Nos itt vagyok, már egy jó pár hete (talán 3) hogy itthon vagyok.
3 hét hosszú idő volt ,de gyorsan elment.
Nem voltam még ilyen helyen féltem ,hogy kivel leszek egy szobában és milyen lesz a koszt.
Mondanom sem kell, hogy nagyon rendes szobatársam volt. Ö sokkal ramatyabb állapotban volt, csak rollátorral tudott közlekedni.
A kezelések általában délelőtt voltak.
Délután mehettünk a tóra 2 órát vagy egyet itt bent a korházban.
Az ebéd az nagyon jó volt. a többi felejtős.
Sokat sétáltunk.
El akartunk menni Sümegre búcsúba , de szakadt az eső aznap, el is maradt.
Ahogy hazaértem, egyből munkába álltam. Az anyósom nagyon hiányolt. azt hitte, hogy mindennap fogok mostmár menni, de tévedett!
Kálmánnal megbeszéltük, hogy fizetjük továbbra is az ápolókat és csak két napot megyünk át. igy marad öt napunk.
Több mint egy éve nem tudtunk a lakásban jóformán semmit sem csinálni, igy ez a gond is megtoldódott. Főznöm sem kell csak hétvégén a többi napon rendelt kaját eszünk. Egy adaggal ketten jól lakunk.
Rengeteget dolgozunk a kertben, minden most ért be.
Szóval nem unatkozunk.
Sajnos pánik beteg lettem közben . én elég tűrhetően kezelem, de a párom megijedt. Igy ki kellett vizsgáltatni magamat és kaptam valamilyen gyógyszert ami nem vált be, mert mindig ment tőle a hasam.
Most másfajtát szedek, majd meglátjuk használ e, vagy a hülyeségre nincs orvosság.!
Közben megszületett a második unokám, Izabella! Nagyon szép baba. A lányomat megviselte nagyon a szülés, mert sokáig vajúdott, de végül mégis császározni kellett, mert nem jól helyezkedett el a baba.
Nem altatták, már nem szokás állítólag nagyobb a rizikó, igy epdurálták csak. 3 nap múlva haza is küldték. Nekem annak idején egy hétig bent kellett lennem. Ma már minden másképpen van.
Csináltam egy montázst róluk. Az anyja ugyan annyi idősen mint a lánya egy képen.