Csodálatos tájak Erdélyben
- Téma inditó pjutka
- Kezdés dátuma
Korond
Korond a népi fazekasság, kézművesség erdélyi központja, a sóvidék egyik legnagyobb és leghiresebb települése. Az itt élő emberek, a korondiak, fő foglalkozásai: az évekre visszamenő fazekasság, a taplókészítés, a famegmunkálás, és az általuk előállitott termékek eladása, a kereskedelem. Korond ugyanakkor hires a borvízforrásairól (Diómáli-forrás, Szőlőmáli-forrás, Erzsébet-forrás, fingóborvíz), az aragonitbányájáról (ma természetvédelmi terület), borvízfürdőjéről és az árcsói kerámiavásárról.
Korond a hagyományait őrizve és a lakosságának változatos foglalkozására alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési helységgé nőtte ki magát.
Az idelátogató turistának felejthetetlen élményt nyújt a főútmenti sok áru, portéka: kerámiatermékek, szalma- és gyékényfonatok, gyapjútermékek, faeszközök, használati- és dísztárgyak.
Korond A 13/A országút mentén helyezkedik el Parajdtól 10, Szovátától 18, Székelyudvarhelytől 28, Csíkszeredától pedig 80 km-re.
Korond a népi fazekasság, kézművesség erdélyi központja, a sóvidék egyik legnagyobb és leghiresebb települése. Az itt élő emberek, a korondiak, fő foglalkozásai: az évekre visszamenő fazekasság, a taplókészítés, a famegmunkálás, és az általuk előállitott termékek eladása, a kereskedelem. Korond ugyanakkor hires a borvízforrásairól (Diómáli-forrás, Szőlőmáli-forrás, Erzsébet-forrás, fingóborvíz), az aragonitbányájáról (ma természetvédelmi terület), borvízfürdőjéről és az árcsói kerámiavásárról.
Korond a hagyományait őrizve és a lakosságának változatos foglalkozására alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési helységgé nőtte ki magát.
Az idelátogató turistának felejthetetlen élményt nyújt a főútmenti sok áru, portéka: kerámiatermékek, szalma- és gyékényfonatok, gyapjútermékek, faeszközök, használati- és dísztárgyak.
Korond A 13/A országút mentén helyezkedik el Parajdtól 10, Szovátától 18, Székelyudvarhelytől 28, Csíkszeredától pedig 80 km-re.
A falut nyugatról a Firtos-hegy (1063 m) és a Kadácsmező (852 m), északról a Hollókő (858 m) és a Sólyomkő (üregeiből a fejedelmi solymárok ajándékba vitték a török szultánnak járó évi nyolc sólymot)
,
keletről a Csillag-hegy (815 m), Szőlőmál (781 m) és a Les-hegy (847 m), míg délről a Kalonda-tető (825 m), Horvásmező (744 m), Égettvész (917 m), Vápa (865 m), Sarok (777 m), Fügevár (850 m) és Hazanéző (934 m) veszi közre.
Fő vízfolyásai: Korond vize (Nagyvíz-patak), Kebelet, Sugó (Firtos), Észak- (Fenyőkút és Pálpataka felől) és Határ-pataka (Felsősófalva felől). Korond neve elválaszthatatlan a népi kerámiától, az edényipartól. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Jelenti a népművészet továbbélését, hagyományaink folytatását és a helybeliek jólétét is. Az agyagipar egyike a legősibb mesterségeknek, s mivel alapanyaga maga a föld, legközelebb áll atermészethez kötődő emberhez.
Talán ez a magyarázata annak, hogy háziipari formája századunkban is fennmaradt. Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazakas,
vagy sendelly csináló" (Úti Jegyzések, 1799).
Az életképes nagyközség lakóira jellemző a sokféle foglalatosság: a hagyományos fazekasság, a famegmunkálás, a taplókészítés és a kereskedelem (régen szekérrel, ma autóval). A fazekasság létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján előforduló szürke pala (agyag) képezi. Volt aragonitbányája (ma természetvédelmi terület) és híres borvízfürdője (ma az árcsói kerámiavásár színhelye).
Korondon értékesítik a Fehér-Nyikó menti falvak fűzfavesszőből készült eszközeit és a környék faragóinak munkáit is. Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.
A Korondi-medencét pannóniai korú agyag, homok, agyagmárga, konglomerátum tölti ki, amely az Atyhai-nyergen (700 m) át közlekedik az Etédi medencével.
A hegykeret már a neogén vulkáni fennsík tartozéka. A Fügevári kőbányában andezitet termelnek ki. A falu északi részén a lakosság több gázfeltörést (fortyogó) ismer. A nagyobb "köveknek" is nevet adtak: Likaskő, Hollókő, Zsomborkő, Laposkő, Tövisbojtorjánkő.
,
keletről a Csillag-hegy (815 m), Szőlőmál (781 m) és a Les-hegy (847 m), míg délről a Kalonda-tető (825 m), Horvásmező (744 m), Égettvész (917 m), Vápa (865 m), Sarok (777 m), Fügevár (850 m) és Hazanéző (934 m) veszi közre.
Fő vízfolyásai: Korond vize (Nagyvíz-patak), Kebelet, Sugó (Firtos), Észak- (Fenyőkút és Pálpataka felől) és Határ-pataka (Felsősófalva felől). Korond neve elválaszthatatlan a népi kerámiától, az edényipartól. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Jelenti a népművészet továbbélését, hagyományaink folytatását és a helybeliek jólétét is. Az agyagipar egyike a legősibb mesterségeknek, s mivel alapanyaga maga a föld, legközelebb áll atermészethez kötődő emberhez.
Talán ez a magyarázata annak, hogy háziipari formája századunkban is fennmaradt. Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazakas,
vagy sendelly csináló" (Úti Jegyzések, 1799).
Az életképes nagyközség lakóira jellemző a sokféle foglalatosság: a hagyományos fazekasság, a famegmunkálás, a taplókészítés és a kereskedelem (régen szekérrel, ma autóval). A fazekasság létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján előforduló szürke pala (agyag) képezi. Volt aragonitbányája (ma természetvédelmi terület) és híres borvízfürdője (ma az árcsói kerámiavásár színhelye).
Korondon értékesítik a Fehér-Nyikó menti falvak fűzfavesszőből készült eszközeit és a környék faragóinak munkáit is. Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.
A Korondi-medencét pannóniai korú agyag, homok, agyagmárga, konglomerátum tölti ki, amely az Atyhai-nyergen (700 m) át közlekedik az Etédi medencével.
A hegykeret már a neogén vulkáni fennsík tartozéka. A Fügevári kőbányában andezitet termelnek ki. A falu északi részén a lakosság több gázfeltörést (fortyogó) ismer. A nagyobb "köveknek" is nevet adtak: Likaskő, Hollókő, Zsomborkő, Laposkő, Tövisbojtorjánkő.
Parajd
Sóvidék Európában az első olyan település amely nevét az ásványkincséről kapta. Ennek a nagy "közösségnek" a középpontja Parajd, a Székelyföld só hazája. Parajd az Erdélyi medence keleti pereme és a Görgényi havasok találkozásánál húzódik, a sótól fehéren ragyogó sziklák ölelésében. Parajd az utolsó település Hargita megyében, közvetlen szomszédja a Maros megyéhez tartozó, természetes sóstaváról hires Szovátának (Medve tó). A település a 13 A nemzeti út mentén helyeszkedik el Székelyudvarhelytől (a székely főváros) 38, Szovátától 7 km-re. Parajd központján halad át a 13 B nemzeti út amely érinti a festői Bucsin tetőt 1180 m beérve a gyergyói medence központjába Gyergyószentmiklósra ahonnan a Békás szorosba és Gyilkostóhoz lehet eljutni. A Parajdi medence a Sóhát körül helyeszkedik el két adminisztrativ szempontból hozzá tartozó településsel, Alsó és Felsősófalvával. Parajd messze földön hirés ásványi kincsét a "Sóháttya" őrzi,az előbb emlitett sóhát helyi elnevezése.Ugyanakkor a település nagyon gazdag vizhálózattal rendelkezik.Itt folyik át a Kisküküllő amely a Kis és Nagy ágával nyújtott ihletet a falu legnagyobb szülöttjének Áprily Lajos költőnek.A Kisküköllő Parajdon, a Haromnak nevezett hegy lábánál egyesül a Korond patakával mely a sósziklák között tört útat magának.
Parajd lakossága 7000 fő, hozzá tartozik Alsó és felsősófalva, Bucsin valamint Békástanya is. A település megnevezése PARAJD először 1567 ből való. (Székely adó össszeirás) A vidék már a Rómaiak idejében ismert volt mint sólelőhely. A székelyek az 1500-as évekig rendelkeztek szabad sójoggal.1562-ban azonban János Zsigmond megfosztotta a Székelyeket a szabad sójogtól, lefoglalta az állami kincstár számára a parajdi sóbányát. A földalatti kitermelés a 18.sz-ban kezdődött, addig a külszini sófejtés volt a jellemző. A mai sóbányát 1787-ben nyitották meg.
Látnivalók,
sóbánya,sómalom,sósfürdő,
sószoros,Áprily Lajos
emlékház,stb.
Sósfürdõk,
szabadtéri
Sóvidék Európában az első olyan település amely nevét az ásványkincséről kapta. Ennek a nagy "közösségnek" a középpontja Parajd, a Székelyföld só hazája. Parajd az Erdélyi medence keleti pereme és a Görgényi havasok találkozásánál húzódik, a sótól fehéren ragyogó sziklák ölelésében. Parajd az utolsó település Hargita megyében, közvetlen szomszédja a Maros megyéhez tartozó, természetes sóstaváról hires Szovátának (Medve tó). A település a 13 A nemzeti út mentén helyeszkedik el Székelyudvarhelytől (a székely főváros) 38, Szovátától 7 km-re. Parajd központján halad át a 13 B nemzeti út amely érinti a festői Bucsin tetőt 1180 m beérve a gyergyói medence központjába Gyergyószentmiklósra ahonnan a Békás szorosba és Gyilkostóhoz lehet eljutni. A Parajdi medence a Sóhát körül helyeszkedik el két adminisztrativ szempontból hozzá tartozó településsel, Alsó és Felsősófalvával. Parajd messze földön hirés ásványi kincsét a "Sóháttya" őrzi,az előbb emlitett sóhát helyi elnevezése.Ugyanakkor a település nagyon gazdag vizhálózattal rendelkezik.Itt folyik át a Kisküküllő amely a Kis és Nagy ágával nyújtott ihletet a falu legnagyobb szülöttjének Áprily Lajos költőnek.A Kisküköllő Parajdon, a Haromnak nevezett hegy lábánál egyesül a Korond patakával mely a sósziklák között tört útat magának.
Parajd lakossága 7000 fő, hozzá tartozik Alsó és felsősófalva, Bucsin valamint Békástanya is. A település megnevezése PARAJD először 1567 ből való. (Székely adó össszeirás) A vidék már a Rómaiak idejében ismert volt mint sólelőhely. A székelyek az 1500-as évekig rendelkeztek szabad sójoggal.1562-ban azonban János Zsigmond megfosztotta a Székelyeket a szabad sójogtól, lefoglalta az állami kincstár számára a parajdi sóbányát. A földalatti kitermelés a 18.sz-ban kezdődött, addig a külszini sófejtés volt a jellemző. A mai sóbányát 1787-ben nyitották meg.
Látnivalók,
sóbánya,sómalom,sósfürdő,
sószoros,Áprily Lajos
emlékház,stb.
Sósfürdõk,
szabadtéri
- meleg sós kádfürdõ
- szabadtéri sósfürdõ (június 1 - október 15 között)
Zetelaki víztároló
Elhagyva Gyergyószentmiklóst Székelyudvarhely fele vesszük az irányt.
Tekerőpatak - Gyergyóújfalú, majd a Sikasszó patak völgyében, érintve Libánt és Sikasszót érhetjük el a Zetelaki Víztározót, mely a környék egyik legjelentősebb hegyvidéki tározója.
Másik irányból: Székelyudvarhelyről Csíkszereda irányába Fenyéden térünk balra (Gyergyószentmiklós irányába), majd 15 km autókázás után elhagyva Zeteváralját pillanthatjuk meg a hatalmas földgátat, melyen a Gyergyószentmiklós fele vezető megyei út is átvezet.
A gátat a Nagyküküllő és a Sikasszó patak találkozásánál építették 1976-1993 között, ivó- és ipari-víz szolgáltatása céljából. A 234 hektáron elterülő víztározót három patak táplálja: Sikasszó, Nagy Küküllő és Deság patak. A tó mélysége eléri a 20-30, de egyes állítások szerint, helyenként akár a 40 métert is megközelíti.
Mivel a hatalmas vízgyűjtőt főleg vízszolgáltatás és energiaellátás céljából hozták létre, halasításával sokáig nem foglalkoztak az egyesületek, így régebben nagyrészt a beömlő patakok halfaunája népesítette be.
Szerencsére ez napjainkra változott és ma már a székelyudvarhelyi Nagy Küküllő nevet viselő sporthorgász egyesület oltalma alá tartozik. Ennek látszik is az eredménye, hisz a társulat évente több száz pisztrángot telepít, próbálva fenntartani a vidékre is jellemző sebes pisztráng populációt. A legutóbbi telepítés alkalmával közel 500 kiló kisebb-nagyobb pöttyös illetve szivárványos került a tározóba.
....................................
"Ne a jelennek élj, ne engedd, hogy múlandó dolgok befolyásoljanak. Élj az örökkévalóságban túl időn és téren, a véges dolgok felett. Akkor semmi sem befolyásolhat!!!"
Elhagyva Gyergyószentmiklóst Székelyudvarhely fele vesszük az irányt.
Tekerőpatak - Gyergyóújfalú, majd a Sikasszó patak völgyében, érintve Libánt és Sikasszót érhetjük el a Zetelaki Víztározót, mely a környék egyik legjelentősebb hegyvidéki tározója.
Másik irányból: Székelyudvarhelyről Csíkszereda irányába Fenyéden térünk balra (Gyergyószentmiklós irányába), majd 15 km autókázás után elhagyva Zeteváralját pillanthatjuk meg a hatalmas földgátat, melyen a Gyergyószentmiklós fele vezető megyei út is átvezet.
Minden tavasszal több métert emelkedik a vízszint, elöntve a part menti fűzeseket, melyek jó ívó helyet biztosítanak a halaknak.
A gátat a Nagyküküllő és a Sikasszó patak találkozásánál építették 1976-1993 között, ivó- és ipari-víz szolgáltatása céljából. A 234 hektáron elterülő víztározót három patak táplálja: Sikasszó, Nagy Küküllő és Deság patak. A tó mélysége eléri a 20-30, de egyes állítások szerint, helyenként akár a 40 métert is megközelíti.
Mivel a hatalmas vízgyűjtőt főleg vízszolgáltatás és energiaellátás céljából hozták létre, halasításával sokáig nem foglalkoztak az egyesületek, így régebben nagyrészt a beömlő patakok halfaunája népesítette be.
Hatalmas vízfelület.
....................................
"Ne a jelennek élj, ne engedd, hogy múlandó dolgok befolyásoljanak. Élj az örökkévalóságban túl időn és téren, a véges dolgok felett. Akkor semmi sem befolyásolhat!!!"
