Fekete István Év végén
Éjfél van. A havas utak és az örök idők országútján.
Az ó esztendő utolsó éjfele. Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs, ami útjába álljon s a dermedt jegenyék riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.
Éjfél van: a szellemek órája, amikor láthatatlan szánok csilingelnek ismeretlen utakon, s az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt. Az egyik tépett havas szakállú agg, a másik ifjú ember.
-Elvégeztem Uram- szól az agg- bocsásd el szolgádat-és leteszi a tarisznyát és a botot.
-Januártól decemberig jártam a földi utakat és arcod bélyegét mindenre ráütöttem. Mozgattam az órákat és napokat. Csírákat szöktettem életbe és érett magokat arattam, a rügyeket virágba borítottam és gyümölcsöket is leszedtem. Öreg sírok hátát behorpasztottam, régi fejfákat eldöntöttem, temetőket gyarapítottam. De ott voltam Uram a a nászágyon is és egyformán mértem a szerelem bódulatát és a vajúdás gyötrelmeit. A folyók új szigeteket raktak,régieket hordtak el, a hegyek hátán megnőtt a hó, de el is múlott, völgyek torkában új források fakadtak s a régiekre köveket raktam rendelésed szerint.
Öledbe hullott Uram, minden. A növekedés, az épülés is, meg rombolás is, csak Te maradtál Uram, változatlan és örök elejétől fogva.
Az ifjú felveszi a botot meg a tarisznyát. Az elnyűtt husáng acélos, görcsös bottá erősödik abban a pillanatban s a foszlott tariszna ujjá, kövérré dagad a láthatatlan útravalótól.
- Elmegyek Uram -szól- akaratod szerint. Útravalómat elszórom majd a földi világba.
- Elolvasztom a a jeget, virágba borítom a fákat, dús kalászokat érlelek és megrázom a lombhullató fákat az őszi határban, aztán meg telet borítok az álmodó ugarra.
- Csak egyet kérek Tőled Uram- ha megengeded. Add hogy hosszú legyen a virágos tavasz, bőkezű a búzaérlelő nyár, vidám a szüretes ősz és nyugadt telekamrás a tél, amiket ím tarisznyámba adtál. Én leszek az idő egy évig Uram, a Te világodban. Engedd meg nekem, hogy lassú legyek, ha örömre váltanak percek, és gyorsan múló amikor a bánatot mérem a könnyet s a hűvös enyészetet takarom a
Te teremtményeidre.
Az Úr int: felragyog a felhőn túli világ. A vándor elindul, a csillag erdők úttalan útjain a Földre.
Min jót hozó boldog új esztendőt kívánok valamennyiünknek tothmama