Vasárnap Szegeden voltam a lányaimmal és megnéztük a "Rómeó és Júlia" prózai darabot.
Nem hagyott bennünk mély benyomást, pedig jó volt a szereposztás és a színészek jól is játszottak,de képtelen vagyok a modern rendezéseket megszokni.
Ha nem lett volna benne a négy fehér ruhába öltözött bohóc akik amikor változik a szín énekeltek valamilyen nyelven (mindig más nyelven) és nem értettük , így elég fura volt.
A darab is hosszú volt ,bár csak két órát mondott a narrátor,de szerintem azt az első felvonásra értette,mert a szünet után még volt másfél óra. kb 1/4 1 órára ért véget. Mondjuk ez minket nem zavart ,mert csak hajnali fél öt körül volt vonatunk. A darab után a Fogadalmi Dóm mellett volt egy kiülős helység ott ittunk valamit és elvoltunk fél 4 ig aztán kisétáltunk az állomásra. Jó pár emberkével találkoztunk akik szintén a Szabadtérin voltak. Egészen Ceglédig tudtunk aludni,aztán szép lassan megtelt a vonat mire felértünk Pestre. A ferihegyi megállónál leszálltunk és megvártuk a 10 perccel később érkező személyt és átszálltunk így sokkal hamarabb hazaértünk mintha Köki-ig mentünk volna.
MÁS:
Már 2 órakor leértünk Szegedre és meglátogattuk keresztanyámékat akiket esküvőm óta nem láttam. Nagyon örültünk egymásnak. A lányaimat elküldtem város nézni, én ilyen melegben nem mertem bevállalni.
Pesten már mondtam,hogy van dinó kiállítás nézzék meg, hadakoztak ellene,hogy már kinőttek abból a korból. Mégis mikor leértek a Móra Múzeumhoz leesett az álluk. Nagyon látványosak és óriásiak voltak,még mozogtak is.
A képen mellettem a Marika keresztanyám testvére és mögötte az Ica Ő a keresztanyám.