nincs, hogyan működött a dolog, de elrémültem, amikor ezt nekem az orvos megmutatta. No persze, különleges engedéllyel léptem be a férjemhez, akkor ő élet-halál között volt. Amikor felépült, mi volt az első, amit követelt? Cigarettát!

medvegy írta:

Egyébként a nikotinnál sokkal jobban hiányzik maga a rituálé mellé.

Kattints a kibontásához...

Már 3. alkalommal szoktam le.
Nem kell poénkodni sose estem vissza,hisz 1. 15 év
2.17 év után gyújtottam rá.
Most ősszel volt a 3.
szerintem nikotin vágyam nincs.
De időnkét a rituálé és a kényszercselekvés megkísért
Hullámokban jön de tudok nemet mondani
Olyan ez mint a kényszermozgás
Amikor többet ül az ember, és már felállni van indíttatása.
Ekkor feszültséget mozgással vezeti le.
És ilyenkor a mit csináljak elfoglaltságként, kényszercselekvés ugrik be: gyújtsak rá
De csal 2 másodperc.
Nemet kell mondani elmúlik hamar.
A csoki (rágás) kényszer is hasonlón alapulhat mint a cselekvés kényszer.
A cigaretta elhagyás után.

fokozatosan lassítani és utána lepakolni

Kattints a kibontásához...

Ezt tagadom

tornando írta:

Már 3. alkalommal szoktam le.
Nem kell poénkodni sose estem vissza,hisz 1. 15 év
2.17 év után gyújtottam rá.
Most ősszel volt a 3.
szerintem nikotin vágyam nincs.
De időnkét a rituálé és a kényszercselekvés megkísért
Hullámokban jön de tudok nemet mondani
Olyan ez mint a kényszermozgás
Amikor többet ül az ember, és már felállni van indíttatása.
Ekkor feszültséget mozgással vezeti le.
És ilyenkor a mit csináljak elfoglaltságként, kényszercselekvés ugrik be: gyújtsak rá
De csal 2 másodperc.
Nemet kell mondani elmúlik hamar.
A csoki (rágás) kényszer is hasonlón alapulhat mint a cselekvés kényszer.
A cigaretta elhagyás után.


Ezt tagadom

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Tornando, senki NEM poénkodik, nem csúfolkodik, nem nevet ki. Tudjuk, hogy iszonyatosan nehéz letenni a cigarettát. S, amit tudok a dohányosoktól - én nem vagyok az, - csak megértem őket, hogy valóban, a rágyújtás mozdulata az, ami hiányzik.
Akinek egészségi, vagy más okból kellene lemondania, tegye. De a leszokást is lassan, óvatosan, mert nem lehet egyik napról a másikra elhagyni, letenni. Orvosoktól tudom, akik azt tanácsolták a férjemnek, hogy lánc dohányosként, csak lassan megy a leszokás. Ameddig olyan rossz állapotban volt, nem jutott cigarettához, a szervezete szó szerint dübörgött, a nikotinért. Úgy emlékszem, tapasszal oldották meg az orvosok.

Bojana, amit leírtál, az szerintem nem nikotin volt... A Férjed egy életmentő beavatkozáson ment át, telefutotta a teljes légzőrendszerét a víz és a gyors ütemben képződő váladék. Ez szívbetegeknél (is) nagyon jellemző - sajnos szegény Apa épp így... mindegy. Szóval szerintem alapvetően az nem nikotin volt. A nikotinlerakódás a teljes tüdőben van ugyan, de csak nagyon hosszasan tud kiürülni és felszívódni, ilyen gyorsasággal tüdőt nem lehet "átöblteni" mert meghalna a beteg. De lehet, hogy tévedek...

Tornando, te is tudod, hogy a bagózás egy törökátok... Örülök, hogy ilyen hosszú időkre le tudtad tenni, nem kellene ismét elkezdened, ha nem muszáj. Én időben töretlenül bagózom 34-35 éve, hidd el, akármennyire tagadod, ezt egyszerre nem lehet letenni. A legveszélyesebb persze, mert bármikor megszakadhat a leszokás és egyebek, de ki kell lassan vezetni a dolgot. Más pár évig így-úgy dohányozni és más masszívan minden nap évtizedekig.

medvegy írta:

Bojana, amit leírtál, az szerintem nem nikotin volt... A Férjed egy életmentő beavatkozáson ment át, telefutotta a teljes légzőrendszerét a víz és a gyors ütemben képződő váladék. Ez szívbetegeknél (is) nagyon jellemző - sajnos szegény Apa épp így... mindegy. Szóval szerintem alapvetően az nem nikotin volt. A nikotinlerakódás a teljes tüdőben van ugyan, de csak nagyon hosszasan tud kiürülni és felszívódni, ilyen gyorsasággal tüdőt nem lehet "átöblteni" mert meghalna a beteg. De lehet, hogy tévedek...

Tornando, te is tudod, hogy a bagózás egy törökátok... Örülök, hogy ilyen hosszú időkre le tudtad tenni, nem kellene ismét elkezdened, ha nem muszáj. Én időben töretlenül bagózom 34-35 éve, hidd el, akármennyire tagadod, ezt egyszerre nem lehet letenni. A legveszélyesebb persze, mert bármikor megszakadhat a leszokás és egyebek, de ki kell lassan vezetni a dolgot. Más pár évig így-úgy dohányozni és más masszívan minden nap évtizedekig.

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Medvegy!
Akkor a férjem felépült, az akkori ügyeletes orvos mutatta meg nekem azt a tartályt, hogy kellően szörnyűlködjek el, hogy mennyi cigarettát szívhatott el a férjem (én pontosan tudtam, hogy nagyon sokat), hogy ilyen nikotinos váladékot szív le a gép a tüdejéről. Nem tudom, nem ismerem az eljárást, akkor én kiszédültem az intenzívről. Nem tudom mit láttam, de eléggé szörnyű volt. Persze, amikor felépült, u.úgy pöfékelt, mint annak előtte.

Abban igazad van, hogy képtelenség egyszerre letenni, a nikotin tapasz talán segít a hiány legyőzésében, -pótlásában?
No igen, találkoztam olyan emberrel, nagy templomjáró volt, ő váltig azt hangoztatta, hogy segítettek neki fentről. No persze, nem hazudtoltam meg, ha ő azt hiszi, s ezzel neki könnyebb, semmiképpen nem állok vele vitába.
Tény, hogy sokan éltek körülöttem és élnek is a családban, akik erős dohányosok, mindegyik le akarna szokni, de nem tudja letenni... A fiam sem. Igen, ő már elektromos cigarettára tért rá, de úgy hallottam/olvastam, hogy ott pedig a többféle íz- és aroma anyag az, ami egészségtelen...

Elnézést kérek amiért belekottyogok a nagyok dolgába , de szerintem csak ugylehet leszokni , ha máról - holnapra abba hagyja az ember gyereke . Mindegy , hogy az cigaretta vagy alkohol !!

udvarfy írta:

Elnézést kérek amiért belekottyogok a nagyok dolgába , de szerintem csak ugylehet leszokni , ha máról - holnapra abba hagyja az ember gyereke . Mindegy , hogy az cigaretta vagy alkohol !!

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Udvarfy! Te u.olyan NAGY vagy, mint MI Akiket én ismertem, ők nem tudták ezt a gyakorlatot megcsinálni. Ők előbb csak csökkentették a cigaretta adagjukat, majd elhagyták, s egy idő után újból kézbe vették a cigarettát. Egyetlen embert ismertem, aki a vallásra, meg az égiekre hivatkozva tette le a cigarettát. Helyette imádkozott. Nem, nem bántom meg, de valami annak az embernek nem stimmelt a fejében, később annyira belelovalta magát a vallásba, szerintem megzakkant. Tény, hogy ő valóban nem gyújtott rá, későbbiekben sem.
Én a csokoládéval vagyok úgy, hogy már 3. hete nem eszem csokoládét, de már irgalmatlanul hiányzik. Sőt nem is gondolok rá, s csak úgy belém villan, hogy milyen jó volna egy csokoládé... Kimondottan "szenvedek" a hiányától. Ezért is mondom, hogy a csokoládé mánia, u.olyan szenvedély, mint az aki önmagáról azt állítja, vagy mások mondják róla, hogy alkoholista. Én csokista vagyok ami szintén egy bizonyos káros szenvedély.
Talán ezért is tudom megérteni mindazokat, akik más szenvedélyben vannak. A csokoládé és édességfüggés u.olyan kegyetlen tud lenni, mint a már említettek. Az embernek az esze csak akörül forog, ami körül nem kellene.

Bojana ,
nemtudom , kérlek én a saját tapasztalatomból tudok csak kiindulni nekem igy sikerült mindkettöröl leszoknom , igaz a cigarettánál már a 2. leszokás volt .aztán majd 15-17 évnyi szünet után . De szokásom szerint én eltulloztam mint mindent , napi néha 3 doboz volt az adagom . Ha én felkeltem akkor kell velem az egész utca , majd a falu is.

udvarfy írta:

Bojana ,
nemtudom , kérlek én a saját tapasztalatomból tudok csak kiindulni nekem igy sikerült mindkettöröl leszoknom , igaz a cigarettánál már a 2. leszokás volt .aztán majd 15-17 évnyi szünet után . De szokásom szerint én eltulloztam mint mindent , napi néha 3 doboz volt az adagom . Ha én felkeltem akkor kell velem az egész utca , majd a falu is.

Kattints a kibontásához...

*
Kedves Udvarfy, pontosan tudom, mire céloztál. Ezzel a "ha én kelek, kel velem az egész utca, majd a falu is"... A reggeli köhögést említetted. No azt minden dohányos műveli, de rendesen. Attól függetlenül, hogy mennyit cigarettázott? A férjem is reggelente szinte fuldoklott, s amikor rágyújtott, akkor hagyta abba a köhögést. Ezt soha nem értettem, de nem is "miséztem" a fülébe. Szegénynek éppen elég volt a saját huhogását-köhögését hallgatnia és szenvednie.
Ezek szerint Rajtad már nem gazdagszik meg a dohányipar? Annak örülök. Magamból kiindulva, bitangul hiányzik az édesség. Én is elfordultam a csokoládétól, és a mindenféle süteményektől. De pontosan tudom, mit érezhet egy dohányos, u.azt, mint amit én. Ezért is értem meg az "ellen tábort".

Na, én el tudom mondani nektek.

Először is fejben kell eldönteni, hogy én most aztán végképp leszokom. Kell hozzá valami motiváció. Én abban az évben augusztusban nyugdíjba készültem. Gondoltam, egész nap otthon egy "nemdohányzó" családdal, az elég macerás lesz. És akkoriban kezdődött a mizéria, a dohányosok üldözése. Gondoltam, ez nekem nem fog hiányozni.
Orvoshoz fordultam segítségért. Kaptam egy gyógyszert. Már nem emlékszem, hogyan kellett szedni, de az biztos, hogy három havi adagot írt fel a doktornő, amiből egyhavi adag emlékezetem szerint kb. 20.000 Ft. volt. Egyszerűen nem kívántam a cigit. Csak egyhavi adagot szedtem be, a másik két receptet ki sem váltottam. Nem mondom, hogy nagyon egyszerű volt, hiszen jónéhányszor arra eszméltem, hogy a kezemmel kerestem az íróasztalon a cigit. Aztán helyette találtam cukorkát, meg csokit, meg karamellát, meg sütikét, és mindenféle finomságot.
Ennek következménye lett 102 kiló.
Ismét orvos következett, aki azt mondta, hogy szépen lassan, életmód váltással, mozgással kell megszabadulni a súlyfölöslegtől. Ennyire nem szabad megterhelni a szervezetet. Mármint hogy bagó sincs, meg kaja sincs.
Na, a lassú fogyás sikerült, 10 év alatt fogytam 10 kilót.
Miután ma egész nap a hűtőszekrényt túrtam, kijelenthetem, hogy a cigiről könnyebb volt lemondani, mint az evésről.

20 evesen kezdtem cigizni(akkor meg fustszuro nelkulivel),ingazo leven az utastarsakkal,kozel 7 evig szivtam.Aztan abbahagytam(marol-holnapra),mivel elhataroztam,hogyha ferjhez megyek a leendo gyerekeimet nem akarom mergezni.
Ki is tartottam 8 evig,de mikor visszamentem dolgozni a gyes utan,az akkori fonokom irodajaban ragyujtottam a tobbiekkel.Maig nem ertettem meg,hogyan tudtam igent mondani a "kersz egy cigit" kerdesre.Ezutan 20 evig szivtam-fujtam a fustot.
Masodik ferjem miatt mondtam le ujra a cigirol,o mar reg nem elt vele es sajnaltam,hogy en meg "tartositom".Vegul 8 evnyi szunet utan szinten o volt az,aki miatt ragyujtottam,a halala napjan,het ev utan tavaly(most egy eve )letettem mostmar orokre.
Tornadoval ertek egyet,sosem fokozatosan mondtam le,hanem puff ,kesz es vege,potcselekveseket sem alkalmaztam.

Korán rágyújtottam, lehettem talán 15-16 éves. Aztán férjhez mentem, a férjem nem cigarettázott így én se szívtam. Aztán meghalt az apu, pár héttel később apósom, majd anyósom, és akkor rágyújtottam. Az utolsó infarktus előtt 3 dobozzal is elszívtam naponta, most is rágyújtok még, de már egy doboz cigi elég 4-5 napig. Nem hiszem, hogy végleg abbahagyom, de a napi adagot drasztikusan csökkentem.

Georgina Bojana írta:

Kedves Tornando, senki NEM poénkodik, nem csúfolkodik, nem nevet ki. Tudjuk, hogy iszonyatosan nehéz letenni a cigarettát.

Kattints a kibontásához...

Nem igaz és nem érted mire írtam a poénkodást.
Nem első eset hogy nem rágom szájba miről van szó.Nem megy át.
3.szor szokott le erre mondják te akkor nem is szoktál le
Én mindennap leszokok.Mondja ellen poénnak.
Ezt mind ismerem
De a 15 és a 17 évig nem az már tartós és végleges leszokás
Tudatosan szoktam vissza.
És az se igaz nehéz leszokni.
Az első sima elhatározás volt.
Persze kell hozzá erős akaratú ember
És komoly motiváció
Az első 15 évesnél nem a cigaretta káros hatása játszott szerepet.
Semmiféle tüdőrák stb...leszasrom mit beszélnek
A keserű rossz dohányos szájízt vetettem meg.
Meg azt hogy estefelé nem is esett jól.
Mégis dugdossa az ember a képibe a bűzrudat.
Erre az volt a gondolat.Nem igaz hogy tárgy irányítson engem Én irányítom magamat
Ezek csak a elő-gondolatok voltak a talán majd egyszer.
A konkrét motivációt a hülye gyenge főnököm adta.:
Bejött január 4 dolgozni.Közölte január 1 től nem dohányzik
azonnal kaptam az alkalmon: Versenyezek veled.
Te két nap múlva dohányzol Én nem.
Én lefogok szokni te nem, én megállom te nem leszel képes.
Egyszerű virtus.
A módszer lényege a döntés megvan,azonnal és teljesen letenni.
És még egy titok: Kezed ügyében legyen a cigi.
Mert ha nincs megveszel érte még a földről is felszednénk
Egy darab doboz, 4 szál cigivel a szokott helyi zsebemben volt.
Rengetegszer odanyúltam, hogy rágyújtsak.Meg is nyugodtam van.
Rajtam áll: kiveszem vagy megállom erős vagyok vagy gyenge.
Ennyi volt az egész.
A 2 leszokás se volt sokkal nehezebb
A mostani 3. az elképzelhetetlen volt mert előzetes ráhangolódásom és beleéltségem közölte most nem fog menni.
Érzem nincs igazi motivációm.
Se verseny se semmi.
Majd jött egy motiváció váratlanul.
Valakiért valaki gyógyulásáért.Hozom az áldozatot.
Ezt tudom tenni érte.Sokkal többet is megtennék érte.
Nem imádkozás nem gyertya gyújtogatás,hanem önfeláldozási fogadalom.
Ez a motiváció bejött.
És épp olyan egyszerű volt azonnal letenni ezek után.
Ember kell ehhez.
Gondolkodtam a evési csemegékről is le tudnák pusztán elhatározással szokni?
Megállapítottam Nekem meg az lehetetlen
Arra nincs akaraterőm, csoki töltött káposzta, pörkölt? Kizárt hogy az menne.

udvarfy írta:

Elnézést kérek amiért belekottyogok a nagyok dolgába , de szerintem csak ugylehet leszokni , ha máról - holnapra abba hagyja az ember gyereke . Mindegy , hogy az cigaretta vagy alkohol !!

Kattints a kibontásához...

Pontosan.Egyik pillanatról a másikra.
De mindég kell motiváció és nem a tévéből halott motivációk hanem személyes

Georgina Bojana írta:

Kedves Tornando, senki NEM poénkodik, nem csúfolkodik, nem nevet ki. Tudjuk, hogy iszonyatosan nehéz letenni a cigarettát.

Kattints a kibontásához...

Nem igaz és nem érted mire írtam a poénkodást.
Nem első eset hogy nem rágom szájba miről van szó.Nem megy át.
3.szor szokott le erre mondják: te akkor nem is szoktál le
Én mindennap leszokok.Mondja ellen poénnak.Vagy minden cigaretta után leszoktam mondja a poénkodó.
Ezt mind ismerem
De a 15 és a 17 évig nem az már tartós és végleges leszokás
Tudatosan szoktam vissza.
És az se igaz nehéz leszokni.
Az első sima elhatározás volt.
Persze kell hozzá erős akaratú ember
És komoly motiváció
Az első 15 évesnél nem a cigaretta káros hatása játszott szerepet.
Semmiféle tüdőrák stb...leszarom mit beszélnek
A keserű rossz dohányos szájízt vetettem meg.
Meg azt hogy estefelé nem is esett jól.
Mégis dugdossa az ember a képibe a bűzrudat.
Erre az volt a gondolat.Nem igaz hogy tárgy irányítson engem Én irányítom magamat
Ezek csak a elő-gondolatok voltak a talán majd egyszer.
A konkrét motivációt a hülye gyenge főnököm adta.:
Bejött január 4 dolgozni.Közölte január 1 től nem dohányzik
azonnal kaptam az alkalmon: Versenyezek veled.
Te két nap múlva dohányzol Én nem.
Én lefogok szokni te nem, én megállom te nem leszel képes.
Egyszerű virtus.
A módszer lényege a döntés megvan,azonnal és teljesen letenni.
És még egy titok: Kezed ügyében legyen a cigi.
Mert ha nincs megveszel érte még a földről is felszednénk
Egy darab doboz, 4 szál cigivel a szokott helyi zsebemben volt.
Rengetegszer odanyúltam, hogy rágyújtsak.Meg is nyugodtam van.
Rajtam áll: kiveszem vagy megállom erős vagyok vagy gyenge.
Ennyi volt az egész.
A 2 leszokás se volt sokkal nehezebb
A mostani 3. az elképzelhetetlen volt mert előzetes ráhangolódásom és beleéltségem közölte most nem fog menni.
Érzem nincs igazi motivációm.
Se verseny se semmi.
Majd jött egy motiváció váratlanul.
Valakiért valaki gyógyulásáért.Hozom az áldozatot.
Ezt tudom tenni érte.Sokkal többet is megtennék érte.
Nem imádkozás nem gyertya gyújtogatás,hanem önfeláldozási fogadalom.
Ez a motiváció bejött.
És épp olyan egyszerű volt azonnal letenni ezek után.
Ember kell ehhez.
Gondolkodtam a evési csemegékről is le tudnák pusztán elhatározással szokni?
Megállapítottam Nekem meg az lehetetlen
Arra nincs akaraterőm, csoki töltött káposzta, pörkölt? Kizárt hogy az menne.

Ide még jön egy idézet

Beka Holt írta:

férjem nem cigarettázott így én se szívtam.

Kattints a kibontásához...

Ez egy hasonló motiváció másért tenni vállalást.áldozatot.

Na, persze. Egyszerűbb törölgetni, mint elnézést kérni a vádaskodás miatt, és elismerni, hogy a moderátor semmit nem törölt becses posztjaid közül!

Kattints a kibontásához...

Majd ha fagy s hó lesz nagy ha piros hó esik az égből.
A fölös üzenetek nem kellenek.
A tény az: nem moderátor törölte.
Egy utólag betett idézés törölte.illetve nem jelenítette meg az elsőre adott választ
A fórum sajátossága és én nem vettem észre.Lehagyta az elejét.A második idézetre adott választól elveszett visszafelé az elejéig.
Technikai hiba.Nem moderátor törölte ennyi a tény.
Még annyit: bedühödtem ez így szokott lenni.
És kicsúszik az ember száján valami.Okkal gyanakodtam de hibásan.
Van ilyen.
Beka Béke