Déry Tibor

dbogar · 2009 Február 28

Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.

A Canadahun nem járul hozzá bemutatni - vagy a megtaláláshoz iránymutatást adni - olyan tartalmú anyagot, ami a copyright (szerzői jog) által védett, csak akkor, ha van szükséges legális engedély rá.

Adminisztrátor

Sziasztok!

Ugyan nem jellemzően vers-író volt, de azért gyönyörű versei vannak, íme egy közülük:

Hajnaltájt

A határozott éj szétválik
és sűrűjéből - hol a feketén ingó lomb közül
gazdátlanul
s zajtalan egyre hull a gyümölcs a tompa avarba
s lassan forogva elmerül -
az éj zord sűrűjéből a napfényre felsuhan
egy névtelen lény
s hogy csöndes teste hangtalan átizzik
a parton letérdel s vak arccal
napestig bontogatja a víz fátylait.

Alkonyatkor megszólalnak a harangok
s mire az emberek fáradtan nyugovóra térnek
s csakhamar besötétedik
a fátyolszedő is sóhajtva eltűnik
S marad a víz.

dbogar · 2009 Március 1

Sziasztok!
A Nyugatban megjelent elbeszélések
Déry Tibor: A gyárigazgató
Déry Tibor: Az utolsó nemzeti költő
Déry Tibor: A kéthangú kiáltás
Déry Tibor: A prágai lány
Déry Tibor: Theokritos Újpesten
Déry Tibor: Kaluska
Déry Tibor: A próba
Déry Tibor: Philemon és Baucis
Déry Tibor: Egy ügyes ember arcképe
Déry Tibor: Salamon tornya
Déry Tibor: Ellopott élet
Déry Tibor: Tükör

dbogar · 2009 Március 3

Sziasztok!

A CH dicséretes módon ad teret és lehetőséget az egyéni, vagy kisebb csoportok közös érdeklődési körébe tartozó információk összeszedéséhez. Én is szeretnék ebbe a körbe belépni. Nagyon szeretem Déry Tibor munkásságát, ugyanakkor, gondolom jogi okok miatt az Ő munkái sem találhatók meg pl. a MEK-en. Szeretném, ha itt összegyűjtenénk, amit csak lehet, természetesen nem csak a saját írásait, hanem a műfordításait is. Nekem nyomtatott formában nagyon sok mindene megvan, amit majd lassan közkinccsé szeretnék tenni. Várom segítségeteket is.

Déry Tibor: Dadaizmus
Déry Tibor: Alvilági játékok
Déry Tibor: Két asszony
Déry Tibor: Alkonyodik, a bárányok elvéreznek
Déry Tibor: Szerelem

perczel · 2009 Március 3

Déry Tibor: Vers

Vers

Fáradságosat, nagyot és boldogtalant
alkotott az ember. S szemlét tartani
szintelen birtokain, melyek ferdén eldülnek
szenvedélye szelében, s megszólaltatni őket
ujjai alatt mint betüit a vak,
olykor felkel s szavakat
mond melyeket nem ért s melyek mint a habok
egymás vállán ülnek és alaktalanul
lefelé csorognak. Azonban hallgatnak
a megszólitottak.

S e csönd egyre nyomasztóbb,
s oly tömörré lett már, ahogy mulik fölötte az idő,
hogy a körbenülő természet megütközik és fényt vált,
s ti ott fenn, szeliden ődöngő csillagok!
ti ragyogó és hatalmas lények, ti teljesek!
ti is megrendültök és fénykoszorutok
csörögve széthull mint az őszi lomb.

A szavak pedig, a szavak, a rosszul táncolók,
tovább mossák a partot s nőttön-nő a zavar
és a képmutatás.

Hogy pedig el ne merüljünk
a gazban amely az elhallgatott válasz
fölött sárgán kinő és gorombán
dörögve már befutja a teret
s hogy kibékitsük - szerényen mint az alacsonyak
a feszengő mindenséget melynek dallama
romlandóbb a virágnál: ideje lesz
csöndesebbnek lenni s meghajolva
felvenni képét ama gyermeknek
ki hatalmas anyjához este hazatér
s elsimul benne mint avarban a levél

JULA56 · 2009 Március 8

perczel írta:
Sziasztok!

Lehet hogy unalmas már ez a kétszemélyes párbeszéd, de azért én kérni szeretnék. Nevezetesen, hogy nagyon szívesen olvasnám itt a "Szerelem" című novellát, ami alapján az a csodálatos film készült. Remélem valaki csak megszán ...

Déry Tibor: Szerelem

A cella ajtaja kinyílt, és a börtönőr odadobta B -nek a civil ruháját, ugyanis 7év börtönfogság után végre hazaengedték. B. el sem akarta hinni. Utolsónak a szabadulólevelét adták ki, de a letartóztatás oka kezdetű pontozott sor üresen maradt.
Egy őr elkísérte a villamosig, B. még ekkor sem akarta elhinni, hogy valóban szabad, folyton hátranézett, hogy nem jön-e utána valaki. De valóban végképp elengedték.
A villamos elindult és megszólalt körülötte a világ. A járdákon sok millió ember. B. szeme könnybe lábadt. Az utcán egy szerelmes párt pillantott meg. A villamoson egy munkásember és a kalauznő beszélgetett. A villamos után taxiba szállt, és Budára vitette magát. Útközben meg kellett állniuk egy trafiknál, és B. rágyújtott egy KossuthraJ. A taxisofőr látta rajta, hogy most szabadult, mert mikor sógorát kiengedték, ő is egyből egy Kossuthra gyújtott.
Mikor kiszállt a taxibó l egy tükröt pillantott meg és abban nézte magát. Majd egy parkon keresztül tovább ment, de megszédült és megállt. Itt egy virágzó almafát nézett.
Végül odaért a házhoz, amelyben korábban lakott. A csengetésre azonban nem jött ki senki. Így B. lement a házfelügyelőhöz, és a családja után érdeklődött. A házmesterné nagyon megörült neki, és csak azt hajtogatta, hogy „Úristen”. Elmesélte, hogy feleségénél most társbérlők laknak, de a konyha és a fürdőszoba közös. A házmesterné javasolta B. –nek, hogy maradjon nála, amíg nem jön haza a felesége, de B. inkább otthon várta meg őket. Mihelyt magára maradt, felismerte felesége szagát. Egész testével a felesége szagában ült és lélegzett. A házfelügyelőné egy nagy ibrik tejeskávét és 2 vastag szelez kalácsot hozott neki. Nem sokkal később a szomszédasszony is átjött, kávéval, kolbásszal, kenyérrel és jonatánalmával.
Ezután lement az utcára, és ekkor befordult a felesége, körülötte 4-5 gyerek. A kapu felé közeledve az asszony léptei hirtelen lelassultak, egy pillanatra meg is állt, majd futva elindult B. felé. Amikor közeledtek egymáshoz, az asszony megtorpant. B. megkérdezte, hogy melyik az ő gyereke de az asszony nem válaszolt. A nő csak sírt, és ennyit mondott: „ Megvártalak, egyetlenem”. B. folyton azt kérdezte: „szeretsz?” –mire a nő: „Amíg élek szeretni foglak.”.
Kérdezgették egymástól, hogy megöregedtek-e.
A nő leszaladt fiához, hogy szedjen apjának virágot. B. megígérte, hogy megszokja és szeretni fogja a fiút is. Megbeszélték, hogy együtt alszanak az éjjel, minden éjjel, amíg élnekJ.

dbogar · 2009 Március 10

Az elfeledett táj

Sziasztok!

Most megint (annak idején a Nyugatban megjelent) verset kínálok Nektek a gazdag Déry életműből:

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBOGRDE%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> [FONT=&quot]Az elfeledett táj

<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]1.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
Ez ott lenn a Zóg völgye, napos dombok között,
s hová botom mutat, a fűzfák fészkében,
két bokor között, melyekből rőt füst emelkedik,
a térdeplő férfit nézd, ki a tüzet éleszti
s ismerd meg: árnyékod õ egy jobb világban.<o></o>>[/FONT]
[FONT=&quot]
Tejet forral a tüzön s fehér habjait figyeli
melyekben rózsaszín gyors lábak tükröződnek:
a déli óra fut el most fölötte
tündöklő tagokkal s egy domb mögé fordulva
hátranéz s mosolyog. Balkézről a Zóg<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
boldogan locsog s a parti jegenyék
rezegnek a hőségben. S mint elomló hattyu
kit a növekvő fény lassan felemel,
a füst pihegve ül a tüzhely fölött
s könnyü árnyékot vet a csendes tájra.<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]2.<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]Töröld meg homlokodat s tekints le újra,
s még mélyebbre: a zümmögő fazékra
mely az alvó tűz s a fentről ereszkedő fény
közös oszlopában lebeg mint egy énekhang,
nézd a föléje hajló csendes férfit, nézd<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]mélyebb árnyékodat! Tünődve figyeli
a sóhajtó edényben a friss szerény tejet
s egy lágy képet mely a fazék melyéből
lassan a sűrű felszínre emelkedik
s ott érinthetetlenül mint a fény szétterül,<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]a szegénység titkos képét nézd, mely ugy ragyog
a könyörület nedvében s csendes szeméből
mint messzi csillag oly nyugodt fényt sugároz
s oly egyszerü mosolyt halhatatlan ajkáról
hogy aki látta, többé nem feledheti.<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]3.<o></o>[/FONT]

[FONT=&quot]A bokrok megrázkódnak a déli szellőben,
a Zóg ingerülten locsog. Két ezüst habocska
belekap a jegenyék lemerült fejébe
s megfésüli lombjukat. A széles völgy
száz nyitott asztalról illatozik.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]Kis árnyékod felállt s a billenő fazékból
poharába tölti a tejet. Kanyarogva
száll fel ajkairól a termékeny füst
az ég fordított rétje felé, hol a felhők
kinyilt lágy kelyhei lassan ringatóznak.<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]Csend van. Egy kis domb csúcsán kecske mekeg
s egy másik, kit nem látni, panaszosan felel
s halkabban folytatja, mint harang ha kihangzik.
Vess még egy pillantást az elfeledett tájra!
A szél mint egy függöny lezárja a határt.[/FONT]

[FONT=&quot]<o>
</o>[/FONT]

dbogar · 2009 Március 17

Julia szép asszony

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="OneNote.File"><meta name="Generator" content="Microsoft OneNote 12"> Sziasztok!
Most ismét egy Déry verssel örvendeztetem meg a Déry rajongókat ...

Julia szép asszony

Szél ringatja a fákat. Nyugalom a szívben és a tó tükre fölött,
hold kemény sugarán köszörülöm késemet
távoli kaján ugatás szaggatja a lágyan zsongó levegőt
a végtelen éji árnyékban habozva közeledik már.

Szeretőd karjaiba repülsz?... hahaha vigyorog a hold!
szeretőd tó fenekén vár, hideg tőrömet öleli már
sulyos víz fojtja belé az áruló szót, végsikolyát hogy meg ne halljad
arcod ha arcomhoz ér majd... nem ő vagyok én édes!

Csitt! sötétben siető lépteit... hallom, hát mégis igaz?... mégis?
árnyéka felémfut a holdsütötte mezőn... jaj elér! el innét, el!
árnyékát ha ölöm, őt meg nem ölöm. Csendesen! Kutatva néz körül,
tó tükre törik, fenekén a halott lihegve ordítja: vigyázz!

Zörög a bokor... felneszel, szeme rebben, karja ölelésre tárva
várlak... már régóta várlak... susogva lejt hangom: Julia
sötét az ég, de láng lebben peremén, veres láng
eltorzulva arca arcomba mered, karomban teste megrándul... ki az?

Ki az?... ki az?... loccsan a víz, röhög a szél, vérével habzik a tó.
Igy végeztetett! Vallom eskü alatt: igazat tettem. Hol a vádló?
Jogom volt, a magam dolga, táncoló árnyékok nem rémítenek
vihartól hajladoznak a fák, hiába a szó! jogom volt

Fodros a tó, dühtől remegő, tiszta nyugalmát zavartam tán?
mi az?... fenekén... a víz alatt!... a víz alatt... mit tettem? Segítség!
emberek segítség! megretten az ég!... egymást ölelve! Megtiltom!
összeölelkeznek!... segítség, égig csap a végnélküli szégyen.

Összeölelkezve a tó zöld fenekén!
körbe futok, körbe, elég... elég! megtiltom!
arcomba vigyorog a hold - hát engem nevetett? Segítség!

dbogar · 2009 Március 17

Szerelem (vers)

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="OneNote.File"><meta name="Generator" content="Microsoft OneNote 12"> Sziasztok!

Nem sokkal korábban Jula jóvoltából olvashattuk a "Szerelem" című kis novellát, most egy vers következik, aminek ugyanez a címe:

Szerelem

Érdes zörgő lombot ingat fejem fölött
lassan az esti szél s a levelek lapos
egérárnyékait halkan táncoltatja
szivemen. A magas füben fekszem s némán
várom, hogy odafenn végre az örök lomb
megnyiljék, a sötétség,
s a zörgő ágak közül fölémhajtsa holdas
homlokát a szerelem. Boldogságos arc!
hogy felragyognék zugó sugaraidtól
s az árnyékból kikelnék s áttüzesedve
mint a bárányfelhők táncolnék a szélben
a táncoló árnyak közt
kikből kiváltasz, megválthatatlan fej!
Sugaras hajadat kibontva éjszaka
rámveted örök tekinteted: ez a fény
érleli minden eljövendő órám
lassan forgó koszoruját homlokomon,
a halált is ez.

perczel · 2009 Március 22

Déry Tibor: Farkas

Farkas

Lágyan dereng már a messzi csúcsok körül,
már az első hajnali fuvallat zihálva
lefordul a vasravert völgy fölé s a vad ezüst
fenyők zúgva lövöldöznek nyilaikkal
a fűben lapuló
farkasra, az őszhomlokúra
már felröppennek a lomb közül a madarak
bomló csokrai s a sötétség bozótjából
im, égő torkát tátva kitör a nap és hosszú
sörényét megrázva széttekint: ott lenn
négy lábát megveti
s üvöltve köszönti őt a farkas
s most leszegzett fejjel loholva megindul
alatta, az úton, mely a magányba vezet,
a csillagtalan térbe - oda, hol fáklya
nem világit, csont nem zörög, elfagy a virág
s a szabad mezőnyön
süketen fujnak a híg szelek.
Rohanj fölöttem, üvöltő égi társ
- te neveltél fel! - rohanj aranyszőrű anyám!
Ki csattogó fogakkal vivódom idelenn
s a tompa csordából magamat kimartam
most őszülő szüggyel
lankadtan ügetve fényedben
im elhagyom én is az átkozott vidéket,
mely dögszagon hizik s ebszivek lármájától
hangos, ahol az utolsó remény is
elbukott: az óllá szükült világot elhagyom,
nyüzsgő férgeinek
hadait elrúgva magamtól,
most a szabadság hona felé tartok.
Homlokomon sebek vörös koszoruja
s meredező nyilakból nyakam körül
farkasörvemet csörgetem. - Sötét a világ.
Harapj a szivembe
anyám, innét kiváltani!

dbogar · 2009 Március 31

Déry Tibor: Keresztmetszet

Sziasztok!
Most egy újabb vers, ami annak idején a Nyugatban jelent meg először:

KERESZTMETSZET

A központban érc és só kering, sötét van és a hangok
mint jégbefagyott csecsemők keményen hevernek a szélben, tompán nőnek,
alvadt víz áll a földben. Feljebb
már lazább rétegekben kéneső lélegzik, ólomtavakon és tüzesebb
matériákon
átszúr egy-egy sugár és a gázok tölcséreiben
levegő bugyborékol, az elemekbe színek vegyülnek. Milyen sötét és hideg itt a nevetés!
Ezüst és ametiszt ereket feljebb látsz már csak a remegő kéreg alatt, itt már ütemek születnek és bizonyos formákba ömlik az anyag,
lépteket hallani föntről, eltévedt gondolatok ereszkednek le, anyaggá fagynak, talán egy kolomp hangja
indította el ezt a lávafolyamot, mely a füvek és levegő felé tör.
Hirtelen
üvöltéssel megáll: idegen élet vonul el útjában
egyenes forma: egy egyenes gondolat, mely alól nincs kivétel,
melyből erő és kegyetlenség csordul (lám, tulajdonságai vannak és bizonyos irányban halad előre!)
földalatti csatorna: kezdete van és vége, mint az egy ember életének;
juhokat hajtanak benne a vágóhídra, elektromos fényben bőgnek, körülöttük víz zuhog, világítógázt vezetnek és az emberi munka
egyéb komplikált rétegeit. Itt már a vér és a gondolat
különös szagokban egyesül, különös akadályok
szólalnak meg és a meztelen állatok közt
kalappal borítja az ember homlokát. Még feljebb
nevetést hallani és gépzörejeket fehér gyapjúba csomagolva, a temetőkön egymás fölött hullák fekszenek zsíros földszeletekben,
elsüllyedt imaházak keverednek a humuszba, vékony és vastag gyökerek szövik a legfelsőbb réteget, aztán
levegő, levegő, levegő, ami nem más, mint NO2, mely kövek közt hömpölyög, néha vizet ereszt
és laza szövetével húsos és színes testeket fog át és láthatatlan energiavonalakat vezet élet és anyag között.
Látod itt a zűrzavart?
A fény- és árnyéksíkok között acélsisakos célok támolyognak heves zörejekkel,
fa is nő, fű is nő,
de ugyanekkor idegen rendeltetéssel szeletek és síkok épülnek, melyeket használni lehet és gépek löködnek a hold felé,
a szem önmagába bámul és felbontja a vastag anyagokat,
néha elhangzik egy dal,
egy állatot levágnak,
idő és tér kettéválik és a szakadékban sokan elpusztulnak, sokan éhen halnak, sokan elalszanak,
a fejek külön viharokat cipelnek üregeikben, minden gyorsabban mozog, egymás ellen nőnek fák és gépek,
mert még tisztátalan a munka. Platina, vér vagy szabatosan épülő gondolat
melyiketekben van meg a cselekvés egyszerűsége? - Rés támadt a térben
és fekete lobogókat fúj be rajta a szél.
De aztán megint csak anyagot látsz egymásfölé rakott rétegekben,
levegőt, vizet és személytelen elektromos erőket,
alant még látni madarak mozgó formáit és még soká a hangok ritkuló piramisait,
aztán roppant híg terek következnek, melyekben itt-ott forog már csak egy-egy színkorong,
a fogalmak elvesznek a hidegben,
az erők új határok felé nyújtózkodnak,
sötétedik és már megint új ércekbe és savakba sűrűsödik az isten.

dbogar · 2009 Április 7

Déry Tibor: Éjjel a Rózsadombon

Éjjel a Rózsadombon

Vérhalom utca!... messze lent halványzöld hidegen zajlik a Duna
jaj! a pesti oldalon hunyorgó lámpások figyelik remegő lépésim
szájamból nyers pálinkaszag csap a hideg égbe, lábaim kalimpálnak
egy, kettő, három... sok lépcső, míg ajtaját lihegve elértem.
Kulcs csikordul, csendes a ház, de a kertbõl halk lépteket hallok
három sötét szobán átcsuszok, sárga világ szürődik az ajtónyilásból
tányércsörömpölésre jaj!... a hosszú tőrrel combomat megsebeztem
vér cseppen a padlóra, - hangosan - de nem álnok vér, nem csapodár.
Háttal az ajtónak ül, a széktámlára nyomódik a fehér bluz
megfulladok... hö hö... csak lassan, gondolatimat hátha meghallja!
igen... igen.... üres a ház, csak kinom szülte rémek járják a táncot
az függöny mögött ropja, szekrényből kitörni készül itt nagy robajjal
csitt!... csend! most vajudik, torz fejeket szül öle
szeretője feje, hol fekete, veres, hol szőke, arcomba vigyorogva szökik
hisz tudom!... elég! - - Átjárta a tőr, halk sikollyal előre esett
szájából láng tör ki, hálójába vittem, az ágyban elvérzett.
Szétpattanó véres buborékok a légben! halkan! a szőnyegbe ne botoljak!
a Dunába esnék, a jeges Dunába! Csak csendesen! nehogy meghallják!
rám ásit a fekete szoba s mélyén vergődésemet vigyorogva nézi... ki az?
csak nyugodtan! hisz semmi sem történt. Jussom volt. Szemem tükrében tovább él s örökké
Isten!... Isten!... a tükör... a tükörben! nem lehet hisz bent fekszik az ágyban
a tükörben képe... szívéből a tőr hegye... a vér lefelé folyik
de hisz itt fekszik az ágyban... de itt a tükörben képe... megmaradt!
Átok! szeme rám mered... a tükörből... letörülni!... letörülni!
Rongygyal, vízzel... csak tisztább, tán forró... vérrel?
saját véremmel!... így! erősen, ha dörzsölöm... Segítség!
Segítség! már halványul... hisz tudtam, tudtam!... ide nézzetek emberek!
saját véremmel, ha dörzsölöm, kifakul a tükörbõl... a tükörből.

dbogar · 2009 Április 15

Déry Tibor: Kis haláleset
Déry Tibor: Egy szinésznő arcképe
Déry Tibor: Valorizáció

dbogar · 2009 Április 26

Déry Tibor: Elhaggyák egymást és meghalnak

Sziasztok!

Egy, a "Korunk"-ban megjelent novella ...

jatekgyaros · 2012 Január 25

Déry Tibor:Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról, és A félfülü

"Élménysirató (Népszabadság 1995-09-02)

Édesanyám jóvoltából, aki a színházban dolgozott, volt alkalmam alig tizenévesen többször is megnézni a Vígszínház Képzelt riportját. Ma már csak arra emlékszem, hogy Koncz Gábor mint a Pokol Angyala meglebbenti a lila sálat a nyakában, hogy Tahi Tóth kirúgja Kernt a kocsiból, meg arra, hogy Nagy Gábor milyen lendületesen domborított egy kábítószeres fiút.
Bevallom: elképzelésem sincs arról, mit is jelenthetett akkoriban ez a darab. De hogy valamit jelentett, az bizonyos: elképesztő sikerrel játszották nemcsak itthon, hanem az egész keleti tömbben is. A mű mondanivalójának a kulcsszavait a "generációk", a "kábítószer", a "zene" körül éreztem, ám a magam gyermeki, aranysárga rántott húsos, kispolskis világomban ez az egész nagyon távolinak tűnt.
Aztán emlékszem, valamikor elolvastam a könyvet is. Arra is tisztán vissza tudott gondolni, hogy már az első olvasásra az jutott az eszembe, hogy itt azért mégiscsak teljesen másról van szó, mint ott, a színpadon. A könyv maga volt a gyönyörűség. Különböző rétegeit fejtegetve egyfolytában azon gondolkodtam, vajon van-e egyáltalában valami köze az előadáshoz. Nem sok mindent tudtam fölfedezni – néhány, a könyvből átvett "egy az egyben" szövegen kívül.
Aztán persze eljött az a kor is, amikor talán mondhatott volna valamit nekem a Képzelt riport a színpadon is, de akkor nem játszották. Akkor menekültem az előadásról készült lemezbe. Szép dalok, jó dalok.
Aztán elfelejtettem az egészet, a könyvet nagy néha elővettem, és újra és újra meggyőződtem arról: milyen nagy író Déry.
Most újra megnéztem a darabot a Veszprémi Petőfi Színházban. Rájöttem, hogy engem ez a darab egyáltalán nem érdekel már: fölé emelt az idő. A látottak szerint távoli, fenyegető rém a kábítószer, átérezhető lehetőség a fasizmus, és mindannyian arra vagyunk ítélve, hogy valakinek engedelmeskedjünk.
Nos, a kábítószer nem távoli rém, az engedelmesség gondolata is kétségbe vonható. A darab már nem alkalmas arra, hogy politikai élményt adjon. Előadás után fölidéztem az akkori lemezt. A zene valahogy már nem ugyanaz a zene; a szövegek is mást jelentenek.
Ez a lemez már lejárt.

Tóth Ákos"

zsuska72 · 2012 Február 18

Sziasztok. Szükségem lenne, egy novella elemzésre:
Déry Tibor Philemon és Baucis
Ha valaki tudna segíteni nagyon megköszönném.

Melitta · 2012 November 21

Déry Tibor.

55 éve hirdettek ítéletet a nagy íróperben. A "Nagy íróper" 1957. október 25-én kezdődött, de már korábban, a letartóztatások is jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki. Párizsban Déry Tibor Bizottság alakult, Fejtő Ferenc és Gara László mozgósította a Nobel-díjas francia írókat, akik levélben tiltakoztak Kádár Jánosnál. Ignotus Pál vezetésével mentőakciókat szervezett az emigránsok irodalmi tömörülése, a Magyar Írók Szövetsége Külföldön.

A perbe
n november 13-án hoztak ítéletet, mely szerint az első rendű vádlott, Déry Tibor mellett Háy Gyula, Tardos Tibor és Zelk Zoltán találtatott bűnösnek "a népi demokratikus államrend megdöntésének kísérletében". Déry Tibor 9 évet, Háy Gyula 6 évet, Tardos Tibor 18 hónapot, Zelk Zoltán 3 évet kapott. A továbbiakban a különböző perekben több mint 20 irodalmár került hosszabb-rövidebb időre börtönbe: például Eörsi István (8 évre ítélték), Gáli József (halálbüntetését később 15 évre változtatták), Obersovszky Gyula (akinek szintén halálos büntetését enyhítették életfogytiglanra) és még sokan mások.

A "nagy íróper" fővádlottjainak nem kellett letölteniük büntetésüket: a nemzetközi nyomás hatására 1960-ban a hatalom kénytelenek volt őket szabadon bocsátani. Az írók közül legkésőbb Obersovszky Gyula, az Igazság főszerkesztője szabadult, csak 1963 márciusában hagyhatta el a börtönt. "“Már csak magammal számolandó el – írja Déry ugyanebben a művében –, hogy a [Petőfi köri] beszédet a Fő utcai fogházban, perem bírósági tárgyalásán megtagadtam. [...] mivel moralista vagyok magán és közéletemben, sokszorosan vétkesebbnek érzem magam kortársaim, sőt személyes ismerőseim többségénél. [...] Máig sem felejtettem el – feltéve, hogy kikaparom az emlékét – azokat a pillanatokat, amikor a tárgyalóteremben, ítélethozatalkor vagy később bent a börtönben vagy a börtönkórházban a magam értékskálája szerint férfiatlanul viselkedtem, ma is arcomba szökik a vér. Ennyit mentségemül. Nem sok.” Déry Tibor

jatekgyaros · 2013 Február 22

Déri Tibor: Alvilági játékok ( 5 novella)

E pillanatban egy falevélnyi malterdarab vált le a mennyezetről, lekoppant a tűzhelyre, és szétporladt, mint a hó. A falon, a padlótól a tetőig egyujjnyi széles hasadás nyílt. A fal mellett a konyhazsámoly, mint egy kis kecskegida, merőlegesen a magasba ugrott, s lerázta a ráborított szitát. A konyhát úgy betöltötte a dörrenés vastag hanganyaga, mintha porfelhő lepte volna el: egy pillanatig egyikük sem látott.
- Mi volt ez? - súgta Évi elhalványodva, s mind a két kezével megkapaszkodott a pohár*székben.
Az öregasszony a fülét tapogatta. - Már azt hittem, megsiketültem - mormolta.
A zsámoly másodszor is a magasba ugrott, a mennyezetről sűrű maltereső hullt alá. Egy lábos lassan végigmászott a tűzhely lapján, s csörögve leugrott a konyha kőpadlójára. A fiatal lány megtántorodott, a falnak vágódott.
- Szerencse, hogy csak víz volt benne - mondta az öregasszony, s felemelte a lábost. - Te, János, ugye, nem volt légiriadó?
- Nem volt - mondta a fiatal férfi, és zsebkendőjével letörölte a vért homlokáról, melyet egy éles törmelék felkarcolt. - Megsebesültél? - kérdezte Évi. - Mi volt ez?
A tanító nem felelt. Gyors tekintettel szemügyre vette a lányt, vajon nem történt-e baja, aztán beszaladt az utcára nyíló szobába, kinyitotta az ablakot, s felnézett az égre. Évi utánafutott. - Azonnal menjen el az ablaktól! - kiáltotta. - Mit néz?

Nani1 · 2017 Augusztus 3

Szeretném Déry: Ítélet nincs c. önéletrajzát elolvasni, de nem lehet beszerezni sehol.

Déry Tibor

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Adminisztrátor

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Hasonló témák