Csábítás avagy hogyan tartsuk fenn a vadász ösztönt végig párkapcsolat terén is ;)

Sziasztok,

A témát azért indítom, mert a mai világban (az őrültek világában) egyre nehezebb párkapcsolatban élni, nehéz úgy párt találni magunknak, hogy a későbbiek folyamán ne pusztán a testiségről szóljon, hanem legyen benne érzelmi kötődés és párkapcsolat alakuljon ki hosszú távon, ahol az érzelmek jelen vannak. Sokunknak okoz az problémát, hogyan lehet apró trükkökkel fenn tartani a férfi esetében a folyamatos vadász ösztönt, hogy sose engedje meg magának azt a luxust, hogy hátra dőljön és pihenjen, tudván azt, hogy a nő mindig mellette lesz. Személy szerint soha életemben nem játszottam emberi játszmákat, mert feleslegesnek tartottam, aztán rájöttem, hogy sajnos olyan világban élünk, ahol kénytelen vagy belemenni ilyen macska egér játékokba..., és meg kell tanuljad ennek a pszichológiai részét, alapját. Ugye sok mindenki adja azt a tanácsot, hogy légy titokzatos, kicsit elérhetetlen, ne add be egyből a derekad és így hosszabb távon is van esély arra, hogy kialakuljon köztetek valami komolyabb is, kalandok helyett... Viszont amit nehéz kivitelezni az az, hogy hogyan tudod fenn tartani folyamatosan a férfi vadász ösztönét, még akkor is, ha már több hónapja, éve párkapcsolatban éltek egymással? Egyáltalán hogyan tudod elérni azt, hogy ne legyen alá és fölé rendeltség, hanem egyenrangú partnerként legyetek jelen egymás életében, mert szerintem az utóbbi a titka a boldog párkapcsolatoknak. Illetve már az elején az ismerkedés során, mik azok a "praktikák", amiket ha egyszer egyszer bevetsz, el tudod "tekerni" a férfi fejét és egyfajta olyan érdeklődést keltesz fel benne, hogy annyira meg akar ismerni téged, mert kíváncsi, hogy beindul nála a vadász ösztön és eszébe se jut más lányokkal párhuzamosan ismerkedni még, amíg meg nem szerzi a zsákmányát. S ezt idővel ezt a fajta hozzáállást, hogy zsákmány szerzésről szól neki eleinte az egész, hogyan tudod átvarázsolni arra, hogy ő maga gondolkodjon el azon, hogy esetleg párkapcsolatban is meg kéne próbálni, elhitetni vele, hogy valójában ezek az ő fejéből pattannak ki, még ha tudod, hogy te "irányítod" finoman a dolgokat, csak meghagyod abban a hitben, hogy ő irányít.

Na ilyesmi kérdéseim lennének, hogy ezt az egész dolgot, hogyan lehet úgy alakítani, hogy kedvező legyen, mert valójában mindenki a lelke mélyén arra vágyik, hogy találjon valakit, akivel együtt lehet hosszabb távon is, csak a mai világban senki nem mutat ki semmit, tele vannak az emberek félelemmel a múltbeli tapasztalataik által és egyből mindenki felhúzza magára a védelmi pajzsát, ahogy meghallja azt a szót, hogy párkapcsolat, mert számukra ez azt jelenti, hogy oda a szabadságnak és kötelezettségeket kap...

Érdekes téma. Sajnos úgy kell felfogni az egész dolgot, mintha hasznos lenne. Ha jön valaki, és elhagy, mintha hasznunk származna belőle. Persze ez így nem igaz. Úgy vettem észre, a mai világban az emberek, főként a férfiak/fiúk nem törik össze magukat egy nőért. Mindig jobbra várnak és meresztik a szemük, elvégre az ő szemükben a nőket kilóra mérik. Aztán, ha egyszer mégis bepróbálkoznának, és visszautasítják őket, utána jön a sunnyogás, hogy "te ilyen meg olyan vagy"...mi lehetne a tanács? Ez egy jó kérdés. Nem a legszebb dolog, de ha tényleg valakivel együtt szeretnénk maradni, nem elég a saját szeretetünk. Esetleg néhányszor el kell taszítani mellőlünk a másikat, hogy igazán becsülje a dolgot. Na és ezt sem szabad túl sokszor, hátha megunja...

játszma helyett is csak légy önmagad ....akkor csak azok állnak melléd akikkel dolgod van

most írta:

játszma helyett is csak légy önmagad ....akkor csak azok állnak melléd akikkel dolgod van

Kattints a kibontásához...

Mindig önmagam adom, nem játszmázom, nem tudom, hogyan kell, mert soha életemben nem csináltam még ilyet. Ezért vagyok lemaradva ilyen téren és néha érzem, hogy ez hátrány bizonyos szituációkban, munka világa, stb... De egyet értek veled Mostkiss felesleges olyan embereket magam köré gyűjtenem, akik megjátsszák önmagukat, mert ezek mind kihullanak az életemből. S ha azok állnak mellém, akikkel dolgom van, jobb is minden téren, mert nagyjából egy fajta dolgot "képviselünk" és velük azért könnyebb, csak azért egy két dolgot azért kéne megtanulni, hogy a mögöttes pszichológiai részével tisztában legyél és kivédd az ilyen típusú embereket, akiknek a játszmák a lételemük...

oliyboty írta:

hogyan lehet apró trükkökkel fenn tartani a férfi esetében a folyamatos vadász ösztönt

Kattints a kibontásához...

Viselj olyan bugyit aminek céltábla a mintája
Kicsit komolyabban, nem kell túlbonyolítani, a pszichojátszmák rendkívűl idegesítőek mégha látszólag bejönnek is néha. Izgasd fel valahogy(nem feltétlenül szexuálisan), aztán ne add oda magad egyből hanem kicsit állj ellen, térj ki előle, kéresd magad. Az az áldozat érdekes aki menekül, aki halottnak tetteti, megadja magát vagy támad, azt nem kell és nem is lehet üldözni.
Tehát a lényeg az üldözés, lehet kicsit küzdeni vele, kicsit cukkolni, de csak kicsit. Itt nem egyenlő felek párbajáról van szó, végül neked kell lenni a "gyenge áldozatnak aki veszít", neki meg az "erős vadásznak aki nyer".

Szia! Nagyon jó a téma,s aktuális is a mai világban sajnos.Szerintem ha egy kapcsolatban toleránsak /megértők/ sokáig fent lehet tartani egy kapcsolatot.Egy életen át.

Fortunetta189 írta:

Szia! Nagyon jó a téma,s aktuális is a mai világban sajnos.Szerintem ha egy kapcsolatban toleránsak /megértők/ sokáig fent lehet tartani egy kapcsolatot.Egy életen át.

Kattints a kibontásához...

Csak ehhez az kell, hogy mindkét félben legyen hajlandóság arra, hogy megértő legyen, mert az sem megoldás, hogy mindig csak az egyik fél ad és ad és nem halad semerre se a kapcsolat..., mert ilyen a mai világban sajnos a legtöbb embernél a hozzáállás és nem hogy párkapcsolatot nem lehet létesíteni egy könnyen, ismerkedni se lehet normálisan, mert az emberek többsége csak a testiségre megy rá, meg a kalandra... Nem tudom amúgy mi a fene romlott el a mai világban, de ilyen régen nem volt, másak voltak az emberek is. Nekem pl. hiányzik az, ha valaki elkezd udvarolni, hogy írjon már kézzel egy levelet, vagy kicsit vissza az "régebbi" időkbe, mert a modern dolgokat nem minden esetben szeretem, elveszi egy csomó dolognak a varázsát...

Kedves Oliyboty!

Szerintem attól is függ, hogy az ember mit remél a párkapcsolatától, milyen elvárással kezd bele egy kapcsolatba. Van, aki az anyagi biztonságra hajt, és lássuk be, ez a mai világban - főleg itt Mo.-n - igencsak erőteljes mozgatórugó. Ezért a biztonságért cserébe pedig lemond a stabil érzelmi világról és alárendeli magát a másik félnek. Ez pedig nem működik hosszú távon, hiszen ha megszerezte az anyagi biztonságot, akkor máris többre vágyik, és érzelmi téren is biztonságban akarja tudni magát.
De ennyit az anyagi oldaláról.

A-tommal értek egyet, a pasi dolga vadászni. Legalábbis szerintem. Én sem tartom vonzónak, ha egy nő rányomul egy férfira. Ha tetszik neki az adott férfi, akkor pár gesztussal a tudtára lehet adni, hogy "bejön".
Az, hogy egy párkapcsolat meddig bírja "szuflával", nehéz megmondani. Nem lehet első pillanatban meglátni, hogy a másik felet meddig lehet "éberen" tartani. Én úgy gondolom, hogy az a pasi, akit folyamatosan csábítani kell és nem dőlhetsz hátra egy kicsit sem szusszanni, az nem is akar stabil érzelmi kötődést, csupán szexuális tárgyat és házvezetőt lát benned. Az ilyen típusú pasikat tök mindegy, hogy mennyire próbálod megtartani, nem fog menni. És nem is éri meg a fáradságot.
Az biztos, hogy az őszinteség nagyon fontos a kapcsolatban. Ha mindkét fél el tudja fogadni a másik "defektjeit", akkor működik a dolog. Persze nem csupán arról van szó, hogy érzelmileg mennyire passzoltok össze. Fontos, hogy az ágyban is meglegyen a harmónia.
A másik dolog pedig, amiről sokszor szoktak beszélni: az ellentétek vonzzák egymást....Baromság. Lehet, hogy ideig-óráig szimpatikus, vonzó, hogy a másik fél éppen az ellentétünk, de ez nem lehet egy hosszútávú kapcsolat alapja. Persze nem vagyunk egyformák, de ha az érzelmi világunk homlokegyenest a másik ellentéte, akkor egy idő után ez vitához, veszekedéshez és végül szakításhoz vezet. Az pedig, hogy megpróbálod megváltoztatni a másikat...hát az nem fog menni. Vagy változik önmagától, vagy marad olyan, amilyen. Ahogy Evapatocs is mondta egyszer: kutyából nem lesz szalonna.

Te jó ég!

Mármint egy kicsit túl van cifrázva a dolog 1-2 írásban. Végén még erre is valami elméletet vagy képletet állítotok fel, amit be kell tartani a tökéletes kapcsolathoz. :grin:
Sok dolog intelligencia és érzelmi intelligencia kérdése is, de ha valaki nem érti meg a másikat vagy nem igazán akarja akkor teljesen mind1 mit vél tudni erről nem fog használni. Mindig adott helyzetre kell reagálni nincs olyan, hogy valamit csak így lehet vagy úgy egy ennyire összetett sok változós dologban mint az emberi kapcsolat főleg ha párkapcsolat.

Ennek természetesnek kell, hogy jöjjön mindenféle előzetes ismeret és tudás nélkül is kb mint Ádám és Éva esetében szerintem (vagy egy dzsungel lakó Mária és Géza, aki nem hisz előzőben de lényeg érthető).
Vagy szeretjük a másikat lehetőleg minél kevesebb feltétellel, (persze teljesen feltétel nélkül hát szépen hangzik, de ahhoz kicsit többnek kéne lennünk mint ember vagy legalább is túl kellene lépnünk azon) és ez fordítva is így van vagy nem. Az őszinteség, elfogadás, bizalom és minden más már jön ha a szeretet megvan mind a két oldalról.

Megismerkedésnél pedig legegyszerűbb ha mindent elmondunk őszintén, ha nem így teszünk becsapjuk magunkat és a másikat is és az tuti nem lesz hosszú távú kapcsolat. :wink:
Persze mindennek meg lehet adni a módját finoman is nem kell feltétlenül nyersen őszintének lennünk. Valamint az őszinteséghez idő is kell, sok mindent egyszerre rázúdítani a másikra nem igen bölcs dolog. Ez az időszak ismerkedés, aminek míg nincs vége elég butaság belemenni bizonyos dolgokba. :grin:
A testiség része pedig, hogy mind a két fél megkapja mind azt amit szeretne tabuk nélkül szintén őszintén. Ha ott nincs egyetértés az is probléma lehet hosszú távon. Persze itt is van fontos érzelmi rész, de egyben ösztöni is amit nem szabad tagadni.

A játék része a lányoknál a csábítás az is olyan, amiben persze vannak határok és akkor jó ha mind a két fél 1 hullámhosszon van. De nem mindenki egyformán játékos, vagy érzékeny vagy romantikus. Kapcsolatban az erőltetett dolgok sosem hozzák meg a várt eredményt. Itt aztán szinte semmit nem lehet felhasználni sikeresen a mai cél orientált gondolkodásmódból. Legalább is kiegyensúlyozott kapcsolat esetében. De van akinek nem az kell, persze ezt is el lehet fogadni. Mert az olyan igényei és a vágyai irányítják amik a mostani eltorzult és természet illetve ember ellenes társadalmi szabályok szerint alakultak ki. Vagy egyszerűen azért mert nem ismer mást.

Szerintem nincs általános recept a működő kapcsolatra. Nem lehet egy kaptafára felhúzni minden párkapcsolatot, hiszen különböznek a felek, a neveltetés, értékrendszer, a gazdasági, társadalmi, szociális és egyéb tényezők. Én azt gondolom mégis, hogy lehet közös kapcsolódási pontokat találni a működő házasságok között. Ha körülnézek a környezetemben azt látom, hogy a működő házasságokban a felek AKARJÁK hogy működjön, tesznek érte, a nem működőekben pedig egyszerűen csak lerázzák magukról a kényelmetlenné vált kapcsolatot. Itt olvasható egy cikk a témában, szerintem gondolatébresztő: http://csaladhalo.hu/node/7546
A saját 15 éve működő párkapcsolatom pedig azért működőképes, mert meg tudtuk őrizni a szerepeinket, ő férfi maradt, én meg nő. Minden kapcsolat elején vannak ígéretek, akkor is, ha nem hangzanak el: a lány karcsú, mosolygós és tűzrőlpattant, magában hordozza a férfi számára a meleg, kellemes, puha fészek ígéretét, ahová egy fárasztó munkanap után jó hazatérni. A férfi előzékeny, figyelmes, gondoskodó, vagyis annak ígérete, hogy a nő biztonságban és megbecsültségben élhet mellette, rábízhatja magát. A gond akkor szokott jelentkezni, amikor 10 év és 2 gyerek után a feleség feneket növeszt, frusztrált a háztartás, munka, gyereknevelés kirótta feladattömegtől. A férfi azt látja, hogy elhagyta magát, nem karcsú, nem mosolygós, nincs puhaság, melegség, amit várt. A férfi hajt, természetessé válik számára, hogy a láthatatlan munkát (mosás, főzés, takarítás, vasalás - ami csak akkor látszik, ha nincs megcsinálva) köszönés nélkül elvárhatja, elmaradnak a virágcsokrok, vacsorák. Vagyis a figyelmes, előzékeny pasi már a múlté. Hát így csapják be egymást és magukat a felek.

Manapság egyébként is hamarabb elfásulnak az emberek ebben a mókuskerekes, eléggé lehúzós világban. Nem csoda ha a családok hamarabb hullanak szét, meg a hozzáállásunk is más már mint ami régen volt.

Az ilyen nagyon hosszú távú párkapcsolatnál, házasságnál talán valamennyire segítség lehet (bár még nincs benne tapasztalatom), ha a felek sokáig nem élnek együtt a kapocslat elején és nem is házasodnak össze jó úgy 30 éves koruk körülig. Így talán kevésbé válnak egymás számára megszokottá, unalmassá. Valamint több időt hagynak egymásnak arra, hogy jobban megismerjék egymást és eldöntsék valóban ezt akarják e. Persze ehhez azért kell bizalom is rendesen meg türelem.

Az ember márpedig változik idővel, szóval úgy gondolom ezt mindenképpen bele kell kalkulálni mikor valaki házasságra adja a fejét. Hogy egyszer ő maga is valószínűleg megéri a házsártos korát, ahogy szerelme is és akkor változni fognak dolgok.
Probléma és komolyabb változás nélküli kapcsolat nem létezik szerintem, kérdés hogy mit kezdenek ezzel a felek.

Az eddigi hozzászólások alapján két gondolat fogalmazódott meg bennem.
Az egyik: aki sosem játszik játszmákat a kapcsolataiban, az ne is kezdje el. Szerintem akik játszmáznak, ösztönösen teszik, nem fontolják meg, hogy mit miért tesznek/mondanak, benne van a mindennapjaikban, jön belőlük. Mi, többiek, néha beléjük futunk, megfogadjuk hogy visszaadjuk. Igen ám, de belőlünk nem jön automatikusan. Nem tudjuk hogyan is kéne elkezdeni, és amíg ezen gondolkodunk, rohan mellettünk az életünk. Ha meg elkezdünk játszmázni, tuti hogy mi isszuk meg a levét, mert bénák vagyunk hozzá, nem nekünk való.
A másik: egy ideális párkapcsolatban mindkét félnek egyszerre kéne magát szabadnak és kapcsolatban lévőnek éreznie. Bizonyos szintű elkötelezettséget jelent egy kapcsolat, de az embernek nem szabad korlátozva éreznie magát benne, mert akkor menekül. Akkor jó, ha azt érezzük, hogy szeretve vagyunk, de nem fulladunk meg a másik szeretetétől. (És természetesen viszont.) Azon kell dolgozni, hogy ez akárhány gyerek, akárhány év és akárhány probléma után is így maradjon. Szerintem ez őszinteséggel és sok-sok beszélgetéssel érhető el.
Plusz egy ráadás oliyboty-nak: ha egy pasinak nem tekeredik a feje utánad magától, ne akard praktikákkal elcsavarni, mert csak ideig-óráig működhet, tartós kapcsolat biztosan nem lenne belőle. És nem csak játszmázók rohangálnak a világban, a másik fajtából is van bőven. Legyél büszke rá, hogy te az utóbbihoz tartozol.

Olvastam: ,,A nők a szexualitásukkal manipulálják a férfiakat, a férfiak a nőket manipulálják a szexért."
Talán ennek kellene megváltozni mostanra, hogy mindenki önmagát adja, ebben legyen benne a csábítás, ezért szeressék meg egymást. Így fenntartható hosszan a kapcsolat. Ebbe már bele is fér menet közben egymás újra és újra elcsábítása.

Ksz_msi írta:

Az eddigi hozzászólások alapján két gondolat fogalmazódott meg bennem.
Az egyik: aki sosem játszik játszmákat a kapcsolataiban, az ne is kezdje el. Szerintem akik játszmáznak, ösztönösen teszik, nem fontolják meg, hogy mit miért tesznek/mondanak, benne van a mindennapjaikban, jön belőlük. Mi, többiek, néha beléjük futunk, megfogadjuk hogy visszaadjuk. Igen ám, de belőlünk nem jön automatikusan. Nem tudjuk hogyan is kéne elkezdeni, és amíg ezen gondolkodunk, rohan mellettünk az életünk. Ha meg elkezdünk játszmázni, tuti hogy mi isszuk meg a levét, mert bénák vagyunk hozzá, nem nekünk való.
A másik: egy ideális párkapcsolatban mindkét félnek egyszerre kéne magát szabadnak és kapcsolatban lévőnek éreznie. Bizonyos szintű elkötelezettséget jelent egy kapcsolat, de az embernek nem szabad korlátozva éreznie magát benne, mert akkor menekül. Akkor jó, ha azt érezzük, hogy szeretve vagyunk, de nem fulladunk meg a másik szeretetétől. (És természetesen viszont.) Azon kell dolgozni, hogy ez akárhány gyerek, akárhány év és akárhány probléma után is így maradjon. Szerintem ez őszinteséggel és sok-sok beszélgetéssel érhető el.
Plusz egy ráadás oliyboty-nak: ha egy pasinak nem tekeredik a feje utánad magától, ne akard praktikákkal elcsavarni, mert csak ideig-óráig működhet, tartós kapcsolat biztosan nem lenne belőle. És nem csak játszmázók rohangálnak a világban, a másik fajtából is van bőven. Legyél büszke rá, hogy te az utóbbihoz tartozol.

Kattints a kibontásához...

Szia kiss

Az emberi játszmák megtanulására nagyon nincsen szükségem, időm nincsen megtanulni, meg gyakorolni, hogy alkalmazni lehessen, no meg akkor már nem önmagam adnám. Jobban szeretem az őszinte, egyenes utat, amellett maradok továbbra is 1x, 2x elgondolkodtam azon, hogy lehet bele kéne mennem játszmába, csak aztán sose tudtam rávenni magam, marhára nincsen ezekhez se türelmem, se időm, se kedvem, meg aztán teljesen feleslegesnek is tartom ezeket.

oliyboty írta:

Szia kiss

Az emberi játszmák megtanulására nagyon nincsen szükségem, időm nincsen megtanulni, meg gyakorolni, hogy alkalmazni lehessen, no meg akkor már nem önmagam adnám. Jobban szeretem az őszinte, egyenes utat, amellett maradok továbbra is

Kattints a kibontásához...

No ez az, lehet, hogy kicsit durva leszek de csak a Csernus-i módszer segíthet.:
1. nem fogsz kilépni a kényelmi zónádból,
2. hivatkozol arra, hogy nincs időd rá, ezek szerint jó a meglévő láp is neked dagonyázni. arra van időd amire szánsz, ez nem fontos neked.
3. az önmagam maradok a legnagyobb önámítás. már nem vagy rég az a gyermekkori önmagad, aminek gondoltad magad, nem azt csinálod amit akkor kigondoltál, vagy durva példán keresztül, nem kised kori önmagad kifordítása az, hogy most már nem bilizni jársz? akkor az volt önmagad.

amit a pasikról tudni kell:
1. vadászatra születtek, az újdonság nagyon varázsol, ezt úgy tudod a saját javadra fordítani, ha képes vagy megújulni, és meg tudod adni az újdonság illúzióját neki (érezheti veled azt hogy egy másik nővel van.
2. küzdelemre születtek, azaz annak van értéke amiért küzdeni kell, tehát ha csak ott vagy, és a kapcsolatnak élsz, akkor nem lesz benne küzdelem. hány párt látsz, ahol folytonos a küzdelem, és benne maradnak. ez a tudat alatt jövő pont elég küzdelmet kapnak érzés ami benn tartja őket. sok olyan pasi van, aki óriási dolognak gondolja, ha heti egyszer megvan az asszony. nem is tudnák kezelni a napi igényt, megunnák... pedig megvan a lányok oldaláról is.

Szóval igenis változnod kell, ne a kapcsolat létének élj, hanem az élményeknek, átélt érzelmeknek, amit benne szerezhetsz. Ne racionálisan nem felfoghatónak láss egy kapcsolatot, hanem csak éld át. különben sosem leszel vele elégedett. ne egy örökké tartó lapos kapcsolatot akarj, hanem egy rövid gyors cunamit.
a férfiak bírják ezt a cunamit...

vargaviktor írta:

amit a pasikról tudni kell:
1. vadászatra születtek, az újdonság nagyon varázsol, ezt úgy tudod a saját javadra fordítani, ha képes vagy megújulni, és meg tudod adni az újdonság illúzióját neki (érezheti veled azt hogy egy másik nővel van.
2. küzdelemre születtek, azaz annak van értéke amiért küzdeni kell, tehát ha csak ott vagy, és a kapcsolatnak élsz, akkor nem lesz benne küzdelem. hány párt látsz, ahol folytonos a küzdelem, és benne maradnak. ez a tudat alatt jövő pont elég küzdelmet kapnak érzés ami benn tartja őket. sok olyan pasi van, aki óriási dolognak gondolja, ha heti egyszer megvan az asszony. nem is tudnák kezelni a napi igényt, megunnák... pedig megvan a lányok oldaláról is.

Szóval igenis változnod kell, ne a kapcsolat létének élj, hanem az élményeknek, átélt érzelmeknek, amit benne szerezhetsz. Ne racionálisan nem felfoghatónak láss egy kapcsolatot, hanem csak éld át. különben sosem leszel vele elégedett. ne egy örökké tartó lapos kapcsolatot akarj, hanem egy rövid gyors cunamit.
a férfiak bírják ezt a cunamit...

Kattints a kibontásához...

Kedves Viktor!

Amit írtál a pasikról...ha nem tudnám, hogy az ember nem ért a számítógéphez, még azt hinném, hogy ő írta ezeket a sorokat .

Csakhogy van valami, amit nem veszel figyelembe. Lehet, hogy ezt is kifogásnak fogod hinni, de a nők egy kicsit másképp vannak "kódolva", mint a férfiak. Amíg a férfiak - félreértés ne essék, nem vonom kétségbe semelyik férfi érzéseit - csak egyfelé fókuszálnak, a párjukra, addig a nők életében nem egy ember van, a férfi, hanem már kettő vagy több. Mégpedig a gyerek is. Itt most nem azt akarom megmagyarázni, hogy a nők hanyagolják el a párjukat a gyerek miatt, hanem azt, hogy a figyelem megoszlik. Tetszik-nemtetszik.

Szeretettel ölelek minden kedves hölgyet. Szerintem minden nő kedves.
Ne feledjétek el soha, hogy a férfiak is annyira igényelik a szeretetet mint a nők. Tudunk mi is sirni.
Nem azt kell figyelgetni, hogy a párom szeret-e hanem meg kell tenni az első lépést.
A düh, a harag, a gyülölet első sórban neked árt. Legyen mindég vidám a szívetek, és akkor a párotokat is feltöltitek ezzel a pozitiv energiával. Nagyon sok férfi, magának való, önérdekü,ezeket már az első randinál ki lehet szűrni. Nem vagy köteles az első jött-ment pasinak fejet hajtani. Jógod van többet is kipróbálni. Az egyperces pasik, nem fognak boldoggá tenni soha. A testetek a Szentlélek temploma, meg kell becsülni,tisztán kell tartani. Legyetek igényesek és ne dobjátok oda magatokat, csak azért mert a nagy ''Ő'' azt akarja. A nőt ki kell érdemelni,úgy a szívét mint a testét.

cat34 írta:

Kedves Viktor!

Amit írtál a pasikról...ha nem tudnám, hogy az ember nem ért a számítógéphez, még azt hinném, hogy ő írta ezeket a sorokat .

Csakhogy van valami, amit nem veszel figyelembe. Lehet, hogy ezt is kifogásnak fogod hinni, de a nők egy kicsit másképp vannak "kódolva", mint a férfiak. Amíg a férfiak - félreértés ne essék, nem vonom kétségbe semelyik férfi érzéseit - csak egyfelé fókuszálnak, a párjukra, addig a nők életében nem egy ember van, a férfi, hanem már kettő vagy több. Mégpedig a gyerek is. Itt most nem azt akarom megmagyarázni, hogy a nők hanyagolják el a párjukat a gyerek miatt, hanem azt, hogy a figyelem megoszlik. Tetszik-nemtetszik.

Kattints a kibontásához...

A Tetszik-nemtetszik visszafordítható.

Az a nő, akinek nem kell a gyerekre figyelnie, azaz nem osztja meg, az előnyösebb versenyhelyzetben van, hiszen teljes erővel koncentrálhat a férfira, akit meg fog lepni, hogy a gyermeke anyja kevésbé figyel rá, mint az idegen nő.
el fog könnyen csábulni. ennyi.
ezt a szabályt rengeteg valós példa erősíti, hogy gyerek után 1-2 évvel pasi lép, mert nem figyelnek rá...

vargaviktor írta:

A Tetszik-nemtetszik visszafordítható.

Az a nő, akinek nem kell a gyerekre figyelnie, azaz nem osztja meg, az előnyösebb versenyhelyzetben van, hiszen teljes erővel koncentrálhat a férfira, akit meg fog lepni, hogy a gyermeke anyja kevésbé figyel rá, mint az idegen nő.
el fog könnyen csábulni. ennyi.
ezt a szabályt rengeteg valós példa erősíti, hogy gyerek után 1-2 évvel pasi lép, mert nem figyelnek rá...

Kattints a kibontásához...

Az ilyen pasi, ha figyelne a feleségére, netán-tán segítene is neki 1-2 dologban, talán maradna ideje az asszonynak, hogy a párjára is figyeljen.
És akkor nem kéne elmennie! Mert ugye azért kell elmennie, mert el akar menni, senki sem küldi.

Üdv.

kispillangó írta:

...Vagyis a figyelmes, előzékeny pasi már a múlté. Hát így csapják be egymást és magukat a felek.

Kattints a kibontásához...

"Vagyis a figyelmes, előzékeny pasi már a múlté." Ugyan pasi vagyok, de nem azért nem értek vele egyet... hosszú párkapcsolat után, még mindig van virág, csoki simogatás ölelés... értékelem amit a nejem csinál.... sőt szerintem a működő kapcsolatoknál ez van.... lehet hogy inkább a nők nem veszik észere, mert evidenssé válik.... na meg a munka... mivel alapvetően a férfinak a kötelessége a családfenntartás (értsd anyagilag) (itt a történelmi beidegződésekre gondolok, az anya a belső az apa a külső biztonságért felelős), néha ez nagyon kemény tud lenni... és akkor igen, nem is tudunk koncentrálni annyira párunkra... kimaradnak a virágok is.... de ezek csak átmeneti dolgok egy kapcsolatban, és tessék ezeket a hölgyeknek is helyén kezelni....