Csak az Arvisura-az alapoktól

Bihar

Kitiltott (BANned)
Mivel az Arvisura tárgyalása az alapoktól kezdődött valaha és kb Mohácsnél ért véget...ezért megint az alapoktól kellene kezdeni? Azaz az egyszeregyet előkellene venni? Talán felismerhető volt, hogy az Arvisura az ősidőkben kezdődött...
Gondolom a mostani beavatkozással az Arvisura egyes részeinek részletesebb megismerése elmarad, mert ennek volt itt az ideje. Hiszen az lehet itt a cél...hogy az Arvisura ne kerűljön bemutatásra a továbbiakban.
Erőt, egészséget kívánok ehhez a számodra elke!
Köszönöm, hogy ezt megbeszélted velem is, csak nem emlékszem mikor.
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
Már hallottam az Arvsuráról, de még nem tudom hitelesnek elfogadni. Azt hiszem ahhoz sokkal több pontos ismeret kellene. Nem tudom Itt meg lehet-e ezeket az ismereteket kapni.
 

Onogundur

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisura szerzőjének első látszatra az tűnik ki, hogy főleg az akkoriban hozzáférhető történelemkönyvekre alapozott, a valóban élt személyek neve természetszerűleg nem valami mondából származik, hanem valamilyen összefoglaló jellegű irományból. Van, aki 'zseniálisnak' véli az anyagot, tán a terjedelme vagy éppen más okok miatt; szvsz nem cáfolja meg a szerzőjének iskolázottságát, jó indulattal szólva, nem mérhető egy Tolkien-műhöz, még, ha a műfaj állítólag hasonló is.
 

petzso

Állandó Tag
Állandó Tag
Már hallottam az Arvsuráról, de még nem tudom hitelesnek elfogadni. Azt hiszem ahhoz sokkal több pontos ismeret kellene. Nem tudom Itt meg lehet-e ezeket az ismereteket kapni.

Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat

Sámánrajcsúr címû írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában.
Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az
Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és õstörténetünk kigúnyolása.
Tépelõdésem közben begyûrûzött Herribert Illig és magyar köve-
tõivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenõ és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követõinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebébõl kivett pénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmû történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.
30-40 évvel ezelõtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és
könyvterjesztõk. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban mûködõ Széchényi Könyvtárba jártam 1945 elõtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság õstörténete címû, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat által kiadott gyûjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetõsége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyûlölõ, nagyon sértõ, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzõt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben. Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyibõl állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a
szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallá-
sunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant” a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar õstörténet is, ebbõl különösen Zsirai Miklós Õstörténeti csodabogarak címû gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élõsködõ 104Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 104
magyargyûlölõ hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne
tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Õ szovjet
partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szõnyi Márton nevû „híres ellenállónak” hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplõ néhány történelmi nevet és helyszínt sem õ, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, fõként nem rovásírásuk, csupán az egyszerûbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplõ történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság õstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai címû könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Ligeti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.
Véleményem szerint az Arvisurát e két mû alkotói közül írta vala-
ki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és
Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzõinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig elõreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerzõ egy tükör elõtt ült, amikor ezeket írta. A tréfás kedvû magyargyûlölõk késõbb úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zûrzavarát kihasználva, a „hõs ellenállóval” összefogva, a szovjet ejtõernyõs partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az „égbõl” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon fõistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán,
ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a
regényes nevû Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.
Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezõvé, ál-
lamvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek.
Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé
vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtûrt, szintén finnugor õstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes.
De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor
elmélet követõivé, mert õk valóban a finnugor, helyesebben obi
ugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kõkorszaki állapotban talált. Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar õstörténet megtisztítása a mindenféle 105Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 105
rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erõszakolt finnugor elmélettõl
és õseink sértegetésétõl. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar õstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égbõl. Tehát 1997 szeptemberében a következõket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerõsítettek ebben. Sámánrajcsúr (1997 szeptember)
Õstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtõ tengerébõl idõ-
rõl-idõre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsõségét vállaló ózdi illetõségû Paál Zoltán elõszava szerint az
Arvisurákat 1944-ben ejtõernyõn(!) hozta le nekünk a német meg
szállók ellen hõsiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb
személyiség, mint egy manysi fõsámán unokája. Ez az unoka ebben a hõsies harcban el is esett, de még elõtte, a hõsies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fõ-, illetve rovósámán elbeszélése volt õstörténetünkrõl. A dolog már itt az elõszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerû közlése a jellemzõ. Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történészeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadász-
ni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is. Ettõl õk még nem a roko-
naink, legfeljebb a tanítványaink. De vissza az Arvisurákhoz. A magyar õstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszeretõ, vagy magyargyûlölõ) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzõje, vagy szerzõi történészek, esetleg valamely társtudomány mûvelõi, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtõernyõs manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai
Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyûjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyõzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhetõ szerzõként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irástudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kõkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok 106Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 106
népszerûsítése, az igazi magyar õstörténet nevetségessé tétele a
medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel
és sértésekkel. Õseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó? Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy,
örömleány.Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972). Rima: szajha.
Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részérõl is lehetne, de ezt nem
merik megtenni azok, akik a magyarok õstörténetét csúfolják.
Befejezésül idéznék egy jellemzõ részletet: „A gara-Zúgon túl lévõ
Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecsõ kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzõi szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtõernyõs sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Arvisura egy magyarellenes gúnyirat

Sámánrajcsúr címû írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában.
Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az
Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és õstörténetünk kigúnyolása.
Tépelõdésem közben begyûrûzött Herribert Illig és magyar köve-
tõivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenõ és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követõinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebébõl kivett pénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmû történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani.
30-40 évvel ezelõtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és
könyvterjesztõk. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban mûködõ Széchényi Könyvtárba jártam 1945 elõtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság õstörténete címû, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat által kiadott gyûjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetõsége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyûlölõ, nagyon sértõ, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzõt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben. Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyibõl állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a
szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallá-
sunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant” a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar õstörténet is, ebbõl különösen Zsirai Miklós Õstörténeti csodabogarak címû gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élõsködõ 104Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 104
magyargyûlölõ hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne
tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Õ szovjet
partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szõnyi Márton nevû „híres ellenállónak” hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplõ néhány történelmi nevet és helyszínt sem õ, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, fõként nem rovásírásuk, csupán az egyszerûbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplõ történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság õstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai címû könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Ligeti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok.
Véleményem szerint az Arvisurát e két mû alkotói közül írta vala-
ki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és
Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzõinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig elõreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerzõ egy tükör elõtt ült, amikor ezeket írta. A tréfás kedvû magyargyûlölõk késõbb úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zûrzavarát kihasználva, a „hõs ellenállóval” összefogva, a szovjet ejtõernyõs partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az „égbõl” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon fõistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán,
ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a
regényes nevû Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült.
Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezõvé, ál-
lamvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek.
Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé
vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtûrt, szintén finnugor õstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes.
De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor
elmélet követõivé, mert õk valóban a finnugor, helyesebben obi
ugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kõkorszaki állapotban talált. Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar õstörténet megtisztítása a mindenféle 105Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 105
rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erõszakolt finnugor elmélettõl
és õseink sértegetésétõl. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar õstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égbõl. Tehát 1997 szeptemberében a következõket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerõsítettek ebben. Sámánrajcsúr (1997 szeptember)
Õstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtõ tengerébõl idõ-
rõl-idõre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsõségét vállaló ózdi illetõségû Paál Zoltán elõszava szerint az
Arvisurákat 1944-ben ejtõernyõn(!) hozta le nekünk a német meg
szállók ellen hõsiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb
személyiség, mint egy manysi fõsámán unokája. Ez az unoka ebben a hõsies harcban el is esett, de még elõtte, a hõsies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fõ-, illetve rovósámán elbeszélése volt õstörténetünkrõl. A dolog már itt az elõszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerû közlése a jellemzõ. Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történészeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadász-
ni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is. Ettõl õk még nem a roko-
naink, legfeljebb a tanítványaink. De vissza az Arvisurákhoz. A magyar õstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszeretõ, vagy magyargyûlölõ) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzõje, vagy szerzõi történészek, esetleg valamely társtudomány mûvelõi, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtõernyõs manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai
Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyûjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyõzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhetõ szerzõként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irástudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kõkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánok 106Taszok_L.qxd 2007.03.11. 13:35 Page 106
népszerûsítése, az igazi magyar õstörténet nevetségessé tétele a
medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel
és sértésekkel. Õseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó? Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy.
Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy,
örömleány.Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972). Rima: szajha.
Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részérõl is lehetne, de ezt nem
merik megtenni azok, akik a magyarok õstörténetét csúfolják.
Befejezésül idéznék egy jellemzõ részletet: „A gara-Zúgon túl lévõ
Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecsõ kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzõi szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtõernyõs sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.


Kemény szavak. Nem tudom akkor miért is kellett ilyen sokáig várni a kiadásával, ha ennyi finnugorista bábáskodott felette. Miért és miként vették rá az őzdi kohászt, hogy adja a nevét ehhez.
Talán azért nincs minden igaza a Sámánrajcsúr írójának. Jó lenne erről is olvasni.
 

petzso

Állandó Tag
Állandó Tag
Itt egy érdekes cikk!

Az erőforrás-minisztérium és a zsidógyanús Kopácsi-Kürt Mátyás


2010. november 30., kedd 10:11 | aznap frissítve
Olyan könyveket nyertek a gyerekek egy Nemzetierőforrás-minisztérium által támogatott tanulmányi versenyen, amelyek szerint Anonymust Pósa Andrásnak hívták, és sámánképző egyetemre járt, Csaba királyfi rendszeresen elhajózott Dél-Amerikába, Mátyás király pedig az ősvallás híve volt, és három fia is sámánegyetemista lett. A szkíta–ősmagyar zagyvaságot a versenyt szintén támogató Püski kiadó adta ki.
Nagyot nézhetett az a 4.–6. osztályos gyerek, akik belelapozott a Bolyai csapatverseny körzeti fordulójában nyert könyvébe. (A Bolyai 3.–8- osztályosoknak magyarból és matematikából kiírt országos tanulmányi verseny, négyfős csapatoknak.)
Én például ott ütöttem fel az „Őseink szemével”-t, hogy a kambaluki (ma Peking) nagyszala utasította Diményt, hogy alapítsa meg a bugáti sámánképzőt. (Innen ered, gondolom, a Bugáti autómárka neve is.) Ide járt Hunyadi Mátyás, Hunyadi László és Hunyadi Domonkos, akiket párhuzamosan felvettek az ordoszi bevatottképzésre is, ahová három évig jártak. (Hunyadi Mátyást, az ismert király fiát mindezek tetejében a zsidógyanús Kopácsi-Kürt Mátyás néven is emlegették.) Ehhez képest Dimény felesége, Györmbérke, a kambaluki hercegleány 1508-ban bevállalta az aranyasszonyi tisztséget, és együtt vezette a harcos leánysereget későbbi utódjával, Kurdbaba feleségével, Tadinfüvel. Ez sem tudta azonban megzavarni Dózsa Györgyöt abban, hogy Anonymus rokonát, Pósa Árpádot (akivel egyébként együtt dolgoztam rövid ideg a Népszavában), Gubacsi táborába vezényelje, töményvezéri pozícióban.
A gyermekek azt a következtetést vonhatják le ebből, hogy magyarnak lenni több ezer éve olyan, mintha az ember egy hülye nevűekkel benépesített szappanopera szereplője lenne, hiába hívtak egy Perzsa-öböl-parti várost Magyar-Úrnak. Illetve az, hogy a minisztérium által támogatott versenyen minimum kétes tartalmú irodalmat kapnak az iskolások, őstörténet címén.

Az „Őseink szemével” és a „Nekünk így hagyták meg”, ha komolyan vesszük őket, összefüggéstelen, áltörténelmi értekezés egy sok ezer éves hun–szkíta–magyar birodalomról. Gondosabb olvasás után azonban igen szórakoztató fikciós művet élvezhetünk, amiben benne van egy ősmagyar Gyűrűk Ura lehetősége.
Megszöktették a sámánból lett partizánok


A szerző élettörténete sok mindent megmagyaráz. Paál Zoltán négy polgárit végzett, félzsidó vasgyári munkás volt Ózdon. 1944 decemberében behívták munkaszolgálatra, és útnak indították Németország felé, de ejtőernyővel ledobott szovjet partizánok még szlovák területen megszöktették. A partizáncsapat egyik tagja, Szalaváré Tura állítása szerint a manysi fősámán unokája volt, ő mesélt neki a hun törzsszövetség történetét elmesélő Arvisurákról, majd – a vonatkozó Wikipédia-oldal szerint – „egy rögtönzött medvetoron őt ősi hagyomány alapján beavatta”, kiválasztottnak nevezte az ez ellen kezdetben még tiltakozó Paált, majd miután német fogságba estek, és túlélték Drezda bombázását, Szombathelyen egy légitámadás közben Paál karjaiban meghalt.
1818123_051bfc65a09d88ab6ae380a5c8fd74c9_wm.jpg


A megrázó események után tíz évvel Paál elkezdte megírni a hun megabirodalom történetét. A Bolyai-nyerteseknek járó két kötet szemelvényeket tartalmaz a sok ezer oldalas kéziratból az ifjúság számára. A probléma még csak nem is annyira a könyvek holdkóros tartalma (hiszen azt fantasy mesének is fel lehet fogni), hanem a meghökkentő igénytelenségük.
Egyből a medvetoros közepében


Én az Őseink szemévelt vizsgáltam meg tüzetesebben. Mivel a kötetnek nincsen előszava sem, bármiféle magyarázat nélkül a 34. medvetoros évben találjuk magunkat, Krisztus előtt 4006-ban, amikor a hülye nevűek Ordbaszár, Kurdbaba és Kuslód vezetésével elragadták a hatalmat (cserék: Dongolka, Vizkaja és Ungika). Röpködnek a nevek, feltűnik a 24 Hun Törzsszövetség, zizegnek az úzok, avarok és besenyők, az egész egyszerre követhetetlen és lenyűgöző, stílusában pedig a Gyűrűk Ura harmadik kötetének végéhez csatolt függelékre emlékeztet, ami Középfölde számtalan népének rövid történetét írja le.
1818125_9a629de5568074ac0687e3c8dfa11c08_wm.jpg


Az igénytelenség abban mutatkozik meg, hogy a kötetben nincsen semmiféle jegyzet, mutató, szó- vagy névmagyarázat, időskála, bármi, ami a megértést segíthetné. Emiatt az alaptörténet teljesen követhetetlen, a nevek, helyszínek, megmagyarázatlan fogalmak úgy zúgnak az olvasó fejében, mint egy szkitológuskongresszus büféje. Többször előkerülnek például a rimalányok, néha egyszerre harmincan, negyvenen, de talán sosem fogom megtudni, hogy tényleg kurvák-e, vagy éppen ellenkezőleg. Az sincs tisztázva, hogy kik azok a személyek, akik minden fejezet elején mint az adott sztori rovásírásos feljegyzői szerepelnek. Az a vicc, hogy a szuperősmagyar kiadványból az egyáltalán nem derül ki, hogy a nagy kavalkádban kik is azok a magyarok. Hacsak nem alapértelmezés, hogy mindenki magyar.
A nyereményébe beleolvasó gyerek vagy azt fogja gondolni, hogy a rovásírásosok teljesen kattantak, vagy azt, hogy az őstörténet en bloc hülyeség. Mindkét lehetőség ijesztő.
1818127_90a54ca979ca3a37fd1b0d90d6f02593_wm.jpg


Atlantic

Az igénytelenség másik fele, a darabra rengeteg, de legfeljebb közepes postabélyeg méretű, fénymásolatszintű illusztráció. Felnőtt szemmel azért leginkább vicces a szöveg. Gyorsan lelövöm a legeslegjobbat: Atlantiszt, az elsüllyedt földrészt a könyvben Atlanticnak hívják, a szerző, aki szerény életkörülmények között élt, e szerint feltehetőleg csodálta a drága tengerparti szállodákat. Kár, hogy a misztikus sziget nem Bellevue vagy Majestic lett végül.
Az emelkedettnek szánt történetmondást minduntalan kis gyöngyszemek szakítják meg. Íme az ifjúsági és oktatásügyi toplista:
1.) „Az 1210. medvetoros évben Dernő, ifjúsági fősámán parszi bölcsekkel együtt megindította a négyéves tárkányképzést.”
2.) „Az 50 legkiválóbb tenyészállatot a beinduló sámánképzés céljaira adták.”
3.) „Mivel az új település fiatalokból állott, igen nagy volt a szaporodás, volt dolguk a rimalányoknak, noha azoknak is javarészük férjhez ment.”
4.) „A mongol ifjúsági sámán készenlétben állott.”
Ez pedig a vegyes kategória hat legjobbja:
1.) „A nem cselédsorban élő törpék a melegebb földek felé vándorolnak.”
2.) „Majd Nippurban megkapja a 12 bölcs parancsát, keresse fel Őrsur héttörzsbeli ifjúsági vezért a Híres kapuban, Gandás kisebb fiát, aki harckocsis csapataival Bothont meghódította.”
3.) „Amikor az esztergomi Gilgames-koronázás lezajlott, Domonkos érsek és Arnó Béla mint vatikáni állampolgár a fejedelmi ifjakkal megbeszélést tartott”
4.) „Éjjel mindig felállították a nemez-sátrakat, s így igen kevés meghűléses betegük volt”
5.) Mire a csillogó jéghegyekhez értek, kabar kovácsaik élesre vasalták a lovakat.
6.) „peremes = piramis”
1818129_064fba3ab6dc7123d9e9f65257ef7206_wm.jpg


A szerző bemutatja az 1990-es Antall–Tölgyessy-paktum ezeréves előképét:
„A pusztaszeri vérszerződés egyik pontjának értelmében az uruk-mani féle keresztények és a táltosok híveinek 51-49 szavazati arányában az összes papi méltóságokat táltosoknak nevezték.”
És micsoda alapanyag lenne az itt következő bekezdés a világ első, igazán ütős feminista pornófilmjéhez!
„A törpék békés természetűek és nagyasszonyaik vezetésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek. Ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédségre.”
Szóval lehet, hogy a megcélzott gyerekeket zavarba ejti a jutalomkönyv, de a szülök ettől még titokban jól is szórakozhatnak. Ja, és természetesen megkérdeztük a minisztériumot, hogy mit szólnak a védnökségükkel zajló tanulmányi verseny különös díjaihoz. A tömör válasz:
„A versenyt szakmailag támogatjuk, de a díjazottak jutalmazásához a minisztériumnak nincs köze.”
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
". Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történészeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadász-
ni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is."

Ezt azért kétlem, sőt nem is hiszem. Valami komolyabb érve a Sámánrajcsur írójától azért kellene. Ismerji egyáltalalán e nép történelmét? Tud róluk mást is mint amit itt felhozott? Érdekelne.

Az, hogy az iskolai ajándékkönyv kit hogyan fogott meg, hát biztosan nem egyformán. Viszont szülők és tanárok miként fogadták, erről van valami értesülés, vagy csak az olyan ember kofogásolja az Arvisurát aki csipőből elutasítja.
Szóval még mindig várom az ész érveket.
 

Magam la

Állandó Tag
Állandó Tag
Vers Echonak (Az öreghegyi nem én vagyok)

Három a testvér: Bátya, Öccse és Öccsaba,
ahogy három az utód, 's három a király is,
és ahol a megoldás mindig a harmadik,
Amint a legendákban, úgy a mesékben is.

Atilla fia, Csaba (az I.) sem más, csak harmadik
gyermekként született Rékától, akinek is
(előbb) Dengezik 's Ellák néven születtek ikrei.
Ám tudunk egy másik, II. Csabáról is.

Az (ő) apja lehetett talán az az Ambenik,
'ki Aladár fia volt, persze, hogy (ő is) harmadik,
miután megszületett Busán és Mundó is,
azaz Ambeniknek és Szatymaznak ikrei.

(S, hogy ki is volt még (III.) Csaba, a harmadik?)

Kürt fia - minthogy Váska és Várna után is
született öccse - egyes feljegyzések szerint,
míg máshol Batbajántól Kotrag és Iszperik
szerepelnek, mint (III.) Csaba idősb fivérei.

A (IV.) negyedik Oposur fiaként született,
'ki, mire a magyarok nagyfejedelme lett,
el kellett temesse idősebb testvéreit,
Jenő nevű bátyát, s Megyer nevű öccsöt is.

S, mint kisebb öccs-aba, túlélte fivéreit,
's elindította (azt) a családfát, 'mit Kézai -
főként, hogy így jegyezte le Anonymus is
- krónikája nyomán ismer ma már mindenki.

Tőle származik Ed, Előd, avagy Edemen,
Ond és Ellák után a harmadik, kitől Ügyek,
s majd Ügyektől - hogy kettő is halva - születik
élve az egyetlen, ki Álmosnak neveztetik.

S a mese (így) folytatódik az idők vég(ezet)éig,
főként, hogy Árpád sem volt Álmostól egyéb, mint
éppen - nos, melyik is, ha nem épp' - a harmadik...
(Nos,) ennyi a megjegyzés: Ferenc (az öreghegyi)
 

Szpacsek

Állandó Tag
Állandó Tag
azt hittem, itt több ismeretet kaphatok

Az Arvisura ('Igazszólás') egy réges-régi korokban írni kezdett dokumentum. A Csendes-óceánban lévő Mu kontinense -- elsüllyedt: i.e. 11531. -- utódszigete, Ataisz (Ata-Ízisz) volt az otthona Anyahíta Ardvisura asszonynak, XII. Armogur ataiszi király feleségének. Anyahíta kezdte el írni az Arvisurát. A sziget - Ataisz - fővárosa Dorozsma volt, ismert még egy Kosztroma nevű városa is. A szigeten hunok, magyarok és sumérek éltek.
Több alkalommal történtek kirajzások Ataiszról, különböző földrészekre, pl. Dél-Amerikába, vagy Ázsiába (Mezopotámia). Ataisz szigete végül i.e. 5038-ban elsüllyedt.
A hunok Mezopotámián át Ordoszba kerültek. Itt i.e. 4040-ben Agaba fejedelem vezetésével egyeztették a hun törzsek a mitológiájukat, és tovább folytatták az Arvisura írását. I.e. 4040-ben volt az első medvetoros év.
Sokat ír az Arvisura a "Nagyszalákról". Ezek 4 oldalú kongresszusok, tanácskozások voltak; részt vettek rajtuk az egyiptomi birodalom, a sumér birodalom, a Hun Törzsszövetség, és a Szíriusziak (!) részéről. Fontos kérdéseket vitattak meg ezeken.

Az Arvisurát hun és magyar rovósámánok írták. Egy időben Magyarországon -- Füzesgyarmaton -- őrizték őket, de általában Ordoszban voltak.

Egy érdekes történet:
Volt 3 hidrogénbomba Ataiszon! Ezeket a földönkívüliektől szerzett technológia segítségével készítették el. Amikor a sziget süllyedt, és nagy vulkánkitörések voltak a Kékleny-hegységben, akkor 2 bombát sikerült csónakon kimenteni a szigetről, 1 bomba azonban ott maradt, és felrobbant! Akik a csónakban ültek, és Ázsia irányába menekültek, azok közül néhányan hátranéztek és megvakultak a hatalmas villanástól. Őket később úgy emlegették, mint akik az "istenek fényétől" vakultak meg.
 

ilyvo

Állandó Tag
Állandó Tag
Örülök, hogy ismered és ismereteimet bővíteni tudod . Szeretném kérdezni, hogyan és mi módon kerültek oda a Melegvizek Birodalmából az emberek.
 
Utoljára módosítva:

Szpacsi

Állandó Tag
Állandó Tag
Örülök, hogy ismered és ismereteimet bővíteni tudod . Szeretném kérdezni, hogyan és mi módon kerültek oda a Melegvizek Birodalmából az emberek.


Ataiszra? Nem tudom, én csak azt tudom, hogy hogyan kerültek Ataiszról később a Melegvizek Birodalmába!
o_O
Szóval:
Ataisz szigete i. e. 5038-ban elsüllyedt, és utána a hunok Ordoszba, a magyarok meg szerintem Mezopotámiába mentek (a sumérokkal együtt) -- ahol akkor az anunnakik uralkodtak. Már el volt kezdődve Mezopotámiában a földművelés és az állattenyésztés.
És az anunnakik új aranylelőhelyek után kutattak (mivel addig Dél-Afrikában bányásztatták az aranyat maguknak). Ennek során a magyarokat elküldték Európába, a Kárpát-medencébe, azaz a Meleg Vizek Birodalmába. Ám mivel itt nincs arany, így a magyarok azzal a hírrel tértek vissza az anunnakikhoz Mezopotámiába, hogy nem találtak számottevő mennyiségű aranyat. Az anunnakik ezután Dél-Amerikában kutattak arany után, és ott találtak is.

De az is lehet, hogy az AVAROK jöttek a Kárpát-medencébe akkor, i. e. 4000. körül.... a szavárd-magyarok, egészen pontosan.
 
Oldal tetejére