Az alkohol…
Szeretem az alkohol hatását, mert képes felemelni egy felsőbb szintre, ahol is a világi hívságok már leperegnek rólam. Megszűnnek a testi fájdalmak, elcsendesednek a problémák, és mindenféle csomót és bogot kiegyenesíthetek, feloldhatok általa. Lehet, hogy Nagy Sándor is így volt annakidején a kardjával, mint most én, mondjuk a finom vörösborral
Tudom, kívülről sokszor sutának tűnhet a test, amely ezzel a szerrel hosszas szerelembe esik, mégis azt kell mondjam, hogy olyan kapukat’ még egy „józan” ember sem nyitott meg előttem, mint azok, akik szintúgy nélkülözhetetlennek vélik ennek az Isteni csodának az áldásos hatását. Na, de még mielőtt azt hinné valaki, hogy mindenkit az alkoholizmusra buzdítok…
Igen, láttam, látom, tapasztaltam és tapasztalom is még mindig, hogy-hogyan dönti nyomorba az emberi testeket ez a fajta életút’. Mégsem ítéltem még el egyetlen sorstársamat sem ezért, mert mindenegyes alkalommal – még ha a beszélgetések olykor nem is tűntek túl értelmesnek – azt kellett látnom, hogy e szer hatására ők is képesek kapukat’ nyitni. Méghozzá nem is akármilyeneket! Sokan, tudatmódosító szernek hívják, ami talán nem is nagyon jár messze az igazságtól, mégis azt kell mondjam, hogy szerintem inkább csak tudatélesítő, lélekformáló, és kapcsolatformáló erővel bír. Persze csak akkor, ha hagyják neki. Ugyanis az alkohol olyan, mint egy nagyító tükör. Pontosan azt a gondolatot, vagy érzést nagyítja fel, ami is irányába érkezik. Hát igen, ezért is van az a sok kocsmai verekedés
Nah, nem is szívesen járok kocsmába emiatt, inkább itthon iszom meg a magamét, hogy ne tudja elterelni a figyelmem semmi arról a dologról, amit is fel szeretnék nagyítani, vagy éppen megjobbítani önmagamban, segítségül hívva ezt a lehetőséget. Nekem használ. Szinte révülök, amikor levetkezem általa ezt a világot. A gondolataim – amik egyébként amúgy is – a békesség, a megértés, az elfogadások felé orientálódnak, ezek eleve adottak számomra, így mikor ezek felerősödnek bennem, akkor hirtelen egy teljesen más világban csöppenek. Nos, ez az én’ igazi énem, ezt keresem manapság, akár alkohol nélkül is. Nagyon messze van a földitől, pedig két lábon – néha azért a felezőt és a terepfokozatot is be kell kapcsolni
– állok rajta, viszont a homályos tükröt serényen, mint egy angyal képes tisztává varázsolni…
Csattanót nem véletlenül nem írok. Azt majd megtalálja ebben az írásban az, akit megérintett
Megtalálhatja ebben is, de én inkább azt mondom, hogy keresse a saját életében. És, ha esetleg az alkohol, számára elítélendő és borzongató, akkor próbálja megkeresni azt a mondanivalót, amit a józan életű test/lélek/szellem is keres, és amiért ideszületett, hogy tapasztaljon és lásson...
Tisztelettel: J.
