Sötétség és köd
(Nuit et brouillard)
francia dokumentumfilm, 1955
rendező: Alain Resnais
A náci haláltáborokról addig és azóta sem készítettek mélyebb dokumentumfilmet. A vágással új hangulati összefüggéseket teremt, ellentmondó és kínos érzelmeket szít, szokatlan képzettársításokra invitál.
Ehhez lenne kedve valakinek fordítani? Csináljuk együtt! 5 perc alatt elmagyarázok mindent, ki mit fordít és pár nap alatt összerakjuk.
Beszélj angolul és legyen egy kevés szabadidőd. Ennyire van szükség mindössze!
Tisztelegjünk ezzel Radnóti emléke előtt!
Várom a jelentkezőket!
(Nuit et brouillard)
francia dokumentumfilm, 1955
rendező: Alain Resnais
A náci haláltáborokról addig és azóta sem készítettek mélyebb dokumentumfilmet. A vágással új hangulati összefüggéseket teremt, ellentmondó és kínos érzelmeket szít, szokatlan képzettársításokra invitál.
Ehhez lenne kedve valakinek fordítani? Csináljuk együtt! 5 perc alatt elmagyarázok mindent, ki mit fordít és pár nap alatt összerakjuk.
Beszélj angolul és legyen egy kevés szabadidőd. Ennyire van szükség mindössze!
Tisztelegjünk ezzel Radnóti emléke előtt!
Várom a jelentkezőket!
Radnóti Miklós rimaszombati szobrának avatása
Dátum: 2006-06-15 04:59 Szerző: szabadujsag
2006-24
„Fogadjuk el egymást a magyarságban!”
A rimaszombati Petőfi-szobor (2004), Izsó Miklós zsípi emléktáblája (2004), a Tóth-család rimaszombati emléktáblája és A. Tóth Sándor bronz domborműve (2005), valamint Arany János hanvai emléktáblája (2005) után, a szellemi országépítés töretlenül folytatódik Gömörországban.
Nemesradnótot eleddig leginkább Pósa Lajos révén ismerhette az irodalomkedvelők széles tábora. Május 21. óta társa van a legszeretettebb magyar költőnek, a magyar gyermekirodalom megteremtőjének. Ezen a napon avatták fel a helyi iskola előtt, a Pósa-mellszobor közelében Radnóti Miklósnak a magyar- és egyben az egyetemes irodalom egyik kiválóságának a szobrát. Az alkotást Győrfi Lajos szobrászművész készítette, s Varga Imre öntötte bronzba.
Radnóti Miklós gömöri kultusza 1988-ban kezdődött. 2004 őszén, a holokauszt-évforduló kapcsán előbb emléktúrát szervezett a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, majd egy emléktáblát is elhelyezett az iskola homlokzatán. Ekkor merült fel a szoborállítás gondolata, amelyet az akkor is jelenlévő Csáky Pál támogatott.
A szoborállítást – az ígéret beteljesítéseként – a Szlovák Kormányhivatal és a helyi önkormányzat támogatta anyagilag. A szervezési munkákat B. Kovács István vezetésével a Rimaszombat és Vidéke polgári társulás irányította.
Az avatás napjára díszbe öltözött Nemesradnót. Az iskola előtti térséget úgy alakították át, hogy egy emlékpark lehessen itt. Lehetetlen volt nem érezni azt a szeretetet, amit a helybeliek sugároztak.
A bensőséges ünnepségen egyebek közt megjelentek az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Hetének résztvevői, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Simon Zsolt földművelésügyi miniszter, Bíró Ágnes kulturális államtitkár, Erdélyi Géza református püspök, Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének kulturális titkára, valamint Gömörország kulturális és társadalmi életének megannyi képviselője. Az avatási ünnepséget Ádám Zita vezette. Gömörország himnuszát követően a megjelenteket Tóth Elemér polgármester köszöntötte, a költő verseit pedig Balázs István és Koncz Károly György Radnóti-díjas előadóművész tolmácsolta. Ünnepi beszédet Csáky Pál és B. Kovács István mondott.
Az utóbbi egyebek közt bemutatta Radnóti Miklós gömöri kötődését. Apai ágon a költő nagyapja, Glatter Jónás Rozsnyón született, s a közeli Uzapanyitról házasodott (amelyet Kodály Zoltán tett halhatatlanná a „panyiti halastó” c. népdal révén), apja, Jakab pedig itt, Nemesradnóton született. A költő nem egy alkalommal járt Gömörben, így fiatal fiúként Dobsinán és Krasznahorkán, felnőttként pedig Runyában. Mint Naplójából kitűnik, nagyon is tudatában volt apaági felmenői itteni gyökereinek. Nos, mindezek ismeretében és ellenére azt írja a költőről megjelent legutóbbi monográfia tudós szerzője, hogy a Glatterként született Miklós költői nevét apja egykori működési helyéről, a Maros mellett fekvő, néhai Kis-Küküllő vármegyei Radnótról vette. Ugyanez olvasható pl. a HVG januári számában, amelyben Radnóti Miklós zsidó azonosságtudatáról jelent meg egy írás.
Bizonyára eltelik még egy kis idő, amíg a köztudatban elterjed és meggyökerezik a tény: Radnóti Miklós a Gömörben lévő Nemesradnót, apja szülőfaluja után választott magának költői nevet.
B. Kovács István beszédében a szoborállítás egy másik tanulságára is kitért. „A tragédiákkal terhes 20. század során a zsidóság eltűnt erről a vidékről (is). Alapjaiban átrétegződött maga Nemesradnót is. Az egykori büszke kisnemesek leszármazottjai, köztük a legszeretettebb magyar költő, Pósa Lajos atyafisága ma már számbeli kisebbségben él itt. A magyar iskolát, amely mögöttünk áll, napjainkban kizárólag cigány-magyar gyermekek látogatják.
A párhuzam a zsidó származású Radnóti és a cigány származású magyarság között szinte megdöbbentő, kísérteties. Arra int bennünket, hogy a kirekesztést és szembeállítást sugalló „vagylagos” felfogás helyett, miszerint vagy roma valaki vagy magyar, vagy zsidó vagy magyar, a befogadó, közelítő „és” kötőszó használata a helyénvaló. Ahogyan Radnóti Miklós egyszerre vette tudomásul zsidó származását és vallotta, vállalta magyar voltát (határozottan elhárítva minden, faji alapon építkező „akolszemlélet”-et!), éppúgy lehet az ember egyszerre cigány és egyben magyar, gömöri és egyben európai. A kérdés súlyos, akár egy történeti visszatekintés keretében értékeljük, akár a lehetséges jövőkép részeként vizsgáljuk. Tájainkon a cigány-magyarság a jövő egyik legfőbb letéteményese. A zsidó származású, felnőttként rekatolizált, magyarságát a legnehezebb körülmények közepette is következetesen vállaló, származása miatt mégis mártírhalált szenvedett Radnóti Miklós példája örök mementó a számunkra. Arra int bennünket: fogadjuk el egymást a magyarságban! Legyen ez a szobor ennek a jelképes intésnek és figyelmeztetésnek kőbe vésett, bronzba öntött jele!” A koszorúzást követően a megjelentek meghallgatták, illetve elénekelték a Szózatot. (G.K.Gy.)
Dátum: 2006-06-15 04:59 Szerző: szabadujsag
2006-24
„Fogadjuk el egymást a magyarságban!”
A rimaszombati Petőfi-szobor (2004), Izsó Miklós zsípi emléktáblája (2004), a Tóth-család rimaszombati emléktáblája és A. Tóth Sándor bronz domborműve (2005), valamint Arany János hanvai emléktáblája (2005) után, a szellemi országépítés töretlenül folytatódik Gömörországban.
Nemesradnótot eleddig leginkább Pósa Lajos révén ismerhette az irodalomkedvelők széles tábora. Május 21. óta társa van a legszeretettebb magyar költőnek, a magyar gyermekirodalom megteremtőjének. Ezen a napon avatták fel a helyi iskola előtt, a Pósa-mellszobor közelében Radnóti Miklósnak a magyar- és egyben az egyetemes irodalom egyik kiválóságának a szobrát. Az alkotást Győrfi Lajos szobrászművész készítette, s Varga Imre öntötte bronzba.
Radnóti Miklós gömöri kultusza 1988-ban kezdődött. 2004 őszén, a holokauszt-évforduló kapcsán előbb emléktúrát szervezett a Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület, majd egy emléktáblát is elhelyezett az iskola homlokzatán. Ekkor merült fel a szoborállítás gondolata, amelyet az akkor is jelenlévő Csáky Pál támogatott.
A szoborállítást – az ígéret beteljesítéseként – a Szlovák Kormányhivatal és a helyi önkormányzat támogatta anyagilag. A szervezési munkákat B. Kovács István vezetésével a Rimaszombat és Vidéke polgári társulás irányította.
Az avatás napjára díszbe öltözött Nemesradnót. Az iskola előtti térséget úgy alakították át, hogy egy emlékpark lehessen itt. Lehetetlen volt nem érezni azt a szeretetet, amit a helybeliek sugároztak.
A bensőséges ünnepségen egyebek közt megjelentek az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Hetének résztvevői, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Simon Zsolt földművelésügyi miniszter, Bíró Ágnes kulturális államtitkár, Erdélyi Géza református püspök, Szesztay Ádám, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének kulturális titkára, valamint Gömörország kulturális és társadalmi életének megannyi képviselője. Az avatási ünnepséget Ádám Zita vezette. Gömörország himnuszát követően a megjelenteket Tóth Elemér polgármester köszöntötte, a költő verseit pedig Balázs István és Koncz Károly György Radnóti-díjas előadóművész tolmácsolta. Ünnepi beszédet Csáky Pál és B. Kovács István mondott.
Az utóbbi egyebek közt bemutatta Radnóti Miklós gömöri kötődését. Apai ágon a költő nagyapja, Glatter Jónás Rozsnyón született, s a közeli Uzapanyitról házasodott (amelyet Kodály Zoltán tett halhatatlanná a „panyiti halastó” c. népdal révén), apja, Jakab pedig itt, Nemesradnóton született. A költő nem egy alkalommal járt Gömörben, így fiatal fiúként Dobsinán és Krasznahorkán, felnőttként pedig Runyában. Mint Naplójából kitűnik, nagyon is tudatában volt apaági felmenői itteni gyökereinek. Nos, mindezek ismeretében és ellenére azt írja a költőről megjelent legutóbbi monográfia tudós szerzője, hogy a Glatterként született Miklós költői nevét apja egykori működési helyéről, a Maros mellett fekvő, néhai Kis-Küküllő vármegyei Radnótról vette. Ugyanez olvasható pl. a HVG januári számában, amelyben Radnóti Miklós zsidó azonosságtudatáról jelent meg egy írás.
Bizonyára eltelik még egy kis idő, amíg a köztudatban elterjed és meggyökerezik a tény: Radnóti Miklós a Gömörben lévő Nemesradnót, apja szülőfaluja után választott magának költői nevet.
B. Kovács István beszédében a szoborállítás egy másik tanulságára is kitért. „A tragédiákkal terhes 20. század során a zsidóság eltűnt erről a vidékről (is). Alapjaiban átrétegződött maga Nemesradnót is. Az egykori büszke kisnemesek leszármazottjai, köztük a legszeretettebb magyar költő, Pósa Lajos atyafisága ma már számbeli kisebbségben él itt. A magyar iskolát, amely mögöttünk áll, napjainkban kizárólag cigány-magyar gyermekek látogatják.
A párhuzam a zsidó származású Radnóti és a cigány származású magyarság között szinte megdöbbentő, kísérteties. Arra int bennünket, hogy a kirekesztést és szembeállítást sugalló „vagylagos” felfogás helyett, miszerint vagy roma valaki vagy magyar, vagy zsidó vagy magyar, a befogadó, közelítő „és” kötőszó használata a helyénvaló. Ahogyan Radnóti Miklós egyszerre vette tudomásul zsidó származását és vallotta, vállalta magyar voltát (határozottan elhárítva minden, faji alapon építkező „akolszemlélet”-et!), éppúgy lehet az ember egyszerre cigány és egyben magyar, gömöri és egyben európai. A kérdés súlyos, akár egy történeti visszatekintés keretében értékeljük, akár a lehetséges jövőkép részeként vizsgáljuk. Tájainkon a cigány-magyarság a jövő egyik legfőbb letéteményese. A zsidó származású, felnőttként rekatolizált, magyarságát a legnehezebb körülmények közepette is következetesen vállaló, származása miatt mégis mártírhalált szenvedett Radnóti Miklós példája örök mementó a számunkra. Arra int bennünket: fogadjuk el egymást a magyarságban! Legyen ez a szobor ennek a jelképes intésnek és figyelmeztetésnek kőbe vésett, bronzba öntött jele!” A koszorúzást követően a megjelentek meghallgatták, illetve elénekelték a Szózatot. (G.K.Gy.)
Radnótitól az egyik kedvenc versem a Nem tudhatom. Rettenetes, hogy egy ilyen hatalmas költőnek így kellett végeznie.. Az én családomból is sokakat elhurcoltak munkatáborokba, de a szüleim szerencsére megmenekültek. Mindenesetre Radnóti halálával egy nagy embert vesztett az ország.
