Cikk: Szerelmesek, akik nem házasodhatnak

Én csak annyit tudok, és szeretnék hozzászólni ehhez a szindrómához, hogy édesanyám 25 évig dolgozott egy ilyen otthonban osztályvezetőként, és én is dolgoztam ott egy ideig mielőtt külföldre kerültem. Mivel a fogyatékkal élő emberekben is működnek a hormonok, nem is akárhogyan, ugyanis sok esetben náluk még nagyobb a nemi vágy mint a normális embereknél, ezért abban az otthonban, (ott 150 lakó volt, tehát nagy intézmény, nem lehetett mindenkit minden pillanatban ellenőrizni) minden egyes hölgy lakónak előírták a fogamzásgátló tablettát, illetve az idősebbek közül jó néhányat el is kötöttek... Tudomásom szerint a legtöbb magyar intézményben ez a rendszer működik, ugyanis akik ott dolgoznak, vezetik ezeket a helyeket, pontosan tisztában vannak a veszélyekkel.... Véleményem szerint, két embert, még ha fogyatékkal élő is, nem szabad megfosztani az élet örömeitől, nekik is van érzelemviláguk, tudnak örülni, sírni, bánkódni, bármit, amit mi, normális emberek, sőt, sokszor talán színesebb is a lelki életük, mint nekünk... Ha szeretik egymást, miért ne házasodjanak? Így is úgy is állandó felügyelet alatt élnek, és gondolom, a ne legyen gyerek téma, a mai fejlett világba megoldható...
De ez is csak egy vélemény...

Látom, sikerült egy két dolgot elgépelnem, bocsi érte, már nem tudom kijavítani.... De a lényeg megvan

Zoli_USA írta:

Nem az a baj ha két gyengeelméjű vagy más örökletes betegségben szenvedő házasodik, hanem ha gyerekük lesz. Én tehát ezt az ügyet és a hasonlókat roppant egyszerűen intézném el: úgy, hogy sterilizálják őket, persze fájdalommentesen, aztán nyugodtan házasítsák őket össze! Igen, híve vagyok az effélék akár kényszersterilizálásának is. S ezt nem tartom fasizmusnak. Nem mondom azt hogy ki kéne őket irtani, bezárni vagy bármiképp is rosszul bánni velük, sőt, kifejezetten az a véleményem, hogy emberségesen kell velük bánni, szeretettel, és segíteni kell őket. De NEM LEHET MEGBÍZNI BENNÜK fontos kérdésekben, hiszen épp az eszük sérült, hogy elnagyoltan fogalmazzak, azaz a felelősségérzékük, ítélőképességük csökkentértékű. Márpedig a gyerekvállalás komoly dolog, mert áldozatvállalást tételez fel mind a szülők, mind a társadalom részéről. És az effélékben tényleg nem lehet megbízni e téren (sem...), egyszer régen láttam pld egy tévéműsort, ahol egy szintén fogyatékos párt interjuvoltak meg, azok sem testileg voltak fogyatékosok hanem valami agyi zűrjük volt, és a riporter kérdezte tőlük, akarnak-e gyereket. Mire mondták hogy igen, persze. Erre a riporter megkérdezte, hogy de hát tudják-e hogy a doki szerint kábé nyolcvan százalékos az esély, hogy a gyerekük is szellemi fogyatékos lesz! S a férfi azt válaszolta hogy igen, tudja ezt de nem baj, mert ők legalább öt gyereket szeretnének, vagyis legalább az egyik valószínűleg ép lesz...
Az nem érdekelte hogy ha így lesz is de a másik négyet az állam kell felnevelje majd, azaz a társadalom többi része, sőt lehet hogy az esetlegesen épnek születő gyermekét is, mert egy efféle fogyatékos pár ugyan miből tartaná el a gyerekét, amikor őket is az állam tartja el mindenféle segélyekből meg más módon...
Én azt hiszem, az élethez mindenkinek joga van, ha már egyszer megszületett (hacsak ő is el nem veszi más életét...). A SZAPORODÁSHOZ már nem okvetlenül van joga mindenkinek, egyszerűen mert Földünk felszíne nem végtelen, s az erőforrások sem végtelenek.

Kattints a kibontásához...

Ez kicsit úgy hangzott mint annak idején-a Taigetoszról lelökték a lányokat és a fejletlen vagy fogyatékos fiúkat.Sok szülő nevel fogyatékos gyereket nem az állam..ha kicsit feszegetnéd a témát,utánaolvasnál rögtön látnád,hogy mire elég az a pénz amit az állam nyújt egy ilyen családnak.Pláne ha rehabilitációról vagy halmozottan fogyatékkal élőről van szó.Szerintem akkor nem így gondolkoznál ha hasonló cipőben járnál.Az állam sok mást embert pl.kisebbség(ami lassan sajnos a többség lassan)támogat mindenféle segélyekkel...Azzal egyetértesz?Azok miért érdemlik meg azt a pénzt?Ők nem fogyatékosok.És persze ne szüljön 5 gyereket az akinek "nem kellene"mert fogyatékkal él és ilyen gyereke születhet,de úgy vélem minden családnak joga van min.1 gyerekhez,utána meg lehet beszélni velük a fogamzásgátlást!Ne felejtsük el-ők nem hülyék.

Kedves Parisa!
Azért nem mindegy, hogy milyen elmegyenge egyénekről beszélünk.
Azzal is egyetértek, hogy a davn kórosak között is vannak különbségek. Vannak nagyon gyenge mértékben érintettek. Én találkoztam már ilyen emberekkel, akkora szeretet kisugárzásuk van, hogy az tényleg csoda számban megy. A mai világban a várandóság alatt még úgy mondd épelméjűeket is agyon vizsgálják. Az ilyen embereknél is meg lehetne csinálni, és szerintem ki lehet ezt mutatni a várandóság ideje alatt, hogy ha davn kóros a magzat, milyen mértékű. Meglehetne határozni, hogy milyen szintig engedélyezett, és azok megszülethethetnének. Az angyali érintés című filmsorozatban nagyon jól jellemezték őket. Az egyik ilyen fiú gyerekkekre is prímán tudott felügyelni, valóban angyali lények, angyali teremtmények. Szeretetet csempészik be az életünkbe, ahonnan, valljuk be őszintén, kezd kiveszni.
Nem véletlen kerülnek ezek az emberek azokhoz a családokhoz ahová leszülettek. Őket vállalták azok a családok, és ezek az emberek is vállalták azokat a családokat. Pont úgy, mint minden ember ilyen módon születik le a világban.
Nagyon valószínű, hogy vannak kicsi gyerek szinten élő davn kóros emberek, ők valóban gyerekek. De akik magasabb szinten élnek, tudnak dogozni, ellátják magukat, emberként kellene őket kezelni. Én sem értek azzal egyet, hogy be kellene csapni őket egy álházassággal. Hiszen számukra a szeretet a minden. Az érzelmek viágában élnek, és nem is akárhogyan. Én csodálom őket, nagy dolgot vállaltak, hogy ilyen testben születtek le, és szolgálatra, szeretetre kérik, szorítják a környezetüket. Valóban olyanok szerintem, mintha az Isten angyalai testet öltve jöttek volna le közénk. Nekik sem egyszerű, nekik sem könnyű, és a szintüktől függően a környezetüknek sem, főleg a szüleikre gondolok.
Nekem az anyai nagymamámnak a testvérének volt egy ilyen lánya, mert a háborúban a flektífuszt így fordította át a magzat úgy, hogy az anyja életben maradhatott, sőt semmilyen egészséges károsodása sem lett. Ő viszont ilyen rendellenességgel éli az életét. Az intézetben él mostmár mint ápolónő, és segít a takarításban is. Hálás vagyok neki azért, amit vállalt erre az életére. Az Isten áldja meg őt ezért!
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

ez szomorú:'(

sajnálom

sajnálatos

Nehéz ügy... Én is az eljátszás mellett voksolnék. Jó ötlet.

Ha a felügyeletükkel megbízott személyek felvállalják a közös életüket akkor szerintem a házasság, és a gyerekvállalás is szoba jöhet. Ne felejtsük el, hogy sokszor egykékről van szó akiket a szüleik felügyelnek, és a szerelmesek mellett talán ők is vágynak unokára, aki talán teljesen egészséges lenne és ezt a pluszt szívesen felvállalnák.

De hát papír nélkül is boldogok lehetnek, ha akarnak, nekem sincs férjem, csak élettársam, de soha nem lennék ennél boldogabb, ha papírom lenne róla akkor se.

Szeretet vezérli őket, teljesen más értékrend alapján ítélik meg a külvilágot, és az embereket,sokat tanulhatnánk tőlük! Sajnos betegek, de elgondolkodtató ki is a beteg valójában?

Ha nem tudnak magukról sem gondoskodni, családot sem vállalhatnak felelősséggel. A szülői háttéren sok minden múlhat.

Előbb-utóbb megbánják!

Én is úgy gondolom, hogy a házasságot szabadna engedélyezni. Viszont a gyermekvállalást nem szabad. Láttam egy filmet, nem tudom, mi volt a címe, egy szellemi fogyatékos párról szólt. Sírós film volt. Megküzdöttek a szerelmükért családjukkal, orvosaikkal, gondózóikkal. És együtt élhettek a végén, de gyermeket nem vállalhattak. Én elég mély érzésű emberke vagyok. Végigsírtam a filmet.

Gratula nekik.Emberek ők is,érzéseik vannak.

Nem egyszerű eset. A sérült emberekben nagyon nagy szeretet lakozik és nagyon tudnak ragaszkodni.