Cigarettát nekem így sikerült letenni... Motivációm? Ez volt...
- Téma inditó Georgina Bojana
- Kezdés dátuma
joco67
Tag
Utoljára módosítva a moderátor által:
McMelikszi
Kitiltott (BANned)
Bennem most az utóbbi hetekben, hónapokban érlelődött meg a gondolat. LE KELLENE SZOKNOM A CIGIRŐL!
Érdeklődtem olyan embereknél, akiknek bizonyítottan sikerült (Munkatársak, családtagok), szinte mindenki egy dologra hívta fel a figyelmemet,
arra, amit joco67 is írt: akarat kell! Meséltek iszonyú napokról, bunkó "akkor is az orrod alá füstölök" munkatársakról, bár ez utóbbi a meglévő
törvényeknek köszönhetően egyre kevesebb lehetőséget kap. Valamint a "most is rágyújtanék néha-néha, különösen ha "felbasznak idegileg" esetekről
de remélem elszánom magam véglegesen, és abba hagyom. 2019-re ez a legnagyobb tervem, meg a kardiológusomé is.
Akarat kell, hát legyen akarat(om)!
Üdv mindenkinek, ezt nem lehet félvállról venni!
Érdeklődtem olyan embereknél, akiknek bizonyítottan sikerült (Munkatársak, családtagok), szinte mindenki egy dologra hívta fel a figyelmemet,
arra, amit joco67 is írt: akarat kell! Meséltek iszonyú napokról, bunkó "akkor is az orrod alá füstölök" munkatársakról, bár ez utóbbi a meglévő
törvényeknek köszönhetően egyre kevesebb lehetőséget kap. Valamint a "most is rágyújtanék néha-néha, különösen ha "felbasznak idegileg" esetekről
de remélem elszánom magam véglegesen, és abba hagyom. 2019-re ez a legnagyobb tervem, meg a kardiológusomé is.
Akarat kell, hát legyen akarat(om)!
Üdv mindenkinek, ezt nem lehet félvállról venni!
Szerintem is akaraterő kell hozzá. Úgy nem hiszem hogy le lehet szokni hogy minden nap eggyel kevesebbet szívunk el.
Végleg egyszer és mindenkorra le kell tenni egyik percről a másikra!
Végleg egyszer és mindenkorra le kell tenni egyik percről a másikra!
Tanúsítom
és azt is a legelső leszokásom volt a legkönnyebb.
Azóta többször kiürültem mert 15 éves szünetek lettek.
Majd ismét ez meg amaz oknál elkezdtem.
Most vagyok a 3.-nál 1,5 éve mentes
Ám most a legtöbb csábítás:Sokszor gondolok rá kimegyek rágyújtok.
Mindég megszólal bennem a Nem, hisz én vagyok az erősebb nem a vágy.
Oka hogy most jobban ráérek és a rágondolás is gyakrabban jöhet
Tartós elmélyült elfoglaltság kevesebb
Másképp van az is.
Befejezek egy rövidebbet de szinte felijedek belőle.
Ekkor cselekvési mozgási kényszer és a feszültséget kimenéssel kell levezetni.
No ekkor van hogy gyerünk rágyújtani
Ez még a régi megszokás.
Mások evéssel vezetik le a kényszer cselekvést
Az is káros.
úgyhogy nem marad más mint a nem: hisz én vagyok az erősebb nem a vágy
A falatozást nehéz abbahagyni.
Nem a cigit.
úgy nem
*
Ameddig a környezeted nem lázad fel, hogy KIBÍRHATATLAN vagy... Mert azzá leszel jó darabig, amíg nem jutsz nikotinhoz... Tapasz és képzeletbeli rágyújtás, mármint a mozdulat hiánya is fájhat. Legalábbis ez utóbbiról már hallottam.
Kicsit úgy tűnik feszült állapotot jósolsz.
A legerősebb leggyakrabban fellépő kísértés a szertartás más néven a mozdulatsor.
Nem nikotinhiány ez.Hanem a nassoló bajához hasonlítható: a rágcsa
Ennek a többször rátörő szertartás kényszer mint feszültséglevezető.Kikerülése kivédése egyetlenen erős Nem.
Nem tart tovább fél percig a kényszer.De sokszor fog rád törni.
A hír az hogy a nikotintapaszt ezt nem oldja.
Az elektromos cigit sose próbáltam.Nem hinném hogy a mozdulatsort pótolja
*
Megsúgom, soha nem dohányoztam. Meggyújtani meg tudom és meg is gyújtottam a cigarettát, anno' a nagymamámnak, a férjemnek - de én nem füstöltem. Nagyanyám, aki egy áldott, jó lélek volt, többször neki is "futott'" (helyben-futással) a cigaretta elhagyásának... Akkor mindig mondta, fussatok előlem, mert harapok. Valóban mindenbe bele is kötött, kb. 2 hétig bírtuk - ő sem bírta már magát sem elviselni - s rágyújtott. Ismét jöttek a békeidők.
Férjem lánc dohányos volt. Ő meg sem próbált lemondani róla, de be kell vallanom, olyan elegánsan senkit nem láttam rágyújtani. No meg, ahogyan a kezében tartotta, mintegy őrgróf... Volt egy barátja, ő szivarozott. Mindig heccelte a férjemet, a milliárdosok szivaroznak, a prolik cigarettáznak... A férjem ilyenkor dühösen vissza is vágott, mondta, hogy elegánsan csak a cigarettát lehet meggyújtani, a szivarnak a végét levágják v. rosszabb esetben leharapják (?) - no meg mire van úgy oda? Szivarra van pénze, de ezen túl - hová lettek a milliárdjai?! - Jókat nevettem rajtuk.
2012. Augusztus 12, volt az utolsó nap amikor dohányoztam. Akkor határoztam el, hogy leteszem és azóta nem gyujtottam rá. 20-25 cigaretátt szívta naponta, de most is néha kívánom, nem gyujtok rá, de néha a veriték üt ki rajtam annyira kívánom néha most is, 8 év után. Nem fogadkoztam, elhatároztam és letettem.
Kedves Georgina! Lassan 80 éves leszek, és olyan stresszes munkahelyem volt, ahol muszály volt bagózni ahhoz, hogy oldjam a feszültséget. Többször próbáltam elhagyni, de mindig visszaszoktam. Utoljára - már van 35 éve - új módszert vezettem be és ezzel célba értem. Pszihémet v ettem igénybe. Amikor újra elhatároztam hogy nem gyújtok rá többé, az elhatározás után fél órával már jelentkezett a nikotin éhség. Nyúltam a doboz után, de félúton megálltam, és elkezdtem magammal beszélgetni, kb így: "Te marha, már kibírtál félórát! Most ha rágyújtassz, majd kezdheted a kínlódást újra előlről. Mert ugye le akarsz szokni!!! Akkor pedig hagyd a dobozt a fenébe.!!!" S aztán jelentkezett az éhség óránként, majd egyre ritkábban, s a beszélgetés fő témája az volt, hogy mennyi időt bírtam ki cigi nélkül. Amikor kb 1 hónap is eltelt, a rágyújtási szándék is elmaradt. Már nem hiányzott sem a macera, sem a füstje. A lényeg az, hogy ha elhatározod hogy elhagyod, ez legyen végleges. Segít az elhagyásban az az új élmény, hogy fokozatosan visszakaptam önmagam, kiszabadultam a szolgaságból és főleg újra éreztem az ételek természetes ízét. Persze ennek lett hátránya is: Magamra szedtem néhány kiló súlyfelesleget. ( A szervezetem jobban hasznosította a bevitt kalóriát). Itt segített a párom: kalóriaszegény ételeket főzött és tudatosan kimozdított a karosszékből. A lényeg: akarat -személyes meggyőzés napi szinten ( a csábítások tudatos elhárítása ) s a környezet segítsége. Ha nagyon akarod, meg tudod csinálni!!! Üdvözlettel: Toncsibá
Kedves Georgina Bojana!
73 évesen elmondhatom, hogy nem vagyok dohányos, pedig valaha napi két doboz volt az adagom. Építőiparban dolgoztam ahol állandóan kínálgattuk egymást, ezért nem tudom mennyit szívtam valójában.
A fordulatot első gyermekünk híre hozta meg, mivel a magzatnak nem tesz jót a füst! Eldöntöttem, hogy módszeresen fogok leszokni. A két doboz helyett napi 5 szálat engedélyeztem magamnak. Ez ment pár hétig, mikor is megjelent egy új, nikotin szegényebb cigaretta. Azonnal vettem két dobozzal, és szerencsétlenségemre/szerencsémre vasárnap este szívtam el az utolsó darabot. Reggel rohantam a trafikba, nem volt, a buszvégállomáson, nem volt, sehol nem volt ez a gyengébb cigi. De abban kitartó voltam, hogy nem térek vissza a régire! Hívtam a titkárnőmet, hogy majd jövök, de most cigit keresek! Nem találtam sehol, mert mint megtudtam ez a cigaretta próbaterítése volt, hogy megnézzék milyen a fogadtatása. Tehát szerintem a leszokáshoz két dologra volt szükségem, AKARAT ERŐRE, mert nem gyújtottam rá másikra, és SZERENCSÉRE, hogy 3-4 hónapig nem került piacra az a cigi így a nikotin nagy része ki tudott ürülni! Viszont a rituálé még évekig megmaradt. A kollégáim rendszeresen szórakoztak azzal, hogy kinálgattak, szerencsémre sikertelenül. Na és ami a legrosszabb volt, a dohányosok szaga!!! Már pár méterről éreztem azt a penetráns bűzt amit egy dohányos lehelete tartalmaz. Ha ezt az aktív dohányosok éreznék biztosan eldobnák a cigit.
Végezeteűl ez 46 évvel ezelőtt történt, és azóta nincs az a görcsös fejfájásom, ami dohányosként napi szinten kínzott.
Sokszor próbáltam leszokni, még spéci gyógyszert is szedtem, de hiába. Aztán több, mint 10 éve, 42 év dohányzással telt év után összejött több nyavalyám: fájtak az izületeim, ment a hasam, nehezen nyeltem, rosszul aludtam, végtelenül sajnáltam magam. Kenegettem magam, főztem diétás ételeket, stb. És egy nap észrevettem, hogy alig cigizek. Kidobtam a maradékot, és vagy két hétig nem hiányzott a cigi. Azután megint, egyre jobban. Erős voltam és nem szivtam többet, és a vágy csillapult. Hat hét után már nem volt állandó hiányérzetem.
13 éve nem cigiztem, de ma sem merem azt mondani, hogy leszoktam. Nem szoktam le, csak nem gyújtok rá, mert néhanapján még ma is hiányzik.
Sajnos sehogy sem megy.
Én 25 évvel ezelőtt mérges lettem, hogy folyamatosan emelték a cigaretta árát, ezért elszívtam ami még a táskámban volt, és azóta sem gyújtottam rá. Csupán elhatározás, és akaraterő kérdése az egész. Nem hiányzik,. Nem használtam semmilyen gyógyszert,