Csak ha akarsz velem beszélgetni
- Téma inditó Pufi
- Kezdés dátuma
- Státusza
Jó lenne ez a kis történet, csak ki kellene belöle venni néhány "aprócska" ferdítést. Magyarán, ami nem igaz, azt nem kellett volna leírni!
Kezdve olyan alapvetö dolgokkal, hogy a "hosszúhajúnak" soha nem volt görbe a lába! Persze a történeteidben jól néznek ki az ilyen hangulatkeltö elemek. Csak hát nem igaz!
A nagyszínpadon pedig nem csak mint müszaki, sokkal inkább mint szereplö fordult meg. Igaz azt sem szégyelte, hogy 2 évet mint világosító dolgozott, ki is tanulta a szakmát rendesen. Emellett A és B kategóriás rendezöi oklevele is van.
Szóval "görbeláb" ezért mozgott ügyesen a színpadodon.
Az pedig végképp nem igaz, hogy "görbeláb-hosszúhaj" Jakab Gyurival valaha színházat csinált. Jakab Gyuri, Dallos Józsival csinált színházat! Engem meg nem Dallosnak hívnak.
Valóban kaptam két nyúlfarknyi szerepet az elsö elöadásukban, és valóban megkértek, hogy valami szórólap elkészítésében segítsek. Segítettem.
De kár úgy beállítani, mintha az én színházam lett volna, ami nem az én színházam, és én túrtam volna szét a te színházadat.
Csak a tárgyilagosság kedvérért: a második elöadásukban én már nem vállaltam szerepet, míg két másik színészed igen. Öket is csak azért említem, mert mindkettöjüket láttam televóziós sorozatodban. Az nem zavart? Vagy két mércéd van?
Azt is elfelejtetted, hogy a szerinted széttúrt színházadban én még pár szerepet eljátszottam a Jakab színpad után. Pl. Pixi és Mixi voltunk a szóbanforgó TVs kollégával. Nagyon szelektív az emlékezeted!
Aztán valóban megromlott a kapcsolatunk, de annak semmi köze a Jakab féle színházhoz!
Népnevelö lennék? Korántsem.
Mást és másképpen csinálok, mint pl. te. Ez fáj?
Volt idö, amikor eszedbe nem jutott fikázni azt amit csinálok, söt ott voltál mellettünk. Söt, dícsérö cikkeket írtál a Parameterröl. Mindet eltettem.
Csak miután a kapcsolatunk megromlott vált fontossá, hogy minden lehetséges fórumon engem mocskolj. De legalább ne hazudnál!
Hogy Jakab próbálkozása verte volna szét a színházad? Lehet.
Szerintem maximum siettette azt ami úgyis bekövetkezett volna.
Hogy azóta sem állt össze egy jó csapat, az egyedül neked köszönhetö. Nem kellene "görbelábúval" elvitetni ezt a balhét is.
A sebeket, amiket ütöttél csak egyre mélyíted. Neked ez lelki megnyugvást okoz? Ha így vam, akkor miröl szólt a színházad?
Vagy igaz sem volt?
Egyszer azért nagyon szeretnék még leülni veled, és azokkal a bizonyos kollégákkal. Mondjuk végre egymás szemébe, hogy mi is történt valójában!
"görbe lábú" Bede Fazekas Zsolt
Amikor az ember magára ismer..
s akkor kisbarátom már nyomtatta a plakátot, meghivót és széttúrta a szinházat. - from Pufi
és valóban megkértek, hogy valami szórólap elkészítésében segítsek. Segítettem. from Bede
Örültem a sikerének hisz az ő sikere a szinház sikere is. Kapta a szerepeket, egyre nagyobbakat és pár év alatt már lehetett vele számolni naturbus, táncos-komikus és prózai szerepekben. - from Pufi
Volt idö, amikor eszedbe nem jutott fikázni azt amit csinálok, söt ott voltál mellettünk. Söt, dícsérö cikkeket írtál a Parameterröl. Mindet eltettem. from Bede
egyre többen figyelmeztettek: Nem látod? – Nem hallod miket mond rólad? – Én nem megyek vele egy szinpadra... stb... Mit gondolhattam? ,,Szakmai,, irigység. Szakmai? – ne röhögtess, ott azért nem tartunk. De igen, mert én komolyan vettem azt amit csináltunk. - from Pufi
kár úgy beállítani, mintha az én színházam lett volna, ami nem az én színházam, és én túrtam volna szét a te színházadat. Csak a tárgyilagosság kedvérért: a második elöadásukban én már nem vállaltam szerepet,(NEM VÁLLALTÁL?) míg két másik színészed igen.
Azt is elfelejtetted, hogy a szerinted széttúrt színházadban én még pár szerepet eljátszottam a Jakab színpad után. Pl. Pixi és Mixi voltunk.
Aztán valóban megromlott a kapcsolatunk, de annak semmi köze a Jakab féle színházhoz! - from Bede
Innentől az olvasóra van bizva az értékitélet. Azt tudom, hogy Bede úr egy adott pillanatban úgy viselkedett, aminek a következménye ez a kis kroki. De ez messze nem jeleneti azt, hogy ami nevnélkül megjelent nem igaz. De innentől Bede úr irányitja a játékot a saját izlése szerint. Ja, meg köszönhet is amikor átmegy rajtam.
Egyszer azért nagyon szeretnék még leülni veled, és azokkal a bizonyos kollégákkal. Mondjuk végre egymás szemébe, hogy mi is történt valójában!
Biztos vagy ebben?
s akkor kisbarátom már nyomtatta a plakátot, meghivót és széttúrta a szinházat. - from Pufi
és valóban megkértek, hogy valami szórólap elkészítésében segítsek. Segítettem. from Bede
Örültem a sikerének hisz az ő sikere a szinház sikere is. Kapta a szerepeket, egyre nagyobbakat és pár év alatt már lehetett vele számolni naturbus, táncos-komikus és prózai szerepekben. - from Pufi
Volt idö, amikor eszedbe nem jutott fikázni azt amit csinálok, söt ott voltál mellettünk. Söt, dícsérö cikkeket írtál a Parameterröl. Mindet eltettem. from Bede
egyre többen figyelmeztettek: Nem látod? – Nem hallod miket mond rólad? – Én nem megyek vele egy szinpadra... stb... Mit gondolhattam? ,,Szakmai,, irigység. Szakmai? – ne röhögtess, ott azért nem tartunk. De igen, mert én komolyan vettem azt amit csináltunk. - from Pufi
kár úgy beállítani, mintha az én színházam lett volna, ami nem az én színházam, és én túrtam volna szét a te színházadat. Csak a tárgyilagosság kedvérért: a második elöadásukban én már nem vállaltam szerepet,(NEM VÁLLALTÁL?) míg két másik színészed igen.
Azt is elfelejtetted, hogy a szerinted széttúrt színházadban én még pár szerepet eljátszottam a Jakab színpad után. Pl. Pixi és Mixi voltunk.
Aztán valóban megromlott a kapcsolatunk, de annak semmi köze a Jakab féle színházhoz! - from Bede
Innentől az olvasóra van bizva az értékitélet. Azt tudom, hogy Bede úr egy adott pillanatban úgy viselkedett, aminek a következménye ez a kis kroki. De ez messze nem jeleneti azt, hogy ami nevnélkül megjelent nem igaz. De innentől Bede úr irányitja a játékot a saját izlése szerint. Ja, meg köszönhet is amikor átmegy rajtam.
Egyszer azért nagyon szeretnék még leülni veled, és azokkal a bizonyos kollégákkal. Mondjuk végre egymás szemébe, hogy mi is történt valójában!
Biztos vagy ebben?
Az alapvetö probléma, hogy én soha nem szerzödtem le egyetlen magyar színházhoz sem. Így aztán nem értem Kosaras úr milyen alapon kér számon bármnit is.
Továbbá nem értem, hogy egyáltalán miért született ez a kroki?!
Ja, én vertem volna szét a színházát?! Ez nem igaz!
Arra viszont nem kap a nyájas olvasó választ, hogy miért éppen (vagy csak) Bedét fikázza Kosaras úr, s miért nincs gondja azokkal akik még inkább részt vettek a Jakab féle színház müködésében.
Igen, egyetlen elöadásban vettem részt!!
Pufi, ha valakit tiszta szívböl gyülölsz, akkor nem kell ilyen mesét összehordani! Egészen egyszerüen csak írd meg, hogy az illetöt gyülölöd, és lásd be, hogy minden lehetséges módot megragadsz, hogy megalázd, bemocskold, rágalmazd.
Erröl szólt az elmúlt jónehány éved. Már csak azt kell megfejtenem, hogy felejtesz, vagy készakarva ferdítesz!?
Én a te színházadat nem vertem szét! Egy újjal nem nyúltam hozzá!
Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted.
Tudom, nagyon kellemes lenne a saját hibáidat is másra kenegetni, de mi hasznod lesz belöle. A valóságon mit sem fog változtatni. Vagy attól, hogy rám kened a színház széthullását, képes leszel ismét színházat csinálni? Elvégre nálad idösebbek is csináltak, és csinálnak színházat.
Tudod az egészben csak az a végtelenül gusztusralan, hogy miután a rádió miatt megromlott a kapcsolatunk, te még több esetben tettél szerepajánlatot. Ha ezt is lehazudod, akkor tényleg reménytelen az ügy.
Ha valóban én vertem volna szét a színházadat, akkor miért ajánlottál szerepeket!? Egyáltalán miért kaptam Jakabék után azonnal szerepet? Aztán miért kaptam még egyet és így tovább.
Nem áll össze a kép Pufi!
Végül; biztos vagyok abban, hogy egyszer le kellene ülni! Jakabbal, és a többiekkel együtt. Ott aztán szembenézhetünk a tényekkel.
Bede Fazekas Zsolt
Továbbá nem értem, hogy egyáltalán miért született ez a kroki?!
Ja, én vertem volna szét a színházát?! Ez nem igaz!
Arra viszont nem kap a nyájas olvasó választ, hogy miért éppen (vagy csak) Bedét fikázza Kosaras úr, s miért nincs gondja azokkal akik még inkább részt vettek a Jakab féle színház müködésében.
Igen, egyetlen elöadásban vettem részt!!
Pufi, ha valakit tiszta szívböl gyülölsz, akkor nem kell ilyen mesét összehordani! Egészen egyszerüen csak írd meg, hogy az illetöt gyülölöd, és lásd be, hogy minden lehetséges módot megragadsz, hogy megalázd, bemocskold, rágalmazd.
Erröl szólt az elmúlt jónehány éved. Már csak azt kell megfejtenem, hogy felejtesz, vagy készakarva ferdítesz!?
Én a te színházadat nem vertem szét! Egy újjal nem nyúltam hozzá!
Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted.
Tudom, nagyon kellemes lenne a saját hibáidat is másra kenegetni, de mi hasznod lesz belöle. A valóságon mit sem fog változtatni. Vagy attól, hogy rám kened a színház széthullását, képes leszel ismét színházat csinálni? Elvégre nálad idösebbek is csináltak, és csinálnak színházat.
Tudod az egészben csak az a végtelenül gusztusralan, hogy miután a rádió miatt megromlott a kapcsolatunk, te még több esetben tettél szerepajánlatot. Ha ezt is lehazudod, akkor tényleg reménytelen az ügy.
Ha valóban én vertem volna szét a színházadat, akkor miért ajánlottál szerepeket!? Egyáltalán miért kaptam Jakabék után azonnal szerepet? Aztán miért kaptam még egyet és így tovább.
Nem áll össze a kép Pufi!
Végül; biztos vagyok abban, hogy egyszer le kellene ülni! Jakabbal, és a többiekkel együtt. Ott aztán szembenézhetünk a tényekkel.
Bede Fazekas Zsolt
Talán azzal kellene kezdenem, hogy ez a kroki névtelenűl iródott. Tehát nem arról szól amit most megpróbálsz belemagyarázni. Ha személyes véleményem akarod hallani elmondom. Nagyon közel voltál hozzám. Tehetséges srácnak tartottalak és tartalak ma is. Azok a kompromisszumok amiket veled kapcsolatban tettem elsősorban ennek voltak köszönhetők. De Te most is úgy kezded a leveled, ami egy blődli.
én soha nem szerzödtem le egyetlen magyar színházhoz sem.
Itt csak azért kell megállni, mert Te is tudod, hogy ez a csapat csak funkciójában hasonlitott a szinházra. Csak az előadáson élhettünk annak, hogy szinház. Előtte, utánna nem hasonlitott a profi szinházakra, nem volt anyagi támogatása csak az eladott jegyek árából tartottam fenn. De ezt pontosan tudod és akkor egy ekkora ökörséget leirsz.
A hülyeségedet folytatod azzal, hogy gyülöletről irsz, hazugságról irsz, ami nem igy van. Fájdalom viszont sokkal nagyobb. De lehet is, mert én teremtettem meg Neked, hogy Torontóban megismerjenek, én adtam lehetőséget Neked, én tettelek a Németh Marikával, a Virágh Józsival, a Farkas Bálinttal egy szinpadra. Ezek után még azt is elvárhattam volna, hogy azt mondod a Jakabnak, hogy én ezt nem csinálom meg. De persze most jön, hogy nem szerződtél el hozzám. Fair?
Ami a Dallost illeti: amikor megjött és lejelentkezett mint szinész és rendező, azonnal elővettem a Doktor úr cimű darabot, hogy rendezze meg és játsza el az egyik főszerepet. Örültem, hogy jött egy más szem, egy más koncepció. Ami utánna történt az a vitánk volt a műsortervet illetően. Én akkor már 15 éve csináltam a dolgomat és tudtam, hogy mire van igény. Valamikor én is arról álmodtam, hogy Falstaft, Revizor, Böffen Tóbiás leszek s aztán jöttek a hétköznapok és az álmodozások kora lejárt, a realitások mást mutattak. S az, hogy ezzel a Dallos kivált a szinházból szinházamnak csak jó volt.
Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted.
Ez igy van. Hatalmas energia és lemondás kellett ahhoz, hogy a szinház 15 évig fennmaradjon. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a szinház nem azért szünt meg amiről itt rikácsolsz. Sajnos beteg lettem. A Csókos asszony bemutatója elötti napokban is kórházban voltam a Farkas Bálint még ott látogatott meg. Te nem. S van még egy ok, nekünk nem tett jót a ,,rendszerváltás,,. Itt ugyanis nem változott semmi, de otthon felmentek a gázsik, olyan követeléseket támasztottak a hazai művészek, amit nem tudtam teljesiteni. Ezért szünt meg a szinház.
De megkérdezhetném, hogy immár 5-ik éve vagy kultúrigazgató, miért nem volt szükség a segitségemre? Hátha tudtam volna hozzátenni ahhoz ami a mű! De nem haragszom Rád, azt viszont nem értem, hogy miért akarsz leülni velem, amikor egy ideje ha elmész mellettem, akkor prosztóként keresztűl nézel rajtam. Vajon mit akarsz mondani?
Reszemrol befejezetnek tartom a vitat.
én soha nem szerzödtem le egyetlen magyar színházhoz sem.
Itt csak azért kell megállni, mert Te is tudod, hogy ez a csapat csak funkciójában hasonlitott a szinházra. Csak az előadáson élhettünk annak, hogy szinház. Előtte, utánna nem hasonlitott a profi szinházakra, nem volt anyagi támogatása csak az eladott jegyek árából tartottam fenn. De ezt pontosan tudod és akkor egy ekkora ökörséget leirsz.
A hülyeségedet folytatod azzal, hogy gyülöletről irsz, hazugságról irsz, ami nem igy van. Fájdalom viszont sokkal nagyobb. De lehet is, mert én teremtettem meg Neked, hogy Torontóban megismerjenek, én adtam lehetőséget Neked, én tettelek a Németh Marikával, a Virágh Józsival, a Farkas Bálinttal egy szinpadra. Ezek után még azt is elvárhattam volna, hogy azt mondod a Jakabnak, hogy én ezt nem csinálom meg. De persze most jön, hogy nem szerződtél el hozzám. Fair?
Ami a Dallost illeti: amikor megjött és lejelentkezett mint szinész és rendező, azonnal elővettem a Doktor úr cimű darabot, hogy rendezze meg és játsza el az egyik főszerepet. Örültem, hogy jött egy más szem, egy más koncepció. Ami utánna történt az a vitánk volt a műsortervet illetően. Én akkor már 15 éve csináltam a dolgomat és tudtam, hogy mire van igény. Valamikor én is arról álmodtam, hogy Falstaft, Revizor, Böffen Tóbiás leszek s aztán jöttek a hétköznapok és az álmodozások kora lejárt, a realitások mást mutattak. S az, hogy ezzel a Dallos kivált a szinházból szinházamnak csak jó volt.
Amit elértél, azt csak magadnak köszönheted.
Ez igy van. Hatalmas energia és lemondás kellett ahhoz, hogy a szinház 15 évig fennmaradjon. Csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy a szinház nem azért szünt meg amiről itt rikácsolsz. Sajnos beteg lettem. A Csókos asszony bemutatója elötti napokban is kórházban voltam a Farkas Bálint még ott látogatott meg. Te nem. S van még egy ok, nekünk nem tett jót a ,,rendszerváltás,,. Itt ugyanis nem változott semmi, de otthon felmentek a gázsik, olyan követeléseket támasztottak a hazai művészek, amit nem tudtam teljesiteni. Ezért szünt meg a szinház.
De megkérdezhetném, hogy immár 5-ik éve vagy kultúrigazgató, miért nem volt szükség a segitségemre? Hátha tudtam volna hozzátenni ahhoz ami a mű! De nem haragszom Rád, azt viszont nem értem, hogy miért akarsz leülni velem, amikor egy ideje ha elmész mellettem, akkor prosztóként keresztűl nézel rajtam. Vajon mit akarsz mondani?
Reszemrol befejezetnek tartom a vitat.
Én úgy gondolom, hogy egy szinház létrehozása, fenntartása, müködtetése hatalmas feladat és hatalmas teljesitmény is egyben. Idegen kultúrában magyar nyelven még nehezebb.Ez a munka olyan elkötelezettségről tesz tanuságot, ami mindenképpen tiszteletre méltó és nem csökkentik az értéket az esetleges súrlódások, vagy véleménykülönbségek. Sőt még magasabbra emelik, hangsúlyosabbá teszik a kijáró tiszteletet, hiszen mindezek ellenére 15 évig müködött a szinház. Képviselve a magyar szót, a magyar kultúrát. Kultúrtörténeti jelentősége, egyedisége fennmarad mindenképp.Nagy kár, hogy már nincs.Mindig lesz magyar ember, aki érdeklődéssel fog fordulni ezen időszak iránt. S ezért már megérte
Változatlanul érdeklődéssel tölt el, hogy hogyan is alakult a szinház története.
Változatlanul érdeklődéssel tölt el, hogy hogyan is alakult a szinház története.
Tudod Gyertyafeny az eletben sok mindennel kell szembenezned. Ilyen helyzeteket nehez kivedeni, s megerteni meg nehezebb. De az en irasomban nev nelkul szerepelt a baratunk. Erdekes talan, hogy magara ismert. De tovabb nem erdekel a dolog. Csak a szepre emlekezunk.
Az alabbi iras az egyik utolso hazai munkanknak allit emleket.
ÉGI BÁRÁNY
A hatvanas évek végém Kővágóőrsön forgatunk Jancsó Miklóssal. Égi bárány a film cime, főszereplők Daniel Olbrinsky és Madaras József. Esténként a Marina szállóban Balatonfüreden kellett volna megszállnunk. Bár ott lakik a stáb, alvásra nem sok idő maradt.
Nagy csapat ez még Pintér Georggal, Grünwalsky Ferivel és Kende Jánossal. Kitüntetés ebbe a stábba bekerülni. Én is annak vettem, megfelelő alázattal, a Mesterre való rácsodálkozással. Itt születtek, helyesebben itt is születtek új dolgok, a hosszú snittek mozija lett a ,,bárány,,. Külön kazettát kellett a Bajusznak (gyártásvezető) rendelni amibe belefért 20 percnyi anyag. Amikor a müszakkal megbeszéltem a teendőket azt hittem keresztűlszúrnak a szemükkel. ,,Itt, ebben a nádasban akar a Jancsó 1 km fhartsint? - mozdonyt nem akar rá?,, kérdezte a főnök. De aztán csak meglett. Erről vettük fel, hogy Olbrinsky ,,csak ül,, a tó közepén a csónakban. Nem tartozik Jancsó sikerfilmjei közé, de nekem a legszebb marad.
Esténként ültünk a Marina halljában és vodkázgattunk. Ládában állt a vodka. Az üvegek ürülgettek, a hangulat nőt, Jancsó csendesen ült, halkan beszélt. Mindig halkan beszélt s ezzel mintegy kikényszeritette, hogy rá figyelj, s te meg igyekszel, ne hogy lemaradj valamiről. Kosaras Vilmos alias Pufi mondta mindig egyszuszra a nevemet. Rá 20 évre Kisvárdán állt a szinpadon és ott is igy egyszuszra kimondva hivott a szinpadra.
Szóval ültünk a Marinában és egyszercsak elkezdett énekelni...
Alsónyéken megépült a vasút, Megjött rajta Garibaldi, Kossuth Meghozta a nemzeti lobogót Megállj német szűk lesz a bugyogód...
S mi énekeltük, egyre jobban énekeltük. Kimentünk hajnalban a partra és bementünk a vizbe, ki mesztelenűl, ki ruhástúl. Valahonnan került a forgatáshoz használt ködgyertyából is hogy eltakarjon bennünket a szálló vendégei elől és önfeledten tüntettünk ......megállj ruszki szűk lesz a bugyogód - szólt halkan és fortéban az eredeti... Pedig el se lehetett képzelni... de Jancsó a nagy szugerátor az eredetit énekelte. Mégis üzenet volt a hangjában. Ez az üzenet volt a Szegénylegényekben, a Csillagosok katonákban, a Fényes szellőkben és sok más Jancsó filmben.
Ma 85 éves Jancsó Miklós.
Drága Miklós, kedves Mester! A Te ateista Istened adjon Neked minden jót. Barátsággal és soha nem múló szeretettel alias Pufi
Az alabbi iras az egyik utolso hazai munkanknak allit emleket.
ÉGI BÁRÁNY
A hatvanas évek végém Kővágóőrsön forgatunk Jancsó Miklóssal. Égi bárány a film cime, főszereplők Daniel Olbrinsky és Madaras József. Esténként a Marina szállóban Balatonfüreden kellett volna megszállnunk. Bár ott lakik a stáb, alvásra nem sok idő maradt.
Nagy csapat ez még Pintér Georggal, Grünwalsky Ferivel és Kende Jánossal. Kitüntetés ebbe a stábba bekerülni. Én is annak vettem, megfelelő alázattal, a Mesterre való rácsodálkozással. Itt születtek, helyesebben itt is születtek új dolgok, a hosszú snittek mozija lett a ,,bárány,,. Külön kazettát kellett a Bajusznak (gyártásvezető) rendelni amibe belefért 20 percnyi anyag. Amikor a müszakkal megbeszéltem a teendőket azt hittem keresztűlszúrnak a szemükkel. ,,Itt, ebben a nádasban akar a Jancsó 1 km fhartsint? - mozdonyt nem akar rá?,, kérdezte a főnök. De aztán csak meglett. Erről vettük fel, hogy Olbrinsky ,,csak ül,, a tó közepén a csónakban. Nem tartozik Jancsó sikerfilmjei közé, de nekem a legszebb marad.
Esténként ültünk a Marina halljában és vodkázgattunk. Ládában állt a vodka. Az üvegek ürülgettek, a hangulat nőt, Jancsó csendesen ült, halkan beszélt. Mindig halkan beszélt s ezzel mintegy kikényszeritette, hogy rá figyelj, s te meg igyekszel, ne hogy lemaradj valamiről. Kosaras Vilmos alias Pufi mondta mindig egyszuszra a nevemet. Rá 20 évre Kisvárdán állt a szinpadon és ott is igy egyszuszra kimondva hivott a szinpadra.
Szóval ültünk a Marinában és egyszercsak elkezdett énekelni...
Alsónyéken megépült a vasút, Megjött rajta Garibaldi, Kossuth Meghozta a nemzeti lobogót Megállj német szűk lesz a bugyogód...
S mi énekeltük, egyre jobban énekeltük. Kimentünk hajnalban a partra és bementünk a vizbe, ki mesztelenűl, ki ruhástúl. Valahonnan került a forgatáshoz használt ködgyertyából is hogy eltakarjon bennünket a szálló vendégei elől és önfeledten tüntettünk ......megállj ruszki szűk lesz a bugyogód - szólt halkan és fortéban az eredeti... Pedig el se lehetett képzelni... de Jancsó a nagy szugerátor az eredetit énekelte. Mégis üzenet volt a hangjában. Ez az üzenet volt a Szegénylegényekben, a Csillagosok katonákban, a Fényes szellőkben és sok más Jancsó filmben.
Ma 85 éves Jancsó Miklós.
Drága Miklós, kedves Mester! A Te ateista Istened adjon Neked minden jót. Barátsággal és soha nem múló szeretettel alias Pufi
Vissza a blogomba...
Meséim...
A feleségemnek mesélgetek néha és azon kapom magamat, hogy tudok neki még újat mondani. Pontosan vannak még az életemnek olyan ,,történései,, amelyeknek a mesékbe öntése eddig elmaradt. De persze ennek meg van a maga veszélye, hisz az ember nem mindenre emlékszik vissza. S ez bizony a korai avagy a kései szenilitás letagadhatatlan jele. De most ennél is nagyobb a baj: van amire egyáltalán nem emlékszem.
A bátyám Ausztráliában él – aki csak azért a bátyám, mert neki sem volt testvére, na meg nekem sem, de unokatestvérek voltunk s igy az unoka jelzőt előszerettel hagytuk el – s 37 év után találkoztunk újra. Hát persze volt öröm és boldogság egy-két napig, majd jöttek a csendes hétköznapok, amikor elkezdtünk – immár együtt – emlékezni. Mit ad Isten, amikor odaértem, hogy emlékszel Pista amikor disznóölősdit játszottunk s Te beküldtél engem a nagypapa szalmakazaljába, s hogy megperzseld a ,,disznót,, rámgyujtottadd a kazlat s erre leégett majd a fél falú? Csak nézett bambán és tekerte a fejét. De arra csak emlékszel, hogy elvitt bennünket az árviz anyám teknőjében ülve és a tűzoltók vettek le bennünket a fűzfa tetejéről... Na idefigyelj Öcsköos, mosasd ki a memóriádat.... Semmire nem emlékezett. Napokig a hatása alatt voltam. Meghülyült vagy netán én hülyültem meg? Erre mesélt. Semmire nem emlékztem...
Most napokig vendégem volt a húgom Pestről – aki csak azért a húgom, mert neki sem volt testvére, na meg nekem sem, de unokatestvérek vagyunk s igy az unoka jelzőt előszeretettel hagytuk el – aki gyermekorvos és mindössze 2 évvel fiatalabb nálam. Nagy volt a boldogság, hisz hozta a New Yorkban élő fiát, illetve ő hozta a hugomat a sógoromat, a feleségét és a 3 gyönyörű kislányát. Boldogan játszottam a nagypapát nagybácsi-i minőségemben és közben azért a húgommal csak elkezdtünk mesélni. Kivételesen ő kezdte. Emlékészel – mondta, s ebben a pillanatban belémvillant, jaj gondoltam - amikor a Mariska esküvője volt és mi vittük a fátylat és a Te ötleted volt, hogy a sarkát a fátyolnak amelyikből az egyik sarok volt a Tied a másik az enyém, először csak elkezdtük öszzegöngyölni, majd elrágtuk és az esküvő végére már egy nagy darab hiányzott belőle? Furcsán nézhettem rá, mert mosolyogva kérdezte, nem emlékszel? Na most mit mondjak neki. Ez is kezdi. Még arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán a Mariskának volt esküvője, nem arra hogy én ott lettem volna...
És ha azt hiszi a nyájas Olvasó, hogy a kálváriám ezzel véget ért, téved.Kaptam egy olvasói levelet, amiben úgy rámpirit a levéliró, hogy csak na. Valahol egy könnyelmű pillanatomban azt irtam, hogy ha az ember eltölt 35 évet Kanadában... stb. Na erre a levéliró: korábban azt olvastam, hogy 1974-be jött Kanadába, az nem 35 év. Persze nem irta akkor mennyi, igy már magamban sem bizva, fogtam a számitógépet és kivontam a 2007-ből az 1974-et és kérem valóban csak 33. Most itt állok ezzel a nyomorult 2 évvel amivel nem tudok elszámolni. Persze a levéliróm ennyivel nem érte be, nem volt elég neki a nagy leleplezés öröme, hanem azonnal a zsebembe is belenézett, hogy miből mentem én koszos kis amerikai katona Spanyolországba? Na ezt nem részletezem, de rájöttem valamire, csak ficktiont szabad irni, abból nem lehet baj...
Meséim...
A feleségemnek mesélgetek néha és azon kapom magamat, hogy tudok neki még újat mondani. Pontosan vannak még az életemnek olyan ,,történései,, amelyeknek a mesékbe öntése eddig elmaradt. De persze ennek meg van a maga veszélye, hisz az ember nem mindenre emlékszik vissza. S ez bizony a korai avagy a kései szenilitás letagadhatatlan jele. De most ennél is nagyobb a baj: van amire egyáltalán nem emlékszem.
A bátyám Ausztráliában él – aki csak azért a bátyám, mert neki sem volt testvére, na meg nekem sem, de unokatestvérek voltunk s igy az unoka jelzőt előszerettel hagytuk el – s 37 év után találkoztunk újra. Hát persze volt öröm és boldogság egy-két napig, majd jöttek a csendes hétköznapok, amikor elkezdtünk – immár együtt – emlékezni. Mit ad Isten, amikor odaértem, hogy emlékszel Pista amikor disznóölősdit játszottunk s Te beküldtél engem a nagypapa szalmakazaljába, s hogy megperzseld a ,,disznót,, rámgyujtottadd a kazlat s erre leégett majd a fél falú? Csak nézett bambán és tekerte a fejét. De arra csak emlékszel, hogy elvitt bennünket az árviz anyám teknőjében ülve és a tűzoltók vettek le bennünket a fűzfa tetejéről... Na idefigyelj Öcsköos, mosasd ki a memóriádat.... Semmire nem emlékezett. Napokig a hatása alatt voltam. Meghülyült vagy netán én hülyültem meg? Erre mesélt. Semmire nem emlékztem...
Most napokig vendégem volt a húgom Pestről – aki csak azért a húgom, mert neki sem volt testvére, na meg nekem sem, de unokatestvérek vagyunk s igy az unoka jelzőt előszeretettel hagytuk el – aki gyermekorvos és mindössze 2 évvel fiatalabb nálam. Nagy volt a boldogság, hisz hozta a New Yorkban élő fiát, illetve ő hozta a hugomat a sógoromat, a feleségét és a 3 gyönyörű kislányát. Boldogan játszottam a nagypapát nagybácsi-i minőségemben és közben azért a húgommal csak elkezdtünk mesélni. Kivételesen ő kezdte. Emlékészel – mondta, s ebben a pillanatban belémvillant, jaj gondoltam - amikor a Mariska esküvője volt és mi vittük a fátylat és a Te ötleted volt, hogy a sarkát a fátyolnak amelyikből az egyik sarok volt a Tied a másik az enyém, először csak elkezdtük öszzegöngyölni, majd elrágtuk és az esküvő végére már egy nagy darab hiányzott belőle? Furcsán nézhettem rá, mert mosolyogva kérdezte, nem emlékszel? Na most mit mondjak neki. Ez is kezdi. Még arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán a Mariskának volt esküvője, nem arra hogy én ott lettem volna...
És ha azt hiszi a nyájas Olvasó, hogy a kálváriám ezzel véget ért, téved.Kaptam egy olvasói levelet, amiben úgy rámpirit a levéliró, hogy csak na. Valahol egy könnyelmű pillanatomban azt irtam, hogy ha az ember eltölt 35 évet Kanadában... stb. Na erre a levéliró: korábban azt olvastam, hogy 1974-be jött Kanadába, az nem 35 év. Persze nem irta akkor mennyi, igy már magamban sem bizva, fogtam a számitógépet és kivontam a 2007-ből az 1974-et és kérem valóban csak 33. Most itt állok ezzel a nyomorult 2 évvel amivel nem tudok elszámolni. Persze a levéliróm ennyivel nem érte be, nem volt elég neki a nagy leleplezés öröme, hanem azonnal a zsebembe is belenézett, hogy miből mentem én koszos kis amerikai katona Spanyolországba? Na ezt nem részletezem, de rájöttem valamire, csak ficktiont szabad irni, abból nem lehet baj...
Kedves Pufi!
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az Égi Bárány c. filmet nem láttam., csak ahogy visszaemlékeztél azokra az eseményekre, amik a film készitésekor történtek, már önmagába érdekessé teszi a filmet. Megnézem valahogy. Azt is látom folyamatában, ahogy olvasom a kezdeteket, előzményeket, hogy akit a szinház légköre egyszer megérintett, annak mindig megmarad annak a szeretete, bárhová is veti a sors..Hány és hány esemény történik, mire elkezdődik egy uj szinház létrejötte, mik is történnek, mire a gondolat megszületik valakiben, hogy máshol, más körülmények között is legyen folytatás.
Elfilóztam ezen,a dolgon, hogy néha nem emlékszünk dolgokra.Ahogy irod velem is előfordul, hogy egyes részletek valahogy kiesnek a fejemből. Azzal szoktam megindokolni magamnak, hogy a dolgokat a saját szemüvegemen keresztül láttam, s lehet elmentem olyan részletek mellett, amelyek fontosak lettek volna, csak valahogy elkerülte a figyelmem, mert máshová figyeltem. Igy ideológizáltam meg magamnak,mondjuk kicsit önzően ám.. Igy megy ez, hiszen emberek vagyunk. Az viszont azért jó, ha más emlékszik ezekre a részletekre, mert talán akkor ujra felfedezzük azt az élményt újra és más szemszögből.
Erről a "fiction" dologról pedig, azt hiszem igazad van. Megint tanultam valamit. Köszönöm!!!!!
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az Égi Bárány c. filmet nem láttam., csak ahogy visszaemlékeztél azokra az eseményekre, amik a film készitésekor történtek, már önmagába érdekessé teszi a filmet. Megnézem valahogy. Azt is látom folyamatában, ahogy olvasom a kezdeteket, előzményeket, hogy akit a szinház légköre egyszer megérintett, annak mindig megmarad annak a szeretete, bárhová is veti a sors..Hány és hány esemény történik, mire elkezdődik egy uj szinház létrejötte, mik is történnek, mire a gondolat megszületik valakiben, hogy máshol, más körülmények között is legyen folytatás. Elfilóztam ezen,a dolgon, hogy néha nem emlékszünk dolgokra.Ahogy irod velem is előfordul, hogy egyes részletek valahogy kiesnek a fejemből. Azzal szoktam megindokolni magamnak, hogy a dolgokat a saját szemüvegemen keresztül láttam, s lehet elmentem olyan részletek mellett, amelyek fontosak lettek volna, csak valahogy elkerülte a figyelmem, mert máshová figyeltem. Igy ideológizáltam meg magamnak,mondjuk kicsit önzően ám.. Igy megy ez, hiszen emberek vagyunk. Az viszont azért jó, ha más emlékszik ezekre a részletekre, mert talán akkor ujra felfedezzük azt az élményt újra és más szemszögből.
Erről a "fiction" dologról pedig, azt hiszem igazad van. Megint tanultam valamit. Köszönöm!!!!!
KANADAI MAGYAR ANZIX
Azzal, hogy Konrád Black börtönbe került, sokaknak lett álmatlan éjszakája. Maga a tény, hogy Kanada egyik leggazdagabb embere is rács mögé kerülhetett , arra figyelmeztet, hogy nem minden vásárolható meg. Persze az is érdekes, hogy pl a demokrácia, hogyan jelentkezik az életünkben. Ha manipulátorok kezébe kerül, akkor bizony szegény görögök verhetik a fejüket a falba, hogy azért nem mindent fektettek le jól az alapoknál. Márcsak azért sem mert ugye a voksok vásárolhatók és igy a manipulátorok zseniálisan épitik fel ,,hadmüveleteiket,,. Nemrégiben végigéltem egy ugynevezett non profit szervezet kivégzését és be kell vallanom, hogy a vezérmanipulátor zseniális huzásokkal lepte meg a tagokat. Először megvette a főnököt. A főnök ezért kapott is egy creditet a manipulator organizációiban. S mert az emberek kapzsik, le és kifizethetőek, sőt, hiuságuk is megvásárolható, bőven megtérül a manipulátornak a befektetés. Tutira megy. Hozott anyagból dolgozott. Egy egész veterán küldöttséggel érkezett, sikertelen emberek hadával, akik most megkapták az élettől (értsd:manipulátortóll) mindazt amire már évekóta predesztinálva voltak, csak az a fránya sors, valahogy a lehetőségeivel nem ajándékozta meg őket. De most jött a manipulátor és kiosztotta ajándékait, cserébe csak egy kis szavazást kért, hogy abba a bizonyos demokráciába illeszkedjen brutalitása. De nyert! Persze az ember hülyét kap ilyenkor, dehát vannak még csodák. A mostani nagy mutatványa minden eddiginél szenzációsabb, a tagság szemeláttára veszi hülyére a társaságot. S mit több ifjú titán támogatókat is talált. Szakértőket. Sok sok markát tartogató, alamizsnára éhes szakértőt. Mert a vége nem lesz több mint alamizsna. Soha nem is volt több. Ez már hagyomány! De mi a mutatvány? Csiribi csiribá - professzionista bűvész az első asszisztens - és eltünik valami. Magyar mutatvány. Szenzációóóó! S mi a nézők csak ámulunk és bámulunk. Néha még tapsolunk is. Hát persze, ki tud ilyet megállni? Meg különben is félünk! Már megint félünk! Az egész élcsapat ott reszket! Van aki a kis, nagynehezen megszerzett pozicióját félti, van aki reménykedik, hogy bekerül a ,,csapatba,, hisz balhátvéd és jobbszélső még ugy sincs, s van aki már tudja mit hoz a jövő héten , a postás. Néha tükörbenézek és kérdezgetem magam: hát itt is? Nemcsak ott? Itt is? Igen itt is mert mi kispályások vagyunk. Nem merünk kiállni, mert láttuk már a kiállókat ezek a semmi percemberkék hogyan készitették ki. Tehát félünk. Az egy kényelmes pozició.
De nemcsak félünk, hanem gyávák is vagyunk. Aki nem volt gyáva arra rásütötték, hogy nem normális, mondjon amit akar. Lehet, hogy egyre többen leszünk gyávák és egyre kevesebb gerincünk marad. Lassan olyanok leszünk mint akiket anatómiailag elhibáztak, mert nem merjük azt mondani, hogy állj. Pedig ugye van már rá példa, hogy meg lehetett állitani Arturó Uit! Csak hinnünk kellene önmagunkban!
Azzal, hogy Konrád Black börtönbe került, sokaknak lett álmatlan éjszakája. Maga a tény, hogy Kanada egyik leggazdagabb embere is rács mögé kerülhetett , arra figyelmeztet, hogy nem minden vásárolható meg. Persze az is érdekes, hogy pl a demokrácia, hogyan jelentkezik az életünkben. Ha manipulátorok kezébe kerül, akkor bizony szegény görögök verhetik a fejüket a falba, hogy azért nem mindent fektettek le jól az alapoknál. Márcsak azért sem mert ugye a voksok vásárolhatók és igy a manipulátorok zseniálisan épitik fel ,,hadmüveleteiket,,. Nemrégiben végigéltem egy ugynevezett non profit szervezet kivégzését és be kell vallanom, hogy a vezérmanipulátor zseniális huzásokkal lepte meg a tagokat. Először megvette a főnököt. A főnök ezért kapott is egy creditet a manipulator organizációiban. S mert az emberek kapzsik, le és kifizethetőek, sőt, hiuságuk is megvásárolható, bőven megtérül a manipulátornak a befektetés. Tutira megy. Hozott anyagból dolgozott. Egy egész veterán küldöttséggel érkezett, sikertelen emberek hadával, akik most megkapták az élettől (értsd:manipulátortóll) mindazt amire már évekóta predesztinálva voltak, csak az a fránya sors, valahogy a lehetőségeivel nem ajándékozta meg őket. De most jött a manipulátor és kiosztotta ajándékait, cserébe csak egy kis szavazást kért, hogy abba a bizonyos demokráciába illeszkedjen brutalitása. De nyert! Persze az ember hülyét kap ilyenkor, dehát vannak még csodák. A mostani nagy mutatványa minden eddiginél szenzációsabb, a tagság szemeláttára veszi hülyére a társaságot. S mit több ifjú titán támogatókat is talált. Szakértőket. Sok sok markát tartogató, alamizsnára éhes szakértőt. Mert a vége nem lesz több mint alamizsna. Soha nem is volt több. Ez már hagyomány! De mi a mutatvány? Csiribi csiribá - professzionista bűvész az első asszisztens - és eltünik valami. Magyar mutatvány. Szenzációóóó! S mi a nézők csak ámulunk és bámulunk. Néha még tapsolunk is. Hát persze, ki tud ilyet megállni? Meg különben is félünk! Már megint félünk! Az egész élcsapat ott reszket! Van aki a kis, nagynehezen megszerzett pozicióját félti, van aki reménykedik, hogy bekerül a ,,csapatba,, hisz balhátvéd és jobbszélső még ugy sincs, s van aki már tudja mit hoz a jövő héten , a postás. Néha tükörbenézek és kérdezgetem magam: hát itt is? Nemcsak ott? Itt is? Igen itt is mert mi kispályások vagyunk. Nem merünk kiállni, mert láttuk már a kiállókat ezek a semmi percemberkék hogyan készitették ki. Tehát félünk. Az egy kényelmes pozició.
De nemcsak félünk, hanem gyávák is vagyunk. Aki nem volt gyáva arra rásütötték, hogy nem normális, mondjon amit akar. Lehet, hogy egyre többen leszünk gyávák és egyre kevesebb gerincünk marad. Lassan olyanok leszünk mint akiket anatómiailag elhibáztak, mert nem merjük azt mondani, hogy állj. Pedig ugye van már rá példa, hogy meg lehetett állitani Arturó Uit! Csak hinnünk kellene önmagunkban!
Zászlóshajó
Zászlóshajó
Friss tavaszi szél járja be az utcákat és vele frissülnek gondolataink is, - gondolnánk. Persze messze nem igy van. Alig vagyunk túl azon a sokkon, hogy valakik Kádár csontjaival randalirozva megin egyszer visszalöktek bennünket Ázsiába. Nem mintha a nyugati civilizáció nem ismerne hasonló eseteket, de mégis. Mi, a büszke magyarok ,,hirek,, lettünk a világban kis belterjes botrányunk miatt és még azt is Kádár szimpatizánsá tettük aki eddig nem volt az. Ez van otthon! De itt sem sokkal rózsásabb a helyzet, hisz mindenki magyarázkodik, - akinek magyarázkodni valója van – és a legelemibb szólás és véleményszabadsághoz való jogunkat akarják elvitatni Örkény féle percemberkék. Igazuk van. Meg is kellene szabályozni ezt a népséget. Ha mással nem egy kis diktátummal, hisz a demokrácia nem mindig müködik a kedvünkre. Kicsit szégyelem magam, mert szónélkül végigültem ezt az okfejtést, én a szabadság bajnoka. Ugylátszik a meglepetés csodákra képes és némaságra birja az embert. Dehát miért ne lepődnénk meg egy ilyen épületes marhaságon, különösen akkor, amikor az illető már itt született, itt nőt fel és feltehetően ennek a kanadai demokráciának tisztelője, követője, sőt akár megtestesitője is lehetne. De nem az! Szerinte egy intézményt nem mindig lehet demokratikusan vezetni. Ez is lehet, különösen ha az az intézmény tradicióiban nem hordja a demokrácia jegyeit, könnyebben csábul az ember. Ha meg azt is komolyan vesszük, hogy az előadó ,,zászlóshajóként,, aposztrofálja az épületet, hát akkor meg akár egyet is érthetünk a dologgal, hisz a hajón a Kapitány az úr! Zászlóshajó! – valójában szép hasonlat, még akkor is ha néhány kérdés e pillanatban megválaszolatlan. Ugyanis ennek a hajónak van egy Kapitánya, aki büszkén ott áll a hajó orrába és messzire nézz a semmibe. Hátul a mindigkéznélvan fütő lapátolja a szenet és a hajó halad, lassan bandukolva, belterjesen. De hol van a legénység? Miféle zászlóshajó az amelyiknek csak Kapitánya és fűtője van? Ki fogja kifesziteni a vitorlákat, hogy energia takarékos világunkban a kiöregedett kazánoknak besegitsen? Itt hiába jön a napkelte, a naplemente, a fedélzerte nem jön fel senki, mert a hajó üres. Ha megkérdezed a Kapitányt hogy hova lett a legénység, félvállról egy idézettel válaszol: Könnyebb evezni nélkülük – mondta Bunte Charles – mindig mindenbe beledumálnak és csak kiisszák a piát. Részegen pedig eljár a szájuk is. Marad a fütő. A fütő mindent tud. Komoly gyakorlata van. Korábban egy másik hajón is megszervezte a lázadást. Sikeres ficko. Itt is aranyat ér. Még az üres hajón is talál jelenteni valót. S ez nem semmi! A Kapitány pedig hallgat rá. Megértik egymást. Megértem. Közben a hajó megy. Halad. Senki nem tudja hova megy. De megy. Mint a gőzös Kanizsára. Miért pont Kanizsára? Mert ott még laknak optimista ,,legények,, akik hisznek abban, hogy benépesül egyszer még ez a hajó, kerül rá zászlós is, ha már zászlóshajó.
Zászlóshajó
Friss tavaszi szél járja be az utcákat és vele frissülnek gondolataink is, - gondolnánk. Persze messze nem igy van. Alig vagyunk túl azon a sokkon, hogy valakik Kádár csontjaival randalirozva megin egyszer visszalöktek bennünket Ázsiába. Nem mintha a nyugati civilizáció nem ismerne hasonló eseteket, de mégis. Mi, a büszke magyarok ,,hirek,, lettünk a világban kis belterjes botrányunk miatt és még azt is Kádár szimpatizánsá tettük aki eddig nem volt az. Ez van otthon! De itt sem sokkal rózsásabb a helyzet, hisz mindenki magyarázkodik, - akinek magyarázkodni valója van – és a legelemibb szólás és véleményszabadsághoz való jogunkat akarják elvitatni Örkény féle percemberkék. Igazuk van. Meg is kellene szabályozni ezt a népséget. Ha mással nem egy kis diktátummal, hisz a demokrácia nem mindig müködik a kedvünkre. Kicsit szégyelem magam, mert szónélkül végigültem ezt az okfejtést, én a szabadság bajnoka. Ugylátszik a meglepetés csodákra képes és némaságra birja az embert. Dehát miért ne lepődnénk meg egy ilyen épületes marhaságon, különösen akkor, amikor az illető már itt született, itt nőt fel és feltehetően ennek a kanadai demokráciának tisztelője, követője, sőt akár megtestesitője is lehetne. De nem az! Szerinte egy intézményt nem mindig lehet demokratikusan vezetni. Ez is lehet, különösen ha az az intézmény tradicióiban nem hordja a demokrácia jegyeit, könnyebben csábul az ember. Ha meg azt is komolyan vesszük, hogy az előadó ,,zászlóshajóként,, aposztrofálja az épületet, hát akkor meg akár egyet is érthetünk a dologgal, hisz a hajón a Kapitány az úr! Zászlóshajó! – valójában szép hasonlat, még akkor is ha néhány kérdés e pillanatban megválaszolatlan. Ugyanis ennek a hajónak van egy Kapitánya, aki büszkén ott áll a hajó orrába és messzire nézz a semmibe. Hátul a mindigkéznélvan fütő lapátolja a szenet és a hajó halad, lassan bandukolva, belterjesen. De hol van a legénység? Miféle zászlóshajó az amelyiknek csak Kapitánya és fűtője van? Ki fogja kifesziteni a vitorlákat, hogy energia takarékos világunkban a kiöregedett kazánoknak besegitsen? Itt hiába jön a napkelte, a naplemente, a fedélzerte nem jön fel senki, mert a hajó üres. Ha megkérdezed a Kapitányt hogy hova lett a legénység, félvállról egy idézettel válaszol: Könnyebb evezni nélkülük – mondta Bunte Charles – mindig mindenbe beledumálnak és csak kiisszák a piát. Részegen pedig eljár a szájuk is. Marad a fütő. A fütő mindent tud. Komoly gyakorlata van. Korábban egy másik hajón is megszervezte a lázadást. Sikeres ficko. Itt is aranyat ér. Még az üres hajón is talál jelenteni valót. S ez nem semmi! A Kapitány pedig hallgat rá. Megértik egymást. Megértem. Közben a hajó megy. Halad. Senki nem tudja hova megy. De megy. Mint a gőzös Kanizsára. Miért pont Kanizsára? Mert ott még laknak optimista ,,legények,, akik hisznek abban, hogy benépesül egyszer még ez a hajó, kerül rá zászlós is, ha már zászlóshajó.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Hm! Egy „zászlóshajó legénység nélkül.” .Mi lett a legénységgel?? Hovű tünt? és miért tűnt el? kérdezhetnénk, de minek? Olyan talán, mint a szellem-hajó a tengerész-történetekben, amelyikről nem lehet tudni honnan is jött és hová is visz.. Vannak ilyen hajók
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Hm! Egy „zászlóshajó legénység nélkül.” .Mi lett a legénységgel?? Hovű tünt? és miért tűnt el? kérdezhetnénk, de minek? Olyan talán, mint a szellem-hajó a tengerész-történetekben, amelyikről nem lehet tudni honnan is jött és hová is visz.. Vannak ilyen hajók
Huseges olvasom Gyertyafeny halas vagyok Neked... egesz izgalomba jottem...
Nem élet az élet távkapcsoló nélkül...
Napok óta rossz a távkapcsolónk. Magyarul: nem nézünk TV-t. Milyen érdekes, ma már képtelen vagyok arra, ami hosszú éveken át természetes volt, hogy felálljak és átkapcsoljam a TV-t egy másik csatornára. Nem én! Inkább nem nézem! Aminek még meg is van az a haszna, hogy a feleségem nem förmed rám, hogy: “apukám, ha alszol, akkor vedd le az ujjadat a kapcsolóról...” Való igaz, két specialitásom van; az egyik, ha a TV elõtt alszom el, akkor valóban a mutató ujjammal nyomom a csatornaváltó gombot és úgy megy körbe-körbe a TV-mûsor, mintha ringlispíl lenne, s leginkább a 18 éven felüli csatornákon akad el, amire meg nem vagyunk elõfizetve (nem is értem miért nem?), ahol kép nincs, csak szexi hang, na meg idõnként egy-egy pillanatra összeáll a kép valami malackodást mutatva. Ettõl izgalmas. A másik mutatványom a komputeremen történik, szintén elalvásból kifolyólag. Nagyon érdekes, amikor felébredek és konstatálom, hogy immár 43 oldal k betût írtam le, mert el nem engedem azt a nyamvadt billentyût! Hogy miért épp a k betût nyomom az esetek 90%-ában? — ez még kivizsgálás tárgyát képezi. De nagyon megható, csak próbálja ki kedves Olvasóm, milyen egy oldal, amikor nincs más rajta, csak k betû. De menjünk csak vissza a TV-hez! Nagyszerû TV-készülékem van. Igazán nem lehet azt mondani, hogy valami vacak. Kérem, ez egy békebeli Sony, a maga 36 inchével és ezzel a bizonyos rossz kapcsolóval. Már többször írtam a feleségemrõl, bár mindig nagyon nehéz róla írnom, mert mostanában nagyon sértõdõs, és már ott tartunk, hogy néha kikéri magának. Ekkor aztán zavarban vagyok, mert nem tudom, mit kell egy ilyen helyzetben csinálni. Ha nem adom ki neki, akkor minek kéri, ha meg kiadom neki, akkor halálosan megsértõdik. Ki tud eligazodni a nõkön? Na most kérem, sértõdés ide, sértõdés oda, a feleségemre mindent lehet mondani, de azt, hogy technikai zseni lenne, azt valahogy nem. De most kapaszkodjanak meg: a TV-kapcsolót meg tudja szerelni. Én nem! Õ igen! Bevallom Önöknek — még szerencse, hogy a feleségem nem olvassa a lapomat, így soha nem tudja meg —, hogy ilyenkor kiver a fekete irigység! Cérnát befûzni, azt nem?! — Rossz a szemem, fûzd be nekem, stb... De a TV-kapcsolót megjavítani? — azt igen! Nagyon rafináltan csinálja, csak tudnám, hogyan? Persze, az még külön egy dolog, hogy azóta nem láttam egy hírmûsort, már lassan nem is emlékszem arra, hogy néz ki a Larry King. Bezzeg látom minden este a Laci Macit, valami szerzetest, aki koldul — feleségem szerint olyan szép orgánuma van, na meg közben addig köszörüli az orgánumát, amíg összetarhál pár ezer dollárt ilyen hithû TV-kapcsoló-szerelõktõl, mint a nejem. De ha békességet akarok, akkor türelmesen kivárom, amíg a Mama elalszik és akkor... nem tudok átváltani másik csatornára és elmegyek lefeküdni. Ez így megy már hetek óta. Szinte semmi hír nem jut el hozzám. Azóta fogalmam sincs, hogy ez a milliomos arab gyerek, aki felrobbantotta a kenyai amerikai nagykövetséget merre bujkál. Ki van nyerõben, Clintonné vagy az a kis fekete fiú, hogy a Elmud visszaadta-e már a Golant, vagy hogy az Orbán Viktor kifogta-e a halakat a Tiszából? Itt állok TV-kapcsoló nélkül, de bevallom, nyugodtabb vagyok. Rájöttem: nem kell mindig mindenre odafigyelni. Mindig látom magam elõtt anyai nagyapámat, aki, azt hiszem, egy életet leélt egy Nagypáli nevû faluban. A legmesszebb Egervárra ment el a heti vásárra. Hol eladta a lovait, hol másikat vett helyettük. A hegyi szõlõ volt a Fittness Centere, minden nap húzott párat a présgépen, gyalog ment a szõlõhegyre, meg vissza is. A korpát a teheneknek adta, de friss tojásból készült rántottája gyarapította az akkor még ismeretlen koleszterolszintjét és egy darab libacombot friss kenyérrel, újhagymával elpusztított, leöntötte egy-két pohár saját borral... 96 éves korában csak szép lassan lecsúszott a pince elõtti tuskóról és csak annyit mondott: Isten veletek! Neki nem volt TV-kapcsolója, de mindent tudott a világról, ami neki fontos volt. Mindent. Egyszer elvitt a rétre, lehettem 8-9 éves. Este volt. Apró, kék lángok égtek itt-ott. A parasztok azt mondják, hogy ez a lidérc, fiam. Ne hidd el nekik. Ez gáz, ami a tõzegbõl jön ki és a melegtõl így nyaranta belobban. Érted? És nem volt TV-kapcsolója!
Nem élet az élet távkapcsoló nélkül...
Napok óta rossz a távkapcsolónk. Magyarul: nem nézünk TV-t. Milyen érdekes, ma már képtelen vagyok arra, ami hosszú éveken át természetes volt, hogy felálljak és átkapcsoljam a TV-t egy másik csatornára. Nem én! Inkább nem nézem! Aminek még meg is van az a haszna, hogy a feleségem nem förmed rám, hogy: “apukám, ha alszol, akkor vedd le az ujjadat a kapcsolóról...” Való igaz, két specialitásom van; az egyik, ha a TV elõtt alszom el, akkor valóban a mutató ujjammal nyomom a csatornaváltó gombot és úgy megy körbe-körbe a TV-mûsor, mintha ringlispíl lenne, s leginkább a 18 éven felüli csatornákon akad el, amire meg nem vagyunk elõfizetve (nem is értem miért nem?), ahol kép nincs, csak szexi hang, na meg idõnként egy-egy pillanatra összeáll a kép valami malackodást mutatva. Ettõl izgalmas. A másik mutatványom a komputeremen történik, szintén elalvásból kifolyólag. Nagyon érdekes, amikor felébredek és konstatálom, hogy immár 43 oldal k betût írtam le, mert el nem engedem azt a nyamvadt billentyût! Hogy miért épp a k betût nyomom az esetek 90%-ában? — ez még kivizsgálás tárgyát képezi. De nagyon megható, csak próbálja ki kedves Olvasóm, milyen egy oldal, amikor nincs más rajta, csak k betû. De menjünk csak vissza a TV-hez! Nagyszerû TV-készülékem van. Igazán nem lehet azt mondani, hogy valami vacak. Kérem, ez egy békebeli Sony, a maga 36 inchével és ezzel a bizonyos rossz kapcsolóval. Már többször írtam a feleségemrõl, bár mindig nagyon nehéz róla írnom, mert mostanában nagyon sértõdõs, és már ott tartunk, hogy néha kikéri magának. Ekkor aztán zavarban vagyok, mert nem tudom, mit kell egy ilyen helyzetben csinálni. Ha nem adom ki neki, akkor minek kéri, ha meg kiadom neki, akkor halálosan megsértõdik. Ki tud eligazodni a nõkön? Na most kérem, sértõdés ide, sértõdés oda, a feleségemre mindent lehet mondani, de azt, hogy technikai zseni lenne, azt valahogy nem. De most kapaszkodjanak meg: a TV-kapcsolót meg tudja szerelni. Én nem! Õ igen! Bevallom Önöknek — még szerencse, hogy a feleségem nem olvassa a lapomat, így soha nem tudja meg —, hogy ilyenkor kiver a fekete irigység! Cérnát befûzni, azt nem?! — Rossz a szemem, fûzd be nekem, stb... De a TV-kapcsolót megjavítani? — azt igen! Nagyon rafináltan csinálja, csak tudnám, hogyan? Persze, az még külön egy dolog, hogy azóta nem láttam egy hírmûsort, már lassan nem is emlékszem arra, hogy néz ki a Larry King. Bezzeg látom minden este a Laci Macit, valami szerzetest, aki koldul — feleségem szerint olyan szép orgánuma van, na meg közben addig köszörüli az orgánumát, amíg összetarhál pár ezer dollárt ilyen hithû TV-kapcsoló-szerelõktõl, mint a nejem. De ha békességet akarok, akkor türelmesen kivárom, amíg a Mama elalszik és akkor... nem tudok átváltani másik csatornára és elmegyek lefeküdni. Ez így megy már hetek óta. Szinte semmi hír nem jut el hozzám. Azóta fogalmam sincs, hogy ez a milliomos arab gyerek, aki felrobbantotta a kenyai amerikai nagykövetséget merre bujkál. Ki van nyerõben, Clintonné vagy az a kis fekete fiú, hogy a Elmud visszaadta-e már a Golant, vagy hogy az Orbán Viktor kifogta-e a halakat a Tiszából? Itt állok TV-kapcsoló nélkül, de bevallom, nyugodtabb vagyok. Rájöttem: nem kell mindig mindenre odafigyelni. Mindig látom magam elõtt anyai nagyapámat, aki, azt hiszem, egy életet leélt egy Nagypáli nevû faluban. A legmesszebb Egervárra ment el a heti vásárra. Hol eladta a lovait, hol másikat vett helyettük. A hegyi szõlõ volt a Fittness Centere, minden nap húzott párat a présgépen, gyalog ment a szõlõhegyre, meg vissza is. A korpát a teheneknek adta, de friss tojásból készült rántottája gyarapította az akkor még ismeretlen koleszterolszintjét és egy darab libacombot friss kenyérrel, újhagymával elpusztított, leöntötte egy-két pohár saját borral... 96 éves korában csak szép lassan lecsúszott a pince elõtti tuskóról és csak annyit mondott: Isten veletek! Neki nem volt TV-kapcsolója, de mindent tudott a világról, ami neki fontos volt. Mindent. Egyszer elvitt a rétre, lehettem 8-9 éves. Este volt. Apró, kék lángok égtek itt-ott. A parasztok azt mondják, hogy ez a lidérc, fiam. Ne hidd el nekik. Ez gáz, ami a tõzegbõl jön ki és a melegtõl így nyaranta belobban. Érted? És nem volt TV-kapcsolója!
Néha nem ártana ha "mas"embereknél is csak ugy elromlana a "távirányító"sokkal nyugodtabb lenne a CanHun oldal is,őszintén ránk férne nem?
Amúgy mit lehet tudni a könyvről készen van mar vagy van valamilyen határ idő amit tartani kell vagy teljesen kötetlen?
Ha lehetne kernek meg egy kis torotenetet ha a Hofit is ismerte lehidalok!
Üdv
Zsolti
Amúgy mit lehet tudni a könyvről készen van mar vagy van valamilyen határ idő amit tartani kell vagy teljesen kötetlen?
Ha lehetne kernek meg egy kis torotenetet ha a Hofit is ismerte lehidalok!
Üdv
Zsolti
Zsoltikám azt hiszem már leirtam valahol a Hofi storymat.
Iskolatársak voltunk. A Géza volt végzős én voltam elsős. Amikor végzett leszerződött Debrecenbe, ahol a Szendrő Józsi bácsi volt a diri. Az az egy év amig ,,együtt,, voltunk növendékek nekem nagy élmény volt. Egyáltalán, hogy felvettek a Rózshegyi Akadémiára az maga volt a csoda. A Gézának mi voltunk az első közönsége. Hoffman Géza volt a suli komédiása. Igaz teljesen más stilusú humort képviselt akkor mint később bár sok ,,elemet,, megtartott korai önmagából. Pantomim komédiás volt. Eljátszotta, hogy amikor kilövik az űrhajósokat, hogy viselkednek, hogy torzulnak el a súlytalanság állapotában, vagy lekapta az asztalteritőt és egy olyan torreádor számot kreállt az orod elött, hogy fetrengtünk a röhögéstől. Debrecenből feljárt Pestre akkor mindig bejött a suliba ,,vendégszerepelni,,. Én nagyon csóró srác voltam. Alig birtam kinyögni Budaőrsön az alagsori ágyamat. Igy anyám a drága ott segitett ahol tudott. Küldte a csomagokat. Tudta, hogy imádom a mákos palacsintát és megsütött vagy 25 darabot, lefagyasztotta, majd feladta. Mire megjött épp kiengedett és akkor vittem be a suliba és a Hofi volt a legjobb ,vendégem,,- Kettőre lenyelte a palacsintát. Erre nemcsak én ő is emlékezett és amikor innen hazamentem megnősülni újdonsült nejemmel elmentünk a Mikroszkópba - akkor ott játszott a Komlósnál - és mit ad Isten arról paródizált, hogy túltermelés van ágytálból és az egyiket kinevezte palacsinta sütőnek. Egyszercsak elindult felém a nézőtér bal szélén ültem és odajött és azt kérte tartsam a tenyerem és beleboritott egy meleg palacsintát, majd azt mondta: ne haragudj nincs benne mák. Ujdonsült nejem részese lett a megelevenült meséimnek.
S aztán még van sok sok storym vele, de majd legközlebb. Talán annyit közel 150 hazai művészt hozattam ki és a Hofival is aláirtuk a szerződést, de sajnos akkor lett beteg és a turné a legnagyobb fájdalmamra elmaradt. Rá 3 évre aztán fiatalon el is köszönt tőlünk. Nagy veszteség ez a hazai showbussinessnek, de a mai atmoszférában nem érezné jól magát.
Iskolatársak voltunk. A Géza volt végzős én voltam elsős. Amikor végzett leszerződött Debrecenbe, ahol a Szendrő Józsi bácsi volt a diri. Az az egy év amig ,,együtt,, voltunk növendékek nekem nagy élmény volt. Egyáltalán, hogy felvettek a Rózshegyi Akadémiára az maga volt a csoda. A Gézának mi voltunk az első közönsége. Hoffman Géza volt a suli komédiása. Igaz teljesen más stilusú humort képviselt akkor mint később bár sok ,,elemet,, megtartott korai önmagából. Pantomim komédiás volt. Eljátszotta, hogy amikor kilövik az űrhajósokat, hogy viselkednek, hogy torzulnak el a súlytalanság állapotában, vagy lekapta az asztalteritőt és egy olyan torreádor számot kreállt az orod elött, hogy fetrengtünk a röhögéstől. Debrecenből feljárt Pestre akkor mindig bejött a suliba ,,vendégszerepelni,,. Én nagyon csóró srác voltam. Alig birtam kinyögni Budaőrsön az alagsori ágyamat. Igy anyám a drága ott segitett ahol tudott. Küldte a csomagokat. Tudta, hogy imádom a mákos palacsintát és megsütött vagy 25 darabot, lefagyasztotta, majd feladta. Mire megjött épp kiengedett és akkor vittem be a suliba és a Hofi volt a legjobb ,vendégem,,- Kettőre lenyelte a palacsintát. Erre nemcsak én ő is emlékezett és amikor innen hazamentem megnősülni újdonsült nejemmel elmentünk a Mikroszkópba - akkor ott játszott a Komlósnál - és mit ad Isten arról paródizált, hogy túltermelés van ágytálból és az egyiket kinevezte palacsinta sütőnek. Egyszercsak elindult felém a nézőtér bal szélén ültem és odajött és azt kérte tartsam a tenyerem és beleboritott egy meleg palacsintát, majd azt mondta: ne haragudj nincs benne mák. Ujdonsült nejem részese lett a megelevenült meséimnek.
S aztán még van sok sok storym vele, de majd legközlebb. Talán annyit közel 150 hazai művészt hozattam ki és a Hofival is aláirtuk a szerződést, de sajnos akkor lett beteg és a turné a legnagyobb fájdalmamra elmaradt. Rá 3 évre aztán fiatalon el is köszönt tőlünk. Nagy veszteség ez a hazai showbussinessnek, de a mai atmoszférában nem érezné jól magát.
De jó volt olvasni a "Távkapcsolót". Elgondolkodik az ember, hogy mennyire összemosódik a lényeges a lényegtelennel, és csak nézünk és néha nem látunk, azt sem, ami igazán fontos.
Minden tiszteletem a Nagyapádé, és értem, amit mondott arról, hogy mi is a fontos!. Köszönet érte Neki is És Neked is.
Üdv.
Minden tiszteletem a Nagyapádé, és értem, amit mondott arról, hogy mi is a fontos!. Köszönet érte Neki is És Neked is.
Üdv.
Zsoltikám kicsit szentimentalistán azt szoktam mondani a szerencse és a véletlen alap-feltétel ahhoz, hogy izgalmas életed legyen. Persze fontos, hogy ráérezz azokra a pillanatokra, amelyek meghatározzák a lehetőségeidet.
Még egy Hofi story...
1965 ősszel kerültem vissza Budapestre 3 év után Győrből. 1964-ben még mindig egy helyi történelem tanár - Pernesz Gyula volt az igazgató - amit Aczél elvtárs nem ..szeretett,, civilnek tartotta. Bevalllom az is volt. A főiskola igazgató-rendező szakáról delegált egy jövőbeni igazgatót Győrbe, aki Margitta Gábor névre hallgatott. (Most figyeld, innen a véletlen) A Margitta megérkezett Győrbe és a szinész házban csak az én szobámban volt egy szabad ágy, igy odakerült. Tudtuk ez a pasi lesz a diri. De azért kellett neki egy diploma előadást rendeznie, ami előirás volt. Az akkori főrendező, aki mindenáron igazgató akart lenni - lett is -ráosztotta Margittára Pagogyin: Kék rapszódia cimű darabját. Kegyetlen szar darab volt, boritékolni lehetett a bukást.
Nekem azonban ,,Isten küldte,, szobatársam lett. Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak fogalma sem volt a szinházról, de hallatlanul okos, művelt srác volt. Nekem talán életem legjobb korrepetátora volt. Rendezőasszisztens lettem mellette és éjszakáink szakmai vitáinkban teltek el. Meg volt az előadás, szép bukás volt. Váradi a háttérben tapsikolt. Margitta eltünt a szinházból. Jött a nyári vendégszereplések ideje és a Balatonon játszottuk a Luxemburg grófját, amiben a III felvonásbeli Anyakönyv vezetőt játszottam. Siófokon jön az ügyelő: Pufi egy fekete Volgával keresik. Uristen mit követtem el. S aztán az emberem mondta: A Margitta elvtárs küldött Önért és Pestre kell vinnem. Hol a Margitta? Nem mondhatok semmit. Várom az előadás végén.
Pesten bevitt a Nemzeti SZállóba és reggel 9-re jött értem. Elvitt a Báthory utca 10-be s az első emeleten be egy szobába s onnan tovább vitt a titkárnő a dirihez. A diri az én Gáborom volt, a hátamögött egy nagy oroszlánképpel és egy bohóccal az asztalon. Ülj le - mondta. Gábor mit csinálsz Te itt? - kérdetem elég hangosan. Fogd be azt a nagy szádat, én vagyok a vezérigazgató. Az rendbe van, de hol vagyunk? A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál. Nálam fogsz dolgozni. De Gabi én nem vagyok bohóc, sem álatidomár... Nem is... Te leszel a Kamara Varieté művészeti titkára és mellette játszol... Később megtudtam, hogy amikor megvolt a győri előadása, amit megbuktunk a Váradi lett a diri. Erre a Gábor elment az Aczélhoz, aki közölte vele: semmi baj Gábor a Cirkusznál az Ónódi elvtárs most sikkasztott 4 millió forintot kell egy új igazgató.
Gondolom ez ma felér egy ezeregyéjszaka mesével, pedig akkor véres valóság volt. Közben Gyökössy Zsolt rendezte a Varieté műsort - szintén régi barát Győrböl, majd ajánlott egy rendezőasszisztensi másodállást a Moulin Rougeba, amely épp akkor kapta vissza eredeti nevét (1965 nov 4) amelyik addig Budapest Táncpalota volt. Boldogan mentem, kellett a pénz meg izgatott is a revű. Próbák szünetében állandóan kimentünk az Operett Presszóba kávézni. Ezen a napon is és kit látnak szemeim Hofi Gézát. Összeölelkezdtünk és azonnal ömlött belőle a panasz: most jöttem haza 4 hónap után Németországból. Tudod ezek a svábok nem tudnak röhögni, csak menetelni. Te mit csinálsz? Itt vagyok a Moulinba a Gyökössyvel... Nem tudod elintézni, hogy benne legyek... Sajnos nem Gézám, részben én is új vagyok itt, másrészt holnapután lessz a premier. De várjál csak, beszélek a Révaival, az keres humoristát a Szenes műsorába az EMKÉbe. Igy is lett. Küldje a Szeneshez Pufikám és mondja meg a fiú, hogy én küldtem. Másnap a Géza ott volt a Szenes műsorába. De még valami: a műsor férfiénekes sztárja a Koós volt. Lesett a székről a röhögéstől és ezzel megszületett a Hofi-Koós kettős.
Érted amit fentebb irtam, a véletlen és a szerencse komoly kelléke az ember életének...:!::!:
Még egy Hofi story...
1965 ősszel kerültem vissza Budapestre 3 év után Győrből. 1964-ben még mindig egy helyi történelem tanár - Pernesz Gyula volt az igazgató - amit Aczél elvtárs nem ..szeretett,, civilnek tartotta. Bevalllom az is volt. A főiskola igazgató-rendező szakáról delegált egy jövőbeni igazgatót Győrbe, aki Margitta Gábor névre hallgatott. (Most figyeld, innen a véletlen) A Margitta megérkezett Győrbe és a szinész házban csak az én szobámban volt egy szabad ágy, igy odakerült. Tudtuk ez a pasi lesz a diri. De azért kellett neki egy diploma előadást rendeznie, ami előirás volt. Az akkori főrendező, aki mindenáron igazgató akart lenni - lett is -ráosztotta Margittára Pagogyin: Kék rapszódia cimű darabját. Kegyetlen szar darab volt, boritékolni lehetett a bukást.
Nekem azonban ,,Isten küldte,, szobatársam lett. Mert igaz ugyan, hogy a Gábornak fogalma sem volt a szinházról, de hallatlanul okos, művelt srác volt. Nekem talán életem legjobb korrepetátora volt. Rendezőasszisztens lettem mellette és éjszakáink szakmai vitáinkban teltek el. Meg volt az előadás, szép bukás volt. Váradi a háttérben tapsikolt. Margitta eltünt a szinházból. Jött a nyári vendégszereplések ideje és a Balatonon játszottuk a Luxemburg grófját, amiben a III felvonásbeli Anyakönyv vezetőt játszottam. Siófokon jön az ügyelő: Pufi egy fekete Volgával keresik. Uristen mit követtem el. S aztán az emberem mondta: A Margitta elvtárs küldött Önért és Pestre kell vinnem. Hol a Margitta? Nem mondhatok semmit. Várom az előadás végén.
Pesten bevitt a Nemzeti SZállóba és reggel 9-re jött értem. Elvitt a Báthory utca 10-be s az első emeleten be egy szobába s onnan tovább vitt a titkárnő a dirihez. A diri az én Gáborom volt, a hátamögött egy nagy oroszlánképpel és egy bohóccal az asztalon. Ülj le - mondta. Gábor mit csinálsz Te itt? - kérdetem elég hangosan. Fogd be azt a nagy szádat, én vagyok a vezérigazgató. Az rendbe van, de hol vagyunk? A Magyar Cirkusz és Varieté Vállalatnál. Nálam fogsz dolgozni. De Gabi én nem vagyok bohóc, sem álatidomár... Nem is... Te leszel a Kamara Varieté művészeti titkára és mellette játszol... Később megtudtam, hogy amikor megvolt a győri előadása, amit megbuktunk a Váradi lett a diri. Erre a Gábor elment az Aczélhoz, aki közölte vele: semmi baj Gábor a Cirkusznál az Ónódi elvtárs most sikkasztott 4 millió forintot kell egy új igazgató.
Gondolom ez ma felér egy ezeregyéjszaka mesével, pedig akkor véres valóság volt. Közben Gyökössy Zsolt rendezte a Varieté műsort - szintén régi barát Győrböl, majd ajánlott egy rendezőasszisztensi másodállást a Moulin Rougeba, amely épp akkor kapta vissza eredeti nevét (1965 nov 4) amelyik addig Budapest Táncpalota volt. Boldogan mentem, kellett a pénz meg izgatott is a revű. Próbák szünetében állandóan kimentünk az Operett Presszóba kávézni. Ezen a napon is és kit látnak szemeim Hofi Gézát. Összeölelkezdtünk és azonnal ömlött belőle a panasz: most jöttem haza 4 hónap után Németországból. Tudod ezek a svábok nem tudnak röhögni, csak menetelni. Te mit csinálsz? Itt vagyok a Moulinba a Gyökössyvel... Nem tudod elintézni, hogy benne legyek... Sajnos nem Gézám, részben én is új vagyok itt, másrészt holnapután lessz a premier. De várjál csak, beszélek a Révaival, az keres humoristát a Szenes műsorába az EMKÉbe. Igy is lett. Küldje a Szeneshez Pufikám és mondja meg a fiú, hogy én küldtem. Másnap a Géza ott volt a Szenes műsorába. De még valami: a műsor férfiénekes sztárja a Koós volt. Lesett a székről a röhögéstől és ezzel megszületett a Hofi-Koós kettős.
Érted amit fentebb irtam, a véletlen és a szerencse komoly kelléke az ember életének...:!::!:
Hi!
Erre mit lehet mondani?
Ezt: :656: :656: :656: \\m/ \\m/ \\m/
Valahol irigykedem,persze akivel ilyen kegyes volt a sors,szerencse azt csak irigyelni lehet de másfelől meg örülök,hogy meg nem vagyok olyan öreg.
Es csak remenykedhetek ilyesmi szerencsében.
Üdv
Zsolti
- Státusza
Hasonló témák
