Csak akkor költöznék vissza Magyarországra, ha zombik hada űzne láncfűrésszel

Dávid és Hajni hat évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy elhagyják szülőföldjüket, és Magyarországról a Kanári-szigetekre költöznek. Azt akkor még ők sem sejtették, hogy eljutnak egészen Nicaraguáig, és hogy egyszer a saját hajójukon fognak lakni, ők csak azért indultak útnak, hogy maguk mögött hagyják az apátiát, a kilátástalanságot, a jövőnélküliséget és a soha ki nem fizetett munkákat.

Na meg persze hogy közelebb legyenek az óceánhoz. Dáviddal beszélgettünk, aki néha, ha elfogy a kávé, vagy rég volt ideges, amolyan katasztrófaturistaként elolvas egy-két hazai hírt, csak hogy ismét megfogadja, hogy soha többé nem csinál ilyesmit.


Mikor döntöttétek el, hogy elhagyjátok az országot?

A konkrét aktusra 2011 februárjában került sor, azonban én már évekkel ezelőtt reménytelennek láttam a honi helyzetet. A konkrét tervek csak pár hónappal az indulás előtt körvonalozódtak. Hajni korábban Olaszországban élt, csak pár hónapra akart hazajönni Magyarországra, de végül másfél évet maradt, ami rettentő hosszú idő, ha valaki kurvára máshol akar lenni. Szóval mindkettőnknek tele volt a hócipő.

Mivel foglalkoztatok Magyarországon?

Hajni jobbára zenei újságírással, és egy biciklikölcsönzőben melózott. Én szabadúszó képzőművészkedésből, apróbb grafikai és szobrász megrendelésekből, valamint épületrestaurálásból, filmes háttérszobrászatból és szórakozóhelyek, kocsmák dekorálásából próbáltam vegetálni.

A döntés, hogy elmegyünk, több dolog következményeként jött létre. Volt egy erős anyagi oldala. Amiben nem csupán a hazai kortárs képzőművészet iránti kereslet siralmas volta, de az úgynevezett alkalmazott művészeti ágakban való tevékenységek kifizetésére való hajlandóság általános hanyatlása is közrejátszott. Az még csak valahogy érthető, hogy a szórakozóhely-tulajdonos zsírosképű maffiózókal szemben viszonylag korlátozottak a dolgozó kisemberek érdekérvényesítő képességei, de a kiemelt állami beruházások sem bizonyultak túlságosan megbízható pénzforrásnak. Értsd jól: anyagi megfontolás alatt nem a honi és a nyugati bérezés különbsége közti mérlegelés, és a polgári kényelemből való alábbadást kell érteni.

Nem nagyon akadt mit enni, az önkormányzat rám akarta csukni a műtermet, és a tél közepén egyszerre ment tönkre a bojler és a fűtés. A stúdióban uralkodó, 2 és 3 fok között ingadozó átlaghőmérséklet azt is egyértelműen kirajzolta számunkra, hogy az úti cél biztosan nem Norvégia vagy Finnország lesz.

Közrejátszott még a télen különösképpen érezhető búvalbaszott közhangulat, a szuperpesszimizmus, a kilátástalanság, és a totál átpolitizált közélet, amitől nekem világ életemben borsódzott a hátam.

Ott volt még egy elég nyomós érv, mégpedig az ország óriás földrajzi hiányossága, vagyis a tengernélküliség, és hogy télvíz idején néha hetekig, akár egy teljes hónapig nem látni a napot. Ez nálam kevésbé érzékeny lelkületű embereket is sodort már az őrület közelébe.

Hogy készültetek rá az útra? Mi volt a terv?

Amikor nekiindultunk, semmiféle kecsegtető ajánlat nem volt a tarsolyunkban (sőt, a repjegyre is kölcsönkértem) de ha nem kotródok el abból az országból (és abból a helyzetből), akkor lehet, hogy kárt teszek magamban, vagy az éhség és a hipotermia végez velem a műteremben. Ezért részemről inkább menekülés volt ez, mint hosszadalmas tervezgetést követő, jól megalapozott életjobbító kirándulás.

10644603_10152682125687871_3966170949604420993_n-495x660.jpg


Miért pont a Kanári?

Voltak kitételek, amiknek meg kellett feleljen a hely, úgymint: legyen tenger vagy óceán, ne legyen hideg, ne dúljon polgárháború, ne legyen véres diktatúra, és az emberélet átlagárfolyama legyen magasabb a szotyoláénál. Előtte én sem hallottam túl sokat a Kanári-szigetekről, csak olyanokat, hogy oda járnak a gazdagok nyaralgatni. Azonban a földgömb-pörgetés ezt a helyet dobta ki a legideálisabbnak, hiszen nemcsak az összes feltételt teljesíti, de ráadásul az Európai Unió része, szóval nem kellett vízumokkal meg oltásokkal, meg egyéb marhaságokkal szarakodni.

Hogy kerültetek a Kanári-szigetekről Nicaraguába?

Amikor már kezdtünk kicsit besokkallni, és kellett egy kis környezetváltozás, megcéloztuk a Karibot. Hajni Saint-Martin-ra ment melózni, én pedig Mexikóba, aztán Nicaraguában egyesítettük erőinket egy kis szigeten. Itt lehúztunk egy fél évet, aztán egy másik felet Horvátországban, majd visszatértünk a Kanárira, ami meglehetősen jó bázisnak bizonyult.

Most egy hajón éltek, ami részben a megélhetésetek forrása is. Hogyan találja ki valaki, hogy akkor most veszek egy hajót?

A hajó nekem gyermekkori álmom volt, hiszen szerelmes vagyok minden ember alkotta tárgyba, ami képes a víz felszínén fennmaradni. Ez a passzió elérhetetlennek tetszett, hiszen mielőtt a tenger mellett beleláthattam volna a hajózás és a hajós élet rejtelmeibe, szent meggyőződésem volt, hogy vitorláshajója kizárólag a dúsgazdag milliomosoknak vagy az egész életükben gondosan spóroló ügyvédeknek, brókereknek, vagy menő szívsebészeknek lehet. Aztán beleláttam kicsit ebbe az egészbe közelről, és

ráébredtem, hogy a fehér cipős, galléros-pólós-rongyrázós világon kívül is lehetséges hajót birtokolni. Persze nem olyat, amire leszáll a helikopter, meg amivel villogni lehet Cannes-ban,

de ugye nekem soha nem is ez volt a célom.

Szerencsére a meghiúsult szobrászkarrierrel együtt a kézügyességem nem ment a levesbe, ezért sikeresen felújíthattam az öreg bárkánkat. Persze barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy egyedül, hiszen a villanyszerelésben igénybe vettem egy barátom segítségét, és ha Hajni nem melózik a napi betevőért, amíg én a hajót bütykölöm, akkor bizony nagyon elhúzódott volna a restauráció. A hajónk kilenc méter hosszú, de mivel katamarán, a szélessége vetekszik egy tizenöt méteres, egytestű vitorlásjachtéval, ez alkalmassá teszi egyrészt arra, hogy párosunknak otthonául szolgáljon (36 négyzetméter két szinten, az már egy remek kis stúdiólakásnak sem kicsi), valamint arra is, hogy szinte bárhova elhajózhassunk vele, ahol van némi víz.

dscn0543.jpg

Fotó: tuloldal.wordpress.com
Az egyik pénzkereseti forrásod most a tetoválás.

Ez egy meglehetősen kézenfekvő irány, hiszen az életem jelentős részét arra pazaroltam, hogy alkotó váljék belőlem, azonban a magasművészetnek becézett halmazba való bekerülés, ahol ez a képesség valódi pénzre váltható, nem igazán jött össze. Sokkal jobban eligazodom a tetovált underground, a tengerészek és prolik világában, mint hogy eltartott kisujjal talpaspoharat egyensúlyozzak fogkrémmosollyal kiállításmegnyitókon. Nem utolsósorban a papír még sohasem fizetett azért, hogy rajzoljak rá, a színezésre áhítozó humanoidok azonban szívesen kinyitják a pénztárcájukat, ha minőségi ábrákat szeretnének az irhájukra. És hát persze a grafománia és az alkotás kényszere velem maradt annak ellenére, hogy nem aggatom az eredményeit fehér falú termek oldalára. Így a tetoválás a megélhetésen kívül egy bizonyos kiutat jelent a fióknakrajzolásból.

Olyan helyen éltek, ahova rengeteg menekült érkezik. Mennyit éreztek ebből?

Hát akad belőlük elég, hiszen ez Európa legnyugatibb és egyben legdélibb pontja is, amit csak pár tengeri mérföld választ el Afrika keleti partjaitól, egy köpésre van csak Marokkó és Nyugat-Szahara. Sajnos az ide indulók jelentős hányada végzi hullámsírban. Akiket kimentenek, azok viszont jól járnak, itt ugyanis nem nemzetbiztonsági kockázatként vagy a lakosság megélhetését elrabló gonosztevőkként tekintenek rájuk, így gyűlöletkeltő óriásplakátok helyett nyelviskolákkal és az integrációt segítő programokkal várják őket. A lakosságot természetesen itt is tájékoztatják a menekültkérdést taglaló kiadványokkal de ezek inkább a szolidaritásra és a társadalmi segítségnyújtás lehetőségeire hívják fel a figyelmet. A kanáriók amúgy is meglehetősen barátságos népség.

Teljesen elengedted a szobrászatot?

A képzőművészet csak annyiban része az életemnek, hogy sokat olvasok róla a neten, valamint úgy, ahogy próbálom követni a barátaim életútját, akik megmaradtak a pályán. Meg persze rajzolok, sokat rajzolok. Leginkább a saját szórakoztatásomra. Ezek szinte kizárólag a pixelek digitális világában készülnek, ugyanis a hajós élettel nehezen összeegyeztethető az anyagi hordozó. Meg persze a tetoválás, ha az művészetnek nevezhető.

Akkor végül is ti most miből éltek?

A megélhetés viszonylag egyszerű errefelé: Hajni búvároktatóként tevékenykedik, néha én is beszállok a búvárképzésbe, ha időm engedi. Tetoválok ugye, kisebb-nagyobb dekorációs munkákat végzek, és kiegészítésként néha kiadjuk az egyik kabint Airbnb-n, meg persze viszünk pár vitorlástúrát, amiből elég jó pénz van. A mostani életünk mellett a nagyjából gondtalan létezés és a szikrázó boldogság, ellene talán a szigeten uralkodó kulturális vákuum szól csak, de szerencsére bárhova elhajózhatunk, ha elegünk lenne ebből.

vasmacskc3a1s-495x660.jpg

Fotó: tuloldal.wordpress.com
Azért figyeled a hazai híreket?

A magyarországi híreket nem igazán követem, nem hiányzik egyetlen stresszfaktor felébresztése sem, amitől olyan ügyesen sikerült a dobbantással megszabadulni. Néha persze ha elfogy a kávé, vagy rég voltam ideges, amolyan katasztrófaturistaként elolvasok egy-két hazai hírt, hogy ismét megfogadjam, hogy soha többé nem csinálok ilyesmit.Csak abban reménykedem, hogy felelős kormányunk a közeljövőben (vagy legalábbis amíg nem szerzek magamnak valami másféle útlevelet) nem navigálja ki az országot az EU-ból, mert akkor én is kénytelen lennék itt menekültstátuszért folyamodni.

Akkor ha jól értem, nem tervezitek, hogy visszatértek Magyarországra.

A terv a hajózás. Minél többet látni ebből a világból, remek kalandos utazások során amíg nyitva van a kukucskálónyílás. Hogy minek kellene történnie, hogy hazamenjek? Valószínűleg a Magyarország körüli világnak egyöntetűen mérgező radioaktív csatatérré kellene változnia, ahonnan vérszomjas húsrágó zombik hada láncfűrésszel űz a Kárpát-medencén belülre. Esetleg ha Magyarország lenne valahogyan a felvirágzó technikai civilizáció által megálmodott poszthumán utópia fellegvára, ami a biztonság kedvéért területéhez csatolja az Atlanti-óceánt.

Boros Júlia

hajozas.jpg
 
Kedves Sehonnai, nekem semmi problémám azzal, ha valaki egy ilyen kis hajón akar élni Kanárián. Nekem azzal van problémám, ha általánossá teszi, hogy ő nem boldogult a hazájában, (tehát itt nem lehet boldogulni), és ráadásul ezért kizárólag másokat hibáztat.

Ahogy graver is írta... nem Magyarország hibája, még csak nem a kormányé, ha nem tudott megélni képzőművészeti alkotásokból, és pl. nem tudta fizetni a gázszámlát. Képzőművészetből nehéz megélni mindenhol a világon.
Azt is elfogadom, amit varázsdoboz mond, hogy nem akart olyan munkát végezni, amihez nem volt kedve, noha abból esetleg itt is megélt volna. De ezért sem Magyarország a hibás. Sajnos a kapitalizmusban azt kell dolgozni, amire kereslet van, mert csak azért fizetnek. Gondolom, ez Amerikában is így van.

Ő megmondja: tengeren meg hajón akart élni, Magyarországnak pedig nincs tengere. Ez oké. De akkor ezért hibáztassa Nagy Lajost, vagy Mátyás királyt vagy akárkit, amiért nem szereztek tengert, hát miért az ország vagy a kormány a hibás ezért? Nekem speciel nem hiányzik a tenger, nekem a Dagály hiányzik, na viszont azért tényleg az Orbán-kormány a hibás!
Elég lenne, ha elmondaná, hogy őnekik most milyen klassz, és akkor én annak örülök. De pufogni nekem van okom! :D

Azért van ám ott abban a cikkben más is. Például a 2-3 fok a lakásban, s én is írtam hogy azt magam is átéltem. Tudod amikor olyan hideg van hogy a lehelletem látszik a lakáson belül, s a befőttes üvegek kezdenek szétfagyni a szekrény tetején, szóval... Igen, nekem is olyankor kezdett el a fejemben megfogalmazódni a gondolat hogy itt valami marhára nem stimmel, és NINCS TOVÁBB. Mármint itt, ebben az országban. Nekem.

És ő is ezt említette a cikkben. Emiatt feltételezem, önmagában a tenger utáni vágy miatt még nem költözött volna ki. Nekem sosem volt igazi vágyam a tenger után, aztán mégis elmentem. Sőt, most is olyan részen lakom az USA-ban, hogy a tenger talán messzebb van tőlem mintha még Magyarországon laknék. Igen, szerintem Budapestről előbb eljutnék az adriai tengerpartra autóval, mint itt az USA-ban az óceán partjára. És nekem ezzel semmi bajom, mert nem a tenger miatt mentem ki.

Egy efféle országelhagyás mögött SOK ok áll mindig. Mondjuk úgy, a megpattanó illető az elmenetelével„halmazati összbüntetést” mér ki az országára jelképesen. EGY ok általában nem elég ehhez. Sok kell. Hogy őt ott megalázták, hogy nem tudott sikereket elérni, hogy szegény mint a templom egere, munka nincs, ha mégis van csak feketén és sokszor azt se fizetik ki holott ha kifizetik akkor is kevés a fizetés, hogy az árak egyre nőnek, hogy a nők szemében ő egy nulla mert nem jó parti hiszen melyik nő szeret hozzámenni egy csóringerhez, hogy a politika olyan irányba megy amivel ő nem ért egyet, hogy évek óta csak hiába reménykedik a jó változásban de mindig csalódnia kell, hogy jön valami válság s ami adósságot az ingatlanra eddig tudott fizetni ha nehezen is de már nem tudja... És ezek csak szemezgetések mert temérdek minden lehet mögötte. Még olyan is hogy akár egy szerelmi csalódás és látni se akarja többé azt a környéket se.

Önmagában egyik se elég. De EGYÜTT - úgy már nagyonis!

S akkor az ilyen ember kimegy.

S ekkor 2 eset van, aszerint, hova megy ki.

1. Hirtelen talál valami lehetőséget, ami alatt főleg azt értem, van MUNKA ott külföldön. Vagy legalábbis ígérnek neki. Reméli megkapja. Sejti előre, messze nem lesz olyan jó mint amit összehazudnak neki, de belevág, mert még mindig jobb mint a semmi, legalábbis ideiglenesen, s úgy véli ha nagyon szar lesz, majdcsak talál maga is másikat, előbb megpróbálkozik ezzel ami szembejött vele. Ez volt az én esetem.

2. A másik eset az hogy nincs semmi lehetőség, ekkor elindul szerencsét próbálni „csak úgy”, mint a mesebeli vándorlegény. Teljesen logikus ilyenkor, hogy ha úgyis a teljes bizonytalanságba megy, legalább olyan helyre menjen amit mindigis szeretett volna látni, ahol a klíma szerinte megfelel neki, stb. Legalább ennyi haszna legyen belőle! Ez a cikkíró esete.
 
Kedves Sehonnai, újra mondom, semmi problémám nincs azzal, ha valaki úgy érzi, hogy más országban jobban boldogul, és ezzel meg is próbálkozik. Sokaknak bejön a számításuk, sokaknak nem. Csak ez utóbbi csoportról nemigen szoktak cikkezni. De én teljesen egyetértek azzal, hogy mindenki próbáljon meg ott élni, ahol szeretne, és ahol, reményei szerint, jobb egzisztenciát tud teremteni magának. Ha egy kis hajón, akkor egy kis hajón.

Nem állítom, hogy Magyarországon könnyű megélni. De nem csak az ország a hibás, ha valaki, főleg, ha az illető fiatal, nem találja meg a számítását. Ezért a cikk általánosítása nekem zavaró. Azt kellett volna a cikkírónak írnia: Ő, tehát "Ő" nem tudott megélni abból Magyarországon, amivel foglalkozni szeretett volna, ezért megpróbálkozott máshol (mondjuk, ott se tudott). És akkor ne keverje bele a kormányt, a politikát, meg az EU-t, és egyebeket. Mert így az egész nem más, mint egy demagóg ellenzéki kampány. Ráadásul nem is igaz. Megfelelő végzettséggel, képzettséggel itt is lehet jól keresni. A szomszédom pl. havi 600 ezret keres, mint informatikus.
A fűtés pedig szerintem Amerikában sincs ingyen. Meg kell keresni rá a pénzt, vagy valóban, el lehet költözni délebbre. Igen, sajnos vannak, akik olyan szegénységben élnek, hogy nehezen tudnak fűteni (nem csak nálunk). De ezek nem a munkaképes fiatalok szoktak lenni.

Örülök, hogy Neked bejött a számításod Amerikában. Én pl. ott se szeretnék élni.
 
Kedves Sehonnai, újra mondom, semmi problémám nincs azzal, ha valaki úgy érzi, hogy más országban jobban boldogul, és ezzel meg is próbálkozik. Sokaknak bejön a számításuk, sokaknak nem. Csak ez utóbbi csoportról nemigen szoktak cikkezni. De én teljesen egyetértek azzal, hogy mindenki próbáljon meg ott élni, ahol szeretne, és ahol, reményei szerint, jobb egzisztenciát tud teremteni magának. Ha egy kis hajón, akkor egy kis hajón.

Nem állítom, hogy Magyarországon könnyű megélni. De nem csak az ország a hibás, ha valaki, főleg, ha az illető fiatal, nem találja meg a számítását. Ezért a cikk általánosítása nekem zavaró. Azt kellett volna a cikkírónak írnia: Ő, tehát "Ő" nem tudott megélni abból Magyarországon, amivel foglalkozni szeretett volna, ezért megpróbálkozott máshol (mondjuk, ott se tudott). És akkor ne keverje bele a kormányt, a politikát, meg az EU-t, és egyebeket. Mert így az egész nem más, mint egy demagóg ellenzéki kampány. Ráadásul nem is igaz. Megfelelő végzettséggel, képzettséggel itt is lehet jól keresni. A szomszédom pl. havi 600 ezret keres, mint informatikus.
A fűtés pedig szerintem Amerikában sincs ingyen. Meg kell keresni rá a pénzt, vagy valóban, el lehet költözni délebbre. Igen, sajnos vannak, akik olyan szegénységben élnek, hogy nehezen tudnak fűteni (nem csak nálunk). De ezek nem a munkaképes fiatalok szoktak lenni.

Örülök, hogy Neked bejött a számításod Amerikában. Én pl. ott se szeretnék élni.

Háát, ööö... Nekem a fűtés igenis ingyen van most. Sőt a hűtés is, mert légkondicionált a szobám. Természetesen én kapcsolgathatom ki meg be tetszésem szerint. Télen fűt, nyáron hűt, szellőztet, amit akarok. Van saját fürdőszobám is (természetesen...), és annyi melegvizet használok amennyit csak akarok, az is ingyen van. A világítás is, minden, még a nagysebességű internetkapcsolat is (korlátlan) ingyen van. Úgy értem, BENNE VAN ENNEK REZSIJE a szobaárban. Fix összeg. Pontosabban fogalmam sincs mekkora összeg mert nincs külön feltüntetve, ha semmit se használnék akkor is ugyanannyi lenne. De „ingyen van”, mert nem kell aggódnom miatta, röhögve kifizetem az egészet.

Bezzeg Magyarországon...!

És informatikus 600 ezerrel... Hm, én is informatikusféleség volnék... Ja biztos mert nem Budapest közelében éltem... Meg aztán az is kérdéses miféle papírok kellenek az álláshoz ugye. Aki most nemrég diplomázott annak lehetnek mindenféle papírjai modern szakterületekről. A régieknek nem. Ha fel is vennék, aki vidéken lakik, nem tud naponta beutazni, annyit meg úgyse keres OTT, hogy abból kiteljen egy albérlet Pesten.

Szóval ez nem ilyen egyszerű.

Én akartam dolgozni, igyekeztem, ami csak akadt mindent elvállaltam még váltott műszaku betanított munkát is amikor jobb nem akadt. Aztán egyre többször volt hogy jobb nem akadt. Végül már az se akadt. És miközben ezt mind elvállaltam mert jobb nem akadt, aközben nem volt időm szakmailag képezni magamat az egyre modernebb technológiákból.

Most is informatikusnak tartom magam, s állítom, egy egész rakás területen simán felveszem a versenyt a legtöbb frissdiplomással! Sőt... hiszen nekem nemcsupán elméleti tudásom van...

De hiába. Olyan technológiákra keresnek szakembereket amik tavaly vagy legfeljebb 3 éve jelentek meg a piacon, s azokat meg se tudom ugatni. Nemhogy gyakorlatom nincs benne, de sokszor elméletileg se értem, nemegyről akkor hallok először amikor az álláshirdetésben olvasom a nevét... Gyakorlatilag minden idetartozik például ami a „felhős” adatkezeléssel foglalkozik, vagy a „bigdata” területtel, általában a hálózatos dolgokkal... Persze, ezeket is ismerem én... ALAPSZINTEN. De nem alapszintűeket keresnek.

Ezekből a jó szakembereket persze hogy ragyogóan megfizetik a fejvadászok, elkapkodják, elcsábítják a cégek egymás orra elől...

Lehettem volna én is ilyen. Ha nem Nógrád megyében lakom, ha állandóan lett volna informatikai munkám... Bár úgyis nehezen. Ha egy magyar céghez bekerül az ember, évekig ugyanazt csinálja, ugyanolyan gépekkel, programokkal, szakmai fejlődés nincs. Aztán ha a cég váltani akar, új technológiára, felvesz egy szakembert máshonnan, ötször akkora fizetésért, mert arra sajnálta a pénzt hogy a saját dolgozóját beirassa valami sokkal olcsóbb tanfolyamra, hiába könyörög az ipse a vezetésnek emiatt...

Mégis, akkor több esélyem lett volna. Így - nem.

Szóval nem olyan egyszerű ez, Jászladány!
 
Utoljára módosítva:
Ezekből a jó szakembereket persze hogy ragyogóan megfizetik a fejvadászok, elkapkodják, elcsábítják a cégek egymás orra elől...

Lehettem volna én is ilyen. Ha nem Nógrád megyében lakom, ha állandóan lett volna informatikai munkám... Bár úgyis nehezen. Ha egy magyar céghez bekerül az ember, évekig ugyanazt csinálja, ugyanolyan gépekkel, programokkal, szakmai fejlődés nincs. Aztán ha a cég váltani akar, új technológiára, felvesz egy szakembert máshonnan, ötször akkora fizetésért, mert arra sajnálta a pénzt hogy a saját dolgozóját beirassa valami sokkal olcsóbb tanfolyamra, hiába könyörög az ipse a vezetésnek emiatt...

Mégis, akkor több esélyem lett volna. Így - nem.

Szóval nem olyan egyszerű ez, Jászladány!

Kedves Sehonnai, én nem kérem rajtad számon, hogy neked miért nem sikerült jól fizető állást kifogni a szakmáddal. Én is tudom, hogy nem egyszerű. Főleg nem idősebb fejjel.
Csak azt írtam, hogy aki tanul, főleg ha fiatal, értelmes, és ambiciózus, az Magyarországon is boldogulhat. (Aki meg nem ilyen, az szerintem külföldön se boldogul)

Mert bizony a jó szakembereket tényleg megfizetik itt is, épp tegnap érdeklődtünk egy ismerőstől, hogy ajánljon szakot a gyereknek, azt mondta, a mobilprogramozóknak millió fölött van a havi fizetésük. Valszeg erre terelem a gyereket. :)
 
Mindannyian ezt reméljük. Én azért még hozzátenném, remélem, a gyerekem nem esik majd kétségbe akkor sem, ha átmenetileg egy darabig azt kell csinálnia, amit muszáj.
Mert csak a kisgyerek (már amelyik szerető, gondoskodó családban nő fel) csinálhatja azt mindig, amit szeretne. Néha még ő sem. :)

Szerintem senki nem azt kifogásolta, hogy más országban leli meg valaki (ez esetben ez a pár) azt az életet, amit ételefoncégeketlni szeretne.
A hangsúly az átmenetin van,amit fennebb említesz.
Kedves Sehonnai, én nem kérem rajtad számon, hogy neked miért nem sikerült jól fizető állást kifogni a szakmáddal. Én is tudom, hogy nem egyszerű. Főleg nem idősebb fejjel.
Csak azt írtam, hogy aki tanul, főleg ha fiatal, értelmes, és ambiciózus, az Magyarországon is boldogulhat. (Aki meg nem ilyen, az szerintem külföldön se boldogul)

Mert bizony a jó szakembereket tényleg megfizetik itt is, épp tegnap érdeklődtünk egy ismerőstől, hogy ajánljon szakot a gyereknek, azt mondta, a mobilprogramozóknak millió fölött van a havi fizetésük. Valszeg erre terelem a gyereket. :)

Könyörgöm!!!!!!!!!!!!!!!!!Mutassa meg a "bérszalagot"a nettó résznél!
2015 december: a Cash Flow magazin karácsonyi számának megjelent egy külön kiadványa az újsággal az informatikáról-állásokról,lehetőségekről.Figyelmesen olvastam, hiszen a lányom is informatikusnak tanul...Ott leírták, hogy állítólag M.o.-n 22-25ezer betöltetlen inf.-s állás van.A nagynevű cégek és mobiltel.szolgáltatók megemlítették, hogy 1-es szintű felső veztő,meg kettes szintű vezetőként megkereshet 350 ezer forintot.Nettó vagy bruttó? és mindenki egyből vezető? és mégis hány vezető kell, ?mert gondolom nem mind a huszonezer üres állásban fizetnének ennyit.

Adja a sors, hogy minden informatikus ennyit keressen legalább M.o.-n,akkor nem aggódom a pulyám jövőjéért itthon sem
 
Könyörgöm!!!!!!!!!!!!!!!!!Mutassa meg a "bérszalagot"a nettó résznél!
2015 december: a Cash Flow magazin karácsonyi számának megjelent egy külön kiadványa az újsággal az informatikáról-állásokról,lehetőségekről.Figyelmesen olvastam, hiszen a lányom is informatikusnak tanul...Ott leírták, hogy állítólag M.o.-n 22-25ezer betöltetlen inf.-s állás van.A nagynevű cégek és mobiltel.szolgáltatók megemlítették, hogy 1-es szintű felső veztő,meg kettes szintű vezetőként megkereshet 350 ezer forintot.Nettó vagy bruttó? és mindenki egyből vezető? és mégis hány vezető kell, ?mert gondolom nem mind a huszonezer üres állásban fizetnének ennyit.

Adja a sors, hogy minden informatikus ennyit keressen legalább M.o.-n,akkor nem aggódom a pulyám jövőjéért itthon sem

Sajnos "bérszalagot" nem mutatott, úgyhogy nem tudtam az infó megbízhatóságát ellenőrizni.
A szomszédom keresete, ami tuti, mert az ő életmódjából látom az anyagi helyzetét.
Engem is azért érdekelt, mert az én gyerekem is informatikusnak tanul :)
 
Sajnos "bérszalagot" nem mutatott, úgyhogy nem tudtam az infó megbízhatóságát ellenőrizni.
A szomszédom keresete, ami tuti, mert az ő életmódjából látom az anyagi helyzetét.
Engem is azért érdekelt, mert az én gyerekem is informatikusnak tanul :)
Ááá,várgyálmán! Ismerősök,fiatalok,3 gyerek-nagy életszinvonal,szép ház kifelé...Én meg tudom, hogy após milliókkal támogatja a kislányát.Persze ezt a nagyszülőkön meg rajtam kívűl nem tudja más.Ők se tudják,hogy én tudom:rohog:
 
Ááá,várgyálmán! Ismerősök,fiatalok,3 gyerek-nagy életszinvonal,szép ház kifelé...Én meg tudom, hogy após milliókkal támogatja a kislányát.Persze ezt a nagyszülőkön meg rajtam kívűl nem tudja más.Ők se tudják,hogy én tudom:rohog:

Van ilyen is, de ez az eset speckó nem az. :) Tényleg jól keres. Céges autó, céges ez meg az, jól megy neki.
 
Amúgy ami a cikkben volt, hogy 2 vagy 3 fok a lakásban, és a megfagyástól félt már az ürge, azt én magam személyesen is átéltem, tudom milyen az. Még szép hogy megpattant...

A többivel nem nagyon vitatkoznék, mindenki éljen úgy, ahogy neki megfelel. Azért a saját sorsunkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek.
Ezt az utolsó mondatot kiemeltem, és most durva leszek: az az egészséges, fiatal pasi, aki annyira nem tud magáról gondoskodni, hogy megfagy, ássa el magát, mert élhetetlen mindenhol a világon. Még ha látszólag most el is van, olyan, mint a mesében a tücsök.
 
Azért van ám ott abban a cikkben más is. Például a 2-3 fok a lakásban, s én is írtam hogy azt magam is átéltem. Tudod amikor olyan hideg van hogy a lehelletem látszik a lakáson belül, s a befőttes üvegek kezdenek szétfagyni a szekrény tetején, szóval... Igen, nekem is olyankor kezdett el a fejemben megfogalmazódni a gondolat hogy itt valami marhára nem stimmel, és NINCS TOVÁBB. Mármint itt, ebben az országban. Nekem.

És ő is ezt említette a cikkben. Emiatt feltételezem, önmagában a tenger utáni vágy miatt még nem költözött volna ki. Nekem sosem volt igazi vágyam a tenger után, aztán mégis elmentem. Sőt, most is olyan részen lakom az USA-ban, hogy a tenger talán messzebb van tőlem mintha még Magyarországon laknék. Igen, szerintem Budapestről előbb eljutnék az adriai tengerpartra autóval, mint itt az USA-ban az óceán partjára. És nekem ezzel semmi bajom, mert nem a tenger miatt mentem ki.

Egy efféle országelhagyás mögött SOK ok áll mindig. Mondjuk úgy, a megpattanó illető az elmenetelével„halmazati összbüntetést” mér ki az országára jelképesen. EGY ok általában nem elég ehhez. Sok kell. Hogy őt ott megalázták, hogy nem tudott sikereket elérni, hogy szegény mint a templom egere, munka nincs, ha mégis van csak feketén és sokszor azt se fizetik ki holott ha kifizetik akkor is kevés a fizetés, hogy az árak egyre nőnek, hogy a nők szemében ő egy nulla mert nem jó parti hiszen melyik nő szeret hozzámenni egy csóringerhez, hogy a politika olyan irányba megy amivel ő nem ért egyet, hogy évek óta csak hiába reménykedik a jó változásban de mindig csalódnia kell, hogy jön valami válság s ami adósságot az ingatlanra eddig tudott fizetni ha nehezen is de már nem tudja... És ezek csak szemezgetések mert temérdek minden lehet mögötte. Még olyan is hogy akár egy szerelmi csalódás és látni se akarja többé azt a környéket se.

Önmagában egyik se elég. De EGYÜTT - úgy már nagyonis!

S akkor az ilyen ember kimegy.

S ekkor 2 eset van, aszerint, hova megy ki.

1. Hirtelen talál valami lehetőséget, ami alatt főleg azt értem, van MUNKA ott külföldön. Vagy legalábbis ígérnek neki. Reméli megkapja. Sejti előre, messze nem lesz olyan jó mint amit összehazudnak neki, de belevág, mert még mindig jobb mint a semmi, legalábbis ideiglenesen, s úgy véli ha nagyon szar lesz, majdcsak talál maga is másikat, előbb megpróbálkozik ezzel ami szembejött vele. Ez volt az én esetem.

2. A másik eset az hogy nincs semmi lehetőség, ekkor elindul szerencsét próbálni „csak úgy”, mint a mesebeli vándorlegény. Teljesen logikus ilyenkor, hogy ha úgyis a teljes bizonytalanságba megy, legalább olyan helyre menjen amit mindigis szeretett volna látni, ahol a klíma szerinte megfelel neki, stb. Legalább ennyi haszna legyen belőle! Ez a cikkíró esete.

Csak ismételni tudnám az előzőt. Mindenesetre a fiatalember vállát már nem nyomja a fűtés gondja, gondolom, Kanárin nem nagyon kell fűteni.
Még annyit ehhez hozzáfűznék, hogy bár valóban több oka lehet egy elvándorlásnak, ebbe a fenti esetbe túl sokat képzelsz bele.
 
Utoljára módosítva:
Háát, ööö... Nekem a fűtés igenis ingyen van most. Sőt a hűtés is, mert légkondicionált a szobám. Természetesen én kapcsolgathatom ki meg be tetszésem szerint. Télen fűt, nyáron hűt, szellőztet, amit akarok. Van saját fürdőszobám is (természetesen...), és annyi melegvizet használok amennyit csak akarok, az is ingyen van. A világítás is, minden, még a nagysebességű internetkapcsolat is (korlátlan) ingyen van. Úgy értem, BENNE VAN ENNEK REZSIJE a szobaárban. Fix összeg. Pontosabban fogalmam sincs mekkora összeg mert nincs külön feltüntetve, ha semmit se használnék akkor is ugyanannyi lenne. De „ingyen van”, mert nem kell aggódnom miatta, röhögve kifizetem az egészet.

Bezzeg Magyarországon...!

És informatikus 600 ezerrel... Hm, én is informatikusféleség volnék... Ja biztos mert nem Budapest közelében éltem... Meg aztán az is kérdéses miféle papírok kellenek az álláshoz ugye. Aki most nemrég diplomázott annak lehetnek mindenféle papírjai modern szakterületekről. A régieknek nem. Ha fel is vennék, aki vidéken lakik, nem tud naponta beutazni, annyit meg úgyse keres OTT, hogy abból kiteljen egy albérlet Pesten.

Szóval ez nem ilyen egyszerű.

Én akartam dolgozni, igyekeztem, ami csak akadt mindent elvállaltam még váltott műszaku betanított munkát is amikor jobb nem akadt. Aztán egyre többször volt hogy jobb nem akadt. Végül már az se akadt. És miközben ezt mind elvállaltam mert jobb nem akadt, aközben nem volt időm szakmailag képezni magamat az egyre modernebb technológiákból.

Most is informatikusnak tartom magam, s állítom, egy egész rakás területen simán felveszem a versenyt a legtöbb frissdiplomással! Sőt... hiszen nekem nemcsupán elméleti tudásom van...

De hiába. Olyan technológiákra keresnek szakembereket amik tavaly vagy legfeljebb 3 éve jelentek meg a piacon, s azokat meg se tudom ugatni. Nemhogy gyakorlatom nincs benne, de sokszor elméletileg se értem, nemegyről akkor hallok először amikor az álláshirdetésben olvasom a nevét... Gyakorlatilag minden idetartozik például ami a „felhős” adatkezeléssel foglalkozik, vagy a „bigdata” területtel, általában a hálózatos dolgokkal... Persze, ezeket is ismerem én... ALAPSZINTEN. De nem alapszintűeket keresnek.

Ezekből a jó szakembereket persze hogy ragyogóan megfizetik a fejvadászok, elkapkodják, elcsábítják a cégek egymás orra elől...

Lehettem volna én is ilyen. Ha nem Nógrád megyében lakom, ha állandóan lett volna informatikai munkám... Bár úgyis nehezen. Ha egy magyar céghez bekerül az ember, évekig ugyanazt csinálja, ugyanolyan gépekkel, programokkal, szakmai fejlődés nincs. Aztán ha a cég váltani akar, új technológiára, felvesz egy szakembert máshonnan, ötször akkora fizetésért, mert arra sajnálta a pénzt hogy a saját dolgozóját beirassa valami sokkal olcsóbb tanfolyamra, hiába könyörög az ipse a vezetésnek emiatt...

Mégis, akkor több esélyem lett volna. Így - nem.

Szóval nem olyan egyszerű ez, Jászladány!

Nem lehet az USA gazdasági erejét, stb. összehasonlítani Magyarországével, de még Szlovákiával, Romániával, vagy akár mondjuk Hollandiáéval sem.
Előre bocsánatot kérek, meglehet, hogy személyeskedőnek fog hatni, de hát személyes példát hoztál: de ugye te is érzed, hogy a saját sorsodért mindent és mindenki mást tartasz felelősnek?
 
Engem kicsit meglep az úr , biztosan megtalálták számitásukat és ennek nagyon örülök , hiszen mindenki saját szerencséjének kovácsa meg a balszerencséjének is . De azért azt nemmesélte el , hogy ugye azért kell a "lakóhajó" mivel valószinüleg nem tellik a magas lakbér kifizetésére mert ha más aránylag "olcsó" a szigeteken a sok turista miatt a lakbérek nagyon magasak , hasonlóan az élelmiszerek is amit ugy kell oda szállitani, meg aztán van egy ugynevezett Seguridad Social ez olyan mindenféle biztositás hasonló a mi TB-k hez . Az a vállalkozoknak minimum 300€-ba kerül de havonta!!
 
Utoljára módosítva:
de ugye te is érzed, hogy a saját sorsodért mindent és mindenki mást tartasz felelősnek?
...és lehet, hogy van is ebben valami, ami elkerülhetetlen.Kölcsönhatásban élünk.Valahol említette,hogy nem csak 1 dolog miatt mennek el, hanem több össze-ráhatás következményeként.Kumulálódnak a dolgok...Egyszer ott van a ki milyen családba születik,milyen ismeretségeket tud köti,milyen barátai lesznek,milyen lehetőségek adódnak...Van ún."kapcsolati tőke"fogalma.Persze,jól hangzik az a mondat,hogy mindazért ami veled történik te magad vagy a felelős.Igaz, de mégsem olyan egyszerű ez.Mert teszem azt házasságot kötsz.Jóindulatból, szerelemből.Aztán pár év múlva meg az utcán vagy ...Most akkor okolja magát?Miért is?
Igen, lehet, hogy jogos is egy kicsit mást is okolni.De könyörgöm ne menjünk át személyeskedésbe, észosztásba, elítélésbe.Ez egy cikk valaki vallomása.Ki tudja kinek mit pakolt be az Úr a csomagjába.:)

Már csak le írom mi bacca a csőrömet évek óta...olvasom, hogy a X gyereke párizsba ment nyelvet tanulni.Vett ott neki apa lakást és még bejárónője is van a leánygyermeknek. Vessék rám a követ,irigy vagyok, mert én nem tudok majd ilyet tenni.Nincs sírós-bömbölős szmájli, de mostmár akarok.Melitta!!!!!!!!Intézkedj kérlek,sajgó lelkemnek tegyél jót:(
 
Utoljára módosítva:
Engem kicsit meglep az úr , biztosan megtalálták számitásukat és ennek nagyon örülök , hiszen mindenki saját szerncséjének kovácsa meg a balszerencséjének is . De azért azt nemmesélte el , hogy ugye azért kell a "lakóhajó" mivel valószinüleg nem tellik a magas lakbér kifizetésére mert ha más aránylag "olcsó" a szigeteken a sok turista miatt a lakbérek nagyon magasak , hasonlóan az élelmiszerek is amit ugy kell oda szállitani, meg aztán van egy ugynevezett Seguridad Social ez olyan mindenféle biztositás hasonló a mi TB-k hez . Az a vállalkozoknak minimum 300€-ba kerül de havonta!!
Sokan a hajónlakás miatt sopánkodnak.Könyörgöm,hát üres zsebbel indultak?Hány évtized kell ahhoz, hogy minusz ezerről indulva saját lakása legyen az embernek?
 
Engem kicsit meglep az úr , biztosan megtalálták számitásukat és ennek nagyon örülök , hiszen mindenki saját szerncséjének kovácsa meg a balszerencséjének is . De azért azt nemmesélte el , hogy ugye azért kell a "lakóhajó" mivel valószinüleg nem tellik a magas lakbér kifizetésére mert ha más aránylag "olcsó" a szigeteken a sok turista miatt a lakbérek nagyon magasak , hasonlóan az élelmiszerek is amit ugy kell oda szállitani, meg aztán van egy ugynevezett Seguridad Social ez olyan mindenféle biztositás hasonló a mi TB-k hez . Az a vállalkozoknak minimum 300€-ba kerül de havonta!!
Hallod Edém, amikor én ott voltam(huszon éve) annyi tortát ettem, majd dupla hely kellett visszafelé a repülőn.Akkori 600 ft-nak megfelelő összegért akkora szeletet adtak, mint itthon egy negyed torta.Azokból az alkoholokból amit itthon csak megnéztem a polcon ott simán megvehettem,a parfümökről és márkás ruhákról nem is beszélve. A skandináv túristák egy percre ki nem józanodtak:rohog:.Vámmentes övezet volt akkor. Most is van szerintem valami nagyobb kedvezmény...
 
...és lehet, hogy van is ebben valami, ami elkerülhetetlen.Kölcsönhatásban élünk.Valahol említette,hogy nem csak 1 dolog miatt mennek el, hanem több össze-ráhatás következményeként.Kumulálódnak a dolgok...Egyszer ott van a ki milyen családba születik,milyen ismeretségeket tud köti,milyen barátai lesznek,milyen lehetőségek adódnak...Van ún."kapcsolati tőke"fogalma.Persze,jól hangzik az a mondat,hogy mindazért ami veled történik te magad vagy a felelős.Igaz, de mégsem olyan egyszerű ez.Mert teszem azt házasságot kötsz.Jóindulatból, szerelemből.Aztán pár év múlva meg az utcán vagy ...Most akkor okolja magát?Miért is?
Igen, lehet, hogy jogos is egy kicsit mást is okolni.De könyörgöm ne menjünk át személyeskedésbe, észosztásba, elítélésbe.Ez egy cikk valaki vallomása.Ki tudja kinek mit pakolt be az Úr a csomagjába.:)

Már csak le írom mi bacca a csőrömet évek óta...olvasom, hogy a X gyereke párizsba ment nyelvet tanulni.Vett ott neki apa lakást és még bejárónője is van a leánygyermeknek. Vessék rám a követ,irigy vagyok, mert én nem tudok majd ilyet tenni.Nincs sírós-bömbölős szmájli, de mostmár akarok.Melitta!!!!!!!!Intézkedj kérlek,sajgó lelkemnek tegyél jót:(

A lényeg az volt, hogy nem tudott megélni abból, amit szeretett volna csinálni. A többi mind csak feltételezés.
Inkább fagyoskodott, mint hogy megpróbálja másképp. De végül is megoldotta, elment olyan helyere, ahol nem kell fűteni. :)
A példád a házasságról nem fejtetted ki. Házasság...utcán vagy. Mi volt a kettő között? Mert ott van a lényeg.
Bizony kellemetlen elismerni, hogy a sorsunkért mi magunk vagyunk felelősek elsősorban. Kivétel a természeti csapás, a hirtelen betegség (amit nem mi idéztünk elő), családi tragédia, megöregedés (mert akkor már nem tudunk mindent megtenni, amit szeretnénk, kiszolgáltatottabbá válunk).
De egy gyermektelen, fiatal, egészséges ember még alakíthatha a sorsát.
A cikkben szereplő ember is ezt tette végül. Én nem ítélem el érte. Csak ne mondja azt, hogy mások miatt tette, mert nem.
 
...és lehet, hogy van is ebben valami, ami elkerülhetetlen.Kölcsönhatásban élünk.Valahol említette,hogy nem csak 1 dolog miatt mennek el, hanem több össze-ráhatás következményeként.Kumulálódnak a dolgok...Egyszer ott van a ki milyen családba születik,milyen ismeretségeket tud köti,milyen barátai lesznek,milyen lehetőségek adódnak...Van ún."kapcsolati tőke"fogalma.Persze,jól hangzik az a mondat,hogy mindazért ami veled történik te magad vagy a felelős.Igaz, de mégsem olyan egyszerű ez.Mert teszem azt házasságot kötsz.Jóindulatból, szerelemből.Aztán pár év múlva meg az utcán vagy ...Most akkor okolja magát?Miért is?
Igen, lehet, hogy jogos is egy kicsit mást is okolni.De könyörgöm ne menjünk át személyeskedésbe, észosztásba, elítélésbe.Ez egy cikk valaki vallomása.Ki tudja kinek mit pakolt be az Úr a csomagjába.:)
Dobozkám,
rengeteg igazság van a meglátásodban. Az én külföldre távozásomra(Kádárkorszak) teljesen passzol.
Röviden:
Bandi volt a hajtó erő. Nekem is szólt. "Na jó, ha ti mentek megyek én is."
Az akkori Jugószláviábol akartumk Olaszba szökni. A helyzet aztán úgy alakult, hogy Bandi nem kapott engedélyt vízumot kérni. Sz-t
felvették az egyetemre és lemondta. A harmadiknak már nem emlékszem a nevére, de ő is valami miatt lemondta.
Pityu és én kaptunk utazási engedélyt. Ő viszont Jugóban a döntő pillanatban meghátrált. Azzal az ürüggyel, hogy majd jövőre az éretségi után.
Tehát egyedül én aki csak követő voltam léptem le.;)

A következő években öten szöktek, egy kint maradt a baráti társaságombol. A testvérpár Bandi és Pityu otthon maradtak.
Minden szempontbol hálás vagyok Badinak. Az ő rábeszélésének
köszönhetően mentem haza elöször harmic év után.
 
Utoljára módosítva:
Sokan a hajónlakás miatt sopánkodnak.Könyörgöm,hát üres zsebbel indultak?Hány évtized kell ahhoz, hogy minusz ezerről indulva saját lakása legyen az embernek?

Semmi baj a hajón lakással. Csak a cikkben Magyarország a pokol, a Kanári szigetek meg a paradicsom, ahol van "gondtalan létezés és a szikrázó boldogság", szóval kényelmesen élhetsz különösebb erőfeszítés nélkül. Persze, ha nincsenek nagyobb igényeid, és távolabbi céljaid.
Legalábbis a cikk ezt sugallja.
(Ezen a szinten egyébként itt is tudott volna élni, csak itt nincs tenger, és télen fűteni is kell.)
Pedig közben felmerülnek kérdések, hogy pl. ott egyből búvároktató lehet valaki, és még esetleg egy (fizetős) tanfolyamot se kell végezni? Valószínű de, kell. Azt is valamiből finanszírozni kellett, meg élni valamiből, valahol, hiszen a hajó se lett egyből. Ja, bocs, elfeledtem, hogy a lány dolgozott azért... Szóval biztos, hogy erőfeszítések ott is kellettek, csak ezekre nem tértek ki.
 
A lényeg az volt, hogy nem tudott megélni abból, amit szeretett volna csinálni. A többi mind csak feltételezés.
Inkább fagyoskodott, mint hogy megpróbálja másképp. De végül is megoldotta, elment olyan helyere, ahol nem kell fűteni. :)
A példád a házasságról nem fejtetted ki. Házasság...utcán vagy. Mi volt a kettő között? Mert ott van a lényeg.
Bizony kellemetlen elismerni, hogy a sorsunkért mi magunk vagyunk felelősek elsősorban. Kivétel a természeti csapás, a hirtelen betegség (amit nem mi idéztünk elő), családi tragédia, megöregedés (mert akkor már nem tudunk mindent megtenni, amit szeretnénk, kiszolgáltatottabbá válunk).
De egy gyermektelen, fiatal, egészséges ember még alakíthatha a sorsát.
A cikkben szereplő ember is ezt tette végül. Én nem ítélem el érte. Csak ne mondja azt, hogy mások miatt tette, mert nem.

Nem Gráver.Én házasságban élek,csak szakmámból adódóan rengeteg emberrel találkozom és hallom életük alakulását,sorsát.Igen, fiatalon sokmindent lehet alakítani.50 után próbáljon valaki felállni a 0-ról...otthon,munkahely. Az van a kettő közt, hogy a lehetőségek nem fordulnak ki a dobókockán...és igen, itt van a lényeg. Nem mindegy, hogy találkozol valakivel aki azt mondja,lakj itt,adok neked szállást, dolgozz nálam és fizut is adok(valami hasonló olvastam egyszer egy magyar életének alakulásáról aki milliárdosként halt meg...)vagy sok külföldi esetben olvasom:kapsz munkavállalóit, ha van bankszámlád,lakcímed.DE hogyan legyen lakcímed,ha nincs munkád amiből kifizesd a lakbért? A lehetőségek és kapcsolati tőke, ismeretség.Számtalan ilyen dolog kell ahhoz, hogy alakítani tudd az életed.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!
ametiszt99 wrote on boyocska's profile.
Szia,nem tudom,hogy megoldódott e a Bauer Barbara könyvvel kapcsolatban a problémád,de feltettem a könyvet ide:
Ne haragudj,de nem vettem észre hamarabb az üzenetedet:):)
ametiszt

Statisztikák

Témák
38,129
Üzenet
4,802,187
Tagok
615,741
Legújabb tagunk
Első Istvan
Oldal tetejére