Csevegős xszemezős barátok között 2016-2017-2018-2019-2020-2021-2022-2023

Szalárd írta:

Nos, Kedveskéim!
Hááát... nem is tudom, hol kezdjem... talán a végétől! Múlt szerdán átestem a tavasz óta fejem fölött lebegő térdműtéten. Maga a beavatkozás szövődménymentes volt, egy monitoron néztem, hogy mi történik éppen a térdem belsejében (fúrás-faragás, csiszolás,kalapálás, csípőfogó, miegymás... ) Sajnos a baj sokkal nagyobb, mint amilyennek gondoltuk. A széttöredezett meniszkusz-darabok eltávolítása sima ügy, de a trauma hatására (úgymint egyetlen rossz mozdulat amellyel kiszálltam az autóból) lepattant egy darab a combcsontot borító üvegporcból is. Magyarán kialakult egy másfél centis területen egy negyedfokú artrózis. Emberi számítás, és az orvostudomány mai állása szerint ez a porc már nem épül oda vissza többet. Vannak próbálkozások, porckészítmények, ízületi résbe fecskendezett bevonó, ill. porcképződést serkentő anyagok. És a L É P É S CS Ö K K E N T É S!! Most még két mankóval járok, két hét múlva léphetek csak rá teljes testsúllyal. Napjaim jegeléssel, tornával és az elmaradhatatlan esti hasbaszúrással (véralvadásgátló) telnek. Nyilván valamire jó ez is, nyilván okkal kaptam ezt az egészet. A TÜRELMET tanulom, és az ELFOGADÁST, hogy ilyen tehetetlen vagyok, hogy egy pohár víz átszállítása A-ból B-be komoly nehézséget jelent számomra, hisz mindkét kezem mankóval van tele. Az ELFOGADÁS ellen berzenkedem. Nem tudom elképzelni a felépülés utáni életemet (több, mint ezer kilométerrel a lábamban) napi 3000 lépés kalodájába zárva, amely a megengedett mennyiség ilyen fokú porckárosodás esetén. Itt száll harcba a HIT és a MEGGYŐZŐDÉS, hogy hogy meg fogok gyógyulni. Hogy hogyan? Még nem tudom, de vannak olyan módszerek, amelyek túlmutatnak az orvostudományon, a mi földhözragadt tudásunkon! Csak hinni kell, és bízni, és a CSODA megérkezik!
No, nem szeretnék annyit panaszkodni! Nézzük a jó oldalát a dolognak: betegre pihenem magam, nem kell takarítanom, főznöm, nem járok dolgozni, és a kölykeimnek megmondtam, hogy ha pimaszkodni mernek velem, utánuk vágom a mankómat. Na jó, erre ők azt mondták, hogy ha sokat akadékoskodom, kirúgják alólam a mankót! Szóval az állás: 1-1!

Kattints a kibontásához...

Szalárd írta:

Nos, Kedveskéim!
Hááát... nem is tudom, hol kezdjem... talán a végétől! Múlt szerdán átestem a tavasz óta fejem fölött lebegő térdműtéten. Maga a beavatkozás szövődménymentes volt, egy monitoron néztem, hogy mi történik éppen a térdem belsejében (fúrás-faragás, csiszolás,kalapálás, csípőfogó, miegymás... ) Sajnos a baj sokkal nagyobb, mint amilyennek gondoltuk. A széttöredezett meniszkusz-darabok eltávolítása sima ügy, de a trauma hatására (úgymint egyetlen rossz mozdulat amellyel kiszálltam az autóból) lepattant egy darab a combcsontot borító üvegporcból is. Magyarán kialakult egy másfél centis területen egy negyedfokú artrózis. Emberi számítás, és az orvostudomány mai állása szerint ez a porc már nem épül oda vissza többet. Vannak próbálkozások, porckészítmények, ízületi résbe fecskendezett bevonó, ill. porcképződést serkentő anyagok. És a L É P É S CS Ö K K E N T É S!! Most még két mankóval járok, két hét múlva léphetek csak rá teljes testsúllyal. Napjaim jegeléssel, tornával és az elmaradhatatlan esti hasbaszúrással (véralvadásgátló) telnek. Nyilván valamire jó ez is, nyilván okkal kaptam ezt az egészet. A TÜRELMET tanulom, és az ELFOGADÁST, hogy ilyen tehetetlen vagyok, hogy egy pohár víz átszállítása A-ból B-be komoly nehézséget jelent számomra, hisz mindkét kezem mankóval van tele. Az ELFOGADÁS ellen berzenkedem. Nem tudom elképzelni a felépülés utáni életemet (több, mint ezer kilométerrel a lábamban) napi 3000 lépés kalodájába zárva, amely a megengedett mennyiség ilyen fokú porckárosodás esetén. Itt száll harcba a HIT és a MEGGYŐZŐDÉS, hogy hogy meg fogok gyógyulni. Hogy hogyan? Még nem tudom, de vannak olyan módszerek, amelyek túlmutatnak az orvostudományon, a mi földhözragadt tudásunkon! Csak hinni kell, és bízni, és a CSODA megérkezik!
No, nem szeretnék annyit panaszkodni! Nézzük a jó oldalát a dolognak: betegre pihenem magam, nem kell takarítanom, főznöm, nem járok dolgozni, és a kölykeimnek megmondtam, hogy ha pimaszkodni mernek velem, utánuk vágom a mankómat. Na jó, erre ők azt mondták, hogy ha sokat akadékoskodom, kirúgják alólam a mankót! Szóval az állás: 1-1!

Kattints a kibontásához...

Baló Erzsébet írta:

MEGGYÓGYULSZ! Ha az ember nagyon hisz valamiben és tesz is érte megkapja. Ne aggódj lesz még részed kiadós túrázásokban, ha nem is Camino

Kattints a kibontásához...

Szalárd írta:

Nos, Kedveskéim!
Hááát... nem is tudom, hol kezdjem... talán a végétől! Múlt szerdán átestem a tavasz óta fejem fölött lebegő térdműtéten. Maga a beavatkozás szövődménymentes volt, egy monitoron néztem, hogy mi történik éppen a térdem belsejében (fúrás-faragás, csiszolás,kalapálás, csípőfogó, miegymás... ) Sajnos a baj sokkal nagyobb, mint amilyennek gondoltuk. A széttöredezett meniszkusz-darabok eltávolítása sima ügy, de a trauma hatására (úgymint egyetlen rossz mozdulat amellyel kiszálltam az autóból) lepattant egy darab a combcsontot borító üvegporcból is. Magyarán kialakult egy másfél centis területen egy negyedfokú artrózis. Emberi számítás, és az orvostudomány mai állása szerint ez a porc már nem épül oda vissza többet. Vannak próbálkozások, porckészítmények, ízületi résbe fecskendezett bevonó, ill. porcképződést serkentő anyagok. És a L É P É S CS Ö K K E N T É S!! Most még két mankóval járok, két hét múlva léphetek csak rá teljes testsúllyal. Napjaim jegeléssel, tornával és az elmaradhatatlan esti hasbaszúrással (véralvadásgátló) telnek. Nyilván valamire jó ez is, nyilván okkal kaptam ezt az egészet. A TÜRELMET tanulom, és az ELFOGADÁST, hogy ilyen tehetetlen vagyok, hogy egy pohár víz átszállítása A-ból B-be komoly nehézséget jelent számomra, hisz mindkét kezem mankóval van tele. Az ELFOGADÁS ellen berzenkedem. Nem tudom elképzelni a felépülés utáni életemet (több, mint ezer kilométerrel a lábamban) napi 3000 lépés kalodájába zárva, amely a megengedett mennyiség ilyen fokú porckárosodás esetén. Itt száll harcba a HIT és a MEGGYŐZŐDÉS, hogy hogy meg fogok gyógyulni. Hogy hogyan? Még nem tudom, de vannak olyan módszerek, amelyek túlmutatnak az orvostudományon, a mi földhözragadt tudásunkon! Csak hinni kell, és bízni, és a CSODA megérkezik!
No, nem szeretnék annyit panaszkodni! Nézzük a jó oldalát a dolognak: betegre pihenem magam, nem kell takarítanom, főznöm, nem járok dolgozni, és a kölykeimnek megmondtam, hogy ha pimaszkodni mernek velem, utánuk vágom a mankómat. Na jó, erre ők azt mondták, hogy ha sokat akadékoskodom, kirúgják alólam a mankót! Szóval az állás: 1-1!

Kattints a kibontásához...

Szalárd írta:

Nos, Kedveskéim!
Hááát... nem is tudom, hol kezdjem... talán a végétől! Múlt szerdán átestem a tavasz óta fejem fölött lebegő térdműtéten. Maga a beavatkozás szövődménymentes volt, egy monitoron néztem, hogy mi történik éppen a térdem belsejében (fúrás-faragás, csiszolás,kalapálás, csípőfogó, miegymás... ) Sajnos a baj sokkal nagyobb, mint amilyennek gondoltuk. A széttöredezett meniszkusz-darabok eltávolítása sima ügy, de a trauma hatására (úgymint egyetlen rossz mozdulat amellyel kiszálltam az autóból) lepattant egy darab a combcsontot borító üvegporcból is. Magyarán kialakult egy másfél centis területen egy negyedfokú artrózis. Emberi számítás, és az orvostudomány mai állása szerint ez a porc már nem épül oda vissza többet. Vannak próbálkozások, porckészítmények, ízületi résbe fecskendezett bevonó, ill. porcképződést serkentő anyagok. És a L É P É S CS Ö K K E N T É S!! Most még két mankóval járok, két hét múlva léphetek csak rá teljes testsúllyal. Napjaim jegeléssel, tornával és az elmaradhatatlan esti hasbaszúrással (véralvadásgátló) telnek. Nyilván valamire jó ez is, nyilván okkal kaptam ezt az egészet. A TÜRELMET tanulom, és az ELFOGADÁST, hogy ilyen tehetetlen vagyok, hogy egy pohár víz átszállítása A-ból B-be komoly nehézséget jelent számomra, hisz mindkét kezem mankóval van tele. Az ELFOGADÁS ellen berzenkedem. Nem tudom elképzelni a felépülés utáni életemet (több, mint ezer kilométerrel a lábamban) napi 3000 lépés kalodájába zárva, amely a megengedett mennyiség ilyen fokú porckárosodás esetén. Itt száll harcba a HIT és a MEGGYŐZŐDÉS, hogy hogy meg fogok gyógyulni. Hogy hogyan? Még nem tudom, de vannak olyan módszerek, amelyek túlmutatnak az orvostudományon, a mi földhözragadt tudásunkon! Csak hinni kell, és bízni, és a CSODA megérkezik!
No, nem szeretnék annyit panaszkodni! Nézzük a jó oldalát a dolognak: betegre pihenem magam, nem kell takarítanom, főznöm, nem járok dolgozni, és a kölykeimnek megmondtam, hogy ha pimaszkodni mernek velem, utánuk vágom a mankómat. Na jó, erre ők azt mondták, hogy ha sokat akadékoskodom, kirúgják alólam a mankót! Szóval az állás: 1-1!

Kattints a kibontásához...

sorcier írta:

Problemamentes felgyogyulast kivanok Neked!

Kattints a kibontásához...

Szalárd írta:

Úgy legyen! Töretlen optimizmusomat jelzi, hogy a kényszer-pihenőn elkezdtem spanyolul tanulni. Nem beszélve arról, hogy a műtét előtt két héttel jött meg a vadiúj Camino-s bakancsom. Nem hagyhatom parlagon heverni!... Néha elkeseredem, aztán felülkerekedik bennem a hit és az optimizmus, és ez így megy napról-napra!...

Kattints a kibontásához...

zzsuzsa írta:

Csak gyógyulgass!Szerintem a Caminó is menni fog Neked.
Én egy éve estem át ezen.Ugyan a lépcsős dolgok hét vége felé nem tetszenek,de jobb mint volt.
Tegnap Plitvicén voltam.Nem a térdem okozott problémát,hanem a keskeny padlók,amikor mögöttem jöttek,szembe is,meg még fényképezni is akartam.
Nem most voltam először,így csak csodálni tudom a természetet és az ottani embereket,hogy így ki tudják építeni az útvonalakat.Nem tudom mikor és hogy csinálják,de minden tiszteletem az Övék.
Pár képet azért mutatok,de semmi nem tudja vissza adni a színeket,hangokat,azt a csodát ami ott van.

Kattints a kibontásához...

zzsuzsa írta:

Csak gyógyulgass!Szerintem a Caminó is menni fog Neked.
Én egy éve estem át ezen.Ugyan a lépcsős dolgok hét vége felé nem tetszenek,de jobb mint volt.
Tegnap Plitvicén voltam.Nem a térdem okozott problémát,hanem a keskeny padlók,amikor mögöttem jöttek,szembe is,meg még fényképezni is akartam.
Nem most voltam először,így csak csodálni tudom a természetet és az ottani embereket,hogy így ki tudják építeni az útvonalakat.Nem tudom mikor és hogy csinálják,de minden tiszteletem az Övék.
Pár képet azért mutatok,de semmi nem tudja vissza adni a színeket,hangokat,azt a csodát ami ott van.

Kattints a kibontásához...

Baló Erzsébet írta:

És akkor most kérem a tanácsotokat.
Először is átforgatja a képeket amikor felteszem. Fájlok feltöltésekor nem tudok, nem enged kijelölni csak 1 képet. Ez régebben nem volt és a mellékelt felírás jelenik meg. Mit tegyek?

Kattints a kibontásához...

kircsike írta:

Pillanatképet hoztam. Napsugár kérdezte a jó múltkor, hogy mit hímzek Alessandra Adelaide-tól. Hát ezt. Volo d'Amore. Nagyon szeretem, most értem arra a pontra, hogy itt van egy x, máshol ugyanabból 2, szóval szöszölök vele. De azt hiszem már nem színenként fogok hímezni, hanem megpróbálok egy részt teljesen befejezni, mert el fogok veszni benne. Talán már nincs sok.....
Nekem is elforgatta, pedig nem így fotóztam. Bocsánat.
Jövő héten kezdek újra dolgozni, 5 és fél év után, szeretném addigra befejezni, bár ha nem sikerül az sem gond, csak hát utána már nem lesz alvás idő délután, amikor hímezni szoktam.
Most nézem, hogy a színek sem az igaziak, de ha kész leszek, készítek normális képet!

Kattints a kibontásához...

Szalárd írta:

Jaj, köszönöm a biztatást! Nagyon remélem, hogy menni fog! Te leszel a példa előttem!

Kattints a kibontásához...

evelyn13 írta:

Vagy 30 éve voltam ott.Most is biztosan nagyon szép volt a képek azt sugallják!

Kattints a kibontásához...

kircsike írta:

Pillanatképet hoztam. Napsugár kérdezte a jó múltkor, hogy mit hímzek Alessandra Adelaide-tól. Hát ezt. Volo d'Amore. Nagyon szeretem, most értem arra a pontra, hogy itt van egy x, máshol ugyanabból 2, szóval szöszölök vele. De azt hiszem már nem színenként fogok hímezni, hanem megpróbálok egy részt teljesen befejezni, mert el fogok veszni benne. Talán már nincs sok.....
Nekem is elforgatta, pedig nem így fotóztam. Bocsánat.
Jövő héten kezdek újra dolgozni, 5 és fél év után, szeretném addigra befejezni, bár ha nem sikerül az sem gond, csak hát utána már nem lesz alvás idő délután, amikor hímezni szoktam.
Most nézem, hogy a színek sem az igaziak, de ha kész leszek, készítek normális képet!

Kattints a kibontásához...