Cégérek, cégtáblák - mesterségek dícsérete

A mai erőszakos reklámok iránti ellenszenv sugallta a topik indítását.
A villogó neon reklámok kora is lassan "lecseng", de elfoglalták a helyüket a rikító, izléstelen reklám képek.
Egyik szörnyűbb, mint a másik.
A városok útcái, főleg a sétálóútcái átláthatatlan bazári hangulatot idéznek....

Cégérek...
Ma már múzeumok féltett kincsei azok az ódon és hajdan mindennapi cégérek, melyek egy-egy üzletet, csapszéket, patikát, vendégfogadót jeleztek: a veres sün, az aranyszarvas, a zöld papagáj meg a rézbagoly.
Egyik-másikról utcát is elneveztek.
Többek között a két mórról, az öt pacsirtáról, a fehér hajóról meg az aranykézről.
Néhány maradt csak közismert és manapság is használatos közülük: a borbélytányér, az antikváriumok bejárata felett ékeskedő bagoly, meg a patikák kunkorgó kígyója.

A cégér hajdan reklám volt, de annál sokkal több is.
Nemcsak arra hívta fel a csellengő figyelmét, hogy itt ilyen vagy olyan üzlet található, de annak hitelét is tanúsította.
Cégért ugyanis csak az tehetett ki, aki tagja volt az illető céhnek.
Aki tehát letette a mestervizsgát, és felkészültségét ezáltal maga a közösség garantálta.
Másrészt neki is illett magas színvonalon végeznie munkáját, nehogy szégyent hozzon a “tisztes iparra”.

Fából vagy fémből készültek kezdetben a cégérek.
Voltak aztán kőbe domborítottak (és tarkára kifestettek) is, melyek a ház falán vagy a kapu zárókövén hirdették, hogy itt kézművesek dolgoznak.
Egy-egy öreg házon, megkopva és alig észrevehetően, ma is láthatók a kőművesek vakolókanalának, a tímárok vödrének, a kőfaragók mérővesszejének, a kádárok vagy épp a serfőzők hordójának nyomai.

Egy francia historikus tízféle eredetet tulajdonít a cégéreknek.
Szerinte azok lehetnek: vallási természetűek (angyal, bárány, nap, három király), hazafias jellegűek (sas, korona), heraldikusak (rózsa, griff, oroszlán), vadászati tárgyúak (szarvas, medve, róka), a lovas világgal kapcsolatosak (lovag, kocsi, csikó), költői jellegűek (hárs, hattyú, zöld ág), a közlekedésre emlékeztetők (kerék), az ivás lehetőségére figyelmeztetők (kancsó, kupa, hordó, kehely), egzotikumokkal meghökkentők (vadember, szerecsen) és végül egy-egy mesterség jelképeit hordozók.

A reformkorig főként csak a fővárosban találhatók, később már országszerte rohamosan terjednek a “cégéres” fogadók és kocsmák.
Leggyakoribbak, tehát legdivatosabbak: az angyal, az arany meg a fehér bárány, a magyar korona meg a ló, főként a fehér. De sok a bika, az ökör, piros, fehér és arany színváltozatban.
Az oroszlán többnyire arany, néha fekete, ahogy a sas is e két szín valamelyikében pompázik.
Akadnak azonban országszerte “eredeti” cégérek is, Cinkotán a “Nagy itce”, Debrecenben a Koplaló(!), Egerben a Rontó Pál, Sopronban a Rókalyuk, Keszthelyen az Amazon, Temesváron pedig a Hét Sváb.




Cégérek, cégtáblákk...kedves jelenségek, nem tolakodóak, de felhívják az arra tévedő figyelmét, amire kell.
/már ahol még fellelhető, és nem szorították ki a förtelmes, villógó reklámok/
Ezeket szeretném "csokorba" gyűjteni.
Lehet egy kis történettel fűszerezni a talált képeket.
Azt viszont megkérem, hogy "csak" képeket ne tegyetek fel !

Nagyon jó lenne ha saját városotokból, vagy az utazátaisok során megörökített képek is kerülnének fel.

Természetesen más országok cégtábláit is örömmel látjuk.
A kép mellé -ha többet nem is annyi kérek, hogy a - helyet, ahol látható írjátok be.

Cégér

Egy-egy mesterség, foglalkozás, műhely jelölésére szolgáló jelképes tárgy.
Legtöbbször a mesterségre, foglalkozásra, műhelyre jellemző készítmény vagy használati tárgy, eszköz kicsinyített mása (pl. borbélytányér, kocsikerék stb.).
Olyan esetekben, amikor nem jellemző készítmény vagy eszköz alkotta a cégért, hanem valamilyen más tárgy vagy ábrázolás, gyakran megtörtént, hogy a cégérről nevezték el a kérdéses helyet, leginkább vendégfogadót (pl. Kispipa, Páva, A két jóbarát stb.), boltot (A szerecsen, A huszár, A fehér pántlika stb.).
A cégért a műhely, a bolt, korcsma stb. bejárati ajtaja felett helyezték el.
A csárdák, lacikonyhák, korcsmák gyakori cégére volt a rúdra akasztott gyaluforgácsköteg, újabban rafiaköteg.

Győri cégérek



A képről:
A Lachmann cég 100%-os magyar tulajdonban lévő, tradícionális vállalkozás, ahol a kiváló minőséget 1886 óta garantálják.
Őseik egyedi szabósággal kezdték, majd varrtak a millenniumi kiállításra, készítettek ruhákat grófok, uradalmi családok, valamint azok kiszolgálói számára.

Sopron, a cégérek városa



Bár a város jelentős bevételt nyer az idegenforgalomból, mégsem tapasztaltaható olyan elborzasztó ízléstelenség, ami sajnos legtöbb hasonló jellegű településre helyre jellemző.

Itt is van rengeteg kis üzlet, étterem, pizzázó, kávézó, butik, de ezek portáljai igazodnak a városképhez, nem hivalkodnak, igényesek, figyelembe veszik, hogy műemléképületben kaptak helyet, vagy annak közelében vannak és ezért nem csúfíthatják el az összhatástrondábbnál rondább, ízléstelen, rikító, erőszakos, és még lehetne sorolni a palettán szereplő -utóbbi évek alatt begyűrűződő förtelmek arzenálját -
Használnak inkább szép cégéreket, rendezett kirakatokat.
Nagyon kreatív és követendő példa. /lehetne !/

Pest-Budai cégérek




Pest-Budán a török uralom alóli felszabadulás, tehát 1686 után terjedt el a cégérek használata, jórészt nyugati mintára.
Bécsi, illetve más nyugat-európai példa nyomán vált közismertté Budán a Vörös Sün vendéglő, de a Fehér Ló, a Fekete Medve, a Mókus, a Vörös Fenyő és a Barna Oroszlán, hasonlóképp a pesti Fehér Farkas, Csiga, Magyar Király, Fehér Hajó, Tigris meg a Paradicsom vendégfogadókhoz.

Mára a cégérek használata – kevés kivételtől eltekintve – elfelejtődött.
A legtöbb csapszéknek, fogadónak, üzletnek neve sincsen.
Pedig egy találó cégér mindennél jobb reklám.
És bár a szólás szerint jó bornak nem kell cégér, azért nem árt, ha van.

Debrecen

Székesfehérvár

xA történelmi belváros az elmúlt századok történeti illusztrációja is lehetne.
Szívmelengető látni a különböző korszakokat jelző épületplasztikák, hangulatos cégérek, portálok otthonosságot sugárzó hatását.
Itt nem csak hagyományos cégtáblák, hanem cégérek vannak. Mindegyikük egy-egy iparművészeti alkotás.

Az önálló művekként is értékelhető alkotásokon látszik, hogy művész emberek igényes tervei alapján készültek.
Apró, de annál hatékonyabb módja ez a város, az utca igényes megjelenítésének.
Székesfehérváron is lehet látni lerobbant lakótelepeket, koszos utcákat, rendezetlen városképet, de mégis van valami amiben különbözik a legtöbb várostól - hogy van egy városközpontja, ami szép, amit fel lehet mutatni.