Múltkor egy babás oldalon feszült egy kép ellen a tömeg, ahol is a már ülni tudó kislány bekapta a kis szürke macska homlokát, hogy fújj, jújj, bacilus meg jajj. Igazán nem látom én itt a gondot, hisz a mienk szobacica, tehát nem szed össze semmit kint vagy kap el más macskáktól, rendszeresen van takarítva, mosva, fésülve, fürdetve, így nem értettem miért támadtak nekem is, amikor leírtam, hogy hát nálunk hogy megy. Egykébként a Bodzát is így szereti, a fehér labradort, az az ő kutyája, tavaly kapta első születésnapjára, csak hát ott már visszanyal a fagyi, így ő csak légpuszit szokott kapni.
De én pl Morzsa kutyánkkal ültem a lépcső tetején és ettük a zsíroskenyeret: egy hari oda, egy nekem, különösképpen nem érzem magam megbetegedve, hacsak agyilag nem...
Én szeretem az állatokat és Gergőnek is hagyom őket szeretni, persze azóta már különültettem őket, mert Berci elfáradt és heverészett volna, de Gergő még pörög és hát egy kisebb sallert lekevert a macskának ébresztő gyanánt, kell a felügyelet még nagyon.